12.

A beavatás titka

Mi a beavatás? A modernkor számára ez a legfontosabb kérdés, mivel a modernkor embere beavatás-hiányban szenved, s a szenvedés igazi oka a beavatatlanság. Az aranykorokban, de még sokáig később is nem a szenvedés határozta meg leginkább a létezést. Az aranykorokban az emberek eleve beavatottaknak születtek, s még később is korán beavatást kaptak, egészen a legutóbbi időkig. Bár a modernkor előestéjén már csak formális volt a beavatás, de azért még létezett, s ez az emlékeztetés is érték volt. Mi is tehát a beavatás? Első megközelítésben a beavatás egy minőségi ugrás a lélek fejlődésében, más szavakkal egy másodfokú változás. A lényeg az, hogy a világbavetett létezés eleve gond, s a beavatásnak az az értelme, hogy a beavatott képes legyen fölébe emelkedni a gondoknak, s egy magasabb nézőpontból tudja nézni a dolgokat, s az egész világot. A beavatás (208) lényege szerint fordulópont (208), ezért a valódi beavatás lényegi fordulatot hoz az ember életében. A modern korban lényeges hangsúlyozni a beavatás valódiságát, mivel sok álbeavatás van, melyek csak imitálják a valódi beavatást, de nincs megfordító hatásuk. Az álbeavatás áltatás, s nem beavatottságot eredményez, hanem csak fokozza a beavatatlanság jellegét, hiszen az álbeavatás lényege szerint csak paródiája az igazi beavatásnak. Sokkal veszedelmesebb az ellenbeavatás, melynek van beavatási karaktere, csak ellenkező irányban. Míg az álbeavatás puszta csalás, az ellenbeavatás megtévesztés. A lélek igazi célja az, hogy valamilyen módon beavatottságot nyerjen. A beavatás lényege pedig az, hogy az ember megtanuljon élni, halni, megszületni és meghalni. Lényegi mozzanat a beavatásban az akarat átbillentése, egy pozitív "bekattanás" elérése, illetve előidézése. A beavatott a beavatás során egyszercsak azt veszi észre magán, hogy tud. Tudásra tett szert, olyan tudásra, mely minőségileg megváltoztatja az életét. S az életminőséget megváltoztató tudás megélése igazi katarzisélményt eredményez. A beavatás tehát igazi megtérést eredményez: megtérést önmagunk eredeti létlehetőségéhez, igazi valóságunkhoz.

A beavatás kapcsolatban van a titokkal is. A beavatás során lényegében beavattatunk valamilyen titokba, valamilyen titok lelepleződik előttünk. Ilyen értelemben beavatottnak mondanak valakit, ha az illető személy valamilyen titokba be lett avatva, valamilyen titok ismerője lett. De egy-egy titok ismerete még nem jelenti a teljes beavatást, meglehet, hogy csak részbeavatásról van szó. Mert egy beavatás csak akkor eredményez az egész életre kiható lényegi változást, fordulatot, ha a szóban forgó beavatás teljes beavatás. S egy ilyen teljes beavatásnak részei is lehetnek, s ezen összetevőket nevezzük részbeavatásoknak. A beavatónak, a mesternek a beavatást gondosan elő kell készítenie, s a tulajdonképpeni beavatás előtt részbeavatások sokaságában kell részesítenie a tanulót, a tanítványt. A beavatásnál tehát fontos a mester. De mi a helyzet a modern korban, mikor már alig található a Földön igazi mester? Mert részbeavatásokhoz még találunk szakavatott embereket, de találunk-e megfelelő embert ahhoz, hogy a Teljes Beavatásban részesüljünk? Hiszen a Teljes Beavatáshoz olyan mesterre van szükségünk, aki képes adekvátan megismerni minket sajátos problémáinkkal együtt, s így tudja, hogy mire van igazán szükségünk, s képes segíteni is. S az is fontos szempont, hogy a mester élő személy-e vagy nem? Korunk embereinek egyre inkább csak a megtestesült mesterek segíthetnének, ilyenekből azonban kevés van, míg sok olyan személy, akinek beavatásra lenne szüksége. A reguláris beavatások így már ritkán fordulnak elő, s így mint lehetőség megmaradt az irreguláris beavatás, midőn a beavatást akaró saját maga állítja össze önnön beavatását a beavatáselemekből és részbeavatásokból. Korunkban tehát az irreguláris beavatás reális, de nehezen megvalósítható, mivel nagyfokú önállóságot igényel. S ez egy lényegi társadalmi probléma, melyet kezelni kell. A legfontosabb, hogy a társadalom reális képet nyerjen a beavatásról, s az ember igazi létlehetőségeiről. Az igazi beavatás híveinek komolyan össze kell fogniuk.

Mindenképpen beszélni kell az igazi beavatás tartalmáról is. Mert miről is szól a beavatás? Önmagunkról, autentikus lehetőségeinkről, s végső soron magáról a Létről. Valójában a Lét az, mely önmagát be akarja avatni a létezők közvetítésével. Egy-egy személyes létező személyre-szóló relatív beavatása még nem elegendő. Magának a Létnek kell beavatódnia arra alkalmas személyeken keresztül. A Nagy Létprobléma csak akkor oldódik meg, ha maga Isten is megtér, s nemcsak a teremtmények. S Isten megtérése egyenlő a Lét önbeavatásával. A Lét önbeavatásához pedig tudnunk kell azt, hogy a Lét az Én, míg a (személyes) létező az egó, a relatív Én. Az Én pedig a szemhez hasonlatos, mely mindent láthat csak saját magát nem. A Te pedig egy másik személy szeme, akivel kommunikálunk. Az Én számára minden egyes Te egy tükör (te-kör), akiben önmagát láthatja meg. S mindezt figyelembe kell venni Isten megtérésének eszméjénél is. A lényegi kérdés ezek után az, hogy miként térhet meg Isten? Miként nyerheti el a Lét önnön igazi beavatását? Nyilván csakis alkalmas személyek által, akik képesek magukban átélni az Istent, s értvén az Én misztériumát, az Istent minden személyes létezőben látják. S itt az Egyetemes Forma látásának a jógájáról van szó. Először intuitíven meg kell ragadnunk magunkban az Univerzális Formát, majd ezt a világ alapjaként kell fölfedeznünk. Maga Isten úgy térhet meg, ha olyan személyt/személyeket talál, aki/akik tökéletesen érti/értik a mágikus szolipszizmus elvét és lényegét. A létprobléma megoldásának kulcsa ugyanis a mágikus szolipszizmus. Isten emberének igazi önmagát, mint Istent kell megélnie, s az egész világot, mint önnön testét kell tapasztalnia. A lét megrontója az önállóskodó relatív szabadakarat. A mágusnak az egész világfolyamatot akarati irányítása alá kell vonnia, mint önnön saját folyamatát, s a relatív szabadakaratokat vissza kell vezetnie az abszolút szabadakaratba, vagyis Isten eredendő valóságába. A lényeg az, hogy igazán csak Isten akarata a szabad, s minden más akaratnak Isten alá kell rendelődnie. S a relatív szabadakarat lényege és szerepe éppen az, hogy biztosítja az abszolút szabadakaratra való ráhangolódást, s az azzal való egyesülést. Isten megtérésében lényegében csak egy posztulátum (megkötés) van: ne szenvedjenek a lények, legyenek mind boldogak. S ez az egyetemes boldogság nem érdem kérdése, hanem szabad elhatározás kérdése. Ha tudom, hogy minden lény Isten-magam egy-egy realizációja, ha minden lény végső soron én magam vagyok, akkor teljesen ésszerű, ha akarom, hogy minden lény boldog legyen, természetesen nem a maguk önfejű és bolond módján, hanem a mindeneket ismerő Örök Én: Isten elgondolása alapján. Az igazi boldogság alapja pedig: Isten működni-hagyása, s így az Istenre való hagyatkozás. Az igazi boldogság lényege: Istenként, Énként tapasztalni a világot, annak lakóit és eseményeit. Isten megtérése mindössze abban áll, hogy meg kellene már szánni végre a teremtményeket, akik sokat szenvednek. A relatív szabadakaraton keresztül a lényeket rá kell vezetni az abszolút szabad akaratra, hogy csak Isten akarata érvényesüljön, s a hamis próféták ne tudjanak beleszólni a léttudatba. A Nagy Feladat, melyben realizálódik Isten megtérése: a világ meghódítása vagy még inkább egy új világ: Új Ég és Új Föld teremtése, s az Örök Aranykor megvalósítása. A bűnt mindenestül meg kell semmisíteni, s a bűnösök akaratát teljesen le kell igázni, hogy még csak ne is akarjanak vétkezni. Ugyan kinek is jó, ha meg van engedve a vétek? S vajon Jézus, mint (relatív) Úristen miért ültette a gonoszság fáját éppen az Édenkert közepén? Olyan ez, mint egy gonosz műsor adása főműsoridőben. Hiába a figyelmeztetés, hogy ne nézd. Magára a kísértésre nincs szükség. Ezt kell eltörölni a létezésből. Látható, hogy Jézus is sokat hibázott, s csak azért nem jött még el rendet teremteni, mert a saját hibáját sem vette észre. De az Istennek benne is meg kell térnie az Egyetemes Üdvösség akarására. Reméljük, hogy ezen gondolatok Jézus Trónjához is eljutnak, s fontolóra veszi Tamerlán szavait. Mert az egész világ már esengve várja az ő újraeljöttét. Megigazulván jöjjön el hát Jézus, s foglalja el a helyét az igazi trónon, mely az emberben található!