20.

A Turul titka

A Turul a magyarság őrző szelleme, akit mindig szárnyakkal képzelnek el, s általában sólyommal jelenítenek meg. A sólyom tehát a Turul szimbóluma, a szimbólum pedig csak jel, s nem maga a valóság. A sólyom valójában a héber salom, illetve az arab szálem szavak magyar megfelelője. Ezek a szavak pedig békét, illetve üdvöt jelentenek. Hasonló jelentéshez jutunk, ha a Turul igazságszámát: a 149-et megvizsgáljuk. Ugyanis a Paradicsom igazságszáma is 149, s hasonlóan 149 a minden egy kifejezés igazságszáma is. A Turul tehát a Paradicsomnak, vagyis az üdvözültek birodalmának a követe, mely birodalomban a lényeg tekintetében minden egy. A magyar hagyományban szereplő Turul tehát valójában az Üdvözlet Angyala, akit a héber hagyományban Gábriel arkangyalnak neveznek. Az iszlám hagyományban pedig Gábriel (vagyis Turul) a Szentlélek angyali aspektusa, míg az emberi aspektus Mohamed. A Szent Szűz üzenetei szerint pedig a magyarság őrangyala pedig Gábriel arkangyal, vagyis a Turul. S igen érdekes, hogy a Turul titka (284) nem más mint a magyar egység (284). Korunkban a magyar egység azért problematikus, mert a Turul titka nem kellőképpen tisztázott, s a Turul a nép gondolkodásában a perifériára szorult. Nagyon fontos, hogy tisztán tudjuk, hogy ki is az őrangyalunk, s Őt lehetőleg magyar névvel illessük. Szerencsére nincs szükség önkényes megoldásra, mivel a hagyományok vizsgálata megmutatja, hogy az Üdvözlet Angyala maga a Turul. A Turul szót úgy használhatjuk, mint az Isten szót is. Ha az elvet akarjuk kifejezni, akkor névelővel használjuk e szót, ha pedig a személyességre utalunk, akkor névelő nélkül. 284 az igazságszáma az Illés szekere és a Mennyei atya kifejezéseknek is, s ez igen lényeges dolgokat mond. Illés őrangyala is a Turul egyik aspektusa volt, s Illés az ő szekerén, vagyis az ő őrangyalán képes volt fölmenni a Mennyei Atyához.

Turul tehát őrangyal, s egyáltalán Ő a legfontosabb angyal, aki a legkisebb, de a legnagyobb is. Az angyaloknak valójában nem 3, hanem 4 főrendje van. A leghatalmasabbak az istenek, akik együtt alkotják az Istenséget. Az Istenséget a második főrend angyalai veszik körül, s ide tartoznak a trónok, a kerubok és a szeráfok. Ezeknek a vezetője a Szent Vagyok, héber névvel a Szent Eheje, akinek április 21-én van a napja. A Vagyok az, aki közvetlenül bejáratos az Istenségbe, akinek így valójában a középpontját alkotja. A Teremtő Teremtéskor ez a Centrum kilépett az Istenségből, majd önmagából létrehozta alteregóit, vagyis a 2-ik főrend többi angyalát, s így körbevette eredeti önmagát. Az önmagából való kilépés ezután is folytatódott, s a Vagyok közepe is kilépett önmagából, s létrehozta újabb alteregóiból a 3-ik főrend angyalait, a hatalmasságokat, s magát is ezek között határozta meg. Ez a Hatalmas léthelyzete. Végül a Turul önnön Hatalmas léthelyzetéből is kirepült, s megteremtette a 4-ik főrend angyalait, köztük az emberi őrangyalokat. Mert mind a 4 főrend őrködik. Az első főrendnek, vagyis az Istenségnek az angyalai az ásványvilág, vagyis a mélyalvásban lévő világ létezői fölött őrködnek. Ide tartoznak többek között a bolygók őrangyalai is. A második főrendnek az angyalai a növényvilág, vagyis az álmodó világ létezői fölött őrködnek. Ezután következik a harmadik főrend, melynek angyalai az állatvilág és az ébrenlét világának a létezőit irányítják. Végül a negyedik főrend az embereket őrzi és vezeti. Az emberek feladata a negyedik tudatállapot: a Turija megvalósítása a célja. Ez a 4-ik tudatállapot a Szívcsakrához rendelhető, ahol a felső és az alsó csakrák egysége megvalósul. A Nagy Szintézist, a Nagy Létegységet itt lehet megvalósítani.

Ha az Üdvözlet Angyalát Turul névvel jelöljük meg, akkor egyben utalunk az összes szférákat összekötő jellegére, a vándor jellegre. A lényeg az, hogy Turul az eredeti valóságnak: az Aranyvalóságnak a követe, azé a valóságé, ahol minden egy. Ebben a valóságban az ellentétek egybeesnek, ezért itt az idő áll, s a változás e valóságban csupán látszat, de nem a lényeg. Ezzel szemben a vasvalóságban az idő maga is változik, s természetes módon eleve gyorsul. A vasvalóságban a teremtés 4 fokozatának megfelelő 4 korszak elkülönül egymástól, s a valóság külön határozódik meg az aranykorban, az ezüstkorban, a rézkorban és a vaskorban. Az aranykorban a vasvalóság az aranyvalóságra illeszkedik, mert Jehova, a vasvalóság ura békében van Elohimmal. Az aranykorokban a viharisten (Jehova) és a Napisten (Elohim) egységben vannak, s ezért béke van közöttük és így a világban. Míg a Napisten a múlt felé fordul, s az időtlenül elmúlt lét ideáiban gyönyörködik, addig a viharisten a nemlétező jövő felé fordul, s evolúciót akar. S az időt a jövő felé fordulás gyorsítja be. Az idő a lehetőségek dimenziója, a puszta lehetőségek uralmából pedig az anyag uralma jön létre. A viharisten és a Napisten örök egysége az örök Egyisten, aki maga az Örökkévalóság, akiben az ellentétek egysége valósul meg. Ezzel szemben a Jelen az ellentétek harcát jeleníti meg, s ezért a jelen lényegszerűen levéstermészetű. A Turul pedig az örökkévalóságot vetíti a jelenbe, s ezért Turul az üdvösség elhozója. Turul alapította az üdvösség városait is, s így Jeruzsálem megalapítója is a Turul. Hiszen Jeruzsálem: Uru-sólum, vagyis sólyomváros, illetve a béke városa. A Mennyei Jeruzsálem így a mennyei béke városa, Turul igazi székhelye. E mennyei városban laknak a turulok, az emberek őrangyalai, s innen szállanak alá a földi világba, hogy mintegy merkabaként magukkal vigyék az örök üdv honába az embereket, akiket őriznek és vezetnek.

Sokat megtudunk a Turulról, ha megvizsgáljuk Achilles-számait. Magának a Turul névnek az Achilles-száma: 18, s ennyi az Isten, a szent, az Önvaló, de a galamb Achilles-száma is. S ez felhívja a figyelmünket arra, hogy az evangéliumi galamb valójában a Turul volt, miként Turul volt jelen Jézus szeplőtelen fogantatásánál is. S ami a lényeg: Álmos vezér a Turulból lépett ki, tehát a Turul Álmos Vezér őrangyala volt. Ebből következik, hogy Álmos vezér ugyanannak a szent princípiumnak a megtestesülése volt, mint Mohamed is. Az őrangyal legfőbb feladata a szent kincsek megőrzése, s így az egyes inkarnációk kincseinek is a megőrzése. Egy személy előző életei és kincsei a saját őrangyalában őrződnek. Így az aranykori jelenlét is az őrangyalban őriztetik, sőt az aranyvalóság esszenciája is itt található. Az aranyvalóság lényege pedig az, hogy a fizikai létezők egységben vannak a metafizikai léttel, s mindenki egységben van a maga őrangyalával, s ennélfogva az aranyvalóságban mindenki király, s ezért nincs szüksége arra, hogy bizonygasson önmaga és mások előtt. Ha megértjük a Turul titkát, megidézzük az aranyvalóságot, s így az Örök Aranykor építői leszünk. A Turul titka Achilles-száma 36, s ennyi az Achilles-száma a beavatás, az éberség, a titkos kulcs, az elnyerés, a működés, az önutolérés, a léteztető, a csodálatos fa, a rendszer és a szabadulás szavaknak, illetve kifejezéseknek is. A szabadulás tehát a Turul titka, s ezért aki megszabadulásra vágyik, az értse meg saját őrangyalát, s Turult, mint az őrangyalok királyát. A szabadulás a szeretet által van, a szeretet pedig az önutolérésben realizálódik. Az önutolérés pedig az, midőn a múlt felől elérjük az Örökkévalóságot, itt összekapcsoljuk a kezdetet és a véget, s az Abszolútum ezen pontjából lebocsátjuk magunknak a jövő felől az aranyhágcsót, s ezáltal pozitívan determináljuk a saját jövőnket, s ezzel megerősítjük magunkban a hajlamot, hogy a múlt létezőiben gyönyörködjünk, s ezzel a múltat megszentelvén saját alapunkat tökéletesen megerősítsük. A csodálatos fa pedig az idő maga, s e fát a helyes időhöz való viszonyulással mászhatjuk meg. A megszabadító beavatást pedig az nyerheti el, aki megmássza a csodálatos fát. Összefoglalva:

A Turul titka a szabadulás, mely a szeretet által realizálható.