32.

Őstitok

Az Őstitok (200) az idő titka. Igazi önismeret (200) csak azáltal lehetséges, ha megértjük az őstitkot, ha az emlékezet (200) segítségével visszamegyünk tudatilag az archetipusok, vagyis az ideák ősvilágába. Meg kell értenünk a logika, a természetfilozófia és a szellemfilozófia alapkategóriáit, vagyis a lét, az idő és az én alapfogalmait. Logikailag a Lét az, ami önmagában van. Az idő a Lét természeti kifejeződése és megnyilatkozása, a Lét reflexiója nem önmagában, hanem önmaga másságában. Az idő a lényegiség, lényege szerint reflexió, vagyis negativitás. A reflexió pedig a lényeg látszása önmagában, s első formája az azonosság (242): az önmagában elmélyedt létnek: a lényegnek első meghatározása. Lét, lényeg és fogalom úgy aránylanak egymáshoz, mint lét, idő és én. Az idő tehát lényegileg reflexió, az önmagára visszahajlott lét. Ennélfogva az idő egy fraktális hurokszerkezet, s ezért ezt a szerkezetet időfraktálnak nevethetjük. Egy gombolyaghoz is hasonlíthatjuk az időt, hiszen a komplex visszacsatolási rendszer egy gombolyagot alakít ki, a Bindut, melyet a gombolyagalgoritmussal lehet leírni. A hegeli filozófia ennek a gombolyagalgoritmusnak filozófiai leírása. A lényeg az, hogy mindig vissza kell térni az archimédeszi szilárd pontra, s mindent újra és újra az Abszolútumra kell vonatkoztatni.

A Teremtés titkát akkor értjük meg, ha felfogjuk a Tiszta Létnek önmagára való visszahajlását, az Eredeti Reflexiót. Ez olyan volt mint egy időutazás önmagában. Időutazás azonban lehetetlen, hiszen az időutazó találkozhatna önmagával. Ezért az időhurok valójában csak látszat, illúzió. Igazából az Egy(én) önmagában való reflexiójáról van szó, önmaga visszatükrözéséről. Az időtükör azonban több mint az egyszerű tükör. Itt a tükröződésbe be van kombinálva a (relatív) szabadakarat, ami olyan látszatot mutat, mintha a tükörképek önálló életet élnének. A szabadakaratot a vízöntő Marsból lehet megérteni, hiszen ez fejezi ki a szabadakaratot. Az önállóság látszata akkor jön létre, ha ez a Mars szembenáll az eredeti Egyet kifejező Uránusszal, vagyis a Világszellem princípiumával. S az Élet Mérlegén éppen ez a helyzet. Az Uránusz, az Őstachion (161) önmagába van tekeredve, s ez a spirálgömb (161). Az Uránusz az időforrás (161), mely behatolt önmagába. Az Élet Mérlegében ezért az Uránusz a 119-ik teremben van vagyis az Idő (119) termében. De ebben az Időben van az átjáró (119), a kvantummechanikai alagút, melyen áthatolva az idő vándora rátalálhat metafizikai önmagára: a Grálra. Lényeges, hogy az Élet Mérlegén a Szaturnusz-Kronosz, vagyis az idő éppen a 242-ik teremben, vagyis az azonosság termében van. S az Időlabirintus az azonosítás és összetévesztés, Éva két arca által jön létre. A 242 az azonosság, s ez éppen a lényeg (121) megduplázódottsága. Hiszen az azonosságnak mindig két oldala van, s ezen a két oldalon egyazon lényeg látszik. A Teremtés pillanatában az Ősszellem: Ozirisz-Uránusz visszahajolván önmagára, meglátta önmagát. Egyből Négy lett, kétszeresen is: 4 lett a néző és a nézett is. S a hármas rendszerben az Uránusz száma a 4, a kettes rendszerben pedig a Jupiter száma a 4. Az önmagához viszonyuló 4 pedig a nyolc csúcsú kocka által szimbolizálható, de a 44-es számmal is. De a Renum44 címszava éppen a Szaturnusz, melynek e Cheiro-féle kódban a számértéke is 44, sőt a negyvennégy Szaturnusz-száma is 44. A lényeg az, hogy az Ősúr eredeti önviszonya által létrejött a reflexió (142), s a Jupiter éppen a 142-ik teremben van. Az Uránusz 119-es teremszáma tehát azt fejezi ki, hogy az Uránusz az eredeti léthelyzetben az önmaga-lét (119), s minden hatás (119) az Uránusztól ered. A Jupiter a 142-es teremben van, vagyis a Jupiter a reflexió (142), az ítélet (142), s az Uránusz atyai minőségér is a Jupiter tükrözi vissza, hiszen az Atya igazságszáma is: 142. A Szaturnusz pedig az azonosság (242) termében van. Tehát az Önmaga-lét azonosságban van önnön reflexiójával, s az idő ebből a teremtő azonosságból jön létre. A négyesség negyedik aspektusa pedig a Nap, mely a Fiúnak felel meg. Az eredeti Önvalóság helytartója pedig a Merkúr. Az Élet Mérlegén a Nap a 32-es teremben van, a 32 pedig a Központi Napnak: A Kolobnak az igazságszáma. A Renum32 címszava pedig: Őstitok. Ez azt jelenti, hogy az őstitkot a Nap őrzi Kolob (32) minőségében. S mi ez az Őstitok? az Idő titka, mely az Archimédeszi Pont: az idő fixpontja. S e fixpontot az Élet Mérlegén lehet megérteni. Az Őstitok az Utolsó Ítélet időpontja. Ez az Időpont megadja az Óriásugrás (222) idejét. S a rejtély(203) itt van : Balázs Napja (222) az Időkapu (77) után. Az Időkapu jele pedig a 11:11, mely két 11 éves időszakot jelent a nulladik tzolkin éve után. A 11:11 jelben a kettőspontnak is üzenetértéke van . Hiszen a kettőspont igazságszáma: 308, s ez a szám a Bejáró Istenhez (308). A 308 a 3-dimenziós rendszerből a végtelen-dimenziós rendszerbe való átmenetet szimbolizálja a nullponton keresztül. Ezek megértésében a kulcskönyv: Umberto Eco : A Foucault-inga (308) című könyve. A Kulcsok Tudománya (308) e mű elmélyült tanulmányozása által érthető meg. 308 a 11 időfal igazságszáma is, s az időkapu 11:11-es jele erre a 11 időfalra utal. Ez a 11 időfal a 11 szefira, s ezeket meghaladva lehet eljutni az abszolút örökkévalóságba.