ÍGE-IDŐ 40.  

A GRAVITÁCIÓS OPTIKÁK

Úgy tűnhet, hogy most valamiféle nagyon új dologról fogok írni, de nem így lesz. A tipikusan rossz következtetések egész sorozatán fogom átvezetni a kedves olvasóinkat. Így azután kikészítettem a bunkónkat. Ha egy póknak minden lábát kitépjük, és azt mondjuk neki, hogy ugorj!, ezt nem azért nem teszi meg, mert megsüketült. Az egész fénytanunk a tévedések vígjátéka. Tudományos.

Már említést tettünk néhány hibáról, de ennek érdekes módon nem akadt se ellenzője, se jellemzője. Nézzük hát meg részletesebben a kérdést, hogy miért keletkeznek az eddig agyonhallgatott fénytani jelenségek!

Nézzük meg egy félsík optikai képét. Itt a kép baloldalán az egybefüggő fekete rész egy lemez. Mindegy, hogy miből van. Egy vaslemez is jó, de nekem a leghatékonyabb képet a wolfram lemez adta. A jelenség ugyanis minden ellenkező híreszteléssel ellentétben sűrűség (fajsúly) függő. A fény a lemez mellett elhaladva egy mögéje tett ernyőn ilyen furcsa képet ad. Ennek eloszlási függvénye is változik a fajsúllyal. Ritkább vagy sűrűbb csíkozású lesz.

Ha egy borotvapengényi keskeny résen vezetjük át a fényt, akkor egy szimmetrikus ábrát kapunk. Rögtön szembeötlik, hogy a fényes sávok sokkal szélesebbek lettek. Ez nemcsak azért van, mert a kétoldali takart részen kontrasztosabban jelenik meg a diffrakciós interferencia kép. A félsík jobboldali felén kontrasztrontó az, hogy ott nincsen takarásban a fény elől az ernyő. Az anyag spektruma is megjelenik benne, csak figyelni kell egy kicsit a dologra. Nem invazív anyaganalízisre is használható. Az anyag által kiárasztott hullámtereken alapul.

Itt egy hajszál diffrakciós képét látjuk. Eredetileg szimmetrikus volt, de szándékosan így vágtam, hogy összehasonlítható legyen a félsík diffrakciójával. Itt is rossz takarásban van az ernyő, így a kontrasztosság hasonló a jelzett képhez. Az analógia kétségtelen, mert minden anyag mellett elhaladó fény így viselkedik. Ajánlom az ezzel kapcsolatos mérések jegyzőkönyveit. Angolul és oroszul is elérhető tudományos publikáció.

Itt valami nagyon fontos dolog körül keringünk, ami sokkal általánosabban fontos, mit egy fénytani furcsaság lenne. A fény maga az energia, és már évszázadok óta kiabáló jelenségekkel igyekszik ráterelni az emberek figyelmét az univerzum egyik lényegére. Az anyag mellett elhaladva elhajlik az útja, annyira, hogy még a félsík mögé is bekanyarodik. Ezt a víz hullámdinamikájával magyarázzák régóta, pedig az leginkább egy sík jelensége, ameddig a fény minden esetben gömbi hullámterekben terjed. Ettől a fénymagjai lehetnek egy síkban. Olyan ez, mint a hangterjedés. Nézzük hát, hogy mi van a hivatalos szakirodalomban. Úgy száz éve ismétlik, mint a tévedhetetlen igazságot. Kritikátlanul másolják egymásról a szerzők.

Ilyen az, amikor a táblához és papírhoz szokott agy térben akar gondolkozni. A felső ábrán a polarizált fény. A szinusz hullám síkbeli, így azután adja magát, hogy ezzel érzékeltessük a hullámzást. No, de mi hullámzik ilyenkor, és hogyan terjed térben az ilyen síkhullám. Mondom: SEHOGY. Ilyen hullámzása a fénynek sohasem volt. Lineáris sík sincsen. Az planáris. A nagyobb hiba az alsó képen látható. Ez a "cirkulárisan poláros" fény már elfelejtett rezegni, ez csak forog azonos amplitúdóval az x tengely körül. Ha még körülcsavart volna egy szinuszt az x tengely körül a szerző, akkor még valamivel jobb lenne, bár úgy is tévedés. Ilyen spirális fény sincsen. Az ilyen hullámvilág nem írja, és nem is írhatja le az amúgy minden elemében nagyon is négydimenziós világot. Igen ám, de a gömbszerű és dinamikus, terjedő hullámvilágot efféle Móricka- ábrákon nem lehet leskiccelni. A fény egyáltalán nem ilyen. Egyszerre hullám és kvantum. EGYSZERRE. Nem alakul egyik állapotából a másikba. Nincsen másik állapota. Az Isten ilyen balgaságot sohasem alkotott. Ez a füzetrugóhoz hasonlatos fénykvantum valójában mitől halad? A tengely körüli forgástól. És hogyan fejt ki mechanikus hatást? Mert a valódi fény a vacuumban is hajtja a jól csapágyazott szélforgót. Komoly mechanikai erőt tud átadni, miközben visszapattan róla. Pedig nem részecske, és nem is anyag, de még csak nem is elektromágneses hullám. Valami egészen más. IDŐ. A fény színtiszta időből áll. És csakis időből. Ő maga a saját sajátideje. Viszi magával, és folyamatosan kelti útja során. Hullámterüket tekintve kozmikusan nagy fénykvantumok is vannak. Mert hullámterük fénysebességgel terjed. Mindenfelé.

Ennek az elképzelésnek csak az a baja, hogy egy teljesen monokromatikus lézernél ezt a szinuszos összegzést nem lehet magyarázatként használni, pedig a rácskép nagyon is karakteresen előáll. Egy és nagyon is egyféle (monokromatikus) rezgés erre alkalmatlan. Biztosan lehet találni ennél sokkal ötletesebb és dinamikus terekre alkalmas megoldást is, amelyik nem ilyen leegyszerűsítő módon igyekszik megmagyarázni a világegyetem egyik sarkalatos problémáját. Ez botrányos hanyagság. Száz efféle csúfoskodik az egyetemi tankönyveinkben is. Takarítsunk!! Te nem mondhatod el senkinek, én majd elmondom mindenkinek. Minden ilyen felismerést várunk tőletek. A beküldők között tíz könyvet sorsolunk ki. Levélcím itt alul. Kattints a borítékra, és írd ki magadból! Mert ugye ki szeretnél nőni a síkagyúságból?!

UNIVERSUM UNIVERSITAS 2003 szeptember 4 ALL RIGHTS RESERVED ©