ÍGE-IDŐ 41

Ha hullám, hogyan is hullámzik?

Az előbbi lapon furcsa kijelentéseket lehetett olvasni arról, hogy a fény nem olyan, mint amilyennek manapság a legjobb egyetemeken is tanítják. Akkor hát milyen. Az a sok ezer mérés, amit a legjobb szakemberek végeztek mint tévedés lenne? Nem. A szakemberek többnyire pontosan mértek, és jól. A műszerek is jól működtek. Akkor meg, hogyan merészeljük megkérdőjelezni a tudásukat?!

Nos, pontosan tudtuk azt, ahogy már nem az idő szerkezetéről fogunk értekezni - amihez ma szinte senki sem ért a Földön - komoly ellenállásba fogunk ütközni, mert ezzel olyan méhkasba nyúlunk bele, amit már-már vallási fanatikushoz illő ambícióval védenek szorgos kis méhecskéi. Ez teljesen természetes emberi reakció. .

Mi nem más véleményen vagyunk, nekünk van véleményünk.

A fény nem elektromágneses hullám, mert semmi nincsen benne, ami ezt indokolná. Nem létezik síkhullám formában sem, pedig erre mutat a polarizáció jelensége. Ennek során a fény olyan érdekes jelenséget mutat, mintha kilapult volna, mintha olyan lapos lenne, mint egy sík szinusz hullám. miután a transzverzális hullám szinuszos hullámképe jól passzolt a dologhoz, és ezért minden kritika nélkül elfogadták a legjobb koponyák is. Ez hatalmas melléfogás volt. Már egy 1916-ban megjelent csillagászati könyvben is láttam a fényről ugyanazt az ábrát, amit napjainkban is rajzolgatnak erről. Láttam, de nem találom az ábrát, úgyhogy lerajzoltam.

Itt két hullám megy derékszögben egymásra, és fázisban el is vannak csúszva egymáshoz képest 90^o -ot, úgyhogy ez egy keresztben álló szinusz és koszinusz. Szóval amikor az elektromos tulajdonság maximumon van, akkor a mágneses éppen minimumon. Ez az ábra igaz is meg nem is. A félrevezető az benne, hogy a szemlélő úgy is gondolhatja, hogy amennyiben innen nézem vemhes, de ha onnan, akkor meg nem az. Ez az ábra valóban mutatja a mágneses tér és az elektromos tér növekedését és csökkenését, de a fényhez sajnos semmi köze sincs. A fényben ilyen hullámok nincsenek.

Nos nézzük, hogy milyen elektronok keltenek olyan hullámokat! Miután a hullám minden rendes ember fejében ilyen, hát bizony az elektronok is ugyanolyan bárgyú Móricka-ábrákkal lettek megmagyarázva, mint amilyenekkel a fény is. Ez ugye abból a téveszméből ered, hogy amennyiben az elektron részecske, (hiszen rendes kis ködcsíkot hagy maga mögött a ködkamrában, vagyis jól látható pályája van, akkor az valamiféle kis bogyó, ami érthetetlen módon más kísérletek során teljesen karakteresen hullámszerűnek mutatja magát. Ilyen ábrázolási kísérletet látunk ezen az ábrán. Ennek az elektronnak van hullámhossza, amplitúdója, és még egy rendes keringési pályán is mozog. Képleletek is díszítik az ábrát, és ettől mindjárt sokkal tudományosabban hat. 

A dolognak az a kis szépséghibája adódik, hogy ilyen elektron, vagy elektronhullám sem létezik a valós világban. Mert az elektron gömbszerű.

Ezen az ábrán már bogyó, és mint afféle rendes bogyó, megy a pályáján mint egy kis csapágygolyó. Ez a bogyó azért szerepel az előbbi ábrán is, csak a vizuális megértés megkönnyebbítésére. Mert ő egyszerre bogyó és hullám is. A dolog igaz is, meg nem is. Az elektron korpuszkula. No de mit is jelent a korpusz? A latin szótárban C-vel találod, és a corpusculum a corpus = test kicsinyítős változata. Vagyis testecske. De jelent még élettelen testet, vagy olyasmit is, hogy árny, megholtnak a lelke. Ezek is mind nagyon-nagyon találó értelmek, és a lélek szerepeltetése is jelzi az ókori értelmezés "kettős természetét". Hulla is, szellem is.   

Hogy ne legyenek kétségeink a felfogásról, a könyv, amiből az ábrákat kölcsönöztem, megmutatja azt, hogy hogyan is lesz sík szinusz a körmozgásból. Igen, még én is így tanultam annakidején a szinusz függvényt. Csak ennek semmi köze sincsen az igazi elektronhoz.

A Bohr-féle kvantumfeltétel teljesülését abban látták, ha egész számú teljes hullám van az atommag körül. Láttam már ilyen és erre merőleges ábrázolást is, de persze mindkettő a "tudománytörténeti balgaságok" rekeszbe tehető. Síkagyú ötlet. Ilyen pályákon sem keringenek az elektronok. Ugyanígy  "valószínűségi felhő" sem létezik abban az értelemben, ahogyan gondolják.  Ennek az az oka, hogy sohasem határozták meg a "hely" és a "mozgás" szubatomi fogalmát. Ezt már előzőleg definiáltuk. Az elektron valójában "n" helyen létezik, pontosabban annyi helyen van egyszerre, ahány térkeltő forrás terében létezik. Minden ilyen forrás fénysebességgel gömbszerűen kiáradó téridő rendszert generál, és ezek annyi irányba taszigálják, és annyi helyen léteztetik a sajátidejükben  a szerencsétlen elektront, ahány irányból érkeznek. Ennek a hullámvilágnak vannak radiális és tangenciális komponensei is.  Kérdésünk: Akkor pedig hogyan jönnek létre a vonalas színképek?

Ez itt egy folytonos színkép. Amolyan ideális fény, amelyikben benne van az összes szín a vöröstől az ibolyáig. Ha egy anyag magas hőmérsékleten van, akkor sok fényt bocsát ki, mert meg akar szabadulni a felesleges gerjesztettségétől. Ez egy abszolút fekete test sugárzása, vagy most inkább abszolút fehér testet kellett volna mondanom? Csak azért, mert a fehéret a feketétől csak a világosságjel különbözteti meg. Az elektronikában mindenképpen. Akár úgy is mondhatnánk, hogy a fekete a legsötétebb fehér.

Ha megfigyeled egy utcai (távoli) izzólámpa fényét egy üvegprizmán keresztül, akkor egy ilyen szivárványcsíkot (pöttyöt) fogsz látni. Szinte hibátlanul folyamatos színátmenettel. Ha egy higany, vagy nátriumgőz lámpát keresel, akkor furcsa meglepetés fog érni, mert ilyenkor elkülönülő színes pöttyöknek fogod látni a lámpákat, és még azt is könnyen meg tudod mondani, hogy milyen fényporok vannak benne összekeverve. A nátriumgőz lámpánál két nagyon közeli fényerős sárga pöttyöt figyelhetsz meg, ami nem más, mint a D1, D2 vonal a Na színképében.  Lényegében a Na domináns vonalait látod. Ha nincs prizmád, akkor szerezz az üvegesnél egy 6-7 centiméteres üvegcsíkot, és vágasd fel egyforma hosszúra, majd ragaszd össze FBS ragasztóval prizmává. Ragassz neki alját is. Egy óra múlva megtöltheted vízzel, és van egy jó kis prizmád a játszadozásra. (Szinte ingyen)

Most térjünk vissza a második ábrához! Ezen fekete alapon színes csíkokat látni. Alatta ugyanennek a fordítottja látszik, ott pontosan itt hiányoznak a színek. De miért is van ez így?

Ez itt a tudományos magyarázat erre. A külső energiaközlés hatására az elektronok külsőbb héjakra ugranak, majd kb. 10^-8 sec alatt visszaugranak az eredeti helyükre, és leadják a felesleges energiát. No igen, de ezenközben hány fordulatot is tesznek meg? Néhány milliárdot bizonyosan. Kérdések: Miért és hogyan és főképpen hova raktározzák el "addig" az "energiát"? Egy hullámcsomag hogyan képes erre? Ha csak úgy ki és beugranak, akkor pedig miért keltenek spektrumot. Az ugrásfüggvénybe ez nemigen fér bele. Miért keletkeznek az atomszerkezetekre nagyon jellemző vonalas színképek. Ha izzik egy anyag kiáraszt bizonyos színeket, ha magasabb frekvenciájú fény hatol át rajtuk, akkor lényegében pontosan ott és azt nyelik el, amit egyébként ki szoktak bocsátani. A hullámok nemigen nyelnek el semmit.  Akkor ilyenkor mégiscsak részecskék? Ambivalens a dolog.

Ha leszóltuk a magyarázatot, akkor adnunk kellene egy jobbat. Mindenki tévedhet, de ez azért nem sikk. Gyártsunk egy új "tévedést". Talán nem lesz olyan igazi "tudományos tévedés", de nekünk megteszi.

Amennyiben visszaugrik egy elektron, az ezt nem lépcsőfüggvényszerűen teszi, hanem az atom energiájának fogyása mentén fokozatosan. Akkor viszont spektrumot kelt. Ez a fény valamilyen színtől valamilyen színig tart. Ez valamennyire megjelenik a színképben is, mert a vonalaknak különböző szélessége van. Mi ezeket a vonalakat egyszínűnek gondoljuk, monokromatikusnak, de nem egészen azok. De miért is jelennek meg ezek a vonalak a folyamatos színképben? Mert az atom akadozva keringeti az elektronját.

Az elektron az atommag speciális megnyilvánulása. Nem önálló részecske, hanem annak örökösen szerves része. Ma önállónak hiszik, de nem az. Az elektron kelti a protont, és a proton kelti az elektront. Lényegében mindig csak neutronokról beszélhetünk, csak annak gerjesztett vagy gerjesztetlen válfajáról. Gerjesztve Hidrogén lesz belőle. Gyanús, hogy az ügy még ennél is bonyolultabb, de legyen ez egyelőre a munkahipotézisünk. Az elektron és a proton akkor is kelti egymást, ha távol kerülnek egymástól. Az egydimenziós Univerzumon át. Ez leírhatatlanul vékony szálszerű elemekből áll. Időtlennek mondhatjuk. Az Einstein-Podolszki-Rosen jelenség utal rá. Ez is időtlenül gyors. Nem sért okságot, mert csak időtlen, nem előbbi. (http://www.google.co.hu > keresőbe: EPR )

Ez egy furcsa elágazási rendszer, egy-egy pontból milliárdszám indul ki, majd ezek is újra és újra elágaznak. Ezen át az egész univerzum minden dolga össze van kötve, egészen a szubatomokig. Mert vannak az általunk közismert atomokon túl még kisebb atomok is. Ezekből is lehet csinálni egy "szubmengyelejev" táblázatot. Gondoljuk itt a már felfedezett tau, müon, és elektronneutrínókra. Ezekből sok van az emberek és az állatok közvetlen környezetében. Többek között ebből áll az auránk.

Minden dolgot - amit csak ismerünk - időforrások immaginálnak. Akár fénykvantumokról, akár anyagi részecskékről van szó, ezek hozzák létre annak struktúráit. Kiáradásukat és hatásaikat ismeri a tudományunk, csak félremagyarázza. Nézzünk erre egy példát!

Ez a két ábra ugyanabból a fénytani könyvből való, mint a szinuszos, és egészen jól mutatja a problémát. Ha a fény egy anyagi akadály mellett halad el, nem a felső ábra szerinti logikus dolgot műveli, hanem az alsó illogikusat. Hullámai a tárgy hatására a tárgy felé bekanyarodnak, és nem egy rendes fényhez méltó módon viselkednek. A felületi érdességgel magyarázták nekem. Én úgy gondolom, hogy a fény tudja jobban a fizikát.

A bekanyarodás tény. No és ez az ábra van legközelebb a fény valódi természetéhez. Mert volt már bogyócska, szinusz hullám, volt már füzetrugó-szerű hullám, és most pedig rétegekben terjedő hullám lett belőle. Semmi kétség, a szerző még a lambdát is beleírta. De olvastam tűsugárzásszerű fényről is. El kellene végre dönteni, mivel is van dolgunk. Mi már azt is sikeresen kimutattuk, hogy az elhajlás anyagfüggő. Ha azt a kis fekete lencsét más-más anyagból készítem, a jelenség nagyon változik. A szkeptikusok dugják bele a különböző anyagú rudacskákat ugyanabba  a mérőcsőbe. Így nem változik majd a felületi érdesség. A jelenség viszont meg fog maradni. Ez bizonyítja azt, hogy a fényelhajlás követi az anyag környezetében görbültebb téridő optikai hatásait. A nagyobb fajsúlyú anyag nagyobb eltérítést okoz majd. Ugyanúgy mint a csillagászatban az egymás mögé került tömegeknél tapasztalt "gravitációs lencsék". 

Ez jó dolog, mert ezzel sokkal közelebb kerültünk a dolgok kettős természetéhez, és tiszteletben tartva a tisztelt elődeink bődületes melléfogásait is, jelezzük, hogy nem sok újat fedeztünk fel, csak másképpen értelmeztük azokat a nagyszerű felfedezéseket, amelyek rámutattak a világra. A fényben, vagy a részecskékben is ugyanaz a dolog meg kell, hogy legyen, mert kölcsönhatásba lépnek.

A gerjesztett hidrogénatom ilyen alakzatokat vehet fel. Ebből az emberek fejében leginkább a bal fölső elképzelés terjeng. A valóságban az elektronok laza suhanással áthaladnak a tömött atommagon is. Erre semmi magyarázatot nem találtam. ezek az ábrák rettenetesen messzire esnek a teoretikus Móricka ábráktól. Azért ha figyelünk, levonhatunk néhány konzekvenciát belőle.

Mindezt egyetlen elektron produkálja. Az elektront hozzávetőlegesen 512 időforrás generálja. Ez három időforrás elágazási fája, fraktálja, ami a végére 512-re szaporodik. A folyamatban nemcsak szaporodás, hanem folyamatos elenyészés is van, ami abból ered, hogy hogy a jelenséget lebonyolító tachionok közül sok kiszalad a fenntartó múltteréből, mert csak a saját múltja tartja a virtuális elágazás és újrateremtődés folyamatában. Lényegében úgy foghatjuk fel a dolgot, mint a több tükörben látható tükörképeinket, amelyek kis időkésedelemmel mozdulnak velünk, és ugyan, mind valósnak hat, mégis csak egy igazi dolog van az egészben. Mi magunk. Így van ez az elektronnál is. A kiindulási források egyre több helyen látják magukat, mert minden elágazás is valósnak hat. És ahogyan a fáknál is van, a legkisebb faág, vagy hajszálgyökér is maga a fa. Egyik sejt kelti a másikat, és együtt tartják fenn a teljes rendszert.  Az elektron is ilyen képződmény. A centrális három forrás valószínűleg egyetlen főágon terebélyesedik, és egyre nagyobb időeltérés (időellentmondás) tükröket generál, ami a végén összefüggő réteggé áll össze. Három ilyen domináns réteg van, amelyekből a belső sima, és a külső már zavarosabb felszínű.

Két ilyen centrum van a neutronban, egy Nap és egy Holdközpont. Lényegében szimmetrikusan helyezkednek el. Valószínű, hogy mindkettő elektront generál, csak másmilyent. Ebből a generációból fejlődik tovább a proton az elektronok körül, és ez a fejlődés már sokkal nagyobb "tachionbokrokat" generál. 740000 (2 x 320000 körül lehet a felszíni fraktál összes forráselemeinek száma. Itt a központi rendszer már olyan elfordító hatással van, hogy a forráselemek visszakanyarodva sem érik el a sajátmúltjukat, így egyszerűen megszűnnek. Itt öt tükörréteg terjed kifelé, a legfelső már úgy néz ki, mint egy begalvanizált gyapjú. (Aranygyapjú) Ezt kell megszerezni a mesebeli királyfinak, méghozzá a legkisebbnek, ami azt is jelzi, hogy ez egy egészen a felszínig eljutó fraktálelem. Amikor megvan, ezt viszi haza egy női típusú forrással (kiszabadított királyleány) együtt, aki eddig a hétfejű sárkány várában raboskodott, és ennek transzportáló tere teszi lehetővé, hogy ez a hatalmassá dagadt szimmetria robbanás elölről kezdhesse teremtési termékenységtáncát. Az idők végezetéig. De nem tovább. Az elektronból így lesz proton és a protonból pedig elektron... Ez az anyag. Semmi sincsen benne, mégis megfogható. Nem anyagi felület, és mégis magába zárja, vagy visszaveri a nekicsapódó fénykvantumokat.

Ha a neutron hasában már nagyon sok fény halmozódik fel, akkor úgy jár mint a kisgömböc. Ez a negyedik halmazállapot, a plazma állapot. Ebben az állapotban az anyag már a teljes megszűnésének a határán van. Ezt hozza létre a kavitáció is. Ezért durran olyan nagyot a villám. Lényegében azonos az anihilációval. No, és ezért kelt olyan átfogó spektrumú elektromágneses jeleket. Röntgen és gamma sugárzást is. Ilyen az ívhegesztésnél is keletkezik, csak a kutya sem foglalkozott vele. Mérjed csak le.

A legegyszerűbb részecskét is fénysebességgel kiáradó hullámterek övezik. Ezek jellegzetesen megváltoznak, ha egy másik részecske kerül a közelbe. Most már együttesen jelentenek egy közös hullámteret. Ebben a térben olyan potenciállyukak keletkeznek, amely a nagyon sebes kiáradás mellett a nukleon körül keringenek, vagy keletkeznek olyanok is, amelyek lényegében állnak. Ezek szervezik a szilárd anyagot.

UNIVERSUM UNIVERSITAS 2003 szeptember 6 ALL RIGHTS RESERVED ©