ÍGE-IDŐ 45    

MI A GRAVITÁCIÓ?

A témáról már sokszor beszéltünk, de megérdemel a kérdés még egy lapot. A gravitáció rejtélyes dolog. Nagyon rejtélyes. Azok a képletek, amit erről kieszeltek bizony pontatlanok, és már eljött az ideje annak, hogy megváltoztassuk azt a téves szemléletet, amely napjainkban teljességgel uralja a világot ezzel kapcsolatban.

Ezt tanultuk, és ma is ez tanulható a gravitációról, és ez a képlet világosan mutatja azt, hogy itt a képlet megalkotója erőkben (F) gondolkodott, tömegekben (m), és az azok közötti távolságban (r). Azt, hogy mi közvetíti ezt az erőt, nem nagyon firtatták, mert senki sem tudott érdemi választ kitalálni. A nagy helyzet az, hogy amikor m₁ és m₂ egyenlő nagyságú tömegek, akkor még ez a képlet sem helyes, mert az erőhatás ilyenkor lényegesen lecsökken. Az érdekes az, hogy különböző, nagyon eltérő tömegek esetén a képlettel számolt adatok nagyjából megegyeznek a valóságban mértekkel. Akik erről részletesebb anyagokat keresnek, azoknak teljes szívvel ajánlom Sarkadi Dezső honlapját. Ő lakásához mérve hatalmas (6 méteres) és precíz méréseket lehetővé tevő berendezéseivel mérte ezt a hihetetlen anomáliát.  http://www.geocities.com/fhunman/gravity.html

A gravitációt mindenféle virtuális részecskékkel igyekeznek megmagyarázni (graviton elméletek, amelyek virtuális gravitációs részecskékkel operálva igyekszenek magyarázatot találni a gravitáció jelenségére), de ne felejtsük azt, hogy a virtuális képzetest, elképzeltet, kitaláltat, nem valóságost jelent. Ilyenek szerintünk a természetben nem léteznek. Egyszóval még akad dolga az elkövetkező nemzedékeknek is.

Az előző lapon már mutattam azokat az interferenciákat, amelyek két spirális hullámtér együttes eredőjeként lépnek fel. A valóság persze ennél nagyságrendekkel bonyolultabb. Ezek a hullámterek nem anyagiak és nem is elektromágnesesek. A gravitáció, a mágneses tér, és az elektromos tér képleteikben rokon dolgok, de az általunk már ismert módon azért különböznek egymástól.

Ezekben az itt idézett törvényekben szólongat minket a természet, hogy vegyük észre a természet erőinek az összefüggési rendszereit. Két mágnest vonzó vagy taszító ereje is a távolság négyzetévek változik, mint ahogyan a gravitáció is.

De ugyanilyen erők feszülnek az elektrosztatikában is két töltés között, így például a kondenzátorok lemezei között is hasonló viszonyok uralkodnak.

A gravitáció misztikus jelenség a mai tudományban, mert hiányoznak azok a természet alapjait képező jelenségek a palettáról, amelyekkel megérthető. Schwartschild matematikai megközelítésére szokás hivatkozni, aki eléggé jó elképzelések irányában mozdult el, de a nagyközönség számára ezek ugyanolyan ezoterikusak, mint a kártyajóslás.

Gyakori megoldás ez az itt megmutatott ábrasor, ahol egy síkot (ez akar a tér lenni) elgörbít a tömeg. Ez egy szarvas hiba, hiszen magát a teret sem definiálták. Ez egy kezdetleges mátrix. Itt a tömeg függetlenül létezik a tértől, ami jelen esetben egy mátrixsík, és ez a "teher alatt behorpad, vagy "benyúlik", mint egy kifeszített gumilepedő. Láttam is ilyen modellt az ELTE fizikai intézetében valaha, és ebbe a kis benyúlt gumitölcsérbe oldalról belegurított fizikus kollégám egy másik golyócskát, amely körbe-körbe rohangált, mint egy bolygó a központi csillag körül, majd ahogy lendületét vesztette, fékeződött, úgy közeledett a nagyobb (a Napot jelentő) golyó felé, majd egyszer csak megállt mellette. Belezuhant.

Az a pikáns az egészben, hogy a dolog valóban sok analógiát mutatott a természetben tapasztalható dolgokkal. Csak az a baj, hogy egy jóhiszemű tévedés többet árt a tudománynak, mint az, ami ellen szélmalomharcokat vív. Ha már van egy hihető megoldás, az nagyon lefékezi a felfedező kedvet. Ez a magyarázat eklatáns példája volt ennek a veszélynek. Száz évvel elodázta a kérdés valós megoldását. A tudománynak maga a tudomány okozza a legnagyobb károkat.

A tömegek környezetében valóban jól érzékelhetően görbült a téridő. Ez a régi feltevés és megfigyelés helyes. Görbült, de nem elgörbül, hanem görbültre keletkezik. Így azután egyetlen fénykvantumnak is van tömege, mert az is görbült tereket kelt. A fénykvantumok hullámtere többnyire acentrálisan gömbszerű. Régebben (tizenöt éve) még mást írtam volna, de éppen mostanában hírlik, hogy nagyon lelassították a fényt, és szerintem teljesen meg is lehet állítani a fénykvantumot, hiszen a térkvantum is ilyen "álló" fénykvantum. Csak forrásszámukban térnek el egymástól. Ez egyúttal azt a reményt is éltetheti bennünk, hogy közönséges fénykvantumok is manipulálhatók lesznek, így azokból mesterségesen térkvantumokat hozzunk létre. Ennek a csillagközi űrutazásnál lesz pótolhatatlan jelentősége. Térugrások a jövőben csak akkor kivitelezhetők, ha az űrhajónknak saját térforrása van, mert ennek híján nem marad meg az anyag az idősemmiben. Eltűnik. Csak az űrhajósok lelke éli túl a dolgot. Még szerencse, hogy ilyen térforrás nélkül el sem tud oda jutni.

Persze ha már nekünk is sok órányi UFO felvételünk van mozgó filmen, akkor a nagyhatalmaknak is bizonyára van ilyen gyűjteményük, és minden lejárató handabanda hiábavaló, mert az emberek fele hisz az UFO-k létében. Nagyon sokan láttak is ilyeneket. Nos, ezek a felvételek sok olyan részletet tartalmaznak, amely kizárja a hamisítást. Erre egy szkeptikus persze nem figyel, mert meg sem nézi ezeket a felvételeket, vagy pedig figyelménél sokkal nagyobbak az előítéletéből fortyogó indulatai. Pedig sokat veszítenek. Ez persze nem lenne olyan nagy baj, ha véleményüket, mellyel végtelen tehetetlenségüket és lustaságukat palástolják, bölcsen magukba zárnák. A tér hajlítgatásáról beszélnek, és úgy akarnak eljutni a távoli csillagokig, hogy topográfiai Móricka ábrákon igazolgatják annak a távoli jövőnek a lehetőségét, amikor majd ide tudjuk húzni a csillagok távolából a tér ottani pontját, mint egy lepedő csücskét, és ezét a távoli "idősík" szinte ugyanoda kerül, ahol mi most vagyunk, és ezért az utazás roppant rövid idő alatt megtörténhet. Ez esetben persze a mi terünk is ennek a lepedőnek a része, és ezt a két síkot egy féreglyuk köti össze, amelyen át át lehet jutni a tér nagyon távoli, és most mégis közelünkbe került. Az ötlet évszázada ugyanott tart, és nem is fog innen továbbjutni. Mert alkalmatlan. Ilyen féregjáratok nincsenek a téridőben. Matematikailag kijönnek mikroméretű "féregjáratok", és ezek roppant rövid életű valamik. Ezek alkalmatlanok arra, hogy csillagközi űrutazásokat tegyünk meg.

Ha belegondolunk van hasonló a jelenségek szintjén is. Ilyen példának okáért az alagút hatás (tunnel effect). Itt ugyan csak egy roppant kis méretű elektron ugrik át valahogy egy valencia sávon, vagy egy dielektrikumon, de az tény, hogy valahogyan átkerül. Ha a jelenséget makroméretekben is elő tudjuk idézni, akkor az mát hasznos dolog lenne egy korszerűbb űrtechnika kialakításánál.

Ezen a másik topográfiai ábrán is hasonló tudományosnak ható hókusz-pókusz. Itt is kétféle úton juthatunk el A pontból B pontba, csak itt a féreglyuk jelenti a hosszabb utat, mert a síkon haladva rövidebb az út. Topográfiailag. De a fizikai tér teljesen eltérő a geometriai tértől. Ezért azután ezek a jó szándékú próbálkozások sohasem juttatnak el minket a távoli csillagokig. A megoldás sokkal bonyodalmasabb. A tér nem hajlítható efféle módokon, ráadásul nem is ilyen palacsinta, vagy lappadó lepedő, amit kedvünk szerint hajtogathatunk ide-oda. Ezek mindörökre jópofa ábrák maradnak. Nagyon hasznosak a topográfia oktatására, de az űrhajózásnál nem jók semmire. A természet másmilyen.

A világegyetemben minden általunk ismert dolog szorgalmasan forgolódik. Itt nemcsak egy tengely mentén való forgást kell érteni, hanem ez is sokkal komplikáltabb, mert merev testek is atomokból állnak, és az atomokban minden van, csak szilárd vagy merev dolog nincsen. Sem az atommagokban, sem a körülöttük keringő elektronokban. Miután valamennyien színtiszta időből vannak, nem lehet bennük sem állandó, sem merev dolog, miután maga az idő anyagi szempontból semmi, amiben nincsen semmiféle megfogható. Hullámokat kelt, de közben nem fogy el belőle semmi, mert ennek a hullámkeltési jelenségnek a részecskéket keltő időhurkok, universusok az okai. Úgy is mondhatjuk, hogy minden általunk ismert dolgot a saját időellentmondásai léteztetnek. Így önmaguk okai. Mikor már kialakultak! A kialakulásukhoz  külső ok kell. E nélkül sohase jöhetnének és jönnek létre. Se fény, se anyag. Keletkezésük csak nagyon pontos peremfeltételek között lehetséges. Ugyanígy megvannak a peremfeltételei fennmaradásuknak is.

Lehetetlennek tartom, hogy a forgásnak, ami a világ minden elemének része, ne lenne a tömegvonzásban kulcsfontosságú szerepe. Itt mégis visszautalok az universusokra, amelyek szerintem mindenki által ismertek, csak fontosságuk veszett a történelem ködébe. Naponta járkálunk rajta lakásunkban is, vagy láthatjuk nyakkendőkön, fejkendőkön és ruhamintákban. Itt értékes török perzsaszőnyegeken találtunk két nagyon szép példányát. és Tamás barátom jóvoltából kiváló fényképek is készültek róla Isztambulban. Előkerestem egy régen rakosgatott kulcstartómat is, amelyen az universus helyett egy teremtő látható, benne az életfával, vagy más nevén élőfával, amely kifejezés nem egy növényt takar, hanem magát az életet, az egész teremtést.

Itt egy szép szőnyegminta, amit a török szőnyegesek "lángocskának" hívnak. Ez az anyagi részecske születését ábrázolja, és másmilyen, mint az a folyamatábra, ami eggyel lejjebb látható, ami a fény születését mutatja. Ez az anyaghoz tartozó ábra bonyolultabb, mert maga a részecske is százezerszer bonyolultabb folyamatban keletkezik, mint a fény. Az is érdekes, hogy ezen tulajdonképpen már a gravitációs hullámok, az információs perturbáció, a renatálódás (időhurok) és a jobbos balos elő-tulajdonság gyökerei  is ábrázolva vannak. Ez egy nagyon bonyolult téridő függvény, ami kiemeli a keletkezési folyamat lényegét és értelmét is. Az anyagi részecskékben két lényegi centrum van, amit régen Nap és Hold centrumnak hívtak. A neutron alsó zónájában van a Hold centrum, és itt javarészt balos, női tachionok kavarognak, ameddig a felső részében, a Nap centrum környezetében jobbos, férfi tachionok. (Nem biológiai dolog!!) A legnagyobb tachion spirálisan balos utat jár be. Két fordulatot tesz. A balosakat kék, a jobbosokat vöröses lángok szegélyezik. DE a renatálódási pont a cseppek együttes centrumában markánsan ki lett emelve.

Itt egy egyszerű időhurkot vehetünk szemügyre. Ez jellemző a téridőre és a fénykvantumokra. A kereszténységnél ez, mint pelikán jelenik meg, ami a vérével eteti a kicsinyeit. Ez itt a fényhez tartozik, mert mindegyikben a renatálódási ponton egy hétszirmú virág jelenik meg. Az universusok kétfélék, így ez azt tudósítja, hogy kétféle fény létezik. Van egy "antifény" is. De azt is felfedezhetjük a színek szent mintázatában, hogy mindegyiknek van hipertere is. Jobbra a szoliton tulajdonság függvénye kígyózik tőlük, amely mindkettőnek tulajdonsága. Van-nincs-van-nincs. A kétféle fénykvantumban megjelenik az, amit a lázadóbb gondolkodású fizikus kollégák "black light" névvel illetnek napjainkban. Érdemes rákeresni az Interneten erre a fekete fényre, mert sok érdekeset lehet találni róla. Az idő-visszacsatolás pillanatát láthatjuk a szőnyegmintán, a fénykvantum első és lényegében a legfontosabb  keletkezési pillanatát. Az időforrás a legcsúcsán rohan ennek a tachionnak, és ott látja meg magát, ahol a nagyobbik virág lett ábrázolva. A virág felett egy elválasztó zóna van (határparaméter) és felette egy újabb virág. Ez négyszirmú, ami pontos, mert a térben a fény négy dimenziós, és 16+1 dimenziósnak mutatja magát. Ez a kanyarodó tachion miatt van így. Ez már tömeghullámokat kelt, vagyis van tömegjelensége. Gravitációt okoz, mint ahogyan a fenti szőnyegmintán lévő anyagi részecskékhez vezető utat bejáró tachion is. Ezeket ugyan török mintának nevezik, de ugyanez megtalálható a keresztény mitológiában is, mint pelikán, aki a vérével eteti a kicsinyeit. Ez is történik. A benne születő önmagát eteti. Mert ez egy időhurok.

A legvégére tettem a kulcsdíszemet, bár ez egyenesen haladó teremtőt ábrázol. Jól látható, hogy az összes elem kerületét cikk-cakkosra vágta a készítő mester. Mert a Teremtő külső palástja ilyen.  Ezek rajta azok a helyzet-perturbációs borzongások, amelyek az információt jelentik. "n" irányban tud rezegni, így gyakorlatilag végtelen információ lehet rajta. A mindentudás. Ez  cseppalak balra halad, és jobbra a hátramaradt múltja van. Itt keletkezik benne az élet. Ezt jelképezi a közepén a kis cakkos "levél". Az életfa.

A gravitáció az ívelt pályán mozgó tachionok által keltett jelenség, amely a teremtett világban nagyon elterjedt dolog, mert ez jellemző a fénykvantumokra és minden anyagi részecskére is. Ezek a hullámok gömbszerűen szétáradók, és roppant komplexek. Ismétlődésüket az idő-visszacsatolás biztosítja, amely jelenség a világ fennmaradásának a lényege. Ez nem azt jelenti, hogy a történelem ismétli önmagát, hiszen ez az időhurok elgondolhatóan rövid idejű. Ezért tartósak a fénykvantumok és az anyag is. De keletkeznek és pusztulnak is.

Hullámaik a végtelenbe tartanak. Ebből a nagyon bonyolult hullámvilágból már sok mindent ismerünk, de azért akad még kutatni valónk. Az optika vagy a rádiócsillagászat csak a kezdet volt a világ megismerésében.