Üdvözlöm a kedves csapatot!
Üdvözletünk földi halandó!
Rég írtam már, mert sajnos mostanában nem maradt rá időm. Tovább olvastam az Íge idő írásokat a 26. részig bezárólag. Ez már vagy
másfél hónapja történt, akkor fogyott el az időm. Valójában most sincs, mert most épp új állást kellene keresnem, mert a jelenlegit
úgy érzem hogy kinőttem, és nagyon stresszessé is vált az ottani helyzet. De ez most mindegy, inkább írok egy kicsit. Lenne pár
kérdésem ami mostanában sokat foglalkoztat. Ezek a következők:
– Az Íge idő 18 ír 64 dimenziós és magasabb dimenziószámú téridőről, de én még a 6*4 -es téridő egyetlen aktív szegmensét
sem értem teljesen. Sokat filóztam azon, hogy a hely mitől is válik hellyé, de nem értem. Úgy érzem azért nem értem, mert több
mint 4D -ben kell gondolkodni, és nekem 4D -ig megy. E felett már nem tudom elképzelni a dolgokat, csak „kétszeresen relatív” módon,
de képet alkotni róla azt semmilyen formában nem tudok. A 4D -s dolgokat „egyszeresen relatív” módon képzelem el, vagyis
megvizsgálom azt, hogy egy képzeletbeli 2D -s lény az ő 1D -t érzékelni képes szemével miképpen látja a világa „tárgyait”, és
megvizsgálom, miképp érzékelhetne mondjuk egy 3D -s gömböt, amint az pl. egyenletes sebességgel az ő világára merőlegesen „áthalad”
azon. Ezután ezt kiterjesztem 1 -el magasabb dimenziószámra. Jelen példánál maradva az eredmény röviden: a „semmiből” megjelenik egy
golyó, ami egyre lassulva de növekszik, majd egyszer csak egy pillanatra megáll növekedni, és a megjelenésének folyamatát
tekintve megfordított sorrendben eltűnik a „semmibe”. Ha a gömb nem merőlegesen metszi a világunkat, akkor a jelenség annyiban
más, hogy nem egy „helyben lebegve” teszi ezt meg, hanem mozog is közben valamilyen irányban, vagyis a megjelenése és eltűnése nem
ugyanazon a helyen lesz. Szóval a kérdés lényege a következő: hogy hogyan tudnám elképzelni a fizikai helyet, ha érteni vélem egy
térforrás működési elvének alapjait? ( Vagy akkor mégsem értem, csak adatként van a fejemben ??? :-))
Ez csak azért van így, mert a tisztelt úr a megszokott úton akarja megérteni a szokatlant. A lényeget több lépésben közelítjük, mert
tudjuk ezt. Más sem érti elsőre. Rossz a dimenzió elképzelése. Többszöri nekifutásra azért sokan jelezték már, hogy kimondottan
agyrobbanásaik voltak, amikor megértették ezt a valóban új gondolatmenetet. Nem anyagban kell gondolkozni, mert itt magáról a
dinamikus időről szól a történet. A ma használatos elgondolások teljesen félrevezetők és gyengék. Nagyon mechanisztikus
elképzelései a világnak. A dimenzió magyar neve KITERJEDÉS. A terjedés
természetesen nem valamiféle statikus geometriát sejtet. Szinte mindenki ezt akarja
hozzárendelni. A síkvilágban a semmiből nem „golyó” jelenik meg, hanem egy pont,
majd egy egyre növekvő körlap, majd ez elkezd elfogyni és újra ponttá
zsugorodik. Ez a hagyományos elgondolás. Az általunk taglalt elképzelésben a
dimenzióvilág teljesen más.
– Hogyan tudott kettévágni egy fénykvantumot a mai tudomány
embere, ha a fény nem is az aminek gondolják?
A fénykvantum nálunk egy nyolcas szimmetriájú időhurok rendszer. Ebben hét
önálló dimenzió-forrás van, így ez elvágható. Mesékben ez a
hétfejű sárkány. Ha nem vágják le egyetlen csapással mind a hét
fejét, akkor azok azonnal kinőnek. Ez persze nem mese, hanem
fizika, és minden elemében levezethető. A kettévágás után mind a
két rész teljes nyolcas szimmetriává növeszti magát, de
kapcsolatban maradnak. A bécsi egyetemen komoly sikereket értek el
ebben a kérdésben.
– Azt hiszem kapizsgálom már, hogy hogyan lehetne a mi
kommunikációs technológiánkat jól továbbfejleszteni. Fogjunk egy
fénykvantumot, és szeletelgessük. Ettől lesz sok fénykvantumunk,
ami igazából ugyan az, csak máshol van egy ugyanakkor. Ezután
fejlesszünk ki egy pici eszközt, amivel ezt a fénykvantumot
mindenféle fura ravasz módom manipulálni lehet, és egy másik pici
eszközt, amivel vizsgálni lehet a fénykvantumunk állapotát. Ezután
fejlesszünk ki egy interfészt mondjuk számítógép hálózati kártyája
és a két kis eszköz közé, ami úgy tesz mintha ő egy remek kis UTP
kábel lenne. Azt hiszem innen már mindenki sejti mire gondolok.
Tartok tőle, hogy nem nekem jut ez eszembe először a mi kis
bolygónkon. Sőt, biztos. A kérdésem az, hogy ez tényleg ilyen
egyszerű lenne? Vajon ha én létrehozok egy fénykvantumot, majd azt
kettévágom, amitől az nem lesz két fél, hanem csak két helyen kezd
el létezni, akkor ha én ezt a két fénykvantumocskát használom
kommunikációra akkor az lehallgatható -e? Szerintem nem. Jól
gondolom?
Valami hasonló. Az Interneten erre kell rákeresni: EPR. Ez lesz a
hírközlés jövője.
– Ha az emberi lélek is egy térforrás, akkor miért semmisülnénk
meg mi emberek az idősemmiben?
Csak a testünk. Mint Gárdonyi Gézának.
– Talán azért, mert a mi térforrásunk is csak addig létezik, amíg egy
másik fenntartja őt?
Igen. A "másik" nem más, mint a vallásokban
emlegetett "mindenható". Ezért mondjuk azt, hogy "Jézus Krisztusban", és nem -val,
-vel. Mert benne vagyunk, és így vagyunk vele.
– A fekete lyuk belsejébeni fény már nem sima tűz, és
már a létezése is függ egy másik téridőtől, ha jól értem a dolgokat. Hogy lesz
ebből teremtés ott a feketelyukon belül?
Nem, de téridő tényleg kell
hozzá, mert ez adja a dologhoz a „helyet”. Az általunk ismert világ dolgai már
ebben tudnak megszületni, és persze megmaradni. A teremtés nem más, mint a
primer vagy másolati teremtők alkalmas találkozása. Itt nagyon pontosan kell
beteljesülni a Törvénynek. Itt tachionok alkalmas találkozásáról beszélek. Egy
fekete lyukban rengeteg másodlagos tachion keletkezik és rohangál, így a
teremtésnek is megemelkedik a valószínűsége.
– Van -e mód egy a mi világunkbani fekete lyuk belsejébeni
világba bejutni és vissza? Mondjuk az idegenek képesek vajon erre?
A jobbak igen. Ilyen az Univerzum is. Egy fekete lyuk. Belül nagy,
kívülről szingularitás, vagyis egy pont.
– Valamelyik írásban 16 párhuzamos világról olvastam, de én csak
hatról tudok, és abból is 5 -ben van anyagi létezés.
Nem, mind a tizenhatban. A
dimenziók lépkednek és változnak, de szédületes iramban. A téridő részben ennek
rendszerét is leírtam. A dimenziók lényegében egymást keltik és léteztetik. Mind
a tizenhatban van létezés. Ez tizenhat egyforma téridő.
Meg hallottam olyat is, hogy 16 réteg téridő, aztán 1 réteg semmi,
aztán újra 16 réteg téridő majd 1 réteg semmi, és így tovább.
Akkor most 6, vagy 16, vagy 17 vagy hogy is van ez?
–
A téridő 6, egy hipertérrel 11, kettővel 16. Ez utóbbit még sokára
fogjuk elérni. A párhuzamos univerzumok ugyanitt vannak, csak nem
egyszerre velünk, vagyis sorban jelennek meg és sorban tűnnek el a
dimenzióik. Ha csak a teret vizsgáljuk, akkor hat forráshelyen öt
dimenzió generálja a létezés alapját, a helyet. Ez azt jelenti,
hogy csak öt dimenziós lesz, bár hat helyen születik. A tér hatos
szimmetriájú, de nem jut ötről a hatra.
– A súrlódás miért termel hőt? Vagyis mitől nő a az anyag
fénytartalma súrlódás esetén, és miért pont annyival, amennyi
mechanikai munkát befektetünk?<
Nem nő, hanem folyamatosan fogyatkozik. Ezért az anyag le is
amortizálódik, elfárad.
– Kimérte egyáltalán már ezt valaki, hogy az egyenlet valóban
egyenlet -e? Én arra gondoltam, hogy olyankor is egy – egy anyagi
részecske valahogy csak csak anihilálódik, és kiszabadul a fény belőle. De ez
nem igazán lehet így, mert ebben az esetben nehezen lenne igaz a hagyományos
energia megmaradási törvény. Merrefelé van itt az igazság?
Arrafelé, hogy az egy olyan törvény,
amely csak bizonyos határokig igaz. Utána nem. Azon túl is van egyenlet, de
másmilyen. A kísérleteink utóbbit jelezték.
– Jól gondolom -e, hogy a fizikai tűz esetén pl. gáz égetésekor
az történik, hogy amikor a gáz részecske reakcióba lép az
oxigénnel, akkor a vegyi reakció során az anyagba zárt fény egy
része kaput talál az anyagból kifelé, és felszabadul?
Igen, minden reakció hőtermelő vagy hőelnyelő. Az oxid alacsonyabb
energiaszintet képvisel, mint a kiindulási anyagok magukban. A
különbség az a hő, ami felszabadul az oxidáció során. Ez történhet
gyorsan és lassan is. Az oxid molekula – de más egyesült atomok
esetében is – megváltozik a megtartott fénykvantumok mennyisége.
Ez az éghető gáz esetében is így történik.
– Ha jól értem a dolgokat, akkor a SzentLélek az a víz típusú
létezéstranszponder, amely a királyleány szerepét tölti be a
mesékben, következéskép általa létezünk, sőt, az egész anyagi
világunk általa létezik. Jól értem a dolgot?
Nem, bár a vízszellem erre utalhatna. Ez csak a hullámvilágának a
terjedési sebességére utal. Olyan, mint egy hatalmas örvény, ami
fénysebességgel terjed. A „királylány” valóban létezéstraszponder,
de a körülötte kerengő tűzokádók hozzák létre, ez a folyamat tehát
kölcsönös. A tűzokádó sárkány szüli a királylányt, és a királylány
szüli sorban a „tűzokádó” forrásokat. Ezek együtt egy terjedő
közeget generálnak, aminek rettenetesen bonyolult keverék
dimenzióvilág az eredménye, de amelynek nagyon precíz a működése. Ez a téridő.
A ma közismert elképzeléshez nagyon kevés köze van. (Majdnem semmi)
Ezek voltak a kérdések, a válaszokat nagyon köszönöm.
Nagyon köszönöm a kitartó figyelmet, és előre is köszönöm az újabb
válaszokat.
Minden jót kívánok.
Tisztelettel,
G. Zsolt ( hagyományos földi ember )
2005.04.23. Nagy szeretettel válaszoltam, mert érdemiek voltak a
kérdések. A szerk.
|