09.

VÖRÖS SZEMÖLDÖKŰ (Kövezsd rovása alapján a 225. Arvisurából)

I. Pannon ifjúsági vezér Kr.e. 800-ban a káspivári Szkíta birodalom küldetésében megjelent Esküló vezér földjén, hogy a veszélyeztetett esklók kérésére megsegítse őket a görögök támadásaival szemben. Az esklók egyistenhívő hun törzsszövetségi népek voltak. Kr.e. 2820-2810 között egy járványos megbetegedés elől elmenekültek régi hazájukból és a mai Erdélyben, Aranyosszéken telepedtek le. Dernö fősámán ezután tartott újabb sámánképzésén Szuha-Balzsán lett az első. Szuha-Balzsán Kr.e. 2790-ben azt a parancsot kapta, hogy látogassa meg Eskló vezért. Hat év alatt ért Ordoszból Aranyos-székre, majd onnan visszatértekor beszámolójában még azt is hírül vitte haza, hogy Eskló népe új hazájában színarannyal díszítette Isis-Tórem kegyhelyét. Utána Kr.e. 1610-ben Barca széki-hun vezér látogatott el az eskló földre. A mai Barcaságban megszervezte a Barca-őrséget, hogy az védelmezze az ellenség gyakori betöréseitől az aranyrögös hegyeket és az aranylemezekkel borított kegyhelyeket. Az ordoszi Öregek tanácsa az esklók újabb kérésére végül is úgy döntött, hogy Pannon parszi-szkíta ifjúsági vezér a hun törzsek több szálláshelyéről összeállított 1 tömény, vagyis 10000 lovassal szervezze meg az Eskló-föld végleges, biztonságos védelmét. Roppant vágta következett Ordosztól Káspiváron át Aranyosszékig. Itt pedig Pannon vezér és öccse, Mecsek tárkány feleségül vette Esküllő eskló fejedelem két lányát. A kettős házasságkötés után elkezdték aranylemezekre róni kalandozásuk eseményeit. Négyezer aranykopjás vitéz elegendő volt ahhoz, hogy a hősködő, elhízott görögök ész nélkül meneküljenek az esklók nyugati határairól. Az Aranyosszéken maradó 6000 kalandozó összeházasodott az eskló leányokkal. A téli fagy beálltával átlovagoltak a befagyott folyókon, s nyugat és dél felől megszervezték az Eskló-, meg az új Pannonföld védelmét.

Az ott lakó görögök zöme, a kézművesek kivételével, dél felé vándorolt. Pannon birtokba vette a róla elnevezett Pannóniát. Azt minden támadással szemben megvédték, s így Eskló-föld is biztonságba került. A kelták (vagy a pannonok nyelvén a káldorok) megjelenése azonban újabb veszélyt jelentett. Ezek Kr.e. 703-ban támadásra készültek. II. Ordoszban a Hoanghó nagy kanyarjában Kr.e. 4040-ben megalakult a 24 hun törzs szövetsége. A kínai évkönyvek így emlékeznek meg róla: “A hun birodalom 24 hun törzs szövetsége volt; két részre oszlott: keletire és nyugatira.” Pannonnal mind a 24 törzsből érkeztek lovasok, közöttük szkíták is. Pannonföld védelmében a kabarok és úzok Lóbérctől (Leoben) a Fertő mocsaráig vívták harcaikat. A több nyelvet beszélő Estorás ifjú fejedelem káldor foglyoktól megtudta, hogy Bángor káldor király hódításra készül. Veszprémbe lovagolt, ott az Öregek tanácsa így rendelkezett: “A káldorokkal keressétek a megegyezést!” Estorás egyezségre is jutott Bángorral: feleségül vette Bángor lányát, Bángorkát. A kabar és az úz határvédők egy csoportja ezt nem jó szemmel nézte, tiltakozásul átkelt Dunna-asszony szent folyóján és a parszi-szkíták földjén telepedtek le: az úzok a Mátra, a kabarok a Bükk táján. De többségük továbbra is ott maradt Estorással, és a káldorokkal együtt kiváló vaskészítményeket állítottak elő az új szövetség részére.

A 24 törzs szövetségét Kr.e. 50-ben, megalakulásuk 3990. medvetoros évében nagy veszély fenyegette. A kínaiak fondorlatos politikájukkal kettészakították a törzsszövetséget. Ordoszban Hóhanza lett a fejedelem. A káspivári Szkíta birodalomban ekkor Csécsi széki-hun vezér uralkodott. Birodalmát (amibe beletartozott a szkíta-jász síkság is) nemcsak a kínaiak, hanem emerről az oldalról a római légiók is veszélyeztették. A rómaiak ugyanis a káldor-pannon szövetség miatt Pannónia ellen, közvetve tehát az egész Szkíta birodalom ellen is készülődtek. A pannonok Csécsihez fordultak segítségért. Csécsi kabar, úz és kimmer törzsekből álló segítséget küldött. Ezek 40 évig, Kr.e. 34-től Kr.u. 6-ig állták a harcot a római légiók ellen. De Rómának végül sikerült áttörnie a déli pannon gyűrűt, és a Dara (Dráva) folyótól kezdve elözönlötte Pannóniát. Csécsit kínai orgyilkosok ölték meg. Négy fia: Bakát, Eged, Koncsur és Kövezsd az apjuk vérével vörösre festette a szemöldökét, úgy esküdtek bosszút. Kövezsd első lett mind a szkíta, mind az ordoszi sámánképzésen. Rögtön az elnyomott kínai és hun föld-művesek élére állott. Szemöldöküket azok is vörösre festették, s elindították az elnyomottak forradalmát. Az áruló Hóhanza félelmében vízbe ölte magát. Kövezsd Kr.e. 25-ben meghódította Kínát. Nyugaton az öldöklő lóbérci csatában a szkíták derekasan megállták helyüket. A sebesült, vagy 24 évet leszolgált harcosokat a hátországba küldték. Egy vezéri párviadalon a Rohonc-őrség vezére, Gyöngyös vezér legyőzte ellenfelét. De amikor leesett a lóról, a római légiós is levágta három ujját. Felgyógyulása után, Kr.e. 27-ben, Koncsur fejedelem Mátra-hegyi medvetorán érkezett meg menyasszonyához, Solymoskához. Végre feleségül vehette a fejedelem leányát. Ordoszban a sámánképzés 5 évig, a tárkányképzés 4 évig tartott. Így minden huszadik évben egy időre esett az ifjúság előzködése. Ennek befejeztekor indulhatott az ifjúság új kalandozásra. De a vezetést mindig beavatott látóemberre bízták. Ilyen volt Eskló, Pannon és Kövezsd is. Az ordoszi sámánközpont Kr.e. 720-ban egy Mátra nevű fősámánt azzal a céllal küldött a szkíta-jász síkságra, hogy ott nagyobb veszély esetére menedékhelyet készítsen elő. Csécsi Kr.e. 40-ben szintén egy Mátra nevű fősámánt, bölénytor első napján (március 1) született látóembert küldött a Mátra hegységbe. Gyöngyös vitézei, akik vezérüket a pannon földi Kőszeg vidékének Gyöngyös patakjától a Mátráig követték, a menyegzőn úgy döntöttek, hogy a fejedelmi nász emlékére Gyöngyös vezérnek kegyhelyet építenek. A lakodalom hajnalán elejtettek egy medvét és mire az ötnapos medvetor lezajlott, már készen állott Gyöngyös vezér gerendavára. Felesküdtek, hogy mire eljön az ötödik medvetor, szakítva a pamír-szkíták szokásával, lejönnek hegyi szállásaikról és parszi-szkíta szokás szerint a Mátra alatti síkságon, Gyöngyös vezér kegyhelye mellett építik fel szállásaikat.

Így is lett. A közbeeső 10 évben medvetorig nem esett hó, csak szarvastor havában, de a gerendákat le tudták rajta csúsztatni. Erre az időjárásra való tekintettel a parszi sámán Abáról, medvetor hava első napjának nevéről Abasárnak nevezték el a medvetor-szertartás helyét. Ez ellen az úzoknak se volt kifogásuk, hiszen a medve-tor hava évről évre csakugyan sárral kezdődött. Kövezsd a hun birodalmat újból egyesítette, megint csak Ordosz székhellyel. Majd követeket küldött Rómába. Azok megegyeztek a császárral, hogy a káldorok (kelták) kiűzése után Pannonföld a Római birodalomhoz fog tartozni, a parszi-szkíták földje pedig a nyugati Szkíta birodalomhoz. Dunna asszony folyója lett a két birodalomnak határa. Ennek a szerződésnek a szövegét Ordoszban az Élet-kegyhelyén Eged sámán örökítette meg. Kövezsd vörösszemöldökű császár megbízásából Eged a Szkíta birodalom legnyugatibb részébe költözött, hogy a szerződés teljesítéséről évről évre jelentést tegyen az Öregek tanácsának. Koncsur a keleti Szkíta birodalom fejedelme lett. Minden ingóságát Gyöngyös vezérre hagyta. Eged jelentéseiből kitűnik, hogy Gyöngyös vezérnek 8 fia és 4 leánya született Solymoskától. Szól arról is, hogy a pannonföldről elmenekült úzok szorgos munkájukkal folyton gazdagították Gyöngyös városát. A Pannóniából áttelepedett rokonok római telepítésű szőlőt is ültettek az abasári kegyhely dombjain és az abasári medvetorokon, azzal köszöntötték az évszámolást jelző medvetort. Eged fejedelem vitézei 12 medvetoros év alatt: Kr.e. 8-tól Kr.u. 4-ig, vagyis az ordoszi számítás szerint Eger évétől a másik Eger évéig mongol törzsbeli kőfaragókkal felépítették Eger városát, Eged fejedelem szék-városát. Utána Szuha községben telepedtek meg. Innen vezényelték aztán őket a nyugati Szkíta birodalom különféle építkezéseihez, de a családjuk mindig Szuhán maradt. Kr.e. 20-ban, vagyis a 4020. medvetoros évben Kövezsd megtartotta a 100 évenként esedékes Nagyszalát. A csillagok járása folytán minden 100 évben volt egy üres nap. Ezen a napon tartották a Nagyszalát. Mind a 24 törzsnél az volt a szokás, hogy az a fiúgyermek, aki ezen a napon született, Szala lett, a lányok pedig a Szalajka nevet kapták. Kevert törzsek ettől eltérhettek. Eged fejedelemnek ezen a napon iker fiai születtek. A fekete hajú, fekete szemű fiának Árnyék-Szala, a szőke hajú, kék szemű fiának Verő-Szala nevet adtak. Hosszú vándorlás és többféle éghajlat alatt szívós ifjakká serdültek. Amikor elkövetkezett életük 20. medvetora, Gyöngyös várába mentek vendégségbe. Ott nagyon megtetszett nekik Gyöngyös vezér két leánya. Árnyék-Szalának a szőke Kökörcsiny, Verő-Szalának a barna Árvácska lett a menyasszonya. Díszesebb esküvőt még nem láttak a Mátra alján. A sok násznép ajándékokkal halmozta el a fiatalokat. Az agg Gyöngyös szőlőművesekkel ajándékozta meg Eged fejedelmet, a nyugati szkíták fejedelme viszont Szuha kőfaragóinak a munkájával kedveskedett Gyöngyös vezérnek, hogy a gyöngyösi gerendavárat kővárrá alakítsák át. Ezt a gerendavárat az úz ácsok Kr.e. 27-ben 5 medvetoros nap alatt építették fel. A 24 építményből álló kegyhelyet 1 medvetoros év alatt ácsolták össze. Ez 240 léleknek biztosított szállást.

Az egyistenhívő parszi-szkíták gerendából, a pamír-szkíta kézművesek kőből építettek maguknak 3 év alatt szálláshelyet. Mire elérkezett az úzok 10. Abasári medvetora, már 566-lélek részére gyújtották meg az “Örök tűz ünnepén” az Égi lelkek “örök mécsesét”. Amikor pedig elérkezett Gyöngyös vezér leányainak fejedelmi násza, a 4040. medvetoros évben már 900 lélek gyönyörködött az “Élet kegyhelyén” megtartott menyegzőben. Gyöngyös vezér öt fia volt a vőfély Bene sámán leányaival. Innen Eger városának felszentelésére lovagoltak. Itt egy kis meglepetés érte a násznépet, mert a két ifjú párnak Isis-hóstya kegyhelyén is örök hűséget kellett esküdnie. Eged fejedelem ugyanis nem vallotta sem Anahyta, sem Anina egyistenhitét, sem a hun törzsszövetség Sokminden Tóremjét, hanem Uruk város hunjainak Öreg Istenében, s a fényes tekintetű meleget adó Isis-Tóremjében hitt. Ennyi esküvés után Eger városának minden harcosa bizakodva hitte, hogy városuk, melynek felépítését 12 évre tervezték, a Nagyszala napján született fejedelmi ifjak munkája nyomán örökké élni fog. Gyakori tűzesetek miatt Gyöngyös vezér elrendelte, hogy minden gerendaépítményt bontsanak le; az új Gyöngyöst kőből kell felépíteni. Ez a nagy méretű építkezés a Kr.u. 8. évben el is kezdődött. Ezen a kézműves ünnepélyen Bene sámán rosszul lett. Hiába rakták rá a piócát, Koncsur napján meghalt (8. év jul. 1). Harcostársa volt Gyöngyösnek, holtig tartó barátság fűzte hozzá. Amikor Gyöngyösnek levágták az ujjait, Bene vitéz sírt bánatában, odarohant nyílhegykovács üllőjéhez és villámgyorsan ő is levágta a saját ujjait. Gyöngyös esküvőjén ismerte meg Mátra fősámán leányát, Hajnalkát, és mindjárt feleségül is vette. Amikor Gyöngyös látta vitéz testvére halálát, mély bánatban sietett Benevárra, átvette az őrbódés figyelő őrséget és a gerenda-figyelőt magára gyújtotta. De előbb hurkot kötött a lábára, hogy szándékát meg ne változtathassa. Mire az őrség odaért, már hamuvá égett. Mindkettőjüket urnás temetkezéssel a Gyöngyösi Élet-kegyhelyén helyezték örök nyugalomra. Eged fejedelem a nevüket a városban rárótta a szkíta harcosok “Barátság-oszlopára”, hogy barátságuk örök dicsőségét hirdesse.

Két év múlva, Kr.u. a 10. évben futár érkezett, jelentve, hogy Kövezsd, az ordoszi fővezér érkezik Gyöngyösre, nagy kísérettel. Kövezsd az Élet kegyhelyén tisztelettel adózott Bene és Gyöngyös urnája előtt. A mátraalji Öregek tanácsát pedig így tájékoztatta: ”Augusztusz római császár megtartotta szerződéses ígéretét és csapatai nem lépték át Dunna-asszony szent folyamát. Sasvár, Pozsony, Selye, Ordas és Zombor szkíta őrséget állított fel, Mátra-Bükk népének a nyugalma tehát biztosítva van. Legkisebb fiamat a Kövezsd napján született vitézt 24 vörösszemöldökű harcosával összekötőnek itt hagyom, Eged vezért pedig a Nagypályi új fővárosba vezénylem”. Benevárban megtartották a pamír-szkíták nyárközépi hegyi ünnepét, s mire megszólalt a kakas, a kis fejedelem feleségül kérte Csobánkát, Gyöngyös vezér legkisebb leányát. Kövezsd aztán a róla elnevezett sátortáborban telepedett le. Vörösszemöldökű vitézei uruk példáját követve valamennyien megnősültek. Az idősebb Kövezsd, a vörösszemöldökűek császára Ordoszba érve azt javasolta az Öregek tanácsának, hogy Léh fejedelem utódainak 400 családjával lépjenek szövetségre, hogy uralkodóházak alapításával biztosítani lehessen a bazaltból épített peremestől az “Élet templomától” várható áldást. A peremes titkát a beavatottak a fáraók országából menekítették Ordoszba. Az egyiptomi tébai sámánképzésen a látópapok azt javasolták az ottani Öregek tanácsának, hogy a beavatottak őrizetében levő Élet templomát Uruk, Ninive és Téba után most már át kellene helyezni egy olyan központi helyre, melyet nem veszélyeztetnek a pusztaságból a városokba özönlő sáska-népek.

Paszamotik fáraó a tébai Élet templomának kincseit és titkait át is adta az ordoszi sámánközpontnak, ahol a mindenkori Öregek tanácsát terhelte az a kötelesség, hogy megőrizzék az elsüllyedt földről való ataiszi Titkok szent ládáját. A szkíta hadseregnek sok csatában kellett magát Egyiptom határáig végigküzdenie, míg a tébai papoktól átvehetik az Élet templomának titkait. A 100, illetve 400 családból álló kinaj, illetve kitaj vezető réteg biztosította a beavatottak szövetségét, hogy a központinak tekintett ordoszi térséget soha sem engedi veszélyeztetni, a kitaj és kinaj vezető réteget pedig beavatottaival mindig képviselteti Ordosz Élet templomában. Amikor Kövezsd visszatért Ordoszba, megbízta Koncsurt, hogy Ordosz érdekeit igyekezzék a szumér földről elszármazott és a kinaj és kitaj vezetőségbe beolvadt hun származású beavatottak körében képviselni. Koncsur javaslata alapján a 100, illetve 400 család fontosabb ügyeiben rendelkező Öregek tanácsa hozzájárult ahhoz, hogy Koncsur 3 fia a 100 család bármelyikébe benősülhessen. Honkon, Hanoj és Hujé így jutott császári házból való feleséghez. Hatalmas kinaj hadsereggel eljutottak a Nap-Tórem legdélibb tengeréig és ott beavatott irányítás alá kerülő szálláshelyeket létesítettek. Kövezsd, miután gyermekei révén rokoni kapcsolatba került a 100, illetve 400 családból származó vezető réteggel, Matyó korábbi elgondolása szerint uralkodóházakat alapított, hogy az ordoszi Öregek tanácsa akaratát minden esetben érvényesíteni tudja. Ezzel biztosították az ordoszi Élet templomának irányító szerepét. Az Öregek tanácsa az elsüllyedt Ataiszból hozott intézmény volt. Minden szumér és hun szövetségi népnél megalakult. Legtovább az udmurtoknál maradt fenn. Ez a magyarázata annak is, hogy a kínai Nagy Fal építésekor Ordoszt kikerülték. Ordoszt a kínaiak még ma is megkülönböztetett elbánásban részesítik.

MATYÓ BIRODALMA (A 230. Arvisurából)

Az úz származású Cabaj -aki a sámánképzésen fogadásból 23 társával átlovagolt a kínai nagy Falon- a kinajoknál ötvösséget tanult. Utána egy olyan páncélos öltönyt készített, amit az Öregek tanácsa is megcsodált. Amikor Cabaj fia, Hunbál került a fővezéri székbe, lovasságát ilyennel szerelte fel. A hun hadsereg ekkor két könnyű-lovas és egy páncélos seregből állott. Hunbál fővezérségének 20. évében Bodó fősámán fia, Matyó a kalandozó ifjúság élén a jürcsik birodalmába indult. Apja sikereket jósolt Matyónak, ha nem iszik sok kumiszt, akkor nem tör ki rajta a féktelen vadság. De a sok kalandban meggazdagodott Matyó nem tartotta meg apja intelmeit. Amikor láncrafűzött jürcsikkel hazafelé indult, egy rablány kumisszal leitatta és Matyót a jürcsik testvéreivel együtt elrabolták a hunok táborából. Három évig volt jürcsi fogságban. Hunbál fővezér nem volt hajlandó Matyót tízezer jürcsi fogoly szabadon bocsátása ellenében kiváltani. De gazdag hun kereskedők és fekete-hun vezérek teljesítették a jürcsik feltételét, és Matyót diadalmenetben vitték Ordoszba. Hunbál ellenezte a kinajok elleni háborút. Matyó ezért a lázadó ifjúsággal meggyilkoltatta. Matyót ezután fővezérré kiáltották ki és az Öregek tanácsa hozzájárult a kinajok megtámadásához.

Matyó a szívóssági kiképzésben részt vett seregével néhány év alatt fennhatósága alá kényszerítette az összes hun törzseket majd 30 tyumen (300000) lovassal a kinajok birodalma ellen indult. Ebből 6 tyumen volt a könnyű-, és 24 tyumen a nehézpáncélos sereg. A 6 könnyűpáncélos seregnek az volt a feladata hogy ezer fogat farönköt szállítson a Nagy Fal közelébe. Egy ködös hajnalon felmenő hadiutat készítettek a Nagy Fal mindkét oldalán, és Matyó 24 tyu-men páncélos seregével egy nap alatt átlovagolt a kinajok birodalmába. A kinajok megdermedtek, hogy a hunok serege az áthághatatlannak tartott Nagy Falon könnyűszerrel átlovagolt és az elnyomott lázadók élén fővárosuk felé halad. Mielőtt Matyó erre az útra elindult volna, apjának, Bodó fősámánnak a parancsára az Öregek tanácsa előtt fel kell hajtania a sámánok italát, nehogy még egyszer lerészegedjen. Ettől kezdve Matyó még a kumisz szagától is undorodott. A 3834. medvetoros évben (Kr.e. 206) Őrsúr napján a kinajok seregét a Matyó által alkalmasnak ítélt síkságon egy egész napig tartó küzdelemben teljesen legyőzték. A kínai történészek errő1 ezt írták:” Kr.e. 206-ban Motő, Tyumen hun vezér fia, aki eddig túszként élt a jürcsi törzsnél, meggyilkolta apját és megszerezte a hunok fölötti uralmat. Néhány esztendő alatt fennhatóságának elismerésére kényszerítette a szomszédos nomád törzseket, majd Kína ellen indult. A kínaiak vereséget szenvedtek Motő a kínai császárt évi adó fizetésére kötelezte”. Matyó csakugyan arra kötelezte a kínai császárt, hogy minden nyár derekán Ordoszon keresztül Puszta-szerre hadisarcot szállítson. Ott azt a 30 vezér előtt igazságosan szétosztották. Ami megmaradt, az a győztes ifjúságé lett. Ez a kínai évkönyvek szerint a “Sanjü”, vagyis Matyó vezér előtt ment végbe. Az ünnepséget Süán ünnepének hívták. Az ifjúsági lovasverseny-vetélkedője a Nagy-Süánon folyt le. A győzteseket ebből a hadisarcból jutalmazták. Matyó birodalmának tehát szinte alig voltak határai, mivel hatalma az egyik Nagy-víztől a másikig terjedt (Sárga-, Fekete- és Fehér-tenger). Matyó volt az első fővezér, aki egyben fősámán is lett. Apja halála után ugyanis Győző rovósámán nem vállalta a fősámánságot, csak az Arvisura-rovás jogát.

Hunbál fővezérnek nem volt fia, Matyó Hunbálnak minden női családtagját törzsön belüli hadisarc címén feleségévé tette. Ez addig nem fordulhatott elő, mert a fővezérek valamelyik fiukat, vagy vejüket sámánnak neveltették, ha erre nem volt mód, örökbe fogadták a legarravalóbb ifjúsági fősámánt. Matyó ennek nagy hírtelen elibe vágott és így egy kézbe került minden hatalom. Ez után fényes kínai küldöttség érkezett Ordoszba. Li-Pang, a Mennyei birodalom császára kérte Matyót, hogy üljenek össze és a “Béke és barátság” jegyében kössenek szerződést. Adófizetés biztosíthatja a kínai földműves tömegek nyugodt munkáját, és így békésen élhetnek egymással barátságban. Li-Pang a “Béke és barátság”-szerződés megalapozása végett 24 sámán-ifjút meghívott székvárosába, hogy a tudományokban további jártasságot szerezzenek. Matyó azonban kioktatta a fiatalokat és a 24 ifjú minden nap rovásban jelentést tett a kínai eseményekről. Mikor Li-Pang a következő évben a “Béke és barátság”-szerződés további tárgyalására megérkezett, kérte, hogy a kínai fejedelem csereifjai is mennél előbb eljöhessenek Matyó fővárosába. Matyó erről hírszerzői révén már előre értesült, a tárgyalásokat elhúzta, a 24 sámán-ifjút hazarendelte és a fekete-hun törzsek vezéreivel együtt a hadisarc felemelését követelte. Li-Pang ezt megtagadta. De amikor meghallotta, hogy Matyó seregei újra áttörték a Nagy Falat, hozzájárult a hadisarc felemeléséhez és megengedte, hogy a hun földművesek visszatelepedjenek a Huni-folyók vidékére, a hun-agaba törzsek pedig visszavándoroljanak a Hangun folyó jobb oldalán levő földjeikre. Li-Pang a felemelt hadisarcot nem tudta megfizetni. Ezért legnagyobb leányát, Cen-t adta Matyónak 25. feleségül. Matyó viszont Hunbál legkisebb leányát, a pusztaszeri Nagy-Süán győztesét küldte feleségül Li-Pangnak, meghagyva a lánynak, hogy a kinajok minden fondorlatosságáról tegyen jelentést Ordosznak. Li-Pang egy drágaköves palotát építtetett Ordoszban, az Aranyasszony ligetében. Odavitték a Beszélő Boglárt. Ez nem volt indokolatlan, mert Matyó győzelme és barátsági szerződései ellenére mégis fel lehetett tenni, hogy szaporaságuk miatt előbb-utóbb a kinajok kerülnek túlsúlyba. Cen fejedelemasszony fényes udvartartást rendezett be. A többségben levő törökös fekete-hun törzsek között pedig elkezdte hintegetni a gyanakvás és meg nem értés magvát. A kinajok ugyanis szét akarták robbantani a hunok törzsszövetségét, hogy azután a törzsekkel egyenként könnyebben elbánhassanak. A “Béke és rokonság” törvénye 100 évig megállta helyét, később azonban mindkét oldalán úgy látták, hogy a vegyes házasságok még családokon belül is sok ellenségeskedésre vezetnek. A “Béke és rokonság” helyett a “Béke és barátság” hosszabb életű lehet, mert hiszen az ember a rokonát kényszerűségből kapja, de a barátját maga választja meg. Matyó minden tervében annak a Szalajka nevű rima-lánynak a jelentéseire támaszkodott, akit az Arvi-surák tanítására kijelölt a kinaj birodalom székhelyére. Szalajka az Öregek tanácsát a kinajok minden fondorlatáról tájékoztatta. Így sikerült rákényszeríteni a kinajokat szerződéses kötelezettségeik teljesítésére.

Ez aztán Ordoszban jómódot teremtett. A kereskedelem is szépen fellendült. Teljesen kiépítették a “Selyemutat”, s a hun törzsszövetség aranya és a kínajok selyme messzeföldre eljutott. Egyre több lett a sárkányos-hajó is. A jürcsikkel keveredett új törzsnek, a jüponnak, vagy kabarosan japánnak a hajósai kitörtek a tengerre, és lassankint benépesítették Tennó darabokra tört birodalmát. A “Béke és barátság” eszméjét itt is meghonosították. A hun törzsek szövetsége igen megerősödött, és legelőterületei kezdtek szűknek bizonyulni. Matyó -tanítványai bevonásával- újabb terjeszkedési lehetőségeket tárt fel és a fehér hunok suoma-törzsei teljesen birtokukba vették a napnyugati tengerpartokat. De a kinajok se nyugodtak. Romlott húst csempésztek be Ordoszba, de Szalajka erről már előzőleg jelentést küldött. Matyó pedig a húst megetette a vendégségbe érkező kinajokkal. Sok vendég meghalt, s amikor a kinajok ezt megtudták, a bűnösöket lemészárolták. Li-Pang halála után Matyó kinai néven kinaj császár lett, s ezzel eleget tett annak, amit Agaba törzse elvárhatott tőle.

SZARMATÁK Doma fősámán 272. Arvisurájában

Barkasa rovósámán örökítette meg a szarmata tárkány-törzs viszontagságait.

A Kuma-parti Pusztaszeren Kr.e. 900-ban az ifjúság viaskodásán Samsudi szarmata lány lett az első. Ezzel a jászok harmadik, azaz tárkány-törzsének a leánya lett az Aranyasszony. Győzelme jutalmául maga választhatta meg a férjét. Választása Toprakal szkíta vezérre esett. Samsudi törzsének tárkányai 10 év alatt felépítették Topra-Kala tárkányvárost, ahol 4 éves tárkányképzést is tartottak. Samsudi beavatott aranyasszony férje Kr.e. 352-ben meghalt. Az özvegy a laza törzsi szövetséget erős birodalommá kovácsolja össze. Toprakal szkíta törzsének vezetésével a szövetség 6 törzsből állott: 1. A jászok vezére Mitrás-gula volt, jelvénye az aranyszarvas, 2. az avarok vezére az agg Birta, jelvénye a kőszáli kecske, 3. a kabarok vezére Abasár, jelvénye a vadkan, 4. a szarmaták vezére Samsudi fia, aki muroma lányt vett el feleségül, jelvénye a vissza tekintő jávorszarvas, 5. a szkíta törzs vezére Samsudi első fia, Párduc, aki anyjának tanácsára állandóan útban volt, hogy az új törzsszövetséget mennél jobban megszervezze, - jelvénye a párduc, 6. az ugorok agg vezére Igar, Gilgames-leszármazott volt: a tárkányképzést ő irányította Topra-Kalá- ban, törzsének jelvénye a rétisas volt -, a családjáé az oroszlánfejű sas. E törzsszövetség vezérei Kr.e. 620 körül Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári voltak. Kr.e. 625-ben a Hírös Kapuban Paszamotik egyiptomi uralkodótól ők vették át titkaival az Élet templomát, s onnan Ordoszba szállították.

Utána Kr.e. 612-ben a szumér népek vezetésével megbuktatták az asszír birodalmat. Tomiris szkíta királynő Kr. e. 530-ban legyőzte a perzsákat. Amikor Tomiris királynő vezéreinek utódai Becseur, Vara, Velez, Villő, Kocs és Villány voltak, Arszák az ő alattuk álló vitézekkel szabadította fel 320-ban a Nagy Sándor által elfoglalt hun törzsszövetségi területeket. Felosztotta Matol hun, Médi perzsa, Kezege avar és Kadisa örmény tartománybeli részekre. A régi tartományfőnökök többnejűségben éltek. Mikor ezek elmenekültek, vagy az öldöklés áldozataivá váltak, sok udvarhölgy szabaddá lett. Hol szégyenükben, hol a gyűlölködés elől visszatértek egykori lakóhelyük tájékára. Régi uraikról megszégyenítő szóval satrafáknak hívták őket. Szerették a kincset, az ékszert, a ruhát és szívesen fitogtatták előkelőségüket. Mivel ezek az udvarhölgyek jórészt a szarmata tárkány törzsből kerültek ki, a Muromák, Csuvaszok és Mescserek vidékén telepedtek meg. De erős befolyásra tettek szert a jászok körében is, úgyannyira, hogy a jászok harmadik törzsével, a királyi alánokkal nem egyszer a hatalmat is magukhoz ragadták a szkíta törzs-szövetségben. Ezt a több nyelvet beszélő alán királyi törzset a görögök és rómaiak roxolánoknak nevezték. Arszák a hikszoszoknál letelepedett Gilgames-utódoktól származott. Beavatott körökben, még Ordoszban is nagy tekintélynek örvendett. Anyanyelve szabír volt, de a görög, etruszk, zsidó és latin mellett mind a 24-hun törzs nyelvét ismerte. Utódai idejében az Arszakidák hatalmának vége felé, Kr.e. 220 körül a szarmaták és roxolánok vették át a hatalmat is, a szkíta birodalmat kettéosztották. Kővárból kiszorították a parszi-szkítákat és azok Nagypályiba, a mai Krím félszigetre tették át székhelyüket; a Pamír-szkítákat pedig a magyarkai Pusztaszerről átvezényelték Topra-Kala térségébe. Így Kőváron a szarmaták, Magyarkán a roxolánok, tehát a jász törzsek vették át a vezetést. A 24 hun törzs szövetségének eszméihez hű jászok az ez ellen lázadozókat négy alkalommal is a jászvásári és a jász síksági törzsszállásra vezényelték. Időszámításunk 24. évében Csatári aranyasszonyt ilyesmi miatt börtönbe vetették és ott halt meg Nagypályiban. Családja díszes külsőségek között temette el a közelben, a jász-szarmata temetkezési helyen. Népe a jász síkságra vándorolt. Az ott maradt jászok háromszor is: 182-ben, 265-ben és 332-ben szedték a sátorfájukat és átköltöztek a Jász-síkság szabadon álló térségeibe. Csatári aranyasszony fia Csatány rovósámán egy gazdag szarmata lányt vett el feleségül. Esküvőjük vacsoráján énekelte el a Nagypályi-ének sokáig fennmaradt dallamait. Csatány a 242. Arvisurában szere-pel. Népes családja sok településnek vetette meg az alapját.

VÖRÖSSZEMÖLDÖKŰEK KÜLDETÉSE 243. Arvisura Izsboldó rovása Kr.u. 5-41.

A 24 hun törzs szövetségét Kr.e. 50-ben, megalakulásának 3990. évében nagy veszély fenyegette. Birodalmukat a kinajok fondorlatos politikával kettészakították. Ordoszban Hohanza, a káspivári Szkíta birodalomban Csécsi széki-kun vezér lett az új fejedelem. Csé-csi birodalmát nemcsak a kinajok, hanem Róma légiói is veszélyeztették. A káldor-pannon szövetségnek, amikor a helyzet nagyon komolyra fordult, Csécsi kabar, úz és kimmer törzsbeli segítséget küldött. Ezek 40 évig Kr.e. 34-től Kr.u. 6-ig harcoltak a légiók ellen, de azok végül áttörtek a Dara folyó vonalán és elözönlötték a Pannon-földet. A védők kénytelen-kelletlen visszavonultak. Csécsit kínai orvgyilkosok megölték. Négy fia: Bakát, Eged, Koncsúr és Kövezsd apjuk vérével vörösre festette a szemöldökét, s így fogadta esküvel, hogy bosszút állanak a kinajokon.

Kövezsd mind a káspivári, mind az ordoszi sámánképzésen első lett. Rögtön az elnyomott kinaj és hun földművesek mozgolódásainak az élére állott, s Kr.e. 25-ben győztes hadvezérként vonult be Ordoszba. Kína meghódítása után vörösszemöldökű harcosait juttatta uralomra. Kövezsd a szétszakított hun birodalmat Ordosz székhellyel újraegyesítette, és a birodalmat megosztotta testvéreivel. Eged kapta a nyugati szkíta birodalmat, Bakát a káspivári széki-hun birodalmat, Kövezsd a szintén Kövezsd nevű fiával átvette Ordosz vezetését, Koncsurnak pedig az Ordosztól keletre levő területek jutottak. Kövezsd megegyezett Rómával, hogy az elnyomó káldorokat együttes erővel kiűzik és Pannonföld Rómához, a kabarföld pedig a szkítákhoz fog tartozni. Dunna asszony szent folyama lesz köztük a határ. A szkíta részen Eged vezér Kr.e. 8 és 4 közt itt, azaz Eger évétől a másik Eger évéig kegyhelyet épített és fővárosának az Eger nevet adta. Innen ellenőrizte, megtartja e Róma a vele kötött szerződést. Egerben kiépítették a felső, középső és az alsó világ képét, hogy a város örökéletű legyen. Két év múlva, Kr.u. 10-ben futár jelentette Kövezsd nagyfejedelem érkezését. Azt jött ellenőrizni, hogy Augustus római császár megtartja-e a szerződést. Szerződésszegésre nem került sor, de azért Sasvár, Pozsony, Sellye, Ordsz és Zombor szkíta őrségét mégis jól megerősítették, Egervárában pedig meghagyták a római légiókba küldött vörösszemöldökű hírszerzőknek, hogy Róma szándékairól minden esetben értesítsék Ordoszt. A jelentések Egerben az ifjú Kövezsd kezébe futottak be. Eged fejedelem a székhelyét Nagypályiba (Neapolis) helyezte át. Paszametik fáraó Kr.e. 625-ben a tébai Élet templomának titkait és kincseit átadta az ordoszi sámán-központnak. A látópapok ugyanis Tébában mind úgy látták, hogy az elsüllyedt Ataisz titkainak “Szent ládáját” itt nagyobb biztonsággal lehet megőrizni.

A szkíta hadsereg a szent tárgyakért megjelent a “Híres kapuban”. A történetírók szerint Paszametik fáraó “kincsekkel” halmozta el őket, holott a “Szent láda” átadásáról volt szó. A 100,-illetve 400 kinaj és kitaj családból álló vezető réteg biztosította a beavatottak szövetségét, hogy Ordoszt soha sem engedi veszélyeztetni és, hogy saját beavatottaival mindig képviseltetni fogja magát az ordoszi Élet templomában. Vállalták a templom felépítését is. A római birodalom általában nem törődött az uralma alá tartozó országok népének vallásával. De kivételesen mégis ataiszi csillagjósok; Araba, a bölcsek legvénebbje; az Etana szumír király mennybe-menetelekor elhangzott jövendölések és Malakiás zsidó próféta mind azt jósolták, hogy a Messiás a földre fog szállni. Ezt mondták a jósok Rómában is. Amikor aztán a három napkeleti bölcs a népszámláláskor megjelent Betlehemben, elrendelték a kisdedek megölését. Ordoszban ekkor megjelent Mazarehi aranyaszszony és a féltett újszülöttet Hetevaret hikszosz-szabír kegyhelyre menekítette. Itt az újszülött a törzsi névadással a Jézus nevet kapta. A názáreti József ács volt; Herembetel hikszosz-szabír isten templomában ácsmunkát kapott. Jézus Jahve egy igaz isten hitében nőtt fel és 12 éves korában Jeruzsálem templomában is megvédte hitét. Kövezsd az Élet templomának megbízásából Kr.u. 15-ben Ordoszból Partikán vitézt küldte a hétvári tárkányképzésre. Ez alatt a 4 éves tárkányképzés alatt Jézus az összes hikszosz-szabír és zsidó ifjakat átté-rítette a többisten-hitről az egyisten-hitre. Mivel tudásban Partikánt is megelőzte, mindkettőjüket a tébai bölcsekhez küldték továbbképzésre. 5 évig tanultak Karnakban. Ezekben az években Partikánnak az volt a feladata, hogy Ordoszba küldjön jelentéseket a római birodalomban történendőkről.

Kr.u. 24-ben Partikánt és Jézust Ordoszba vezényelték beavatott-képzésre. ”Ezen a képzésen ismerkedtek meg velem, a neapolisi görög kereskedelmi központból jött Izsboldóval, meg a Koncsur birodalmának Parajd központjából küldött Hungár beavatottal. 5 éven át vettünk részt az Élet templomában folyó beavatott-képzésen. A szabír Jézus a Szent láda titkos szabályai szerint elnyerte a Messiás nevet. Előbb Töbeten, majd az Indús folyó mentén továbbvándorolva Nippurban beavatott fejedelemmé kiáltották ki. Urukban pedig királlyá koronázták. Ekkor, Kr.u. 29-ben, megalapították az uruki egy-isten-közösséget.“ Amikor Kr.e. 12-ben Kövezsd visszatért Ordoszba, Koncsúr beavatott fejedelmet bízta meg, hogy a hun törzsszövetség érdekeit a szumér-földről elszármazott kinaj és kitaj vezetőség beavatottjainál képviselje. Koncsur javaslatára az Öregek tanácsa hozzájárult ahhoz, hogy a cél érdekében Koncsur 3 fia benősüljön a kinaj és kitaj vezetőség családjaiba. Honkon, Hanoj és a szép Hujé császári házból való feleségükkel és hatalmas kinaj hadsereggel sok küzdelem árán eljutottak a Nap-Tórem legdélibb tengeréig és ott a beavatottak céljainak is megfelelő szálláshelyeket létesítettek. A beavatott-képzésen levő Partikán és Hungár vitéz a vörösszemöldökűek forradalmának elárulását látta abban, hogy Kövezsd több gyermeke útján rokoni kapcsolatba került a vezető szerepet játszó 100 és 400 család leszármazottaival és Matyó egykori elgondolása szerint uralkodó házakat alapítottak azon a címen, hogy “az Élet templomának működését biztosítani kell!” Ordosz forradalomtól tartott, ezért azokat, akik rokonszenveztek a vörösszemöldökűekkel, a legtávolabbi helyekre irányították. Így került Partikán két Neapolisba is, a Róma alattiba, meg a Krím félszigetibe; Jézust az elégedetlen Judeába küldték; Hungárt pedig Uzsvár-Eger-Engadin térségébe vezényelték.

Hungár az Úr városából elmenekült Ung pateszi leányát vette feleségül. Esküvőjüket Ummában tartották, mert bár a menyasszony édesanyja úz-földi származású volt, Umma lakottabb volt, mint az elsivatagosodott Úr városa. Sok Úr városbeli ifjú követte ide Ungikát, szamaraikat Magyarkán lovakkal cserélték ki. Hungár kíséretére a kettős Hun folyótól 24 lovast indítottak útba Parajdról, de Magyarkán veszély környékezte őket. Kövezsd parancsára valamennyiüket ki kellett volna végezni, azért, mert Parajdon a vörös-szemöldökűek újabb forradalmat kezdtek szítani a megújuló elnyomás ellen. De Hungár ezt idejében megtudta, Nippurba ment és így megmenekült a tervezett mészárlás elől. Az ifjú Kövezsd-apjával szemben-igen megkedvelte Hungárt. Támaszpontjául az úz lakosságú Úzvárat jelölte ki neki. De mivel Ungika leginkább itt tartózkodott, a kabarok Ungárnak nevezték el a várost. A Marinából érkező kereskedők a maguk nyelvén Uzsgorodnak hívták. De akár az egyik, akár a másik néven nevezték, mindenki megértette, hogy az uzsoki átjáró bejáratánál levő úz városról van szó. Hungár tanácsára Eger alsóvilágát az Élet templomának mintájára kibővítették, s barlangrendszere háromszor akkora lett, mint Eged korában volt. Innen indultak el a hírszerzők Engadin hegyei felé, sokszor mint római légiósok. Kr.u. 25-ben Koncsúr került Kövezsd utódjaként Ordoszba. Kövezsdet egy disznótoron agyvérzés érte, s ezért az Élet templomát többé nem hagyhatta el. De Medvetor havától Disznótor haváig, egyik hóeséstől a másikig még így is vezette a hun törzsszövetséget.

Hungár és a többi lázadó megölését Koncsur is szorgalmazta, de az ifjú Kövezsd ezt a parancsot a nyugati Szkíta birodalomban nem engedte végrehajtani. Sőt megengedte Hungárnak, hogy kíséretével 33 kora tavaszán Úr városába menjen. Judeán keresztül kellett mennie. Ott találkozott Nazirral, aki átadta neki hikszosz tárkány-rovással rótt feljegyzéseit. Ezekben a karnaki bölcseletről és ordoszi beavatottak új hitvallásáról van szó. A szeretet vallása néven is emlegetik. Kérte Hungárt, hogy juttassa el őket az Élet templomába, hogy a tanítások fennmaradjanak, mert a látók szerint Judea a Messiást meg fogja ölni. Nazir, azaz Nazar, az istenek gyermeke nem nősült meg. Ő találta Töbetben a legnagyobb, lábszár-vastagságú Élet-gyökeret, a legtökéletesebb gyógyszert. Felét Hungárnak adta, hogy feljegyzéseivel együtt azt is vigye el Ordoszba. Búcsúzóul Nazir egy levelet küldött az uruki gyülekezetnek, intve őket, hogy az isteni szeretettől soha el ne tántorodjanak. A parthusok Úrban és Urukban is erőszakos eszközökkel be akarták vezetni Garé isten tiszteletét. Emi-att sokan Hungár mellé állottak és az ő kíséretében Mari, Havarut, Jeruzsálem és Ugarit érintése után Nagypályiban jelentkeztek Kövezsdnél. Judeán kétszer is keresztül mentek; eközben hallották, hogy Nazirt a zsidó papság keresztre feszítette, de ő Etanához és Gilgameshez hasonlóan mennybe ment. Hungár Nagypályiban átadta Kövezsdnek Nazir feljegyzéseit és a fél Élet-gyökeret, Kövezsd elindult velük Ordoszba és ezzel a kiváló gyógyszerrel még sokáig életben tartották a megbénult vörösszemöldökű apját, az agg Kövezsdet. Koncsúr elrendelte ugyan Hungár elfogatását és Ordoszba való szállítását, de az ifjú Kövezsd éppen ellenkezőleg, jutalomra, védelemre érdemesnek tartotta, s titokban módot adott rá, hogy Hungár római légiós öltözetben az Engedin völgyébe távozzék. Az Úr városából menekültek Hungárral tartottak; a Huni folyótól elindult többi hun harcos azonban előbb Urumcsiba, majd Urfába ment, s a továbbiakban Uriban, Urhidán és végül Úrkúton apránkint lemaradoztak. De leghűbb vitézei a mai Svájc Uri kantonjának Engedin völgye környékére elkísérték Hungárt. Az Úr népének uruki gyülekezetéből érkező lovasok békességes, józan életű, szeretetet hírdető emberek voltak. Vezérükről, Hungárról az ő nyelvét beszélőket hungároknak nevezték. Kövezsd parancsára nekem, a kis képzettségű Izsboldónak kellett átvennem Hungár megbízatását. Ez azt jelentette, hogy Hétvár, Magyarka, Uzvár és Sasvár vonalán nekem kellett átvennem a vörösszemöldökű beavatottaktól érkező híreket, majd Nagypályi városából összesítve mindet Ordoszba továbbítanom. Neapolis néven volt a görögöknek egy kőből épült kereskedő városuk. Az onnan származó hírek is fontosak voltak Ordosz számára. A bölcsek megjósolták, hogy a kinaj és kitaj 100, illetve 400 család viszályai miatt biztonságos, új helyet kell keresni az Élet templomának, mégpedig olyan helyen, ahol az alsóvilág is könnyen kiépíthető. Ordoszban ez nehézségekbe ütközött volna. Más helyet kellett tehát keresni.

25 év szolgálat után minden római légiós ott telepedhetett le a birodalom területén, ahol akart. A hun törzsszövetséghez tartozó légiósok egy része Dunna asszony szent folyamának közelében állapodott meg. Idősebb koruk miatt a gyermekáldás az ő körükben már elég ritka volt. Ráértek, meg kifizetődő is volt, ha segítették a vörösszemöldökűek hírszerző munkáját. Kérésükre a hun törzsszövetség seregeiben a tényleges szolgálati időt 24 évre szállították le. Letelepedésüket Ungvárról irányították a Gilgames család leszármazottai. Hungár felesége, Ungika ugyanis ennek a szumír eredetű királyi családnak a leszármazotja volt. A volt légiósok útját nekem kellett ellenőriznem a Van-tó melletti birodalomtól Magyarka, Neapolis, azaz Nagypályi és Ungvár-Eger vonalán. A leszerelt légiósok központi helye Úrkút volt. Elkalandoztak egészen Engadin völgyéig, hogy az ott letelepedett vörös-szemöldökű megbízottak híreit eljuttassák Úrkútba. A légiókba küldöttek nem ritkán igen magas rangot értek el, egyik-másikuk Ordosz parancsára Rómá-ban telepedett le. Beavatottjaik szintén Ordosz útmutatására megszervezték a szegénység forradalmát is. Ebben jó részük volt az Urukból elmenekült messiási-hívőknek. Az éghajlatnak mind melegebbre való válása, majd Van városában áttértek az Uruk városbeli keresztény gyülekezet hitére. Mély meggyőződésből magam is áttértem erre a Messiás-hitre. Ezt jelentettem Ordosznak. Az Öregek tanácsa örömmel fogadta jelentésem, mert a vörösszemöldökűek forradalmának ez a hit felelt meg leginkább. Kívánságom csak annyi: Nagypályiban hamvasszanak el.

A MAGYAROK EREDETE (A 253. Arvisurából)

A 4220. medvetoros évben (Kr.u. 180) az úz származású Varga Győző lett, a hun törzsszövetség fő-sámánja. Kora ifjúságában a kinajok országában cserepes mesteréget, majd selyemkészítést és varga mesterséget tanult. Lovas parancsnoka lett a Selyem-úton folyó kereskedelemnek. Egy selyemkészítő bölcs leányát vette feleségül, majd Ordoszban meghonosította a selyemszövést. Amikor nagyapja, az Öreg Bozók a sámánképzést meghirdette, unokái közül őt jelölte ki sámántanulónak. Eredeti neve Ragály volt; de a kinajok nyelvének elsajátítása után a Varga nevet, majd a sámánképzés győzteseként a Győző nevet vette fel. Hatalmas szervezőképességével újra egybefogta a szétforgácsolódott hun törzsszövetséget és Ordoszban a kinajokkal is felújította a “Béke és rokonság” néven ismert örök barátságot. Ellenfele, Rakaca -aki a sámánképzésen a második lett- másként vélekedett. Szerinte fejlődést csak győztes kalandozás hozhat. Ezért az altáji kabarok egy évig csak fegyvert készítettek és a 4221. medve-toros év (Kr.u. 181) tavaszán a fiatalok új kalandra indultak. Míg a kabar ifjúság távol volt hazulról, a szomszédos tatárok gyakran rajtaütöttek az öreg kabar parasztokon és földjeiket feldúlták. Mikor a kalandozásból Rakaca hazatért, a Bujkál-tó környéki kabar szállásokat megsemmisítve találta. A tatárok még az Altáj vidék kabarjainak asszonyait, gyermekeit, öregeit is megölték. Az életben maradt kabarok a Bujkál-tó környékéről az Altájba, majd annak síkságaira vonultak. Akinek a kalandozások eredményeként Sumer-földi rabszolganője volt, az Altáj-Buda környékén telepedett le, az asszony nélkül maradt kabarok pedig a déli manysiknál szálltak meg. Az Etil folyótól keletre, a Béla-tó környékén marami törzsek éltek; a Káma vidékén merija törzsek. Ezek barátságos asszonyuralom alatt éltek és minden rokon törzs ifjúságát szívesen látták. A kabarok először a suomákkal (finnek), majd a mordvinokkal, végül azok nyugatra vonulása után a Kövezsd csatájában megfogyatkozott manysikkal léptek marami-por és merija-mos asszonyuralmi házasságra. Később teljesen átvették a Tórem-hitet. Rakaca a sámánképzés eredményeként minden tekintetben ismerte a manysik helyzetét, tehát tudta, hogy a kabar vész után a kabarok életben maradásának egyedüli útja a manysikkal való egyesülés. Az asszony-uralom alatt lévő manysik szívesen látták a sok zsákmánnyal érkező kabarokat, sőt Káma fejedelem a leányát is a kabarok ifjú vezérének, Berénynek adta feleségül. A kabarok ugyanis megszüntették Rakaca vezérségét és sámáni beosztásában a manysikhoz vezényelték, öccsét pedig -aki ellenezte a kalandozásokat- a szabad kabarok Berény fejedelem néven vezérükké választották. Az etil-kabarok tehát egyesültek a marami-manysikkal; az altáji kabarok pedig megmaradtak férfi-uralom alatt. De Berény kabarjainak nem tetszett sem az etil-féle asszony-uralom, sem az altáji férfi-uralom, ezért ez a Berény-féle harmadik kabar törzs új utakra lépett.

Berény törzse a Tura folyótól a Turga-i kapuig helyezkedett el. De az egymással érintkező legelőterületek szélein közöttük is kezdett tért hódítani a feleség-elmélet. Eszerint ugyanis a nők egyenjogúak a férjükkel és még a törzsi tanácsban is részt vehetnek. Ennek persze a délvidékről, Sumér-földről hozott rabszolganők örültek legjobban, mert gyermekeikkel együtt felszabadultak megalázó sorsukból. A beolvadt kabarok és Berény közép kabarjai szerződést kötöttek a déli manysikkal. E szerint, amikor Káma fejedelem ivadékai lesznek a vezérek, akkor Berény leszármazottainak jut a sámánság, ha viszont Berény fiai közül kerül ki a vezér, akkor Káma-törzsből választanak új fősámánt. Vérkeveredésnek pedig nem szabad történnie, mert akkor egyikük kezébe kerülne a hatalom és elsorvadna az új törzsszövetség. Káma fejedelem halála után Berény fia, Magyar lett az új törzsszövetség vezére; Káma fiát, az okos Zsolcát pedig a 4240. medvetoros évben (Kr.u. 200) fősámánná választották, és Ordoszban Varga Győző fősámán kezébe letette az esküt. Zsolca az ordoszi sámánképzésen is első lett és Varga Győző leányát vette feleségül. Zsolca legfontosabb intézkedése az volt, hogy Ordoszt, tekintettel a hely védettségére, meghagyta a sámánközpont székhelyének, a kereskedelem központjául azonban Altáj-Budát tette, az egykori Almák-Atyja (most Alma-Ata) közelében. A fővezéri tanácskozásokat mindig itt tartották. Mivel a fővezér székvárosa azonos volt a kereskedelem központjával, Altáj-Budát kezdték a hun törzsszövetség fővárosának nevezni. Mivel Varga Győzőt egyhangúlag fővezérré választották, az új törzsszövetség már kezdettől fogva bele-szólt a hun törzsek szövetségének életébe. Magyar, aki mint vezér, a hun törzseken belül új szövetséget alapított, mohón vetette bele magát népének eggyékovácsolásába. Ebben segítségére volt, hogy a délről hozott asszonyok gyermekei ekkor már 20 évesek voltak. A kabar nép tehát háromfelé vált.

Altáj-Buda mellett éltek a kabar-sumér keveredésű kabarok, a Turgai kaputól északra a Tura alatti kabarföldön a férfi-asszony egyenjogúságot valló kabarok, végül a Kámától délre az asszony-uralmat elismerő manysi-kabarok éltek. Magyar fővezérségét a Káma-és Tura-vidéki törzsszövetség elismerte, az altáji kabarok azonban ettől vonakodtak, mert az okos Zsolca szerint helyesebb a háborúk és kalandozások helyett csak kereskedelemmel foglalkozni. Ilyen előzmények után aztán az ordoszi és az altáj-budai tanácson csak a kabarok és a felső-Káma-vidéki manysi törzs számított a hun szövetségbe tartozó törzsnek. Magyar a 4240. medvetoros évtől (Kr.u. 200-tól) kezdve mindent megtett azért, hogy a hun törzsek szövetségének keretén belül egy olyan erős törzset teremtsen, melyet nem seperhet el az idők vihara. Amikor Magyar 206-ban elfoglalta nagyapjának, Káma fejedelmének a székvárosát, az asszony-uralom megszüntetését javasolta. Ez azonban, mint minden új elképzelés, a manysiknál nem talált egyhangú fogadtatásra. Akik a Káma folyótól északra az asszony-uralom hívei voltak, az Ural felé húzódtak, Magyar fejedelem hívei pedig a fejedelem első fiának vezetésével, a róla elnevezett Béla-folyó környékére vándoroltak. De a vezéri tanácskozásokon Magyar a manysi népet is képviselte. Öccsének, Konda vitéznek a szíve azonban-felesége miatt-az asszony-uralom alatt élő manysikhoz húzott. Az Ural hegye felé húzódott manysik Magyar fejedelem halála után a Káma és Béla-folyó környékén élő rokonaikat magyariaknak kezdték nevezni. Házasságot azonban szívesen kötöttek mind a Tura, mind a Káma és Béla-folyó környékén élő néppel. A Tura-vidékieket magyaroknak nevezték. Magyar halála után Konda lett a manysik fejedelme; a magyariaké Zsolca fősámán fia, Kürt ifjúsági fejedelem. Kürt, mint a “Selyem-út” lovasparancsnoka, gyakran megfordult Magyar fejedelem udvarában, majd Magyarnak a leányát, Piroskát vette feleségül. De Magyar csak úgy egyezett bele a házasságba, ha Kürt elismeri az új törzsszövetség szokásait, és persze a férfiak-nők egyenjogúságát is. Kürt erről jelentést tett, de az ordoszi Öregek-tanácsa nem ismerte el az egyenjogúságot, ezért kalandozások dolgában csak a manysi és a kabar törzset ismerte el a hun törzsszövetség tagjának. Az elaggott Varga Győző és Zsolca mégis megáldotta Kürt házasságát, azzal a reménnyel, hogy a magyari és a magyar törzs egyszer majd új eszmével veszi át a hun törzsek szövetségének vezetését.