Beavatott fejedelmi láncolat

KÁMA 181--206 
Mirina 175--181 
(Ataisz elsűllyedésekor élt MARINA, ARMOGUR és ERIDŐ leánya,
 MAGYA felesége) Berény tárkányfejedelem 181--215
Isimbáj 181--185 
Zsolca-Megera-Sály Magyar206--225 
Csekmágus 220--240 185--200 200--220 
Keszi Béla 250--275 
Kendegács 240--260 
Kürt 225--250 
Piroska-Megyer Gyula 275--310 
BUJA 290--320 215--240 
Béla 310--319 
Nyékom Piroska Tass 240-- 
Kündü Temir 319--340 260--290 
Kende 260 320--355 
Vága 340--365 
NURA-Béla 275--304 
Nyék Gyula-Duló 365--368 
EMBA Karabály 304--321 355--360 360--380 
Bárda 321--353 385--410 
Hunyor-Maturi Magyor-Irgiza-Gács Kusztanáj 353--359 380--402 
Gyula Kaszli 359--385 
Bagamér 410--433 
Magyor Irgiza 385--420 
Buda 435--451 
Orda 385--415 
Bősárkány-Jákó-Kürt 420--428 435--451 
Atilla 433--453 
GYULA Gál-Eszék 451--510 
Deédes-Nekese-Turgaj 428--462 402--435 
Váj-Kadosa Daróc-Bolári 462--510 
Aladár 453--482I. Csaba453--469 
Bolárka-Gerenna 510--528 
Ambenik 482--496 
Dunna 469--498 
Zsolt 415--432 
II.Csaba 496--524 
Sziktivár 498--500 
Keve-Kumáj 402--451 
Ogurd 524--528 
Száva 500--503 
Bolári-Balog 528--545 
Balog-Bolári 528-545 
I.Ilona 503--535 
Szanka 510--515 
Bende-Bolári Murony 548--560 
Torda535--538 515--535 
Bizony 560--562 
Kalán 545--576 
Szamos 538--566 
Bolári-Balog Ermi 576--588 
Ilja-Csát 535--565 
Tyumen 588--605 
II.Ilona 566--568 
Baján BajalánAlpár-Telena-Kürt 568--580 
Győr 580--600 
Bat-Baján Bát 620--632 600--620 565--602 
Szilágy 605--632 
Páka 620--626 
Mónus 620--652 
Bakar 602--630 
Szavárd 632--645 
Kohár 626--630 
Alpár 652--672 
Mácsi 630--634 
Kürt 632--670 
Alpár 645--671 
Tudval 630--660 
Kotrag 672--673 
Kuvrát 634--649 
Bars 671--682 
Orbaszár 660--672 
Szolnok 673--680 
Samó 648--658 
Patacs 682--684 
Vaska 672--690 
az áruló Bat-Baján 670--678 
650- ben a kazárok megszervezték az 567- ben megalakult Kazár Iszperik 678--680
 Birodalom védelmét és akkor a 10 nyíl törzsei mind más elhelyezést nyertek, 
csak a Béla törzs maradt meg a LOVAS- BAKÁT fő- vezéri táborában. 
III.Csaba 680--719 
Babót 684--710 
Kapornak 690--712 
Alpár 680--710 
Tára 658--684 
Dömös 710--721 
Ragály 712--740 
Kövezsd 710--730 
Haram 664--678 
Kézsmár721--760 
Bekecser 740--770 
Várkony 730--761 
Zemlén 678--702 
Tarcal 760--781 
Gyürtő 770--782 
Zabarai 761--760 
Maróca 702--720 
....ard 781--809 
Sebes782--792 
Bős780--796 
Zengő 720--734 
Pataj809--848 
Mikó792--795 
Pelsőc796--820 
Mura 734--762 
Pelsőc 848--850 
Tuza 795--803 
Gyoma 820--848 
Linda 762--790 
Kassa 840--853 
Ragályka 803--853 
Kund 848--886 
Korpona 790--792 
Verecke 853--896 
Őrsur 886--908 
Türje 792--794 
Szala 853--890 
Tuza 794--803 
Eperjes 896--899 
Kurszán Halics 803--825 
Nyék 825--869 
Abacil 869--890 
Jutas 899 
Levente 895 
Üllő 908 
Tarhos 890--920 
Csák (Botond) Bereg Derencsény KoppányVászoly Babocsa Berzence 1046-1060 1060-1063 
Piroska-Aba Sámuel I.Endre I.Béla Levente 1041-1044 
Salamon I. Géza I.László Lambert Kálmán Álmos II.István 1116-1131 II.Géza 1141-1162 
II.Vak Béla 1131-1140 1162-1172 
III.István 
II.László 
IV.István 
III.Béla 1172-1206 1162-1163 1163

VADNA, “A HALÁL LOVASA”

(A 255. Arvisurából)

Sávolyka édesapja, Kostyü úz fejedelem, akit a Nagy Hun síkság vörösszemöldökű kinaj forradalmárai Csiang-Kü néven császárukká választottak, ezzel teljhatalomra jutott. Kr.u. 180-ban véget ért az 5 évenként ismétlődő sámánképzés. Ezen a Nagy-Süán küzdelemben Vadna úz sámán-ifjú győzött. Vadna bátyját, Harcsányt Hu-Cseng néven Ordosz fejedelmévé választották. Harcsány addig Haris fősámán néven az ordoszi sámánképzés vezetője volt. Kinaj martalócok rátörtek Ordoszra, és Harcsány fejedelmet megölték. Gyászideje leteltével Vadna fősámán feleségül vette Sávolykát, Kostyü fejedelem lányát. Ezzel elnyerte kettőjük számára a 255. Arvisura rovásának a jogát. Vadna fősámánt és Sávolyka aranyasszonyt az Öregek tanácsa ezután útnak indította a távoli Pannon-földre. Kíséretükhöz tartozott 5 tized lovas és 1 tized minden munkában jártas sebesült-gondozó rimalány. Urumcsi úz települést érintve a Turgai-kapuba értek. Ott volt a 4221. medvetoros évben (Kr.u. 181) a gyászos emlékű kabar vész: a kalandozásra indult kabarok szállásain a tatárok megölték a kabarok összes otthonmaradt családtagjait. Sávolyka aranyasszony 9 rimalánya kabar lovasokhoz ment férjhez. Berény kabar fejedelem még 300 lovast adott Sávolyka és Vadna mellé kíséretül. Sávolyka és Vadna pannonföldi útját az tette indokolttá, hogy már csak ritkán jöttek gyér hírek arról a földről, ahol a kabarok valamikor (Kr.e. 2800) Kassa néven várost alapítottak. Kassa tájára Vadnáék éppen akkor érkeztek, amikor a longobárdok támadása fenyegette a kassaiakat. Vadna a külső, vagyis távolabbi kabar őrségbe vonult lovas népével. Kemény harcra került sor a támadó longobárdokkal. Vadna is megsebesült, de sebesülten a lovára kötöztette magát és úgy vágtatott Bártfáról Kassára. Ott éppen csak el tudta mondani a Kassát fenyegető veszedelem hírét és belehalt sebeibe. Hősiességét a “halál-lovas” elnevezés őrzi.

Sávolyka a longobárdok kiverése után 300 harcosával felépített két őrhegyet: Vadnát és Galgócot. Utódai itt 253 évig rótták a valamennyi között leghosszabb Arvisurát. Ebben írták le a Pannon-földieknek a bárdok, káldorok, más néven kelták, majd a római hódítók ellen vívott harcait. Vadna fősámánnak és Sávolykának 5 év alatt egy Berény nevű fia és 3 leánya született: Csobánka, Ga-lambka és Barcika. A lányok rimalányok lettek, így ők is szívós lovasokká fejlődtek. Mindhárman rokon-látogatókhoz mentek férjhez. Az ordoszi sámánközpontból mindig jött egy-egy kiváló vitéz, vagy rimalány, aki ismerte a rovásokat és Vadna “halál-lovas” mindenkori utódaival folytatta az Arvisura-rovást. A kabar rovósámánok Munkács várában, az úz rovósámánok Vadna várában rótták a maguk Arvisuráit. Medvetoron aztán egyeztették őket. Buda fősámán 435-ben érdeklődéssel tanulmányozta a Vadna utódai által lerótt 255. Arvisurát. Ebből megállapította, hogy Berény, Csobánka, Galambka és Barcika, tehát Vadnának mind a négy gyermeke híven teljesítette az ordoszi Öregek tanácsának meghagyását: népük összeházasodott minden átvonuló, vagy ott állomásozó törzssel, hogy lekössék őket, és a házassági kapcsolatok révén békességben élhessenek.

Berény, Vadna fia a kassai kabar fejedelem legkisebbik leányát, Szobránc rimalányt vette feleségül és átvette Munkács várának védelmét. Fiai pedig: Galgóc és Hetény, hol Galgóc, hol Munkács várában teljesítettek szolgálatot. Csobánka a jász Abod vitéznek lett a felesége. Ők csak télire jöttek Galgóc várába, ez tüzelőben gazdagabb szállás volt. Sok gyermekük született, közülük Fülek várat építtetett. Édesanyja, Csobánka Fülek-vár birtokán, a róla elnevezett Csobánkán halt meg. Barcika egy kabar származású rokonlátogatóhoz, Szolnok vitézhez ment feleségül. Kassa alá mentek lakni, Abaúj-Szolnokra. Szolnok vitéz, Vadna várának a vandálok elleni védelmében halt hősi halált. A várat ostromló vandálok közül ekkor sokan fogságba kerültek. Közülük Barcika férje elvesztésére való tekintettel 10 fiatal vandál harcost kapott, hogy a Kassa alatt levő földjeit azokkal műveltesse. Köztük volt Cöngölén vezér fia is, akiért a vandál előkelőségek minden váltságdíjat megadtak volna, de Barcika inkább férjéül választotta ezt a Dona vitézt, remélve, hogy a rokonság majd hozzájárul az ellenségeskedés megszüntetéséhez. Donát csak akkor engedték látogatóba az édesapjához, Cöngölén vezérhez, amikor már három fiú unoka: Ladány, Gál és Pázmány köszöntötte a gyengélkedő Cöngölént. Cöngölén megengedte unokáinak, hogy a Bükk és Mátra között levő Bolhás hegységben, a három folyó völgyében telepedjenek le. Ott irányították aztán a vandál kézművesek vas-szerszám és cserépedény-készítését.

A Galgóc várában vitézkedő kabarok Cöngölént vandalúznak nevezték. Ha ellenség közeledett, a kabarok Galgóc várában, az úz töredék családok pedig Vadna várában leltek menedéket. Földjeiket hadifoglyokkal műveltették. Barcika utódai nagyon elszaporodtak, számukat jócskán növelte, hogy azok a harcosok, akik Pannóniában nem akartak a káldorok (kelták), vagy a rómaiak alatt élni, a szabad kabar-földre menekítették családjaikat és apró településeikkel lassankint elárasztották a hódítóknak ellenálló szabad Kabar-földet. Három település: a Gál-völgye, Ladány-völgye és Pázmány-völgye termékeny terület volt. A vandálokkal nemigen keveredtek, mert Vadna várának a körzetébe tartoztak. Átvonuló kabar vitéz ellenben mindig számíthatott Ladány, Gál és Pázmány utódainak támogatására. Ha a fiatalok véleménye nem egyezett szüleik akaratával, a fiatalok-szüleik engedélyével-új településre mentek. A megértő szülők az ilyen fiatal települést kabarosan Kisfaludnak nevezték.

A hun törzsszövetség honfoglalásakor a közben békéssé szelídült vandálok elmenekültek, és helyüket kabarok foglalták el. Buda fősámán azonban két év múlva, 435-ben úgy intézkedett, hogy Vadna várától a Karancs hegységig húzódó területet az úzok foglalják el, és kézműveseik vasműveléssel foglalkozzanak. Így hát az egykori vandál településeket mindenütt az újonnan jött, palócnak nevezett úz tyumenek szállották meg, de a “halál-lovas” Vadna utódait meghagyták birtokukban, mivel ők az úz törzsek előreküldött részeinek számítottak. Szálláscsinálói voltak a nagy honfoglalásnak. A 433-ban érkező kabarok Ciankó vandál vezért azért nevezték Vandalúznak, mert a vandálok a Hangony völgyében az úzokkal keveredtek.

BOGÁCS TANFEJEDELEM Bogács rovása (Ladány 260. Arvisura)

A 4401. medvetoros évben (361-ben) élt Ordoszban egy úz legényből lett Tanfejedelem, aki Hangun fősámán helyett rovásba vette a 260. Arvisurát. Hangunt a 400 kinai család Huó néven emelte a császári trónra. A Tanfejedelem rovás-oktatással foglalkozott, de amellett megörökítette az úzok történetét is. A medvetorokon regélt besenyő származású édesanyja törzsének történetéről is. Rovása így szól: A 2292. medvetoros évben (Kr.e. 1748-ban) Gandás, a hun törzsszövetség vezére magához ragadta a hatalmat Babilonban, Uruk népének segítségével és kasszu lovasaival lovasbirodalmat alapított. Ennek egyik fő erőssége Becsevár volt, a kunok földjének központja. A Kasszu birodalmat egyre erősbödő támadások érték. E miatt a kasszuk a 3305. medvetoros évben (Kr.e. 745-ben) elindultak Káspiváron át Ordoszba, hogy előkészítsék beavatott sámánközpontjuk áthelyezését. Becse arra törekedett, hogy Becsevár (:Betseán:) kun töményét minden veszteség nélkül kimentse a veszélyes környezetből, s utána Ordoszban vezető szerephez jusson. Az elvonulás az Élet kegyhelyének Karnakból Ordoszba való áttelepítésével kezdődött és a 4081. medvetoros évig tartott. Amikor Pét lett a hun törzsszövetség fővezére és Laza úz kovács a fősámán, a 4086. medvetoros évben (Kr.e. 46) Pét fővezér fia, Hamza feleségül vette Laza fősámán leányát, Irbi rimalányt és a Hun síkság népeinek erejére támaszkodva fekete hun birodalmi fejedelemséget alapítottak. Ebben II. Hóhanza néven Hamza lett a fejedelem (becsevári elnevezés szerint tenyő), a fősámán pedig (vagyis senyü) továbbra is Laza maradt. Mindezeknek az előzménye az volt, hogy a 3990. medvetoros évben (Kr.e. 650) a kinajok 300 családos nemességének politikája a 24 hun törzsből alakult szövetség birodalmát kettészakította az Altáji és Ordoszi hun birodalomra. Mind a kettőben 50-50 ataiszi eredetű nemesi családé volt a vezető szerep. A szabad kunok a fehér hunokkal együtt azt a csoportot támogatták, amelyik a kinajok elleni portyát, és a Hun síksági földek visszafoglalását tűzte ki célul. A becsevári kunok viszont, akiket Betseán fővárosuk után besenyőknek nevezték, meg az ordoszi úzok a kinajokkal való barátságot választották.

A hun törzsszövetségtől elpártolt fekete-hunokat Numi-Tórem azzal büntette, hogy földjükön kitört a marhavész, s amiatt 2 medvetoros év alatt a népesség létszáma is a felére csökkent. Föld-anya is erősen megrázta a Földet, s ezért mindenki, aki hátaslóval, szekérrel rendelkezett, elhagyta a kettős Huni folyó vidékét és a gazdagabb napnyugati hunok birodalmába költözött. A földrengések elől való menekülés közben megfogyatkozott számú hunokat a kinajok nemessége arra bíztatta, hogy szakadjanak el a hun törzsszövetségtől. Ezek a fekete hun törzsek Ordosz székhellyel megalapították a Déli hun birodalmat. Beavatott sámánközpontjuk azonban a szellemi kapcsolatot továbbra is fenntartotta a Nyugati hun birodalommal. A nagy csapások miatt megfogyatkozott erejű ordoszi fekete hunok elismerték, hogy a Béke és barátság szerződése alapján a vezető szerep a kinajokat illeti. Emiatt a fehér hunok több törzse átköltözött a Bujkál és Bolhás tó vidékére, valamint az Ural hegység körüli síkságokra és megalapították az Altáji hun birodalmat. Ezután a hun törzsszövetség népei hol ide, hol oda vándoroltak a két hun birodalom területén aszerint, hogy hol volt jobb termés és hol élt jobb módban a nép. A törzsek többnyire mindkét sámánközpontba küldtek ifjakat, mert nem tudták, hogy a kinajbarát, vagy a szabad hunok csoportja tud-e majd többet használni nekik. Az Élet kegyhelyének úz törzse Ordoszban maradt. A fekete hun vezérek mindenben a kinajokkal való összefogást követelték. Azt javasolták, hogy a fővezéri szállást szüntessék meg. Ordoszban építsék ki a hunok fővárosát és engedélyezzék a hun földművesek megadóztatását is. A 24 nyugati szabad nemesi család ehhez nem járult hozzá és végleg elhagyták Ordoszt. Ott hagyták a Hun síksági kettős Huni folyó vidékét, elvágták a kinajok Selyem-útját, ostrom alá vették a Nagy Kőfalat, majd átvágták a Hangun folyó gátjait is. Még kinaj parasztok is együtt tartottak a hunokkal, majd a lázadók Matyó vezetésével birtokukba vették a Hoang-Ti által épített Nagy Falat, s Matyó vörösre festett vitézeivel bevonult Ordoszba.

A fehér hunok vezére, Kövezsd felállította a hunok közös sámánközpontját, amelyet most már nem háborgattak a kinajok. Itt ugyanis hadvezéri képzést nem folytattak, csak az Aranyasszony bogláros szentélyében tartottak a 4015. medvetoros évtől (Kr.e. 25) sámánképzést. Ez tette lehetővé, hogy a vörösszemöldökű úz kőfaragók vegyék át a hatalmat. A vezető szerep Laza fősámáné volt. A fekete hunoknak 24 régi nemesi családjuk volt; a védett Ordoszban és az Élet kegyhelyén 1-1 nemesi család élt; az elvonult fehér hunok között pedig 24 nemesi családot illetett a vezető szerep. Ezt a 300 kinaj család is elismerte. Tonku, a kinajok hadvezére 65 év után újra szabaddá tette a Selyem utat. A fekete hunok árulása foly-tán 20 tömény hun foglyot ejtett, s Kasinkát arra kényszerítette, hogy ismerje el a kinajok uralmát. Később a fehér hunok fővezére, Bozók kiszabadította a fogságból az öreg Kasinkát és elkezdte a hunok újraegyesítését. Megélte még, hogy unokája, Győző a fekete hunokra is kiterjesztette a hatalmát. Később a 4220. medvetoros évben (Kr.u. 180) az úzok és a besenyők lakta Ordoszban tartották meg a Hun törzsszövetség nagy összejövetelét. Az elvándorolt fehér hunok helyét a mandzsu, tunguz és török törzsek foglalták el. A kinajbarát fekete hunok még a Nagy Fal őrzését is elvállalták a “Béke és rokonság” szerződése alapján. A következő száz medvetoros évben a 24 hun törzs szövetsége újra virágzásnak indult. Ezt főképpen az tette lehetővé, hogy Nyugat felé folyton bővültek a legelőterületek. A Hoang-Hó bal parti részén az 50 hun nemesi család adta az uralkodókat: a kazahun Fuhi, majd a tunguz Sang, és a török Jin (:a Napnyugat grófja:) lett a császár. A 4344. medvetoros évben (Kr.u. 304) a vörösszemöldökű Hia család leszármazottja, Ladány lett a hunok fővezére. Ladány egyetértésre jutott a Nagy Falat őrző besenyőkkel, s közös erővel elfoglalták a Hun síkságot. Cin császárt is foglyul ejtették.

A hun földművesek és az elnyomás alól felszabadult kinajok Liu-Jöán néven császárrá kiáltották ki Ladányt. Cin császár leányával, Liu-Cennel a hun vezérek jelenlétében az ordoszi Aranyasszony hajlékában kötött házasságot. A menyasszony fejére feltették az egykori Hia-hun nemesek drágakő boglárral díszített menyasszonyi fejdíszét. Ezen az esküvőn ott volt a Hun síkságról 50, a Déli hun birodalomból 24, a Nyugati hun birodalomból 24, és Ordoszból a 2 hun nemesi család is. A vendéglátók a Fuhi és a Hia család volt. Ladány után a mongol Zsórbazsán lett a hunok fővezére. Nagy legelőterületeket követelt a mongol és török törzseknek. Amikor pedig a török Fidzsi lett a fővezér, a fehér hunok a kinajok nyomására is kénytelenek voltak átkelni az Etil folyón. Fidzsi után Hangun lett a fővezér. Az apja úz származású, anyja a szép Biricsók besenyő lány volt. Hangun, mint a vörösszemöldökűek leszármazottja a mandzsuk segítségével magához ragadta a hatalmat. Kazumi mandzsu vezér leányát, Del-Ját vette feleségül. Kemény harcok után Huó császár néven a kinajok császára lett. A 4391. medvetoros évig (Kr.u. 351) uralkodott a kinaj birodalomban. Halála után Kazumi Tennó birodalmába távozott. Huó legnagyobb leányát, Csu-csa hercegnőt a hokjen földi új kínai császár, Hok-csen vette feleségül. A kinajok az Arvisura rendelkezései alapján kapott nevüktől eltérő más néven kiáltották ki őket császáruknak. A 24 hun törzsből álló szövetség maradványaival, a három birodalomban élő (50+24+24+2=) 100 nemesi hun család tagjaival mindvégig fenntartották kapcsolatukat. A 4391. medvetoros év után Bogács Csu-csa hercegnő kérésére még 10 évig tanított Ordoszban, mint Tanfejedelem. A visszamaradt 50, a 24 déli és a 24 nyugati nemesi család részére lerótták a 260. Arvisurát. Az eredeti Ordoszban maradt, a két beavatott kaza-, illetve széki-hun családnál.

BOGÁCS TANFEJEDELEM A 263. Arvisura 4411-4425. medvetoros év (Kr.u. 371-385)

Hunyor és Bogács rovása Topa rovósámán Huó császár halála után az avar és jürcsik törzsek legeltetési viszonyok miatt a kinajok bíztatására erős nyomást gyakoroltak a vezető hun törzsekre. Elindultak a hunok napnyugat felé. Ebben része volt annak is, hogy a jászok szerint a pannon-szkíta és kabar törzs előre küldött rajai olyan nyugati síkságokról beszéltek, amelyeken sokkal jobbak a legelőterületek, mint az Altáj és Ural síkságain, s a nyarak is hosszabbak és termékenyebbek. Amikor Hok-Csen császárt meggyilkolták, özvegye, Csu-csa visszaköltözött Ordoszba a Hia nemesi család birtokára. Ott a szintén özvegy Gyopáros besenyő fősámán felesége lett. Az Arvisura rovás joga így 50 évig a besenyők kezében maradt. Amikor Bogács Bugátba költözött, úz nyelven folytatta a 263. Arvisura rovását. A 261. Arvisurát Zsór fősámán rótta Gyopáros fejedelem idejében, a 262. Arvisurát pedig Bagota fősámán Rijeka rovósámán segítségével. Rijeka ennek a két Arvisurának a másolatát Bugátba vitte. A sárga hit terjedése miatt ugyanis náluk szentkönyv-égetés volt.

A bugáti sámánképzést Bogács vette át azzal a céllal, hogy az altáji hun birodalom részére ott képezzenek ki sámánokat. De Bogács a nagyon régi Arvisuráknak csak egy kis részét tudta leróni, ezért a múltat az alábbiakban tanította: Ata-Isis birodalmát és Ataisz zöld birodalmát Arvisura-Anyahita szent könyveivel együtt elnyelte a tenger. Ebből a borzalomból csak 5 nagy hajó szabadult meg azért, mert Buda, Kuszkó, Harapa, Agaba és Suva vezetésével távol voltak Ataisztól. A megmenekültek az óm-gyarmatokon, és más művelhető területeken szálltak meg. Agabáék népe 1016 holdévig bolyongott az emberevők világában. Végül a Hangun folyó torkolatánál találtak olyan kevésbé lakott óm-gyarmatra, ahol megtelepedhettek. Vezetőjök egy Agaba nevú kereskedő volt. A bőtermő földön jólétet teremtett népének. 11952 holdévet éltek az agabák földjén, amikor dél felől támadó kinaj népek elüldözték őket a Hangun jobb oldaláról. Ekkor a hun törzseknél kaptak menedéket Ordoszban és a Hangun jobb oldali Hun folyójánál. Az első ordoszi közös medvetoron alakult meg a 24 hun törzs szövetsége. A holdév számításról ekkor tértek át a medvetoros évek számolására. Hangun fősámán, aki Huó császár néven a kinajok uralkodója lett, így rendelkezett: “Amíg az úzok és besenyők bírják a kinajok kegyetlenkedéseit és a sárga hitre való csábítást, addig Ordoszban folytassák a rovást, ellenkező esetben a sámánközpontot Bugátba helyezzük át!” Addig azonban sok minden történt.

Az Ataiszból származott beavatottak és nemesek még elindulásuk előtt úgy döntöttek, hogy minden ismeretükben támogatják egymást. Utolsó akaratában Agaba fősámán meghagyta, hogy fősámán utódai ne nyugodjanak addig, amíg meg nem találják az elsüllyedt földrészről megmenekült népek többi maradvá-nyát. Már a tengerparti Agaba-ómban hallottak róla, hogy nyugat felé öt ilyen nagyobb település van. Híre jött annak is, hogy Uruk népe özönvizek elől menekülve Szumér kurd fejedelem birodalmából most készül vissza az Uruk-ómbéli gyarmatra. A kinajok terjeszkedése akadályozta a hajókkal való összeköttetést, de mégis hírül hozták, hogy Susáról 100 család elindult az Agaba-óm gyarmata felé. Ezt hallva Agaba végrendeletében meghagyta, hogy utódai a gazdag hunokkal együttműködve lovastársadalom hatalmára törekedjenek, s így tartsák a kapcsolatot a 100 családdal. Az úz sámánok és rovók Arvisuráiból kitűnik, hogy Bihar megteremtette a parszi-szkítákkal, vagyis a Saka birodalommal, Gandás pedig a Sumér-fejedelem népeivel a kapcsolatot. Kusán a hikszosz népet fedezte fel. A kaszu, úz és kun törzsek harcos előőrsei könnyen elfoglalták az éhség elől menekülő népek szállásait. Kalandozó, harcos lovasaik könnyűszerrel tudtak élelmet szállítani a hun szövetség új gyarmataira. Ilyen élelmiszerszállítás közben tudták meg, hogy a hikszoszok és a magashegyek uralkodó rétege szintén az elsüllyedt birodalomból valók. Erről jelentést küldtek Ordoszba Az összes menekültek közül Szumér kurd fejedelem népei voltak a legműveltebbek. Erről a három úz rimalány gyűjtötte össze az adatokat a 2345-2360. medvetoros évek között (Kr.e. 1695-1680).

A jelentések szerint már az elsüllyedt földrészen is úgy védekeztek az időjárás viszontagságai ellen, hogy a nagy melegben, éhség és szárazság esetén, vagy járványos időben felmentek a nagy, magas hegyek közé. Galambka rimalány szerint a nagy világcsapást úgy látták, mintha a tűzhányók működésbe lépése után a hegyek az égbe repültek volna. Abban mindhárom jelentés megegyezett, hogy a kulturált földrész teljesen elsüllyedt, de ugyanakkor az ő földrészük kisebb fele kiemelkedett a tengerből. Ezért a Nagyvízen még ma sem mernek hajóra szállni. A Csaba-Szőreg féle hajósok közül is addig még csak Csaba ifjúsági fővezér ment oda látogatóba. Csobánka jelentése szerint Káspivár fősámánsága alatt 32 tömény lovasság támogatta Barnaburony hatalmát. Akkor a hun törzsszövetség láncolatának Szidonvár és Becsevár volt a legnyugatibb erődítménye. Egy-egy várhoz 10 kátavár tartozott, egyenként ezer-ezer lovassal. De őrszolgálatot csak a 20-25 éves lovasok teljesítettek. A többiek csak véreskard-hordozáskor álltak csatarendbe. Barcika rimalány jelentése szerint a 2350. medvetoros év nyarán (Kr.e. 1690) a lettek szomszédságából a lapp pásztorok a nagy szárazság miatt rénszarvasnyájaikkal észak felé elindultak. Kalandozóik ugyanis, akiket Sambe sámán vezetett, azt jelentették, hogy a felmelegedés lakatlan térségeket hozott felszínre, s ezeken a helyeken háborítatlanul élhetnek. Egy részük még ott maradt a Szaján hegyvidéken, az ifjúság három törzséből pedig a lett, lapp és liv harcosok Riga fősámán őrségét adták a bugáti költözködések alkalmával. A kalandozók közül a líveket nagy veszteség érte. Ezért egy kun vitéz: Petsámó, a sámánközpontból melléadott más törzsbeli társaival együtt az elégedetlen lívekkel északra vándorolt. Az irányító központok között abban az időben a legfontosabb Magyarka volt, a káspivári sámánközpont. Ebben az erődítményes várban döntöttek arról, hogy a törzsek kalandozói a kátavárakból hova, merre menjenek. A törzsi várakat és Kátavárakat az Arvisurák rendelkezéseinek megfelelően nevezték el.

A hunok közé beolvadt agaba törzs ifjai eleinte csak azzal a céllal indultak el az egyik holdtöltétől a másikig tartó kalandozásokra, hogy megkeressék az elsüllyedt földrész menekültjeit. De az Öregek tanácsa ezt lassankint megsokallta és csak akkor engedélyezte a kalandozást, ha a fiatalok maguk helyett hadifogoly munkaerőt állítottak be a földműves munkára. Ezért az 520. medvetoros évtől kezdve (Kr.e. 3520) áttértek a hadifogoly-szerzésre. Ezen a címen már egyéves kalandozásokra indultak, de 300 év múlva már kétéves kalandozásokba kezdtek. Az ezredik medvetoros év idejétől (Kr.e. 3040) egyes törzsek már teljesen hadifogoly kinajokkal műveltették földjeiket. Így aztán a munkától felszabadult ifjúság a sámánok felügyelete alatt a kalandozásoknak élhetett. Később, amikor mind gyakoribbá vált a hadifogolyszökés, a kettős Huni folyó mellett olyan földművelési formára tértek át, hogy a foglyokat felszabadították, s azok a terményeikből egy részt beszolgáltattak a hunoknak. Amikor a 300 nemes család megérkezett Susából, szövetséget kötöttek a 100 nemes hun családdal, s ebben egyeztették termelési formájukat is. Az Arvisurák beavatottjai ismerték a környező világot: a Csaba által létesített kereskedelmi kapcsolatok révén összeköttetésbe léptek Kuszkó birodalmával is. Amíg a déli kinajok meg nem szüntették a hajós kereskedelmet, sok aranyat hoztak Ordoszba. Lovas karavánutakon Káspiváron át is kereskedtek. A holdévi, majd medvetoros évi kalandozásokból idővel emberöltős nagy kalandozások lettek. De a felmelegedés okozta éhínségek, járványos betegségek, és az idegen hódítók erőszakosságai miatt lassankint állandósultak a tervszerű elvándoroltatások is. Ilyen okul szolgáltak a földrengések is. A legnagyobb elvándorlásokra adtak okot a türelmetlen, vallási áramlatok térhódításai is. Ezek hatására a nemesek szövetsége is ingadozott. A hun törzsek kezdettől fogva Szidonvár és Tenkesvár között a Magya és Szumér-féle törzsek pedig Úr városa és az urali Vasbálvány-hegy között vándoroltak. Később ennek a két útvonalnak az érintkezési pontján felállították Magyarka sátortáborát. Itt az Arvisura-törvényei szerint minden vándornak, vagy kalandozónak csak egy éjszakát volt szabad eltöltenie.

A város központját 25 évenként kőből újjáépítették. Matyó (Motó) fővezér volt az első uralkodó, aki katona-állam élére állt és sok kinajt, meg másféle népeket az uralma alá hajtott. Semmibe vette az Arvisura egészségügyi szabályait is. Részben ez volt az oka annak, hogy utódai sorra igen rövid életűek voltak: Kira, Kincses, Itel, Ondi, Kondul, Hunyad, Csengőd, Hortobát, Ajnácskő és Hamza mind csak igen rövid ideig uralkodott. Igaz, hogy közülük többen merénylet okozta betegségben pusztultak el. Utódai egy egész sor uralkodóházba nősültek be, s új uralkodóházak alapját vetették meg. Hamza nem kinaj uralkodóházba nősült, Urumcsi széki-hun vezér lányát, Ibolykát vette el. Bátyja, Ho-mok a kinajok uralkodó házába nősült. Öccsével érdekellentétbe került, s a kinajok Hamzát megölték. A medvetorokat télen tartották. A babiloni besenyőknél nem esett hó, ezért a medvetoros sámánokat Észak havára való utalással “téli beszélőknek”, hóhamzáknak nevezték. A Nagy Alexander (Nagy Sándor) elől Becsevárból elmenekült kun vezér, Pét, annak az (első) Hóhamzának volt az utóda, akit a besenyők csak Hamzának neveztek. Pét Idukót vette feleségül és miután a 8 besenyő törzssel elfoglalta Ordoszt, II. Hóhamza néven visszaállította Ordoszban a 24 hun törzs szövetségi birodalmát. Ebben a kinaj nemesség is támogatta. Ordosznak így ezután nemcsak fősámánja, hanem fővezére is volt. A kinajok, ugyanúgy, mint elődeiket, a saját nyelvükön nevezték őket. Az agaba népből származó uralkodók mind benősültek a kinajok nemességébe és megalapították a Liu, Hin és Csaó uralkodóházat. A mandzsu, mongol és jürcsik törzseket áttérítették a sárga hitre, majd beolvasztották a kinajok közé. Így Ordosz jelentősége mindinkább csökkent. Amikor a kinaj birodalomban a hun nemességből származó Hia, Sang és Jin családok váltották egymást az uralkodásban, eredetük emléke még sokáig élt. Így például a török Jin, “Nyugat grófja” áldozott a hun, meg a tunguz isteneknek is. Nem vállalták, hogy elődeik istenei megharagudjanak rájuk. A 100 nemes hun családból a 24 fehér és 24 fekete hun nemes azért vált ki, mert Úr városában nem helyeselték az emberáldozatos temetkezést. Tulajdonképpen már Bogács is a beolvasztási politika és az emberáldozások miatt ment át Bugátba. A 4425. medvetoros évben tartott sámán-előzködésen Huó császár két utolsó, iker-fia közül Hunyor lett az első. Ez a Hunyor segített Bogácsnak leróni a 263. Arvisurát. Hunyor készítette elő a két ordoszi nemes család átköltöztetését is.

Álmos jegyzetei (Kr.u. 880) Bogács Tanfejedelem 263. Arvisurájához

Még Bogács életében, a 4425. medvetoros évben újabb besenyő csoport érkezett Ordoszból, miután a Béke és rokonság ünnepén a Buddha-hívők rózsafüzéres imádkozását kinevették. Ennek előzménye az, hogy amikor Manit Kr. e. 290-ben az érdek nélküli szeretet hirdetése miatt megnyúzták és kitömték, a bűnösök kerepléssel és rózsafüzér-imák gajdolásával akarták magukat kedvessé tenni az istenek előtt. Ennek az emléke élt Bogács idejében is, amikor Ordoszban azt az ünnepet ülték. Topa besenyő sámán szerint Pó-Ten, a besenyők Égi Ura nagyon haragszik azért, ha a bűnösök kerepléssel, szemforgatással, vagy más ravasz eljárással igyekeztek bűnüket leplezni. Ezért Kr.u. 385-ben Betse-An rovásaival eljöttek Ordosz beavatott központjából. A legutolsó folyamközi özönvíz után a Gandástól származó Kus, tíz holdévig őrizte Paripa város fejedelmének juhait, hogy elnyerje a fejedelem legszebb lányának, Embának a kezét. Célját elérte. Fiai közül Nimród (aki leginkább hasonlított az anyjára), kiváló lovas-vadász lett. Nimród a Szumér fejedelem utódainak kezén levő Úr városából nősült. An fejedelemasszonnyal együtt újjászervezték Barnaburony birodalmának 32 töményét. An fejedelemasszonynak gondja volt arra is, hogy Úr városának írnokai a kezükbe vegyék az északi Pó-Ten-Mezejének szellemi dolgait is. Minden töménynek volt egy vára, minden várnak 10 kátavára és minden kátavárnak 10 pusztája, azaz laka, ahol a kiöregedett harcosok és családtagjaik laktak. A Nagyvíztől kezdve: Szidonvár, Árpádvár és Becsevár kezdte meg a 32 vár láncolatát. An fejedelemasszony székhelye Becse-An kegyhellyel Becsevárban volt. Nimród leginkább Paripa városában tartózkodott, ahol a lovas-vadászok kiképzését ellenőrizte. Szidon várának tíz kátavára a következő volt: Csépa, Séba, Havila, Potony, Szanda, Vezseny, Kürü, Rékas, Nadaj és Czidon vára. An pusztái: Túr, Pó, Alcsi, Pé, Bán, Szalók, Abád, Zeku, Czibak és Sülly. Tárkányszerek: Faszeg, Hulszeg, Márszeg és Beraszeg. Az Árpád várához tartozó tíz kátavára: Magóg, Bodon, Tomaj, Kürt, Szolnok, Jenő, Zunde, Kengyel, Madaras és Kevevára. An pusztái: Bő, Réka, Várkony, Lúd, Péleg, Tét, Ráten, Aruh, Polisz és Hám. Tár-kányszerek: Sárszeg, Kemejszeg, Lugtaszeg, Melleszeg és Kengyelszeg. Becsevárának tíz kátavára: Pó-Ten, Pó-Hamara, Pó-Varsány, Pó-Hímes, Pó-Tengre, Potyond, Taksony, Pél-Tenyő, Cseti-Káta és Aranyos-Káta. An pusztái: Puszta-Tenyő, Puszta-Pó, Betse-An, Puszta-Tengri, Turkeddi, Battyán-Tenyő, Betán-An, Mező-Póten, Zolúm-An és Mari-An. Tárkányszerek: Tószeg, Bodon-szeg, Betánszeg, Ummaszeg és Isaszeg. A Topa sámántól származó titkos Arvisura-részletet Bogács tanfejedelem rovásai közé helyezték, és úgy indították útnak a besenyő legény-lovasokat Uruk-Dargin lovas felderítő seregébe.

HUNYOR ÉS MAGYOR (A 266. Arvisurából) Jákó rovása

Hangun, a hun törzsek szövetségének nagy fejedelme kiváló uralkodó volt. Jó tulajdonságai révén megszerezte a kínai trónt is. Egy kínai császárlányt vett el. Az esküvőjük utáni második évben koronázták meg Huó császár néven. Élete vége felé, felesége halála után újra megnősült. Káspivárból Magyor fejedelem leányát, Megyerját vette feleségül. Megyerja ekkor öccsével, Uruk-Darginnal együtt éppen Ordoszban volt. Házasságukból két iker fiú született. Az egyiket az apjáról Hunyornak, a másikat nagyapjukról Magyornak nevezték. De Huó császár nem sokáig örülhetett fiainak; hírtelen meghalt. A gyermekeket Megyerja nevelte. De sok nehézséggel kellett megküzdenie. Megyerja életében a sámán-képzés ürügyén Ordoszban még biztonságban éltek, de amikor Megyerja meghalt, az ikrek apai féltestvéreik részéről mindenféle üldözéseknek voltak kitéve. Ezek elől Uruk-Dargin nagybátyjuk Káspivári birodalmába menekültek és elrejtőztek a Meótiszban. 5 év múlva egy ligetes erdőben vadászat közben asszonyokra és játszadozó leányokra bukkantak. Így ismerkedtek meg Dul alán fejedelem két lányával. A fiatalok megszerették egymást, s Hunyor és Magyor megszöktette a két fejedelmi leányt. Dul fejedelem később megszerette a szelídebb természetű Magyort és arra kérte, ne járjon kalandozá-sokra, maradjon inkább ott az ő közelében. Felajánlotta neki fele birodalmát, a kisfejedelmi részt. Magyor hallgatott a jószóra és letelepedett a Turgai-kapu közelében. Birodalma az Etil folyóig terjedt. Nem csatlakozott semmilyen törzsi szövetséghez. Lovasai így békességben éltek. Hunyor harciasabb természetű volt. Elment Ordoszba. Pusztaszeren megnyerte a Nagy-Süánt és vele együtt a fővezéri méltóságot. Részt vett a bugáti sámánképzésen is és Ordoszban fősámánná tették. Ekkor újra egybeszervezte a hun törzsszövetséget. A Jüpon, Mandzsu és Nanáj törzsektől Ordosz és Káspivár térségén át egészen a Pannon ifjak földjéig egységes lett a szövetség. A fejedelmi székben fia, Bagamér követte. Bagamér húgát, Bősárkányt a fősámáni vetélkedőn győztes Jákó úz sámán vette feleségül. Bagamér öccse, Udin vitéz amiatt való sértődöttségében, hogy nem őt, hanem Uruk-Dargin fiát, Oj-bárszt tették meg kisfejedelemnek, kivonult Ordosz térségéből. A Káspivár birodalmában lakó jász fővezér leányát, Karit vette feleségül és Pannónia közelébe költözött. Két fia, Ruga és Upor már Pannonföld Pécs-Tórem városában született. Udin ugyanis ekkor már szövetségben volt Rómával. A szövetség előzménye az volt, hogy Udin, majd később fiai is a nyugati lázadók ellen segítségére voltak a római birodalomnak. Ezt a szövetséget még Hunyor nagyfejedelem hozta létre.

BUDA ÉS ATILLA (A 273. Arvisurából)

Uruk-Dargin nagyon sokat harcolt azért, hogy unokaöccse, Hunyor elfoglalhassa az Ordosz-vidék fősámáni székét. Amikor aztán Hunyor 20 éves korában a Nagy-Süán után a magáénak mondhatta Ordosz kegyhelyet, az eddigi sorozatos gyilkosságok után 20 nyugalmas év következett. A 4440. medvetoros évben (Kr.u. 400) megrendezték a birodalmi Nagy-Szalát. Hunyor gyermekei: Bagamér, Munzuk, Udin és Bősárkány, valamint Uruk-Dargin fia, Ojbársz ezen úgy gondolták, hogy mivel Ordosz veszélyeztetve van, Pannon-föld térségében kellene előkészíteni az új sámánközpontot. Hunyor Bagamér ifjúsági fősámánt jelölte ki utódjául; a Nagy-Süán győztesét, Udint a Pannon-föld megközelítésére rendelte ki. Az ő feladata lett kijelölni az új sámánközpont helyét és Rómával jó kapcsolatot kiépíteni. Ha a tervezett áthelyezés bekövetkezik, Munzuk örökli Ordoszt, Ojbársz utódai Káspivárt, Udin pedig Pannónia uralkodója lesz. Udin a neki szánt jövőt kétségesnek találta, sértődötten távozott a Nagy-Szaláról, és utána soha többé nem jelent meg Ordoszban. Bagamér, a 4450. medvetoros évben (410) meghirdette, a Nagy-vízig való harcot. Hunyor utódai évekig készítették elő ezt a nagy vállalkozást. Ennek során Rómába és Bizáncba is elmentek puhatolózni. Végül aztán a 4470. medvetoros évben, amikor Rómában 430-at írtak, megindult a hun törzsszövetség. Három év múlva, 433-ban Bagamér kisebbik fia, Atilla, székely tyumenje élén bevonult Pannóniába. Utána Kimmer-kabarok jöttek. A következő évben kazahun lovasok élén Buda vonult be, és a római város közelében, a Kőhegyen felállította a sámánközpontot. Azután az úz törzsek is, akik már 5 év óta úton voltak, elfoglalták előre kijelölt helyüket. Ekkor hozták a hírt a lovas hírvivők, hogy Bősárkány férje, Jákó, a hun törzsszövetség fősámánja önkéntes tűzhalált halt. Jákó ugyanis, amikor az úzokkal elindult, olyan szerencsétlenül esett le a lováról, hogy a lábai megbénultak, s a vezetést a leánya Deédes vette át helyette. Tervük szerint 5 év alatt meg kellett érkezniük Pannóniába. Jákó tehát maradt, s az otthonmaradottak részére elkezdte az 5 éves sámánképzést. Ez után halt tűzhalált. Ez a sámánközpont áthelyezését jelentette. Utána Buda lett a birodalom fősámán-fejedelme. Bagamér fiai, Buda és Atilla úgy tervezték, hogy a hun törzsek szövetségének népeit, legalábbis a törzsek zömét áttelepítik a Kárpát medencébe és, az áttelepítés utáni időre a birodalom határainak nyugati irányba való kibővítésével biztosítják a békét, nyugalmat. A sámánok Udin, Rugal, és Upor rovásaiból úgy látták, hogy 500000 harcosra volna szükség, gyülekezőhelyül pedig a Jász síkság a legalkalmasabb. Az egyes törzsek fegyelmezetlensége széthúzása miatt csak 450.000 lovas érkezett meg. A besenyők és oguzok duzzogtak, mert a széki-hunok, kaza-hunok és az úzok induláskor az ordoszi fősámánságban felhalmozott aranyat mind magukkal hozták. Ezt a mongolok, tatárok és törökök is kifogásolták.

Buda a beérkezett harcosok számát kevesellte, s nem járult hozzá a hadműveletek megindításához. A harcias fiatal vezérek emiatt összetűztek vele, és a vita hevében összekaszabolták. Egyesek szerint éjjel ölték meg, de a türelmetlen hadsereg elindult. Győzni azonban nem tudtak, sőt Atilla is majdnem odaveszett, Budának igaza lett. A harcosok között kitört a csomabetegség is. Emiatt is kénytelenek voltak hazatérni. Atilla a csata hevében is kereste régi ismerősét, Eciust. Két év múlva megint fájlalta, hogy római hadjárata idején is megfutamodott előle. Atillát később germán összeesküvők megmérgezték. Temetése után az Öregek tanácsa Buda fiát, Aladárt jelölte a Birodalmi fővezéri székbe. Ezt Atilla fiai kifogásolták. Ebből olyan összecsapás keletkezett, hogy a hun törzsek majdnem kiirtották egymást. Végül Deédes Aranyasszony teremtett rendet. Ő felerészt ordoszi aranyával és az úzokkal itt maradt az új hazában. Aladár hűséges kazahunjaival visszament az Etilen túli területre. De az avarok megelőzték, és a Turgai kapunál útját állták. Nem engedték be őket az Altájba. Aladár így kénytelen volt a magyar törzseknél letelepedni. Az ő vezetésével alapították a manysi törzs gyülekezőhelyén, a mai Tyumenben Ural-Budát. Az Altáji Bugátban őrzött Arvisurák az avarok kezébe kerültek, az Ordoszból hozott Arvisurákat Aladár rendelkezésére Tura-Vasbálvány vidékére vitték. Ellák a parszi-szkiták kunok és besenyők segítségével és kabar-kimeri testőrségével a Fekete-tenger és Keve vára között vert tanyát. Ezzel összekötő szerepe lett a hunok birodalmában. De Róma és Bizánc mesterkedései folytán örök támadásnak voltak kitéve. Deédes Aranyasszony azt javasolta, hogy jó volna átvenni a már régóta Pannóniában élő őskabarok és Ataisz-lakók módszerét, vagyis nem kell ellenállni a túlerőben levő kóbor népek hódító törekvéseinek. Így az úz nép fenn is maradt régi szálláshelyén. De hasznát látta annak is, hogy minden hódítóval összeházasodott. Nemes harcát névtelenül, de eredményesen állta a Dunavölgyi Birodalom anyósa. Csát és Ilja így rótta le mindezt az Úz-földi Arvisurában.