12.

Részlet a Tur és Homok rovása 271. Arvisurából

Amikor Aladár 453-ban a hunok zömével elvonult, a családját is magával vitte. Első fia, Ambenik, édesapja nyomdokaiba lépett és Altáj-Budán a magyar vezérek udvarának köréből házasodott. Második fia, Debrecen azonban egyik rokonlátogatása alkalmával, Budavárában nagyanyjánál, megismerkedett egy belsőszolgálatos rimalánnyal, Ugron széki-hun töményvezér lányával, Margittával. Dunna asszony, Buda özvegye nagyon örült, hogy kedvenc unokájának ilyen ügyes, szép lányka tetszett meg, aki életének legszebb részét betegek, és öregek gondozásával tölti. Majd, amikor Szanka fősámán visszakísérte a fiatal rokonlátogatókat az Etil mögé, Dunna fejedelemasszony levelet küldött Aladárnak. Ebben kérte a fiát, hogy legkedvesebb unokáját engedje haza, s itt átadja neki a második kaza-hun tömény vezetését. Amikor újabb rokonlátogatók jöttek Budavárra, Aladár is elküldte Budavárra Debrecent. Azonban az édesanyja halála miatt Debrecen először egy kis időre hazavitte Margittát Nagyenyedre, s utána örömmel mutatta be a nagyanyjának az arany-pajca lemezen Aladár rovását, apja hozzájárulását házasságához. Dunna asszony a Csürsz kiképző vonal vitézeinek díszes kíséretében a Fehér-tóhoz indult és éppen 469 nyarán akkor érkezett Csaba-Bősárkány nyári palotájához, amikor a kis Léna megszületett. Gyönyörködve nézte a Fehér-tóban megfürdetett gyermeket, akit a jövendőmondók szerint az a nagy tisztesség fog érni, hogy ő fogja megszabadítani a visszamaradt hun töményeket a környező ellenségek állandó zaklatásától. A névadó ünnepélyen, amint az uruki keresztény egyházban ilyenkor szokásos volt, minden keresztelő vendég kezességet vállalt a kis Lóna további sorsa felett való őrködésért. De azt akkor még senki se vehette bizonyosra, hogy a foggal született kis Lóna egyszer majd Gyilyó győztes név elnyerése után előbb a dáli fejedelmi udvaroknál és a bizánci császárságnál, majd a nyugati fejedelmi udvaroknál való sikeres eljárásaival a pápaság révén el fogja érni a sok háborgattatás megszüntetését. Enyeden nagy örömmel fogadták Dunna asszonyt. Az esküvőt a 170. Év medvetorára tűzték ki, az ifjú pár részére építendő, töményvezéreket megillető szálláshellyel. Amikor leesett a hó, örömtüzek gyúltak a pusztákon a II. kaza-hun tömény szálláshelyein és Debrecen megesküdött Margittával. Az úzok medvetorral, a jász és kun vendégek szarvastorral, a kabarok disznótorral, Róka asszony besenyői pedig a harmadik nap hajnalán bölénytorral kedveskedtek az új fejedelmi párnak. Az ünnepségek alatt Debrecen megfogadta, sohasem hagyja el szállás helyét, és minden idejét a lovasai között tárkány-képzéssel fogja tölteni.

Batul-szüretre iker-fiai születtek. Az Uruki hit megengedte, hogy a Gazdag és a Kovács nevet adja nekik. További fiai: Gerencsér, Szűcs, Szabó, Tímár és Csapó voltak. Mesterember névre kereszteltette őket. Lányai: Máta, Józsa, Ugra, Léta, Biri és a korán elhalt Tépe voltak. Ennek minden ingóságát a dajkáira hagyta. Debrecen tárkányfejedelem folyton az országot járta és igyekezett a visszamaradt hun törzseket mindennel ellátni. Csaba halála után Dunna asszony vette kezébe az ország rányitását, De bár betegségében sok mindenben kénytelen volt unokájára, Debrecenre támaszkodni, a döntő szót mindig ő mondta ki. Debrecen egyetértett Dunna fejedelemasszony leányának azzal a javaslatával, hogy komi származású férjének szakértő irányítása mellett a Budavár alatti magas kőhegyen egy várat kellene építeni: Sziklavárat. Minden építési anyagról Debrecen gondoskodott. Az építkezést két szakember vezette a komi Sziktivár és az észt-viroláj anyától származó suoma Tartu ácsmester. A várépítés egyik célja az volt, hogy az ottani őrség biztosítsa a hun törzsek székhelyének nyugalmát. További cél volt a tíz törzs dézsmájának begyűjtése és tartalékolása. A lovasok kiképzését Dunna asszony megbízásából a Csörsz vonalán Sziktivár végezte. Amikor 496-ban Dunna asszony a leggondosabb betegápolás ellenére elhunyt, a visszamaradt hunok irányítását Sziktivár vette át. De Sziktivár titokban egy-két kalandozásba is bocsátkozott: délen a bizánci császárság érdekterületére. Ezt a meggondolatlan dolgot Ilona-Gyilyó ifjúsági fejedelemasszony az Öregek Tanácsa elé vitte. A döntés az volt, hogy Sziktivár költözzön el a Csörsz vonaláról és Sziktivárba visszahúzódva csak belső ügyekkel foglalkozzék, mert aki kalandozni megy más országba, azt viszontlátogatják! Sziktivár egy nagy dorbézolás következtében nem sokára meghalt és Sziktiváron Száva asszony vette át az uralmat. De igen gyengének bizonyult, nem volt semmi tekintélye. Nem volt elég szívós, nemsokára elkezdett betegeskedni is. Ezért az Öregek Tanácsa elrendelte, hogy vetélkedő, vagyis nagysüán döntse el, ki legyen az uralkodó. Ezt a birodalmi vetélkedőt Ilona-Gyilyó nyerte meg. I. Ilona dédanyját, Deédest választotta mintaképül. Pusztaszeri győzelme után háromnapi lovaglással Budán termett. Sziktivár felesége, Száva asszony átadta neki a várat. De a legboldogabb Nekese beteg fősámán volt, dédunokája láttán. Az elaggott Nekesére még ebben a korban is nagy feladatok vártak. Ilonával együtt új helyzetet akart teremteni. Most már nem csak a Csörsz-vonal keleti oldalán, hanem a nyugati országrészben a Csaba féle irányzatnak kellett érvényesülnie, Nyugat felé csak a furmányosokkal folytattak kereskedést, kelet felé pedig gyakoribbá tették a lovasok által vezetett rokoni látogatásokat. Ezt főképpen Ilona apja, Szanka, az új fősámán javasolta, mert arrafelé gyakran kerültek összeütközésbe görög bolgár és besenyő lovasokkal. Még Nekese életében történt, hogy Benkő és Gerőc atya azt javasolta: az új uralkodó Csaba birodalmában lehet Lóna; az úzok között lehet Gyilyó, de a hunok nagy közösségében legyen az ősi néven Ilona, hiszen e nevet Rómában is, Bizáncban is egyaránt elfogadták.

Deédes leszármazottai birtokukba vették Buda várát és átszervezték az akkori hun birodalmat. Gazdagságot biztosító házasságokkal megbékítették a Kelet-római birodalom vezető köreit. Feladták Atilla sírhelyének tágas körben végzett szakadatlan őrlovaglásokkal való ellenőrzését és csak a kis őrségeknek fény- és hangjelzésekkel való riasztását tartották fenn. A bulgárokkal hadiállapotban lévő besenyőket Bagamér földje és a Tisza közé telepítették. Berény nevű vezérük ugyanis Deédes egyik lányát az özvegy Palinát vette feleségül. Érdnek pedig az volt a feladata, hogy vezéri minőségben Aranyosszékről ápolja a jó déli kapcsolatokat. Ilona-Gyilyó uralkodása alatt a hunok déli terjeszkedése következtében, egy szarmata csoport érkezett az indiai Saka-szkíta birodalomból. Uralkodó családjuk az Eger vidéki Szihalomban telepedett le. A fejedelemasszony Doma fősámánt bízta meg, hogy az Asóka birodalmából hozott szellemi kincseket vizsgálja meg és egyeztesse a két időszámítást. Ezt az tette szükségessé, hogy Doma fősámán a Hilda kíséretében tett útja után teljesen Stopf vitéz befolyása alá került. Stopf pedig Róma városában volt kispap és minden időt a Nazír születésétől számított. De hát Róma körében éltünk, s ezért Doma fősámán is ezt az időszámítást tartotta legcélszerűbbnek. Ámbár ezzel a gondolattal már Buda és Atilla is foglalkozott. Figyelembe véve a hun törzsszövetség időszámítását is, Doma mint tanfejedelem, a rómaiak időszámítását honosította meg. Azonban uruki pap is volt, a szarmata törzsnek Saka-földről való bejövetelét így határozta meg: Az első csoport Kövesd irányításával 20-180 között jött Egerbe. A második csoport 180-260 között jött be a Körösök vidékére. A harmadik csoport 280-335 között jött Szabadka-Szolnok közé; (315-335 közt Zsór fősámán az urukiak javaslatára a Csörsz-vonalát feltöltötte.) A negyedik csoport 335-402 közt szállingózott be Szihalomra. Először Zsór segélycsapatai jöttek. Később a földrengésektől nem fenyegetett tájat kerestek. A Kárpátok túlsó oldalán ugyanis gyakran megmozdult a föld és ekkor a falvak lakói elhagyták Saka-Szkítiát. A nemzetiségi sámánok Kövezsdre emlékezve mindig Dunna asszony folyama és a Tisza által határolt területre telepítették a földrengés sújtotta területről érkezőket. De mert a szarmata lovasság a Csörsz árok-rendszer védelmi vonalának őrzője is volt, Csörsz vonalának védelmét mindig ennek a négy települési csoportnak az ifjúsága adta. Ezt a vonalat a rómaiak nem lépték át soha. A Pozsony nemzetséget illető Pozsonykeszitől Dunakesziig az úzok és kabarok; Dunakeszitől Tiszakesziig a saka-szkíták; Tiszakeszitől Maroskesziig a saka-szamonták vették át a kiképzések irányítását. E vidékek ifjúsága adta mindig a Csörsz-vonal védelmét. A hallgatag megállapodást csak Trajánus császár szegte meg, amikor dalmát előőrsökkel Kevekeszitől Maroskesziig elfoglalta a Csörsz árokrendszert. Rómaiakat itt nem állomásoztatott, csak segélycsapatokat. De Aranyrögös Ilona országát teljesen kifosztotta. Ettől kezdve a Csörsz árokrendszer és Róma védelmi vonala között a senki földjén állandó csatározások folytak és egy-egy sóhajtásnyira sem szünetelt a küzdelem. Attól kezdve, hogy Ilona országát elfoglalta Upor és Ruga, újabbnál újabb támadások indultak a Csörsz-vonalról. De amikor Buda és Atilla megérkezett, az Encs folyóig terjesztették ki a hun birodalmat, illetve annak határait. Ezután a Csörsz vonalán folyt a lovasság és a tárkánycsapatok kiképzése, de I. Ilona óta nem támadó jelleggel. A saka-szarmatákat is a Csörsz vonalára telepítette. Az Asóka birodalmából jött tudóscsoport sok érdekes dolgot mesélt el Debrecen tárkány-fejedelemnek. Harapi király utódainak tudósai a nagy áradások miatt indultak útnak saka-szarmata vezéreikkel. A világ kezdetéről nem Róma elképzelése szerint beszéltek. Bizáncban a Nazír születése előtti 5509. év szeptemberének első napjára tették a világ teremtését. A zsidó talmudisták viszont csak a Nazír születése előtti 3751. év október havának 7. Napját jelölték meg a teremtés napjának. Az uruki keresztények viszont figyelembe véve a csillagjósoknak megállapításait, 4.320.000 évről tudtak.

A názáreti Jézus is azt tanította nekik: “Isten a nagy Mindenséget a Végtelenben teremtette”. Az urukiak tudtak arról is, hogy a több millió évre visszanyúló időpontot a Kaltes asszony bolygójáról jöttek határozták meg. Kaltes asszony birodalmában a “nagy év”-et 12.000 isteni évnek nevezték. Az utóbbi isten-évek alatt több látogatást tettek Joli-Tórem földjén. Az új időszámítás szerinti 13.500. tűzszerzési évben Kaltes aszszony szekere elromlott és utasai nem tudtak visszamenni Kaltes asszony földjére. Itt maradtak. Gyermekeik már az ataiszi ifjakkal léptek házasságra. Ezekből a házasságokból egyre okosabb gyermekek születtek. A Kaltes asszony birodalmából hozott kis csodaszerkezeteikkel megállapították, hogy az ő Birodalmuk kétvérűsége és az ataiszi birodalom kétvérűsége a keveredés folytán négyvérűséggé vált. A medve anyjának szájából ellopott égi tüzet elkezdték sok mindenfélére használni. A tűz felhasználása a földművelésben, az állattenyésztésben és az étkezésben olyan nagy változásokat hozott, hogy részben ez vezetett az emberevés megszüntetésére is. Az Anyahita-Arvisura-hívők csoportja idők multával annyira átalakította az immár négyvérűvé vált ataiszi embereket, hogy minden tekintetben okosabbak voltak a jégár elől menekülteknél. Könnyű nád-, majd facsónakokon elkezdtek más településeket is felkeresni, bárhová kerültek az istenes papjaik útján mindig kapcsolatban maradtak régi birodalmukkal. I. Ilonát erősen érdekelte, milyen hangyaboly kavartak fel Dengezik és Ellák hunjai. A nyugati kereszténység azt hirdette, hogy Atilla fiait a görög gyarmatosító harcosok agyonverték. Ilona ezt lehetetlennek tartotta, mert Atilla esetéből kifolyólag hun birodalmi vezető embernek orgyilkos többé nem férhetett közelébe. A megbízható hírek szerint a hun birodalom az Öregek tanácsára dél felé vette a hódítás irányát. Erről Aladár, majd Ambenik, I. Csaba és Dunna asszony, vagy most már I. Ilona természetesen tudott. A gótok nem akartak Dengezikkel az Asóka és Harapi-féle birodalomba menni, hanem Teodomir vezetésével Pannonföldre jöttek. Itt azonban a fekete-hunok folyton háborgatták őket. A gótok erre betörtek az úzok és a kabarok földjére, de innen a Csörsz-vonal lovassága visszavetette őket. Teodomir ezért visszavonult a dunántúli vidékekre. Ekkor Babaj jász fejedelem lecsapott rá. 469-ben újabb gót csoportok érkeztek. Harcba keveredtek a jászokkal. A csatában Teodomir elesett. A fia bosszút forralt Babaj ellen. Nagy Teodorik betört a Csörsz vonalra. A Szöged környékét védő Babaj riasztotta a II. széki-hun töményt.

Babaj az előcsatározásokban hősi halált halt, Szöged töményvezér és I. Csaba lovasai kiüldözték az országból a gótokat. I. Ilona legszívesebben a Fehér-tó mellett tartózkodott. De amikor Gerőc atya látogatását várta, mindig Budavárra lovagolt. Rendszerint ott intézte országlásának fontosabb dolgait. Belevitte a köztudatba, hogy országa az első keresztényeknek, vagyis az uruki keresztényeknek vallását követi. Így aztán Nyugat felől nem érték támadások. Egyházát Bizánc, mint Erek-i püspökséget tartotta nyilván, de ettől függetlenül is állandó kapcsolatban állott a keleti keresztény egyházakkal. De Bizáncban és Rómában is kevesen tudták, hogy mennyi támadás érte az uruki egyházat folyton támadó fekete-fejűek részéről.

Uruk népe 226-ban a pártus Garé-istenhívőkkel volt kénytelen fölvenni a harcot. Ekkor lett uruki keresztény Béla, aki 245-től a magyar törzsszövetség fejedelme volt. 250-ben elfoglalta Káma trónját, sokakat megkereszteltetett. Az uralmon lévő Mirina-Gilgames-ház teljes egészében érdeknélküli keresztény lett. A perzsák 266-ban elfoglalták Urukot és Káld király gazdag híveit Evilátba hurcolták. Az uruki püspök templomának ajtajában halt hősi halált. Mani öspöröst családjával együtt perzsa hitre akarták téríteni. Hat nős fia ujgur földre vándorolt. A legkisebbik, aki az almafavirágzás idejére eső Mani-napon született, az Él-istent hivők táborában felvette a Nazír-szerzetesek darócruháját, és hihetetlen nélkülözések közt az érdeknélküli szeretetet kezdte hirdetni. Tanításának óriási tábora lett. Vándorlásai közben eljutott Biku ujgur kán országába is. Ott az egész lakosság áttért a Mani által megreformált Mani-hitre. Ujgurföldön ez államvallássá lett. Maninak a kezdeményezésére olyan kolostorokat építettek, amelyekben a népet a földművelésre, a korszerű állattenyésztésre és fejlett iparra tanították. Ezekben a külön férfi és külön női kolostorokban együtt nevelkedtek a szegények és az előkelők gyermekei. A gazdag berendezésű és jó képzettséget adó kolostorokat főként a magyar törzsszövetség lányai keresték fel. A bolgár-magyar szövetségben előkelő helyet elfoglaló Gyula Duló két lánya Irgiza és Maturi is itt nevelkedett. Ők a Magyar-Hunyor ikerpárnak lettek a feleségei. Erre a magyariak és a magyarok lányai mind Turfánba mentek tanulni. Itt nőtt fel 462-510 között az a 24 Bolári leány, akiknek II. Csaba az igyekezet olyan sokra becsülte. Ez az okos leánysereg 496-524 közt meg tudta értetni a hun vezetők fiaival, hogy nem érdemes elpusztulni a déli hódító háborúkban, viszont ott a népet a beolvadás veszélye fenyegeti. I. Ilona másik lánya, Mária igen vallásos volt. A bolgár fejedelem fiához ment nőül. Kísérő lovasai hírszerzéssel is foglalkoztak. Előkelő bolgár körökbe házasodtak be és részt vettek Mária egyetlen fiának és két leányának az oktatásában is. I. Ilona bulgáriai és bizánci útját diplomácia úton gondosan előkészítették. Ezeken a vendégjárásokon a besenyők gondoskodtak az utazás biztonságáról. Ezeken a látogatásokon Ilona fejedelemasszony a rokon uralkodók udvarában bemutatta a törzsszövetség 20 éves nyugodt, békés munkájának gyümölcseit, közöttük elsősorban Kolozsvár minden valamire való ötvösmunkáját. Torda és Bende otthon maradt, nehogy a birodalmat valami meglepetés érje, Győr és Szerén vára között ugyanis akármikor adódhattak meglepetések. Budától az Úz völgyi részekig azonban a békét semmi sem zavarta.

Érd vezér, aki uruki keresztény volt, Nyugat felől biztosította a békét. Mivel I. Ilona a bizánci útra magával vitte az uruki keresztény Érd vezért is, Pusztaszeren és Kolozsváron Bende átvette a kiskirály szerepét. Közben Torda Budavártól Muravárig hadjáratot vezetett a csellengők és menekültek miatt. A német és szláv csoportok ugyanis - korábbi szokásuk szerint — ekkor is be-betörtek erre a területre, melynek nagyobb részén kereszténnyé lett pannon leszármazottak éltek, hun törzsszövetségi maradványokkal együtt. Sokat panaszkodtak vetéseik, otthonaik feldúlása miatt. Amíg I. Ilona udvarával a déli uralkodó-házakat látogatta, Szerém vára és Eszék vára állandó készültségben állott. Ebben az évben a kaza-hunok és avarok részéről nem várhattak rokonlátogatást, mert ezek a legelőterületek miatt napirenden lévő nézeteltérésekkel és összeütközésekkel voltak elfoglalva. A hadjáratot Torda a besenyők által Szirmavárnak, az úzok által Szerémvárnak nevezett erősség mellett fejezte be. Bende második fia Bőse Ardarik legkisebb leányának a kezét ekkor kérte meg. A mátkaság idején itt is nyugalom volt, Bende a széki-hunokat rendelte be Kolozsvárra, palotaőrségre. Ekkor kezdték a széki-hunokat székhelyi huonnak nevezni. Ez eleinte olyan kötekedő névnek számított, de később mindenki megszokta. Ilona elrendelte, hogy ezekbe a székely rajokba ne csak kovács és nyerges legyen beosztva, hanem szűcs, varga és kerékgyártó is. Így a parszi tízes hadrend, tizenkettes létszámú harcos rajoknak adott helyt, a tizedeseknek pedig minden esetben tárkányképzésben kellett részt venniük. Lényegében azonban a tizedes lovasrend mégis megmaradt, mert két személy mindig a raj szekerének biztosításával, a tartalék lovakkal és a hadizsákmánnyal, vagy a tartalékélelmezéssel volt elfoglalva. Az Ilona parancsára átszervezett ezredeket Torda ifjú fejedelem ezerötszázas ezredekké alakította át úgy, hogy mindegyikhez egy-egy század rimalány is tartozott. Budavár és Szöged térségében azonban megmaradtak az ősi tizedek. Feladatuk az őrség és a hadiutak ellenőrzése volt. I. Ilona 535-ben halt meg. Egy járványos betegség elől későn menekült az Erdőelvi rész hegyéi közé. A vészes kór az öregebbeket ekkor erősen megtizedelte.

Nagy gyászpompával Gyilyóváron temették el. Ilona születésének és halálának napján, az aratási hálanap után minden évben gyásznapot tartottak. Torda az úz kőfaragókkal és kabar ácsokkal várat építtetett tiszteletére. Bende Balog Bolárinak egyik lányát, Bolári Virágot vette feleségül. Bolári Virág kitartott őseinek égi-birodalmi hite mellett, fiainak sámánkiképzést adott és 18 éves korukban kötelező rokonlátogatásra is elkísérte őket Urál-Budára. Bende mindig Kolozsváron lakott és egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy Kelettel tartsa a kapcsolatot Torda viszont, édesanyja után fölvette az uruki keresztény hitet és Rómában is járt. Ott Gerőc atya keresztelte meg és a Szentatya közelében papnak nevelkedett. Ez a nyugati irányú alkalmazkodás az egyházi vezetőket arra a belátásra késztette, hogy nem volna helyes Pannon föld és Budavára ellen erőszakos térítési eszközökkel fellépni. Szöged térségét és a II. széki-hun térség katonai állományát ebben a helyzetben csökkenteni lehetett. Csak az őrségek maradtak fenn, természetesen továbbra is használva az őrségeknél kötelező, szokásos fény- és hangjelzéseket. Szöged környékén mindig tartózkodott egy-egy beavatott, aki a Nyugattal való kapcsolatokat ápolta. Torda egy Encs-vidéki határőr bán keresztény leányát, Iboskát vette feleségül. Iboska bajor anyától született, aki rokonságban állott a bajor herceggel. Tordáék a telet mindig Szöged térségében, a Fehér-tó mellett töltötték, rendszerint vadászással. Sok gyermekben találták örömüket. I. Ilona halála után az Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy az erők egyensúlya érdekében Torda legyen a fejedelem, mert ő a gyermekei házassága révén a nyugati keresztény világhoz tartozik. Ebben az időben halt meg Doma fősámán is. Utána Szamost tették meg fősámánnak, a Beride fiát. Szamos édesanyjának, Balog-Bolári Virágnak a révén rokonságban állott a hun törzsszövetség valamennyi törzsével, s így szükség esetén számíthattak azok segítségére is. Mivel Torda és gyermekei vezető szerepet töltöttek be a határmenti bánságokban, a szögedi nyári palota és a kolozsvári keleti irányzat kellő egyensúlyba került egymással. Tordának 538-ban bekövetkezett halálakor ez az egyensúly egy kissé megingott, ezért Szamos öccse, Bőse, amikor felesége, Ardarik leánya az ötödik gyermek szülésébe belehalt, szintén Nyugatról nősült és a nyugati nyomás ellensúlyozása végett az Ibos mellé költözött, mint kiskirály. Szamos erélyes, jó uralkodó volt. 538-tól 566-ig volt hatalmon. Ekkor súlyosan megbetegedett és a hatalmat fiára, Csát fősámánra ruházta. A németek és szlovákok Szamos halála után újabb betörésekkel kísérleteztek. Csáték tehát Kolozsváron át az újonnan alakult avar törzsszövetséghez fordultak, hogy vonuljanak be Pannonföldre.

AZ AVAR BIRODALOM KIALAKULÁSA

Amikor a Jász-síkságon Deédes-Aranyasszony utódainak a kezébe került a hatalom, a Sárga-folyó völgyében, Ordoszban férjének, Jákónak a halála után az ogúz Ujgur lett a szellemi vezető. Nem tudta megbocsátani Ordosz aranyainak az elvitelét. Emiatt még új rovást is szerkesztett. Ujgur, Farkas, Tolna, Karcsu, Ujgurbáj és Igal már ezekkel az új jelekkel rótta az Arvisurákat. Farkas agg korában megint más rovást szerkesztett a mongolok számára. Farkas Ujgur veje volt; Tolna pedig Ujgur unokája. Utána a mongol Karcsu vette át a fősámáni méltóságot, de kapzsisága miatt a moncsuk törzsbeliek megölték. Ujgur-Báj ükunokája volt Ujgurnak. A Báj nevet akkor vette fel, amikor feleségül vett egy Báj nevű dúsgazdag avar fejedelmi leányt. A bugáti sámánképzésen ismerte meg. Ujgur-Bájnak 12 fiúgyermeke volt. A két legidősebb Szekeszárd és Szelegárd; utánuk következett Igal és Báta. Báta az Altáj-Budai sámánképzésen elnyerte az Oguz-Bát nevet. Az idősebb fiúk az ordoszi sámánképzésen kívül még a bugáti sámánképzésen is részt kívántak venni. Apjuk ebbe beleegyezett, de sejtette, hogy fiai majd ott fognak megházasodni és többé nem térnek vissza. Báta kiváló kőfaragó volt. Könnyen elvégezte az Altáj-Budai mongol sámániskolát, majd bátyjainak nősülésekor ő is Bugátba ment.

Szelegárd egy nyenyec lányt vett feleségül, a legelső rimalányt, Tajmirt. Ujgur-Báj csak arra kérte fiait Szelegárdék menyegzőjén: tegyenek meg mindent, hogy megszűnjék a széthúzás Bugát-Tyumen és Budavár között. Szekeszárd elnyerte az avarok fősámán fejedelmének méltóságát. Baján avar fővezér húgát, Keszökét vette feleségül. Igal és Ujgur-Báj csak azt kérte tőlük: teremtsék meg a békét a bugátiak és a budaváriak között. Rokonlátogatások meg is teremtették a békét. A testvéri kézfogásra Baranya tárkányfejedelemsége alatt került sor Ogúz-Bát látogatása alkalmával. Ez után Baján, az avarok fővezér-fejedelme és Szekeszárd bugáti fősámán-fejedelem 9 törzzsel elindultak Pannon-föld felöl. Ujgur és Sumér-Madaj Arvisurákat vittek magukkal Bugátból. Ezek táplálták bennük azt az eszmét, hogy fel kell támasztani Buda és Atilla birodalmát. Csát, a budavári sámánfejedelem a Jász-síkságon várta Bajánt, az avarok felvonulását szervező Baranya tárkány-fejedelem társaságában. Az újonnan jöttek letelepedésének megbeszélése után Csát nyári pihenőre ment Csát-várába. Nemsokára megjelent Baján is és feleségül kérte Csát leányát, Szamos fejedelem unokáját, második Ilonát. Ilona, a Jász-síkság fejedelme, apját gyorsan megelőzve így válaszolt: Csak ehhez megyek feleségül, aki aranyhajóval jön értem. Ha így nem jön senki, akkor első Ilona példájára magam fogok uralkodni a rimalányok élén a Jász-síkságon. Baján nem ijedt meg ettől a kikötéstől. A vele érkezett 9 törzs ifjúságával árkot ásott. Baranya tárkány-fejedelem utasítása szerint az avar kézművesek egy aranyos sárkányos hajót készítettek, s egy nap Baján az aranyos hajón megérkezett Csát várába. Ilona -uralkodásának második évében- örömmel hozzáment Baján fővezér-fejedelemhez, s ezzel megvetették az alapját annak a tervbe vett Új Égi birodalomnak, melyet az avarok vezetésével akartak Hun-szövetségi birodalommá fejleszteni. Esküvőjüket Budavárban tartották a hunok időszámításának 4608. esztendejében (568). De a kézfogót a Dunna-Ordoszban felállított aranyhajón, a meleg vízi források kikötőjében tartották. T.i. Dunna-Ordosz volt az úzok kegyhelye, s így a kézfogó nem érintette Budavár kegyhelyének kaza-hun jellegét. Bajánnak az első házasságából már volt egy kisfia, Győr. A gyermek anyja, Bajalán, a Balog-Bolári fősámán leánya volt. Fia születésébe halt bele. A gyermeket Baján húgai: Keszőke, majd Telena nevelte; Keszőke halála után pedig Sikonda vette gondozásába. Ilona aztán magáénak fogadta, és Csát fősámán kiváló tömény-vezérré képeztette ki. A legerősebb kurgánt neki építették Győr kegyhelyen. Baján és Ilona házasságából 6 fiú és 4 leány született. Közülük hárman Bécs, Pécs és Décs születésüktől kezdve avar tömény-tulajdonosok voltak. Bécs ifjúsági vezér több nyelven beszélt, és előbb a nyugati kereskedelmet, majd a kalandozásokat irányította, Pécs, akit a tudományok és művészetek Tóremjének nevére, meg Bizánc hitére kereszteltek, a Kelet-Római császársággal tartott kapcsolatokat és a békességre törekedett. Décs, gyermekkorában a széki hunok Deésikéje, a hun törzsszövetség többi 15 törzsével arról tárgyalt, hogy lehetne felépíteni az új Égi birodalmat. A 15 törzs mind képviseltette is magát az i.u. 600-ban Pécs-Tórem városában tartott össz-szövetségi Nagy-Szalán. Az itt történteket minden egyes törzs megörökítette magának saját rovásában.

KAZÁRIA 650-ben Kazária megszüntette 650-ben a magyari-bolgár függetlenséget és a Magyar - törzsi szövetséget, a Béla törzs Bakátban való állomásoztatása mellett Megyarka vonalában helyezte el az arabok elleni határvédelemben. Csupán a Nyék törzs maradt meg az Avar-birodalom hátrahagyott bástyájaként. A kazárok ebben az időben teljes erejükkel a kereskedelemre vetették magukat. Adó, vám és révpénzekből óriási vagyonra tettek szert. Fővárosukat Alkazárba helyezték át. Bakátot a türkök és besenyők veszélyeztették. Sarkel néven a görögökkel közösen felépítették Al-Bélát a Magyar Törzs-szövetség ingadozása ellen.

SZEKESZÁRD OGÚZAI PANNÓNIÁBAN

Szekeszárd, amikor a bugáti vetélkedőn elnyerte az avar fősámán-fejedelmi méltóságot, egy tömény ogúz harcossal az avarokhoz csatlakozott, s feleségül vette Baján avar fejedelem húgát, Keszőkét. Öccse, Szelegárd a feleségével, Tajmírral Aladár utódainak a birodalmába, költözött a kaza-hunokhoz. Szekeszárd nem sokáig örülhetett a házaséletnek: felesége, Keszőke hirtelen meghalt. Később, hogy ne éljen egyedül, az ogúz fiatalság élén elment háztűznézőbe a Jász-síkságra, és feleségül vette Pécs és Torockó kései unokájának, Aravár töményvezérnek a leányát, Sikondát. Vele tért vissza Altájba, de Sikonda sehogy se tudta megszokni az altáji életet, és ezt nem is titkolta. Visszavágyott a Mecsek aljára. Addig-addig mondogatta, míg végre Baján is ráállt: menjenek a Jász-síkságra. Baján első felesége, Bajalán már sok évvel azelőtt meghalt, és árván maradt kisfiát, Győrt Sikonda nevelte a saját kislányával, Bátikával együtt. Győr 10 éves, Bátika öt éves volt, amikor Szekeszárd Pannóniába érkezve Aravár birtokába lépett s átvette a tümény-vezérséget. Ennek előzménye az Öregek tanácsa előtt a Jász-síkságon kötött egyezség volt. E szerint az új Égí birodalom fősámán-fejedelme Csát lett; mivel pedig, Aravár már évek óta nem tudott lóra ülni, az ő vezérségét Baján vette át, s ezzel egyenlő súlyú lett a két fejedelmi méltóság. Szekeszárd, amikor beiktatták az avar fősámán-fejedelemségbe, ogúz fősámáni tisztségét átadta Ogúz-Bátnak, s Baján parancsára elkezdte kutatni Atilla sírhelyét. A széki-hun harcosok azonban hamarosan véget vetettek ennek a kincskeresésnek; Szekeszárdot megverték, harcosainak nagy részét pedig megölték. Szekeszárd maga is sebesülten érkezett vissza Pécsre ebből a kalandból és Pécset többé el sem hagyhatta. Szelegárd, -Szekeszárd öccse- az Öregek tanácsának hozzájárulásával felvette az Ogúz-Bát nevet, és hogy az utánpótlást biztosítsa, azonnal megkezdte az ogúz sámánok képzését. A kisebb ogúz telepek 1-1 harcost, a nagyobbak 2-2 ifjút, az ogúz székek még 1-1 rimalányt is, a daragúz telepek 6 ifjút, és a palúz közösségek is hármat küldtek erre a képzésre.

Tehát: Durzs, Kurd, Gyönk, Pake, Úzd 1-1 harcost, azaz 5 főt Bonyhád, Batta, Kesző, Tolna, Vajta 2-2 harcost, azaz 10 főt Bátaszék, Bogyiszló, Tengelic, Szekszárd és Nagykonda (ogúz székek) 2-2 harcost, azaz 10 főt azon felül még 1-1 rimalányt is 5 főt az ogúz telepek 6 főt ogúz közösségek 3 főt összesen 30 ogúz és 9 Jász-síksági úz fiatalt küldtek. Ezen a sámánképzésen még az agg Csát fősámán is tanított, de látása már annyira gyenge volt, hogy csak emlékezetből idézte a tudnivalókat. — Az Atilla halála utáni békés korszak eseményeit tanította. Ebben az időben az új Égi birodalomban három helyen folyt a sámánképzés. A Kolozsváron tanulókat táltosoknak nevezték, a budaváriakat sámánoknak, a Baktiváron képzetteket pedig (a fiatal ogúz sámánokra alkalmazott néven) bátoknak. A bátok neveltjei az ujgur-rovást használták. Baján fejedelem belső szolgálatára 24 bátot, 10 rovóbátot és 5 rimalányt képeztek ki az első menetben. Rendezték helységneveiket is. A palócos Baktivár neve Bátivár, Szekeszárd új neve Szekszárd, Ózd pedig régiesebb hangzással Úzd lett. Úzd ettől kezdve az ogúzok bátjainak kegyhelye, Báti vára pedig az ogúz-tümény székhelye lett. Baján és Baranya tárkány-fejedelem céljaira a bátokat várrendszer-építésre képezték ki. Csát, az Égi birodalom fősámánja kezében tartotta mindhárom irányzatú sámánképzést, de kora miatt már szükség volt helyettesre is. Ezt a feladatot — Baján elveinek érvényesítésével — Ogúz-Bát látta el. A 9 avar kurgánt olyan hatalmas várrendszerré építették ki a bátok, hogy 1 tümény lovasság is elfért bennük. Kővetőkkel is el voltak látva, bevehetetlennek tartották őket, a vezéri szállások módosított köznépies székely rovással leveleztek; a tárkány- és papi fejedelmek, pedig a régi sámán-rovást használták, Agaba jeleivel. A kurgánokban működő bátok ujgur jelekkel váltottak üzenetet. Ogúz-Bát bátjai 24 határvédő kurgánt is építettek. Ezekben Ogúz-Bát a hun törzsszövetségi harcosokon kívül más-ajkú népek harcosait is alkalmazta. Az elhalt bátok helyére tíz új rovóbátot állított be. A 4610. Évben (Kr.u. 570) újabb sámánképzést rendeltek el.

Ekkor lovagolt be Szekszárdra Ogúz-Bátnak a babyloni kalandozásból érkező 3 öccse, menekült előkelőségekkel. Kora tavasszal Szekeszárd belehalt az Atilla-kegyhely mellett szerzett sebesülésébe. Sikonda kezét ketten is kérték, az özvegy Baranya tárkány-fejedelem és Ogúz-Bát. A bátképzésen Ujgur-bájnak három legfiatalabb fia vett részt: Kurd-bát az ész, Gandás-bát az ügyesség, és Sumér-Bát az alkotás bátja lett. Baján örömmel egyezett bele Ogúz-Bát és Sikonda házasságába, azzal a meggyőződéssel, hogy a második avar tümény-vezérség jó kézbe kerül. A birodalomban mindig nagyon fontosnak tartották a bátképzést. Nyáron Úzdon folyt az oktatás, ezt bölénytorral fejezték be. Télen Bátivárban az ujgur Arvisurákat tanulmányozták, az oktatás után itt úz-daragúz, medvetort tartottak. Mivel a Bát-féle irányzatot sem a budavári, sem a kolozsvári képzés nem nézte jó szemmel, ugyanis attól tartottak, hogy a hatalom avar kézre kerül, rokonlátogatások alkalmával titkon segítséget kértek Ural-Budától. Baján magasabb képzettségű bátjai azonban egy-egy báttal ott voltak mind a Bátivári, mind a kolozsvári képzésen. Ezek a rimalányokkal kötött házasságuk révén tudomást szereztek a táltosok és sámánok céljáról. Baján erre határőri tümény-központjának, Felső-őrsnek a segítségét vette igénybe: Gángol vezetésével 3 rovóbátot küldött Rómába, keresztény káplánok kíséretében, hogy az Örökvárosban tegyenek magukévá mindenféle magasabbrendű tudományt. Amikor Baranya, tárkány-fejedelem erről tudomást szerzett, lemondott tisztségéről, de lemondását Baján nem fogadta el, hanem megbízta egy bizánci tájékozódó út megszervezésével. Baranya tárkány-fejedelmi székét áthelyezte Eszék városába, ahol abban az időben sok görög kereskedő élt, a magyariakkal vegyes házasságban. Ezek fiainak a bevonásával indított új tárkányképzést. Ehhez a tárkányképzéshez sok előkelő gazdag ifjú csatlakozott Gandás-Bát rokonságából is. Ez annak a következménye volt, hogy Baranya sértődöttségében egy dúsgazdag madaji özvegyet vett feleségül, aki görögül is beszélt. Amikor Baranya tárkány-fejedelmi tisztségét átvette Gángol-tümény-vezér Baranya keresztény papok kíséretében elindult Bizáncba. Innen a görög papok állandóan hozták a rovóbátok üzeneteit. A bátok, ujgur rovással küldték a jelentéséket Baján fejedelemnek. Közben folyt a 2-2 éves bátképzés, a 4615. medvetoros évben (Kr.u. 575) azonban egy 3 éves bátképzés is elkezdődött. Ezen a görög nyelvben is tökéletesítették az eszesebb bátifjakat. A bátok szervezete azonban Ogúz-Bát javaslatára egyszerűen csak bátnak nevezett minden kiképzett bátot, hogy a kívülállók ne ismerjék a szerepét senkinek se. Ez az előrelátás indokolt volt: a nagyképzettségű főbátot a Buda-vári sámánképzés egyik tagjával megmérgeztették. Ezidőtájt született Bátivárban Győr ifjú fejedelem és Bátika első fia, akinek Oguz-Bát — a lélékvándorlás és a nevek tőrvényének összefüggésére való tekintettel — a Bát nevet adta, már csak azért is, mert a gyermek születésénél fogva ogúz főbátnak számított. Éppen akkor fejezte be Gyönk Bát az ogúz kurgánnak Gyönk kegyhelyén való építését. Baján kérésére vállalta az újszülött testőrségét. Az ifjú főbátot megkülönböztetésül Avar-Bátnak nevezték.

Az Öregek tanácsában szavazati joggal Gyönk-Bát képviselte. (A 275. Arvisurából.) Az előbbiekben ismertetett Arvisurát palúz (palóc) nyelven, sámán rovással az a Pósa vitéz rótta így le, aki, mint rovósámán, a Pósa-Bátka nevet vette fel. Jákó halála után lemásolta az ujgur rovással vésett Arvisurák emléklapjait, és jutalmul egy palúz községet kapott Csáttól. Ezt a települést a mai napig Bátkának hívják. —A bátok történetéről ezt mondják még az Arvisurák: Ordoszban Kr.u. 435-ben Ujgur lett a fősámán. Besenyő lányt vett feleségül. Utána 462-ben a veje, Farkas vette át a fősámánságot majd Kr.u. 476-ban Ujgur unokája Tolna örökölte nagyapja tisztségét. 504-ben a mongol származású Karcsu lett a fősámán; tőle Ujgur dédunokája, a sok nyelven beszélő Ujgur-Báj fősámán vette át a fejedelmi méltóságot. Ujgur-Báj a bugáti sámán képzésen ismerkedett meg későbbi feleségével, egy Báj nevű, nagyon gazdag avar fejedelmi lánnyal. Ezért lett a neve Ujgur-Báj. Amikor Ujgur-Báj fősámán 12 fia közül Ordoszból elengedte a bugáti sámánképzésre Szekszárdot és Szelegárdot, sejtette, hogy azok soha nem térnek vissza Ordoszba; ezért beleegyezett abba is, hogy fiai az ordoszi és a tübeti előképzés után a bugáti rimalányok közül válasszanak maguknak feleséget. Parancsa ez volt: “Szüntessétek meg Tyumen és Bugát között az ellentéteket! Egységesítsétek Bugát és Budavár sámánképzését!” Egy másik palóc sámánifjú, Boza a Bátivári sámánképzésen szerencsétlenül járt, nyomorék lett a lábaira, Bátivárban aztán a neve mellé felvette a Györke nevet is. Ugyanis Gyönk testvérét, Györke rimalányt vette feleségül, s kettesben Boza-Györke rovósámán név alatt Ujgur írással lemásolták az összes Arvisurákat. A Bát- törvény szerint Bátivárban ez lett a sámánképzés alapja. Györke, mint ogúz rovóbát Úzd kegyhelyen székelt; de azokat a (bölénytiszteletet kifejező) Arvisura-lapokat, melyeket ő rótt, a mindenkori főbát elé terjesztette. Közben persze mindig felkereste a Bátivárban székelő férjét, Boza-Györke rovóbátot is. A bátok legfontosabb feladata az volt, hogy békességet, szeretetet hirdessenek, de amellett mindent megtegyenek az Avar birodalomban egyesült törzsek védelmére is. Ezért birodalmuk határain idegen ajkú ifjú harcosokból keresztény papokat képeztettek ki, hogy kapcsolataik így szorosabbak lehessenek keresztény világ országaival. Mivel a Marosvárról kiinduló kalandozások során Légárd és Lővele a (sámán nevén Övele-Bát) meghalt, Ogúz-Bátnak Boza- Györke lett a legkedvesebb segítsége. De ez a helyzet megváltozott, amikor három öccse, Kurd, Gandás és Sumér-Bát előkerült a madaji kalandozásból. Ekkor már velük szőtte tovább a terveket, hogyan lehetne Baján vezető-fejedelem helyzetét a legjobban megerősíteni az új Égi birodalomban.

Amikor Ogúz-Bát, mint Sikonda férje átvette a 2. avar-tümény vezérségét, Pécs-Tórem városát szervezték szellemi központtá. Pécset aztán gazdag madaj előkelőségei is szépen felvirágoztatták. A harmadik palúz (palóc) ifjú, a. Bátképzésének befejezte után rokonlátogatás címén ogúz harcosokkal Ordoszba lovagolt, a leghíresebb nyílhegy-kovács, Rozsnyó vitéz volt. Ott akkor ért véget a sámánképzés. Annak végeztével Ujgur-Báj úgy rendelkezett, hogy harmadik és negyedik fia: Igal és Báta Ordosz jövője érdekében, a békesség kedvéért vegye fel a sárga hitet is. Ujgur-Bájnak ez a két fia még az 5-éves sámánképzés előtt elindult az Atis-folyó és Altáj-Bugát érintésével Gandás régi birodalmába, hogy hozzájussanak anyai örökségükhöz. Távollétük alatt apjuk, az özvegy Ujgur-Báj fősámán teljesen a besenyők befolyása alá került. Másodszor Gyula besenyő tenyő (=fejedelem) leányát vette feleségül. Tőle még 8 fia született összesen tehát 12 fia volt. Mire kisebb fiai is felcseperedtek, a kinajok mind több erőszakos cselekedetre ragadtatták magukat Ordosz ellen. Ezért a besenyők kénytelenek voltak Gyula tenyő vezetésével az Etil-folyó felé venni útjukat. A kinajok hátba támadták az elvonulókat. Erre az agg Ujgur-Báj a besenyők védelmére meghordoztatta a véres kardot. Győztek de a fősámán hősi halált halt. Gyula tehát ekkor magával vitte mind a 8 unokáját. Ezek akkor már mind házasok voltak, kalandozásaikkal sok kincshez jutottak és kincseiket a besenyő feleségek vagyona is növelte. Ujgur-Báj, még halála előtt Igal nevű fiának adta át fősámáni tisztségét. Igalnak avar volt az anyja. Emiatt itt kevés híve volt. Felesége, egy ogúz rimalány halála után egy kinaj főméltóság leányát vette feleségül. Dörmögej nagyasszony szülei egy egész városrészt építettek Ordoszban, Igaléknak. Ezt Igal eme újabb házasságából született első fia után Pató-nak nevezték. Ebből a kinajok által lakott városrész-ből alakult ki a Patou nevű város. Amikor Rozsnyó tárkány ideérkezett, Ordosz már Patou néven is szerepelt a Hangun-vidék városai között. Rozsnyó Kr.u. 575-ben elindult hazafelé. Báta ordoszi kőfaragói és ácslegényei közül 24-en csatlakoztak a rokonlátogatók csoportjához. De mire Rozsnyóék az Atis-folyóhoz értek, már 120-an voltak. Baján parancsára az Úz völgye közelében felépítették Barca várát; 20 kőfaragó munkájával pedig felépült Rozsnyó tárkány-település.

Újjáépítették Ózd kegyhely közelében Vasvár kurgánvárát, a palúzok vasbegyűjtő helyét is. Itt 10 nyílhegy-kovács és szegverő-széket létesítettek, Baján seregének céljaira. Paluz-Rozsnyó városában 24 ogúz ács telepedett meg. Rozsnyó sámán-főtárkány első fiának Pozsáló várát építették. Rozsnyót ekkor bát-tárkánnyá nevezték ki. A Bátok tanácsa a Nagy-Szala alkalmából Szekszárdra rendelte Rozsnyó tárkányt. Rozsnyó 66 ogúz kőfaragóból, ácsból és nyílhegy-kovácsból álló századával kora tavasszal meg is jelent Bátivárban. A bátok fősámánjána kívánságára felépítették Báta várát. Szekszárdon pedig egy nyílhegy-kovács és szegverő széket állítottak fel. Ezt a települést csúfolkodva Szegszárdnak mondták. Gyula tenyő tüményéből lemaradt 8 besenyő szekeres. Ezek állandóan útban voltak a palóc Vasvár és Szekszárd között, hogy vassal lássák el az ogúz-kurgán területét. Baján annyira megszerette és bizalmába fogadta az értelmes és nagytudású Rozsnyót, hogy a Szalában is általa juttatta érvényre akaratát Gyula besenyő tenyő békességben akart meghalni, ezért fiai rokonlátogatásra idekísérték a Jász-síkságra. Baján aztán a Réka-féle békés besenyők tüményébe telepítette le kíséretével együtt. Itt közös erővel felépítették Gyula várát (Kr.u. 571). Ezután Gyula fiai visszamentek a nagy legelőkkel rendelkező Besenyő-földre. Ordosz szabad levegője után nem akarták Baján uralma alá helyezni szabad népüket. De amikor Rozsnyó onnan ide hazatért, az önként ajánlkozókból minden besenyő törzs fuvarosokat állított Rozsnyó kíséretére. Ezek magukkal hozták nem csak a nevüket és tudásukat, hanem családjukat is. Ilyen besenyő fuvarosok voltak: Értelmes, Surány, Gyula, Kulpés, Kozáros, Talmat, Koponyás és Csopon gazdák. Budavárában Csát fősámán Szirmát nevezte ki hadnagyukká. Csát halála után 590-ben az ifjú Bát lett a fősámán. Őt Avar-Bát néven évekig nevelték erre a tisztségre. Közben Rozsnyó bát és sámán, Baján elgondolásainak alapul vételével, minden eddigi tapasztalatának felhasználásával kiépítette a 9 avar rendszerű kurgánt. Baján még 579-ben főtárkánnyá nevezte ki. A Pécsről kivonult Baranya főtárkány városát, Eszéket. A daragúzok székvárosát ekkor-tekintettel vízi útjára is-tárkány-fejedelmi székvárosává tette. Győr, Baján és Pécs avar, Marosvár székely, Lugos bolgár, Budavár kaza-hun, Gyönk és Vasvár úz, Diósgyőr kabar kurgán volt. Közöttük az úz Vasvár volt a legvédettebb. Kr.u. 575-ben a Nagy-Szala az Arvisura-törvények alapján pusztaszeri Nagy-Süán tartását rendelte el annak eldöntésére, hogy ki legyen az ifjúság vezére. Kora tavasszal az ordoszi és a bugáti verseny győztesei: Verőce besenyő és Alpár magyari vitéz is megérkezett, kísérettel. Szokás szerint aratás után kezdődtek a viadalok. A nézők között Verőce besenyő tüményének védnökeként ott volt Gyulavárból az agg Gyula tenyő, de szép számmal megjelentek Alpár magyari vitézei és Eszék tárkány-város magyari tárkányai is. A Baján kurgán vitézei, a vezérek, a táltosok, Csát fősámán, és a Szala is ott volt a figyelő dombon.Harmincezer lovas egész nap versenyt lovagolt. Mire a Nap asszony nyugodni készült, már csak a győztesen kikerült legjobb 24 harcos versenye volt hátra. Amikor pedig Baján kürtjele elhangzott, a Nagy-Süán 30000 lovasával szegélyezett lovasnyomon megindult a nagy VIESAKA küzdelme. Minden törzs a saját harcosát bíztatta. Négy ló az első futamban elbukott. Mire az ötödik fordulóra került sor, már csak tizenöten száguldottak a lovasnyomon. Amikor a porfelhőből előbukkantak az aranysisakos vitézek, legtöbben a turulsasos sisakú magyari vitézt bíztatták. Ő utána három hárpia-sastollas lovas száguldott. De a kunok egymást buktatták, így aztán Gyula tenyő legnagyobb örömére Verőce ért be másodiknak a célba. Harmadik az avar származású aranykecskés Bakar lett. Elsőnek a magyariak tümény-vezére, Alpár ért célba. Őt ünnepelte, dicsőítette az egész Pusztaszer.A fejedelmi pár, Baján és Ilona aranykecskén lovagló turul-és hárpia-sasos jelvényt adott a győztesnek. Neki pedig az arvisurák szerint jogában volt három elfogadható kívánságot előterjeszteni. Alpár, az ifjúsági vezérré előléptetett tümény-vezér letelepedési engedélyt kért a magyari tümény részére, szállásterületnek egynapi lovaglással bekeríthető területet, végül megkérte Baján legkisebb húgának, Telenának a kezét. (Telenát Sikonda és a bátok nevelték.) Az Öregek és a Vezérek tanácsa, valamint a Nagy-Szala mind a három kívánságot teljesítette.

Másnap Alpárék egynapi lovaglással a Tisza mellé értek. Itt Alpár magyari tümény lovastábort alapított Alpár elnevezéssel. Ez volt a magyariak egy tömegben való első letelepedése a Jász-síkságon. Alpár vezér lett az ifjúság fejedelme, Telena pedig az ifjú Aranyasszony. Díszes esküvőjük Pécsett, az avar szellemi élet központjában zajlott le. II. Ilona fejedelemasszony sértődöttségében lemondott tisztségéről. Így aztán Alpár és Telena nászajándékba megkapta szállásul a Baján-kurgánt. Ez igen közel esett Alpár tüményszállásához. Mivel a besenyő Verőce is szállás-és kurgán-jogot kapott, Rozsnyó tárkány-fejedelemnek hozzá kellett fognia a Dara folyó alatt a Verőce-kurgán építéséhez. Bakar csupán kurgán-jogot nyert. Mint kurgánvezér, Dunna asszony folyóján felfelé egy napi hajóút távolságra egy új avar kurgánt épített. Alpár kemény katonai élethez szokott. Nem is késlekedett 8 határvédő tümény-székhely jövő életét elrendezni. A Lajta-őrség parancsnoka és ifjúsági fővezére Alpár lett. Felsőőr parancsnoka az ifjú Pölöske; a Szerémségé a pécsi születésű avar Barancsi. A Külső-őrségeken Boroszló, Igló, Göröc, Bihács és Ráma igyekezett megszervezni a tümény őrségét. Az ezek céljait szolgáló hosszadalmasabb kiképzés Bakar kezébe került az új tümény-székhelyen. Alpár ezt a feladatot kizárolag hun törzsszövetségi harcosok bevonásával igyekezett megvalósítani. Rozsnyó tárkány-fejedelem Kr.u. 579-ben végigjárta az épülő új kurgán-székhelyeket, és a rokonlátogatóban a Jász-síkságon tartózkodó besenyő ogúz-magyari ifjakat igyekezett rábírni, hogy vonuljanak be a határvédő tüményekbe. De nem volt sok sikere. 580 tavaszán a győr-kurgáni Nagy-Szalában Baján a szlávok kérésére azt javasolta:

Engedélyezzék a Pannonföldön átvonuló szlávoknak a külső kurgánokban való megtelepedést. Alpár is, Telena is tiltakozott a szlávoknak Pannonföldön való átvonulása ellen és nem tartották jónak öt, szlávokkal kevert tümény felállítását. Emiatt a Nagy-Szalában valóságos forradalom tört ki. Az avar többség leszavazta Alpárékat, és Baján megengedte a szlávok átvonulását, erős kísérettel. Ősszel, a félbe maradt Nagy-Szala folytatásakor, újra vita tárgya lett a külső őrségek helyzete. Rozsnyó szerint az átvonulás engedélyezése elhamarkodott cselekedet volt; a fiatalabb szlávok máris a bizánci és a romai uralom alá menekülnek a határvédő szolgálat elől; nagy családjuk azonban itt marad az avar Égi birodalom szélein és erre semmi szükség. Ez a tárgyalás akkor volt, amikor a Győr első fiát illető új kurgán névadó ünnepét tartották. Az új kurgánt Bakar építette. Baján ez alkalommal is azt javasolta, hogy engedélyezzék a szlávok további átvonulását, a többség azonban leszavazta. Erre Baján agyvérzést kapott. Hiába piócázták, estére meghalt.Az ősi törvények szerint a hatalmat Telena férjének kellett átvennie. Mivel Baján Bécsben halt meg, az első avar tümény székhelyét Bécsbe helyezték, Győr pedig az Égi birodalom székhelye lett. A második avar tümény székhelye Pécs, a harmadiké Bécs (Deés) volt. Győrrel együtt egy határokon belüli, belső háromszöget alkottak.

 -oOo-

Avar-Bát és Boza-Györke fősámán, valamint Pozsáló rovóbát mogyoróhéjban így örökítette meg a Nagy-Szala előtti kort: A Magasságos Ég a 4615. medvetoros év bölénytorán magához szólította Ogúz-Bát rovósámánt. Ugyanebben a pillanatban Győrnek és Bátikának kisfia született, a gyermek neve csak Bát lehetett. Én, Boza-Györke, nyomorék voltomban örököltem a rovóbát és a rovósámán Tóremeknek oly kedves foglalatoskodását, hogy két arvisura rovásában is munkálkodhatok. Mivel Ogúz-Bát életében mindig csak a 9 törzsű avar új Égi birodalom érdekeit szolgálta, de Baján fővezérsége mellett csak, Csát lehetett a fősámán, rajtam keresztül lehelte ki lelkét az újszülöttbe. Nagyon a lelkemre kötötte, hogy hozzá hasonlóan őrködjek Avar-Báton és Új birodalmunk egységén.Báj avar fejedelemasszony 12 gyermeke közül ekkor már csak Kurd, Gandás, Sumér, Lébény, Körmend és Kucsó bát élt a Jász-síkságon, mivel Szelegárd az Aladár urali birodalmában élt, Szekeszárd, Légárd, Ővele és Ogúz-Bát pedig már meghalt. Az utóbbinak Bátta volt a neve. Sikonda mélységes gyász után a szintén özvegy Sumér-Báthoz ment feleségül, aki Pécs-Tórem kegyhelyét, uruk szent város szellemében az új Égi birodalom szellemi Központjává fejlesztette.

Tizenkettedik testvérük, Igal ordoszi fősámán állandó összeköttetést tartott a Jász-síksági bátokkal, a féltestvér besenyő tümény-vezérekkel, és Gyula tenyővel, akit az ordoszi és Etil-vidéki besenyők még mindig fejedelmükként tiszteltek. A kurgánok építését teljesen átvette Baján családjának és Égi birodalmuknak vezető rétege, a Nagy-Szala. Ennek főbátjai voltak. Kr.u. 568-570 között Báta (Ogúz-Bát), 570-575 között Kurd bát, 575-580 között Gandás-bát, 580-590 között Sumér bát, végül 590-600 között Gyönk kurgánvezér-bát. E bátok egyik legfontosabb feladata volt, hogy a Baján miatt keletkezett nagy feszültséget csökkentsék, és főként törzsszövetségi harcosokkal biztosítsák az Égi birodalom biztonságát. Ezért a 8 besenyő törzzsel és Altáj-Budával mindig fenntartották a kapcsolatukat, és onnan érkező harcosokkal erősítették az Égi birodalom védelmét. Alpár érzelmileg Atilla-Buda régi telepeseihez állott legközelebb, de felesége révén megnyerte Sumér-bát munkásságát. Sumér-bát arra törekedett, hogy szellemiekben és művészeti alkotásokban egyenrangúak legyünk a bizánciakkal és rómaiakkal. Az ifjú Avar-Bát folyton azon fáradozott, hogy a feszültséget csökkentse. Ezért a birodalmi fősámáni tisztséget csak 5 évig tartotta meg, azután átadta Boza-Györkének, az ő halála után pedig Pozsáló, Rozsnyó főtárkány fia lett a fősámán 600-ig. Alpár nyugodt és megfontolt vezető-fejedelme volt az új Égi birodalomnak. Győrrel, az új ifjúsági fejedelemmel minden fontos dolgot megbeszélt a Nagy-Szalában, nehogy ellentét merüljön fel az avar többségű ifjúság és a vezető fejedelme között. Baján tévedését csak 10 medvetoros év munkájával lehetett helyrehozni, akkor is csak katonai eszközökkel. De a szláv népek átengedése miatt bekövetkezett veszteséget teljesen sohasem lehetett pótolni. Bizánc és Róma befolyása viszont a térítések révén folyton nőtt. (Ennek következménye az volt, hogy a 24 hun törzs szövetségéhez tartozó bolgár-csuvasz tümény hun szövetségi nyelven beszélt, a bizánci hittérítés folytán a déli bolgárok teljesen elszlávosodtak; a karatán besenyő törzs a kisebbségi szlovén nyelvet vette fel; Verőce törzsének egyes részei pedig a római hittérítés folytán horvátokká váltak.)

Amikor Győr második fia, az ifjú Pécs feleségül vette Baranya tárkány-fejedelem unokáját, Sumér-Bát kezdeményezésére nagy vita folyt a felől, hogy a keresztény világ befolyásának ellensúlyozására nem kellene-e nyilvánosságra hozni Pécs-Tórem rovásait. A vita a Pécsett összeült Nagy-Szala elé került, abban a formában, mi volna helyesebb: a Pécs-féle sámánrovást, a széki-hun köznépi rovást, vagy az Ujgur rovást megtenni az új Égi birodalom közhasználatú rovásának? Mivel nem tudtak megegyezni, az arvisurákat az arvisura-törvények titkosságára való tekintettel nem tették az Égi birodalomhoz tartozó valamennyi törzs közkincsévé. Az ifjú Pécs erre kijelentette: Lehet, hogy éppen e miatt a csökönyösség miatt nem lesz örökéletű a birodalmunk, mert az avar birodalom harcosai nem fogják tudni a tudományokban megelőzni a tenger-melléki népek harcosait. Nem elég csak katonai téren kiválóbbnak lennünk náluk, meg kell előznünk őket a tudományban, művészetben és kézművességben is! Ebben a vitában Győr ifjúsági vezér, Pozsáló fősámán, valamint Pécs, Bécs és Décs fejedelmi ifjak álltak a haladás mellett, ellene volt a forradalmi színezetű elhatározásnak Alpár vezető fejedelem, s vele a táltosok a sámánok és a bátok tanácsa. A vitába belekapcsolódtak a harcosok, kereskedők és kézművesek is de szavuk nem volt döntő. Pozsáló, az ifjú fősámán nem tehetett mást, mint hogy Kr.u. 600-ra (a 4640. medvetoros év) összehívta Pécsre az Összbirodalmi Nagy-Szalát. Erre a tanácskozásra Altáj-Buda hívei, Ordosz-Pató sámánjai, Ural-Buda táltosai, az Anahyta és Anina-hívők, Ataisz-és Pécs-Tórem tisztelők, valamint az ogúz bátok elfogadták Pozsáló meghívását. A költségeket a kurgán kereskedői fedezték

SZARMATA VEZETÉSŰ URALOM

272. Arvisura Barkasa rovása Doma tanfejedelem oktatása

Doma fősámán arvisurájában igen érdekesen rótta le Barkasa rovósámán a szarmata tárkány-törzs viszontagságait. A Kuma-parti Pusztaszeren Kr.e. 900-ban Samsudi szarmata-lány lett az első az ifjúság viaskodásán. Ezzel a jászok harmadik, azaz tárkáy-törzsének leánya lett az Aranyasszony. Mivel győzelmeként férjet kellett választania, de sámánok helyett Toprakal szkíta ifjút választotta. Samsudi törzsének tárkányai tíz év alatt felépítették Topra-Kala tárkányvárost, ahol négyévenként tárkányokat képeztek ki. Samsudi beavatott aranyasszony férjének temetése után Kr.e. 852-ben a laza törzsi szövetséget, erős birodalommá kovácsolta össze. Toprakal szkíta fejedelem korában 6 törzsből állott a szkíta törzsszövetség: 1. A jászok vezére Mitrásgula volt és harci jelvénye az aranyszarvas, 2. Az avarok vezére az agg Birta, jelvénye a kőszáli-aranykecske, 3. A kabarok vezére Abasár, jelvénye a vadkan agyarokkal, 4. A szarmaták vezére Samsudi fia, Murom, aki muroma leányt vett feleségül, jelvénye a visszatekintő jávorszarvas, 5. A szkíta-saka törzs vezére Samsudi első fia Párdic, aki anyjának tanácsára állandóan útban volt, hogy az új törzsszövetséget minél jobban megszervezze, jelvénye a párduc és 6. Törzsként az ugorok agg vezére Igar volt a tárkány képzés vezetője Topra-Kalában, aki Gilgames leszármazott volt, törzsének a jelvénye a réti-sas volt, míg családjának az oroszlánfejű-királysas. Ezen törzsszövetség központja Samsudi második fiának, Muromnak elgondolása szerint kétszáz évig az Oka-parti Muromban volt és sok gyermekének utódai folytán ebben a korban Szarmata-törzs uralmáról beszélhetünk. Kiképzések azonban Topra-Kalában folytak.

A Saka törzsek vezérei Kr.e. 620 körül: Kevel, Farkas, Kerepec, Ludvijja, Kasal és Kelári voltak, akik Kr.e. 625-ben a Hírös kapuban átvették Paszametik egyiptomi fáraótól az Élet temploma tudományos könyvtárát és a Beavatottak titkait, amit Ordoszba szállítottak. Tomiris szkita-Saka királyné Kr.e. 330-ban legyőzte a perzsákat. Arszák a Tomiris királyné vezéreinek utódait: Becseur, Vara, Velez, Villő, Kocs és Villány vitézeivel 320-ban felszabadította Nagy Sándor által elfoglalt hun törzsszövetségi területeket és azt a Matol hun, Médi perzsa, Kezege avar és Kadisa örmény tartománybeli részekre osztotta fel. Mivel a régi tartományfőnökök többnejűségben éltek, azoknak elmenekülése, vagy lemészárolása folytán sok udvarhölgy szabadult föl. Azok szégyenükben a nagy gyűlölködés miatt lakóhelyük tájékára menekültek. Megbélyegzésként régi uraikról, satrafáknak hívták, s akik leányaikkal együtt, sok kincsekkel és ékszerekkel díszített ruhákkal mentek férjhez és az előkelőségüket fitogtatták. Mivel ezen udvarhölgyek javarészt a szarmata törzsből kerültek ki, kiknek prémkészítő mestereik a tárkányok társadalmában sok újdonságot alkottak, a Muromák, Csuvaszok és Mescserek vidékén telepedtek le, majd a jászok harmadik törzsével, a királyi alánokkal sokszor átvették a szkíta törzsszövetségben a hatalmat. Ezen több nyelvet beszélő Saka törzset a görögök és rómaiak az alán királyaik miatt roxolánoknak nevezték. Ezen Saka vezette törzsszövétség megszervezte, a Káspivár birodalmának hatalmát. Gandás birodalmából érkező menekültek vezéreik lettek. Maga Arszák, a hikszoszoknál letelepedett Gilgames házból származott, és beavatott körökben még Ordoszban is nagy tekintélynek örvendett. Anyanyelve szabir volt, de görög, etruszk, zsidó és latin nyelvek mellett mind a 24 hun törzsszövetség nyelvének változatait ismerte. Minden beavatott arvisurát, még az uruki nyelven írtakat is olvasta. Arszák utódai az arszakidák hatalmának vége felé Kr.e. 220 körül a szarmaták és roxolánok átvéve a hatalmat, a Saka-szkíta birodalmat kétfelé osztották.

Kővárból kiszorították a parszi-szkítákat és Nagypályiba a mai Krím (Kerecs) félszigetre tették át székhelyüket, míg a Pamír sakákat, vagy keleti szkítákat a magyarkai Pusztaszerről átvezényelték Topra-Kala térségébe, s így Kőváron a szarmaták, míg Magyarkán roxolánok, tehát a jász törzsek vették át a vezetést. Időszámításunk 24. évében Csatári aranyasszonyt börtönbe vetették és az meghalt Nagypályiban, majd családja díszes temetéssel a környékben, jász-szarmata temetkezési rend szerint eltemette, míg népe a jász-síkságra vándorolt. A visszamaradt jászok forrón szeretett aranyasszonyuk emlékére még három alkalommal: 182-ben, 255-265között és 332-ben szedték a sátorfájukat és a jász-síkságnak még szabadon maradt térségébe vándoroltak. Csatári aranyasszony fia, Jazig, egy gazdag szarmata leányt, vett el feleségül és az esküvőjük lakomáján a Szabadka nevű menyasszony énekelte el a nagypályi-ének sokáig fennmaradt dallamait. Csatány rovósámán a 242. arvisurában, mint első vőfély énekelte el először. Népes családja a Csörsz árokrendszer és a római sáncok között telepedett meg és átvette a vízzel telt árok-rendszer védelmét. Központi helyük minden esetben a szarmata királyleány, Szabadka városa maradt, amely 28-tól 898-ig nem adta fel az irányító szerepét. Így az összes vándorlási korszakokban beavatottjaik a 24 hun törzs szövetsége érdekeit szolgálták. A Csörsz árokrendszerhez a szükséges faanyagot a Rima-lányok birodalmából szállították. Ezért a szarmata árokőrző vitézek gyakran úz lányok közül választottak feleségnek valót. Így került Ajnácskő is az Ároktő-i Csörsz-árok szarmata fejedelmi udvarba. Itt egy kislánya született, akinek névadója a Rima-völgyi Szabadkán volt, s így ezen leányka a Szabadka nevet nyerte. Csatári aranyasszony fia Jazig, amikor ellenőrizte a Csörsz-árok védelmét, megismerkedett Szabadkával, de az már Csörsz fiának a jegyese volt és útban voltak Nagypályiba, házasságuk jóváhagyása végett, amikor Csatári aranyasszony meghalt. Itt énekelte el Szabadka először a Nagypályi éneket. Házassága után azonban rövid időre férjét az emberáldozatos temetkezés miatt bosszúból meggyilkolták. Ekkor a daliás Jazig vette el feleségül, aki végleg a Csörsz árokrendszerbe költözött. Székhelyét a római sáncok és az árokrendszer közötti térségben állította fel. Csátról és Szabadka-pusztáról minden alattvaló az új szállására követte, amelynek nevét az új asszonyról Szabadkának nevezték. Itt hét fiuk és hét leányuk született, majd Jazig halála után férjhez ment az agglegény Csatányhoz, akitől még hat fiú származott. Első fiuk, Kudzsula beavatott volt, aki visszatekintő jávorszarvas jelvénnyel a beavatott-központ parancsára hadba indult a Kusán szkíták hódítási terveinek végrehajtásához. Amikor Kudzsula fejedelmi ifjú Bégrám fővárosba érkezett, a Kapisi szkíta-hadsereg központjában megbízták a Saka-sereg fővezéri tisztségével. A Kapisi főhadiszállás jelvénye az aranypárduc volt. Ezen hadsereg élén elfoglalta Taksziliát és ezzel elnyerte Kapisi hercegnő kezét. Az új időszámítás szerint 64-ben Kudzsula-Kapra néven a keleti Kusán-Birodalom fejedelme lett. Szabadka-i emlékként aranypénzt veretett és a római birodalommal felvette a kapcsolatot. Engedett a Kusán birodalomból hozott kényszernek és igen sok utódja született a 24-es asszonynéppel bíró háremében, sőt még a fejére helyezett csúcsos süveg szokása miatt a haját minden nap borotváltatta. Fővárosa Maturában volt, de birodalmát 24 fejedelemségre osztotta, amelyben fiai és unokái lettek az uralkodók, a Buddhizmus pártolása mellett. Legnagyobb kiterjedésű az Indiai Saka-birodalom Kaniska alatt volt. Ezen Kudzsula-Kapra családjából származó uralkodó, amikor a nyugati Kusán-szkíta birodalom a Szaszanidák miatt elvérzett, beljebb húzódott Matura felé és 240-től még 502-ig fennállott. Egy csoportjuknak belső magja Ilona-Gyilyó birodalma idején visszajött és Szabadka térségében Szatymaz vezetésével letelepedett. Vezérük régi nevéről ezen csoportot jazigoknak nevezték. Tehát Csatári aranyasszony utódai nem pusztultak ki.