20.

Levente fősámán 298. Arvisura Csalán rovása

HÁRMAS NÉVADÁS

A kettős koronázás nem hozza meg a kívánt békességet, sőt éppen erre az időre tehető, hogy a keleti és déli országrészekben a gyermekeket három névre is keresztelték. Szentdemeter környékén sok híve volt a bizánci egyháznak, de amikor a nyugati hittérítők megérkeztek, mindenkit megkereszteltek római hitre (is). A Domonkossal érkező Uruk-ummai úzokat Kolozs-vásárhelynek Petre nevű helységében telepítették le és a községeket Úzdi-Szentpéternek nevezték el. Ez azt jelentette, hogy az ummai úzok felvették Szent Péter utódjának, a római pápának latin nyelvű nyugati kereszténységét. Így aztán mindenkinek uruki, bizánci és római neve lett. Ugyanez történt a görögül és latinul is beszélő Domonkossal is. 980-tól járta az uruki, a bizánci és a római keresztények intézményeit. Mégis, amikor Rómában II. Szilveszter elé került, III. Ottó mainzi érseksége nem őt, hanem Szár László bátyját, Sebestyént akarta esztergomi érsekké kineveztetni. Pedig Domonkost már Turfánban is és Bizáncban is püspökké szentelték. Neki is három neve volt: Turu, Mihály és Domonkos. Amikor Domonkos előadta a pápának, hogy uruki kísérettel a Szentföldön is járt és egy darabkát is hozott a Krisztus keresztjéből. Szilveszter nemcsak a Domonkos rátermettségét és nyelvtudását vette figyelembe, hanem ezek mellett azt is, hogy végigjárta a Szentföldet. Így aztán Domonkost érsekké, Sebestyént pedig püspökké szentelte. Domonkos 954-ben született, Sebestyén pedig 979-ben, tehát alig 22 éves volt. De Ottó igen kedvelte az alkalmazkodó kispapot, ezért javasolta erre a magas egyházi méltóságra. A pápánál természetesen számított az életkoruk is. Sebestyén örült annak is nagyon, hogy Sarolt és István kérelmére kinevezték veszprémi püspökké. Örömmel hagyta ott Rómát és 1000-ben szüretre már hazaérkezett. István az anyjára bízta, hogy az is nézzen utána Veszprémben, a fejedelemasszony székvárosában, hogy s mint megy végbe az első püspökség felállítása. A régi uruki templomot székesegyházzá alakították át és az 1001. évi medvetor első napján Sebestyén felszentelte. Sarolta büszke volt rá, hogy a régi pogány és uruki keresztény hagyomány is fennmaradt annyiban, hogy a fejedelemasszonyoknak újra külön aranyasszony-papjuk és püspökük lett. Ravennából zsinat után megérkezett Domonkos és Sebestyénnel együtt nekiláttak a további püspökségek megszervezésének.

István és Domonkos a Rómában előterjesztett tervük szerint a veszprémi püspökségen kívül még a kalocsai, egri, pécsi, győri és gyulafehérvári püspökség megalapítását tartotta szükségesnek. Az esztergomi érsekség így hat püspökséggel rendelkezett. A kettős koronázás után Domonkos először is az esztergomi érsekséget szervezte meg. De nem Sarolt terveinek megfelelően, aki Sebestyénnel és a Mainzban kiképzett hazai kispapokkal már az 1000. év utolsó negyedében kialakította az esperességeket, hanem a mainzi érsekség és III. Ottó tanácsára Itáliából, Germániából és Polóniából hozott térítőkkel szervezte meg az új esperességeket. Ezek után megvetették az alapját a templommal rendelkező egyházközségeknek. Domonkos rendszere szabta meg a további püspökségek kialakításának módját is. A székesfehérvári esperesség a veszprémi püspökség területéhez tartozott. Itt a Mainzban tanult Csaba lett az esperes. Amíg az új székesegyház elkészült, az uruki kiskápolnát használta. Az egyházi szervezet dolgát Domonkos és Sebestyén még Ravennában véglegesen megtárgyalta. Ennek megfelelően Sarolt kispapjai Székesfehérváron is, Veszprémben az uralkodók papjai lettek. Sarolt udvari káplánja és püspöke tehát Sebestyén volt, Csaba pedig Fehérvár esperese lett. Később ő volt az ország nádora. A Géza által megkezdett esztergomi bazilika építését csak 1001-ben fejezték be. Ide Domonkos már érsekként érkezett. De még folyt a belső festési munka, amikor már megállapították az esztergomi érsek-ség területét, Sasvár, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád és Gömör esperességgel. Ez a rész mindig az uralkodó területének számított. A veszprémi püspökség megszervezése szerint Veszprém, Visegrád, Fehérvár és Kolon esperességével mindig az aranyasszonyoké, az uralkodónőké volt.

Az Istenanyának, Magyarország Aranyasszonyának ajánlották fel. Bár a pannonhalmi apátság is Veszprém területére esett, mégis mivel Géza-korabeli alapítású volt, a későbbiekben is független maradt Veszprémtől is meg Esztergomtól is. A győri püspökséghez tartozott Komárom, Győr, Moson és Karakó esperessége. Az egri pöspökséghez tartozott Újvár, Borsod, Zemplén, Ung, Borsova, Szabolcs, Bihar, Zaránd, Békés, és Külső-Szolnok esperessége. A pécsi püspökség Baranya, Somogy, Tolna és Fejér esperességének kisebb részét kapta, Bolgyánvár és Valkóvár egy-egy részével. A kalocsai püspökség Csongrád, Bács, Bodrog és Ajtony országának esperességeivel alakult meg. A gyulafehérvári püspökségé volt Hunyad, Fehér, Küküllő, Torda, Kolozs, Doboka és Felső-Szolnok esperessége, Kraszna és Szatmár területével. A pannonhalmi apátságot még Géza korában, a Nagyszala 992. évi döntése alapján, az Uruk városából visszatért Domonkos szentelte fel. Örömmel vitte a hírt Bizáncba is, Rómába is az apátság létrejöttéről, ahol kispapokat fognak kiképezni. Ehhez Bizáncban is, Rómában is hozzájárultak. Ennek az apátságnak a megszervezése is hozzájárult ahhoz, hogy Ravennában Magyarföld első érsekévé nevezték ki. Bár a 992. évi Nagyszala úgy döntött, hogy az Encs-Ibos-Karatán-Bécs közötti Avaria papjainak nagy többsége a kiképzésre Mainzba küldött hazai fiatalságból fog kikerülni, Bizánc miatt ezt a területet az avar keresztény papok mellett a bajor hittérítőknek engedték át. A Gizellával bejött papok, latin tudásukra hivatkozva erősen követelték az érseki és püspöki helyeket, de ez Domonkos és Sebestyén korában nem sikerült. A pécsváradi apátságot még Domonkos és Sebestyén vette tervbe, de az apátság benépesítését csak később hajtották végre. Avaria érsekévé a salzburgi érseket nevezték ki. Domonkos 1003-ban halálosan megbetegedett. Áldását adta Sebestyénre, aki aztán ő utána csakugyan esztergomi érsek is lett, de az azzal járó szervezői munkáját nem sokáig folytathatta, mert az orvosok hibájából 1007 tavaszán meghalt.

Mivel papi orvosok kezelték, mindenki arra gyanakodott, hogy a bajor papok tették el láb alól. Utána Anasztáz-Asrik lett az esztergomi érsek. Ő István beleegyezésével a legrátermettebb nyugati hittérítők közül választotta ki az új püspököket. Ezek a papok aztán elpusztítottak minden korábbi egyháztörténeti írást. Sebestyén ugyanis még a régi rovásjeleket is alkalmazta. A királyi ház és Sarolt veszprémi püspöksége, meg a budavári esperesség még magyar nyelven levelezett. Domonkos egyházszervező munkája is rovásokkal, magyarul folyt. Egészsége is ebben a munkában ment tönkre, de ez nem számított, amikor minden rovást el kellett pusztítani. István később beleegyezett a latin nyelv kizárólagos használatába. Amikor III. Ottó meghalt és udvari kancelláriáját II. Henrik feloszlatta, Heribert vezető írnok 10 beosztottjával István udvarába került. Először csak István levelezését végezték, de amikor Domonkos meghalt, 1003-ban megbízta őket a veszprémi püspökség és a pannonhalmi apátság írásbeli dolgainak a végzésével is. Amikor aztán az új esztergomi érsek, Sebestyén is meghalt, minden egyházi levelezés Heribert szétküldött seregének a kezébe került. Ezek a türelmetlen bajor írnokok aztán elégettek minden rovással vegyes írást, a Domonkos és Sebestyén, meg a budavári uruki püspökség levelezéseit, tehát az első okmánytárat. A Szent Mártonról elnevezett pannonhalmi apátságot a Géza által idehívott Brunó alapította. Innen-992-től 1007-ig, Sebestyén haláláig-15 év alatt sok magyarul is tudó kispap került ki, ezek is hittérítő munkát végeztek. Ez alatt a 15 év alatt csaknem 100 magyarul beszélő kispapot képeztek ki Pannonhalmán. Sebestyénnek érdeme az is, hogy Domonkos hozzájárulásával a nazirságot fogadó kispap rétegből 1003-1006 között kinevelte a pásztói, zebegényi és pentelei domonkos rendi, meg a veszprémi aranyasszony szerzetesrendet. Ez eleinte csak kis létszámmal működött a budavári uruki esperesség alatt. Domonkos és Sebestyén, István helyeslésével azon volt, hogy minden 10 falunak legyen papja és egy kis temploma, a vásárral rendelkező helységek pedig állítsanak fel egy esperességet. Eleinte tehát 10 plébános tartozott egy esperes alá. A Pannonhalmán kiképzett kispapok közül 2-2 egyházfi került a 44 esperességbe, 3-3 pedig a Domonkos-rendbe, hogy az elhalálozó espereseket, vagy helyetteseiket innen pótolhassák. 1008 után azonban mindez megváltozott, mert az Anasztáz-Asrik féle egyházszervezés félretette a Domonkos-Sebestyén féle rendet.

Az ünnepnapokat és minden más munkaszünetet áttették vasárnapra. Így akarták biztosítani, hogy az igehirdetésen és a szentmisén mindenki ott legyen. Ilyenkor került sor a papi tized beszedésére is. A tizedet világi egyházfiak vitték be az esperesnek. Közben a pap is, az esperes is kivette a maga részét a tizedből és a püspöki részt így szolgáltatták be a püspökségnek. Az esztergomi érsek a maga részét az érseki kincstárba tette, s a pápai tizedet továbbította Rómába. A dézsma fizetése sokaknak nem tetszett, ezért akinek módjában állott, áttért a bizánci hitre. Azok nem követeltek dézsmát. De sokan gyermekeiket megkereszteltették uruki, bizánci és római módon is. Sőt a pogány arbag-sámánok, vagy a magyari táltosok is kereszteltek. A néptől mindenki a maga hasznát leszedte. Sokan vándoroltak a gyérebben lakott területekre, ahol az uruki és pogány hitűek voltak többségben. Az ország peremrészein és a hatalmi harcok miatt még a fejedelmi és a vezéri családokban is elég gyakori volt a hármas névadás. Vecelinéknek nem tetszett, hogy Sebestyén a fehérvári esperességet Pata tárkányfejedelem egyik fiával töltötte be, a veszprémi püspök, Csaba pedig uruki neve helyett a Mihály nevet vette fel. Ezt azért kifogásolták, mert a veszprémi püspökségnek Szent Mihály volt a patrónusa. Csaba ellen más okból is folyton áskálódtak a felsőbb egyházi szerveknél. Hogy ne lehessen kifogásuk, Pata tárkányfejedelem második fiának az uruki Bene név helyett a Benedek nevet adták. Harmadik fia a rokon bolgár nép hőse után az Aba nevet is viselte. Sebestyén megengedte, hogy Benedek-Bene az uruki egyház keretein belül megszervezze a Domonkos-rendet. Ezért Benedeket előbb budavári esperessé, majd váci püspökké nevezte ki. Így 1010-ben mind a három rend és a veszprémi női kolostor is a régi uruki egyház fennhatósága alatt maradt. Sarolt haláláig (1012) nem engedte ki a kezei közül a veszprémi női kolostor irányítását. Utána Gizella a Heribert tanácsára minden veszprémi rovást elégettetett. A Vecelin vezette Hunt, Héder, Pázmány és Vigman-féle lovagoknak az sem tetszett, hogy mire Domonkos Ravennából megérkezett Esztergomba, István, Sarolt és Gizella az elhunyt olasz származású pannonhalmi apátúr helyére, ha ideiglenesen is, Pata úr második fiát, Bene kispapot jelölte. Fő bűnéül azt rótták fel, hogy egy magyar pogány főúr fia Szent Benedek nevét merészeli viselni, amikor a legtekintélyesebb bíborost is Benedeknek hívják. Később 1012-1024 között ő lett a római pápa. Benedek már 1000-ben 48 kispapnak való növendéket vett fel kiképzésre a pannonhalmi apátságba. István megkoronázása után Benedek-Bene kispapot Rómába küldték továbbtanulni. Utána Rasina lett az új pannon-halmi apát. Ő már megfelelt Vecelin csoportjának. Rá is szolgált a bizalomra: egy mesterségesen előidézett tűzvész minden Benedek-Bene által készített okmányt elpusztított. Sebestyén hiába akart volna 1002-ben Veszprémből vizsgálatot indítani.

Pannonhalma közvetlenül a római pápához tartozott. A budavári beavatott központ már kezdettől fogva küldött növendékeket körzetéből Pannonhalmára. Itt már 973 őszén felállították a salzburgi érsekséghez tartozó fehéregyházi latin szertartású esperességet. Az első esperes Fekete Arnó volt salzburgi érsek leszármazottja volt. Nagy elődje után budai Arnónak nevezték. Ez az Arnó esperes Encs-Ibos-Bécs körzetéből hozott be avar származású kispapokat, akik az itt beszélt magyarhoz nagyon közel álló nyelven beszéltek. Valójában Budavár, Avarbástya, Kurtán-vára és Kurszán városa is fejedelmi birtok volt, de Árpád a bátyja iránti tiszteletből Kurtán birtokát Visegrádtól a Duna mindkét oldalán egészen Százhalombattáig meghagyta a Kurszán családjának a tulajdonában. Visegrád várától tehát Százhalombattáig battai avar papok, mint uruki papok teljesítettek egyházi szolgálatot. Ezért Árpádot is a Fehéregyházán lévő uruki egyházközség templomában temették el. Kurszán utódai között csaknem minden nemzedékben volt Kurszán, Kurtán, vagy Apor nevű ivadék. A Kurszán-ivadékok gyermekei közül többen a szüret első napjaiban születtek. Márpedig ez ősi névadó szokás szerint-minden ilyenkor született Megyer törzsbeli fiúgyermeket - Kusály, Apor, Kurszán vagy Kurtán névre kereszteltek. Lányaik mind főúri családokba mentek férjhez. Így aztán a fejedelmi család-ban és az Öregek Tanácsában Kurszánnak, az első jász-síksági fejedelemnek mindig volt egy-két leszármazottja. Ezért még a mainzi érsekség nyilvántartásában is úgy szerepeltek, mint magyar társuralkodók, akik részt vettek az ország vezetésével és a kalandozások irányításában is. Pata tárkányfejedelem az Apor (910-960) lányát vette el feleségül, Solymoskát. Ennél fogva fiai: Aba, Csaba és Bene is a Kurszán-házhoz tartoztak: Kusály-Kurszán-Kurtán(845-896-899) Árpád(848-899-908) Kurszán(865-904),Szabolcs(864-902) Zoltán-Zsolt-Zolta(892-955) Apor(910-960) Taksony(926-970) Ibolya Kurszán(951-1001),Solymoska-Pata Géza(951-997), Sarolt(950-1012) (958-1002/960-997) Kurtán Apor Csaba-Mihály 984-1043 986-1008 983-1044 Bene-Benedek Aba Sámuel Piroska (983-1038) (985-1044) (976-1048)

Így Kurszán fősámán és Kurtán fejedelem leszármazottai a Budavári beavatott központban a belső magot alkották. Végül az Árpád-ház és Kurszán-ház Aba Sámuel és Piroska révén találkozott. Amikor Kurszán várában Apor fia, Kurszán volt a beavatottak fejedelme, akkor történt István kettős koronázása, az első esztergomi érsek, Domonkos által. De Anasztáz és Vecelin hívei később megmérgezték Domonkos érseket. Bénultan került Kurszán várába és 1010-ig mint félig holtat gyógyítgatták. Urnáját 1010-ben az esztergomi bazilika altemplomában helyezték el. Meg kellett halnia, mert nem járult hozzá ahhoz, hogy Doboka ifjú seregével megsemmisítse Erdeljü Gyulát. Ennek megelőzésére Sebestyént Kolozsvárra küldte és Gyulát családjával együtt Székesfehérvárra menekítette. Ott pedig Vajk-Istvánt kibékítette a nagybátyjával. Mire Sebestyén visszaérkezett Esztergomba, Domonkos már alig tudott beszélni, de áldását a Kurtán és Apor testvérek előtt még rá tudta adni Sebestyénre. Ott volt a fehérvári esperes is. Az esztergomi érsekségre Sebestyént javasolta. István az ügyet rögtön kivizsgáltatta. A Domonkos elleni merénylet beigazolódott. Sarolt és István pedig Csaba nádorispán helyeslésével Sebestyént javasolta esztergomi érseknek. De mire Sebestyén megszervezte a 6 püspökös érsekséget, világosabban látta a helyzetet, így nem járult hozzá Ajtony teljes megsemmisítéséhez, sőt hozzá készülődött. Erre Anasztáz és Vecelin hívei gyógyszerrel megmérgezték. 1007 karácsonyán Esztergomban eltemették. A Budavári beavatott központban, 3 példányban készült végrendelet maradt utána. Ennek csak egy példánya jutott el a fehéregyházi esperes útján Kurszánvárba. Erre királyi tanácsot hívtak össze. István király és Sarolt felháborodva értesült a gyilkosságokról. Az nem volt kétséges, hogy a rovások megsemmisítésére és a bálványok ledöntésére maga Sebestyén is kiadta a parancsot; gondolatait, prédikációit mégis rovással írta le. Anasztáz és Vecelin hívei ezt gonosz és istentelen cselekedetnek minősítették, és alkalmas helyen emlegették is. Így történt, hogy István nem tudta megakadályozni, hogy a pápa Anasztáz-Asrikot eszter-gomi érsekké kinevezze.

István kifogásolta, hogy Ajtony Bodon-Bödön városában megkeresztelkedett, mégpedig úgy, hogy a keresztelésnél jelen volt II. Bazileiosz görög császár is. István a császárhoz való közeledésnek, tehát árulásnak minősítette Ajtony tettét. Ezért halál jár. A királyi tanács tehát Anasztáz javaslatára szabad utat engedett Ajtony megsemmisítésének. Saroltnak nem tetszett sem Vecelinnek és lovagtársainak a magatartása, sem a Gizellával bejött Vigman-féle bajor lovagok hatalmaskodása. Ezért 1005-től 1007-ig a vele jár barátságban levő Kurszán beavatottnál tartózkodott Istvánnal együtt. István ott gyógyulást keresett súlyos lábfájásából. Ki is gyógyították.

Kurszánt a régi római alapokon hosszas munkával felépíttette Kurszánvárát. Népes családját itt helyezte el. Még a koronázás előtt kabar kőfaragókkal felépíttette a megrongálódott Duna-Ordosz városrészt is. Itt vendégházakat nyitott. Rendbe szedette a Kurtán vára alatti melegvízforrásokat is. Ezen a részen egy nyári lakot is építtetett fürdőmedencékkel és a betegek részére egy vas tagfalú ispotállyal. István és Sarolt gyakran felkereste udvartartásával Duna-Ordosz és a nyári lakok melegvízforrásait. Nemegyszer itt tartották a megbeszéléseket. Sebestyént eleinte szívesen látták az esztergomi érsekségben, hiszen az Árpád-házhoz tartozott. Mihály ugyanis, akit a bolgár-magyar barátság jegyében még gyermekkorában Vazulnak is megkereszteltek, Lengyelországban járt követségben. Adelhaid hercegnőt itt kapta feleségül. Első gyermeküket Sebestyénnek keresztelték. Adelhaid évekig betegeskedett, ezért a kis Sebestyén Kurtán várában nevel-kedett fel. Amikor meg Mihály is súlyos beteg lett, meghalt öccséről Jaák névre őt is megkeresztelték. Itt született meg Mihály második fia, Szár László is. Vakmerő lovas lett belőle. Amikor anyja meghalt, porait utolsó kívánságának megfelelően egy urnában Krakkó városába vitte. Szár László anyja porait a krakkói kápolnájukban helyezte örök nyugalomra. Szár László nősülése is egy ilyen alkalmi látogatásnak volt a következménye. Ez viszont lehetővé tette, hogy vállalhatta Endre Béla és Levente kimenekítését előbb Csehországba, majd Lengyelországba. Amikor Gizella bajor lovagjai, Vigmanék 1008-ban Százhalombatta környékén Vazul szemeit kitolták és fülébe is ólmot akartak önteni, Csákvár urainak harcosai Sebes vezetésével megzavarták őket és így Vazulnak csak egy kissé pörkölődött meg a füle. Csákvárra szállították őt. Erős Csák lánya megfogadta, hogy letesz addigi tervéről, s nem vonul be a veszprémi női kolostorba, hanem a Vászoly-Vazult fogja ápolni. Férjhez megy hozzá, és amíg csak lehet, gyermekeket fog szülni, hogy Árpád vére ne pusztuljon ki. (Minden csalárd szándék, és ellenkező híresztelés ellenére ma is élnek árpád-háziak!)

Bolárka Zoltán-Zsolt-Zolta -Szalóka 994-998 892-942-955 898-946 Taksony -lbolya 926-970 Mihály-Jaák Vazul-Mihály-Jaák -Adehaid Söpte Gelyza-Géza -Sarolt 955-965 946-969 936-969 951-997 950-1012 Sebestyén Szár László Vászoly-Vazul-Béla Vajk-lstván 986-1007 988-1038 968.I.6.-988 969.XII.29. Vászoly-Vazul-Mihály Imre 968.I.7.-1045 1007-1031.IX.2. Zerind 969.I.19.

Kurszán unokája, Apor lánya, Solymoska testvérének, Kurszánnak a várában nevelkedett fel. Ő 958-ban született. Megfogadta, hogy a Budavár beavatott központ céljainak szenteli életét. Amikor azonban az Aba család a 973-ban a mainzi érsekség által összehívott értekezleten Pata vezérrel képviseltette magát, a küldöttség hazajövetele utáni tárgyalásokon a család Pata úr mellé állott. Pata a sószállítási ügyek eredményes elrendezése után a nádori méltóságra emelkedett. Solymoska ekkor ment feleségül az öregedő főúrhoz. Öt lány után három fiuk született. Így eleget tettek a régi nyolcas szaporodási követelménynek. Lányaik Budavár beavatott központjában mentek férjhez az oldalági rokonságba tartozó fejedelmi ifjakhoz. Mindannyian Endre és Béla királyfi, meg testvérük Levente főtáltos mellé álltak. Leven-tét a baskir-magyarok is főtáltosnak választották. Kusály-Kurtán-Kurszán fejedelem Árpádfejedelem 845 896 899 848-895-908 Kurszán Zoltán-Zsolt-Zolta 865-904 892-942-955 Apor Taksony 910-960 926-970 Kurszán Solymoska - Pata nádor Géza - Sarolt 951-1007 958-1020 950-1014 951-997 950-l0l2 Csaba- Bene- Aba Sámuel - Piroska Gabriel Radomir királyfi Mihály Benedek király 976-1048 975-1015 nádorispán budai es- 985-1044 980-1044 peres, váci Delján Péter bolgár püspök szabadsághős 983-1038 1009-1041 Csaba nádorispán és Aba Sámuel a ménfői csatában haltak meg. Piroska a 992. évi Nagyszala alkalmával Pata nádorispán kisfián, Abán végzett koponyaműtétet. A gyermek játék közben leesett egy szikláról. Piroska addig nem mehetett vissza Veszprémbe, amíg a gyermek meg nem gyógyult. Amikor Piroska a bolgár államban arról beszélt, hogy a bolgár népnek csak javára válna, ha ragaszkodna a magyarokhoz hasonló régi nyelvéhez, a szláv irányzatú uralkodóház az ortodox papok tanácsára Piroskát elzavarta a fejedelmi udvarból. Kisfiát, a trónörökösnek számító Delján Pétert magával hozta a Beavatott központba. Itt a nádorispán öccse, Aba folyton unszolta Piroskát, hogy menjen hozzá feleségül, de ő hallani sem akart róla. Aba azonban egy vadászat alkalmával megsérült. Gyakran volt mellette a kis Delján Péter.

A gyermek Abát Atának szólította. Ez indította Piroskát arra, hogy férjhez menjen Abához, de azzal a feltétellel, hogy megkeresztelkedik Sámuel névre. Így lett Pata nádorispán legkisebb fiából Sámuel. Ő ország átkának tartotta a Vecelin-Vigman féle lovagokat. Kurszán várából Benedek esperes juttatta ki Endre, Béla és Levente hercegeket Csehországba. Ott biztonságba Erdeljü Gyula védeme alá helyezte őket. Sámuel gyakran úton volt Budavár-Prága-Krakkó-Gnéza között. Vazul kezdeményezésére Nyitrán egy kápolnát építtetett Benedek tiszteletére. Az ehhez tartozó paplakban gyakran megpihent András-Zoerard szerzetesnél. Lengyelországgal a viszony akkor kezdett romlani, amikor Bátor Boleszló 986 elején azt javasolta Gézának, hogy ne vállalja el Jászvásár kettős fejedelemségét, hanem Kipcsákot, Gerencsák öccsét tegyék meg nagyfejedelemnek. Javaslatát azzal indokolta, hogy Kipcsák máris helyettese II. Szabolcsnak és a keleti viszonyokat igen jól ismeri. Géza azonban nem értett egyet Boleszlávval és nagyfejedelmi országgyűlést tartott Jászvásáron még mielőtt a jászvásári nagyfejedelmi szék megürült volna. Kipcsák feleségének hadseregét pedig kizavarta Halicsból. Bátor Boleszló viszont kiutasította udvarából feleségét, Tolmát, Beszprim, Győr és Szónok nevű fiaival és Géza fogadta be őket. Sarolt udvarában, Veszprémben találtak otthont és Pannonföldön kaptak birtokokat. Géza beismerte, hogy hibázott, de Boleszló hajthatatlan maradt. Hiába bízták meg Kipcsákot Jász-vásár teljhatalmú nádorispánságával és helyettes fejedelmi tisztséggel, a lengyel-magyar jó viszony nem állott helyre. Hiába adta át Géza 987-ben a nagyfejedelmi tisztséget is, a helyzeten az sem változtatott. Bátor-Boleszló az ezredfordulótól kezdve háborút folytatott Szászország, Szilézia, Cseh-és Morva-ország szlávok lakta területeinek birtoklásáért. Ez volt az oka annak, hogy II. Szilveszter a mainzi érsekség és a Rómában tartózkodó III. Ottó tanácsára a királyi koronát nem a lengyeleknek, hanem István királynak küldte el. Bátor-Boleszló emiatt még jobban neheztelt Magyarországra és ez abban is megmutatkozott, hogy a magyar királyság üldözöttjeit szívesen befogadta az országába. A 992. évi Nagyszala eltávolodott a kettős fejedelemség eszméjétől, igy Kipcsáknak megszűnt a társfejedelemsége és az Előd-házhoz tartozó Bojla lett Jászvásár nagyfejedelme. Bojlának lengyel hercegnő volt a felesége, de annak halála után Kipcsák második feleségét, Csatári besenyő asszonyt vette el. Kipcsák ugyanis egy halicsi útja alkalmával, még 992-ben meghalt. Csatárinak több gyermeke született Kipcsáktól is és később Bojlától is.

298. Arvisura

Csoltó sámán rovása

Amikor Géza halála után a Nagyszala álláspontja folytán a kettős nagyfejedelmség végleg megszűnt, Vajk-lstván 988-ban hazarendelte Bolját és a tárkányfejedelmi tisztséggel bízta meg. Az ifjú Kipcsák ekkor már húsz éves volt és kitűnő lovas. Édesapja iránti tiszteletből vállalta a jászvásári fejedelemség vezetését. Zoárd besenyő-fehérvári fejedelem Béga nevű lányát vette feleségül, így uralma lengyel-besenyő jellegű lett. Bátor-Boleszló 1003-ban és 1009-ben is szívesen befogadta országába István keleti hadjáratainak menekültjeit. Gyula Ajtony leveretésekor Nyitrán keresztül Erdeljü Gyula is Bátor Boleszlóhoz futott. Így 1009 őszén már a déli hadak parancsnoksága is az ő keze alá került. Erdeljü Gyula 1010-ben a sziléziai avar földön harcolt, utána pedig beleavatkoztak a cseh hercegek trónviszályába is. 1013-ban az a hír járta, hogy Vlagyimir kievi orosz fejedelem Bátor Boleszlót készül megtámadni. Erre Bátor Boleszló békét kért Henriktől. Ezt a békét nagyban elősegítette az, hogy Henrik Bátor Boleszló ellen szövetséget kötött a magyar Istvánnal és Kiev fejedelmével. Boleszló nem támadott egyelőre, de 1015-től 1018-ig már újabb háborút viselt a cseh hercegségek ügyében. A bautzeni békében azonban igényeiről lemondott. Erdeljü Gyula részt vett azokban a harcokban, amelyekben a lengyel csapatok Ausztriában elfoglalták Sasvár, Borona és Sárvár régi magyar várakat. Utána Dél-Morávia egyes részei következtek egészen a Dunáig. Ebben az időben az avar-magyar lakta területek részben még Gizella birodalmához tartoztak. A bajorok és csehek csak most kezdtek ezekre a vidékekre betelepedni. Gyula hadisikereit elősegítette az is, hogy Henrik az olaszországi hadjáratával volt elfoglalva. Gyula a székhelyét is áttette az avarok lakta Tessenbe. Trencsénen át összeköttetést létesített Nyitrával. Ezt a Trencsényi Csákok is segítették, az ott ájtatoskodó András (Zoerard) és ennek tanítványa Benedek közreműködésével, aki Kipcsákkal volt jó barátságban. A békeszerződés után a lengyel hadak visszavonultak.

Gyula magával vitte nemcsak 500 lovasát, hanem Beszprim herceget is. Vlagyimir halála után 1015-ben Kievben trónharc kezdődött. Ebben Boleszló segítségével Szvatopluk győzött. De 1019-ben mégis Jarosláv jutott uralomra és ez 35 évre, 1054-ig biztosította a békét. Szvatopluk is igénybe vette Kipcsák besenyőinek a segítségét, éppúgy, mint Boleszló, amikor a besenyőket fellázította István ellen és betörtek a székely határvidékre. Istvánnak Csegétől született fia, II. Zoltán kiskirály azonban ezeket a besenyő támadásokat (1010-1019) mindig visszaverte. A besenyő betörések egészen Bátor Boleszló haláláig megismétlődtek. Egy ilyen alkalommal 1025-ben II. Zoltán, Erdőelve kiskirálya hősi halált halt, öregedő Istvánt ez nagyon elszomorította. II. Zoltán fiainak nevelését István Imrére, az erősen védett Bihari országrész kiskirályára bízta. Hasonló volt a helyzet bolgár-magyar viszonylatban is. Bizánc kereste Ajtony barátságát. El is érte. Mutatja Ajtony fürdőmedencés megkeresztelése. Bodon-Bödöny-Vidinben Ajtony szövetséget kötött a görög császárral. Sámuel cár viszont az István barátságát kereste. Ekkor ment férjhez a húga, Piroska, Gábriel Radomir trónörököshöz. A hercegnek ekkor már egy rabnőtől több gyermeke volt. István hadat indított 1003-ban Gyula, 1009-ben pedig Ajtony ellen, de a bizánci császárság ellen nem akart harcolni. Ekkor történt, hogy a várandós Piroskát a bolgár fejedelmi udvar erélyessége miatt elűzte. Bár ebben szerepe volt annak is, hogy Piroska a kisebbségbe került magyaros-bolgár nyelv uralmát szerette volna visszaállítani. A szláv beállítottságú udvar ezért eltávolítása mellett döntött. Ezzel felbomlott a hagyományos magyar-bolgár barátság. Ajtony országrészének a lakói megmaradtak a magyaros-bolgár beszéd mellett, Nándorfehérvár lakói azonban a szlávok újbolgár nyelvét vették fel. Ez a terület aztán avar-bolgár lakóival Sámuel cár országába került.

István 1018-ban a görögökkel való szövetségben megtámadta Bulgáriát és elfoglalta a volt avar Szerémi, Baranosi és Sói bánság nagy részét. Rabokat nem ejtett, de Szerémvár avar kincseit Székes-fehérvárra vitte. II. Bazileiosz görög császár ellenben bevonult Ohridába, a császári családot rabszíjra fűzte, és Bizáncba hajtotta. István csapatai még Ohrida megszállása előtt visszavonultak. Csapatának veszteségét önként jelentkező avar ifjakkal pótolta. István a fia részéről feleségül kérte Iréne hercegnőt. A házasságot 1019-ben Veszprémben megkötötték. Iréne a császári atyja kívánságára görög női szerzetesrendet alapított. Gizella szeme előtt ott élt a kis hercegnő is. István másik lánytestvérét, Ilonát Orseolo Ottó vette feleségül. Született egy fiuk, azt Velencében Péternek keresztelték. Velence ekkor Bizáncnak volt a hűbérese. Orseolo Péter 997-1000 között megtámadta Dalmáciát, utána a leányát, Hicelát a horvát trónviszályból győztesen kikerült horvát király fiához adta feleségül. Ilyen házasságok révén szövetségek jöttek létre. II. Ottó felesége, III. Ottó jegyese és Orseolo János felesége is görög hercegnő volt. Imre felesége, Iréne is a görög császár közeli rokona volt. A Piroskát ért kiutasítás miatt megszűnt magyar-bolgár barátság helyébe görög-magyar barátság lépett Bizánccal. Velence hajóhadát gyakran érte tengeri rablók támadása. A magyar-görög és magyar-német barátság azonban tengeri út helyett szárazföldi zarándokutat nyitott a Szentföld felé. Hazánk ezzel belekerült Kelet-Nyugat életének forgatagába. István Jeruzsálemben magyar szálláshelyet is akart építtetni, hogy a magyar keresztények szentföldi zarándoklását elősegítse. Alig hogy megindult a Szentföld felé Bécs-Győr-Székesfehérvár-Pécs érintésével a tömeges zarándoklás, uralkodó kortársai között István magára maradt.

1024-ben VIII. Benedek pápa meghalt, II. Henrik német-római császár hírtelen elhunyt, 1025-ben II. Bazileiosz görög császár is meghalt. A legnagyobb bajt az okozta, hogy II. Konrád kierőszakolta német császárrá való megválasztását, 1026-ban az Orseolókat elűzte Velencéből, 1027-ben pedig Magyarország körülzárását tervezte. István lengyel ellensége, Bátor Boleszló is meghalt 1025-ben. A magyar csapatok elhagyták Borona, Sasvár és Tessen katonai táborát és Jászvásárra mentek. Bojla vezette a csapatot. A besenyőkkel többé-kevésbé csend volt, csökkent az ellenségeskedés. De II. Konrád nem tudta elfelejteni, hogy dédapját a Vörös-Konrádot az augsburgi csatában egy magyar nyíl torkon találta és elvérzett. Amikor Konrád Rómába indult, hogy császárrá koronáztassa magát, Velence ellen fordult. Ottó trónja megingott, családjával Bizáncba futott és ott is halt meg. Ilona, István király húga, már 1022-ben értesítette Budavár beavatott központját, hogy Rómában intézkedések történtek felszámolásukra, amibe beletartozik a mindig görbe szemmel nézett rovások megsemmisítése is. Most, hogy II. Konrád megindította a küzdelmet a német-római császárság elnyerésére, Ilona újra üzent, hogy Bajorországban, ahol anyja után Imrét illette volna meg a bajor trón, hadakat képeznek ki Magyarország ellen, mert attól tartanak, hogy Imre háborúskodást kezd a bajor-ostaricki trónért. II. Konrád a német császári trón elnyerése után az alig 10 éves fiát, IV. Henrik néven megkoronáztatta és Bajorország trónjára ültette. Örökös volt a küzdelem az érsekségek és püspökségek elnyeréséért és a hadsereg főparancsnokságáért is. De ez a fővezérség nem magyar szellemű volt.

Amikor Koppányt felnégyelték, Vecelin fővezér bortól mámorosan el is szólta magát: “Tizenkét magyar főúrnak a fejét kell itt venni!” Amikor 1002-ben Székesfehérvár új székesegyházának alapozása elkészült, Vecelin lovagjai a fővezér irányítása mellett, nyugati szokások szerinti vitézi játékokat rendeztek. A lovagok nehéz fegyverzetükkel könnyen győztek, és fennhéjázva hívták a magyar vitézeket párviadalra. Vecelin részegen becsmérelte István seregét. Ezt meghallotta a csákvári vár ura, Erős Csák. Székesfehérvárra lovagolt, megpihent a Csákok birtokán és másnap kiállott viadalra. Vecelin nem volt józan, vívás közben egy erős ütéstől kardját kiejtette kezéből, s zavarában a sisakrostélyát felkattintotta. Erős Csák azonnal végzett Vecelinnel, Istvánnak pedig megüzente: “Így jár az, aki becsmérli a vitéz megyeri népet! Hazánk földjén nem tűrjük el népünk gyalázását!” Utána a királyi tanácsban Erős Csák javaslatára mindenki Szabolcs fiát, Dobokát javasolta a fővezérségre. Doboka a Nagysüánt még 1000-ben megnyerte, s ezzel megkapta még akkor Pusztaszeren az ifjúsági fejedelem címet. Jó politikusnak is ígérkezett, az Erdeljü Gyula ellen indított hadjáratot ügyes kibékítéssel fejezte be. Így 1003-ban mint ifjúsági fejedelem fél vármegyényi terület birtokosa lett. Ez a Doboka megye sokáig utódainak a birtoka maradt. Doboka kinevezését Anasztáz is helyeselte, de Erős Csák megbüntetését kérte, mert Vecelin halála miatt az élősdi nyugati lovagok közt gyanús mozgolódás folyik. István nem térhetett ki a javaslat megvitatása elől és az öregedő főurat Budavár beavatott központjába kérette, hogy ott döntsenek a továbbiak felől. Utána elment megtekinteni az újjáépített fejedelmi lakhelyet, Kurszán várát. Bene-Bene-dek püspökkel és az agg Kurszánnal összehívatta Kurtán várába a királyi tanácsot, hogy az döntsön a 24 hun törzs szövetségének a nevében. A megbénult Domonkos a volt esztergomi érsek ült a főhelyen. Budavár is, az Avarbástya is, és Kurtán vára is képviseltette magát. Domonkos mozogni nem tudott ugyan, de beszélni annál inkább okosabban. Azzal érvelt, hogy Erős Csák vitézi párviadalon ölte meg Vecelint, ezért nem zárhatja el, csak az ősi törvények szerint fogságra lehet korlátozni. Így is lett, a legfelsőbb tanács Budavár és Avarbástya egyetértésével örökös fogságra ítélte. Ez azt jelentette, hogy a nagy Csákvár birodalma területét holtáig nem hagyhatta el.

Ez a fél vár-megyényi terület Csákvár és a Vértes hegység környékét foglalta magában. Csákvár ezzel az Árpád-ház és a Lebéd-ház menedéke lett. Erős Csák ide menekítette a megvakított Vazult is, Korpona gyógyítgatta, akit később aztán feleségül vett. Budavár beavatott központjában feljegyezték Vecelin megjegyzéseit, mely szerint 973-ban a mainzi érsekségben helyet foglalt 12 magyar főúr helyett, 12 magyar főurat itt kell kivégezni, hogy gazdaságilag és hitbelileg hűbéresként kezelhessék az országot. Össze is állították a kivégzendők névsorát. Koppány tárkányfejedelemmel kezdték. Az agg Koppányt már csak azért sem lett volna szabad ilyen sorsra szánni, mert megjelent a nyugati fejedelmi tanácskozáson. 996-ban kivégezték Tonuzabát is a feleségével együtt, Saruda aranyasszonnyal, pedig ők is megjelentek Nyugaton. (Saruda volt az, aki a 48 főnyi csoportot élelmezte.) A mainzi érsekségnek sehogy se tetszett a mindig készenlétben álló besenyő vezérek harciassága. Ezért sorra meggyilkoltatta Jirkó alvezéreit: Radnát, Zsibót, Pesterét, Siriát, Doboka-Bőt és Koluzst. A kivégzettek száma ezzel 9-re emelkedett. Amikor Ajtony ellen már indulóban volt a sereg, Sebestyén még akkor is mindent megtett az összeütközés elkerülése végett. Domonkos megbénítása után most ezt a Sebestyént tették félre. Mindezt azért, hogy a meggyilkoltak országrészét a római egyház vehesse tulajdonba. Doboka után a fia, Csanád lett a fővezér. A Csörsz vonalán tárkány-kiképzésen részt vett ifjúság a Szárazérnél és Kökényesnél megfutamodott. Gyula besenyő vezér csak Pusztaszer és Szőreg vonalán tudta összeszedni az Ajtony által megvert sereget. Gyula ekkor azt a parancsot kapta Istvántól, hogy a lázadó Ajtony seregét minden áron meg kell semmisíteni. Csanád a Maroson átkelve üldözőbe vette Ajtonyt.

Harangod mellett azonban a rimalányok késleltető harcot kezdtek Ilona vezetésével. E harcban a rimalányok egy szálig elestek, Ilona szerencsésen el tudta rejteni kincseit még idejében. A besenyő Gyula a harangodi csatában nem vett részt; a délebbre fekvő Nagyőszvásárhely felé tartott, ahol a Bolgár-csuvasz tömény állomásozott. A várhely előtt látótávolságra letáborozott és bevárta Csanád győzelemtől felhevült seregét. Ajtony, az újabb győzelme reményében a síkon való megütközést választotta. Csanád szemtől szembe támadott, a besenyő Gyula pedig jól képzett határőr seregével az erdőkön áthatolva bekerítette Nagyőszvásárhelyet. Mikor Csanád serege megingott, a besenyők minden oldalról támadásba mentek. Ajtony lova elbukott, Csanád rárontott, levágta a fejét, a nyelvét pedig kivágta és tarsolyába tette. Amikor a győztes vezérek Esztergomba értek és István és Anasztáz elé járultak, Csanád büszkén jelentette: “Legyőztük Ajtonyt és becsmérlő nyelvét, mellyel Téged, fenséges királyom gyalázott, kivágtam.” Anasztáz megjegyezte, hogy akkor most már tizenegy magyar lázadó meghalt. István azonban helyesbítette: “Budaváron úgy értesültem, hogy Sebestyén és Domonkos után a számuk tizenegy lett. Ez tehát a tizenkettedik. Elég volt. Sőt a múlt évben halálra keresett Gyula üldözése sem volt helyes. Halálra ítélték, pedig nem volt bűnös. Nem akarok több kivégzésről hallani!” Vászoly-Vazul-Mihály viszont, aki főtáltos és fősámán, majd az uruki egyház püspöke is volt, -ez a Vászoly, aki Gnézában a Vazul, Bizáncban a Mihály nevet vette fel, -Nyitrán ugyanekkor hasonló szavakkal jelentette ki: “Birtokaimon nem akarok idegen nyelvű hittérítőket látni!” Budavár beavatott központjában ezt később úgy magyarázta, hogy elég magyar kispap van már kiképezve, a hittérítést tehát a Sebestyén által kiképeztetett papokra kell bízni, azokat nem nevetik ki.

Hittérítési javaslataival Istvánhoz akart menni Székesfehérvárra, de Százhalombattánál Vigman lovag csoportja megtámadta, szemeit kitolták. Még ólmot is akartak a fülébe önteni, de Csákvárról jövet éppen akkor ért oda Sebes vitéz és a megsüketítéstől megmentették. Anasztáz-Asrik érsek Vászoly-Vazul-Mihály kivégzését követelte, de István ehhez nem járult hozzá, sőt Vazult megerősítette Nyitra birtoklásában. Ekkor érkezett meg Domonkos halálának a híre. Vászoly-Vazul-Mihályt Csákváron Csák lánya, Korpona vette gondozásba. Felgyógyulása után Korpona, mint menyasszonya kísérte Nyitrára. Korpona nem tartotta jónak a 25 éve szokásban lévő hármas névadást. Úgy gondolta, hogy ez később csak zavart fog okozni az Árpád-, Harka- és Töhötöm-ivadékok között. Ha hármas szám kell, szüljön minden magyari nő három erős fiút. Amikor Sarolt 1012 medvetora után meghalt, Korpona lett az aranyasszony. Ekkor Vazultól már két lánya született, de mire Veszprémben 2 évre elfoglalta az Aranyasszonyok várát, a szüret végén meg-született Endre fia, 1015-ben Béla, 1016-ban Levente. Utána még 5 lánya született. Összesen tehát 10 gyermeket hozott a világra. Vazullal együtt ő is folyton az országot járta. Vazul pedig énekel szakadatlan az ősök dicsőséges harcairól, Korpona pedig közben a gyermekeknek mesélt sok ezer éves regevilágunkból. Gyermekeik Veszprémben nevelkedtek. Felcseperedve azok is folytatták apjuk “éneklő hadjáratát”. A nyarat Veszprém és Csákvár között osztották meg, a telet Veszprémben töltötték, a Bakonyban szokásos medvetori ünnepek miatt. (Az uruki kegyhelyen szülte meg Korpona első fiát, Endrét.) Anasztázék az esztergomi egyházvezetők tanácskozásán azon a nézeten voltak, hogy Erdeljü Gyula behívásának Vazul volt az oka, ezért Vazult is várbörtönre ítélték. 1022-től 1029-ig ő sem hagyhatta el Csákvárt, mint Erős Csák. De Korpona birtokán sok vendégük volt. A tizedfizetés alól mentes határőrvidékek önkéntes uruki adományokat szolgáltattak be nekik, hogy a Jász-síkság részére igriceket és regösöket képezzenek ki.

Korpona kétévenkénti váltások után harmadszor is lemondott az aranyasszony tisztségről. Utána Piroska, István húga lett a magyar törzsszövetség aranyasszonya. Ezzel Aba-Sámuel székhelye, Aba-vára, -a mai Feldebrő- István király védelme alatt álló hellyé lett. 1027-ben az Anasztáz vezette érsekség előterjesztésére István megengedte, hogy Vazult Nyitra várába száműzzék. Eredetileg is ez az országrész volt Vászoly-Vazul-Mihály hercegi birtoka. Korpona és Vazul tehát 10 gyermekével Nyitrára került. Ezt politikai szempontok is indokolták, hiszen Puszta-szeren a Vazul-ágat tartották alkalmasnak arra, hogy betöltse a királyi méltóságot. Arravalóságukat megmutatta az is, hogy a pusztaszer Nagy-Süánt Endre nyerte meg. Pusztaszeren elfogadták a háromfiús szaporodás elvét és a birtokelosztásnál is figyelembe vették. Ami pedig a neveket illeti, azt tartották, hogy nem lehet olyan nevet kigondolni, amelyik ne szerepelne a 24 törzs szövetségének névadó jegyzékében. Minden későbbi, akár bizánci, akár római név valamelyik ataiszi névből alakult, ha esetleg rövidített formában is. Imre feleségének magyarosan Iréne lett a neve, de Arvisura-Anyahita ötödik lányát is Irénének hívták. Ott szerepel a Nyék-törzs névadójában is. Adelhaid félig lengyel származású hercegnőnek a neve, mint Ada már Urukban is ismeretes volt az úzok névadójában. Egy másik ősi törvény úgy szólt, hogy minden település központjához legközelebb a nagycsaládok helyezkedjenek el, a kevesebb gyermeket nevelő családok legyenek távolabb a táltos és bábaasszonyok házától. A gyermektelenek kötelesek minden veszélyben védelmezni a nagycsaládosokat. De a sámán is ezeket köteles legsürgősebben gyógyításban részesíteni. A temetkezési sorrend is ilyenforma volt, a faluvégek központjától, vagyis a központi kegyhelytől jobbra és balra a 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1 gyermekesek és végül a gyermektelenek jöttek nyílvesszőik számától függően. Ez a temetkezési sorrend a magyar törzsszövetség megalakulásától kezdve kötelező volt. A pusztaszeri Nagytanácson, amelyen részt vettek a besenyő-szavárd és a baskir-magyar nemzetségfők is, Korpona javaslatára elfogadták a háromfiús szaporodás követelményét, a lányok számára nyolc gyermekes szaporodás fennmaradását is. Amikor István ennek az ősi törvénynek a megszavazásáról értesült, bánatában elsírta magát. Neki Gizellától már három Ottó fia és 2 lánya született, de mind meghalt. A végén Korpona javaslatára Sarolta erősítő életmódot ajánlott Gizellának. Ezt Anasztáz is helyeselte. Minden reggel egy hátasló várta a kápolnája előtt a királynőt és négy órát kellett lovagolnia. Utána Ada-Adelhaid palóc gyógyfüvekből készült fürdőt vétetett Gizellával. Mindennek meg is volt az eredménye, 1007-ben megszületett Imre herceg. Imre mindig örömmel kereste fel a Csákváron nevelkedő Endrét, Bélát és Leventét. Ezeket Erős Csák legkisebb fia tanította lovagolni, vívni. Imrének is az izmos Csák Zoltán lett a tanítómestere, eszményképe és legjobb barátja.