26.

PALÓC-VASVÁR FÉNYKORA 303. Arvisura Gát-Kolaj rovása 1077-1133

1077 május elsején Lam herceg az újjáépített Vasvár hegyére összehívta a palóc tizedeseket tanácskozásra. Ezen a következőket állapították meg. Nazir beavatott élete annyira tiszta és tanítása olyan egyszerű és meggyőző volt, hogy vallása -ha sok nehézség árán is-végül elterjedt a római birodalomban. Életének 29. évében Ordoszból Agadiba menet Urukban, Erek városában is hirdette a szeretet vallását. Ennek hívei lettek a magyar törzsszövetség vezetői is. De a nagy birodalomban a görögök keresztény vallása után megszületett a Péter apostol által alapított római keresztény egyház is. Csakhogy az a földi hatalom egyháza lett. Az érdek nélküli szeretet egyháza, vallása és a Bizánci keresztény egyház közötti nézeteltérések, meg a nyugat felől fenyegető veszély miatt a nyugati római egyházhoz csatlakoztunk. Érdekeink azonban megkívánják, hogy Bizánc, az észthoni Baskíria, Kuma-Magyarország, valamint a kun-úz szövetség irányában is fennmaradjon a jó viszony. Ezért a Duna vonalától az Almák Atyja városáig továbbra is fenn kell tartani, mint jó összekötő kapcsot a rovás használatát, Magyarkán pedig a Váradi Kuria által felállított magyar katolikus egyházat, melyet Róma is elismert. Háborús időkben mindig számíthatunk a Szavárd-magyar katolikus egyház híveire, ha viszont ők vannak veszélyben, a szavárd-és kuma-magyaroknak hazánkba való bevándorlását mindig megengedjük. Hiszen ők tartaléknak számítanak. És elfogadjuk uruki-mani bibliájukat is. István király szerencsétlen házassága folytán Pannon-Vasvár elvesztette a jelentőségét Lóbérc és Karatánföld elvesztése idején, rá már nem számíthatnak. Ezért Palóc-Vasvár területét kell kifejleszteni Rozsnyó-Rőce-Gerlice-Vashegy vonaláig. Ehhez szükséges a palóc tizedesek támogatása. László király terve szerint Sárlajta és Pozsony között ki kell építeni Lam várát: ez lesz hivatva megakadályozni a további német terjeszkedést. Régi Szlavónia és Horvátország Ilona és Zsófia hercegnők házasságai folytán társországunk, de Kálmán herceg tervbe vette Dalmáciának társországgá tételét is. Ezek a tervek azt jelentik, hogy Palóc-Vasvár területe Bikhegy vonalától Dobsináig terjed és kör alakban érinti Fülek és Garadna táját is. Az ismert okok miatt teljes vasanyagunkkal fel kell készülni minden eshetőségre. Ezek után felesküdtek László király terveinek véghezvitelére.

Ez történt az égerfa alapokon, bükkfából épült 21 karélyos, fazsindelyes Palóc-Vasváron. Ezzel elkezdődött az a korszak, amely Palóc-Vasvár egész vidékét fellendítette a kézműves iparban. Pannon-Vasvártól már nem lehetett remélni semmi erőfeszítést, mivel Avariát, a vasat bőven termelő Lóbércet és a Karatánföldet elvesztettük. Hírközlési célokra Lam herceg bevezette a palóc rovások használatát, ez az írás csak kevéssé tért el a maruzok, a daraguzok és a székelyek rovásától. Nagyállattartásban a páros rovásokat rendszeresítette, ezzel megkönnyítette a mezőgazdaságok tizedeseinek elszámolását. Az ősi rovást a nép udvari, vagy kézműves rovásnak hívta. A latin írás a Pannonföldön és a püspöki székhelyeken volt általános, a rovásírás világa Lam várától (a mai Hainburg) Magyarkán át Almák-Atyja birodalmáig terjedt. (A buddhizmus az ordoszi rovásírást teljesen megszüntette.) Dezső érsek Lam hercegről tudni sem akart. Lam már gyermekkorában is olyan makacs volt, hogy még az apja parancsára sem volt hajlandó megcsókolni a papok, még az érsek kezét sem, inkább elfutott. Ezért nem is nevezték Lamnak, csak a korán elhalt Lambert, Lampért nevén szóltak róla. Fehérváron, vagy Esztergomban csak a koronázáson és temetéseken jelent meg. A nyugati lovagok a halálmegvető hősiességről énekeltek és minden kis csetepaté előtt imádkoztak; Lam azt hirdette: István király óta csak imádkoztunk a békéért és elvesztettük az ország egyharmadát. De most fel kell készülnünk arra, hogy Hunnia és Avaria területéből mennél többet ismét a magunkévá tegyünk! László királyt, mint délceg lovagot megénekelték az igricek és regősök. Ő is imádkozott minden csatája előtt. Víziói is voltak. Énekesei ezt úgy magyarázták, hogy felajánlotta magát országának boldogulásáért. Alakjában is áldozattá válásra való készségében is Álmos életét örökölte. Szuvár csatamezején Álmos is az Encs kapu vidékén aratott győzelemről álmodott. Lam tizedesei minden tettét megörökítették és a tárkányszállásokon hőstetteiről énekeltek.

Amikor Rozsnyó és Zoltán vára alatt Bizáncból felbérelt kun és úz harcosokat fogtak el, nem kivégzéssel kezdték, hanem László király nevében felszólították őket a megtérésre. Így rendelte a király, mert az volt a szent meggyőződése, hogy aki a közös szent egyházhoz megtér, az örökké él. László király ezt a megbocsátó hajlandóságot apjától, I. Béla királytól örökölte. Harcban kitartó volt, Álmos szívóssága jellemezte. Nem Géza bátyja szerzetesi szemléletével, hanem inkább a pusztai nomád fejedelmek szemével nézett mindent. Lam uruki-mani keresztény, sőt majdnem pogány volt. Erősen hitte, hogy a Föld nem tányér-korong, mint ahogy az egyház mondja, hanem, mint a palócok mondják: gömbölyű. Ezt egy hajnalig tartó vitatkozás után László is elfogadta és ettől többé nem tágított, még a Váradi Kuria 1080-as tanácskozásán sem. De László kitartott a pápaság mellett is, megfizette a pápai tizedeket. Ami pedig a németeket illeti, nem titkolta, hogy ha összeütközésbe kerülne a német császárral, országát minden eszközzel megvédené. A nép a szegények, árvák és elhagyottak védelmezőjét látta benne. Salamont a királyi tanács tudta nélkül minden útján végigkísértette. Amikor a kocsmai verekedők a holttestét e tengerbe dobták, a tized-őrség kihalászta, elégette és porait Polából hazahozta. Az urnát bemutatták Lamnak. László király parancsára Salamon porait Visegrádon Salamon tornyának az árnyékában eltemették, temetésére meghívták Salamon pártolóit, akik Hunt-Pázmán-Vecelin féle ivadékokból tömörültek. Azok is látták a Salamon után maradt értéktárgyakat is. Erről főpapjaik Rómába is küldtek jelentést. Ezek után Salamonnak vadházasságban élő özvegye, Judit is megköthette az új házasságot. Nyugati körökben, számításba véve Magyarország jó gazdasági helyzetét is, mind több felől lehetett hallani, hogy az lesz a helyes, ha a Szentföldre vonuló hadaknak László király lesz a vezére. De erről sem László király, sem Lam hallani sem akart. A tizedesek medvetori tanácskozásán őszintén nyilatkozott: Bűnös vagyok, mert a 24 hun törzs szövetségének egysége ellen cselekedtem. A szentföldi csapatok feletti fővezérséget el nem vállalhatom; az ottani szabir-maradványokat nem gyilkolhatom le! Nem dísz a királyi korona, hanem súlyos teher. Lamnak és Lászlónak közös vágya volt kijutni a tengerre. Amikor húgát, Ilonát Zvojnomir horvát király feleségül kérte, a Királyi tanács Lászlóval és Lammal egyetértve beleegyezett a házasságba. Ezzel kapcsolatban Szlavóniában a Csörsz vonalán kiképzett tizedek telepedtek le.

László aztán Szlavóniát társországgá tette. Ilona férjét belső zavargások során meggyilkolták. Ilonának nem volt gyermeke és a horvát pártok az utódban nem tudtak megegyezni. Az özvegy a főurakkal László beavatkozását kérte. Lam felriasztotta a Csörsz vonal harmadéves legénységét és Rozsnyó tárkány leszerelő határőr részlegét. Horvátországot már majdnem teljesen megszállták, minden ellenállás nélkül, amikor Korbávia fellázadt. László király erre elfoglalta az egymással folyton viaskodó várakat. Első cselekedete az volt, hogy Zágrábban püspökséget szervezett, de VII. Gergely halála után pápai hűbérességre már nem volt hajlandó. Az új pápa nem is élezte ki az ellentéteket, hiszen Lászlót kedvelte és László sem folytatta tovább az előnyomulást Dalmácia meghódítására. Erre Lam is figyelmeztette, mert a tartalék kimerülő félben volt és a közrendre is gondolni kellett. IV. Henrik és a pápa közötti harcban László eleinte a pápa mellé állott, mivel Henrik akkor háborúval fenyegette az országot. Ez ellen úgy védekezett, hogy feleségül vette Rudolf sváb herceg lányát, Adelheidet. Rudolf azonban a Henrik elleni háborújában elesett és 1090-ben Lászlónak a felesége is meghalt.

Három lányuk volt: Telena, Igonka, Piroska. A bizánci és római keresztségben más-más névre is megkeresztelték őket. Váradon Zombor uruki püspök az említett neveket adta nekik. Ugyanez a Zombor püspök részt vett Bizáncban azon a keresztelésen is, amelyen Priszkosznak az Iréne nevet adták. László Lam tanácsára gyakorolta a püspökök kinevezési jogát, a Magyarka, Szakszin és Jászvásár magyar püspökeinek tanácsára nem ellenezte a papok házasságát. A pogány kunok megtérítésére élete utolsó percéig gondja volt. A Csörsz vonalán képezték őket tovább és a Szlavónia-Horvátországi rendfenntartó állományba kerültek. Arra még volt ideje, hogy István király törvényeit néhol egy kissé szigorítsa, másutt enyhítse. Párt-harcokba nem avatkozott bele, ezt Lamra bízta, aki mindent ügyesen megoldott. Ügyelt arra, hogy a Szentszékkel összeütközésbe ne kerüljön. Somogyváron francia szerzetesekkel bencés apátságot alapított. Az ünnepségen ott volt a pápa követe is. Abban viszont még Rómának sem engedett, hogy a kispapok nősülését megtiltsák. 1082 medvetorán Vasváron, ezt a tizedesek Lam álláspontjának helyeslésével fajírtásnak minősítették. Az uruki-mani biblia is megengedte a papok házasságát. A pápa viszont az uruki-mani bibliára és Jézusnak arra a levelére, amelyben a papok házasságáról van szó, azt mondta, hogy László király az ilyesmivel idegen nyáj nyomába szegődik. Lehet, hogy ebben része volt annak is, hogy László király betegségére hivatkozva nem fogadta el a keresztes hadak vezetését. Pedig még a császári koronát is felajánlották neki, de ő nem vágyott rá. A Váradi Kuria öregei azt mondták: amikor László király az oltár előtt imádkozott, a földről fölemelkedve lebegett. A kunok elleni harcában meg, amikor a sereg éhezett, bölénycsordát varázsolt eléjük, dárdájával pedig vizet fakasztott. Torda mellett, mikor a nagy kun sereg László király hadát üldözőbe vette, László Aranyasszonyos zászlóját az égre emelte és így imádkozott: "Jóságos Földanya, Istennek szent Anyja! Segíts meg bennünket!" És ebben a pillanatban a sziklahegység kettévált, a száguldó kunok a hasadékba zuhantak és szörnyet-haltak. László király serege megmenekült. Az 1091. esztendőben nagy szárazság volt. A kunok Kövezsden túl üldözték a király seregét. Elérték a Mátra völgyében Verebély faluját és itt már nagyon szomjasak voltak.

László így imádkozott: Jóságos Földanya! Adj inni a seregemnek! Az ősanya megjelent és László előtt lebegve 720 lépésre egy sziklához vezette. Itt László az ősanya intésére dárdájával a sziklába szúrt és a sziklából három helyen víz fakadt. A szomjazó sereg ihatott, a vízhez szarvasok siettek és így a vitézek ennivalóhoz is jutottak. Azon a szent helyen, ahol a Földanya megjelent, Lam szekeresei és az ácsok még László király életében egy kegyhelyet építettek. Ettől kezdve a fiatal házasulandók itt esküdtek, a helyet pedig Szentkútnak nevezték. Testőrségét a székelyek adták. II. Zoltán, Rozsnyó tárkányfejedelem unokája vezényelte őket Váradra. Ez a város volt László szívéhez a legközelebb. Innen indította a kunok és úzok ellen legdicsőbb hadjáratait is. Leszerelt testőrségét Mosonba, Lam várának környékére, a Zalaőrségbe és Pozsonyba telepítette. Testőrsége minden évben Vasvárra is elkísérte a palóc medvetorra. Vele volt mindig Rozsnyó székihun tárkányfejedelem is, aki a vasbánya vidéken lévő Rozsnyó várost újjáépítette. 1094 őszén kaukázusi avarok érkeztek a Baracsságba. Uruki-mani hitűek voltak, de Zoltán várában felvették a nyugati kereszténységet. A városépítésben foglalkoztatták őket. Ebben a nagymérvű munkában sok kézre volt szükség. És a vaskő-fejtő tizedek munkájában részt vettek és Lam herceg tervei szerint Dalmáciában is mennél előbb meg kell szervezni a dolgokat, hogy tengerhez jusson az ország. De ehhez akkor még ötévi erőfeszítésre volt szükség. László király jóelőre megbízta Rozsnyó tárkányfejedelmet a rendfenntartók kiképzésével. László király is, Lam herceg is nagyon szerette Rozsnyó tárkányfejedelmet, számítottak is rá, mert akaratát Vasváron is, a fehérvári tanácskozásokon is mindig keresztül tudta vinni. 1083 augusztus elején székely testőrségével ott volt a fehérvári ünnepségen is, amikor István királyt, dédapját szentté avatták. Rozsnyó akkor azt mondta: Mért nem lehet egy füst alatt Imre herceget is szentté avatni? II. Zoltán kiskirály utódai a székely testőrséggel együtt addig el nem hagyják Fehérvárt, amíg ez is meg nem történik. Könyörgés ide-oda, kiutasítás, parancs, semmit sem használt. A székely testőrség nem tágított: folyton imádkozott, gyónt és áldozott a nagy székesegyházban, de a helyőrséget nem hagyta el. Fehérvár lány-és asszonyserege is nagyon megszerette a víg testőrhadat. Lam előtt Rozsnyó kikötötte, hogy a szenttéavatás nem a hadsereg és az iparosítás terhére fog menni, hanem a költségeit a papság bevételéből kell fedezni. Az esztergomi érsek vállalta és Lam szemet hunyt az aranybányák szétosztása felett.

A külföldi vendégek és a rendfenntartó testőrség élelmezése tehát az érsekséget terhelte, a makacs testőrség nem tágított. Rögtön megindult hát a sűrűbb levelezés és a sürgetés Imre herceg szentté avatásának kérdésében is. László is, Lam is pártolta a testőrség javaslatát. Így aztán a pápai követ már 1083 november 5-én szentté avatta Imre herceget. Ünnepségek voltak nemcsak Fehérváron, hanem a Váradi püspökségben is. Az ünnepségeken Moson, Pozsony, Lamvár, Felsőőr, Csíkszék, Gyergyószék, Kézdiszék és a Barcaság is képviseltette magát. A nagyváradi ünnepségeknek szervezője Kálmán herceg volt, az Árpádház későbbi uruki-mani öspöröse. Csak 1094-ben tették meg uruki-mani püspöknek, hangoztatva, hogy az ő halála után már nem lesz több Árpádházi püspök, mert Magyarországon az uruki és a római katolikus egyház egyesült. Az egyesítés főként László király érdeme volt. Amíg a testőrséggel együtt a tizedesek is Fehérváron időztek, Kálmán herceg saját szemével láthatta, milyen hatalmas erő van az ősi tizedesi intézményben. Hogy megnyerje őket, Lamhoz és Rozsnyó tárkány-fejedelemhez fordult. Elég gyakran részt vett Vasvár medvetorán is, hiszen az ország sorsa itt dőlt el. Nemcsak Zombor uruki püspöknek, hanem Kálmán hercegnek is szenvedélye volt a könyvgyűjtés. Mani bibliától kezdve arab tudósok bölcseleti könyveiig mindene megvolt három helyiséget betöltő könyvtárában. Irodalmi jártasságát még az ellenséges érzelmű püspökök is elismerték, amikor, bár lekicsinylő igyekezettel, így nyilatkoztak: Kálmán váradi püspök volt, de mivel Lászlónak csak lányai voltak, uralkodnia kellett. Könyves király lett belőle. Az öccsét, Álmos herceget Lam herceg tanácsának kikérése nélkül, lázadás miatt megvakíttatta. Szent Istvánon is túltett, mert Álmos herceg 5 éves kisfiát szintén megvakíttatta. Mindenki azt mondta rá: László derék, szép szál király volt, aki egy fejjel kimagaslott harcosai közül, de Kálmán csak könyvet hordott mindenüvé a hóna alatt és ettől megpuklisodott. De rosszaságában még sántítani is kezdett. Lam herceg, ha elő nem készíti hódításait, nem lett volna annyi sikere. Kálmánt László király sem kedvelte. Az 1095. évi medvetori tanácskozáson azt mondta, hogy sokkal szívesebben látná a trónon a szép külsejű Álmos herceget. A főurakat azonban nem a szép külső, hanem Kálmán műveltsége hódította meg. Az idegen nyelvű magyar főpapsággal II. Orbán pápa is a Püspökből lett királyt támogatta. Kálmán átdolgozta és kiegészítette Szent István és László módosított törvénykönyvét, megszüntette a boszorkányégetést. István is, László is hitt a boszorkányok létezésében. Lam felesége is egyetértett vele. Ózd lánya, Kolaj, amikor Ur, Uruk és Tuspa városából jövet magával hozta az uruki-mani Biblia egyik fogalmazvány példányát, abban megmutatta Kálmán püspöknek Jézus szabir nyelven agadi írással írt levelét. Abban ez állott: Boszorkányokról pedig, mivel nincsenek, említés se tétessék! De Kálmán a tündérekben sem hitt, elfordult a szép nemtől is. László király korában Kálmánt, mint királynak alkalmatlan személyt mellőzték. Horvátország királyának is Álmos herceget tette meg a királyi tanács. Kálmánra pedig azt mondták: A püspökök és a papok azért vannak, hogy imádkozzanak. Kálmán aztán minden idejét tanulásnak szentelte. Képzettségével akarta bebizonyítani, hogy mégis csak uralkodásra termett. Vasvár medvetorán Lam herceg, aki a békességet kereste, azt tanácsolta Kálmánnak, hogy menjen egyházi tanulmányútra Lengyelországba.

Közben meggyőzte László királyt, hogy Kálmánt nem szabad törvényes jogából kisemmizni. Nem szabad felújítani a testvérviszályt. László akkor hazahívta Kálmánt s az, mint trónörökös, megkapta az Erdőelvi kiskirályságot. Ám Álmos herceg lelkében már elhatalmasodott a hatalomvágy, pedig Kálmán megkoronázása után megosztotta vele az országot. Horvát ország királya azonban nem tudott megnyugodni és a főúri csoportokat Kálmán ellen uszította. II. Orbán pápa azt javasolta, béküljenek ki. A kísérletezés 1095-től 1106-ig folyt közöttük s végül Álmos herceg előzetes tárgyalások után V. Henrikhez futott és Salamonhoz hasonlóan hűbérül ajánlotta fel neki az országot. Lam herceg mozgósította az uruki keresztényekkel bevándorolt kun és úz vitézekkel és kuma-magyar tárkányokkal megnövelt seregét és Pozsonynál csúf módon megverte Henriket. A sereget most már nem lehetett megállítani. Horvátországban legyőzte Pétert, az utolsó horvát királyt. Péter életét vesztette a csatában. Ezután sorra hódoltatta Zárát, Spalottót, Traut, Vegliát, Arbét és Oserót az albánsággal. Ezzel Velence hatalma megszűnt a Dalmát tengerparton és a velencei doge lemondott Horvát és Dalmát hercegi címéről. Kálmán teljesen önállósította magát. Lelkiismerete nem bántotta, hogy a továbbiakban nem kérte ki Lam herceg tanácsát. Csak még egy tanácsát szívlelte meg, hogy a német császárság árnyékában csak erős Magyarország állhat meg. Lam a pozsonyi győztes csata után figyelmeztette a Királyi tanácsot, hogy a Csörsz vonalán kiképzett sereg most már páncélos sereg. Nyugattal bármikor felveheti a versenyt, Kelettel azonban nem szabad összeütközésbe kerülni, mert a kun besenyők és a fekete úzok a magyarság régi harcmodorában küzdenek. Kálmánnak tehát megbízható serege volt. A dalmátokat tehát felszabadította Velence elnyomása alól, és hogy megnyerje őket, minden jogot megadott nekik. Megígérte, hogy magyarok addig nem telepednek a városaikba, amíg ők erre engedélyt nem adnak, csupán őrségeket hagynak hátra, az ellenséggel szembeni védelmül. Hűségesküt is csak a koronázás után kért a vezetőktől, akik valójában csak kedvezőbb hűbérurakat kaptak, mint amilyen Velence volt. László és Lam herceg terve most vált valóra. A Bizánc felőli kun támadások megszűntek azzal, hogy László király legkisebbik lányát hosszú jegyesség után feleségül vette I. Alexiosz császár fia, János trónörökös. Piroska férjhezmenetele után Bizánc császára átengedte a dalmát városok hűbéruraságát Kálmán-nak. Horvátországot és Szlavóniát illetően Kálmán lemondott arról a jogáról, hogy a püspököket ő nevezze ki, ami egyébként apostoli joga volt a magyar királynak. V. Henrik legyőzése után a Szentszék az 1106. évi zsinaton hozzájárult ahhoz, hogy Horvátország Szlavónia és Dalmácia magyar hűbériség alá tartozik.

A Lam herceg által felszerelt hadsereget II. Orbán pápa alkalmasnak találta a Szentföld visszafoglalására, László király vezetésével. Lam azonban, ismerve az uruki és agadi viszonyokat, ezt őrültségnek tartotta. Most Kálmán uralkodása alatt újból esedékessé vált a Szentföld visszafoglalása és Palesztina fel-szabadítása az arab megszállás alól. A nyugati papság és a pápaság bíztatására megjelentek az első kereszteshadak. Zimánynál fosztogatni kezdtek, ezért Lam serege kiverte őket az országból. A második hullámot Kálmán a mosoni várból való kitöréssel állította meg. A nyugatiaknak meg kellett tanulniuk, hogy Magyarország nem olyan barbár ország, ahol el lehet kezdeni a Szentföld felszabadítását. Amikor azonban Bouillon Gottfred jött rendezett lovagi seregével és követek útján engedélyt kért az átvonulásra, Kálmán Pannon-halmán megvendégelte, megadta az engedélyt az átvonulásra, és amikor az átvonulás zavartalanul lefolyt, még a túszokat is ajándékkal látta el. Ez igen megnövelte Kálmán tekintélyét. Kálmán házassága is az olasz viszonyokhoz és a pápaság szempontjaihoz igazodott. I. Roger gróf lányával kelt egybe, de előbb küldöttségek, győződtek meg az ország anyagi helyzetéről. Az 1097. évben aztán a menyasszonyt is Magyarországra engedték. Itt történt meg a házasságkötés és a királynő megkoronázása. Ebből a házasságból született Kálmán utóda, II. István, aki 1116-tól 15 éven át uralkodott. Amikor Bunilla királyné meghalt, Kálmán a szuzdali fejedelem lányát, Eufémiát vette nőül, Álmosnak pedig a kievi nagyfejedelem lánya, Predszlava volt a felesége. Kálmán házassága nem volt szerencsés. Feleségét házasságtörésen kapta és hazaküldte Szuzdalba. Lam herceg mind a két házasság ellen tiltakozott, mert nehéz feladata volt kétfelé is hadfelszerelést biztosítani. Költségesek voltak a téli hadjáratok és a páncélos lovagi sereg felszerelését sem lehet egyik napról a másikra előteremteni. Kálmán dölyfösen ment a Rurik-fiak testvérharcaiban igazságot tenni. Amikor pedig vereséget szenvedett, nem az ellenség verte meg, hanem az azoknak segítő kunok. A vereségre Lam már indulásuk előtt figyelmeztette, de mégis hadba szállt a bosszúálló rokonok mellett. Dávidnak a felesége 1109-ben követségbe jött Kálmánhoz. Kálmán lábaihoz borult és könnyezve kérte, ne bántsa népét, de ő belerúgott a könnyező asszonyba. Dávid herceg ekkor a kunokhoz fordult és segítségükkel legyőzte a nehézfegyverzetű, lassan mozgó magyar sereget. Kálmán maga is csak nehezen tudott menekülni. Kálmán ellentéte volt László királynak, aki a Királyi tanács javaslatait mindig figyelembe vette. Álmos herceggel, pápai intésre többször is kibékült, de ellentéteik mindig kiújultak. Amikor a Tiszánál farkasszemet nézett Kálmán és Álmos serege, a tizedesek nyíltan megmondták: Az ország népe nem hajlandó butaságból hősi halált halni! Kálmánnak déli győzelmei ellenére nem voltak igaz barátai. A nép többre becsülte Lam "kutyás herceget", megfontolt országvezetését. Kálmán hitt az ősi korona erejében. A sima abroncskorona Urukból került Tuspába és az Álmosház tulajdonába. Később minden király a maga ízlése szerint díszítette. Mindig a legbiztonságosabb helyen: Vasváron őrizték. Kálmán csak élete végén hallgatott az elaggott Lam hercegre, míg 1116. Február 3-án meghalt. Lam herceg a fehérvári királyi temetkezőhelyen, Szent István és Szent Imre mellé temettette. Utána még részt vett 1117 medvetorán, Vasvár hegyén. Ott voltak gyermekei, unokái és dédunokái is. Tizenkét fia és hat lánya született. Unokáinak száma 24 volt. Az ünnepségre még a 8 dédunokát is elhozták. Amikor öccse, Lambert meghalt, úgy gondolta, neki kell öccse helyett is kellő számú utódot maga után hagyni. Így aztán 18 gyermeke született.

Gyermekeinek az Arvisura-naptár szerinti neveket adott. Fiai voltak: Bellény, Csucsom, Dernő, Gencs, Imola, Ladány, Rőce, Bolyk, Kelecsény, Csetnek, Uza és Kobéla. Lányai: Almány, Betlér, Gerlice, Gortva, Jósva és Hisnyó. Unokái: Madaras, Derencsény, Dobra, Gócs, Cikó, Leste, Oskó, Feled, Doma, Bugyik, Lubény, Pozsá-ló, Bebek, Csató, Okolicsány, Cserencsény, Kökényes, Zsedény, Guszona, Hársika, Pócsika, Ilon és Tama. Dédunokái: Veszverés, Zagrágy, Petne, Berzéte, Bablus, Csépány, Hacsa és Csoltó. Lam herceg a saját vagyonával is okosan gazdálkodott. Minden utódának gerendavárat építtetett és még a szeretett pulijainak: Ildunak és Lambinak utódaiból juttatott nekik. Palóc-Vasvár, vagy ahogyan a rokonlátogatók nevezték: Ózd-Vasvár Endre, Béla és Levente intézkedésére 1012 és 1062 között épült ki égerfa alapokon 24 karéjos bükkfavárrá. Az alapok lerakását Aba Sámuel király jelenlétében végezték el Ózd és Várkony palóc, Bolyok és Csépány barkó, Arló és Bellér avar várépítői, ácsai és a vegyeslakosú Hangony kőfaragói és kemenceépítői. Minden lakóhelyiségbe búboskemencét építettek. A 24 karéjos kegyhely és a hercegi termek padlófűtéssel voltak fűthetők. Ismert személy volt Vasváron Lam idejében Turi. Szakszinnal és Magyarkával tartotta a kapcsolatot, Gát Füzesgyarmat és Urálbérc Örege között volt összekötő. 1113-ban ilyen rokonlátogatásról jött Vasvár-ra, amikor Asszó táján leesett a lováról és szörnyet halt. Sajó-Ordosz vára alatt temették el. Kálmán 1116-ban a halálos ágyán megkérte Lamot, hogy nagyon vigyázzon szertelenül viselkedő fiára, mert ő munkatársainak segítségével rendezett viszonyok közé került országot hagy hátra és nem szeretné, ha a fia mindannyiuk munkájának a gyümölcsét elprédálná. Erre Kolaj aranyasszony figyelmét is felhívta István fia jelenlétében. Lam a "kutyás herceg", aki az ország anyagi helyzetét 43 évi munkájával rendbe hozta, 1117-ben a medvetor 5. napján, 57 éves korában halt meg. Hun szokás szerint Ózd-Vasváron elhamvasztották és a porait legkedvesebb vadászterületén, Murány környéki várában helyezték el, emberfejes urnában. Felesége Kolaj aranyasszony még 1120-ig élt, Kálmán végakaratának megfelelően, II. István királyt sikerült visszatartania az északi hadjárattól. Kola aranyasszony nyilvántartotta az uralkodóházat. Feljegyzései szerint: Endre élt: 1012-1060---48 évet Béla élt: 1015-1063---48évet király volt: 1046-1060 között király volt: 1060-1063 között Fiai: Salamon és Dávid fiai: Lam Géza László 1052-1085 1055-1094 1060-1117 1045-1077 1048-1095 (33év) (39év) (57év) (32év) (47év) király: 1063-1074 1074-1077 1077-1095

Géza fia: Kálmán élt: 1065-1116---51 évet király: 1095-1116 Kálmán fia: II. István élt: 1098-tól király 1116-tól

Kolaj aranyasszony 1120 július 31-én halt meg. Bolyk fia uruki-mani templomának a kertjében helyezték örök nyugalomra. Utána 1120 medvetorán a tizedesek vezetői még összejöttek Vasvár kegyhelyén és felesküdtek Kálmán és Lam végakaratára, hogy II. Istvánt visszatartják az északi hadjáratoktól. Eddig tartott Ózd-Vasvár fénykora.

HÁRMAS KIRÁLYSÁG A KELETI-NAGYVÍZIG

303. Arvisura Dajka rovása

1080-1136 Lam herceg húsz éves volt, amikor véget ért a Szakszinban tartott 5 éves sámánképzés. Utána 4 évig Dunakeszitől Tiszakesziig terjedő részen tárkánykiképzésen vett részt. Azért kellett először Szakszinba mennie, mert ott a Csákoknak a Szilasi, Vid, Zilis és Gyürki ága is képviseltette magát: az Árpádház uralkodó ága is elküldte tehát Lam herceget. Apjuknak, az előrelátó I. Béla királynak, aki előbb Endre mellett sokáig csak hadvezér volt, az utolsó akarata, hogy Géza legyen a római kereszténység híve, László törekedjen minden erejével Bizánc megbékítésére, Lam pedig kövesse az ősi magyar vallást, s tegyen eleget az ősi 8-as szaporodási törvénynek is. Amint a Csákok teszik, ne engedje kipusztulni az Árpádházat és igyekezzen az uruki-mani kereszténységet összeegyeztetni a régi sámánizmussal. Lam herceg már tárkányképzős korában is foglalkozott közügyekkel: az Álmos-Lebédház külügyeit irányította. László király még Endre uralkodása alatt, 11 éves korában egy évet töltött Bizáncban. Erre az időre emlékezve később mindig elragadtatással beszélt a bizánci kultúráról és pompáról. Ebbe édesapja, I. Béla király is egyetértett vele, úgy tartotta, hogy Bizánc felé is igazodnunk kell. Béla halála után azonban Endre fia, Salamon erősen Róma és a német császárság felé kötelezte el magát. Amikor azonban Salamon elűzése után a Géza, László és Lam herceg vette át a hatalmat, erős közeledés indult meg Bizánc felé. Ez azonban nem hozta meg a kívánt eredményt. A besenyők országát a török nyomás folytán elárasztó kun és fekete-úz népek továbbra is a sámáni vallást követték, de a besenyők nagyobb része már az 1050-es években kezdett áttérni a bizánci hitre és ezzel együtt járt, hogy mind többen beszélték a nyugodtabb életet biztosító kievi fejedelemség nyelvét is. Így aztán az 1055-60-as népszámláláskor a besenyők létszáma már erősen meg-csappant. Az uruki-mani tömegek Tuspa-Uruk tájáról fenntartották ugyan a magyarkai létszámot, de a sámánizmus mellett megmaradt kun és fekete-úz törzsek már kezdték ellepni az egykori Lebédiát. Ezek a lovasok aztán minden jólfizető államnak a szolgálatába szegődtek. Bizánc is elkezdte tehát őket pénzelni Magyarország nyugtalanítására. László hercegnek egész életében a fekete-úz és kun lovasok ellen kellett harcolnia. Érthető hát László herceg és Lam herceg számítása, hogy a veszély elhárítása végett mindenáron közelednünk kell Bizánchoz. Ennek a közeledésnek a hatására küldte Dukasz Mihály császár I. Gézának a bizánci zománcképes ab-roncskoronát. Ekkor kezdett viszont Róma erős nyomást gyakorolni Géza királyságára. Géza ebbe lelkileg teljesen beleroppant.

Lam herceg ekkor járt Szakszinban sámánképzésen. Egy kis időre sikerült is leállítania a fekete-úz és kun betöréseket. Lam herceget az édesanyja Lampértnak, Endre király felesége pedig Lambertnek nevezte. A papság mindkét nevet használta. Amikor Szakszinba távozott, az a hír terjedt el róla, hogy vadászat közben valahol meghalt. Csak Béla király és közvetlen környezete tudta, hogy Lam herceg távolléte a hármas királyság összekovácsolásának a célját kívánja szolgálni. Lam már 1080-ban azt javasolta I. Lászlónak, hogy valamelyik leányát Bizáncba adja férjhez. A királyi tanácsban ezt azzal indokolta, hogy: Nemcsak Róma, hanem Bizánc felé is kell igazodnunk, mert így egyik szellemi központ sem hatalmasodik el rajtunk! Azért azt javasolom, hogy a Magyarkai aranyművesek egyesítsék az István-féle arany abronccsal Dukasz király arany zománcos koronáját és az uruki-mani Gilgames-koronát. Ez így szépen kifejezi a hármas királyság eszméjét. Nem szabad elfelejteni, hogy végső esetben Kelethez is fordulhatunk. I. Lászlót először Palóc-Vasváron koronázták királlyá a Gilgames koronával. Az ellen azonban erősen tiltakozott, hogy amíg Salamon él, Fehérváron is megkoronázzák. Lam sokáig tanakodott magyarkai sámántársával, Dajka aranyművessel azon, hogy a Rómából, Bizáncból és Urukból kapott három koronát, hogy kellene összeszerkeszteni, hogy egyik adományozó se sértődjön meg. Dajka aranyműves ekkor még Palóc-Vasváron működött. Ott az uruki-mani keresztények is és a sámán-hit követői is nyugodtan végezhették vallási szertartásaikat. A három herceg: Géza, László és Lam az 1074. évi medvetoron megegyezett abban, hogy Palóc-Vasvárt mind az esztergomi, mind, az egri egyház befolyása területéből kivegye, illetve a sámáni tanok védett területévé tegye. Ezen a medvetoron már a 15 éves Kálmán herceg is részt vett. Bár Váradon nevelték, mégis hajlott az uruki-mani keresztény hit felé, ezért így érvelt: Nem szabad tovább vazallusként élnünk, hanem az uruki, a római és bizánci korona egyesítésével a mi országunk is szabad lehet! Örökölt javainkra támaszkodjunk és soha senkihez se menjünk könyörögni, az idegen segítség mindig csak anyagi romlással jár. Ne felejtsük el: Vajk és Gizella házassága folytán elvesz-tettük az Encsig terjedő Avarföld jó részét. Dajka aranyműves Palóc-Vasvár égerfa alapokon nyugvó gerendavárában állította fel műhelyét, majd amikor László király került a királyi székbe, Lam herceg az esztergomi várba való áthelyezését javasolta. Salamon király halála után, 1086-ban kezdett hozzá a hármas királyi korona összeszereléséhez. Akkor már 10 aranyművesből állott a csoportja. A munkát I. László meghagyására végezték.

1087 aranyasszonyának havában, István király napján a főnemesség beleegyezésével I. Lászlót a hármas koronával a 24 hun törzs szövetségének királyává koronázták. Ennek a koronázásnak legrajongóbb híve Kálmán herceg volt. Ő a bizánci császárság, az "isten császárság" eszméjét akarta a magyar királyság jövőjévé tenni. Uruk-Gilgames mítoszát szerette volna Róma és Bizánc ereklyéivel erősíteni. Így illette a Szentkorona a szentté avatott István király után egy lovagkirály fejét is. Álmos személye, a Turul-nemzetség hírneve, a hármas korona, meg a Palóc-Vasvártól Szakszinon át Ordoszig és onnan tovább a Keleti Nagyvízig elevenen élő sámánhit ereje mind azzal a bizalommal töltötte el a királyt is, a népet is, hogy a hármas alapon nyugvónak tekintett királyság az idők végéig fennmarad. I. László király tekintélye és Szent István államszervező munkájának emléke megerősítette Kálmánban a jövőbe vetett hitet. Mindannyian helyeselték hát, hogy Palóc-Vasvár szoros kapcsolatban legyen sámán-kegyhelyével összekötve a múltat, jelent és jövőt.

Bizáncban Kálmán terveinek megfelelően ott élt később (a keresztségben kapott Iréne néven) I. László lánya, Piroska. Magyarország sokat köszönhetett a tőle származó megbízható híreknek. A Csák nemzetség mindig küldött Szakszinba és Bugátba sámánképzősöket. Lamnak ezek voltak a legmegbízhatóbb hírszerzői. Kajdu mongol vezér is Lammal lépett kapcsolatba. Így került sor a Csák nemzetség dicsőségét emelő Jászvásári találkozóra. Kajdu Szakszinban feleségül vette a beavatott Boglárka rimalányt. Boglárka azt vallotta és hirdette, hogy csak a Káma és Mirina szerelmének emlékét őrző kialakult nyolcas szaporodási elv biztosíthatja a magyar törzsszövetség további életét. Úz lovasait gyakran küldte Magyarországra. Ezek lovaikat mindig elszállásolták és Palóc-Vasvárt csak Ózd-Vasvár néven emlegették. Hála Lam hercegnek és az Ordoszig terjedő sámánvilág erejének, Kálmán életében Nyugat és Dél felé minden hadjárat győzelemmel ért véget, amikor azonban Kálmán Palóc-Vasvár határozatai ellenére Kelet felé is elkezdett háborúskodni, vereséget szenvedett. Kálmán fia, II. István, aki 1116-tól 1131-ig uralkodott, a Lam herceg és az apja által biztosított jólétéből élt. Szeszélyei és lobbanékonysága oktalan háborúkba sodorták. Amíg Lam élt, még mentek a dolgok, de Lamnak 1120-ban bekövetkezett halála után István minden cselekedetével csak ellenségeket szerzett. II. István testvére, László még 1112-ben meghalt. Ezzel semmivé váltak Kálmán királynak hozzá fűzött nagy reményei. A 11 éves László minden tekintetben nagybátyjára, Álmos hercegre hasonlított. Erre alapította Kálmán a maga reményeit. Zsófia nevű nővére a Bebek-hadba ment nőül, az Abák nemzetségébe. Később sok dolga volt népes családjával és a várépítésekkel. Az építkezésekbe Lam tanácsára kezdtek.

Zsófia így nemigen tudott az ország dolgaiba beleszólni. Azok a főurak, várbeli századosok, határőrizeti tizedesek azonban, akik Kálmánt meg tudták győzni a testvérháborúk esztelenségéről, most az orosz Rurik ház belső villongásai miatt indított háborújában is visszatérésre tudták kényszeríteni. Kálmán öccse, Álmos herceg a bátyja halálakor Bizáncba menekült. De Lam herceg azt is ajánlatosnak tartotta, ha Piroska-Iréne mellett hírszerzéssel foglalkozik. 1110-től anyagilag Lam herceg tartotta fenn Álmos herceg bizánci csoportját. 1129-ben Álmos ott is halt meg. Lam halála után Álmos kiadatását követelte István király, de kérésének teljesítését megtagadták. Ezért II. István háborúba is keveredett Bizánccal. Kommenosz János egyszer azt mondta a feleségének, Iréne-Piroskának, hogy a magyar király az ő alattvalója. Erre Piroska azt felelte, hogy téved, mert a magyar királyok közül még senki se volt a bizánci császárság alattvalója. Ez a beszéd, vagy szóváltás fülébe jutott II. Istvánnak is. Az pedig haragjában hírtelen hadba szállt, de hatalmas seregével az egy évvel azelőtt szenvedett vereségért is szeretett volna elégtételt venni. Barancs ellen fordult és 1129-ben elfoglalta. Majd hírtelen átkelve a Dunán összezúzta Kommenosz János seregét. Ha János császár feleségének egyik rokona II. István tervét el nem árulja, még a császár is fogságba kerül. János nagy hírtelen elmenekült, de utóhadát István foglyul ejtette. A besúgó asszonyt aztán elevenen megégettette. Kommenosz János ezek után békét keresett és többé nem támadta meg Magyarországot. Piroska-Iréne tanácsára II. István az Álmos lányát, Adelhaidot visszafogadta az országba. Ugyancsak befogadta az 1124-ben Bizánc területéről elűzött besenyő sereget is. Ezeknek azért kellett onnan elmenekülniök, mert nem voltak hajlandók II. István ellen harcolni. István a besenyőket beosztotta a testőrségébe. A főurak helyeselték azt a Palóc-Vasvár medvetorán elhangzott követelést, hogy a király nősüljön meg. El is vette egy francia-normann grófnak Itáliában élő lányát, gyermeke azonban nem született. Erre több Csák-hadbeli főúr is királynak jelöltette magát, sőt emlegettek egy bizonyos Ault is, aki a király Zsófia nővérének és egy Csáknak második házasságából született.

Már-már úgy látszott, hogy megindul a harc az uralomért, amikor II. István a pártütő főurakat kizavarta az országból. Ő maga még fiatal volt de rendszertelen életmódja korai halálát okozta. Amikor Piroska tudomást szerzett a betegeskedéséről, megüzente, hogy Lam népes családja a megvakított kis Bélát biztonságba helyezte. Bélát II. István az udvarába hozatta és Piroska tanácsára Uros szerb zsupán leányát kérette meg neki feleségül. Vak Béla és Ilona házasságát gyorsan megkötötték és II. István még megérte, hogy a fiataloknak megszületett az első fiuk. A gyermeknek nagy ősük után a Géza nevet adták. A kis Géza keresztapaságát II. István vállalta. Kálmán törvénytelen fia, Borisz azonban trónkövetelőként lépett fel. Felesége egy bizánci hercegnő volt. Amikor a fia, Kálmán megszületett Borisz trónigénye a görög császári udvarban is tetszésre talált. Közben II. István bűnbánattal eltelve szerzetesi ruhába öltözve várta a halált. Ez 1131. évi március 1.-én be is következett. Az utolsó medvetoron azt kérte, hogy Nagyváradon László király mellé temessék. Azt gondolta, hogy ott megnyugszik. Nagyon bántotta, hogy tönkretette, amit László megteremtett. Ugyanis László király terve volt Dalmácia és Horvátország meghódítása. Velence azonban egy időre Dalmáciát visszaszerezte. II. Béla, a vak király tehetséges uralkodó volt, de azért szívesen támaszkodott felesége öccsére, Belos bánra. Borisz (az elűzött Eufémia királynőnek Oroszországban született fia) apjának kolostorba vonulása után állott elő a trónkövetelésével. Kálmán nem ismerte el fiának, de az egyházi törvények alapján mégis az ő fiának tekintették. Borisz Bizáncban kapott ugyan feleségül egy görög hercegnőt, de katonai támogatást már nem. Ezért Boleszló lengyel herceg pártfogásába ajánlotta magát. Lengyel-orosz segítséggel megindultak Magyarország ellen. Borisznak itt is voltak hívei. II. Béla összehívta Aradra az országgyűlést, ahol feltették a kérdést, hogy méltó-e Borisz, a törvénytelen fiú a koronára.

Aki már az országgyűlésre jövet is ingadozott, azt II. Béla hívei felkoncolták. Borisz és Béla seregei már szemben állottak a Sajó két partján, amikor a király tanácsülésére belovagolt a Győr nembeli Sámson és rárivallt a vak királyra: -Hitvány kutya! Mit csinálsz az országgal? Borisz az urad! Ő bírja az országot, te pedig menj apád után a kolostorba! A főurak megdöbbenve hallgatták a részeg főúr ordítozását. De nyomban le is szúrták. Sámson, aki annak idején részt vett Béla megvakíttatásában, súlyos páncélzatával a Sajóba zuhant és belefúlt. Boleszlóhoz követeket küldtek azzal az izenettel, hogy "nem illik egy fattyúnak országot keresned. A korona II. Bélát illeti, ő a hármas korona jogán az ország törvényes ura." Erre Borisz hívei, a magyarok, lengyelek és oroszok oszladozni kezdtek, amiben része volt annak is, hogy a király nővérének a férje is megjelent osztrák csapataival és már megközelítette a Sajó vonalát. A király csapatai támadásba mentek és megverték a Borisz oldalán megjelenő csapatokat. Borisznak és Boleszlónak is futnia kellett. A király azonban még Sámson barátait sem büntette meg, s ezzel okosan megerősítette a tekintélyét. Jó viszonyba került a német császárral is és Zsófia nevű lányát még gyermekkorában feleségül adta a császár fiához. A főurak egy csoportja titkos számítással mégis az egykori Lebédiába lovagolt, de a Csák nembéliek kitartottak II. Béla mellett. Béláék megerősődve még Velencén is győzelmet arattak. Ez a köztársaság nem tudta a szaracénok ellen megvédeni Dalmáciát, ezért a dalmát városok a magyar király mellé álltak. Az így indult hadjáratban a Csák nembéliek teljes létszámmal részt vettek. Őket összekovácsolta, hogy II. Szabolcs, az Álmos-Lebédház közös nagyfejedelme kezességet vállalt azért, hogy Csák fősámánnak árván maradt 12 fiát és lányát meg fogja védeni jogaikban. Minden tisztségéről lemondott ezért, Gelyzának átadva a nagyfejedelemséget, életét teljesen a Csák gyermekek fölnevelésének szentelte. A Csák nembéli utódokból 12 főúri nagycsalád fejlődött, ezek: Csákvári, Kéri, Vajai, Orondi, Jámai, Berényi, Geluni, Vinári, Etyeki, Kisfaludi, Dudari és Trencséni Csák-had. Oldalági leszármazottaikkal ezek behálózták az egész országot. II. Béla felesége révén kapcsolatba került a szerb önállósági mozgalommal. Uralmát megpróbálta kiterjeszteni a déli vidékekre is. Bizánctól elhódította Rámát és az Árpádok közül elsőnek felvette a "Ráma királya" címet, László fiát Bosznia hercegévé tette. Vakságában élénk figyelemmel fordult a múlt felé. Bellényt, Lam herceg fiát, meg annak feleségét Dajkari rimaszécset délvidéki udvarába rendelte, hogy ott folytassák Dajka aranyműves sok ezer éves múltra visszatekintő munkáját. Gyakran emlegette: "Amelyik nép megtagadja a múltját, az elbukik! A népért nemcsak meghalni, hanem élni is tudni kell!" A Csák nembéliekhez hasonlóan ő is eleget akart tenni az ősi nyolcas szaporodási követelményeknek. Gyermekei így következtek egymás után: Géza, László, István, majd Piroska és Emese, utánuk Álmos herceg, Zsófia és Gertrud.

Álmos herceg neve az Álmosház fennállására és fennmaradására utal. Végül még egy fia született, Árpád. De mivel nem volt kéznél bába, meghalt. A papok ezért nem akarták megkeresztelni halottan, de a Dajkari rimaszécs uruki módon mégis megkeresztelte Árpád névre. Béla még Álmos fia születése előtt hazahozatta Görögországból az apja holttestét és Szent István meg Kálmán mellé temettette el. Amikor később megszületett Álmos herceg, ezt a gyermeket a papság tiltakozása ellenére, Álmosnak kereszteltette. A leégett pannonhalmi apátságot a bencés monostorral együtt újjáépít-tette és a felszentelésén maga is részt vett. Országát hűbéres tartományokkal növelte ugyan, de idebenn a Csák nembéliek hatalmát is megerősítette birtokadományozásokkal. Ezzel viszont a királyi hatalom ereje csökkent. Adományozásait sokan ki is használták, mert amikor borivásnak adta magát, mindent el lehetett nála érni. Lam herceg még 1120-ban a Palóc-Vasvári medvetoron fölesküdtette II. Istvánt-mivel az könnyelmű ember volt-, hogy a továbbiakban a külső ügyek intézője Lam fia, Bellény herceg lesz. Bellény az egész országra kiterjesztette az apja által megteremtett tizedes szervezetet. Legkedvesebb tartózkodási helye Kálmán király vadászterülete volt. Itt egy községet alapított egy tized gömöri várbeli harcosából. A községet róla nevezték el Belényesnek. Ez amolyan pihenőhely féle volt Ózd-Vasvár és Szakszin között, amikor Lam herceg utódai Szakszin és Magyarka közelébe kerültek. Magyarország Lébédházi része mindig szembeszállott II. Istvánnal, amikor Kelet felé akart háborút indítani. Viszont Lam herceg és a tizedesi intézmények mindig támogatták, amikor Horvátországban, Dal-máciában, vagy Szlavóniában harcolt. Sőt a harcos csoportok mellett kézműves együtteseket is alakítottak azon a címen, hogy a seregnek kézműves termékekre is szüksége van. Bellény, a Lam fia részt vett a Szakszini sámánképzésen. Öt év után innen Magyarkára lovagolt. Ott János uruki püspök, aki egyben római katolikus püspök is volt, felvette az uruki keresztények közé. Magyarkáról Füzesgyarmatra ment, s ott részt vett az urali népek beavatott képzésén. Ekkor szervezték meg a Suoma, Sambe, Viroláj, Mari, Muro-ma, Mescser, Merza, Moksa, Csuvasz, Tatár, Baskir, Lett és Jugra törzs legmagasabb szintű beavatott képzését. Bellény az 1120. évi medvetorra hazaérkezett tízéves küldetéséből. Kálmán király, aki kiküldetését javasolta, közben (1116-ban) már régen meghalt. Apja, Lam herceg azonban még élt.

II. István is megérkezett erre a medvetorra és előadta a jövőre vonatkozó terveit. A királyi tanács jóváhagyásával megrendelte Lam-tól a fegyvereket. De ezután már csak ritkán lehetett vele beszélni, mert legtöbbnyire részeg volt. "Addig nincs semmi baj- mondogatta -Lam herceg- amíg én élek, de ha egyszer lehunyom a szemem, nem tudom, hogyan fogtok vele megbirkózni." Bellénynek nem tetszett, hogy II. István mámoros hangulatában mindig hihetetlenül bőkezű volt. Az egyik maradék avar család például panasszal járult az ifjú király elé, hogy ők Fekete Arnót utódai, s székesegyházuk a nyugati Sóváron leégett és most nem tudnak avar nyelven az Egek Urához esedezni. A király gazdag ajándékot küldött a salzburgi székesegyháznak. Az Árpádházzal rokonságba került uralkodó-házak gyermekeit is szívesen befogadta az országába és gazdagon ellátta őket. De fogadta például a lengyel királyi ház menekültjeit is. S amikor az elaggott Lam az ilyesmit szemére vetette, azt felelte, hogy a hűbériséget akarja föléjük kiterjeszteni. Lam halála után Bellénynek mind jobban és jobban meggyűlt a baja a részegeskedő királyi rokonával. De volt rá eset, hogy egyet is értettek. Így például Adelhaid, Szobieszláv cseh herceg özvegye, Álmos herceg nővére bebocsátást kért az országba. István szívesen fogadta és mindennel gazdagon elhalmozta, majd Bellény öccséhez, Csucsomhoz adta feleségül. Csucsomot pedig megbízta, hogy Pozsonytól a gömöri Rozsnyón át a székely-barcasági Roznyóvárig szervezze meg a különféle foglalkozások tizedesi intézményét és gondja legyen arra is, hogy a tizedesek minden ilyen új intézményben értsenek a rovások véséséhez és olvasásához. II. István úgy igyekezett a kellemetlen bírálatok miatt terhesnek érzett Bellénytől megszabadulni, hogy Ordoszba vezényelte a nagyobb képzettséget nyújtó beavatott képzésre. Itt Bellény három évet töltött és hazatértekor részletes jelentést hozott az ordoszi maradék úzokról, besenyőkről, mongolokról, manysikról, hantikról, ujgurokról, nyenyecekről, sórokról, szölkupokról, mandzsukról, tatárokról, hakaszokról, altáji törökökről, tuvákról, evenkikről, jakutokról, jukagirokról, csukcsokról, burjátokról, manájokról, giljákokról, ordoszokról, hokjenokról, a kannigánokról és ulcsákokról. Megemlítette, hogy Ordoszban a hikszoszok, az etruszkok maradványai és az urukiak is képviseltették magukat. A népünk beavatottjait meghívták magukhoz látogatóba. Ezt az ordoszi képzést a kinajok és Léh fejedelem tartományai is figyelemmel kísérték. Bellényt és társait ők is meghívták.

Lam herceg az 1119. évet Palóc-Vasváron már mint fekvő beteg töltötte. De szellemileg még mindig friss volt. Utolsó munkája volt, hogy a kézművesek részére megszervezte a heti, havi és országos vásárok tartását. Fiait tíz tárkánykerület ellenőrzésével bízta meg. Bellény feladata volt a keleti kereskedelem irányítása, Szakszín, Magyarak, Füzesgyarmat és Ordosz irányában. Megszervezte a lóállásokat és pihenő-helyeket.

Ebben nagy segítségére volt a besenyő és a kun társadalom. Mintaképül a selyemút szolgált. Csucsom nyugati irányban és délre a 64-72. tárkánytöményig intézte a tárkánykézművesség és kereskedelem dolgait, a fennmaradó tárkánytömény területet Dernő, Gencs, Imola, Ladány, Rőce, Bolyk, Kelecsény, Csetnek, Úza és Kobéla fiai között osztották szét. A területi felosztás során felmerült nézeteltéréseket az 1120. évi medvetoron beszélték meg. Lam herceg unokái: Madaras, Derencsény, Dobra, Gócs, Cikó, Leste, Oskó, Doma, Feled, Bugyik, Lubény, Pozsáló, Bebek, Csaszó, Okolicsány, Cserencsény és Zsedény a szüleik mellett tanulták meg elődeik nehéz mesterségét. A vasművesek földjén és a kisegítő tizedekben Lam egy-egy községet alapított utódai számára. Földműveléssel és állattartással addig csak az ortványok telepein foglalkoztak, de Lam tervei szerint az addig érintetlen erdők irtásain mindig kézműves telepeket is kellett létesíteni. Minden kézműves település vásárjogot is kapott, hogy az erdőírtók beszerezhessék szerszámaikat. A gondnokok, vagy századosok településein hónapos vásárokat a várak mellett pedig országos vásárokat tartottak. Pozsáló tíz évig tanulta az írnok mesterséget Magyarkán és Tuspa írnok iskolájában. Tanulmányai alapján helyezte el Budavár rejtett alagútrendzerében a magyar törzsszövetségre és a 24 hun törzs szövetségére vonatkozó nyilvántartásokat. Budavár, Fejér, Visegrád és Csákvár területe Bellény és Csucsom felügyelete alá tartozott. Állandó ügyintézőjük Pozsáló volt Budán.

E munkája mellé még külön ellenőrző területet is kapott. Bellény és Csucsom területe volt még Karatán, Baranya és Bolgyán, valamint Borsódvár környéke. Dernő és Pozsáló területe: Békés, Bihar, Temes, Karas, Kőrős és Gyulafehérvár környéke. Gencs és Madaras területe: Veszprém, Győr, Pannon-Vasvár, Kolonvár és Somogy környéke. Imola és Derencsény területe: Gömörvár, Hont, Nógrád és a kettős Újvár, valamint Sáros környéke. Ladány és Dobra területe: Arad, Zaránd, Szatmár, Torda, Barca és Szerémvár környéke. Rőce és Gócs területe: Bodrog, Szabolcs, Uzsvár, Borsova, Ugocsa és Bereg környéke. Bolyk és Cikó területe: Tolna és Bács, Krassó, Borona, Valkó és Maruzvár környéke. Kelecsény és Leste területe: Karakó, Szolnok, Esztergom, Moson Komárom, Nyitra, Pozsony és. Sárvár környéke Csetnek és Oskó területe: Küküllő, Kolozs, Kevevár, Nándorfehérvár és Zemplén környéke. Kobéla és Doma területe: Bélavár és Sopron, Szepes, Liptóvár és Tessenvár környéke. Uza és Feled területe: Trencsén és Árvavár. Nyugat felé: Melek, Lóbérc, Borona, Ibos és Encs. Délre: Szörényvár. Keletre: Jászvásár, Moldova és Halics területe. Az ezeken felüli érdekterületen Lam herceg lányai és vejei, majd leányunokái osztozkodtak. Lam herceg jól tudta, hogy korszerű fegyverek nélkül már a hunok se jelenhettek, volna meg a nyugati nagy csatamezőn és az avarok vezette törzsszövetség se bírhatta volna közel 300 évig a Duna medencét. Fontosnak tartotta tehát, hogy az új magyar törzsszövetség is rendelkezzék ütőképes hadsereggel. A seregek két nagy csoportra oszlottak: a lovas seregek voltak a 24 belső ispánság váraiban, a határvédelem céljait szolgáló ütköző külső haderőt pedig 48 határügyi szervezet ispánságaiban, illetve váraiban tartották. A tárkányok kiképzése még mindig a Csörsz vonalán folyt. Ez az ország közepén, félkaréjban védte az országot a nyugatról várható támadásoktól. A lovas haderőt a királyi várakban és a 973-as megegyezés szerint az ispánságok területén képezték ki. A tartalék haderő mindig Jászvásár, Lebedvár, Szakszin és Magyarka környékén időzött. Füzesgyarmat térségéből érkezőket csak végső esetben vehettek igénybe. Szent István házasságával kapcsolatban, mivel a nyugati kereszténységgel lépett szoros viszonyba, elveszett Lóbérc, Borona, Sasvár és Encs.

Az így elvesztett öt töményt Lam szerint Dél felé kellett pótolni. Ezért terve szerint a Belső Szlavónia, Horvátország, Külső Szlavónia, Dalmácia és Ráma területén még további, volt avar tartományokat kell visszaszerezni, hogy teljes legyen a Buda által meghatározott szám: a 72 tömény, s vele együtt a 24 hun törzs szövetségének tökéletes gazdasági egysége. Fontosnak tartotta továbbá mindezek mellett a keleti háttér fenntartását is. Eszméit belenevelte a gyermekeibe is és egyetértettek vele a Csák nembéliek is. László király és Kálmán is ésszerűnek tartotta Lam herceg nézeteit, ezért adták férjhez László király legéletrevalóbb lányát Kommenosz János görög császárhoz Bizáncba. Így utat nyitottak a déli terjeszkedésnek. II. István is nagyra becsülte Lam herceg gazdasági és hírszerzési tevékenységét, de Palóc-Vasvár érdekköréből kikerülve a gyakorlati életre már gyenge volt és rabja lett az italnak. Ezért Lam herceg, ha a király látogatóba érkezett hozzá, mindig csak reggel kereste, vele a találkozást. Lam herceg a reggeli lovaglás alatt beszélte meg II. Istvánnal, amikor az még józan volt, a Palóc-Vas-vár medvetorán hozott döntéseket. Amikor pedig Bellény és Pozsáló feladata lett gondoskodni a határozatok végrehajtásáról, ide értve természetesen a terjeszkedési terveket is, mindig Budavár alagútrend-szerében tárgyaltak. A királyi tanácsot nem egyszer kész feladatok elé állították. Az erélytelen II. István uralma alatt Bugyik, Lubény, Bebek, Csaszó, Okolicsány, Cserencsény és Zsedény dolgozott azon, hogy a 72 tömény hatalmát kiváló hadfelszereléssel erősítsék meg. A királyok ezzel egy olyan megerősödött, gazdag országra támaszkodhattak, melynek előre meghatározott tervei is voltak. Tervbe vették például a Baracsi bánság és Ráma hűbéressé tételét. Ezeket a terveket Piroska-Iréne is segítette egyebek közt azzal, hogy jó előre értesítette a királyi tanácsot a Szeldzsuk törökök terjeszkedési szándékairól. Lam herceg második felesége, az Abák közül való volt: a Bebek nembéliekhez tartozott. Szolgálatuk jutalmául a Bebekek sok vagyonra, nagy hatalomra tettek szert Gömör és Újvár megyében. Viszont ők tartották a kapcsolatot a mongol és szeldzsuk törzsszövetséggel, s ezzel biztosították az ország hátterét. II. István az ifjú Bebeket a barancsi csata után a hadsereg főparancsnokának tette meg. Lam herceg magyar és palóc határügyi bánokhoz adta feleségül a lányait. Ők aztán a Palóc-Vasváron és Budavár alagútrendszerében magukba szívott eszméket vitték ki a határmenti ispánságokba, meg a külügyi szolgálatba. Viszont munkájuk jutalmául a belső ispánságokban is kaptak birtokokat. Almágy, Betlér, Gerlice, Gortva, Jósva és Hisnyó, mint Lam lányai a 48 határügyi bán értekezletén mentek férjhez Palóc-Vasváron; unokái pedig: Kökényes, Guszona, Hársika, Pócsika, Ilona és Tama Buda-várából jutottak testőr férjhez a Bellény-Pozsáló féle országos tanácskozások alatt. Lam herceg azonban kikötötte, hogy minden leszármazottja az ő hercegi uradalmain belül is kapjon egy-egy falut. Ezeknek az erdőségeibe csak vadászni jártak. Akadtak köztük még besenyő testőrök is, akik Bizáncból, vagy Bolgár-földről kerültek II. István testőrségébe. A királyt ezek minden útjára és minden csatájába elkísérték.