32.

KIRÁLYLÁNY SZERELME 310. Arvisura

5290-5310 medvetoros év

Homoródka rovása

1250-1270

Az ifjú Béla király 1226-ban, Szent István király napján átadta Kálmán hercegnek a Dráván túli területek kormányzását és Erdély kiskirályságát. Kálmán herceg nem sokkal ezután feleségül vette az ősi hiten nevelkedett Sikondát, egy Pósa nembeli nemes lányát. Ikergyermekeik születtek: a fiuk neve Csepel, a lányuké Homoródka lett. Homoródka, mint rimalány Budavárába került sámánkiképzésre. Jaák Géza csoportjában, mely 1235-ben ment Karakórumba, ő volt az ötödik. Karakórumból nem Füzesgyarmaton keresztül tért haza, hanem Pósa Andrással, a Magyarkai gyors-szekérjáraton. Fonyód után, az Ungikával folytatott levelezése alapján ő örökölte az Arvisura rovásokkal kapcsolatos tennivalókat. Mint Kelet ügyeinek ismerője, aranyasszony lett.

1246-ban újra rátámadt Frigyes -Homoródka följegyzései szerint a legyengült Magyarországra és győzött. De a harc végén leszúrták és vele együtt kihalt a Babenberg család. A gazdátlanul maradt Ausztriát a nőági rokonok felosztották. IV. Béla Stájerországot kapta, de az osztrákok fölkeltek Béla király ellen. A csehek az osztrákok mellé álltak. Béla király fia, István herceg így is győzött. IV. Béla azonban nem tudta kihasználni a győzelmet és békét kötött Ottokárral. Ottokár azt írta a pápának, hogy a meggyengült Magyarországot nem akarta legyőzni és kímélte Bélát. IV.Béla a tatárjárás után nagy erővel fogott hozzá Budavára megerősítéséhez.

Buda hegyén új várost épített. Atilla és Kurszán városa II. Endre uralkodása alatt kétszer is tűzvész áldozata lett. Még teljesen fel sem épült, amikor 1241-1242 telén a tatárok teljesen felégették. Györk kőfaragó sámán Budavárát 1250-re már lakhatóvá tette. 1256-ig az egész Várhegyet beépíttette és az esztergomi királyi palotát is át tudta adni az esztergomi érseknek. Ettől kezdve az ország fővárosa Budavár lett, a Várhegyen épült újabb kancelláriával. Abban a keleti ügyekkel foglalkozó részleg figyelme első sorban Kambalukra, a régi Parajdra épült, Peipinggel határos mongol fővárosra irányult. Az egész Várhegyet bástyákkal vették körül.

Lam herceg tárkányserege elhagyta a hegyi településeket és városlakó lett. Pesten már Taksony korában épültek vascipó raktárak, de most a kézművesek és a német polgárok kezdtek el nagyban építkezni. Aranyasszony szigetét a tatárjárás után Nyulak szigetének nevezték, mert a kézművesek régi szokásuk szerint itt is sok nyulat tartottak és azok ketrecükből kiszabadulva, nagyon elszaporodtak. Attól kezdve, hogy a Domonkos-rendi apácakolostor felépült, az Aranyasszony szigetét Szűz Mária szigetének nevezték. Régebben a királyi lak neve az Aranyasszony laka volt. Ide került Homoródka 26 éves korában, amikor Margit hercegnőt Veszprémből áthozták a Domonkos-rendi apácakolostorba, Aranyasszony szigetének ő lett az élelmezési ellátója.

A Veglia szigetén született kis Margitot, Istennek tetsző szolgálatra ajánlva, már 4 éves korában beadták a Veszprémi Aranyasszony kolostorba. Az elős időktől kezdve Homoródka gondoskodott róla.

Ottokár, akivel IV. Béla békét kötött, Margitot szemelte ki feleségének. Szülei nem is ellenezték volna ezt a házasságot, de Margit ellenállt szülei akaratának és haláláig, 28 éves koráig, ott maradt a zárdában. IV. Béla aztán az unokáját, Kunigundát adta feleségül a cseh királyhoz.

Atilla városa az István király által alapított székesegyházzal együtt elpusztult a nagy tűzvészben. Béla király már csak ezért is végleg Budavárába költözött 1249-ben. Pest városát ekkor kereskedők, kézművesek és német polgárok lakták. A Nyulak szigetén Béla király a palotája mellé rendházat építtetett a premontreieknek, bár ő inkább a ferenceseket kedvelte. Erzsébet húgával együtt a ferences szerzetesek harmadrendjébe tartozott.

Margit igen jó viszonyban volt a nála 2-3 évvel, idősebb Istvánnal. Az egyházi nevelők tudta nélkül mindkettőjüket Homoródka oktatta a rovásokra.

Csepel tárkányvezér 1252 késő tavaszán tartotta esküvőjét János magyarkai püspök leányával. Az esküvőre, mint nagybátyját, meghívta IV. Bélát is. De a királyi család nem akart odamenni. A király viszont nem sérthette meg az Árpádházat, ráadásul a meghívás a kancellárián keresztül történt. Végül betegségükre hivatkozva megkérték Homoródkát, hogy István herceget és a kis Margit hercegnőt, akik ott lesznek az esküvőn, tekintsék a királyi házaspár képviselőinek. A vendégek között ott volt Csadaj fia, Mocsi és több unokája, közöttük Büri. Ezek a fiatalok a magyarkai fejedelem udvarában tűrhetően megtanultak magyarul. Csepelt Möngge nagykán elismerte vele egy vérből származónak, éppen ezért képviseltette magát Mocsi és Büri hercegekkel. A kis hercegek egy szép fekete szemű ifjút ültettek a kis Margit mellé. Ennek a 15 éves kis hercegnek nagyon furcsa neve volt, ezért Margit elnevezte Bogárkának, a fiú meg Margitot tündérkének. Sok felköszöntő és ételvers után tánc következett. Margit először vonakodott táncolni, de végül engedett Homoródka és István bátyja kérésének és táncolni ment Bogárkával, meg a többi kis herceggel.

Bogárka elmondta, hogy Möngge nagykán nekiadta az ujgurok birodalmát, ahol az uruki-mani keresztény hit már régen államvallássá lett. Részben ez a magyarázata annak, hogy most eljöhetett a magyarkai uruki-mani püspök lányának az esküvőjére. De hozzátette: másik esküvőre is gondol és amint hazaér, megkéri a nagykán édesanyját, Ungika aranyasszonyt, hogy járuljon hozzá a házasságukhoz, mert ő annak idején Margitot szeretné az ujgurok fejedelemasszonyává tenni. Ez a szép terv tetszett Margitnak is. Nem tagadta, hogy a szülei ugyan az Istennek ajánlották fel, de azért már volt szó a királyi családban arról, hogy majd Ottokárhoz adják férjhez. Úgy tervezték, hogy majd magyarkai uruki-mani hiten fognak élni, de azért lelkiatyjuknak el fogják ismerni a római pápát is.

V. Istvánt még IV. Béla idejében megkoronázták, de az öreg király vonakodott a hatalmat átadni. V. István kun felesége sem a gőgös Mária királynőnek, sem Anna hercegnőnek nem tetszett. De a pápa révén István megszerezte a keleti országrész kormányzását és fegyverre kapott. Anna hercegnő Sárospatakon elfogatta Erzsébet ifjú királynőt, V. Istvánt pedig Béla király hadai beszorították Feketehalom várkastélyába. Családi ellenségei meg akarták V. Istvánt öletni, de Panyit István megmentette. István Panyit seregével együtt Pest felé indult és apja seregét Isaszegnél megverte. Margit ekkor Fülöp érsekkel együtt közbelépett, és az apát-fiút egymással kibékítették. Közös erővel elfoglalták Szerbiát és Bolgárországot. Békét kötöttek Uros szerb fejedelemmel és István Katalin lányát feleségül adták az Uros fiához, Dragutin Istvánhoz.

István öccsét, Béla herceget a brandenburgi őrgróf leányával, Kunigundával házasították össze.

Béla herceg utódok nélkül halt meg.

Béla király azon volt, hogy Ottokár kikosarazása után más férjet szerezzen Margitnak, de Margit kijelentette, hogy Csadaj egyik unokájánák ígérte a kezét, máshoz nem hajlandó férjhez menni. Ujgurföld királynéja akar lenni.

Margit makacssága miatt IV. Béla minden kedvezményt megvont az apácakolostor lakóitól. Amikor aztán Margit a saját társnőitől és a szüleitől kínoztatva meghalt, olyan gyorsan eltemették, hogy István bátyja még csak a holttestét sem nézhette meg. Január 18-án, a legnagyobb téli hidegben halt meg. Homoródka szerint majd megfagyott. Szülei nem voltak ott a temetésén.

Csadaj unokája, Bogárka egyszer meglátogatta Istvánt Erdélyben. István magával vitte az Aranyasszony szigetére. Bogárka meg akarta szöktetni Margitot, de ő nem állt rá: “szüleim még születésem előtt felajánlottak az Isten gyermekének, ezért én most már egész életemben csak neki szolgálhatok. De tízéves koromban neked tett ígéretem örökre hozzád köt”. István bátyjával együtt mindhárman csak zokogni tudtak.

Ungika-Szojorgaktani levélben érdeklődött Homoródka aranyasszonytól Margit felől. Azt a választ kapta, hogy IV. Béla és Mária királynő végső kétségbeesésükben Veglia szigetén a két Pósa jelenlétében felajánlották az Istennek születendő gyermeküket. A gyermek 1242. január 18-án született. Pósa Pál, a Párisban felszentelt pap, boszniai püspök nyomban megkeresztelte. A lányka keresztségben a Margit nevet kapta. Pósa Pál még az év őszén parancsot adott ki, hogy a kislány részére a Domonkos-rend felügyeletével építsenek egy apácakolostort. De ide csak később került. Veszprémben nevelték, itt tanult meg írni-olvasni is. Homoródka aranyasszony megtanította az Árpádház titkos rovására, a későbbiekben azzal levelezett V. Istvánnal. Csepely esküvője után a kis Margit bevallotta az anyjának, hogy örök hűséget esküdött Csadaj mongol fősámán unokájának. A dölyfös királyné erről hallani sem akart és a gyermeket betették a még nem teljesen kész Domonkos-rendi apácakolostorba.

IV. Béla és Mária Margitot 18 éves koráig össze akarták házasítani Ottokár cseh királlyal, majd más királyfiakkal is, de Margit csak a Krisztus menyasszonya akart maradni. 18 éves korában letette a szüzességi fogadalmat és kérésére Lam herceg vasművelői erényövet készítettek neki dobsinai kékleny-ércből. Amikor 1275-ben a Domonkos rend tartományfőnőkét jelentéstételre szólították fel, Marcellus, Béla király kedvelt embere Margitnak az apácasághoz való ragaszkodását misztikus természetűnek mondta. Szerinte Margit, Szent Erzsébetnek lelki rokona. A királyi család még Margit halála előtt, 1269-ben visszavont a zárdától minden adományt éppen úgy, mint a budavári Nagyboldogasszony templomától is.

Ennek az oka az volt, hogy a Nagyboldogasszony templom papsága éppen olyan uruki-mani keresztény beállítottságú volt, mint többségében a Domonkos-rend is. Ezért kellett az eltartásukról saját maguknak gondoskodniok Pásztó, Zebegény, Pentele, Kurszán-város és Keszthely régi férfi és női kolostorainak is.

V. István már 1271-ben a pápához küldött kérésére Fülöp esztergomi érsek és a püspöki kánon összeült Marcellus fráter jegyzőkönyvvezető segédletével, hogy a szentéletű Margit legendáját és cselekedeteit összeállítsa. Az összes tanúvallomásokat 1275-re már összeállították. Mivel Margit kérésére a volt leglelkesebb hívei Géza hercegnek a tatárjárás után hazatelepült családtagjai lettek. Az országot járva István kezdeményező lépést tett Margit szentté avatására. A gondolatnak igyekeztek a püspököket és az espereseket az ügy mellé állásra késztetni.

Az ügyben eljáró második bizottságnak Olimpiadosz asszony, Margit lelki nevelője elmondta, hogy a királylánynak olykor látomásai voltak, látta a Turul nemzetség ősanyját, meg a Napot és a Holdat együtt állani. Margit vallásos túlbuzgalmában gyakran megostoroztatta magát Szerennay Erzsébettel, Felvízi Szabinával, vagy Budaméry Erzsébettel. Az Árpád-család céltudatos ellenállásával akadályozta meg a nyugati királyi családokba tervezett férjhezadását. Jó képességű és alázatos volt, sokan szentnek tartották. Vele együtt lakott a kolostorban Anna hercegnő lánya, Margit és V. István Erzsébet nevű lánya. Anna lánya, Margit úgy tudta, hogy a Dobsináról való vasövet Detricus ispán készíttette Margitnak a Baján seregéből visszajött Ózd vitézzel. Ezt az Ózd vitézt V. István kereszteltette meg Miklósnak, Domonkos nevű fia a Lam herceg családjából származó Erzsébetet vette feleségül. Ennek az Erzsébetnek a lányát mindenki csak a másik nagyapjáról emlegette. Hont-Pázmány leszármazottnak mondták.

IV. Béla élete végén sem tudott megbékélni V. Istvánnal és családját nem a saját fia, hanem Ottokár cseh király oltalmába ajánlotta. Anna hercegnő lánya pedig az Atilla idejétől gyűjtött Árpád-házi kincsek javarészét magával vitte Prágába, vejéhez.

Béla király halála után az Árpádház oldalágai István uralkodásától várták az ország helyzetének jobbra fordulását. Bár István is alkalmazkodott, ugyanis a felesége Csépa felvette az Erzsébet nevet.

Ottokár cseh király nyomban IV. Béla halála után nagy sereget gyűjtött és csehekkel, osztrákokkal, brandenburgiakkal, de még sok más mindenféle nép zsoldosaival, hatalmas erővel tört be Magyarországra. De V. István a Rábca folyónál legyőzte és a seregét megfutamította. Utána a keletről beözönlő segítségét Bodon-Vidin bolgár város felé irányította és 1egyőzte a bizánci sereget is. Senki se számított arra, hogy Kubiláj kán édesanyja János pap és Baján vezér seregéből segítséget küld Kun Erzsébetnek. Dörögme régens, Güjük főkán, Ogulkájnis régens, Möngge főkán és Kubiláj császár ugyanis megengedte, hogy szükség esetén egy tömény harcost küldjenek segítségül. Így aztán 1270-ben 11237 főből álló jól kiképzett és a harcokban megedzett sereg érkezett V. István megsegítésére.

A mongolok IV. Bélát és V. Istvánt is megkeresték különféle házassági ajánlatokkal, de a római pápák mindig azt írták királyainknak, hogy ilyen ronda népséggel szóba ne álljanak. A pápa mindenáron Ottokár cseh királyt szerette volna a magyar királyi székben látni, de V. István serege erősebb volt. Bodun-Vidinnél Csadáj unokája, “Bogárka” is hősi halált halt. A porait tartalmazó urnát, mikor a hadak visszavonultak, Margit koporsója mellé helyezték.

BAJÁN, A LEGYŐZHETETLEN HADVEZÉR 310. Arvisura

1252-1298

Homoródka aranyasszony rovása

Ungika tanfejedelem oktatása alapján

Az Árpádházban uralkodó szellemi irányzatot az oldalági leszármazottak is hűen követték. Ilyen szellemű volt az Imre hercegtől származott Ungika aranyasszony is, aki Karakórumban képviselte hazáját. Leszármazási aranylapján ez állott.

Az Aranybulla kiadását követő bonyodalmak idején Bátka-Bolyk első lányát, Ungikát küldték Karakórumba. Ungika unokatestvére volt Andrási Katalinnak. Amikor Bátka-Bolyk felesége, Boly gyermekszülésben meghalt, Andrási Katalin lett Bátka-Bolyk felesége. Ő aztán Bolynak a leányát a rimalányok között neveltette fel. Ők voltak III. Béla legfőbb tanácsadói, Andrási Simonnal együtt.

A kis Ungika nagyon szerette III. Bélát. Béla pedig tündérkéjének nevezte az éles eszű, vidám kislányt. Uralkodásának kezdetétől, 1172-től figyelemmel kísérte Ung leányának a neveltetését. Nagyon örült, amikor látta, hogy a 9 éves Ungika már korábban megismerte a rovásokat és a latin írást és, hogy tisztában volt az Árpádház minden ágazatának leszármazásával is. Így aztán Ungika lassanként a legjobb ismerője lett a királyi kancellária minden bonyolult dolgának. Mindig ott volt a bugáti és karakórumi ötös sámáncsoportok összeállításánál is. Később a Kurszánházbeli Üröm vitézhez ment feleségül. Az 1200-ban született, szintén Ungika nevű kislányukat a családi hagyományok eszmei légkörében nevelték. III. Béla kancelláriájának a szolgálatára. Andrási Simontól kezdve mindig Árpád házi hercegeket képeztek ki. Ilyen volt az Imre herceg - Pósa nembéli Pósa Pál, a Kurszánházbeli Üröm vitéz, Zoltánházbeli Turcsi rimalány és a Csák nembéli Masa.

1210-ben az Imre herceg véréből való Pósa nembéli Gácsot küldték Karakórumba;

1215-ben Zernye rimalány ment a Zoltán nembeliek közül; majd 1220-ban Mohos vitéz, Deédesnek és Lam hercegnek a leszármazottja. 1225-ben a kis Ungika, mint Imre hercegnek, illetve a Kurszánháznak a leszármazottja harcolta ki, hogy Karakórumba küldjék. 1230-ban Imre herceg leszármazottai közül Pósa András ment Bugátba, majd innen Karakórumba. 1235-ben Jaák Gézát küldték a Csák nembéliek közül, Bajánnal együtt, aki az Árpádháznak Ágnes nembéli csoportjához tartozott. Ungikát nyelvtudása és rátermettsége miatt ott tartották Karakórumban. Később, amikor rangelső lett, Csingisz kán legkisebb fiának, Tolujnak lett a felesége. Mint rangelső végezte el a beavatottak Égi birodalombeli sámánképzését. Nagy örömmel várta Pósa András és Baján vitéz érkezését. Ezeket aztán a mongol hercegekkel együtt képezték tovább. Bajánt, mint Ungika -Szojorgaktani rokonát Möngge, Kubiláj, Hőlegü, Ariböke és Büdzsek herceggel együtt hadvezérré képezték ki.

Ungika -Szojorgaktani készségesen vállalta a magyar királyi udvarral való levelezést. Ennek itthoni nyilvántartója Turcsi rimalány és az édesanyja volt. Nagy csapás érte, mikor meghallotta, hogy a Csák nembéliek közül való Jaák Géza a mongol szekérposta egyik járatának megsemmisítésekor az öldöklés áldozata lett. De szerencsére Jaák Gézának és Pósa Andrásnak azonos tartalmú levelet adott át és így a Pósa Andrással küldött jelentése mégis eljutott IV. Béla kancelláriájába.

Ödögej halála után Batu kánt és Kadán herceget Ungika szavára rendelték vissza Karakórumba és megszüntették a Magyarországgal kapcsolatos tervüket. Erről Ungika futár útján értesítette IV. Bélát. Utána Karakórumban a nagyasszonyok összefogtak és Dörögme régenssége mellett Güjük hercegből neveltek új uralkodót. Güjük aztán már dél felé kezdett terjeszkedni. Az ő korai halála után Ogulkajnis lett a régens, majd utána Ungika idősebb fiára, Mönggére, vagy mongolosan Möngkére esett a legfőbb vezetők választása. Möngge halála után Ungika kisebbik fia, Kubiláj lett a nagykán. Az ő legjobb barátja az Árpád nembéli Baján volt. Baján haditervét Ungika is Kubiláj is helyeselte.

Az 1235-ben még csak húsz éves Baján nem volt hajlandó részt venni abban a munkában, amit a rovásjegyeknek három új betűvel való kiegészítése vont maga után. Így aztán Pósa Andrást kérték fel a Csadaj-féle terv végrehajtására. Ungika már Pósa Pál elbeszéléséből tudta, hogy a kis László király a rovások tanulása közben olyan jeleket is közbeiktatott, amelyekkel könnyebben ment az Endre, Béla és Levente Arvisura-másolatainak az olvasása. A Csadaj vezette beavatott sámánképzésen éppen ennek az alapján került szóba a rovásjelek sorának kibővítése. A nagy munkában aztán Pósa András is részt vett. Ő id. Pósa Pál és Pósa Gyula példájára vette fel a Pósa András nevet. A székelyek azonban a Lebédháziak szokása szerint inkább Endre néven emlegették.

Toluj feleségének, Ungikának, az ifjú asszonynak nagy szava volt az Ödögej halála után kialakult helyzetben. Meggyőzte Karakórumban Dörögme nagyasszonyt, hogy a nagy utánpótlási veszteségek miatt meg kell szüntetni a nyugat meghódítására irányuló terveket. Dörögme hallgatott Szojorgaktanira és a Nagytanácsban, mint régens gyakorolta a hatalmat.

Batu kánt megütötte a guta. Utána az unokája, Berka kán lett az Aranyhorda parancsnoka. Székhelyeit gyakran változtatta Bolgár, Ükeg és Szeráj között. Az Uralban abban az időben temérdek arany volt. Fejedelmi ismerősei rendszerint Berkának arannyal kedveskedtek. A kereskedelem központját Szoldiában állította fel. Hülegü, Möngke és Kubiláj idősebb testvére háborúba keveredett Berkával a Magyarka és Szoldia térsége körüli területi vitában és a harcban a legidősebb testvérük, Alan lett a győztes. Ebben a háborúskodásban a Magyarkai madzsarok nagyon sokat szenvedtek. Az elkeseredettek meghallották a magyarkai püspöktől, hogy IV. Béla újjáépíti a keresztény Magyarországot, ezért sokan útra keltek Magyarország felé. Átvonulásukat Ungika tanácsára Berka engedélyezte. Ezzel eleget tett IV. Béla kívánságának, hogy a háború okozta veszteségeket ne a nyugati telepesekkel, hanem a magyarok keleti rokonaiból pótolják.

Berka kán az Ungika tanácsára kezdte meg a kereskedelmet Balduin bizánci császárral is. Balduin görögöket és más nyugati kereskedőket irányított Szoldiába. Görög kereskedők telepedtek le Ukoka városnak Ükeg nevű kereskedőnegyedében, meg a szkíta városokban, Bolgában, Szerájban és Magyarka területén. Berka dél felé is kiterjesztette kereskedelmi kapcsolatait. Apja példáján okulva, aki a részegeskedésbe pusztult bele, lemondott az italozásról és mohamedán lett, de őseinek Égi Atyját is tiszteletben tartotta.

A baskírok zöme ekkor vette fel a mohamedán vallást. Kipcsák utódai közül nősült, az udvarában sok magyar tartózkodott. Azonban, ha valaki a IV. Béla királyságába akart menni, azt Ungika kérésére elengedte.

Nem helyeselte, hogy Temüdzsin temetésén a lovakat is és a szolgákat is lemészárolták.

Csingisz kán, azaz Temüdzsin utódai Csadáj fősámán vezetésével igazságosan megosztozkodtak a birodalmon. Berka kán az Etil, vagy ahogy ők nevezték, a Felső-Tigris vidékén, tőle délre pedig Alan (Alau kán) a perzsák földjén uralkodott. Barak kán országán, Bokharán keresztül érkeztek a sámánfogatok, a Balhás tó környékén pedig Kaidu volt az úr. Jugurisztánon át vezetett az út Karakórumba, ahol Ung vezér parancsnoksága alatt Ungratban volt a Magyarországból odaküldött lovasok kiképző tábora. Ordoszt (a besenyő Patót) a mongolok Tenduknak hívták. Itt volt az Égi birodalom papi központja. A Lop-nor felé Tangut kán uralkodott. Ott hun szokás szerint elégették a halottaikat. Egyes papi központokban az éveket ugyanúgy számították, mint nyugaton, de az Ibos napját vették alapul. Az uruki szerzetesek nem ettek húst.

Ungika feljegyzései között szerepelt többek között az is, hogy amikor a keleti tatárok urának, Argonnak a felesége, Bolgana fejedelemasszony meghalt, Bolgana utolsó kívánságát eljuttatták a Güjük és Möngke után hatalomra került Kubilájhoz, hogy családjukból adjanak a férjének feleséget. Kubiláj örült a kérésnek, mert jó barátság kötötte Argonhoz. A legszebb rimalányt, Kokacsint küldték Argonhoz, de a küldöttség a kánok háborúskodása miatt kénytelen volt visszatérni. Ezért kerülő úton indították útba a menyasszonyt, de mire odaértek, Argon meghalt. Ekkor Kubiláj parancsára az Argon fiához, Kazához adták feleségül. Kokacsin manysi királylány négykarélyos fejedelmi leány volt: az aranypajcáján turujsas, vadászsólyom, oroszlán és feliratos baraca, azaz pusztai tigris volt.

Kaza birodalma Kis-Örményországra terjedt ki, Szevasztó székhellyel. Uruki-mani keresztények, tatár alattvalók voltak. Bőségben éltek, szumír rendszer szerint gazdálkodtak. Kikötőjük Ajas, a görög Adana, a hettiták kikötője volt, de már csak kevés kasszu-hettita lakossal, mivel hajósaik mind szétszóródtak a nagy tenger kikötőiben. Élénk kereskedelmet folytattak a turkománokkal és Kazáriával, de nyugat felé Turkománia keleti részén keresztény, örmény, meg hithű görögök éltek. A Van-tó környékén volt az uruki keresztények szellemi központja. Nagy-Örményországnak Arzingában gazdag metropolitája volt. Hatalmas ezüstbányáiból sok ezüstöt szállítottak Kubiláj birodalmába. Ott volt még sorjában Moszul királysága a Bárisz hegységgel, lakói arabok, kurdok, jakobita és nesztoriánus keresztények; Susán-Bagdát szaracén kalifátussal és keszi város mellett Baszra kikötővel. Ezt valamikor Alau kán foglalta el. Kalifájuk csak kincseket gyűjtött, de Alau a kincsek közé szorította, s ott aztán éhen halt. A bagdadi kalifa még II. Endre uralkodása alatt, az Aranybulla kibocsátása után, ki akarta irtani a nesztoriánusokat és az uruki keresztényeket, de Sebők varga megmentette a keresztényeket, imádságának erejével megindított egy hegyet. Tadurisz kereskedelmi központnak is vegyes volt a lakossága. Itt még az uruki-mani kolostor működését is megengedték a tatárok.

Perzsia fővárosa, Szába volt az a hely, ahonnan a mágusok, az ordoszi beavatottakkal elindultak, hogy születésekor fölkeressék a 24 karátos nazirt, Gáspár, Menyhért és Boldizsár meg is találta a kis Jézust. Ezt így hallotta Kubiláj édesanyjától, Ungikától. Perzsia 8-as istenségű tartomány volt. A különböző szellemi áramlatok már csaknem teljesen szétforgácsolták, de az Égi birodalom most egybe tartotta. Jó módban éltek, de az adót mégis vonakodva fizették.

Kubiláj hírszolgálata beszámolt arról is, hogy IV. Bélával már nem lehet szövetséget kötni, mert a pápai lovagok, a johanniták ellepték és befolyásuk alá vették az országot. A királyi kancellária azonban továbbra is szívesen vette Ungika leveleit. Ezekből kitűnt, hogy a mongol-tatár hercegek házasságok útján szeretnék létrehozni a tervezett szövetséget. Erről IV. Béla a pápának is többször jelentést tett, hiszen a háta mögött a papság amúgy is beszámolt a pápának minden említésre méltó eseményről. A mongol hercegek közül Csadaj fősámán fia, majd unokája Csagatáj is felvette a kereszténységet, hogy így minden hírnek, adatnak birtokába jutva segítségére lehessen Kubilájnak. Kaidu birodalmában, Szamarkandban is működött ilyen intézmény. Barakkánnak a Pamír környékén hatalmas állatállománya volt, gyönyörű lovakkal. Tangutban és Tebetben Égi birodalombeli kolostorokat építettek és ezekben több mindenféle tudománnyal foglalkoztak.

Az új mongol vezetőség a telet a síkságon és annak melegebb városaiban töltötte, míg a nyarat a hegyi legelők közelében a hűs forrásoknál. Kör alakú sátraikat négykerekű szekereken vontatták. Bőségesen éltek hússal és tejjel. A pásztorok a nyájaknál voltak elfoglalva, az asszonyok pedig a jurtákban laktak a gyermekekkel. Étkezéskor először istenszobraikat kínálták meg, ezzel jelezve, hogy együtt élnek őseik szellemével és Nagitáj a földisten részt vesz mindennapi életükben is. Étkezés után mindig kancatejet ittak. Hadfelszerelésük kiválóan alkalmas volt a hadviselésre. Íja, nyila, kardja és buzogánya minden harcosnak volt. Sokan páncélt is viseltek. A harcban mindig a segédnépek csapatait küldték előre, kiemelve a mongol harcosokat, minden tíz harcos felett egy tiszt állt, tíz tized egy századot, tíz század egy ezredet, tíz ezred pedig 1 töményt tett ki. Ugyanilyen volt a 24 hun törzs szövetségének a hadiszervezete is.

Gyilkosoknak nem irgalmaztak. Kis lopás büntetése 7 bot volt, nagyobbé már 17 bot, 27, 37 stb. lehetett, 107 botütésig. Lólopást már karddal való kettévágással lehetett büntetni. Állataikat bélyeggel látták el. A juhnyájakat Égi eredetű pulikkal őrizték.

Gyermekeiket már kiskorukban eljegyezték. A holttesteket megégették és poraikat vagy a folyóvizekbe szórták, vagy széthintették a szélben. A vérszerződést esküvel szentesítették.

Ungika javaslatára Szamarkant és Karakórum után egy központi fővárost is építettek a széki hun Parajd helyén. Kubiláj az új fővárost az ő háziistene után Kambaluknak nevezte. Az Ungika által kiképzett Homoródka erről a korszakról még az alábbiakat jegyezte fel:

Tenduk papi városban valamikor János pap uralkodott. Örökös magyarországi mellőzése miatt a tatárokkal együtt a mongolok világuralmi törekvéseihez csatlakozott. A Kubiláj elleni lázadás elfojtása után Tendukban Kubiláj lett az úr. Ott maradt János pap fia, György keresztény pap, meg a Tendukban meghúzódott magyarok csoportja és később György utódai is. Tenduk volt a mása Gógnak és Magógnak nevezett ataiszi országnak. Itt Ungnak és Mogulnak nevezték. Mégpedig Ungnak a Góg utódait, Mogulnak a tatárok utódait azonosították.

Tendukban és Szindacsu városában mindig számos kézműves ordoszi élt. Ha földrengés pusztított Kathajban, vagy a Hoanghó mentén, ők hozták helyre a városokat és más településeket.

Kambalukban volt Kubiláj palotája, parkjában fogolymadár tenyészettel. Ezeket télire teveháton melegebb vidékre szállították. Sandu várost Kubiláj építtette fel márványból, egy földrengés után egy vadaskert közepén. De évente csak három hónapig lakott itt. A város halottidézői egy-egy évre mindig előre megjósolták a várható eseményeket. A Bálványhegyi kolostorok szerzetesei ilyenkor lenyírt szakállal, hajjal, szép színes öltözékben, de böjtöléssel ünnepelték az égieket. A harcosok és kézművesek azonban a palota lakóival együtt nagy vígsággal tartották meg a nyári ünnepet, hálát adva a bőséges aratásért.

Unoka öccse, Nanaj fellázadt Kubiláj ellen, de Kubiláj 48 tömény lovast és 10 tömény gyalogost vezetett a keresztény Nanaj 10 tömény fős serege ellen és legyőzte Nanajt. Lópokrócban forgatták és dobálták haláláig. A győzelmi ünnepen megcsókolták a Bibliát, a Koránt, a Talmudot és az Arvisura rovások kegyhelyén Szagamóni Borkan aranymondásait. Minden 100 ember parancsnoka ezüst táblát, az ezer ember vezetője egy aranyozott táblát, egy tömény parancsnoka pedig aranytáblát kapott és a seregvezérek egy-egy aranynyilat. Tíz tömény parancsnoka aranytáblát kapott oroszlán és sólyom-turujsas díszítéssel, a másik oldalán a karnaki Nap és az uruki Hold jelképével. Ungika kijelölése alapján kétévenként Ungrat törzsbeli lányokat vezényeltek a kambaluki palotába. Ezeket a lányokat Kubiláj adta férjhez nagy tisztességgel. Kubiláj 85 évig élt, fehér bőrű, kék szemű, alacsony ember volt, mint az édesanyja. Első szülött fia, Dzsicsen meghalt még Kubiláj életében, annak a fia, Timur lett a Kubiláj örököse. Kubilájnak négy feleségétől 22 fiúgyermeke született, de az ágyasaitól is volt 25 fia. Közülük hét királyságot kapott, azonban a többi is, mind a 40 vezéregyéniség lett. Életének legnagyobb öröme az volt, amikor a mongol törzsszövetség elfoglalta a Szumírföldet és Babilont. Ebben Gilgames égi hatalmának a diadalát látták. Kubiláj a Kr. utáni 1255. évet “diadalmas év”-nek nevezte.

Kubilájnak két nagyvezére volt: Baján és Mingán testvérek. A testőrség parancsnokát Kujukcsinnak hívták. Az ő ezredesei voltak a szelindekek őrzői. Ezek egy-egy tömény testőrség felett rendelkeztek és 1-2 pár szelindek őrzése volt rájuk bízva. Ha Kubiláj trónon ült, mellőle jobbra is, balra is tíz-tízezer kujukcsin-testőr indult el 5-5 ezer szelindekkel. A síkság közepéig szelindek falkák között haladt a császár az anyjával együtt. A szelindekek aztán medvék és szarvasok után vetették magukat.

Baján és Mingán kötelessége volt októbertől március végéig napi ezer vaddal ellátni a Kambaluki udvartartást. Fürjektől és halaktól a Hokjen-Fokjen népek kötelessége volt gondoskodni.

Márciusban Kubiláj Bajánnal együtt fölkerekedett és elindult délre, kétnapi járóföldre a Nagyvíz felé. Vittek magukkal egy tömény solymászt 500 vadászsólyommal, 500 kerecsennel és ölyvekkel. A zsákmányt minden este bemutatták a császárnak. Testőrként Kubilájt 10000 lovas, azaz egy tömény kísérte. Az őrzők kettesével haladtak, vadászat közben síppal és csuklyával fölszerelve. Ha Kubiláj fölbocsátott egy madarat, az emberei figyelték. Vissza is hívhatták, de ha veszélyben volt, egy másik sólymot küldtek a segítségére. Minden sólyomnak a hátára egy kis táblát erősítettek a parancsnok és őrzője nevével. A sólyom lábán lévő gyűrűn a madár neve és életkora volt feltüntetve. Ha elszökött sólymot fogtak, azt visszaszolgáltatták a felügyelőjének.

Amennyiben valaki nem vitte vissza azt, mint rablót, a 24 bíró valamelyike megbüntette.

Mingán rendszerint a legmagasabb dombon tartózkodott egy zászlóval, így a tulajdonosok nála megtalálhatták a hozzá beszolgáltatott sólymot, vagy kisvadat. Így haladt a császár minden nap 2 napi vadászföldre, 2 pár elefánt hátára szerelt díszsátorban, melynek a bélése arannyal átszőtt selyem volt, kívül pedig a Gilgames-féle oroszlánbőr díszítette. Madarászat közben Bajánnal megtárgyalta a Kathajtól délre indított hadjáratok dolgát. De ha közben észrevettek valami nemes vadat, akkor Kubiláj a sátor ablakán kibocsátotta kedvenc sólymát és gyönyörködött a küzdelemben.

Baján és öccse, Mingán előbb Bugátban tanult, majd, mint rangelsők, Karakórumba kerültek. Ott megtartóztató életet élve, kiváló vitézekké fejlődtek. Bajánt csak a vitézi élet érdekelte, Mingánt azonban olyasmik, hogy Kathaj hegyeiben kibányászott fekete kövek lángra kapnak és a közös fürdőket lehet velük fűteni. Minden lovas köteles volt hetenként háromszor megfürdeni a közös fürdőben. Mingán a mongol előkelőség részére olyan lakásokat épített, melyekben fürdőmedencék és izzasztók voltak.

Baján még elsőéves sámánképzős korában javasolta Ödögejnek, hogy a szokásos fémpénzek helyett a Kínában használatos papírból készíttessen díszes pénzeket. Ezek azonban 1256-ra nagyon elhasználódtak. Ezért Kubilájnak újabb papírpénz kibocsátását javasolta. Baján első cselekedetei közé tartozott, hogy gabonaraktárakat állíttatott fel a meghódított területeken. Ezzel az éhínségnek elejét vették. Akik éhségükben császári gondoskodásként friss cipót kaptak, Kubilájt jótéteményéért istenként tisztelték. Minden hadművelet előtt csillagjóshoz fordult tanácsért. Ezrekre menő csillagjóst tartottak: keresztényt, babilonit, kathájit, vagy szaracént. A csillagjósok Mingán hivatala révén még ruházatot és fizetést is kaptak.

Ilyen előzmények után indította el a legyőzhetetlen Baján a hadjáratait Dzsodzsu, Tainfu, Akbaluk, Kunkun, Kendzsefu, Akbalek-Manszi, Kanli, Szindefu, Zipangu, Karadzsou, Zaranden, Vocsan és Mien ellen. Ezekben a hadjáratokban részt vettek a Kubiláj fiai is. Möngke annak idején eredménytelenül hatolt be Tebetbe, de Baján legyőzte Tebetet. Kubiláj utasítására hadvezérképző rajcsúrt szervezett, ahol a Csingisz kán utódokat képezte ki hadijátékokon hadvezérekké. Így dolgoztatta ki Amin-Amu herceggel, a saját fiával Kandzsigu, azaz Hanoj meghódításának tervét is. A tervet meg is valósították, behatoltak Kis-India területére. Ugyanígy képezte ki Mangaláj, Hügecsi és Kogancsin hercegeket, a Kubiláj fiait is, majd a kis Timurt és Eszentimurt, Kubiláj unokáit. Szoros kapcsolatot tartott fenn IV. Bélával, de főként István herceggel. A kis magyar király kérésére kitűnően képzett önkéntes lovasokat és hadi iskolát végzett töményvezéreket küldött a kis Istvánnak is, meg Kun Lászlónak is. Ögödej fiaival előbb csak eljátszatta Jacsi-Kunmint és Szindefu meghódítását, de aztán Köden herceg több tartományt meg is hódított. Mien tartomány elfoglalásakor az egész oktatási intézmény részt vett a hadvezetésben és Baján csak a helyszínen hagyta jóvá a hadműveleteket. Mindehhez természetesen sok pénz kellett, de a Baján javaslatára kibocsátott papírpénzt az egész birodalomban mindenkinek el kellett fogadni. A kiképző táborból még női hadvezérek is kerültek ki, köztük Aidzsaruk hercegnő, akit az apja nem engedett férjhez menni, mert, mint sorozatos győzelmeket arató vezérnek, több hasznát lehetett venni. Ilyen híres hadvezér volt még Abaga-Beidu, Hülegü leszármazottja is. A hadvezérképzés kiterjedt még az útépítésre is. Baján minden tartományban megépíttette a hadiutakat. Kambalukból 34 út vezetett a tartományokba. Ezeknek a sorsát a 12 hadvezér irányította.

Minden tartománynak volt külön főbírája. A tartományi intézmény vezetője kinevezése alkalmával egy arany táblát kapott Kubilájtól. Az ő dolguk volt az adószedés is. Ez a Szieng a legfelsőbb udvartartást jelentette a Thaijal együtt. A 34 út mentén minden lófutásnyira egy-egy Dzsam-ot telepítettek, ahol királyi kényelmet biztosítottak a gyorsfutároknak. Ezeken a postaállomásokon összesen 200-200 ló állott tartalékban. A sivatagban is minden 2 lófutásnyira volt egy-egy Dzsam. Ezeken az állomásokon összesen 200 ezer ló állott készenlétben a küldöncök, a futárok számára. A Dzsam-ok között 8-8 sík helyen 40 házból álló települést tartottak fenn, belterjes állattenyésztéssel. Ott laktak a kengyelfutók. Az egész birodalomban egy tömény, azaz tízezer Dzsam épült, nyolc tömény kengyelfutó-településsel. Lakóik mongol vezetés alatt szaracénok és a 24 hun törzs szövetségébe tartozók voltak. Egy-egy futár 3-6 felesége és azok gyermekei is. Főként kölest és rizst termeltek. Földet a Kubiláj parancsára nem volt szabad parlagon hagyni. A kengyelfutók szolgálatban széles övet viseltek és az övön csengőt, hogy a másik Dzsam már messziről meghallja a gyorsfutár érkezését. Minden helyen pihent szolgálatos hírvivő várta a gyorsfutár érkezését: Sürgős esetben éjjel fáklyás gyalogkengyelfutó rohant a lovas hírvivő előtt. Testük hánccsal volt körültekerve. Sólymos táblát vittek magukkal, ez jelezte a sürgősséget.

Folyóknál kompok és csónakok, a Szeráj-tenger (Káspi) mellett pedig hajóállomások várták a hírvivőket. Ezek a települések mind adómentesek voltak. Ha valamelyik tartomány ura elemi csapást jelentett, Kubiláj adóelengedést rendelt el. Száj és körömfájás esetén néha az egész állatállományt kicseréltette. Adóhivatala előtt egy táblán ez a felírat állott: “Isten ellen való vétek a bajban lévőt adóztatni. Segítsünk mindenkin!” Mingán hadvezér volt az Építmények ura. Az ő tanácsára Kubiláj elrendelte, hogy az utak mentén minden három öl távolságra fákat ültessenek, a sivatagokban meg szárazságtűrő fákat telepítsenek. Ezeket a Dzsam népe köteles volt időnként megöntözni. Mingán szerint a birodalom köteles minden évben fát ültetni. Ennek még Kubiláj is eleget tett: udvartartása azt mondta, ezért él olyan sokáig. Sok helyen szőlőt is ültettek. Kathajban rizst termeltek és abból bort is készítettek. Olyan helyen, ahol mohamedánok laktak, a Dzsam közelében kötelező volt szőlőt ültetni, hogy a lovas futárok és a kengyelfutók, ha bort nem is ittak, kifacsart szőlőlevet ihassanak. A sokféle ivóvíz ártalmát így kerülték el. Aranyasszony (augusztus) havának 28-ik napján az egész birodalomban kancatejet kellett önteni a fák alá az Istennek és a szellemnek szánt áldozatul. Utána Kubiláj is kancatejet ivott és három hónapig Sandauban maradt. Ezalatt a halottidézők jósoltak neki. Boszorkánymesterei hívták a démonokat és azok engedelmeskedtek neki. A varázslót baksisnak hívták. Kubiláj aztán a téli hónapokra elhagyta nádpalotáját, elbúcsúzott márványpalotákban lakó külföldi vendégeitől és visszatért Kambalukba a fővárosi elefántos palotájába.

Kambaluk Kathaj tartományban, a széki-hun Parajd-Peiping helyén épült, a huni folyó partján. Mingán 8 lófutásnyira (kb. 8 mérföld) négyszög alapú területre tervezte meg. Fallal vétette körül, minden oldalon kapuval, a falakon kívül vizesárokkal. A falak mentén belül mindenütt őrség, de tőlük befelé 6 lófutásnyi négyszögben újabb fal épült, de most már 3-3 kapuval. A falak itt tíz lépés magasak voltak, fehérre meszelve, mellvédekkel és lőrésekkel. A sarkokon egy-egy palota állt 8 töményt kitevő őrséggel. Még beljebb egy-egy lovaglásnyira újabb fal emelkedett 8 palotával a hadfelszerelés céljaira. Elöl öt, oldalt egy-egy kapuval, összesen tehát 8 kapuval. Ezek a falas kapuk így ismétlődtek és legbelül állott Kubiláj csodálatos palotája, észak és dél felől tíz lépés magas márványemelvényen. Kelet és nyugat felé üres tér volt. A feljáratokat 2 lépés magas fal szegélyezte és az egész palotát két lépés széles márványterasz vette körül. A palota falait arany és ezüst lemezek borították, sárkányok és a 24 hun törzs szent állatainak véseteivel. A mennyezetet arany és ezüst festmények díszítették. A palota fogadóhelyiségeiben elfért hat-nyolcezer ember, de volt a palotában 400 kisebb terem is. Mindezek Mingán építész-tervező tehetségét dícsérték. A tető külső része többféle színűre volt festve, lakk borítása meg mint a kristály csillogott. A palota kincstárában aranytömbök, ezüstrudak, gyöngyök, aranytáblák garmadával, drágakövek egész raktára. Feleségei és ágyasai külön-külön elhelyezve. Az édesanyjának meg külön lakosztály van fenntartva, ez az Ungika birodalma. A palota belső udvarán parkok, gyümölcsösök, értékes ritka állatokkal. Az utak egy lépés magasságúak, hogy sárosak ne lehessenek. A belső palota egyik sarkán a Nagymedve csillagkép volt a márványfalra aranycsillakokkal kirakva. Előtte egy halastó, tele hallal. Kubiláj ugyanis anyja tanácsára sok hallal élt, mert a fehérhús fogyasztása meghosszabbítja az életet.

A tóba egy folyó ömlött, ebből ittak a vadaskert vadjai is. A tavat állandóan tisztogatták és az onnan kikerülő földbe fákat ültettek. A fák között az utak kéklő kövekkel voltak kirakva. Az örökzöld fákról ezt az udvart Zöld udvarnak hívták. A domb tetején egy zöldes színű palota emelkedett. Hasonló palotát emeltetett Kubiláj a legkedvesebb unokája, Timur kishadvezér számára is. Timur Bajánnak is, Mingánnak is a legkedvesebb tanítványa volt. Kambaluk a Nuni folyó partján teljesen új építmény volt a régi Parajd-Peiping helyén. Lakóinak túlnyomó részét a folyón túl újjáépített Taidu városába költöztette Kubiláj. Ezzel megszűnt a múlt. A megbízható lakosokat ellenben meghagyta a régi városban.

Kambalukban jelentették Kubilájnak a Béla birodalmából érkezett híreket. V. István, Béla király fia 1272. augusztus 6-án, 33 éves korában elhunyt. Velencei származású papok lassan ölő méreggel itatták meg. Halálát sem a beginák, sem a csepeli sámánok nem tudták megakadályozni. Utolsó útja Csepel szigetére vezetett, ahol Panyit hadvezérrel megbeszélte, mit kell tenni fia támogatására. Holttestét a beginák kolostorában ravatalozták fel és az Árpádházi örök menyasszony mellé temették, vörös márvány koporsóban. Ők mind a ketten a Gilgames házzal való házassági kapcsolatok fenntartása mellett voltak. Margitnak megtiltották a szülei az ilyen házasságot, de István a szakszini Erzsébetet vette feleségül. Két fiuk született: László és András. Katalin lányuk Dragutin István szerb királyhoz, Mária II. Anjou Károly nápolyi és szicíliai királyhoz, Anna II. Andronikosz görög császárhoz, Piroska pedig ahhoz az Argyas nevű kun fejedelmi ifjúhoz ment feleségül, aki Béla birodalmának megsegítésére a mongol törzsszövetség támogató csapatait képezte ki. András herceg az Argyas húgát, Derzsikét vette el. Több gyermekük született, de azokat III. Endre papsága nem ismerte el. Erzsébetnek a nevét soha senki még csak szóba sem hozta, legfeljebb apácaságát emlegették. Zavis cseh főúrhoz ment aztán feleségül. Egyedül ő tartott ki az uruki-mani hit mellett. Megmaradt az Ungika által annyira becsült ősmagyar hiten. Amikor Kapronca vára megtudta, hogy a királyt megmérgezték kitűzték a béke fehér zászlaját és mellé tették a fekete gyászlobogót is, annak jeléül, hogy a gyászra való tekintettel nem háborúskodnak tovább. A tízéves fogoly gyermeket szabadon engedték. Nevelését Panyit vezérre és az Árpádház kurszánvári esperesére, Domonkosra bízták. 1273. szeptember 3-án megkoronázták és a mongol törzsszövetségben szokásos módon kiskorúsága idejére az anyja, Kun Erzsébet lett mellette a régens. Erzsébet a nádor mellett vett részt az ország ügyeinek intézésében. Ungika, a Csák nembéli édesanya és fia, Kubiláj császár élete végéig érintkezésben állott a budavári kancelláriával. Ott 1267-től kezdve folytatódtak a nemesítések. Elsősorban a várjobbágyok kerültek be a köznemességbe, amihez az is hozzájárult, hogy a Csák, Pósa és Lam nembéliek, meg a többi Árpádháziak lassankint összeházasodtak a várjobbágyokkal.

Ennek a nemességnek az érdekében hozták törvénybe, hogy az új kancellárt mindig az ősi Csák és Aba nembéliek közül kell felváltva választani. Az idegen érdekeket szolgáló vendég főurak törekvéseinek ellensúlyozására öten is megírták a nemesség kialakulásának történetét: Csák Máté, Pósa András, Bebek Árpád, Apor Géza és a székely Kézai Simon. Határidőnek az uruki-mani 1300. esztendőt tűzték ki. A kancalláriában tehát a Csák, a Pósa, a Lam és a Géza, valamint az András nembéliek közül egy-egy nemes ifjú hozzáfogott a “tíz nyíl” szövetség történetének megírásához. Ekkor és ennek kapcsán erősödött meg a köznemesség. Legelőbb a palóc Pósa András készült el a feladatával. Neki rendelkezésére állottak a honfoglaláskor meghalt Cicás rimalány és Gűrűfű sámán jegyzetei a palócok honfoglalásáról és Barkó vitézeinek a tetteiről. Szinte csak másolnia kellett ezeket a rovásokat. Kézai Simonnak, Kun László legjobb barátjának azonban a kiskirály tervei szerint más oldalról is ki kellett emelnie a honfoglalás bizonyos eseményeit. Kézai Simon nyíltan megmondta: a várjobbágyok szegény nemesek. A királyhoz folyamodtak és a király adott nekik a maga várföldjeiből. Ez aztán kihatott az egész országra.

Az Árpádházi nemesség mindig a király mellett állott. A vendég német, francia, olasz és egyéb nyugati főurak azonban 300 éven át inkább a pápaság és a Nyugat felé húzódtak. A peres ügyekkel foglalkozó kancelláriai részleg 1272. szeptember 3-án azt írta Trau városának, hogy a város Gutkeled Joachim bánnak engedelmeskedjék. Azok a nemesek, akik valamikor V. István hívei voltak, de Egyed mester és társai, meg Kun Erzsébet ellen fogtak fegyvert, most az asszony bosszúja elől Ottokárhoz futottak. Országhű emberekből új javadalmakért árulók lettek. Ottokár cseh és német csapataival az országra tört. Öldökölve, pusztítva elfoglalták Győrt, Pozsonyt, le Pannonhalmáig. Nyitra is a németek kezére került. A templomba menekült lakosságot sem kímélték, még a csecsemőket is falhoz csapkodták. Ottokár az árulók bíztatására tervbe vette az egész ország meghódítását. Csapatai azonban Pannonhalmánál nem tudtak tovább jutni. Most a pápa volt az, aki akcióba lépett, mégpedig Anjou Károly érdekében. Ez fékezőleg hatott a főurak torzsalkodására is és az ország nem szakadt darabokra. De Ottokár megtorpanásában része volt annak is, hogy megjelent a színen Anjou Károly veje: Habsburg Rudolf római király is. 1272. őszén a királyi udvar jelenlétében cseh-barátsággal vádolták meg Macsó-Bosznia hercegét, s a vége az lett, hogy az ott levő Kőszegiéket legyilkolták. Utána nem Árpádházból való utódokkal töltötték be az Ozorai, Sói, Boszniai, Macsói, Barancsi és Kucsói bánságot. Kőszegi Henrik került a Sói és Ozorai bánság élére. Az 1273-74-ben kirobbant cseh-magyar háborúban Gutkeled Joachim bánt megfosztották hadvezéri tisztségétől és Csák Péter lépett a helyére. Az a Csák Péter, aki a “12 nemzetséges” Csák nembéliek támogatásával győzött a polgárdi csatában. Gutkeled Joachim bukása után Szakszin egy tömény íjászt vezényelt a kiskirály védelmére. Az új vezér 1276. Gödölyetor (május) havában indult el Szakszinból és a jászvásári töménnyel meg a kunokkal egyesülve visszafoglalta Ottokártól, a Magyarországtól elvett összes várakat és városokat.

A németországi árnyék-császár helyébe 1273-ban Habsburg Rudofot, a “Koldustarisznyát” választották meg császárnak, de Ottokár nem akarta elismerni az ő császárságát. Ezzel a dölyfös cseh király két tűz közé került. 1276. november 21-én megütközött az egyesült Habsburg Rudolf, Csák Péter-féle haddal, de a csatát elvesztette. A békeszerződésben megígérte, hogy a Csák nembéliek trencséni várait is visszaadja. Gutkeled Joachim csoportja pedig a Kőszegiek várait is visszakövetelte. Mire 1277-ben IV. László elérte nagykorúságát, mint győztes király kötött szövetséget Rudolffal. Ottokár bíztatására az erdélyi szászok 1277-ben a magyarok gyengítése végett Gyulafehérvárra törtek. Ottokár a krakkói Boleszláv herceget is megnyerte szövetségesének, majd egyes német hercegek is a Koldustarisznya ellen fordultak. A pápa egyházi átkot mondott Rudolf ellenségeire. De neki minden reménysége a magyar szövetség volt.

A csehek lassan közeledtek. Biztosak voltak győzelmükben. Amikor Baksaffi György portyázóival találkoztak, akkor tudták meg, hogy Rudolf nincs egyedül. A döntő csatában a németeket Rudolf, a magyarokat Csák Máté nádor és Gutkeled István bán vezette. Csák Péter a tartalék felett rendelkezett. A királyi zászlót Rozgonyi bán zászlóvivője emelte magasba. A cseh-morvák és lengyelek “Prága” szóval, a német-magyar seregek “Krisztus” csatakiáltással indultak harcba. Csák Máté nehézfegyveres hada francia módra volt felszerelve, de Gutkeled István serege nyíllal harcolt, úgy záporozták nyilaikat a csehekre. Ottókárnak sikerült Rudolf első vonalbeli csapatát megfutamítania, de amögött Rudolf második seregével találta szemben magát. Rudolf leesett a lováról és pajzsát magára terítve védte az életét, amíg egy fegyverhordozója újra lóra nem segítette. Ekkor ismét a csatába vetette magát. Közben megérkezett a szakszini és moldvai tömény. Azok aztán teljesen tönkreverték Ottokár tartalék seregét. A cseh-morva és lengyel tartaléksereget pedig Csák Péter és a kunok semmisítették meg. IV. László seregei már visszafelé tartottak, amikor Ottokár seregének maradványát oldalba kapva a Morva folyó felé szorították. A cseh sereg szétbomlott, fáradt lovával Ottokár is elbukott. Leverték a sisakját. Megmondta, hogy kicsoda, de az osztrákok megölték, még a holttestét is összeszúrkálták. Annakidején IV. Béla szüntelen kérte a segítséget a pápától a mongol vész ellen, hiszen az oroszokat már leigázták és Kunországot is ellenőrzésük alá vették. 1240-től Magyarország volt az, aki Európát védelmezte a mongol törzsszövetség ellen. A mongol hercegek, mint kérők is megjelentek IV. Bélánál, de Mária királynő unszolására elutasította azt a tervet, mely “Béla király birodalmát” a tatár szomszédságban tűntette fel. 1240. után nem volt hajlandó Nyugat ellen hadbalépni. A győztes kunok hadizsákmányt követeltek. E körül közöttük is zavargások törtek ki. A zavargók megfékezésére Csák Máté nádor vállalkozott. A szakszini kunok megütköztek ugyan vele, de nem akartak testvérháborút.

Más eszközhöz folyamodtak: magukkal vitték Kun László öccsét, András herceget és egy összeroncsolt vitézt András ruhájába öltöztetve ráfogták, hogy az a király öccse. 1278. őszén a Kőszegiek, sorozatos mellőzésük miatti sértődöttségükben behozták az országba IV. Béla legkisebb öcssének, Istvánnak a fiát, András herceget. Ezt az Andrást sem IV: Béla, sem testvérei soha nem ismerték el rokonuknak. A Pósa nembélieknek azonban megmutatták a hátán az Árpádháziakat jellemző here alakú anyajegyet. Az új királyjelölt 1265. március 3-án született. Az apja 1271-ben tette meg örökösévé. Velencében a Morinó család nevelte a királyságra. A morvamezei csatával Magyarország megszabadult ugyan a hatalmaskodó Ottokártól, de ahelyett újabb veszedelem szakadt az országra: tovább folyt a főurak pártoskodása. Erzsébet királynét kiszorították a hatalomból, pedig a kunokat ő tudta legjobban féken tartani. A tartományurak még a király ellen is hadba indultak. A gyulafehérvári német lakosság a szászok bíztatására feldúlta a püspöki palotát, a levéltárakat és könyvtárakat, majd a templomot is rágyújtották az odamenekült magyar lakosságra. Habsburg Rudolf is becsapta a kunokat. Emiatt azok is állandó veszedelmet jelentettek folytonos zavargásaikkal. Rudolf azt mondta róluk: megborzadt előcsapataiktól. A kun portyázók ugyanis cseh harcosok fejeivel rakták körül a sátrát. Sem IV. Béla, sem V. István nem tudta keresztülvinni a kunok széttelepítését. Ezt a feladatot még a Csák nembéliek sem merték vállalni, egyebek között azért sem, mert Erzsébet királyné legmeghittebb embere, Miklós esztergomi érsek is az erkölcstelen kunokkal barátkozott.

III. Miklós pápa, aki meghitt viszonyban volt Anjou Károly nápolyi és szicíliai királlyal, Magyarországot a IV. Lászlóhoz nőül ment Anjou Izabella hazájának tekintette, de sokra becsülte az Árpádháznak a vallási élet megszilárdításában szerzett érdemeit is. Ezért Fülöp fermói püspököt küldte ide a kun kérdés rendezésére. De az ország ellenségei azt is hírül vitték Rómába, hogy maga a király is kun módra él. A püspök a pápától kapott parancsnak megfelelően azzal kezdte, hogy a koronát a magyar királyok, mint hűségjelet kapták a pápától, a király tehát köteles a kunokat megkereszteltetni és széttelepíteni.

Erre viszont a királyi tanácsban azt mondták, hogy a Szent Istvánnak küldött koronát a belső kör szabályozó kivételével I. Péter visszavitte Rómába és az ott elkallódott. A későbbiekben használt koronát Szent László király szereltette össze a Gilgames-féle, a bizánci és a római királyi korona maradékából. Ezzel a hármas koronával a magyarok nem egyfelé, hanem három irányban vannak kötve. Ettől függetlenül maguk is úgy érzik, hogy a kun kérdést csakugyan rendezni kell. Összeült a királyi tanács és a kun töményvezérekkel egyetértve megalkották a második kun törvényt. Eszerint a kunok két-két töményenként a Duna, Tisza, Körös és Maros közén, az ordosziak és a Mari birodalombeliek pedig a Temes folyó környékén telepednek le, az elhalt magyar nemesek és várjobbágyok földjén. Az ottani magyar törzsszövetségbeliek birtokcserével kapnak kárpótlást. Lam herceg birodalmában a félig magyarok Bellény, Bellér, Gesztete, Kuntapolca és Uraj községben telepedtek le. Lovastöményük a Gömörvári tömény volt. A kun urakra és nemesekre a hadkötelezettség ugyanúgy vonatkozott, mint a magyar törzsszövetség nemeseire, de ők is ugyanazt a szabadságot élvezték.

A kun nem tarthatott magánál keresztény foglyot, de a külföldön szerzettet megtarthatta. Kunt nem lehetett rabszolgának eladni. Székelyek mellett kunok is teljesítettek szolgálatot a határipánságok területén. Gályarabságra nem volt szabad hurcolni őket. A kun kérdés megbeszélésén Fülöp püspök is részt vett, majd utána Budán zsinatot tartott. Azon az egyház megtiltotta a világi fényűzést, tiltotta a papoknak a korcsmatartást, rablást, verekedést, halálos ítélet kimondását, vagy végrehajtását, kardviselést, bőség esetén helyettes alkalmazását és azt, hogy nőkkel együtt lakjanak. A szerzetesek életét is megszigorították. Intézkedett a zsinat az egyházi birtokok védelméről is. Az izmaelitákat és a zsidókat megkülönböztető jellel kellett a ruhájukon megjelölni, pénzügyi hivatalokba nem kerülhettek. Kun Lászlót 17 éves korában az egyház kiátkozta, mert Anjou Izabellát, akit ősi szokás szerint Erzsébetnek is megkereszteltek, eltaszította magától. Mind a tíz kun töményben voltak ágyasai, többfele gyermekei is születtek. Eduának például nyolc fia és több lánya volt tőle. Köpcses és Mandula is szült neki gyermekeket. Ezt a gilgamesi szokást a kunok is tartották. Kun László nyomban fittyet hányt a kiközösítésre és elment kunjai közé. Mulatozás után kiállt Keve vezér kőhalomvára elé, s fennen hangoztatta, amit a kun feljegyzésekből vett: Bölcseink már évezredekkel ezelőtt megállapították, hogy Joli-Tórem földje gömbölyű és forog. Most meg azt akarják nekünk bebeszélni, hogy a Föld nem gömbölyű, hanem csak korong és ne is merészkedjünk a szélére menni, mert belepottyanunk a semmibe. De odamegyek és ott ledobom az átkukat.

Fülöp istenkáromlásnak mondta Kun László beszédét, de Miklós esztergomi érsek, aki tudott az Arvisurák tanairól, maga is kételkedett abban, hogy a Föld csakugyan korong-e. Ezt megvallotta Fülöpnek is, de Fülöp szerint az ilyesmi eretnekség, mert csak a pápa őszentségének a véleménye lehet helyes. Miklós aztán azzal kerülte meg az ellene emelt vádat, hogy a pápának nyílván igaza van, de más vélemény is lehetséges. IV. László a székely-kun testőrséggel elfogatta Fülöpöt és kiszolgáltatta a kunoknak. Az Aba nembéli Finta és a báró vendégek viszont elfogták Kun Lászlót és Kurszán várába vitték megpuhítani. Erre a kunok nem végezték ki Fülöpöt és a bárók is szabadon engedték a királyt.

1280-ban a Kurszán várában székelő Aba nembéliek nagy befolyásra tettek szert. Finta erdélyi vajda lett, utána szolnoki ispán, majd nádor. Aba Péter pedig országbíró, aradi és szebeni ispán. Ő volt az, ki a gyulafehérvári öldökléssel megzavart békességet ügyesen helyreállította. A papság fellázadt a király ellen. Nem helyeselték, amit a király vall, hogy fogat fogért! Sok idegen származású pap szentmisében magyarázta a híveknek, hogy az egyházi átok alatt álló embert bárki büntetlenül megölheti. Oldamér töményvezér hadba szólította a nagykunokat és megtámadták Egres monostorát ahol a király kincseit őrízték. Erre a király is hadba vonult a tiszántúli nagykunok ellen. Azok kaptak ugyan bíztatást Szaksznból is, de legyőzte őket a hódtavi csatában. A kunok kezdtek menekülni a Tiszántúlról, de a király maga hozta vissza őket a tatárok szomszédságából. Alig mertek a király szemébe nézni. A királyi tanácsban IV. László igazolta, hogy a Sambe-térképek szerint a Vinek földjéről át lehet menni Kuszkó birodalmába és északon át lehet evezni az ajnókhoz. Onnan akár csónakon, akár lóháton el lehet érni Ordoszt.

De hatezer éves vándorlásaink alatt sohase felejtettük el, hogy a 24 hun törzs szövetségébe tartozó népek birodalma egészen az Encs folyóig terjed. Hiába orozták el hamissággal a mainzi érsekség hívei, az mindig avar föld marad és jogunk van hozzá. Az 1279. évi budai zsinat, Fülöp fermói püspökkel az élén elismerte, hogy IV. László király a morvamezei csatában III. Miklós pápa véleménye szerint is igaz helyzetet teremtett. Méltóvá vált arra, hogy Anjou Izabellától fiúgyermekei szülessenek. Tudta a zsinat azt is, hogy IV. László hadvezérei: Panyit és Csák Péter a kunokkal együtt körülvette Bécset. A zsinat utáni ebéden aztán az esztergomi érsek csatlósai elfogták Lászlót és összezárták Izabellával, hogy gyermekük szülessen. De abból a házasságból nem származhattak utódok. A kunok mozgolódásai László királyt is arra indították, hogy igyekezzen rendet teremteni közöttük. De erre csak a hódtavi ütközet után nyílt alkalom. A kunokat ekkor megbüntették lázadás miatt, de ez csak egytizedüket érintette. 1285-ben meghalt Kun László apósa Anjou Károly. Ebben az évben a tatárok betörtek a keleti gyepün és legyőzték Danilovics Leó orosz fejedelmet, IV. Béla vejét. Kun László már régen elkezdett kun szokásokat felvenni. Bajuszt és szakállt növesztett és azon volt, hogy legalább nyolc gyermeke legyen. Izabella nem szült neki gyermeket, ezért bezáratta a Margitszigete. Maguk a köznemesek is látták, hogy a főurak, bárók és vendég főurak ezt nem fogják sokáig tűrni. Különösen Édua volt rá nagy hatással. A budai zsinat alkalmával azt tanácsolta gyermekei apjának, hogy a papokat a budai polgárok ne fogadják be házukba, a király ölesse meg a pápai legátust és akkor a kun népet senki se fogja többé zavarni, hiszen Habsburg Rudolfot is ők segítették a császári székbe. Buda városa nem engedelmeskedett a király parancsának és Miklós püspök Fülöp vezetésével megtartotta a zsinatot. Az öregségére és betegségére hivatkozó Miklós választott érseket letették méltóságából és a pápa Ladomért tette meg esztergomi érseknek. IV. László ezzel nem értett egyet. Ezért a bárók elfogatták, de fogolycsere alapon mégis szabadon engedték. Kun László bízott Kubiláj ígéretében, hogy az álnok és tudatlan papság támadásaitól a tömények százaival is megvédi. Amikor Izabellát Ladomér érsek kiszabadította a szigeti kolostorból, László király elkezdett fenyegetőzni:

Vegyétek tudomásul, hogy ezt az ingyenélő, fajzatot Ladomér érsektől kezdve az alája tartozó püspökökkel együtt tatár kardokkal fogom kiirtani egészen Rómáig. Fehérváron felgyújttatta a latin írásokat tartalmazó levéltárat és elégettette a katolikus szent könyveket. Udvari papjának, Kézai Simonnak parancsba adta: semmit el nem hallgatva úgy írja meg a székelyek-magyarok sok ezer éves viszontagságait, hogy abból a históriából utódaink okulhassanak. Hő kívánsága volt, hogy családja régmúltját, a keresztyénség által pogánynak kikiáltott örökséget felelevenítse. Kubiláj anyjának a kívánsága szerint vissza kell térni a régi ősmagyar hithez, mert az az Istennek tetsző jó ember hite. Kézai Simon írásában Atilla idejéből való hagyományok élnek. E mellett fel akarta eleveníteni és a köznemesség körében terjeszteni az Endre, Béla és Levente korában keletkezett irodalmi termékeket és a még régibb időből való ősi mondákat, mert a mongol törzsszövetség bölcsei szerint ezek megmenthetik az életünket. A pannonok, szittyák, hunok és avarok öröksége, Szent István felajánlása és a hármas korona eszméje biztosítja a nemesség szabadságát. A kunokkal és tatárokkal való barátkozás miatt IV. László annyira elvesztette alattvalóinak tiszteletét, hogy már a magyar származású papok felett sem tudott többé uralkodni. Kubiláj, betegségére való hivatkozással lemondta látogatását. Baján vezér Dél-Kínában volt elfoglalva. Tervei között szerepelt egy hun törzsszövetségi hadsereg, de ezzel a tervvel már nem volt érdemes foglalkozni. Fiatalon is nagyon öreg volt, katonái közül elment fáradalmait kipihenni, nyugalomra vágyott. Az idegen bárók felbérelték Oldamér rokonságát, hogy öljék meg az erkölcstelen és részeges királyt. Csak a papság állítja, hogy nem a magyarok, hanem a kunok ölték meg.

1290. július 10-én Körösszeg mellett végeztek vele, mert már terhessé vált erőszakos természete. Gyilkosait azonban izmaelita módra az utolsóig kiirtották. Nem kímélték a bűnösök gyermekeit sem. Utolsó kívánsága az volt, hogy gyermekei házasodjanak be mind a nyolc kun töménybe, lányait pedig fogadják be az ordoszi és a mari töménybe. Kincseit és Kézai Simon íráshagyatékát felosztotta gyermekei között, mert így rokona lesz minden kun nép. Legnagyobb gyengéje az volt, hogy számítva Kubiláj segítségére, mindenkinek mindent könnyelműen megígért. Kubiláj aggastyán korban halt meg, utódai el voltak foglalva saját hazájuk gondjaival.