»AVAGY«

»AZ ISTENI LÉT«

»HÁROM PRINCÍPIUMÁNAK LEÍRÁSA«

A SZERZŐ ELŐSZAVA A KERESZTÉNYI, ISTENSZERETŐ OLVASÓHOZ

»1.« Az ember születésétől kezdve, e világi idejének egész futása során nem törekedhet hasznosabbra és szükségesebbre, mint hogy önmagát helyesen megismerje; 1.Mi ő? Honnan vagy kitől van? 3. Mi célból teremtetett? és 4. Mi a hivatása? Komoly szemlélődés közben már kezdettől úgy találja, hogy az összes teremtménnyel együtt Istentől származik. Másodszorra pedig úgy találja, hogy a teremtmények közül ő a legnemesebb teremtmény. Ebből azután arra a harmadik felismerésre juthat, hogy Isten jóindulattal van iránta, mert e világ teremtményeinek urává tette, és ellentétben a többi teremtménnyel, értelemmel, ésszel és tudattal ajándékozta meg, s legfőképpen beszéddel, azért, hogy mindent, ami csak hangzik, mozdul, mozog, él és növekszik, megkülönböztethessen, és minden egyes erényt, tevékenységet és származást megítélhessen, és kezébe adta mindezt, hogy értelmével és eszével megzabolázhassa, és akarata szerint tegyen velük, ahogy neki tetszik.

Magyarázatainkat, benyomásainkat, érzéseinket mostantól ezzel a kék forrásjellel kezdjük. A nagy kezdőszámok az eredetiek. Jacob Böhme bevezetőjében az alapvető emberi tulajdonságra: a kíváncsiságra, és annak szükségességére és hasznosságára utal. A gondolkodás egy szinten elér egy határt, amikor a kutató elme érdeklődése a mikro és a makrokozmosz titkainak megértése és feltárása irányába fordul, és szinte belső kényszerként jelenik meg a pontos tudás igénye. A természetet ésszel kellett volna kormányoznunk, amely hibánkra csak manapság derül igazán fény, 350 év múlva. A természet leigázását hirdettük, de a természet erői sok nagyságrenddel nagyobbak annál, mint amit az ember (különösen a középkori ember) valaha is kezelni tudott. A mű az 1600-as évek elején íródott, egy nagyon fanatikus vallási közegben, ahol a dogmáktól való legkisebb eltérés vagy akár betűnyi változtatás a szó szoros értelmében életveszélyes dolog volt. Jacob Böhmét is sok támadás érte műveiért, de bizonyos "felvilágosult" körökben így is népszerűek voltak. A szöveget talán éppen a kódolt, nyakatekerten megfogalmazott szöveg érthetetlensége védte meg. Nem tartom valószínűnek azt, hogy tanait értették is, hiszen ő maga sem értette az egészet. Ez ugye nagyon furcsa. Pedig maga Jacob Böhme mondta, hogy mindezt Isten sugalmazta neki, és ebből ő sem ért túl sokat, csak kényszeresen leírta. Feltett kérdéseire máig is keressük a választ.

»2.« S még ennél is magasabb és nagyobb megismerést adott Isten az embernek, hogy képes a dolgok szívébe nézni, milyen esszencia, erő és tulajdonság lakozik is bennük, a teremtményekben, a földben, kövekben, fákban, füvekben, az összes mozgó és mozdulatlan dolgokban egyaránt, úgyszintén a csillagokban és az elemekben; és képes felismerni, hogy melyek ezek a lények és melyek ezek az erők, és miként van jelen ebben az erőben minden természetes érzékenység, növekedés, szaporodás és elevenség.

Ez a pont azt mondja, hogy az emberek (humanoidok) eljutottak a megismerés csúcsára, ahonnan már nemigen lehet tovább, feljebb jutni. Belenéztek a makro és a mikrokozmosz legbelsőbb titkaiba, a dolgok szívébe, és megértették a tér-energia összefüggésrendszert, és annak információelméleti vonzatait. (De kik lehettek ezek, hiszen ezt ma sem értjük?!) A morphogenetikai tér egymásba ágyazott jellegére utal, azokra az erőkre amik mindenben jelen vannak. Minden mindenben csak úgy lehet jelen, ha az anyag és az energia valamiféle hullámjelenséggel egzisztál, (gravitációs hullám) és ez akár a végtelenbe is elviszi a hírét minden (bármilyen bonyolult) energia vagy anyagi struktúrának is, hiszen ezeknek az egyszerű léte okozza a hullámok létrejöttét, és ennek a létinformációnak - mozgásának, és minden elmozdulásának - szubatomi strukturáltságú terjedését váltják ki, az információ strukturáltság legfelsőbb szintjén. Ebben természetesen benne vannak a kövek vagy az élő szervezetek egyaránt, a közeliek vagy a fényévekre lévők is, hiszen ez nem sugárzás, hanem a tér különleges megnyilvánulása, amely "n" forrásból "n" forrást perturbál (háborgat) térréteg hullámaival. Ez tartja mozgásban az egész Univerzum minden atomját. Itt az energia különböző esszenciális megnyilvánulásának határozzák meg.***

»3.« Ezenfelül Isten az értelmet és legmagasabb érzékenységet adta neki, hogy képes Istennek, teremtőjének megismerésére, arra, hogy ki és mi ő, s miként és hol van? miből teremtetett és származik az ember? és az örök, teremtetlen, végtelen Istennek miként képe, léte, tulajdona és gyermeke; hogyan teremtetett az isteni lényegből, akiben Isten léte és birtoka van, akiben Isten szelleme él és kormányoz, s akit Isten szíveként és lényegeként szívből szeret, s akinek kedvéért ezt a világot az összes teremtménnyel teremtette; melyek az ember értelme és uralkodása nélkül javarészt nem élhetnének ilyen minőséggel. (...)

Egyedül az ember (a nem állati elme) képes a megismerés ilyen szintjére eljutni, és felfogni a természet egészét. Szerepe nem korlátozódik a létre, és a morphogenetikai tér információs halmazát minőségileg is tanítja, hiszen kombinatív készsége új és új felfedezésekkel gazdagíja azt a megismerés legfelső szintjén. Ettől javul a tér információtartalmának minősége, (amit ez a tér meg is őriz). Ezt a qualitatív minőségváltoztatást ugyan minden élő okozza, de az ember léte összehasonlíthatatlanul magasabb qualitásokkal ruházza fel a morphogenetikai tér (R.Shaldake ^) entitását. Az ilyen színvonalú gondolati emisszióra (az eddig megismert dolgok közül) csak egy emberi értelemmel bíró lény képes és alkalmas.***

4,5,6,7,8,9,10,11,12 pont hiányzik a fordításból.

»13.« Mivel pedig az ember tudja, hogy kettős ember, jóban és gonoszban részes, hogy minden az ő tulajdona, s ő ugyanaz az egy ember, aki egyszersmind jó és rossz, s ezért jutalmát mindkettőtől várhatja, mert ahová a lelke ebben az életben törekszik halálával, lelke oda nyomban meg is érkezik; és itt végzett munkája alapján, az utolsó napon, erővel feltámad, és örökké él, és megdicsőül, ugyanaz örök tápláléka és kínja lesz: ezért az ember legfőbb érdeke, hogy önmagát megismerje, mineműségét, amiből jó és rossz ösztönei fakadnak, azt, hogy a jó és a rossz benne miként tulajdon sajátja, s valójában honnan is származik minden jó és minden rossz, mi az eredete, mitől és mi által került a gonosz ördögbe és az emberbe, s az összes teremtménybe. Minthogy az ördög egykoron szent angyal volt, és az ember is jónak teremtetett; ## mégis, minden teremtményben találni ebből a kedvetlenségből, amitől marják, verik, taszítják, összehúzzák és gyűlölik egymást, és minden teremtményben ellenakarat van, és semelyik test sem egy önmagával, ahogy ez nem csupán az élő teremtményekben, hanem a csillagokban, elemekben, földben, kövekben, fémekben, lombokban, füvekben és fákban is látható. Mindenben méreg és gonoszság van, és ennek így is kell lennie: különben nem lenne élet, sem mozgékonyság, nem lenne szín, erény, nehézség és könnyűség vagy egyéb érzékelhetőség sem, hanem minden semmi lenne.

Az eredeti szövegbe tett ## jelig morális és teológiai eszmefuttatást találunk, és az ilyen részletek váltják ki a logikai elrejtőzést a mű szövegének egészében, és a hasonló filozófiai munkákban. A szerző egy pszichológiai, morális, és teológiai szintet kever kozmogóniai mondanivalójához, így zavarva meg a dogmatikusokat, (hogy így is, úgy is lehessen érteni a szöveg tartalmát) és ebben rejt el egy mérhetetlenül pontos nukleáris fizikát és kozmogóniát. A vallási töltetű meghatározások is gyakran kettős értelműek, ez talán még félrevezetőbb. De egyúttal elmond egy logikát is, az antropozófia nem földi logikáját. A lélek útját. Rámutat arra, hogy a nagyobb és nem földi tudás birtokában mit is értenek Ők teremtés alatt. A ## jel után felszínre bukkan az univerzalista logika. Minden testben (teremtményben ellenakarat van. Ez nem emberi akarat, hanem balos (más filozófiákban női) tércsavarodás a teremtő időtér jobbos (férfi) csavarodású teréhez képest. Majd ez lesz a részecskék felszínének (megfoghatóságának) az oka, mert ez hozza majd létre az időtükrökből, időellentmondásokból álló virtuális megfoghatóságot okozó felszíneket. (Ez persze csak a megfoghatóság látszata.) Ezeknek interakcióira céloz, hogy marják, verik, taszítják, összehúzzák egymást, vagyis ott lökdösődnek az atommagokban. (Kölcsönhatások:ötödik erő!) Az, hogy az ellenakarat nélkül minden semmi volna, így már sokkal logikusabb, hiszen így nem volna anyagi részecske, megfoghatóság és ennek folyományaként anyag - és Univerzum - sem! Újra olvashatjuk, hogy minden mindenben benne van, vagyis minden mindennek a létalapja. Anyag nélkül nem lenne szín,(mert mi sugározná, és verné vissza a fényt? A fény alapvetően sztochasztikusan fehér színét az atomok tették színessé), megfoghatóság, nehézség, vagy könnyűség... Vagyis az ellenakaratnak nevezett valami az anyag megfoghatóságának és érzékelhetőségének, de a tömeg (súly) jelenségének az oka is! Enélkül minden semmi, vagyis megfoghatatlan és érzékelhetetlen; transzcendens jellegű lenne. Üres, anyagtalan téridő. Azért majd az is sokkal komplikáltabb lesz, mint amit arról ma tanítunk... ***

»14.« Ebben a mély szemlélődésben úgy találjuk, hogy mindez magától Istentől származik, mindez Isten saját lénye, vagyis Isten maga, és önmagát ily módon magából teremtette; és a rossz a formáláshoz, és a mozgékonysághoz tartozik, a jó pedig a szeretethez, a szigorúság vagy ellenakarat pedig az örömhöz. Ha a teremtmény Isten fényében van, akkor a harag vagy az ellenakarat hozza létre a fölemelkedő, örök örömöt; de amikor Isten fénye kialszik, akkor gyötrelmes kín és pokoli tűz.

Itt szűkszavú összefoglalót kapunk az ok okozati összefüggésekről: A téridőt - Mindenhatót - mint önmagának okát és folyamatos okozatát ismerhetjük meg. Hogy mit is takarhat ez, arra később részletesen visszatérünk. A rossz (vagyis az ellenkező forgás) a mozgékonysághoz és a formáláshoz tartozik, vagyis a keletkezés és az anyaggá válás útja, a jó a szeretethez (ezt főképpen Istenhez köti a szöveg) - a speciális hatforráshelyű félspinű tér minden további teremtéshez szükséges voltát takarják a kifejezések; ez a kegyelem és az öröm. Ez a láthatatlan fény, ami mindent megtart a teremtésben. Az a szimmetriarobbanás ami a részecskéket folyamatosan fenntartja és kelti, csak ilyenben maradhat fenn, egyben ez a tér az oka annak is, hogy ellenkező forgású terek is létrejönnek a részecske keletkezése során, és ebből keletkezik az állandó felemelkedő öröm, a korpuszkula több rétegben generálódó felszíne. A mindent fenntartó tér - rejtett fény - fizikai elhagyásával, esetleges megszűnésével értelmét veszíti az anyagi részecskék eddig egyensúlyi szimmetriarendszere, és ezek egyszerűen tachionokra hullanak szét. (Brahma éjszakája és nappala). De egy kis bátorsággal arra is gondolhatunk, hogy amennyiben elhagyjuk a teret űrhajónkkal, úgy fel kell készülnünk a hipertérben (nemtér-nemidőben; a tisztítótűzben) ránk leselkedő (megváltozott) körülményekre ! ***

»15.« A három isteni princípiumot szeretném itt leírni a maguk valóságában; bennük azután majd magyarázatát lelni majd mindennek, annak is, hogy mi Isten, mi a természet, és mik a teremtmények; mi Isten szeretete és szelídsége; mi Isten örvénye és akarata; mi az ördög és mi az Isten haragja: összefoglalva, mi az öröm és fájdalom, és mindez hogyan kezdődik és van örökké. (...)

A princípium kiindulási valami, de itt semmi esetre sem anyag! Meg fogjuk érteni mit takar az Isten kifejezés, és mit is ért a mű teremtmények alatt. (A kettős értelmezhetőség szintén félrevezető lehet!). Isten örvénye a csavarodott fél spinű teret (topográfiailag a dinamikus örvényteret!) takarja. Az ördög szintén másodlagos princípium, (tehát nem valami szőrős patás mesealak!) Ezek a teremtés "alkatrészei". A források és az általuk keltett jobbos és balos örvényterek. Itt már felismerhető a sokkal később, Einstein által leírt relativitás-elmélet minden lényeges eleme, csak a fizikából nagyvonalúan kifelejtett dinamikus idő (dimenzióforrásokra is ki van terjesztve, az álló forrás a Víz (Minkovszki ^), a saját terjedési sebességét (a fénysebességet?) átlépő forrás pedig a Tűz, a tachion keltője. ***

»17.« Ezért az ember számára a világban, mialatt nyomorult, romlott húsházában nagy veszedelemben él, semmi sem szükségesebb, minthogy önmagát helyesen megismerje. Ha pedig magát helyesen ismeri, akkor ismeri Istent is, teremtőjét, és az összes teremtményt; és ismeri Isten iránta való érzületét. És ez a megismerés nekem a legdrágább mindazok közül, melyekre valaha rátaláltam. (...)

Ha az ember magát megismeri, - teljes mélységében! - ez azt is jelenti, hogy megismeri az őt alapvetően felépítő részecskéket és az ezeket építő lényegi struktúrákat is, ami az anyag valódi szerkezetének működési elvein át elvezeti őt arra, hogy a fenntartó teret is megismerje. Vagyis az emberben is megtalálhatók mindazon dolgok, amik olyan mértékben összekapcsolják az Univerzum egészével, hogy ettől még gondolatilag sem lehet szeparált individum. Ha logikailag a téridő bármely pontjában ott kell lennie az egész kavargó Univerzum minden atomja által keltett létezési hullámtereknek, ezen terjedő modulációban minden információjának is; akkor mindenhol ott az EGÉSZ. Ez a beszélő fény ősi értelme. Innen a szavunk; MINDEGY. Ezért tanítják a keleti filozófiák, hogy; minden Egy. Legyőzni a szellemi sötétséget! Csak ez lehet az ember célja! Felismerni és megérteni a világot kormányzó nagy törvényeket. Ez a megismerés az alap, a szeretet, a tudás és az intelligencia; legdrágább, az ember magasztos célja. ***