»DE ELECTIONE GRATIAE«

KEGYELMI KIVÁLASZTÁS, VAGY ISTEN AKARATA AZ EMBER FELETT

»1. FEJEZET«

ISTEN EGYETLEN AKARATA.

BEVEZETÉS ISTEN LÉNYÉNEK KINYILATKOZTATÁSÁBA.

MI AZ EGYETLEN ISTEN?

Ebben a könyvben (mert ez egy másik könyv) ugyancsak a tér kialakulásáról és működési elvéről van szó, de más stílusban és a hangsúlyok máshová helyezésével, inkább elvi ügyekkel foglalkozva, és kissé előreszaladva a dolgok menetében. Ez egyfajta bevezetés a részecske mikrovilágába is. A hermetikus irodalomban az ember megalkotása (a legősibb ősünk megalkotása) is egy részecskét (a lélekrészecskét) takarja. Bármilyen meglepő ez, a lélek is korpuszkuláris! (Viszont amiből áll -mint az anyag is- az teljesen transzcendens) Mózes öt könyve a barionok, az egymást keltő félspínűek (?) mikrovilágába -születésébe és működésébe- (is) elvezet minket. Az egészen biztos, hogy nem a humanoid faj megszületését és történetét írja csak le a Szentkönyvek (egymáshoz is) sok mindenben hasonlító őstörténeti logikája. Valami egészen más is megbúvik itt! De most térjünk vissza Böhmére! Ennek a másik munkájának kivonata is sok izgalmasat rejt! A 3. fejezet legvégén eljut a részecske fizikai kinézéséig is! Logikailag az ember anyagból van, és ha jól meggondoljuk, a legősibb ősünk az az első lélekrészecske, ami az Univerzum immár megalkotott terében először megszületett. A folyamatos és máig is tartó állandó keletkezése sokkal logikusabb, mint a materializmus ama dogmája, hogy az anyag és az energia öröktől volt, hiszen ez az gyermeteg egyszerűsítés egy sor (igen komoly) filozófiai probléma megoldását egyszerűen elsinkófálja. Az a filozófia - amit most igyekszünk feltárni - nem ezt teszi. A szerző az előző könyv három fejezetében megalkotta a teret - energiát - és az energia energiában születő második változatát - a szintén térszerű fényt. Sajnos az utóbbit csak egyéb ismeretek birtokában lehetett azonosítani, de tanításai így is egyértelműek. Hol így, hol úgy nevezi, ami érthető, hiszen a hullámtermészetű és állandóan a keletkezés folyamatában lévő térről - energiáról beszél, ami minden(hol)ható. Kijelentései jól egybevágnak a különböző világvallásokban fellelhető megállapításokkal is. Ha ezeket a kozmogóniai (teológiai) leírásokat logikailag vizsgáljuk meg, ezek cseppet sem olyan távoliak egymástól, mint azt első ránézésre gondolnánk. Olyan az egész, mintha ugyanazt a rejtvényt más és más szövegkörnyezetbe ágyazták volna. Olyan, mintha valaki(k) időnként karbantartanák az emberiség tudását és területtől és társadalomtól függő szövegkörnyezetben újra és újra meg akarnák tanítani az embereket ugyanarra. Arra is gondoljunk, hogy a titokzatos tanítómester(ek) tudása is változik az évezredek során, vagy esetleg az elgondolásaikat más-más módszerekkel igyekszenek a tanítványok fejébe tölteni. Ennek során mindig újra meg kell ütközniük a régebben talán éppen általuk besújkolt történetek elsilányodott, értelmeiben változott, vagy már teljesen értelmét vesztett dogmatizmusával. (Hiszen a szövegek szent és sérthetetlen voltát éppen a régebbi tanítómesterek tömegpszichológiai trükkjei védik). Ne vitassuk egyetlen Szentírás tartalmát, vagy szövegének szentségét se. A valódi tudás önmagában is szent dolog. Most nem teológiai szempontok szerint vizsgáljuk meg az emberiség ősi mítoszait és könyveit, hanem logikai tartalmuk szempontjából. A végveszélybe sodródó emberiség a szakadék omladékain csúszik lefelé, és úgy tesz, mintha semmi baj sem lenne. Nagy baj van! Ez a tudás talán enyhít a bajokon. Úgy tartják, hogy a Biblia minden világkorszak fiainak mást és mást mond majd! Most éppen egy ilyen új világkorszakba léptünk bele... Azt biztosan állíthatjuk, hogy a kozmogóniát is hordozó ősi könyvek jelentős része egységes logikai jegyeket hordoz. Az érdekes az, hogy az egész Földön mindenhol megtalálhatóak egy egységes logikai trend jegyei a kozmológiai leírásokban, és ezt egységes grafikai szimbólumok is hordozzák. Ez a kutatás izgalmas lesz minden alapkutatónak és teológusnak is. Jacob Böhme a keresztény Bibliára hivatkozik a legtöbbet, de jól felismerhető munkáiban a kaballisztikus és a keleti hatás is. Persze az is meglehet, hogy ez tanítóinak hatása, akik láthatóan mindent tudtak a világ kialakulásáról és az atomfizikáról, sokkal többet, mint a mai tudomány. Böhme könyveiben (írt vagy kilencet) különböző szinten mondják el újra és újra ugyanazt a tézisrendszert, különböző szemszögekből világítva meg azt. Ne gondoljuk ezt túlzásnak. Itt több könyvből vett szemelvényekkel van dolgunk, de ha az önálló műveket vizsgáljuk, mindenben minden el van rejtve, legfeljebb más és más részre fektették a hangsúlyt. Olyan hihetetlen gondossággal csinálták, hogy ez egészen biztosan nem egy ember műve és Böhme valóban csak egy kiválasztott "alkalmas senki" volt, akit valakik kiválasztottak és láthatóan nem a szokásos földi tanítási technikákkal tömték a fejébe a tudást. Valódi próféta volt.

Ez a tudás annyival jár a korszak gondolkodása (és a mai tudásunk) előtt, hogy azt bizonyosan nem Böhme, az iskolázatlan vargamester találhatta ki, mert még a mai kor fizikusainál is sokkal korszerűbb kozmológiát ír le ezekben. Több mint gyanús!! Nem csoda hát, hogy egy kukkot sem értettek meg belőle a kortársai. Saját kijelentései szerint még ő maga se! Azok akik a manipulációkat ciklikusan végzik, mindig vigyáznak arra, hogy a kiválasztottjukat lehetőleg ne sodorják végveszélybe, ezért a kor és a hely szokásaihoz és dogmarendszeréhez korrigálják a lényegileg azonos (vagy nagyon hasonló tanaikat). Ezt évezredek óta ciklikusan ismétlik. Céljuk emberbarátinak látszik; gyanús, hogy egy a mienknél sokkal fejlettebb (földönkívüli?) civilizációnak, vagy magának az Istennek átgondolt tevékenységéről van szó. Alapvető téziseik univerzalisták, de figyeljünk arra is, hogy a szeresd felebarátodat mint tenmagadat bibliai parancsolat logikailag ugyanezt takarja. Böhme ezt így is fejti ki. Azt már tudhatjuk, hogy Mózes nem (vagy nemcsak) történeti személyiség volt. A Mózes könyveiben leírt történetek egy második (rejtvényes, alsó) történetet is hordoznak. Ez az oka az időnként hihetetlen bibliai életkoroknak és történéseknek? Ezért mondják a Szentírásról, hogy minden kor embere mást ért meg belőle? Úgy gondolom, hogy ideje megértenünk ezeket a páratlan tudománytörténeti rejtvényeket. Megértésükkel olyan nagyot léphetünk előre, ami a legmerészebb fantáziálást is felülmúlja majd! Már az eddig levezetett információk is csodálatos előrehaladást jelentenek. Alappal szolgálhatnak egy új asztronómia, biológia, fizika és kémiaszemlélet kialakításához. Ezen az úton űrtechnikánk elhagyhatja a Naprendszer bűvös határait is. De térjünk vissza a feladathoz! Ahol az ember teremtéséről, máshol a föld, teremtmény, teremtményi élet, Jeruzsálem megteremtéséről olvashatunk majd, az a részecske (félspínű barionsorozat, lélek?) kialakulását és belső működését (is) takarhatja. A szövegek rengeteg, (logikailag azért felismerhető két (vagy több) értelmű csapdát rejtenek a rejtvények. Azok félrevezetésére találták ki őket, akik a prófétává kijelöltekre "új" tanaik miatt rátámadhatnának. Ezért a kódrendszer. A butaság lovagjai ma is közöttünk élnek. NE ugorjunk be nekik, a elrejtett tudást kell megértenünk, nem a világi történeteket!! ***

»1.« Isten Mózesnél kinyilatkoztatott hangon szól Izrael népéhez (e hangban rejtettségéből valódi, teremtményi módon megnyilatkozó, zengő hangba lépett és hallatta magát, hogy a teremtmény felfoghassa): Én vagyok az Úr, a te Istened, az egyetlen Isten, más isteneket ne tisztelj mellettem. (Kiv 20,2,3; Törv 6,4.) Mózes mondja: Az Úr a mi istenünk haragos, hév isten, és emésztő tűz. Másutt: Az Úr könyörületes Isten. Továbbá: Szelleme a szeretet tüze (Törv 4,24-31).

A részecske kialakulásához egy tér (egy Isten) kell. Ennek szerkezeti kritériumairól már sokat írtunk. A részecskét (és a lelket is) csak ilyen tér segítheti a kialakuláshoz és fennmaradáshoz. A burjánzó térszimmetria-robbanást csak az tudja kialakítani és fenntartani amitől szuperszimmetriája létrejött. Ez a tér bizonyos (renitens) forráselemeket a részecskén belül és annak határán sajátidejében megsemmisít, másokat tachionizál, a hipertérbe küld. Ez a részecske külső harmada körül lévő tisztítótűz. A purgatórium. Más forráselemek (ilyen Mózes is) a részecske belső centrumából megnyilvánuló forrástérrendszer kialakuló felszínén (Istennel) haladnak, (téridővel való szinkronizmus), így tovább "élnek". Ezekhez könyörületes az Isten (a téridő). A Hang, vagyis a gravitációs hullámok teremtményi megnyilatkozása a részecske majdani létéről alkotott előkép, logikai hozzávezetés. ***

»2.« Az idézett mondások ellentétesnek látszanak, mert Isten haragos Istennek és emésztő tűznek nevezi magát, de a szeretet tüzének is, amely csak az egyedüli Jó lehet, különben Isten nem lenne Isten, vagyis az egyetlen Jó.

Ez az előző gondolatmenethez tartozik (és takaró is a teológusok ellen). Az első tér-energia tachionokból áll és keletkezik folyamatosan, így Tűz természetű elemekből kiáradó Vízszelem. Ez a sajátidő egyéb effektusait is takarja. A tachionkvintett (+1 centrális forrás!) terében, amit Böhme Szentlélekként, vagy Szent Szellemként, vagy Vízszellemként is meghatároz, már nem keletkezhet hatforrású időrobbanás, (szimmetriarobbanás) ami majd ebben a különleges csak tér nélkül kialakuló rendszerben keletkezik, az hasonló lesz, de más. Az öt forrású de hat forráshelyű tér kúptoroidjaiból nem mindegyik a mi dimenzióidőnk, hanem a hatból csak egy. A Mi Atyánk. A téresszenciák mintegy "multiplexelve" követik egymást. Mint a nápolyiban a rétegek. Ezeket mégis együtt "éljük meg". De csak az egyik négydimenziós csiga a hat közül az, ami a mi birodalmunk, és ebből is csak (ál)három dimenziót érzékelünk érzékszerveinkkel és az ezek megsegítésére, kibővítésére kifejlesztett műszereinkkel is. Ennek egyszerűen az az oka, hogy érzékelésünk korlátai műszereink kialakításában is erősen korlátoznak minket. Gondoljunk csak arra, hogy a radioaktivitást kezdetben veszélytelen és jópofa dolognak tartották azok, akiknek tapasztalatai elégtelenek voltak a valódi veszély felismerésére. Ez még a Curie házaspárra is gaz volt, akiknek a felfedezést köszönhetjük. A csernobili reaktor katasztrófájánál a tűzoltóparancsnok slaggal oltatta a tüzet, és tényleges hülyeségét az is mutatta, hogy az unokáit is elvitte háztűznézőbe. A többi testi érzékszerveink egyszerűen le vannak tiltva (gátolva). Így azután az erre vakoknak hiába is mesélsz az idő színeiről. Vagy agyonvernek a másságodért, vagy csak egyszerűen habókosnak tartanak. Itt még nem is beszéltünk a hipertéri esszenciákról, de majd a szöveggel együtt visszatérünk rá. ***

»3.« Istenről nem mondható, hogy ez vagy az, gonosz vagy jó, hogy megkülönböztetés van Benne, mert önmagában természettelen, vágytalan és teremtménytelen. Nem hajlik semmire, mert nincs Benne semmi, sem gonosz, sem jó, amihez hajolhatna: alap nélküli mélység önmagában, természetre és teremtményre irányuló akarat nélküli örök semmi; szenvedélytelen, semmi sincs benne, ami közeledhetne Hozzá vagy amihez közeledhetne. Egyetlen lény, és előtte vagy mögötte semmi sincs amihez vagy amiben magának akaratot teremthetne vagy megragadhatna; nincs szülője: Ő Semmi és Minden és Egyetlen Akarat, amelyben a világ és az egész teremtés nyugszik. Benne minden kezdet nélküli, súly, mérték és cél szerinti örök-azonosságban van; sem fény, sem sötétség, sem szeretet, sem harag, hanem Örök Egy; ezért mondja Mózes: az Úr egyetlen Isten (Törv 6,4).

Vagyis Isten alatt valamiféle fizikailag is létező (de mégis traszcendens) rendszert ért, aminek nincsen vágya, vagy akarata. A forrást. Mindennek az alapja és tartálya, gyökere, kiindulása, működtetője és fenntartója. Böhme itt sok eddigi tézisét megtagadni látszik. Ez egy nagyon fontos pont, mert itt alapvető elgondolásokat fejt ki az időrendszer filozófiájáról. Ez a valami nem intézkedik, vagy haragszik, de a leglényegesebb Jó, hiszen e nélkül a valami nélkül minden újra semmivé válna. Úgy is érthetjük, hogy ez nem tér és nem hipertér, de mi ebben értelmezünk teret, pedig mindez csak az Idő nyakatekert játszadozása, amiben a tömegtelen forrás valamivé játssza magát, majd a valamivé vált semmi ebben még bonyolultabb játékokat kezd játszani és tükröt állít időből a semmi elé, hogy megnézhesse magát és teremtményi alkotását benne, vagyis magában. Csak a térré (energiává) és anyaggá magasztosult időről szól a mese, vagyis az Univerzum a valamiként érzékelhető semmi, Isten álma és varázslata. Csakis az idő bonyolultan szerveződő hullámaiból áll és ebben is (ettől is) marad működésben. Többször írtam le azt, hogy; semmi, de ezalatt csak azt értem, hogy ez a valami transzcendens, megfoghatatlan, mint a fény is. ***

»4.« Ez az alaptalan, megfoghatatlan, természettelen és teremtménytelen akarat, amely csak Egy, és sem előtte, sem mögötte semmi sincs; amely önmagában csupán Egy s olyan, mint a Semmi és mégis minden: egyetlen Isten ő és annak neveztetik; olyan, aki önmagában megragadja és találja magát és Istent Istenből szüli.

Böhme ebben a könyvben is leírta (leírták) az első Káoszban létesült szimmetriát; a téridőt. Ezt majd a többiben is megtaláljuk. A könyvek más-más orientáltságúak, mintha minden lehetséges szinten és formában leíratták volna a szerzővel a kozmológiát. Lesz majd olyan változat is, ahol a szöveg már alig vallásos töltetű, ezért sokkal maibb. (Azért ennek szöveganyagnak a bölcseleti értéke sem elhanyagolható!) Ez a pont a "semmiből" keletkező tér logikai alapelvét írja le újra. Repetitio est mater studiorum. Mindenkinek a saját vérmérséklete szerint. ***

»5.« Ugyanis az első, kezdettelen, egyetlen Akarat, amely sem gonosz, sem jó, szüli magában az egyetlen örök Jót, azaz a megragadható akaratot, az alaptalan akarat Fiát, aki a kezdettelen akarattal mégis örök-azonos; és e második akarat az elsőnek örök érzékenysége és találhatósága, mert a semmi önmagában valamit talál, alaptalan akarat megtaláltján túlárad és önmaga örök szemléletébe lép.

Az tér emanációjának (az expandnak) folytonos és örökös keletkezéséről ír. A forrásrendszert elhagyja a kiterjedése, és "édes" vízszellemet, az örök Jót generálja az idők végezetéig. Azt mondja Böhme, hogy a későbbi térrendszer és a kiindulási princípium nem más, csak annak egy új szerveződése, vagy új szintje, de megtartja annak valamennyi jellemzőjét is. ***

»6.« Az alaptalan akarat így tehát (1) az Örök Atya; és (2) az alap nélküli mélység megtalált, megragadott, megszült akarata az ő szülötte, avagy Elsőszülött Fia, az alap nélküli mélység Ens-e, amelyben az alap nélküli mélység alapba foglalja magát. (3) Az alaptalan akaratnak a megragadott Fiúval vagy Ens-szel történő kilépése pedig Szellem, mert a megragadott Enst mint az Atya és a Fiú életét magából az akarat tevékenységébe és életébe viszi: és (4) ami kiáradt, az a Kéj, az örök Semmi megtalálja, melyben az Atya, a Fiú és a Szellem meglátja és megtalálja magát; s ezt Isten bölcsességének vagy szemléletének nevezik.

A keleti filozófiák teremtőjét úgyszintén az alaptalan mélység jelzővel illették. Ez az az OKforrás, amely mindig is volt, nemúgy mint a belőle benne) létrejött számtalan virtuális másolata. Ez a téridő forrására is igaz, amelynek minden fordulat után megszűnnek a forrásai, és ezeknek csak az időbeli másolatai élnek tovább. Az alaptalan végtelent jelenthet; végtelen valami, vagy valami aminek nincs kezdete (vagy nem tudjuk, hogy van-e?). Az elsőszülött kifejezés azt sugallja, hogy ez a valami többször is elágazhat. Ezt már az előző könyvben tisztáztuk. Maga az Atya nem idő és nem tér, de a Fiú kiáradó kéj, emanáció, Ens. Azonosítsuk az idővel. Az Atya a forrás, (ennek nincs kiterjedése, pontszerű, így ez sem tér, sem idő. Ez szüli az időt, a saját múltját, ez az emanáció (nálunk expand). Kiterjedés, kiáradás, kiömlő kéj. Ez állandóan dől az Atyából kifelé, a két fél-végtelent elválasztó jelenpontból. Böhme időként így is értelmezi! Ha valami tartósan létezik az idő dimenziójában annak emanálnia (expandálnia) kell. A forrásrendszer jelenelemei a saját eseményhorizontjukon stabilizálódnak. Mivel tachionok; a saját jövőjükben rohannak, a saját régebbi jelenfelszínükön (Sul, olaj) "csúszva" a saját jövőjükbe renatálódnak (Sal és Mercurius), ami történetesen ott van az általuk régebben generált térben, ahol a jövőjük lesz. (mert ciklikus pályán születnek, egy parányi gömb felszínén. Egy furcsa, Víz-típusú forrás is keletkezik itt még (mint a többiek tükröződése) és ez mintegy pislog. Van - nincs - van - nincs. Hol volt, hol nem volt. Ez az oktaéder átlóinak metszéspontjában és a Dávid-csillag középpontjában található. Ilyen az univerzum TÉRI részének dimenzióforrása.

»7.« E hármas lény születésében, bölcsességének maga-szemlélésében öröktől lett, nincs más alapja és helye, csak önmaga; egyetlen élet, és egyetlen sóvárgás nélküli akarat, nem sűrű, nem ritka, nem is magas, nem is mély; nem tér, nem idő és nem hely, nincs benne sem sűrűség, sem ritkaság, sem magasság, sem mélység, sem tér, sem idő, hanem mindennel mindenben van és a mindenség számára mégis megfoghatatlan semmi.

Ez a pont nélkülözi a szokásos hangot, és ellentmondani látszik azzal, amit leírtam. A hármas lény Isten. Logikailag időtlen és tértelen. Mint az előbb leírtam egyszerre van a múltban, a jelenben és a jövőben is. A sajátjában. Egyúttal önmaga helye is, hiszen Ő a hely. A jelenekben nincsen semmi, mert 0 dimenziósak, nincs mélységük, vagy magasságuk, hiszen nincs kiterjedésük sem, a jelenpont/ok az időnek kifejezhetetlenül rövid részei, így talán időnek sem nevezhetjük őket igazán. Abszolút pont. A magyarban is él még a neve: IDŐPONT. (ném; Zeitpunkt, ang; timepoint). A mindenben jelen levő és nélkülözhetetlen, transzcendens (de nem fiktív) finomlétező. ***

»8.« Ahogy a Nap fénye az egész világban, mindenben és mindennel működik, de a mindenség a Naptól mégsem vehet el semmit, hanem el kell tűrnie, s csak a Nap erejével tevékenykedhet: ehhez hasonlóan kell Istent a természeten és a teremtményeken kívül önmagában, alapon, időn és helyen kívül, az önmagát megragadó Káoszban szemlélni, ahol az örök semmi maga-szemléléséért, érzékenységéért és találhatóságáért egy szemben avagy örök látásban megragadja magát, mert nem mondható Istenről, hogy két akarata van, egy a gonoszra és egy másik a jóra.

Isten a Káoszból születik, és minden más nélkül is fennmarad, vagyis létezéséhez nem szükséges semmi abból, amit mi valaminek tartunk. Böhme és sok más ókori és középkori szerző a fényhez hasonlítja, de jelzik azt is, hogy ez a fény rejtett fény, vagyis nem látható, de mindent áthat és mindenben, mindennel működik, vagyis mindenhol ható (mindenhova folyamatosan eljutó) valami, ami nélkül nem lenne meg az Univerzum elengedhetetlen létalapja. Ez logikusnak látszik, hiszen a Descartes féle geometriai tér nem alkotóképes, és a ezért a térnek hullámtermészetű energiának kell lennie. A földön-kívüliek üzeneteikben azt mondják, hogy Isten, ha egy rövid pillanatra is abbahagyná a világ teremtését, akkor az Univerzum semmivé válna, elpusztulna. Ha az üzenet nem valódi földön-kívüliektől származik, akkor is jó, illik a logikai világképbe, amit építgetünk. A Kabbaláhban azt olvashatjuk; hogy az Isten balos dolgokat csinál a jobb kezével. Gondolkozzuk el ezen!! Az Univerzumunk többségében balos részecskékből áll, és többnyire balos csavarodású dezoxiribonukleinsav molekulák működtetik benne az életet. A téridőnk pedig jobbos örvénytér! Választ kellene adni arra a nagyon rejtélyes kérdésre; honnan tudtak őseink (13 század, 17.század!) az Univerzum jobbos teréről és az atomi részecskék balosságáról?! Persze a kérdés csak amolyan költői kérdés, hiszen itt sokkal mélyebb és általánosabb tudást is találhatunk a Világegyetemről, olyan részletekről, amit ma még nem is feltételez a tudományunk. Ne vessük el, mielőtt megértenénk! A szem alatt talán a félfordulattal elcsúszott eseményhorizont által bezárt furcsa szem formájú alakzatot érti. ***

»9.« Mert a természettelen, teremtménytelen istenségben csak egyetlen akarat van, aki az Egyetlen Isten, aki önmagában csupán önmagát akarja megtalálni és megragadni, de önmagából kilép, és e kilépéssel bevezeti magát egy szemléletbe, amelyben az istenség hármassága bölcsességének tükrével, azaz látásának szemével értendő: benne minden erő, szín, csoda és lény örök (egyetlen) bölcsességben, súly és mérték szerinti azonosságban, tulajdonságok nélkül, a lények lényének egyetlen alapjaként van: önmagában talált kéj vagy sóvárgás valamire, a tulajdonságok találásának vagy kinyilatkoztatásának vágya, az első alapban még teljesen tulajdonság nélküli isteni kéj vagy bölcsesség önmagában; mert ha tulajdonságok vannak, akkor a tulajdonságokat szükségképpen adja vagy okozza valami: de az isteni erőknek és az isteni kéjnek vagy bölcsességnek nincs más oka, csupán az az egyetlen akarat, az egyetlen Isten, aki önmaga hármasságába, vagyis önmaga megfoghatóságába belép (a megfoghatóság a centrum, azaz az örök megragadott Egy), s ez pedig Isten akaratának szíve vagy székhelye, amiben a határtalan mélység magát egy Alapban, Isten egyetlen helyén birtokolja (de oszthatóság vagy elválaszthatóság nélkül, mérhetetlenül, forma vagy azonosság nélkül), mert nincs körülötte semmi, amivel azonosulhatna.

A tautologikus ismétlés újra elmondja a tér születésének logikáját és azt, hogy a forrásnak nincsenek érzelmei a szó emberi értelmében, (de mivel a tér mindennek az alapja és fenntartója) mégis Jó. A szimmetriarobbanást a bölcsesség tükre-ként is emlegeti. Ez a tükröződés más -innen az óvatosság a hasonlatokban- nem azonos a geometriában vagy a fénytanban szokásos tükröződéssel. A tükör is mást jelent. Erről majd beszélünk még. Az Isten úgy Egy; hogy hat! A hat forrás egymást hozza létre az idő dimenziójában. Egy jelenforrás múlt felé terjedő sorozatos és folyamatos tükröződése, vagy inkább újrakeletkezése. A képe létezik, abból létezik. - ezt írta rá egy nekem rajzolt rajzára. Ez a pontos. Ami a rendszert elhagyja, ami kiterjed és spirálgömb alakban szétrohan, azt neveztük téridőnek, de tulajdonképpen nem új minőség, hiszen az sem más, csak a múlttér speciális reprezentánsa, vagyis színtiszta idő! Semmivel sem azonosulhat maga körül, hiszen speciális szögrendszere (tükröződési rendszere) a térnélküli keletkezés állapotában jöhetett csak létre, és ott ahol már "uralkodik" a félspínű tér, ott ilyen már nem is születhet. Ezért egyedi! Ez egy időbeli tükör. (De ha jól meggondolod, akkor a tükörben sem a jelenbeli magadat látod, hanem egy előbbi tenmagadat, hiszen a fénynek is időre van szüksége a haladáshoz, ameddig rólad a tükörig, majd onnan visszaverődve a szemedig ér).

»10.« Az alap nélküli mélységnek e szíve vagy centruma az örök kedély, azaz akarat, és még nincs semmije, amit akarhatna, csak a centrumban magát megragadó egyetlen akaratot. A centrumra irányuló első akaratnak szintén nincs semmije, amit akarhatna, csak maga-találásának ez az egyetlen helye: az első akarat így szívének vagy ön-találása helyének Atyja és a megtaláltnak, mint egyszülött akaratának vagy Fiának birtokosa.

Újra azt olvashatjuk, hogy ez a valami nem ember vagy lényszerű dolog, nem más mint a "hely", a tér szülője. A Fiú ugyanúgy hattá válik mint a források, de ez is csak a múlt felé való örökös megismétlődés és születés. Mivel a hat tükröződő "Atya"-forrás múltjai (ez leheli ki őket, ettől vannak) így az Atya/ák birtokosai a Fiú/k-nak. Így ez is EGYkén HAT (drb). Az egészben az a félelmetes, hogy ez a 6*4 dimenziós táguló téridő -ha szorosabban meggondoljuk- egyetlen dimenzió hatszoros tükröződése, vagyis az alaptér EGY dimenziós idő, csak 6*4 dimenziós téridőnek "mutatja magát"! Az óránkon mindenestre 24 (2x12) óra van. Ha ez a felismerés csalódást keltene a hívőkben, nyugodjanak meg, ez csak az alap, a kiindulás. Ebből lesz a valódi mindentudás hatalmas halmaza, az Univerzum szellemi hatalma -a Szentháromság teljessége- ami ugyan nem nagyszakállú öregember, de az is, mert minden. (Ezért tiltották meg a Bibliában az Isten égre, földre, vízre, levegőbe való ábrázolását, mert az ember téved. Az érzelmei és indulatai szerint ábrázol, és nem az értelme vezeti. (Lásd: sixtusi kápolna freskói és sok egyéb festmény, ahol megkísérelték az Atya ábrázolását). A tiltás ellenére maga a pápa rendelte így. A legérdekesebb az a dologban, hogy a valódi téridő topográfiai ábrázolásokat is megtalálhatjuk a templomokban. Minden nagy világvallás és szinte minden nép népművészete őrzi ezeket (is).

»11.« Az alap nélküli akarat aki az Atya és minden lény kezdete, megragadhatóságához helyet szül önmagában vagy birtokolja ezt a helyet: és e hely minden lény alapja és kezdete s ugyanakkor birtokosa az alaptalan akaratnak, az alapozó kezdet Atyjának.

Vagyis az Atya tértelen (és talán időtelen is) hiszen semmiféle kiterjedése sincsen, de úgy is érthetjük, ahogy máshol olvastuk, hogy alaptalan mélység, vagyis végtelen idődimenzió. A Teremtő. Ez nem a szentlélek, hanem az az előtti állapot a teremtés során, amely továbbra is fennmarad. Amint előlegben írtam, ez szüli a helyet (Mindenható), vagyis a teret, ami nemcsak a létezés tere (a megnyilvánult finomlétező), hanem működtetője is (birtokosa is) mindennek ami benne található, vagyis az Univerzum fenntartója és működtetője. Egy fotinó a legfontosabb az egész mindenségben? Igen. Helytelenek lennénk nélküle. ***

»12.« Az Atya és Fia (mint önnön maga helye) így egyetlen Isten, egyetlen akarat; az alap megragadott helyének egyetlen akarata önmaga foglalatából kilép, s e kilépéssel szellemmé lesz: és az alap nélküli mélység egyetlen akarata az első, örök, kezdettelen foglalattal háromszoros hatássá válik szét és mégis csak egyetlen akarat marad. Az első akarat, az Atya megalkotja magában a Fiút, azaz az istenség helyét; és az istenség helye, az Atya Fia a bölcsesség erejeként hat a találásban; minden erő alapállása a Fiúban van, de az erők itt mégis csupán egyetlen erőként vannak, mint az Istenség érzékenysége és találhatósága önmagában, egyetlen akaratban és lényben, különbözőség nélkül.

A tér önnön maga helye is, és az erő -vagyis az energia- alapja, és mint energia egységként fogható fel, és miközben a foglalatból, vagyis a központját alkotó oktaéder elrendezésű centrumból, fénysebességgel, vagyis az emanáció sebességével kilép, szüli a teret. A tér hat félspínű "Fiúból" áll, amelyek mivel egymásba ágyazott múltrendszerek, együtt adnak egy "lényt", ami egymásba csavarodott -különbözőség nélküli elemekből- idő vagy téridő spirálokból, örvényterekből áll. ***

»13.« Ezeket a megtalált, szült és létrehozott erőket, vagyis minden lény kezdetének centrumát az első akarat (aki Atya) az egyetlen erőből, székhelyéből vagy Fiából önnön érzékenységébe kileheli: hasonlóan ahhoz, ahogy a Nap sugarai a Nap mágikus tüzéből kilépnek, és a Nap ereje megnyilatkozik. Ugyanígy e kilépés Isten erejének sugara, azaz az istenség mozgó élete, mivel az alaptalan akarat alapba, egy örvénylő erőbe lépett: és az erő akarata ezt az erőből ezt kileheli, és e kilépés Isten szelleme s harmadik hatást készít: életet vagy tevékenységet az erőben.

A Naphoz hasonlóan, tehát a téridőnél is minden irányába sugárzó valamiről van szó, amit később majd a tér minden irányába forgó Ezékiel gömbhöz (Bibl.) hasonlítja a szerző Istent. Ez egészen pontosan egyezik az időfizikai elgondolásunkkal. Ha ilyen lényeges stációkban ennyire egyezik a két leírás, és egész vonulata is azonos logikájú, nem merészség az amit gondolunk, hanem logikai következmény. Itt és a földön-kívüliek leírásában is (EPH) sugárról olvashatunk, ami logikai bukfenc, vagy (mivel ezek a Böhme könyvek is gyaníthatóan földön-kívüli eredetűek), folyamatosan így fordítják le nekünk. Sugár alatt mi kéveszerű, vagy párhuzamos fény vagy sugárzásnyalábot értünk mostanság. Ha azonban azt gondoljuk, hogy az Univerzum anyaga atomokból áll, egy ilyen kis egységét az egésznek valóban egy sugárnyi vékony térszelet tart fenn és működtet. Az alapot örvényhez hasonlítja, az örvény persze térbeli, tehát el is jutottunk a négydimenziós spirálgömbhöz. ***

»14.« A negyedik hatás a kilehelt erőben mint isteni szemléletben vagy bölcsességben van, mert Isten Szelleme (amely az erőből ered) a kilehelt erőkkel mint önmaga egyetlen erejével játszik, mert az erő formálásának isteni kéjébe belép, s a hármasság születésének képét rögtön önálló akaratba és életbe akarja bevinni, mint az egyetlen háromság mintáját: de e mintázott kép az isteni szemlélet kéje, és nem szabad megragadható teremtményi, körülhatárolható képnek tartani, hanem isteni imaginációnak, vagyis a mágia első alapjának, amelyben a teremtés kezdete és alapállása van.

Erőről (Stark) beszél, amit talán nem nagy merészség az energiával azonosítanunk. Erről azt mondja, hogy megfoghatatlan, tehát transzcendens (szellem, Vízszellem). Ezt kavarták-keverték össze a szintén transzcendens dolgokkal, az emberi szellemmel (tudással) (a fehér lepedőben rohangáló kísértetekkel) és általában a megfoghatatlan hatások teljes értelmezési kotyvalékban keveredtek össze. A mintázott kép azt jelenti, hogy egyszerű geometriával már nem jellemezhető valamiről van szó. Gondoljunk itt arra, hogy az a spirálgömb, amiről beszéltünk csak a limiter, az eseményhorizont; ami Böhménél szeparátor (!!) is! (Ami a félspínű terünket egészen pontosan mutatja, hiszen a szeparátor az elcsúszott időfelületre nagyon találó.) Ez a mintázat már egy egészen leegyszerűsített modellben is nagyon bonyolult, hiszen egy körben másolódó és ezzel a sajátidejében "végtelenségig" önfenntartó valami, ami a saját hossztengelye mentén is csavarodott és körben rohanó tachion sajáttere egy csavarodott "anya" tachion szintén hossztengelye mentén (de ellenkezőleg, balosan) csavarodott időterében keletkezik, és a tükröződés során előálló múltbeli másolati képek is benne vannak egymás csavarodó terében. Ez a kezdeti téridő ilyenformán már önmagában is bonyolult geometriájú mintázott valami. Nem is szólva a források egymást is imbolygató, rezgető, háborgató (perturbáló) hatásáról, a Hangról, amely az információ tartalmat, információs modulációt jelentik a beszélő fényben. A mágia első alapja a tér, a második a 2*6 dimenziós 2 hipertér. Ennek az egyre bonyolultabb tér-hiperterek rendszernek a geometriáját teljes fejlettségében a három gyémánttal, a három csúcsával érintkező oktaéderrel jellemezhetjük. Three Diamonds. Erre a megelőlegezett kijelentésemre is lesz magyarázat. Két külön (más) természetfényként beszélnek majd ezekről. Itt olvasható, hogy teremtmény alatt anyagi részecskét érthet a szerző, mert ellentettjének a megfoghatatlant és láthatatlant teszi. Nem olyan misztikus ez, hiszen a fény is láthatatlan, és csak az látszik, amit megvilágít (vagy abban nyilvánul meg). ***

»15.« E belső mintázáson vagy a bölcsesség mágikus foglalatán Isten valódi angyali és lelki képe értendő. Ahogy Mózes mondja (Ter 1,27): Isten az embert saját képére teremtette, tehát e belső isteni minta szellem szerinti képére. És teremtette saját képére a teremtményben teremtett, testi képiség szerint: és így kell tekintenünk az angyalokat is, az isteni lényeg mintájára, az isteni bölcsességből. A teremtményi alapról viszont, amelyben a tulajdonságok vannak, később fogunk majd szólani.

A belső mintázáson a radiális és axiális térkomponensek mintázatát kell érteni, (ez az első térnél más szerkezetű) amely csak dinamikus geometriában írható le, állandó és folyamatos emanációja miatt. A saját képére az általános félspínűséget jelentheti, amely minden tartós létezőre és ezáltal; az energiára, az anyagi részecskékre és a lélekre is egyaránt jellemzőnek kell lennie. Ez valószínűleg magából a téridő szerkezetéből fakadhat, amely a benne fenntartott létezőkre is kényszerítő erőhatással hat. Hat egymásba ágyazott szegmense (téri rész!) folyamatosan lépkedő dimenziószerkezetében a párhuzamos univerzumokat érzékszerveinkkel és műszereinkkel nem tapasztaljuk meg, amiből az látszik valószínűnek, hogy ezek anyaga és fénykvantumai is szeparáltak. Energiák alatt azt kell érteni, hogy a kezdeti tér (energia) után még nagyon sok hasonló; de már nem kezdeti tér (nyolc forrású energia) születik folyamatosan, tehát most is. (Téreknek hívták) Isten a teremtményt (anyagi részecskét is) saját szellemi képére teremtette, vagyis egy körben futó és szimmetria robbanást szenvedő tachionrendszerből indította el és alkotta meg. A részecskék belsejében a fizikusok nem is találtak semmit, csak egy bonyolult, transzcendens téridő struktúrát, ami 10^24 Hz ritmusban ciklikusan ismétli önmagát, és a saját múltja felé rohan. Igen. És a tér is fél spínű és a tartós részecskék is. Az angyalok alatt talán az alaptérrel rokon energia centrumokat érti. Gyanús, hogy a lélekben, de talán a részecskékben is folytatása van a geometriai duális sornak, vagyis a kockában újra oktaéder következik, és ebben újra kocka stb. Ez azt jelentené, hogy vannak kisebb térforrások is, mint ahogy kisebb részecskék is. Pld; neutrinók, fotínók. A teremtményi alap majd a morphogenetikai tér lesz. ***

»16.« Az elmondottakból röviden summázva megérthetjük Isten mivoltát és természetesen és a teremtményeken kívül; ahogy az Úr mondja Mózesnél: Én az Úr a te Istened, egyetlen Isten vagyok. Ezt a nevet érzéki nyelven (miután az isteni születés az egyetlen bölcsesség erejével önmaga képének foglalatába belép) JEHOVÁ-nak mondják, ami a semmi valamiben megragadott kéje vagy ama örök Egy, amelyet ilyen módon lehetne ábrázolni. (ábra) De nem mérhető és osztható képre vagy lényre, hanem kedélyre kell gondolni.

A tér mindenen kívül is fennmaradó létező. A források neve JE, HO, VA. Ezek rotálnak. Az időben lényegében egy forrás a múltjában is újra van, így a múltban való leképezése valójában semmit se hoz létre - no és ez a semmi tartja fenn magában a Világegyetemet és az anyagot-. A kis háromszög közepén a ponttal, az isteni lélek jele. A háromezerötszáz éves időmandala pontosan azt a képet mutatja, amit mi elgondoltunk, oktaéderes szerkezetet. Két ellentett értelmű jelünk van a misztikában egy háromszög felfelé (körrel a közepén) a Jó, és ugyanez lefelé mutató háromszöggel a Gonosz jele. Együtt jelentik a polaritás világának alapját. ***

»17.« Mert ez a saját magán belüli formálás sem nagy, sem kicsi, és sehol sincs kezdete, sem vége, csak ott, ahol az isteni kéj szemléletének egy lényébe teremtésként belép, de önmagában e képzés végtelen, e formálás körülhatárolhatatlan. Miként az emberi kedély benső mintázása is mérhetetlenül, örökké tartó alakban áll, amelyben a megszámlálhatatlanul sok érzékenység egyetlen kedélyben mintázhatja és ragadhatja meg magát, jóllehet ezek a földi teremtményekben legtöbbször a csillagkedély fantáziájából erednek és nem az isteni bölcsesség belső alapjának erejéből.

Ez a sem nagy, sem kicsi bizonyára azt jelentheti, hogy a folyamat centruma nem lehet nagyobb vagy kisebb egy megadott, törvények szerinti méretnél, hanem meghatározott nagyságú, vagy azt is jelentheti, hogy mérete pulzál. A tér keletkezése végtelen és folyamatos. A formálás körülhatárolhatatlan, mert ez a végtelen tér. A KEDÉLY (csillagkedély) egy új terminológia, és a 16. pontban is említi már. Itt is csillagkedélyként olvashatjuk, vagyis pld. a Nap komplexteréről beszél és még egy nagy ugrást tesz, mert megjelenik a szövegben a hipertér is! Ez a fantázia! A hipertér eléggé tisztázatlan fogalom a fizikában, ezzel kapcsolatban csak szárnypróbálgatások találhatók. A Böhme könyvekben is furcsa, visszafogott módon olvashatunk erről a lényegi témáról, de azért sok érdekeset megtudhatunk. Én úgy gondolom, hogy nem véletlenül, hiszen ennek tudása (különösen alapos tudás és felelősség nélküli alkalmazása) hihetetlen veszélyeket is rejteget. Eddigi tudásom szerint két hipertér van. Az esszenciák az anyagon át (és az anyaggal együtt is) elérhetők, a másik a téren kívül (és az anyagon át elérhető hipertértől függetlenül) értelmezhető. Úgy lehet elgondolni, hogy az anyagi hipertérbe a részecskék jelenforrásain át vezet az út egy (két) másik quintessentiába. Ez akár ugyanott is lehet mint a térbeli másik felei, de mégis szeparáltak egymástól. Ami elválasztja őket, azt a misztikus irodalom földi paradicsom-nak nevezi. Ezekhez a forrásokhoz az anyagi részecskék belsejébe vezető 50 (?) kapun át lehet eljutni, de ezekből csak egy vezet tartósan a 2. hipertérbe. A csillagkedély fantáziája arra utalhat, hogy az anyag és az energia keletkezését kiváltó tachionok túlnyomó többsége már a csillagok anyagából (vagy anyagának keletkezése közben) szabadul fel, persze ennek a hatalmas tömegű anyagnak a causalis oka ugyancsak az első forrásrendszer volt. A legnagyobb tachionsűrűség a fekete lyukakban van így meglehet, hogy ezeknek igen fontos szerepe van az anyag és az energia keletkezése során. Ma az anyag és az energia temetőinek gondoljuk ezeket.

»18.« Itt azért szeretném emlékeztetni az olvasót arra, hogy Isten önmagában (amennyiben természeten és teremtményen kívüli Isten) csupán egyetlen önmagát adó és szülő akarat. JEHOVA Isten csak Istent szüli, csak egy Atyát, Fiút és Szent Szellemet az egyetlen isteni erőbe és bölcsességbe.

Vagyis az erő (energia) nem más és nem több, mint energia, nincs emberi értelemben kigondolt célja vagy akarata. Ettől a JEHOVAH rendszer még minden tartálya, tartalmazója és működtetője lehet, tehát az Univerzum bölcsességét is hordozhatja magában. Az elvekről majd később írunk. A második mondat a lényegre egy egészen más -antropozófiai- szempontból is némi rávilágítást ad. Az isteni lélek korpuszkuláris jelleget is ölt, és ez egy négy mikron nagyságú, hatalmas energiájú részecske, feltehetően saját dimenzióforrásként (is) működik, így elpusztíthatatlan. Hatalmas energia birtokosa! Száz Napénál is erősebb! Ezt egy holografikus hullámtér övezi. Ezzel a térben is meg tud nyilvánulni! Ennek a hologramnak a nagyságát tetszés szerint tudja változtatni. Ez nagyon is individuális. Az isteni lélek hármas, vagyis triális. A három lélek önálló és mégis örökösen összekapcsolt individum. Fizikailag is több helyen tud lenni. Ilyen triális lelkek vezetik, működtetik (és védik) a saját szellemi erejéből koordinálatlan és ezáltal védtelen Univerzumot. Az emberi lélek is hasonló csak kisebb (1 mikron). Az isteni időfraktál terméke, hasonlóan, mint a Mandelbrot halmaz egyre kisebb bimbócskái. ***

»19.« Ahogy a Nap egyetlen akarata csupán önmagát adja és sóvárgásával mindent áthat, nő, és minden életnek erőt és önmagát ajándékozza; ugyanígy Isten a természeten és teremtményen kívüli egyetlen Jó, és Istenen vagy a Jón kívül semmit sem adhat.

Ez a pont is ismétlés és azzal lép tovább, hogy a Naphoz hasonlítja a tér működését, de azt is mondja, hogy nő. Vagyis táguló, emanáló térbeli valami, mint a Nap fénye, és érdekes hasonlatában az is el van rejtve, hogy a Napból származó energia teljesen "átvilágítja" a Földet. Ezt három módon is érthetjük. Térhullámaival, neutrínóival és fotínóival is. Ezek mind energia megnyilvánulások. Az első térrendszer mássága is benne van mindenben és ősfényével működtet és keletkeztet, vagyis JÓ. ***

»20.« Isten a természeten kívül a legnagyobb szelídség és alázat, akiben sem jó, sem rossz akarat nincs, mert előtte nincs sem gonosz, sem jó. Isten Egyetlen Örök Jó és minden lény és akarat kezdete; s amennyiben Ő az egyetlen Jó, lehetetlen, hogy valami gonosz beléhatolhasson, mert Ő minden utána való dolgok számára: Semmi. Önmagában Egy, igazi, lényegi, szellemi erő, a legmélyebb, legegyszerűbb alázat és jócselekedet, azaz szerető érzés, szerető és kellemes ízlelés; az édes születés érzetében jót- és szívesen-hallás.

Nincs előtte semmi, amit valaminek hívhatnánk, és mivel a semmiben -az időben- szüli önmagát a térbeli létezők számára megfoghatatlan Semmi. A természeten kívül azt jelenti, hogy önmagában (elvonatkoztatva) vizsgálva. Édes, vagyis emanációs sebességgel terjedő tér, aminek forrásai egymásban és egymásból vannak, így "érzik" és "ízlelik", "szagolják" egymást. (És a világegyetem minden rezdülését!). ***

»21.« Mert az érzékek egyazon harmóniában nyílnak fel, s mindez nem más, csupán a Szent Szellem szerető örvénylése az egyetlen bölcsességben. Nem lehet itt Isten haragjáról, de irgalmasságáról beszélni, mert nincs oka sem haragra, sem szeretetre, mert Ő maga az Egyetlen Szeretet, aki a hármasság tiszta szeretetében szüli önmagát.

Itt újra találkozhatunk a tér geometriájával, az örvényléssel. Ez a téri részben hat (összesen tizenhat) egymásba ágyazott kúptoroid, vagy másképpen hat (16) egymásba ágyazott spirálgömb. Ez -mint mondtam- olyan mint egy csigaház, ami nem kívülről nő (mint a csiga), hanem a közép felől növekszik kifelé. Nem a szélein szüli magát, hanem az örvény közepén. ***

»22.« Az első akarat, aki az Atya, szereti Fiát, mint önnön megnyilatkozásának szívét, mert a Fiú az Atya találhatósága és ereje. Ahogy a lélek szereti a testet, úgy szereti az Atya a megragadott akaratot, erejét és szellemi testét, mint az istenség vagy isteni valami centrumát, melyben az első akarat valami.

Hiszen a Fiú az Atya egyetlen megragadható megnyilvánulása. Szereti, de nem szabad itt érzelemre, vagy emberi érzésre gondolni. Az Atya az állandóan és folyamatosan születő centrumban állandóan a múltfelszínén (a Fiún!) halad, csúszik (olaj) a saját emanált múltjának határán, így ezt az állandó hozzásimulást jól jellemzi a szeretés. A nagyon stabilis dinamikus geometriai struktúrát a centrum élteti és táplálja az időben (múltja) és az időből. Ez az első valami, az első térben is értelmezhető valami. (A HELY). Az itt már nem először olvasható szív, egy csepp (szem) alakú időgeometriai alakzat, a visszaforduló időforrás kanyarodó kúpja által "kihagyott" létszüneti jelenség. ***

»23.« És az első akaratnak, az Atyának Fia alázat és az Atya akaratának hatalmát sóvárogja, mert az Atya nélkül semmi lenne, és helyesen nevezik a Fiút az Atya kéjének vagy az erők kinyilatkoztatása utáni sóvárgásának, mint az Atya ízlelésének, szaglásának, hallásának, érzésének és látásának. És nem szabad itt mégsem különbségre gondolni, mert az összes érzék egyforma súllyal nyugszik az egyetlen istenségben. Csak azt gondoljátok, hogy ezek az érzékek a természet alapjából keletkeznek, amelynek elválaszthatóságába az Atya ezeket az erőket kileheli.

A leírás ellentmondásosnak tűnhet, de nem az, hanem nagyon pontos előképe az agy és az emberi szellem működésének. Az emberi agyban az információk nem különülnek el, hanem egyetlen egybefüggő holografikus halmazban funkcionálnak. Szép hasonlatot találhatunk erre az ind filozófiában, ahol a tudatot tengerhez hasonlítják. Ameddig az érzés az idegszálakon halad, addig olyan mint a folyó (van egyedi neve, hallási, látási érzési, szaglási információ, vagy az idegeken visszafelé áramló motorikus inger. Ahogy a befelé áramló elektromos jel az agyban átjut a kémiai és elektromos preszelektorokon és premotivátorokon, az interfész molekulák segítségével az agycentrum (egészen pontosan a lélek) gravitációs hologramjába, asszociatív halmazába íródik át, mivel itt a memóriakonverziót ellátó agyfehérje molekulák folyamatos perturbációját váltja ki; és a köztes közegben, a lélek oktogonális (hexikozaéder) celláiban a repülési időben tárolódik, de mindig a halmazforrások közös interfészein (a részhalmaz centrumokban nyilvánul meg; mint közös módusú információ. Minden előfeldolgozás útja egy központi egységbe dolgozik, és ez a lélek. A harmadik dimenziós test karmestere és az információ részleges célállomása. Agyunk ennek telefonközpontja! Az első forrásrendszer alapjaiban hasonló, hiszen gravitációs forrás, és az őt elérő (már igen sok információt hordozó) térhullámok (ezt a forrást is) perturbálják. A JEHOVAH forrásrendszer elemei az érzékeket működtető részecskéknek is létalapja, és az információ univerzális áramlásának alapelvei már itt is felismerhetők. Az időfraktálok is hierarchikusak. Itt a térciklusnyira időtlen szálszerű univerzum elágazásait kell érteni. A tér (energia) és az anyagi részecske is létezési hullámokat, térréteg rendszereket generál, és ebben az információ mindenen akadálytalanul áthatolva, de minden létezőt perturbálva időhullám emanációval is terjed és a perturbált forráselemek háborgatott (modulált) mozgásukban örökre meg is őrzik minden forráselem minden forráselemhez való elmozdulásának emlékét. Az érzékek szerint való elnevezés (a hat forrásnál olvashattuk is) csak érzékletes példa, a valóságban ezek teljesen azonos és (csereszabatos) forrás-tükröződések. ***

»24.« És a Szent Szellemet azért nevezik szentnek és a szeretet lángjának, mert az Atyából és Fiúból kilépő erő, azaz az Atya első akaratában és a Fiú második akaratában, az erőben mozgató élet, amely az Atya és a Fiú kiáradt kéjében (vagyis a bölcsességben) formál, hat és vezet.

Igen, mert ez a mindenhol jelen levő mindenható, ami magában tartalmazza a bölcsességet is (tudattalan és tudatos módon mindenhol alkot, éltet, és hatással van minden létezőre. Az erőben mozgató azt jelzi, hogy a félspínű terek térrétegei -bár mindenen akadálytalanul áthatolnak- mindenen a rájuk éppen jellemző változásokat (forrásszitálásokat) léptetik életbe, vagyis az időben taszigálják az Univerzum összes éppen elért térforrását. Az információelméleti magyarázatból már azt is sejteni lehet, hogy ez a tér a létezési közege az információ emanációs léthullámainak. A HANGnak (IGÉNEK). ***

»25.« Kedves testvéreim, ti Bábeltől megzavart szegény emberek, ti, akiket az irigy Sátán összezavart, figyeljétek: ha az istenség három személyéről és az isteni akaratról beszélünk, akkor tudnunk kell, hogy az Úr a mi Istenünk egyetlen Isten, aki semmi gonoszat nem akarhat. Mert ha ő önmagában valami gonoszat és valami jót akarna, akkor szétválás lenne benne, az pedig ellentétet okozna.

Szélesebb és több értelmű utalás a bibliai szférából, úgy érzem, hogy elsősorban a teológusok részére. Isten homogenitására is utalva az anyagi világ inhomogenitását is elmondja. A sűrű anyagi közeg erőteljesen memóriatörlő hatású, vagyis emiatt felejt a tudatfeletti (user) memóriánk. Ezért ismételgetünk tanulás közben, hogy többször is be legyen írva ugyanaz. Az ezeréves magyar átokban is benne volt, hogy; nehezen tanuljon, de könnyen felejtsen. ***

»26.« Ha tehát az Isten előtt semmi sincs, semmi sem indíthatja őt valamire: mert ha mozgatná valami, akkor az előbbi és nagyobb lenne Istennél és megtörténhetne, hogy Isten önmagában nem egységes volna, hanem osztott. Akkor eme mozgatónak ugyancsak kezdettel kellene bírnia, melytől fogva mozogna.

Való igaz, hogy az első létezőnél "elsőbb" létező nem lehet, de a mozgatás dolgában külön véleményen vagyok, hiszen az Anyának nevezett valami, aminek fanyarságában létrejön az első tér, tulajdonságaival örökre befolyásolja a keletkezésben és fennmaradásban az Istennek nevezett forrást. A mozgató lehet kezdettelen akkor is, ha a kialakuló mindenható rendszer valamikori kezdettel rendelkezik is . A téridőnél nagyobb létező nincsen. Ő a legkisebb és a legnagyobb is. ***

»27.« De az Egy kinyilatkoztatásában mondjuk Nektek: Isten lényét (amennyiben az Egyetlen Istennek nevezzük) alapon, helyen és időn kívül, önmagában lakozóként érthetjük meg, és egyetlen külön lakóhelyen sem szemlélhetjük. Ha viszont tudni szeretnéd, hogy Isten hol lakik, akkor vedd el a természetet és teremtményt, s akkor Isten minden; vedd el a kimondott, megformált szót, és látod az örökké-beszélő Szót, melyet az Atya a Fiúban kimond, és látod Isten rejtett bölcsességét.

Kedves Testvéreim! Ti a Hisenberg-féle határozatlanságban megzavart emberek! Ez egy jó kis feladat! Azt ajánlja, hogy ha tudni akarod az igazat, hát szüntesd meg a természetet és a morphogenetikai teret is (tehát magadat is) és akkor nem maradna más, mint Isten, akit meg akarsz ismerni. Logikus amit ír. A megismerést a tér szerkezetével kell elkezdened, és ezt mai állapotában (ha ismerhetnénk is, és mérni is tudnánk) nem tudnánk megmérni és megtapasztalni, mert az "n" térben való határozatlansága ezt éppen úgy lehetetlenné tenné, mint a jóval nagyobb anyagi részecskék finom struktúráinak a pontos megismerését. Ez ráadásul nem hullám és részecske egyszerre, mint anyagi testvérei, hanem színtiszta időhullám a megfoghatóság káprázata nélkül. Egyszerűbb módja a megismerésnek, ha most nem az empirizmus kritériumaival lépünk fel először, hanem elsőnek az elméleti - logikai - filozófiai hátteret tisztázzuk, és csak ezután látunk a gyakorlati megismeréshez. A számítógépben kialakult megoldásra utána is kereshetünk természeti igazolást, és ha ezt megtaláljuk, sokkal stabilabb és koherensebb elképzelésünk lesz a világról. Megismerjük az örökké beszélő szót, vagyis a téridőt (örökké és mindenen átfújó szél, hang, zengés, Jó, édes Vízszellem) és valódi alapunk lesz az Univerzum alaptéziseinek a kialakításához. A tér működési értelmét helyen és időn kívül kell keresni, hiszen az ami létrehozza, folyamatosan szüli az ott van ami majd lesz! Mivel tachion. A jövőjében rohan. ***

»28.« Te viszont azt mondod: képtelen vagyok elvenni a természetet és teremtményt, mert ha ezt tenném, megsemmisülnék. Kénytelen vagyok ezért az istenséget képekkel megformálni, s ezenközben látom, hogy gonosz és jó van bennem, és minden teremtményt ilyennek látok.

Fontos üzenet a dogmákat már félreértő és félremagyarázó embereknek. A jó és a rossz ókori és középkori terminológiák a keresztény és a mohamedán mitológiában (amelyekről világosan látszik, hogy egy tőről fakadnak) angyal - ördög, Isten - Sátán, jó - gonosz ellentétpárokkal jellemzi a jobbra és a balra csavarodó tachionokat, és amikor ezeknek a fantasztikusan sok információt hordozó, de hihetetlenül komplikált logikájú tanoknak az információtartalma (érthető módon) feledésbe merül, a fedő szövegre, a világi tanmesékre helyeződik át a hangsúly, és a már "értelmetlen" részekre magyarázatok ezrei születnek önjelölt "értők" tollából, és ebből azután makacs szokásrendek és liturgiák születnek az egyes vallási irányzatok kebelén belül. Mondjuk; elzongorázzák a számtanpéldát. Az ördög nélkül sohase lett volna anyag írja Böhme, vagyis semmi sem állhatna meg a világban (nem lenne megfogatóság, csak transzcendencia) vagyis; minden Jó lenne, de semmi. Innen a turba, ellenkezés, ellenszegülés, szófogadatlanság, bűnbeesés, eredendő bűn stb.) Az eredendő bűnt az első neutronban (majd az összes többiben) "követték el". Vagyis már az első anyagi részecske "bűnös" volt /különben meg sem született volna/. Ezért írja Böhme, hogy; a jó és a gonosz minden teremtményben benne van. Teremtmény = részecske. (a lélek is) (De az emberi lény is részecskékből áll!!) ***

»29.« Halld testvérem, Isten így szólt Mózesnél: ne csinálj magadnak képet az egyetlen Istenről sem az égben, sem a földön, sem a vízben vagy bárhol másutt; kinyilvánítja, hogy képek nélkül van és székhelyéhez nincs szüksége helyre, a csak megformált, kimondott szavában kell keresni, azaz Isten képében, magában az emberben. Ahogy írva van: Közel van hozzád a szó, tudniillik szájadban és szívedben (Róm 10,8). És az a legrövidebb út Istenhez, ha Isten képe minden belsőjében megmintázott képet elsüllyeszt és minden képet, vitát és viszályt elhagy, és a külön akaratban, sóvárgásban és vélekedésben nem bízik, s magát az örök Egybe, Isten egyetlen tiszta szeretetébe - amelyet Isten az ember bukása után Krisztussal visszavezetett az emberbe - fedetlenül alámeríti és szívét feltárja előtte.

Isten ábrázolását a Korán és a Biblia (Tóra) is tiltja. Bizonyára azért, hogy ne úgy ábrázolják Istent (és Ádámot), mint ahogyan a sixtusi kápolnában is történt, ahol Michelangelo (egy festészetileg tökéletes remekművön a pápa megrendelésére ezt mégis megtette) és itt Isten bölcs öregember képében jelent meg a félreértett bibliai szöveg folytán. A mohamedánok betartották a parancsot és megállták a dolgot, ők csak geometriai ábrákkal díszítik a szenthelyeiket. És lássál csodát; itt lerajzolták a világ és Ádám valódi teremtését, majd Évát, amint megszületik Ádám oldalából, mint egy borda (egészen olyan alakja van) és ellenkezőleg fordul mint az Ádám nevű tachion (a kígyó) (Sátán) (jövőlátó) hatására! A részecske egy keresztben elforduló speciális időforrás (Krisztus) hatására ciklikusan feltámad, vagyis folyamatosan elölről kezdi Ádám ciklikus visszavezetését a hipertérből amit a szintén ciklikusan dolgozó női típusú időforrás Antikrisztus minduntalan kilök oda. Ez a jelenség néhány trillió példányban bennünk is megvan, így azután kereshetjük a szívünkben vagy a szánkban, de akár a hajunkban is. (És mindenben ami anyagból áll). Ezt persze ne keverjük össze Jézus Krisztussal a prófétával. (Mert ez már keveredik). Ő szerintem létező történelmi személy (ISA próféta) (A Földre leszületett megváltó) vagyis Isten duálja, kerub, valódi próféta volt, és művét nagyra tartom. Írásait eldugdosták, de megvannak nekem is.

Ennek a "nukleáris Krisztusnak" is megváltó szerepe van az élet és az Univerzum fenntartásában, mert ez reciklizálja és ezért ez tartja fenn a részecskéket. Emlékeztetőül a terminológiai kulcsok: az Ember = lélekrészecske, a Föld = neutron, Jeruzsálem = részecskefelszín. ***

»30.« Ezt azért vázoltam fel kissé hosszadalmasan, hogy az olvasó az első alapot, Isten létét és akaratát megértse; azért, hogy rossz és jó akarat nélküli, természettelen, teremtménytelen Istent keressen, és azért, hogy a teremtményi képből kilépjen, ha Istent, akaratát és örökké-beszélő szavát szeretné szemlélni; azért, hogy felfoghassa gonosz és jó eredetét, s azt, aminek alapján Isten haragos, hév Istennek nevezi magát. Azért, hogy az örök természethez, a kimondott, összesűrített, megformált szóhoz és a természethez, azaz a kezdődő, időbeli természethez, amiben a világ teremtése van, eljusson.

Ezt mondtam el az előzőekben. Itt azért olvashatunk valami nagyon fontosat, mondhatjuk a leglényegesebbet. A kezdődő természetet, vagyis a természet kezdetét, a kozmogónia kiindulási alapját (és az egész természetet is) időbeni természetnek mondja, és máshol így pontosítja, a természet időből és az időben lett megformálva, tehát csakis abból áll! Az összesűrített, megformált szó kifejezés arra utal, hogy az anyag, az időbeli természet megfogható eleme sem más, csak a gravitációs hullámok csodálatos játéka, Májá, vagy Ízis fátylával a megfoghatóság káprázatát okozó félelmetesen szép csalárdsága a játékos természetnek. ***

»31.« A továbbiakban Isten szaváról (amelyet saját erejéből mond ki) szeretnék beszámolni az Olvasónak, és felmutatni Neki az alábbiakat: (1) a tulajdonságok ősállapotát, amelyből jó és gonosz akarat származik; (2) a tulajdonságok, a jó és gonosz akarat elkerülhetetlenségét; (3) azt, hogy minden eme elkerülhetetlenségben gyökerezik és (4) azt, hogy miképpen támad gonoszság a teremtményben.

A buta és néphiedelem szintű mumus: a gonosz a helyére kerül. A szőrös, patás, kénbűzös (Sulphur!) ördög, aki a FÖLD (részecskefelszín!) alatt lakik üstjeivel, csak a butaság sötét gőzeiben termett és kísérti (kíséri) az emberiséget. Az ördög a részecske tükröző felszíne, vagyis annak és a megfoghatóságának az oka. Mindenben és mindenkiben ott van!!! Kivéve az Istent. Ő tudni illik kívülre esik az Egészből. A máshol-ban van. Ennek a tévedésnek sokan megitták a levét! A pokolra jutó népek azoknak a rossz felé forduló jelenforrásoknak a seregei, akik fordulatról fordulatra, jobban mondva; kétfordulatról kétfordulatra (a fizikában ez a fél spin) elenyésznek a sajátidőben a részecskék virtuális felszínén. (ez 320000 forráspár, azaz 740000 virtuális jelenforrás). Az őrültséget kiáltó atomfizikusnak azt ajánlom, hogy számolja ki végre milyen sebességgel forog a részecskéinek a felszíne! Ez a fénysebesség 1.41 szeresére fog adódni. Mi?! Hogy egy anyagi valami felszíne gyorsabban mozog mint a mint a fénysebesség?! Ezt hívják csak katasztrófának! ***