»2. FEJEZET«

»ISTEN ÖRÖKKÉ BESZÉLŐ SZAVÁNAK ŐSÁLLAPOTÁRÓL,«

»VALAMINT AZ ISTENI ERŐ KINYILATKOZTATÁSÁRÓL:«

»A TERMÉSZETRŐL ÉS A TULAJDONSÁGRÓL«

»1.« A teremtményi ész a megformált, megragadott, kimondott szóban van, ezért képi lény és Istent is mindig képi lénynek gondolja, aki haragra lobbanhat, és beléphet a tulajdonságokba gonoszra-jóra. Az ész ilyen módon azt képzelte az isteni akarat mély törvényéről, hogy Isten magában öröktől elhatározta és eldöntötte, amit teremtményével tenni akart; bosszúállóvá lett, hogy szeretetét és irgalmasságát kiválasztottjainak kinyilváníthassa. Ebben az esetben Isten haragja dicsőségének szükségképpeni kinyilatkoztatója lenne, miként a tűz a fénynek.

Itt egy témájában távoli, de nagyon fontos dolog hangzik el az agy működéséről! Fantasztikusan mesteri félmondat! A teremtményi ész alatt itt most NEM részecskét gondol, hanem az agy működési alapelvéről beszél. Az ész és a tudás, a megformált, megragadott, és kimondott szóban van! (Vagyis a repülési IDŐBEN van!) A helyzetmodulált forrás rétegekben terjedő tere emanál (kiárad), megformált szó, eléri a többi forrásokat, halmozódóan perturbálja - ráncigálja, ide oda rezgeti - azokat megragadott szó, és ez a moduláció megváltozva tovább (és vissza is) száll a mozgásba hozott forrásról. Moduláció, ami minden elért forrást additív - hozzáadódva - modulál, hiszen a saját terében meghatározza a helyzetét és elmozdulását. Mindez egy holografikus képi rendszerben kimondott szó, vagyis egy dinamikusan íródó és állandóan keletkező gravitációs hologram. Azt mondja ezután, hogy az Isten nem egy nagyszakállú Télapó, ezt csak az emberek eszelték ki rá (hiszen az ember agya képi, holografikus memória, s így mindent formává igyekszik tenni, és amennyiben okosnak is hiszi, úgy magához hasonlítja). A TÉR nem is nagyon töri a fejét semmin se, hiszen talán olyanja nincs is - mivel Ő egy speciális fotinó -! Tűzből áll, ami idő. ***

»2.« De az észnek sem Isten akaratáról, sem a megformált szó és a teremtmény elválasztásáról nincs helyes fogalma. Mert ha Istennek szándékában lett volna valaha, hogy ekként nyilatkoztassa ki magát, akkor kinyilatkoztatása nem lenne örök, kedélyen és helyen kívüli, akkor eme szándéknak valaha kezdete és oka lett volna az istenségben, amit Isten fontolgatott volna Hármasságában; akkor Istenben gondolatok lennének, amelyek alakká mintáznák benne, amire gondol.

** No comment! A krumpli nem tojás. A világtojás meg nem egy ember! ***

»3.« De Isten Egyetlen és mindennek alapja, és a lények szeme és az esszenciák oka: A természet és teremtmény az ő tulajdonságából keletkezik, miről is akarhatna hát tanakodni, ha ellenség nincs előtte, se mögötte, és Isten egymaga minden, ő a lehetőség és a képesség.

Mert minden benne keletkezik, működik és gondolkozik, alkot és tevékenykedik, hiszen a tér az események tartálya. A tudásé is, mivel az elmozdulási információk (és a gondolatokhoz is ilyenek tartoznak) minden létezőre vonatkoztatva őrződnek a repülési időben, vagyis az Univerzum terében. A térben, annak belsejében; minden létezés és gondolat nyomai maradéktalanul fellelhetők. Amely létezési esemény modulációi eljutottak valahová, azaz a kijelölt helyen újra és újra megjelenik, és ha itt anyag is található, akkor az adott hely környezetében is marad, hiszen részecskéről részecskére hagyományozódik. Nincs ellenség előtte vagy mögötte, mert itt is ott is éppen ő van. A megfejtéshez az egész szöveget nagyon tudatosan és figyelmesen kell olvasni, mert egy későbbi helyen elejtett szövegrész sok mindenre rávilágíthat, és sok addig "érthetetlen" kijelentés valódi értelme kattan be. ***

»4.« Ezért csak Isten változatlan, egyetlen lényéről beszélhetünk, arról, amit Ő akar, akart és akar mindig, nem pedig Isten töprengéséről, mert nincs benne töprengés. Isten minden látás szeme és minden lény alapja; csupáncsak egyet akar és tesz folyvást: szüli magát az Atyában, Fiúban, Szent Szellemben, kinyilatkoztatásának bölcsességébe; Az Egyetlen, alaptalan Isten mást semmit sem akar, nem tépelődik másról. Mert ha többfélét akarna önmagában, akkor nem volna elég mindenható ahhoz, hogy ugyanezzel az akaratával mindezt véghez is vigye. Ezért Isten önmagában csak önmagát akarhatja: mert amit öröktől akart, az önmaga, s így ő az egyedüli Egy és nem több: semmi sincs ami viszálykodhatna Vele, ami tépelődést, megoszláshoz vezető viszályt okozhatna.

Ez a fotínó (Ő) nem tépelődik és nem is dönt semmiben. Létezteti és momentán is teremti a világot. Nem elég nagy dolog ez is?! Itt olvashatjuk a Mindenható jelzőt. Az előzőekben én is ezzel azonosítottam. Ez az önmagát akarás nem valami önzés következménye, hanem a Törvényé. Kezdetben vala a Törvény. Az önépítő topográfia törvénye. ***

»5.« Ugyanúgy mindarról, ami az örök alapból származik, úgy kell gondolnunk, hogy saját önösségében van és külön akarat, és nincs semmi előtte való, ami összetörheti. E külön akarat aztán maga lép be egy idegen foglalatba, amely az első alaphoz, melyből keletkezett, nem hasonlít, s így az egészről leszakad. Így értjük meg a bukott ördögöt és az ember lelkét, hogy a teremtmény a teljes akaratról leszakadt és egy más foglalat önösségébe (az egyetlen isteni születés ellenében) belépett. De mindennek megértéséhez meg kell vizsgálnunk az egész folyamat legfőbb okát.

A fény, a térben született önálló téridő forrás. Itt azután bejutunk a nagypályára, a részecske mikrovilágának szférájába. Szörnyen bonyolult világ! Mózes könyvei öt, vagy a Zohar, a Ragyogás Könyve hét kötetben ugyanezt írja le a tanmesék világába ágyazva. Nem mindennapi munka lehetett. Így értjük meg az bukott ördögöt és az ember lelkét. Vagyis ezen dolgok hasonlóak, mivel a tézisrendszerek számtalan esetben hangsúlyozzák azt, hogy az ördög (a szembefordulás) a megfoghatóság, (anyagszerűség) és az érzékelhetőség oka. Itt komoly fogalmi zavarok vannak a köztudatban és még a teológiát végzett avatottak körében is bizonytalanság tapasztalható ezügyben. Tisztázzuk hát! Mi nem állítjuk, hogy az Univerzumban nincsenek negatív indíttatású, rosszindulatú intelligenciák, (Sátáni) negatív entitások. Ha az égiek ennyit tanítanak a mikrovilág és a lélek kapcsolatáról, bizonyára nem véletlenül beszéltek erről, a tudáshoz ez is hozzátartozik! Nem szabad naivnak lennünk. Egyértelműnek látszik, hogy a lelket is korpuszkulárisnak tartja. De nézzük, hogy mi is a folyamat legfőbb oka! ***

»6.« Mert ha az egyetlen isteni tulajdonság erői nem léptek volna az elválaszthatóságba, akkor ez nem lett volna lehetséges, és nem lett volna sem angyal, sem más teremtmény, sem természet, sem tulajdonság, és a láthatatlan Isten egyedül önmaga számára, a csendben működő bölcsességben nyilatkozott volna meg, és minden egyetlen lény lett volna, s akkor nem is lehetne lényekről beszélni, hanem csak az önmagában ható kéjről, amely csupán az Egyetlen Istenben van és sehol máshol.

Vagyis mi lenne? Egy anyag és energia nélküli üres tér és passz! A polaritás - negatív oldal - nélkül a teremtés elvesztené a mindent mozgató dinamizmusát. A fehéren a fehér, a feketén a fekete nem látszik. A mi leckénk az, hogy elkerüljük a rosszat, és tegyük a jót. A negatív és a pozitív erők együtt teremtik a világot. A lebontás és a rombolás ennek ugyanolyan fontos elemei, mint az építés. A csontjainkban kétféle sejt munkál. az egyik állandóan építi, a másik lebontja azt. Ez a csont anyagcseréjének a záloga. Bármelyik túlműködése végzetes.

»7.« De az Isteni kinyilatkoztatást az egész teremtésben, minden dolgokban szemléljük és olvassuk a szentek könyveit, akkor meglátjuk, megtaláljuk és felfogjuk az igazi alapot. Jánosnál ezt olvassuk (Jn 1,1-3): Kezdetben volt az Ige; az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige; az Ige kezdetben Istennél volt. Minden az Ige által lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.

Ezek az első apostolok mindig olyan jókat mondanak! János a tér kialakulási folyamatáról és szerepéről beszél. (De Pál apostol vagy aquinói szent Tamás is jól értette az idő titkát!) Az Ige nem más, mint a Fiú és annak törvényszerűségei. A Törvény kinyilatkoztatója és megvalósítója. Minden a törvény által lett, hiszen ez a törvény nem attól létezett, hogy leírta valaki, hanem a születő idő topográfiájából adódóan evidensen következik. Az alma nem azért esett Newton fejére, mert felismerte a gravitációt, hanem ráesett és ez a "fejébe verte" hogy ezt a jelenséget valaminek okoznia kell. A jelenségek és történések nem a leírásuktól léteznek. Szerencsére! ***

»8.« E rövid leírás az isteni és természeti kinyilatkoztatás egész alapját a lények lényébe helyezi. Hiszen Kezdetben itt mindig azt jelenti: ama örök kezdet, melyben az alaptalan mélység akarata az alapra, vagyis az isteni foglalatra tör. Az akarat ekkor alappá, azaz Isten lényegévé foglalja magát a centrumba és belép az erőbe, az erőből pedig kilép a szellembe, s a szellemben az erők érzékenységével mintázza magát; így tehát az egy erőben nyugvó számtalan erő az Ige ősállapota. Az egyetlen akarat egyetlen erőben ragadja meg magát, amelyben minden rejtetten benne van, és az erő révén kileheli magát a szemléletbe; és ez a bölcsesség vagy szemlélet az örök kedély kezdete, az önmaga köré pillantásé, és erről áll: az Ige kezdetben Istennél volt, és maga volt Isten.

Vagyis nincs kezdet, mert mindig a kezdet állapotában van minden. Állandóan teremtődik és állandóan "kezdődődés" állapotában van. (Elnézést a furcsa szóért, de ez így helyes!) A tér, az energiák és a részecskék állandóan a keletkezés állapotában léteznek, és folyamatosan újak is keletkeznek melléjük. A szellem a gravitációs hullámrétegek egésze - az alaptér-. Azután; s lőn világosság, vagyis további (de eltérő terek) /térek/ is keletkeznek és a tér megtelik terekkel (az energia megtelik energiákkal). az erőben nyugvó számtalan erő az Ige ősállapota. Az önmaga köré pillantás fontos kijelentés, mert a alaprendszer forgását, a forrásainak körberohanását mondja el nekünk. Az ind mitológiában Isten Brahma, az először keletkező aranycsíra, mindenfelé szem, kéz és láb. Logikailag hihetetlenül azonos dolog. Bráhmá a világon a legnagyobb "valami". De mindennap hallható a kijelentés a mohamedán imában is: Allah ahbar = Allah a legnagyobb. Allah egyébként az Isten Koránbeli neve. Ez persze nem valami "verseny" ki a nagyobb; Isten, Allah, Brahma. Melyik a gyufább? A szpicski, a match vagy a magyar gyufa. Az első tér a terek közül a legnagyobb! Etnikumonként más a neve. A vallásokra azt mondják, hogy antagonisztikusan eltérőek?? Az emberek azok, akik szeretnek gyűlölni. ***

»9.« Az akarat a kezdet, az Atyaisten, aki megragadja magát az erőben, és akkor Fiúistennek nevezik, és az erő Ense, a beszéd tudása és oka, mint az egyetlen erő esszenciája vagy elválaszthatósága, mint a kedély felosztása, amelyet a szellem az erőből történő kilépésével szétválaszt.

A Beszéd (Hang) vagyis longitudidális térhullám (modulált spirálgömb). Mit is olvasunk? Minden mondat, de sok félmondat, vagy megjegyzés is káprázatos szellemi sziporka! A kedély gyanús volt, és azt írtuk róla, hogy a hipertérrel van valami összefüggése. Az elválasztó a jelen lehet, a forrás, ez a kedély felosztása (vagy két részre osztása). A "lyuk" amin át a két rész kapcsolatban van. A múlt és a jövő dimenziója közötti elválasztó pont is. Itt talán nem egy valódi lyuk van, hanem "a szorongás". Két dimenzió-rendszert köt össze egymással. (Minden jelenpont). Vagyis az emanáló múlt jön valahonnan. A jelenforrásokat a "másik végtelen" táplálja idővel. A szellem azzal, hogy a saját térében megnyilvánul, vagyis elkezdi szülni magából a múltteret, létrehoz egy újfajta, kitárulkozó dimenziórendszert. Az is meglehet, hogy a komplextérben való megkettőződést (potens) értik alatta. Nehéz eldönteni, mert mindkettő logikus. Ha bárhol teret, vagy energiát, erőt lehet olvasni írásunkban, az gyökeresen más, mint a ma tanított dogmarendszer tere vagy energiája. Az atom-, villamos-, helyzeti-, mozgási-, hő-, fény- bio- kémiai- stb. energia szóhasználat igen sokféle energiafajtát különböztet meg, de láthatóan nem tudja; mi is valójában az energia? Nem az, amit eddig hittünk! Az energiáról idáig sok érdekesség kiderült! A Böhme mester által leírt hullámszerű és térszerű energia nem zárja ki a megtapasztalt "duális" fény-viselkedést sem! Mozgassuk csak gondolatban az emanáció sebességével ezt a térforrást! A torlódó időrétegek ki fogják váltani az ütköztethetőséget. Furcsa, de a tachionok is mérhető megnyilvánulásokat okoznak. (Lamb-féle hidrogén színképvonal felhasadás). ***

»10.« De kimondás vagy zengés nem történhetett meg, mert az erők mind egyetlen erőben, nagy csendben álltak; csakis úgy, hogy ezen egyetlen kéj erejével sóvárgásába, azaz tudásba vagy vonzásba foglalja magát. De a szabad kéj az erők formálásáért önmaga tudásába foglalja magát, hogy az erők hallható hanggá összesűrűsödjenek; ebből keletkezett az öt érzék érzéki nyelve: a belső szemlélet, érzés, hallás, szaglás és ízlelés, amelyeket itt mégsem teremtményi, hanem csak az első érzékenység és találhatóság szenzuális módján kell érteni.

Ezt többféle módon is érthetjük; a szabad kéj a létezőket folyamatosan elhagyó spirálgömbök együttese, és a gravitációs hullámuk az erő, az energia. Ez többféle dologgá lesz, ezen újra a téridőt érti Böhme, de jelzi is, hogy ezeket a érzékszervi hasonlatokat valaki nehogy a szó igazi értelmében igyekezzen megérteni! (A másik lehetőség is bújik a szövegben, mert a tudat, és az érzékek is gravitációs hullámokkal működnek, de erről még olvashatunk). A szabadság egyébként a Ragyogás Könyvében is hasonló jelentésű, a részecske felszínétől a végtelenig tart a sajátrendszerekben. A részecske létrejötte hat és fél napig (sajátfordulatig) tart a részecske renatálódási (Ádám - Góliát; 1000-70 éve!) ciklusában mérve és a hatodik napon délben éri el a kialakulás a "felszínt" az utolsó -harmadik- időtükröt, (népmeséinkben aranygyapjú), ahol a szimmetriarobbanás a sajátidőben szétmállik. Ez az a felszín, ahol a szabadság kezdődik. Jól követhető logika, hiszen innen számítva befolyásolhatatlanul terjednek a tér mintázatát (információtartalmát, bölcsességét) jelentő térrétegrendszer "hullámai" az Univerzumunk határáig. A hullámfelszínek egymásra hatástalanok, de együtthatóak. ***

»11.« Ekképp áll itt, hogy: az Ige (mint formált erő) kezdetben Istennel volt. Mégpedig két létet tekintünk itt: a megformálatlan erőt, amely a Benne és megformált erőt, amely a Nála, mivel az erő mozgásáért belépett valamibe. A Benne mozdulatlan csend, de a Nála megragadott: és ebből a foglalatból és tudásból ered a természet és teremtmény - minden lény.

Benne; semmi sem lehet, hiszen kiterjedés nélküli és a pont magához képest természetesen néma mozdulatlanság. Amint mondtuk, a spirálgömb alakú térréteg felszínek egymásra nincsenek semmiféle hatással, de a forrásokra a jelenpontokra igen. A források relatív módon nagyon is "látják" egymás térrétegeit, így minden ilyen hullámokat keltő forrás minden ilyen forrásnak hírül viszi az Univerzumban a létét és mozgásának legkisebb megnyilvánulását is. (Itt szubatomi változást kell érteni, hiszen ez a "mintázat" egy proton méreteinél sokkal kisebb hullámhosszú térrétegek perturbációja (modulációja) útján keletkezik. Ez a morphogenetikai tér, avagy "lejáratott" nevén a Világéter. Néhány mondatban jellemezhetetlen a bonyolultsága, nagyszerűsége és alapvető szerepe. Maga a tudás mindensége. Az erő mozgásáért belépett valamibe. Az Anyába, és magába is. A második okságsértés a teremtés alapelve! ***

»12.« És értelmünk szemét most fel kell nyitnunk, hogy Istent és a természetet meg tudjuk különböztetni és ne csupán azt mondogassuk: Isten akar, Isten teremtett. Nem elég a Szent Szellemmel bűvészkedni és ördögnek mondani a szellemet, ahogy a tőrbe esett ész teszi, amikor azt mondja, hogy Isten gonoszat akar. Mert minden gonosz akarat ördög, vagyis önösségéért önmagát megragadó, az egész létről leszakadt akarat; káprázat.

Védekezés a kor támadásaival szemben, de egyúttal új módon újra igyekszik rávezetni az értő és félrevezetni a sznob olvasót. Majd a részecskék belsejében sok ilyen önösségéért önmagát megragadó "ördög" szakad le a létről. Az egységből kiszakadt, az életfraktálról leszakadt anyagra is gondolhatunk itt, de úgyis érthetjük, hogy megsemmisül, és úgyis, hogy kilép a hipertérbe. De maga az anyag; az ördög. A test ördöge. ***

»13.« Ezért óva intem az olvasót, hogy jól figyeljen és a véges beszéd fantáziálását (amely az igazi belső alapot nélkülözi) kerülje el, mert itt az igazi alapot szeretném a szeme elé tárni.

A beszéd végtelen, tehát itt újra kétértelmű meghatározás bújhat, egyúttal azért értelmet is rejtve a védekezés mellett. Azokról a véges életű forrásokról beszélhet, amelyek nem végtelen, hanem csak egy roppant rövid ideig fejtik ki a térgeneráló tevékenységüket a részecskék ciklikus feltámadásánál, majd virtuális létük a sajátidő újra és újra "támadó" vízözönében egyszerűen megszűnik, semmivé foszlik a részecske belsejében, vagy annak felszínén. ***

»14.« Megértsétek: a szót létrehozó erők Isten, a tudás pedig, (azaz a magnetikus vonzás) - a természet kezdete. Az erők e sóvár vonzás nélkül nem nyilatkozhattak volna meg. Isten fensége, amely örömöt és dicsőséget létrehozó erő, nem nyilatkozhatott volna meg a sóvárgás vonzása nélkül, és az isteni erő fénytelen maradt volna, ha a sóvárgás nem vonzott és sötétedett volna el. A sóvárgásban érthető meg a sötétség alapja, amely a tűz meggyújtásáig előnyomul, s ekkor Isten haragos Istennek és emésztő tűznek nevezi magát, amelyből a nagy szétválasztás, a halál és haldoklás és a nagy, hangzó teremtményi élet ered.

A tachion belső rendszerében érthető meg a sötétség (fekete); a hipertér alapja, és az anyagi részecskék felszínének létrejötte is. A tudást az anyag létrejöttéhez köti. A magnetikus vonzás alatt görbült teret, az egyébként taszító térrétegekben létrejött erőt, vonzóerőt érti. A tér önmagában semmi, így az anyag (erre utal a sóvárgás) benne kialakult rendszere nélkül értelmetlenül létező fény és anyag nélküli üresség lenne. Fontossága csak az anyagi részecskék létrejöttével nyilvánulhatott meg. Az utolsó mondat a negatív idő létrejöttét jelzi (ez az emanációt meghaladó sebességből automatikusan adódik - a fénysebesség átlépése - ez a tűz első meggyújtása. Halál, haldoklás alatt a részecske felszínén "elpusztuló", a sajátidőben elenyésző olyan jelenforrásait kell érteni, amelyek vagy kirohannak a sajátidőből, vagy belülről fogy el a virtuális létüket fenntartó múltjuk, a táplálékuk. A szimmetriarobbanás utolsó rétegeiben a források élete már sokkal rövidebb mint a centrumban, így érthető, hogy a teremtésről tanító zsidó mitológiában (és a Kabalah-ban) miért a gyermekek tartják meg a világot, hiszen a felszíni időtükröket a rövid életű (fiatal) források okozzák és keltik. Ezek okozzák a megfoghatóságot! Innen a nagy bibliai gyermekmészárlások mondai alapja? A megmenekült forrás, Krisztus, a részecske "északi pólusán", (újra és újra) a kapuban áll, és szelektál. (Jó felé fordul, rossz felé fordul. A hipertérbe mész, a térben maradsz, megszűnsz, vagy mint Ádám előlről kezded az egészet. Ez a nukleáris Ádám időnként a jövőt látja (tehát tachion), majd Krisztus vissza vezeti Istenhez, vagyis a hipertérből a térbe, a térhez szinkronizálja). ***

»15.« Ezt egy égő gyertya hasonlatával szemléltetjük: a tűz a gyertyát magához vonzza és elemészti; s ekkor a lét elhal és a haldokló sötétségben, a tűz szellemében van és másik minőséggé (a fénnyé) alakul át; a gyertyában nincs valódi érzékeny élet, de a tűz meggyújtásával a gyertya Ense emésztődésbe, kínos, érző tevékenységbe és életbe lép, és e kínos, érző életből a semmi, az Egy nagy, ragyogó nyugalomba lép és fénylik.

A középkori embernek ilyen magasan felette járó tudást elmondani eléggé reménytelen vállalkozás lehetett, hiszen manapság sem értik meg az átlagos emberek egykönnyen, még azok sem akik nagyon szeretnék megérteni. A gyertya kémiai átalakulása, a benne levő anyagok égése során olyan vegyérték változásokat is szenved , amely atomjainak gerjesztettségi állapotain változtat, és kiszabadítja üreges belsejű részecskéiből a bennük körbe pattogó, bennük hatalmas számban raboskodó fotínók egy igen kis százalékát. (Charon munkacsoportja azt tapasztalta; a protonban belül fény van!) A kiszabaduló fotínók (az atommagból és az elektronokból) a keringő elektronok mozgáskomponenseinek ritmusával is felruházva az anyagra és gerjesztettségre is jellemző színképű fotínóáradatot kelt. A kémiai égetés (de még az atomreaktor is /2-3%!/) nagyon siralmas út az energia kiszabadítására. ***

»16.« Ekképp kell gondolnunk Istenről is, hogy akaratát azért vezeti be a természet tudásába, hogy ereje fényben és fenségben megnyilatkozzék és az öröm birodalmává változzék: mert ha az örök Egyben nem keletkezett volna természet, akkor minden néma maradt volna; de a természet belépett a kínba, érzékenységbe és találhatóságba, hogy az örök nyugalom megmozduljon és az erők a szóban hangzóvá legyenek. Nem azért, hogy az Örök gyötrelmessé váljon (miként a tűz sem gyötri a fényt), hanem azért, hogy a tűztulajdonság a kínban mozgassa a nyugodt kéjt.

Tessék észrevenni (!!!): ha a természet nem esett volna a kínba, ellenkezésbe és bűnbe, akkor minden transzcendens maradt volna, vagyis most nem lenne anyag, és elvakult teológus, és figyelmetlen atomtudós sem lenne. Mert az anyag a bűn háza. Tükröző, örvénylő felszíne; az ördög. (Lásd; turba, ellenkezés, viszály). A butaság - (amit sajnos érdekből) még tápláltak/nak is, ebből szülte a pokolbeli szörnyeket, ördögöket, rotyogó katlanokat, és mindenféle rémmesét. Időnként találni a szövegben olyan kétértelműségeket is, amit egy egyszerűsítő, beavatatlan olvasó akár szexuális töltetűnek is gondolhat. Mozgassa a nyugodt kéjt. Ez persze a részecske felszínének turbulenciáit takarja és nem valami izgalmas ágyjelenetet. ***

»17.« A természet mozdulatlan örökkévalóság szerszáma, amellyel az Örök formál, alkot, elválaszt és önmagát az öröm birodalmába foglalja, mert az örök akarat a természettel nyilatkoztatja ki szavát. A szó a tudásban természetet ölt, de az Örök Egy, a JEHOVAH Isten nem ölt természetet, hanem lakozik a természetben, ahogy a Nap az elemekben vagy ahogy a semmi a tűz fényében, mivel a tűz ragyogása teszi láthatóvá a semmit, és mégsem szabad semminek mondani; mert ez a semmi Isten és minden; csak azért beszélek így, hogy az olvasónak átadhassam megértésemet és felfogásomat.

Tér - Anyag - Tudás . Isten fény és semmi, (tér-energia) de a fényben, és a korpuszkulákban megnyilatkozó. A fotínók az energia megtapasztalható megnyilvánulásai. Azzal, hogy a JE-HO-VAH rendszer nem ölt természetet, mert mindenütt jelen van benne. Természet alatt az anyagi világot és a benne felhalmozott energiát érthetjük. ***

»18.« A természetnek a tudásban levő ősállapotát, a vonzó sóvárgást megértendő, hasonlatot szeretnék mutatni a tűzről és a fényről, hogy az olvasó az igaz lényeget és értelmet, az isteni erő állapotát felfoghassa.

** A később olvasható hasonlat eléggé középkori, de azért jó magyarázat.***

»19.« Nézd a meggyújtott gyertyát, és mind az isteni, mind a teremtményi létnek hasonlatát látod. A gyertyában minden egyenlő súllyal, minden egy létben van egymással, különbözés nélkül: a faggyú a tűz, a fény, a levegő, a víz, a föld; valamint a sulphur, a merkurius, a sal és az olaj, amelyből a tűz, fény, levegő és víz keletkezik; a gyertyában mindezt nem lehet megkülönböztetni és azt mondani: tűz, fény, levegő és föld, mivel nem látni a sulphur, sal, olaj nyomát. Úgy mondjuk, hogy faggyúból van, s ez így is igaz, de azért mindeme tulajdonság benne nyugszik, ám az ismeret különbsége nélkül, mivel a tulajdonságok mind egyenlő mértékben vannak benne a temperatúrában.

A hasonlat egyszerűsíteni igyekszik, de bizonyára így is meresztgethették rá az akkori atyafiak a szemüket! A gondolatmenetből azért sok tanulságra juthatunk. a faggyú a tűz, a fény, a levegő, a víz, a föld. Miért is? Tűz; hiszen a részecskéiben rengeteg a tachion típusú forrás, Víz; mivel az a Tűzben is megmaradó tulajdonság, de tardionok is működnek minden megnyilvánult rendszerben, Levegő; ami fél spínű vízszellem eseményhorizontú : gravitációs hullám (a víz nem fél spínű, felülete nem olaj), /a részecskék felszínét ilyen "levegőből" keletkező réteg határolja (időtükör)/, Föld = proton, elektron, neutron, neutrinók, de felfele is folytatódik a sorozat! Az utoljára hagyott fény a legizgalmasabb kijelentés, hiszen ezzel azt állítja, hogy a fény már benne van a gyertyában, (nem az égéskor keletkezik!) A mai fizika elgondolásai mások, de Böhme írja jól. Az égéskor keletkező fény akár ősidők óta benne lehet az éghető anyagban (minden anyagban!), ott pattog a részecskéinek belsejében (akkor nyelték el, amikor energiaállapotot, vegyértéket váltottak). Az égés is ilyen változást vált ki, melynek során a részecskék az égés után keletkező vegyületek energiaállapotaiba kerülnek és ilyenkor atomjaik kiokádják a felesleges fotínókat. Ez a FÉNY. ***

»20.« Hasonlóan kell megismernünk az örök Egyet, a rejtett, a meg nem nyilatkozott Istent is, ahogy az örök tudáson, azaz szavának hatékony kinyilatkoztatásán kívül van. Az erők és minőségek a kezdettelen JEHOVAH Isten temperatúrájában vannak: de Isten örök akarata (aki minden létnek és ősállapotnak Atyja) bölcsességében és kedélyében önnön székhelyébe, valamint erőbe foglalja magát, hogy az Egyben az erők végtelen sokasága, vagyis az örök pillantás megjelenjen, hogy az Örök Egy szétválasztható, érzékelhető, látható, érezhető és lényszerű legyen.

Az Egy amiben minden megvan, a temperatúra (ebben persze maga az első forrás is megvan). Az Egy forrása, mint szubjektum, azonban tachion, tehát a saját a saját jövőjében van, vagyis még nincs. Állandóan még nincs. Mindig majd lesz. Minden energia és anyag a térben van, és a tér mintázatát a tudást (az Univerzum tömegét és információbázisát) halmozza. Anyag nélkül a teljes üresség képét mutatná, emberi fogalmak szerint a fény is és a téridő is semmi. A szétválasztható annyit tesz, hogy más (balos) tulajdonságú tereknek is meg kell jelennie az eredetiből, és ez váltja majd ki a megfoghatóságot. (Majd később a biológiai élet lehetőségét is). Bár itt az élet alatt egészen mást értenek az égi mesterek. ***

»21.« És ebben a tudásban vagy vonzó sóvárgásban (ahogy ezt az értelem számára jelezhetjük) kezdődik az örök természet és a természetben a lét, azaz a Misztérium Magnum, a megnyilvánuló Isten; minthogy a Szentírás Istenről különbözőképpen beszél, úgymint: Isten jó; haragos és buzgó, képtelen a rosszakaratra; Isten megátalkodottá tette szívüket, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek; továbbá: nem történik az Úr nélkül a városban semmi romlás, továbbá: felgerjedtem ellened, hogy haragom erejét kipróbáljam rajtad. A jó és gonosz közötti választás és mindaz, amit erről az Írás mond: a gonosz és a jó hatalmas különbsége a teremtésben, amiből a gonosz és a jó teremtmények létrejönnek; továbbá mindaz, amit a fémekben, földben, kövekben, növényekben, fákban és elemekben ilyennek látunk, kezdetét és ősállapotát innen kapta.

A tér a további létek létalapja. Az ANYAG a virtuális dimenzióforrások speciális megnyilvánulása. A szimmetria robbanás során három forrásból (Ádám, Éva, Kígyó) a tér speciális energiageometriájának segítségével jön lére. A jó és gonosz hatalmas különbsége a forgásirányuk ellentétessége. Mindent ilyen részecskék alkotnak ami anyag, így azután ezek az ellentett tulajdonságok is megtalálhatók mindenben. A Zoharban a nukleont Jeruzsálemnek is nevezik, és így érthetővé válik az az idézet, hogy; Nem történik az Úr nélkül a városban semmi romlás, hiszen a részecske felszínének létrejöttét éppen az ellene fordulás, a jobbos térrel való szembefordulás okozza. Ezért csábította el Éva Ádámot a bűnbe, ezért a női a negatív, az antipodus, az ellentett, és azután ezért az egész bűnbeesés is. Ez, amit mi megtapasztalunk; A POLARITÁS VILÁGA. Nap és Hold, férfi és nő, jó és rossz, pozitív és negatív. (Még a kabátjaink ellentett gombolása is...) Innen a konzervatív butaság. A rálapolás iránya eltéveszthetetlen! Nézz a zakódra, vagy a kosztümödre, és tudod! Ahogy Einstein mondta; Isten ravasz, de nem rosszindulatú! ***

»22.« És a természetben az egyikben mindig ellenébe állítódik a másik, hogy az egyik a másiknak ellensége legyen, de mégsem avégett, hogy ellenségeskedjenek; hanem azért, hogy az egyik a másikat a viszályban mozgassa és magában nyilvánvalóvá tegye, azért, hogy a Misztérium Magnum a szétválaszthatóságba belépjen és az örök Egyben felemelkedés és öröm legyen, azért, hogy a semmi, azaz Isten Szelleme a valamiben és a valamivel működjön és játsszon. Isten Szelleme a bölcsességgel önmaga szemléletéért az örökkévalóságból a szellemi misztériumba lépett; s e misztériumot a teremtés és az idő kezdetébe bevezette és a négy elem tevékenységében és létében megragadta, s a láthatatlan szellemit az idővel és az időben láthatóvá tette.

Újra visszakerültünk a kezdet, a kiindulás nagyon is lényegi problematikájához. A tér nélküli semmiben kellett lenni valaminek ami lehetővé teszi a relatív mozgást, a mozgásbeli ellentettséget. Mit is értsünk ez alatt? Azt, hogy ez a mozgás más mint amit megszoktunk, és geometriája is teljesen szokatlan kritériumok között realizálódik. A semmi nem tudja magát megragadni valami nélkül. A szerző ezt jelzi újra. A tér születéséhez két valami - Anya és Atya, a két ős EGY - interakciója kellett. Valamiben és valamivel működjön. A szellemi misztérium anyagi szemléletünkben önmagában még mindig semmi (bár igen jó, hogy van), és ha ebben további térek (fény) is születik, az eredmény még mindig megfoghatatlan semmi. Az "elválaszthatóság" és a "felemelkedés" -bifurkáció és kiterjedés - az első megfogható valamihez, az új minőségi szinthez kötődik. Az anyagi minőség megjelenéséről ír. Az utolsó mondat egy kulcsot tartalmaz. A négy elem tevékenységében és létében megragadta, itt már van a térben anyag, és miből van? Időből. a láthatatlan szellemit az időben és az idővel láthatóvá tette. A látható egyértelműen az anyag, az anyagi részecske, mert ez az először nem (teljesen) transzcendens valami. De mi az hogy az idővel tette láthatóvá az időben? A részecske felszíne is színtiszta időjelenség (időtükör) és ezek szerint a tér (energia) sem más, csak az idő speciális szerveződése. Akkor jól értettük? Egyértelműnek látszik: Rátaláltunk a megoldásra! ***

»23.« Ezt mutatja nektek a világ, a Nap, a csillagok, az elemek és a Misztérium igazi képe, amelyből a négy elem származik. Látjuk, hogy a Nap a világ mélységében világít és sugarai a Föld Ensét, amelyből minden növekszik, meggyújtják: ekként értjük azt is, hogy a Nap az Enst a Misztérium Magnumban, vagyis a Spiritus Mundiban (Sulphurban, Mercurban, és Salban) meggyújtja, s benne a mágikus tűz, amelyből a levegő, a víz és a föld ered, megnyilatkozik. A külső világ Nagy Misztériumában az egyetlen elem négy elemmé válik szét. De előzőleg a négy elem a Misztériumban, a tudás magnetikus vonzásában rejtve, egymásban és egy létben áll.

Érdekesen nem korabeli felfogás a világról. A Nap a világ mélységében... A Földet a Nap látja el energiával és lényegében minden fosszilis és más energiaforrásunk is a Nap energiáját adja vissza. Ezt azonban másképpen is érti. Ahogy következő pontban olvashatjuk, a csillagok egymást gyújtják fel (és ezt csak hullámterükkel tehetik). Itt is hasonlót gondolhat. Víz, Tűz, Levegő, Föld. Ezek a patinás filozófiai elnevezések már a Kedves Olvasónak sem azt jelentik, mint a könyv olvasása előtt. A Föld - részecske a Földgömbhöz hasonlítva? Ez is érdekes - analógiát tükröz, és nem azt amit az iskolában oktatunk a középkori felfogásról. Még zűrösebb a Zohar avagy a Ragyogás könyve, mert itt 800 évvel ezelőtt (!) olyan leírással találkozhatunk a Földről, hogy az egészen mainak mondható szemléletben mutatja be a azt: "Az egész lakott világ, mint egy gömb, körben kering, úgy, hogy egyesek lesűlyednek, mások felemelkednek. S mindeme lények különböznek egymástól külső megjelenésükben a különböző helyek szerint." , "S némely vidéken fény van, míg más vidéken sötétség uralkodik. S van hely, ahol folyton nappal van, és soha nincsen éjszaka, kivéve egy egészen rövid időt." "Mindezen dolgokról régi könyvekben olvashatunk"... ezt a 13. századi szerző írta, de kutatók szerint többezer éves hagyományokat foglalt össze. Miért mondják hülyének az emberiséget? Ki érti ezt?! A történelemköltők figyelmetlenek voltak..?! Persze a Zohar hét vaskos kötete nemcsak ennyit tud, hanem halálos pontosan leírja a részecskék belsejét is!!! Az emberiség története - különösen az ókori részek - szerintünk egészen más, mint a történészek képzeletének szüleményei. A legrégebbi tárgyi leletünk egy pontosan megmunkált arany fémgömb, amelyen szabályos megmunkálási nyomok vannak. 4 milliárd évesnek mérték!!! Az arany tábortűzben nem kohósítható.

»24.« A Nap ereje és sugarai feltárják a külső világ Misztériumát, hogy teremtmények és növények keletkezzenek: a külső világ Misztériuma viszont a Nap sugarainak feltárulását és meggyulladását okozza: mert ha a nagy Misztérium Sulphurban, Salban és Mercurban nem lenne meg a szellemi módon és tulajdonsággal, nem lenne meg a Spiritus Mundiban, sem a csillagok tulajdonságainak tudásában, mely Quinta Essentia -ként áll a négy elem felett-, akkor a Nap sugarai nem nyilatkoznának meg. De a Nap nemesebb és egy fokkal mélyebben van a természetben, mint a külső világ Misztériuma, mint van a Spiritus Mundi Sulphurban, Salban és Mercurban, a csillagok Quinta Essentiájában; ezért benyomul a külső világ Misztériumába és meggyújtja azt, s ezzel önmagát is, hogy sugarai tüzesek legyenek, mivel e világ Misztériumának tudása nélkül nem lennének azok.

Vagyis a Nap manipulatív tereivel a környező Univerzumnak is szolgál reakciói lezajlásához, és a környező Univerzum csillagai is éltetik a Nap reakcióit. Ha nem lennének a gravitációs hullámok, ezek a morphogenetikai terek nem éltetnék ezen a módon az Univerzumot, vagyis a csillagok nem világítanának és melegítenének, és így az élet sem alakulhatott volna ki. A Quinta Essentia annak a közegnek az alapja, amit Világéternek (Spiritus Mundi = Világlélek) is neveznek. Ez tartalmazza a Világegyetem valamennyi tudását, és csakúgy gravitációs (idő, dimenzióréteg) hullámokból áll, mint az egész is. Gyanús utalást tesz a csillagok Quinta Essentiájára is, amely birtokos viszony minden csillag belsejében saját térforrást sejtet. (Ilyen lenne a valamikor tisztelt Napisten (RÉ) is? Felettébb gyanús, hogy erre lehet a megoldás! ***

»25.« És ahogy a Nap heves sóvárgását a Misztériumba, a tudásba, nevezetesen ez első háromba: Sulphurba, Mercurba és Salba bevezeti, hogy bennük meggyulladjon és megnyilatkozzon: ugyanúgy vezeti vissza a tudás is heves sóvárgását a csillagok Quinta Essentiájából Sulphurral, Mercurral és Sallal, e három elsővel a Naphoz, az ő természet-Istenéhez. A Nap pedig a Misztérium Magnum lelke a külső elemi világban, hasonlata a belső, rejtett Istennek.

Az energia és információcsere folytonosságára, fontosságára, és általánosságára utal. Itt egy egészen más információ áramlási elvről van szó, mint amit manapság ezen érteni szokás. Az állandóan mozgásban levő atomok már egyesével is nagyon bonyolult terükkel mintázzák az Univerzum egész terét, így azután bármi ami létezik, ebben a térréteg kavalkádban megtalálható. Már másodszor jelzi, hogy a Nap és a távoli csillagok létalappal szolgálnak egymásnak (egymást gyújtják meg), és a Napban egy primer (secunder?) térforrást is sejtet, amely nem unikális, hiánya nélkül megmaradna a Naprendszer anyaga, mert más térforrások fenntartanák. Valami olyant is megsejtet, hogy az anyag a nemtér-nemidő rétegben is fennmaradhat, amit a fekete kulcsszó is kielégítően takarhat, hiszen az a tér hiánya. ***

»26.«Látni azt is, miként sóvárognak és éheznek a csillagok a Nap erejére, hogy magnetikus természetű tudását és sóvárgását a Spiritus Mundiban, ennek három első tulajdonságába bevezessék, és a Nap erejét magukba szívhassák. Ugyanakkor a Nap is erővel beléjük hatol, hogy tudásukat megkapja: így kapják fényüket a Nap erejéből, hogy meggyújtott erejüket azután gyümölcshöz hasonlatosan a négy elembe vessék és így egymást minősítsék, és mindegyik a másik megnyilatkozása, ereje és élete, s ugyanakkor megtörése legyen, hogy egyik tulajdonság se emelkedhessen a többi fölé.

Vagyis a csillagok, mint valami tömeg-információadók labdáznak az őket elérő elmozdulási információkkal, a mindentudással, de ezekkel a hullámaikkal éltetik egymás magreakcióit is, és ezáltal szabályozzák is egymást ezzel a transzcendens kapcsolattal. (Eszerint az Univerzumot nemcsak a tömegvonzás, vagy a fény energiaáramlása köti össze, hanem egy különleges rendszer-önszabályozási kapcsolat is). ***

»27.« Így mondta ki mindezt a Legmagasabb örökké beszélő szavából, az örök nagy Misztériumból (amely tisztán szellemi), lényének megfelelő hasonlatban, az időbe; és ábrázolta az örököt az időben alakkal - az időben, melyben minden teremtményi élet keletkezik, és amelyben a Legmagasabb uralkodik. Az angyalok és az örök szellemek, valamint az igaz emberi belső, igaz lelke kivétel, mert ezek alakja örök, kezdettelen tudásból vagy természetből ered, ahogy később leírjuk.

Az örökké beszélő szó - a téridő (szerán). Ezt a keleti vallások Brahma aranycsíra-ként, a mohamedánok Allah-ként, a keresztények Mindenhatóként tisztelik. Ez persze nem más-más istenség, hanem más-más megfogalmazása (neve) egyazon dolognak. Ha figyelmesen tanulmányozzuk a Szentkönyvek világát és összevetjük ezek belső logikáját, arra a furcsa felismerésre kell jutnunk, hogy ugyanarról a valamiről beszélnek, csak más és más etnikum világához igazított módon. Egy átlagosan butító magyarázatot tanulmányozva azt találhatjuk a Buddhizmusról, vagy a Brahmanizmusról, hogy tipikus politeizmus. De ha vesszük a fáradtságot és egy értő, tanult hívétől (pld. egy magas tudású gurutól, vagy indiai teológustól vagy filozófustól) megkérdezzük ezt, egyszerűen megmosolyog. Miért? Azért mert ez egy európai találmány. A tudatos félrevezetés szüleménye. Éppúgy mint a Korán tanairól hallható mélységesen buta vélemények Európában, vagy a tengeren túl. Senki hite sem jobb vagy rosszabb, (és a nem vallásosak is csak ugyanabban a téridőben élnek). Alaptér csak Egy van. Ez viszont egyaránt mindenhat és éltet mindenben és mindenkiben, akármilyen néven is nevezi. Ez Isten, Allah, vagy Brahma, Jahve vagy Gott, Dio, Deus vagy Good. Ha egy az Isten, akkor miért kételkedtek ebben? Mért gondoljátok, hogy mégis van másik is? A hit tudásból eredt, és az emberiséget ez a tudás fogja megmenteni (ha megértjük)! Egy tisztán szellemi (vagyis még nem megfogható valami) alkotott magához hasonló (de nem azonos!) valamit az időben és időből (és ez itt a tan legfontosabb kulcsa!!) amint már az előzőekben is olvashattuk. Az ember igaz lényege a belső, vagyis a lélek időbeli fraktáljának kiindulási forrása, az egészet keltő és éltető lényeg. Ez a lélek, aminek mivel megfoghatósága is van, elkerülhetetlenül és szükségszerűen ördögi is. Csak a fénylényeknek nincs anyagi hordozójuk és védőrendszerük. Az energiától a részecske világa eltérő, vagyis egy sokkal bonyolultabban keletkező és fennmaradó valami, ami öntörvényeiben fortyogva keletkezik, és a keletkezésnek soha nincs vége, ameddig az alaptér, vagy a sajátideje létezik. Új részecskék is keletkeznek és a régiek is állandóan a keletkezés állapotában maradnak: a teremtés öt (és fél) napját ismételgetve magukban. ***

»28.« A hasonlatot pedig a következőképpen értsétek: Isten az örök Nap, az örök egyetlen Jó, de az örök tudáson, vagyis a természeten kívül nem nyilatkozhatna meg Nap-erejének fenségével az örök szellemi természet nélkül. A természeten kívül nincs semmi, amiben Isten ereje megnyilatkozhatna, mert Isten a természet kezdete; és az örök Egyből mégsem azért lép a természet örök kezdetébe, hogy valami gonoszat akarjon, hanem azért, hogy ereje fenségbe, vagyis elválaszthatóságba és érzékelhetőségbe léphessen, és hogy mozgás és játék lehessen Benne, ahol az erők egymással játszanak, és szerelmükkel - küszködésükkel kinyilatkoztatják, megtalálják és érzékelik magukat, amitől a nagy, mérhetetlen szeretet-tűz a Szent Háromság születésében és kötelékében működik.

A téren kívül nincsen semmi (csak a 2.hipertér, de ezek is a téridő szerves részei); így a tér ott nem is nyilatkozhat meg. A téridő nagyon nagy, de nem végtelen, hanem véges és zárt gömb. Határán az anyag hiányolt 95%-ával. A tér megnyilatkozása csak a létezőkön lehet értékelhető, mert a tér önmagában üres semmi. Itt a részecskék születésére is céloz, hogy az érzékelhetőségbe léphessen. Itt a bűnről nem beszél, csak az elválaszthatóságról, ami a neutronok születésének causális oka. A neutronok ráadásul másképpen is elválaszthatók: protonra és elektronra. Ez a mozgás és játék a tér tudása és élettel való töltődése, ami az alaptérben él, keletkezik és létezik. Nagy és mérhetetlen teremtményi világ, amit sokan a Földre akarnak privilégizálni (az élettel együtt), mert a sokezer milliárd csillag bolygórendszereiből csak egyet látnak szemüveg nélkül: a Földet. Olyat is olvasni, hogy talán a többi csillagnak nincs is bolygórendszere. A Földön a legjobb távcsövünk is olyan vaksi, hogy alkalmatlan arra is, hogy a legközelebbi csillagszomszédunkról bizonyosan eldöntsük ezt. A Plútót, kilencedik, szélső bolygónkat is csak 1930-ban fedeztük fel. A ma közkézen forgó legjobb fényképe is csak egy számítógéppel agyonképkorrigált légypiszok. ***

»29.« Az elmondottakat még jobban megvilágítja a tűz és a fény hasonlata: a tűz kínja a természetet jelenti a tudásban, a fény pedig az Isteni szeretet tüzet; mert a fény szintén tűz, de ajándékozó tűz, mivel önmagát mindennek odaadja és adományában élet és lét van, mégpedig levegő és szellemi víz, s a fény szeretet-tüze ebben az olajos vízben él, mert e víz a fény tápláléka; de ha a fény bezáródna, és a szellemi víz a tüzes természettől nem tudna elválni és magát önmagában a semmivel, vagyis az alaptalan mélységgel feloldaná, akkor a fény kialudna. De mivel az alaptalan mélységben (amelyben az örök alap nyugszik) mint temperatúrában oldja fel magát, amelyben minden erő egy, így a fény vagy szeretet-tűz ama szellemi vizet (amely a feloldódásban inkább olaj vagy tinctura lesz, semmint erő a tűzből és a fény ragyogásából) önmaga táplálékául újranemzi.

Ha valaki figyelt, az érti! A 16.századi szerző itt leírja a téridőfotínót, működését és teljes szerkezetét. Ez az energia!! A fény!! Adományában élet és lét van; vagyis egy térszerkezetű valami, ami létezőkből - egyre önmásoló forrásokból - áll. Levegő és szellemi víz (vagyis ez is Vízszellem): Mind a két meghatározás a térréteg hullámokat takarja. Az anyában maga a térkvantum is megsemmisülne, (feloldódna), ha az időbeli recirkuláció nem éltetné. Ezt az időbeli képei sem tudnák megakadályozni, mert a visszafordulását csak maga tudja félspínűen (olaj) fenntartani. Az általunk megfigyelt térkvantumok, a fényben láthatóvá lett térszerkezetek működése is ezen alapszik! Az is Szeretet-tűz; vagyis ugyanolyan önnemző mint a tér, amit szintén a múltjukban állandóan újrakeletkező tachionok keltenek. Olajos vízben él; a térben. (A tér is; a sajátjában) A térhez hasonló fény is, de az Anyában (alaptalan mélység) nem maradhat meg, de az mégis elengedhetetlenül szükséges örvényterének okságsértő fenntartásához. Önfenntartó, mert ez ugyanúgy működik, mint azt a tér születésénél olvashattuk, csak a fényt az alaptér tartja működésben. Haladás közben a fotínó hét+1 forrása magát szabályozza folyamatosan az emanációs sebességre, hiszen előtte sajátuniverzumának előbbi múltrétegei haladnak, amely rétegekben ő egyre hátrább és hátrább (előbb) van a sajátidejében, így a fotínó olyan gyorsan halad(hat), mint az emanációja, és sebességét (a fénysebességet) ez hozza létre. A hét+1 forrásból mindig csak hét egzisztál a sajáttérben. Kilencágú gyertyatartó és a fény kapcsolata!! A kilencedik a sameszgyertya, amiről szertartásos sorrendben kell meggyújtani az összeset, ami a mesékben a sárkány szíve. Milyen furcsán őrződik a szakrális tudás! Tehát nem foton, hanem fotínó a 17. században (!). Mi rádióhullámszerű elektromágneses fotonokat keresünk a fény valódi feltárása helyett. Ki érti ezt!? ***

»30.« Itt rejlik pedig a legnagyobb Arcanum: szellemileg táplálkozni. Kedves fiaim, ha ezt tudnátok, akkor minden titok alapját és a lények lényegét birtokolnátok. Erről mondta Krisztus, hogy az örök élet vizét szeretné nekünk adni, amely örök életre szökellő vízforrás lesz bennünk (Jn 4,14); nem a külső fény-tűzből született külsőt, hanem az isteni fény-tűzből született belsőt, amelynek a külső csak képe.

Világunkat a forrás virtuális másolatainak a képei tartják a létezésben, ami a második okságsértések következménye. A képe létezik, abból létezik. Itt a fény elvét máshonnan is alátámasztja. A fény és az anyag egyaránt Tűzből, vagyis tachionokból keletkezik. Ettől a hullámtermészete, de ettől ütköztethetősége is. Az anyag sem áll másból, csak az egy sokkal bonyolultabb időfraktál, időszimmetria következménye. Vízforrás (dimenzióforrás) nélkül pedig nincsen hullám! Az energia és az anyag születésénél egyaránt célozgat valamiféle belső (lényegi) forrásra, amely a visszacsatolást élteti. ***

»31.« Halljátok és értsétek a következő hasonlatot is: az örök egyetlen Jót, azaz a szent, mentális nyelv szavát, melyet a legszentebb JEHOVAH önnön lényének temperatúrájából a természetre irányuló tudásba kimond, csak azért mondja ki az elválaszthatóság, az ellentét tudásába, hogy szent erői elválaszthatók legyenek, és a fenség ragyogásába lépjenek, mert az erők csupán az égő természettel lesznek nyilvánvalóvá. Mert az örök akarat, aki az Atya, szívét vagy Fiát, vagyis erejét a tűzön át az öröm birodalmának nagy diadalába vezeti.

A kulcs a fenség ragyogása, a Tűzzé lett forrás Fiúban való megnyilvánulása, ami egyszerre jelenti a megfoghatóság és a láthatóság feltételét is, mert ugye ameddig nincs anyag nincs ami lásson és nincs amit lásson. Ezt teszi lehetővé az Atya Fia (együtt a mindenható Jó) és így jön létre az öröm birodalma: az Univerzum. ***

»32.« A tűzben van a halál: az örök semmi a tűzben elhal, s e halálból támad a szent élet; nem azért, hogy halál legyen, hanem azért, hogy szeretetélet fakadjon a kínból. A semmi vagy az Egy tehát örök életet vesz magához, hogy érző legyen, de aztán a tűzből ismét kilép semmiként; ahogy a fény is a tűzből kiragyog, és mégis olyan, mint a semmi: kedves, adakozó, működő erő csupán.

A Halál, a sajátidőből kirohanó - ezért eltűnő megsemmisülő források ága, de a felhasadó források továbbrohanó másik ága is. Már a térnél is volt ilyen. A Tűzből kilép a semmibe, vagyis a részecske időtükreinek felszínét elhagyja a részecskét létrehozó és folyamatosan szülő források sokaságának dimenzióréteg rendszere, ugyanúgy mint a fénynél. Ez a valami nem más mint a fotínó és a részecske "saját" Univerzumának adakozó térideje, az általuk állandóan keltett végtelenbe tartó csavarodott rétegezett hullámtér. Időhullám és semmi más! Ez az erő működő, vagyis DINAMIKUS! ***

»33.« Így értsétek (a tudás szétválasztásában, mikor tűz és fény elválik) a tűz segítségével az örök természetet: benne Isten akként szól, hogy ő haragos, hév Isten és emésztő tűz. Ezt nem lehet szent Istennek mondani, hanem Isten hevének, amely mindazt elemészti, amit a sóvárgás önmagában, a tudásban az elválaszthatóságba foglalt.

A fénysebesség okáról és az Univerzum terének elhagyásáról is célzást tesz ezzel. Gyanús az is, hogy itt a párhuzamos Univerzumokba való áthatolás során fellepő energia és anyagpusztulási katasztrófára is súgást kapunk. Ez szinkronicitási jelenségek következtében lép fel, ami nem más, mint a tércsigák közötti átjárás, átlátás, az ókori zsidó iratokban a színről színre látás. Erről nagyon kevés az ismeretünk arra nézve, hogy érdemben ellenőrizhessük a kijelentéseket. Néhány parajelenség egyértelműen utal arra, hogy a tér dimenziószerkezete egymásba ágyazott, és nagyon komplikált. ***

»34.« Az elválaszthatóság a tudással külön akaratban a temperatúra fölé emelkedik, önmagát befoglalja és az egész akaratról leszakítja, és a fantáziába lép, ahogy Lucifer úr és Ádám lelke tette, miként még ma is történik az emberi tudásban, és lelki tulajdonságban, amelyről bogáncssarj, hamis (ördögi természetű) tudás születik, melyet Isten szelleme ismer, s amelyről Krisztus mondotta: nem juhaim közül valók (Jn 10,26). Isten Ádám romlott tudásába szeretet-tüzét Krisztus által ismét bevezette, a fény temperatúrájába, vagyis a fény tudásába ismét meggyökereztette; minderről a továbbiakban szólunk majd.

Itt feltehetően az antianyag keletkezésére célozhat, és ez az Anya típusú antiterekben, a tér paritásában jöhet létre. Mivel mi is észlelünk antianyagi részecskéket, amelyek csak tércsigáikban és belső szimmetriájuk forgásirányában térnek el a normális anyagi részecskéktől, ezeket sem hagyhatjuk ki világképünkből. Rövid életüknek az (milliomod másodperc) az is okozója lehet, hogy a létrejöttük után a mi jobbos (Atya-típusú) terünkben szimetriarobbanásuk nem tud tartósan fennmaradni. A tachion gyökérhez való hasonlítása olyan találó, hogy ennél képszerűbbet kívánni sem lehet. Tudniillik: valóban úgy néz ki, mint egy ide-oda hajló, csavarodó egyre vékonyodó, elágazó gyökér. A végein a jelenpont/ok. Már az első térnél is olvashatjuk az olaj és a temperatúra kifejezéseket. Az olaj a spirálgömb elcsúszott idejű felszíneit, a temperatúra a ciklikusan egymást követő térrétegei olajos elválasztó felszínei közötti tartományt jelenti. ***

»35.« És a tűz meggyújtásában két létet értünk: egyet a tűzben, egyet a fényben, tehát két princípiumot: ugyanúgy kell értenünk Istent is. Istent csak fény szerint nevezzük Istennek, a fény erőiben, ahol a tudás belülről és végtelen elválaszthatóságban, de a szeretet-tűzben nyilvánvaló, ahol az erők tulajdonságai, akaratukat mind az Egybe, azaz az isteni temperatúrába adják bele, ahol valamennyi tulajdonságban egyetlen szellem és akarat uralkodik csupán, és a tulajdonságok mind nagy szeretetben, egymásért és egymásban élnek, ahol mindegyik tulajdonság a másik ízlelésére sóvárog nagy, tüzes szeretetben, de mindőjük csupán egy kedves, egymást átható erő, ám a tudás elválaszthatóságával - a végtelen isteni bölcsesség kinyilatkoztatásáért - sokféle színbe, erőbe és erénybe lép be.

Ez itt újra a tér és a fotínó összehasonlító leírása. Ez mindig azért történik, hogy itt is, ott is fellelhető legyen az eredetileg külön született könyvekben. A hat térforrás helyett a fényben (fotinóban) éppen a hatforrású tér hatására nyolc van. Az oktaéder duálisa a kocka. A fény ugyanúgy működik mint a tér és éppen úgy az Univerzum határáig gömbspirál elemekben terjedő. Ez - mármint a tér és az energia - hasonló, de nem azonos szerkezetű. Az egyik hat, a másik nyolc egymásba ágyazott spirálgömb geometriában táguló teret kelt. A térrel mindig bajban vagyok, hiszen ez sem más minőség mint az idő dimenziója, hanem pontosan az, csak egy dimenzióváltási struktúrában. Ez is idő. (Mondjuk, hogy téridő helyett én helyesebbnek ítélném a négydimenziós időtér elnevezést, hiszen ennek minden eleme dinamikus a tér statikus elképzelése helyett). Valójában ez a rendszer még ennél is jóval bonyolultabb, mert az alaptér hatszor egy (másolati) dimenziós, mely a jelenek féreglyukain át érkezik egy szintén 6 x 1 dimenziós jövőtérből. Minden egy dimenziós eleme négydimenziósnak mutatja magát, hiszen az egydimenziós tachion kanyarodó pályái miatt spirálgöbbé csavarodva kelti világát. Erőnek nevezi a teret és a fényt, vagyis ez a valami AZ ENERGIA. A részecskék terei is energiaszerűek, és akadálytalanul átjárják egymást, és ezek a hullámok az Univerzum minden elmozdulási és létezési hullámát sugározva a mindentudással üzengetnek mindenhonnan mindenhova. ***

»36.« Mindezt a virágzó föld, a növények példáján láthatjuk, ahol a temperatúra tudásából, a jó részből szép, kedves gyümölcsök teremnek; de a tüzes természet tudásából, a Föld megátkozásának betöltéseként (minthogy a Földet az Úr az ember és az ördög bukása miatt félig elátkozta, és kiűzetésekor próbatételül rendelte) csupa gonosz, tüskés, bogáncsos gyümölcs terem, melyek azért, ősállapotuk okán, bírnak még valamennyi jó részt, mert a Quinta Essentiában a temperatúra még benne van és a dolgok végén is meg fog nyilatkozni.

Ez újra a részecske-antirészecske fizimiskája, de ilyen kiragadott formában csak a természetre utaló hasonlatra jó, és arra, hogy a korabeli olvasónak az az érzése támadjon, hogy "érti" egy kicsit. Hiszen ismerős dolgokról olvas... A részecske (Föld) - mivel félig-meddig szimmetrikus felépítésű - félig elátkozott, mert az "alsó" felét ellenkezőleg csavarodott (női, ördögi) időterek uralják, már a szimmetria és az egyensúly okán is. Az neutron (proton, neutrínók és általában a félspínűek) "alsó" pólusa eltérő a felsőtől. Itt dominánsan balosan csavarodnak a források örvényei, felül többségben jobbosan. Ennek a dolgok végén (a részecskeciklus végén lesz szerepe). ***

»37.« Miként jól meg kell értenünk ezen a helyen: hogy az isteni erőben, ahol Istent Istennek nevezzük, az isteni tulajdonságok szavában nem lehetséges gonoszra irányuló akarat, sem belső tudás a gonoszról, hanem csak ott van jó és gonosz ismerete, ahol az alaptalan akarat a tüzes tudásban szétválik, ahol a természeti és teremtményi akarat lakozik.

Az Istent ott nevezzük Istennek, ahol éppen pontszerű. Így benne azután semmi sincs, csak a kilépett időben, vagyis a Fiúban, és persze minden az időtérben lakozik, anyag és energia egyaránt. De az információt mégis ez a pont árasztja szét, mert kiáradás után már csak repül, de nem változik. Ő és minden másolata >n< irányban rezdülve létezik. A gonosz az anyag privilégiuma, így főképp csak a részecskékben található. De az antianyag mellett evidens módon az antifénynek is léteznie kell. ***

»38.« Magából az isteni szeretet-tudásból egyetlen teremtmény sem létezhetett és születhetett volna, hanem birtokolnia kell a tüzes tudás triangulumát, a gyötrettetés utánit, mint külön akaratot, s ez aztán mint particulum, mint kilehelt tudás, mint az egész akaratból való sugár kilép az első, alaptalan akarat temperatúrájából - ott, ahol az erők szava a tűzben szétválik, s aztán a tűzből visszatér a fénybe.

A tér nem hozna létre semmit (csak úgy). Az a trigonális forrásstruktúra, amit említ, a részecske saját belső (méghozzá a legeslegbelső) forrásrendszere ami 120 fokos elrendeződést mutató tachionokból áll. Ádám, Éva, Kígyó. Ez külön akaratot, vagyis speciális sajátrendszert alkot, ami folyamatosan élteti a részecskét, mondhatnánk ez a részecske belső Istene. Ez elkülönült rész (akarat) az egészből, ami öntörvényű rendszert hoz létre, és roppant bonyolult szimmetriarobbanást vált ki. Neutron születik belőle. Ilyenkor a hipertérben is kivált valamit, de úgy is érthetjük, hogy a három kezdeti forrás eleve a jövőtérből élteti a részecske születésének színielőadását, és innen szabályozza és egyensúlyozza a tartós egyensúlyi (keletkezési) állapotot. Ez már a térben létrejövő durvalétező, amit ugyan nemcsak a tér keletkeztet a rétegeivel, de ez az alap tartja a tartó létezésben. ***

»39.« Ott keletkeznek az angyalok és az emberek lelkei az örök természet kezdetének tüzes tudásából, ahol a tüzes tudás eme sugarának a fénytemperatúrává mint egésszel ismét egyesülni kell; ezért táplálkoznak lelkek a tűz és a fény szent tincturájából, a szellemi vízből, melyben a tűz az öröm birodalmává lesz.

A keletkezési folyamatok alapelve ez. Az energiáé (angyalok), és az anyagé és a lelkeké (emberek lelkei). A táplálék az idő múltja, és a sajátidő múltja. ***

»40.« A szellemi víz a tüzes tudást naponta megöli, ennek révén a tüzes tudás a szeretet tűzzel egy temperatúrává válik s ezután csak egyetlen akarata van, amely mindent szeret, ami ebben a gyökérben van; ilyenek Isten angyalai és az üdvözült lelkek is, melyeknek ősállapota mind a tűz tudásából ered és e tudásban Isten fénye világít, hogy állandó éhségük az isteni erőre és szeretetre irányuljon és tüzüket a szent szeretet táplálékhoz juttassa, ami által a tüzes triangulum tiszta üdvösséggé és szeretetté, nagy örömmé változik. MERT SEMMI SEM ÖRÖK; ősállapotát minden a kezdettelen akarat örökkévalóságából, Isten szavának tüzes tudásából nyeri, ahogy ezt a továbbiakban majd kifejtjük.

A tér (szellemi víz) a szimmetriarobbanást részecske-renatálciklusonként eltörli, és a térforrások térrétegei a rendszerből kiáradnak. Ilyen az energiát (angyalok=fénylények) és a részecskét, lelket egyaránt elhagyja (üdvözült lelkek). Attól üdvözült, hogy megváltozik szimmetriarendszere, és transzcendensen és megváltoztathatatlanul a végtelen felé tart. (Hasonlóan Istenhez). A szent szeretet, vagyis a tér éppen azért nélkülözhetetlen a folyamatból, mert az egymáshoz fekvő eseményhorizontjai és speciális topográfiája pontosan oda szitálják a térforrásokat, ahol táplálékot talál, vagyis újra és újra eléri a saját múltját. Ez az amit eszik, (hasonlóan a térhez), de itt a tér ide-oda szitáló geometriájának a segítségével. Ami a térben zárt alakzat, annak csak a térben marad meg az értelme! A neutron felszíne közelében egyre rövidebb elágazások miatt az immár egy nagyságrendbe eső szitálásokat az időellentmondások tartományába sodorja, így ez időtükrökké képződik. Ezt a káprázatot üldözi olyan kitartó buzgalommal a mai tudományunk. ***