»3. FEJEZET«

A TÜZES TUDÁS BEVEZETÉSE A TERMÉSZET ÉS A LÉT ALAKÍTÁSÁBA;

HOGYAN LÉP BE A TUDÁS A TŰZBE, MIT JELENT EZ, ÉS HOGYAN KELETKEZIK A SOKFÉLESÉG

MINDEN TITOK NAGY MISZTÉRIUMÁNAK KAPUJA

»1.« Drága Mózes a világ teremtését így írja le: Isten mondta: Legyen! (Ter 1,3) és lett: Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet (Ter 1,1), Jánosnál pedig ez áll (11,2): Isten mindent Igéből alkotott.

Ezek a bibliai idézetek látszólag leegyszerűsítő módon; pld. egy kijelentésből teremtik a világot: FIAT Legyen! ...és akkor lesz. Vagy Jánosnál pedig az Igéből alkotódik meg. Ha felszínesek vagyunk, úgy rálegyintünk erre, hogy babonaság, esetleg jobb esetben is arra gondolunk, hogy szép ókori mese. Az! Node milyen mese!? Eddig a Jacob Böhme mester irományairól is csak ilyen lekicsinylő "okosságokat" találtam és mi volt benne? Bumm!! Sokakat izgatott azért ez a furcsa rejtvény, és így voltak ezzel a németek is, hiszen a századunk közepén elkezdték kiadni Böhme szövegeit és az UNESCO támogatásával franciául majd angolul is megjelent egy román származású fizikus értekezése, amelyben Böhme filozófiájával foglalkozik, de ő sem jutott el a kulcsok megfejtéséhez, amelyek nem is érthetők meg a mai fizika szemlélete alapján, hiszen ott még túl domináns Newton szelleme és mechanisztikus felfogása. Ehhez a megfejtéshez az idő szerkezetében kell jártasnak lennie a kutatónak. A létező pont az idő dimenziójában dinamikus jelenség, amihez geometriát lehet hozzárendelni, és ebből logikusan fel lehet építeni a teret, energiát és az anyagot is. Időből és semmi másból! Ahhoz, hogy létezzen egy semmi kiterjedésű pont a térben (vagy a téren kívül) talán elegendő arra gondolni: Legyen! És lehet hogy ettől ott is van... Mielőtt Böhme műveinek kivonata megjelent volna Magyarországon, (és az ismereteinkben), pontosan ezen az úton indultunk el a térgeometriai logikában. Mi az amit matematikailag és filozófiailag büntetlenül megengedhetünk magunknak anélkül, hogy durva csúsztatásokat csinálnánk? Lehet-e a semmiből dinamikus és alkotóképes teret csinálni és akkor az milyen lesz? Úgy; hogy ezen munkahipotézis megalkotása közben minden lépést logikailag is indokolni tudjunk, és matematikailag, sőt a fizikai jelenségek szintjén is lehetséges legyen az elképzelésünk. Mi is így kezdtük "legyen" akkor egy... - azután, hogy legyen több- pontszerű időforrás és más semmi. Meg; ne legyen se tér, se energia, se anyag. Lehet-e ebből elindulni? Lehetett! Mózes öt könyve az anyagi részecskék mikrovilágát (is) rejti a világi tanmesék leple alatt? Tegyük fel! ***

»2.« Ebben van az alap és az értelem mélysége: mert az örökkévalóságtól nem volt semmi, csak Isten a maga hármasságában, az ő bölcsességében, ahogy fentebb leírtuk, és benne a tudás, a beszéd, az önmagából történő kilehelés, megragadás, formálás és tulajdonságokba lépés. A megragadás teremtés, és a tudás (mint sóvárgás) a temperatúrából a különbözőségekre irányuló kezdet; mert az egész alap benne van abban, ahogy megmondatott: hogy Isten igéjével teremtett. Az ige Istenben marad, de a tudással (mint sóvárgással) belép az osztásba, amit a következőképpen kell érteni: A tudás az igében örök, mivel az akaratból ered, a tudás az igében Isten, de az osztásban, vagyis a megragadásban a természet kezdete.

Ez a benne még annál is jobban rejtet lehetőség, mint ahogyan egy petesejtben benne van egy 20 évvel későbbi szépségkirálynő lehetősége. Mitagadás ebben az Istennek nevezett pontban benne van az Univerzum evolúciójának minden lehetősége. (De nem elrejtve, vagy beletuszkolva az őspontba!) Ennek megértéséhez csak a dinamikus geometria segítségével találhatunk megértést és támpontokat. A tudás valaminek a szellemi birtoklása. A fejünkben levő tudás is transzcendens. Az eredmény is mindig az; gondoljunk csak arra, hogy a papírra vetett (vagy máson rögzített) tudás mikor megértjük és megtanuljuk, egy elveiben talán felfogható, de egészében megfoghatatlan közegbe: az agyunkba, majd a lelkünkbe kerül, és aki küldte az információt szintén ilyen közegből merítette! Itt is transzcendens birtoklást, megragadást kell érteni és ilyen szétválást is. Itt a tér, a fény és az anyag születésének alapelveit ismerhetjük fel vázlatos formában. Ezután egy érdekes összefoglalás következik, ami - ahogy új dolgokra is sort kerít - egyre bővebb magyarázatokkal kezd szolgálni a jobb megértéshez. Ez a teremtés evolúciójának leírása. Az elsüllyesztett GENEZIS KÖNYVE, ennek esszenciális kivonata, a Biblia valamikori eleje. Érdemes figyelni! ***

»A TERMÉSZET ELSŐ ALAKJA«

»3.« A természet első alakja fanyarság, azaz önmagának megfoghatósága; alakulása ezért önmaga befoglalásában keletkezik a következőképpen: 1. Sötétség, minthogy a foglalat a szabad akaratot a tudásban beárnyékolja; 2. A keménység okozója, mivel a vonzott kemény és durva, de az örökkévalóságban csak szellemként szabad érteni; 3. Az élesség okozója; 4. A hideg, vagyis a hidegen égő tulajdonság okozója; a Misztérium Magnumban pedig minden Sal anyja, a természet gyökere, s a Misztériumban Sal-nak nevezik, mint szellemi élességet, mint Isten haragjának és az öröm birodalmának ősállapotát.

Az első alak a forrás, megnyilvánulva Víz (édes,+ idő), rohanva Tűz (fanyar, - idő), túloldala a sötétség, a befele áramlás, a jövő. Ez a dimenzióforrás alapvető elve. Itt újra felhívja a figyelmet, hogy ez a Tűz hidegen égő Tűz, mert nem a tábortűz tüzéről ír nekünk. (lásd: Stephen Howking; Az idő rövid története) A sötétség a nem-tér, nem-idő szimbóluma is lehet. A tudás a transzcendens megragadás szimbóluma. Böhme talán egy kezdet előtti állapotot ír le, amikor még kiáradás ugyan volt már, vagyis az időforrás magába zárva létezett, vagy kilehelésének nem volt relatív ellentettje, nem volt mit egymás időterében realizálni. Az Anya kozmológiai jelentőségét egyébként is meglehetősen elsinkófálták az elmúlt évezredekben, és a teremtést teljesen patriachalizálták a társadalmi rendszerrel együtt. Isten anyja ugyan nagy tiszteletnek örvend, de ezt csak földi síkon értik, bár égi módon tisztelik. A vonzott azt is jelenti, hogy interakcióba lépett valamivel, vagyis van; amit vonzzon. Minden időfelszín, eseményhorizont kemény. (Itt a létezés eseményére kell gondolni). A múlt oldalán minden eseményhorizont emanál, tágul, de a negatív időben már megfordul a helyzet. A vonzó és a vonzott is kemény időfelszínű, hiszen relatív (és az idő dimenziójában lezajló) eseményről van szó. A Tűz "hideg", hiszen itt nem igazi lángoló tűzről van szó, hanem a tachion relatív alakjáról, ami egy lángnyelvhez, vagy egy elasztikus kígyófarokhoz, vagy gyökérhez hasonlítható a leginkább. Valódi tűznek, kígyónak ezt csak azok hitték, akik semmit nem értettek az ókori filozófiából. Így azután gyakran láthatjuk ennek valódi tűzzel (vagy kígyóval, sárkánnyal), és valódi vízzel való primitivizált megjelenítését is. Innen számíthatjuk a filozófiai ostobaságot. Böhme is figyelmeztet: szellemként, vagyis megfoghatatlan, nem anyagi valamiként értsük szavait, és így a keménység sem anyagi! A gyökér (elágazó gyökér) az időgeometriai alakot takarja, ami sohasem statikus valami. Nagyon jó hasonlat. A hideg tűz a tachion. A SAL az összes tulajdonság. A KESERŰ; a forgás, a haladási tengely mentén való csavarodás, amely a haladást is okozza. A MERCUR a folyamatábra (vagy a folyamat) neve, amelyben az energia létrejön. Ez a szöveg részben előképe a tér és az energia valódi megszületésének. A Bibliára utalva, kezdetben vala a Törvény. Ez a Törvény: mindennek a lehetősége, de még semmi a szó mai értelmében: a gerjedt (és csakis időbeli) Káosz, amiben már történnek időfizikailag értelmezhető események, de még nincs stabilizálódott forráskvintet benne. Ez "VÍZ" típusú és később "TŰZ" típusú forrásidőket is jelenti. (Tardion, Tachion) ***

»A TERMÉSZET MÁSODIK ALAKJA«

»4.« A második alak a tudásban az érzékenység fullánkja, azaz maga a vonzás, amitől érzés és érzékenység származik. Minél inkább összesűrűsödik a fanyarság, annál nagyobb lesz a fullánk, lesz düh, őrjöngés, haldoklás és összetörés. Alakulásában így oszlik meg: keserűség, fájdalom, kín, panasz, az ellenakarat kezdete a temperatúrában, a szellem-élet oka, s oka a forrásnak, Atyja vagy gyökere a merkúri életnek az elevenségben és növekedésben, oka a szárnyaló érzékeknek, s oka a fényben felemelkedő örömnek és oka az ellenségeskedő ellentétnek a fanyarság szigorú összesűrűsödésében, amelyből a viszály és az ellenakarat keletkezik.

Létrejön (kitermelődik) egy alkalmas relatív sebességű tachion, ez hasonlítható a fullánkhoz, kígyó farkához, a tűz lángnyelvéhez. Mivel tachion gyorsabb az emanációnál (a fénysebességet szándékosan kerülöm) negatív a belső időrendszere, és ettől automatikusan kettős törésű is lesz. Ez geometriai következmény. Világos utalást kapunk a relatív sebességre, minél jobban összesűrűsödik a fanyarság, annál nagyobb (hegyesebb) lesz a fullánk. Ez az időforrás sebességének evidens geometriai leírása. Itt megjelent a keserűség kódszó, vagyis a csavarodás. A düh a felgyorsult mozgás szimbóluma és oka. Az akarat-ellenakarat a temperatúrában a már kialakuló és keletkezni kezdő görbült időhullámok, és a felhasadások a kettősidőben (az ANYÁBAN, az ellentettben) majd ellenkező csavarodású időrendszerek, amik majd az anyag kialakulásához vezetnek. Ezek a terek más filozófiákban a női terek, de ilyen a "gonosz" születése is, hiszen az is ellenakaratú. Elevenség és növekedés. Mozgás és kiterjedés. Minden ami originálisan létezik és megnyivánul emanál - tágul - kiterjed az idő dimenziójában, (Ha Einstein eseményhorizontja igaznak lett elfogadva a gondolatkísérlete rakétáira, miért ne lenne igaz a rakétájának atomjaira, vagy a szubatomi világra!?) és itt Böhme mester bizony még a kvarkok alatti szintnél is sokkal mélyebbre merül. Itt lapul a tér keltésének potenciális lehetősége, csírája. Ebben a relatív mozgásrendszerben minden mindenhez képest mozog. A relatíve álló rendszer csak elméletileg gondolható el, hiszen szubjektívek a létezők. De az is igaz, hogy a tér forrásai egymáshoz képest állnak, valahogy úgy, mint egy gyorsan forgó tárcsába vert szegek, amelyek egy kívülálló szemlélő számára körbeszáguldanak, de egymáshoz viszonyítva nyugalomban vannak. A leírások itt mindig a következő állomás előképei is, vagyis már megadják a lehetőséget a továbblépésre. ***

»A TERMÉSZET HARMADIK ALAKJA«

»5.« A harmadik alak a tudásban a fanyarság és a fullánkos keserűség ellentétességében keletkező szorongás, amely az érzés Ense, az esszencia és kedély kezdete, a tűz és a kínok gyökere, a szabadságra, az alaptalan mélységre való éhség és szomjúság; az örök alaptalan akarat megnyilatkozása a tudásban, amidőn az akarat a szellemi alakulásba belép. A meghalásnak, a halál születésének is oka, de mégsem halál, hanem a természeti élet kezdete, és Isten és természet megkülönböztetésének a gyökere. S mindez nem elszakadás, hanem az istenség temperatúrája végett - hogy hangzó, érző élet keletkezzék, amelyből a teremtés eredt.

Böhme /pontosabban sugalmazó mestere/ ebben az 5. pontban összefoglalta a kezdetek lényegét, és ezt olyan tömörséggel tette, hogy az csodálnivaló. Mindig az mozgatta a szerzőt, hogy akár közlésének töredéke is rávezesse a kutató elmét a helyes megoldásra. A sokféle megfogalmazás akár unalmasnak is hathat, de az információ hihetetlen értéke és fontossága megkívánta ezt. Itt is mond újat: a fullánkos keserűség ellentétessége. Ez a tachion, amiben negatív kettősidő található. Ez az ANYA, amibe majd belerohan egy másik tachion időforrása (az ATYA), hogy centrumot, utódot ébresszen benne. Ekkor születik az Isten "kettős gyökere", melyből az egyik felgyorsul, a másik lelassul haladásában és visszafordul, majd visszaér a saját régebben elhagyott múltjába, és itt a forrás egyidejű (azonos idejű) helyén újra megjelenik a saját múltjában. Az ANYA csavarodó idejében ez nem síkban, hanem "térben" zajlik, ami a tovarobogó Anyaforrás múltjában van "máshol". Ez a téridő és az energia első alakjához, a Vízszellemhez vezető folyamat kezdete. A szorongás a forrás maga, a legszűkebb keresztmetszet az idő szerkezetében. ***

»6.« E három alak: a fanyarság, a keserű fullánk és szorongás az első három az egyetlen Akarat tudásában, mely a lények Atyjának neveztetik, s e három alapját és ősállapotát a tudásban, az istenség hármasságában nyeri.

A SZORONGÁS az időtopográfia legszűkebb átjárója, a tulajdonképpeni jelenpont, az Atya maga. Csavarodott kúp és annak a csúcsán a forráspont. Ez ilyen, akár a múlt, akár a jövő oldaláról szemléljük. Ott jön, itt megy. ***

»7.« Ez a három alak nem Isten, hanem Isten kinyilatkoztatása erejének szavában. (1.) A fanyarság mint a szilárdság és a hatalom kezdete, alap, amelyből minden származik és ered: az Atya igebeli tulajdonságából.

Nem Isten, mert Isten alatt a jelenpontot érti. A térnek az a pikantériája, hogy a keltő forrásai nincsenek a rendszer jelenében, hiszen tachionok. Egy tachion csak hat sajátidőben. Az tartja az egészet (és így az Univerzumot is) ami még nem is volt. Egy szubatomi (10^-27 cm) nagyságú gömbi felszínen (egy oktaéder csúcsain). Az Ige a Fiú, vagyis a kiáramló idő (múltidőtér), és annak tulajdonságai és törvényszerűségei, majd a keletkező energia-tér egyedi és speciális világa: ez az alap. Mindennek az alapja. Azé is aki nem hiszi, hiszen a leghitetlenebb ember atomjait is ez járja át és ez tartja fenn. Egyszer talán ő is rájön, hogy mi keringeti az elektronjait... A mindenen áthatoló és mindenben ható tér. Ezt tagadni legalább olyan sötét dolog, mint azt, hogy az anyag atomokból épül fel! Ez nem hit és vallás kérdése, csak egyszerű logika. Ha az alaptér a Szentháromság, hát nevezzük így, vagy úgy, higgyünk ebben vagy értsük is, ez a létezésének, törvényeinek, és szükségességének nagyszerűségén egy iótányit sem változtat. ***

»8.« (2.) A keserű fullánk az élet kezdete, a Fiú igebeli tulajdonságából ered; mert oka minden erőnek, elválaszthatóságnak, beszédnek, értelemnek és az öt érzéknek.

Ez az amit mondtunk: a kezdetet kiváltó tachion oka az energia (erő) születésének és oka az elválaszthatóságnak (jobb és bal csavarodású ágak, elágazó időgyökerek), az anyag létrejöttének és fennmaradásának is, és így causális oka az érzékek működésének, hiszen az anyag is időből áll, és idővel működik, ezért érzékeink is elválaszthatatlanok ettől az alapelvtől. Gyanús azonban, hogy az 5+1 Atya hat tulajdonságát említi itt. Erre később bizonyára fény fog derülni. ***

»9.«(3.) A szorongás a Szent Szellem igebeli tulajdonságából keletkezik, mert mindkét tűz oka: a fény szeretet-tüzének és az emésztődés kínos tüzének; valódi ősállapota a megtalált teremtményi életnek, az öröm és szenvedés számára történő halálnak; mindkét élet gyökere az egyetlen örök akarat tudásából.

Itt teljesen nyíltan és világosan két tűzre utal a teremtés legelején. Két halál és két élet születik ekkor, hiszen az egymásba rohanó Anya és Atya forrásai egyaránt kettéhasadnak egymás kőkemény határfelületén, eseményhorizontján áthaladva, mert ezalatt a felület alatt már Tűz, kettős törésű negatív időrendszer van. Két élet, tér és antitér keletkezik ekkor. A kétféle is kétféleképpen érthető; a jövő és a múltoldal de úgy is, hogy a kétféle Tűz a kétirányú csavarodottságot, JOBBOS és BALOS tereket hoz létre. A megtalált teremtményi élet; a fény és a részecskék kialakulása. A halál és szenvedés a részecske felszíne. (A térnél csak halálról olvastunk). Az ilyen kódrendszerek félreértése valódi halált és szenvedést hozott az emberekre. De a parttalan ostobaság határtalan, kipusztíthatatlan, örökké újra termelődő gaz, és ez a bajok legfőbb forrása. Gyakran az őt is éltető tudást, kultúrát, és művészetet is megsemmisíti, hiszen nem érti és ezért eszelősen gyűlöli vagy fél tőle. (lásd: Kína; Kulturális Forradalom, amit inkább tahósodási forradalomnak nevezhetnénk!) ***

»10.« E három első alakot a természeti élet megalkotásában, a teremtés megszilárdulásában Salnak, Sulphurnak és Mercurnak nevezzük, melyekkel az élő szellem látható, megragadható matériába lépett, s e matéria spirituális és korporális módon kivétel nélkül mindenben benne van, az élő húsban és a föld növekedésében, mivel a világ lényei ebben a közegben állnak, ahogy ez látható és a tudók számára ismeretes.

Vagyis a részecskék duálisak és ennek folytán minden mindenben benne vannak, hiszen mint térkeltők egymás tereiben egzisztálnak. Ebben a közegben állnak, vagyis a Világéterben, Isten tartalmában: a mindentudásban. Minden mindenben benne van hullám és részecske (korpuszkula) formájában, spirituális és korporális módon! (1620!!) Élő és élettelen egyaránt részecskékből áll. Figyeljünk a föld növekedése kijelentésre. A részecske belső, egyre táguló szférái ezek. Aki eddig értette, az már egy kicsit a tudók közé számíthatja magát! ***

»11.« Ilyen módon lépett át tehát a láthatatlan szellemi világ ezzel az első három alakkal a látható, megragadható létbe: szellemként szellemien és testként megragadhatóan; az egész Föld is minden anyaggal belőle keletkezik, továbbá a csillagok és az elemek. De tovább kell szemlélődnünk és mind a hét alakot végigjárnunk, ha a Napot, csillagokat és elemeket be akarjuk mutatni.

Ebből ugyan még nem érthetjük meg a részecskék valódi bonyolultságát, de jó úton haladunk. Az első látható, megragadható az anyagi részecske, (amiről a középkori (!) szerző azt írja "spirituális és korporális"(!!) EZ A SZÖVEG NÉGYSZÁZ ÉVES!!! Hogy ez mit is jelent...??! Azt, hogy az anyag duális természetű, tehát részecske is, meg hullám is egyszerre. (Honnan vette ezt egy vargamester?) Gravitációs hullámai a végtelenig gyengítetlenül terjednek tova minden irányba, így egymásban áll és létezik minden. A világ ősi könyvei mind ezt állítják: Minden Egy! J.Böhme nálunk címszóként sem szerepelt a filozófiai lexikonban. Kár... Tudása tovább is vezet minket, hiszen a csillagokról, a Napról, és az elemekről is tanít. Vajon ki(k) taníthatta(ák) ezt a vargamestert?! Honnan tudott a csillagok és a részecskék fizikájának ilyen mélységeiről? ***

»A TERMÉSZET NEGYEDIK ALAKJA«

»12.« A negyedik alak az Egyetlen Akarat tudásában a tűz meggyújtása, midőn fény és sötétség a saját princípiumába elkülönül; mert itt van a fény eredete, miként az igazi életé az első három alak érzékenységében, továbbá szorongás és öröm igazi szétválásáé is és ez így történik:

Az energia részletesebb (mai) leírásához, a fény magyarázatához; hogy, hogy nem itt megjelenik a nemtér-nemidő is! Fény és sötétség. Tér és Káosz. ***

»13.« A hármasság első akarata, amelyet (természeten és teremtményen kívül) Istennek nevezünk, megragadja magát önmagában a tudással, saját külön helyéért a Háromság születésében és az erőben, s az erővel születő szóba, vagyis az erőket kinyilatkoztató esszenciális hangba lép, továbbá az erők találhatóságának és érzékelhetőségének a sóvárgásába, azaz a természet első három alakjába, ahogy ezt már leírtuk.

A tachion a jövőben rohan. A tér a saját maga HELYE. A fény (energia) azonban már nem tér nélkül, hanem a térben jön létre és ez elkerülhetetlenül a másságát és függőségét is jelenti. Erősség, Erő, Energia. Az ERŐvel (együtt) születő SZÓ, esszenciális HANG, zengés nem más mint a tér hullámszerű viselkedése minden másra nézve gravitációs hullám, vagyis az energia is hullámszerű. CSAK hullámszerű. Azért "szerű", mert semmiféle általunk ismert hullámjelenséggel nem lehet azonosítani. A források longitudinális (tehát a hanghullámokhoz nagyon hasonló jellegű) modulálhatósága (moduláltsága) miatt ez a legtalálóbb hasonlat; a HANG. ***

»14.« De amikor a szorongásba (a természet kezdetébe), mint a spirituális élet ősállapotába lép, akkor a szabadság kéjével ismét megragadja magát, hogy a szorongástól megszabaduljon. Befoglalja magába az alaptalan mélységet, az isteni kéj és bölcsesség temperatúráját, amely kedves, szelíd és nyugodt; de e magába foglalástól a szorongásban hatalmas rémület támad, mivel a kín a nagy szelídségtől megrémül és önmagába remegve visszasüllyed. A természet mérgező élete alapját és kezdetét innen kapja. Mert a rémületben van a halál, és a fanyarság a rémület által foglalja magát létbe, mint a merkúri szellemi vízbe, amelyből a föld teremtésének kezdetekor történő összesűrűsödésben kövek, fémek, és merkúri Sulphuros víz születtek, amiből aztán a fémek és kövek eredtek.

Ez tömör vázlata a természet leglényegesebb alapelvének, egyben jelezve, hogy az anyag (föld) teremtése sem gyökeresen eltérő attól az alapvető törvény által és következtében lezajló időgeometriai jelenségsorozatnak, amely a tér születéséhez is alappal szolgált. Ezalatt természetesen nem a Földteke vagy a virágcserepünkben található föld értendő, csakúgy mint ahogyan azt a többi ókori kulcsszavak esetében is bemutattuk. Ez a föld az a sár, amiből vétettünk, hiszen az is atomokból, pontosabban gerjesztett és gerjesztetlen neutronokból áll. Ebből alkotott az Isten, vagyis az anyag sem valami rossz és bűnös dolog, és a közlés erre is mutat rá. A fémek és a kövek atomjaira utal, amire máshol azt a kiterjesztést is használja, hogy a Nap és a csillagok is ebből épülnek fel. Atomokból. A rémületet az váltja ki, hogy az időforrás "meglátja" saját magát, amint maga előtt rohan, vagyis "Ő" saját magát kergeti a saját múltjában. Pedig nagyon siet, hiszen tachion, tehát gyorsabb a fénysebességnél és ezzel ki van a vizeiből, miután a jövőjében rohan. Ilyen jelenség a részecskékben is van. A föld teremtése a részecske alakjára, forgására történő utalás. A Föld =részecske = lélek (ember) = Jeruzsálem. Ezek mind a félspínű részecskéket fedő kódszavak. Ebből állnak a fémek, kövek... és minden ami anyagból van, részecskékből áll! A Mercuri SulPhur-os Víz pedig a részecskéket elhagyó szabadság pedig; a gravitációs hullámok. Ezeket intézetünkben (ALL IKL) (és a Mérésügyi Hivatalban is) sikeresen mértük. ***

»15.« Ez a rémület az első három alakban, a fanyarságban, keserűségben és szorongásban a sötét összesűrűsödésnek megfelelően Isten haragjának vagy bőszültségének, a zabálásnak és emésztésnek ellenségeskedő, rettentő életét készíti; mert ez a tűz meggyújtása, az emésztő vagy kínos tűz esszenciája, amit a sötét összesűrűsödés szerint pokolnak vagy üregnek neveznek, azaz külön voltát magába foglaló, kínzó életnek, amely csupán önmagában érzékeny és nyilvánvaló, és az alaptalan mélységgel szemben helyesen nevezhető rejtett üregnek, amely a fényben nem nyilvánvaló, de mégis a fény meggyújtásának oka: hasonló ez ahhoz, ahogy az éjszaka a nappalban lakozik, és mégis egymás nélkül vannak.

Ez a pont nagyon sok titkot hordoz, és jelzéseket ad az energia, az anyag és a hipertér kapcsolatára is. A töredékesen rendelkezésemre álló anyag kevés ezeknek a fontos részleteknek a felelősségteljes magyarázatához. Az egész világot fenntartó időforrásokról van benne szó. A jelenpontokról beszél. Ez egy kiterjedés nélküli féreglyuk, amin a múlt és a jövő dimenziója egyetlen ponton kapcsolatban áll. Ez itt nem a végtelenbe, csak egy kis gödörbe vezet. A fényben nem nyilvánvaló, hiszen a fény térkeltőinek jelenpontjai (mivel tachionok formájában léteznek, vagyis a jelenük a rendszer jövőjében rohan, tehát még nincs, de majd mindjárt lesz /mint a holnap, ami soha nincs, de majd eljön./). A megfogható és megtapasztalható anyagot ezen az elven működő források keltik, és ezek egy nagyon bonyolult önfenntartó dimenzióvilágot éltetnek folyamatosan, amelyről itt még azt is megtudhatjuk, hogy ezek a részecskék belül üregesek. Már említést tettem a részecskék és az Univerzum közötti analógiáról - elvi és szerkezeti - hasonlóságról. Egy előbbi pontban Böhme a bogáncshoz hasonlította a részecskék fizimiskáját. Népmeséinkben ez az aranygyapjú, ami a részecskék felszínét jelenti. A Sifra di-Ceniutha ókori szövegében ezzel mint tiszta gyapjúval találkozhatunk, ami egyensúlyban lebeg. Ez a részecske keltőrendszerének önszabályozó voltára utal. A szöveg így szól;

AZ ÉLET MÉRLEGE Sifra di-Ceniutha II 176b

Ezt tanultuk: A "rejtett dolgok könyve" mérleggel mért könyv. Amíg ugyanis nem volt mérleg, addig nem lehetett színről színre látni. Az ősidők királyai meghaltak, nem találtak táplálékot. Megsemmisült a Föld, míg végül a fej, minden vágyak vágya, drága öltözékeket készített, és az illő helyükre helyezte. Ez a mérleg egy olyan helyen függ, amely [még] nem volt. Ezen azokat mérték, akik [még] nem voltak. A mérleg a kiterjedése által létezik, senki nem tapasztalta, senki nem látta. Rákerülnek, lekerülnek róla, akik nem voltak, és mégis voltak és lesznek. Titok titok belsejében, mely felemelkedik, és kiterjed. Koponyaforma, kristály harmattal teli, levegőből való bőr fedi, mely világossá lesz, és feloldódik. Ez a tiszta gyapjú, mely egyensúlyban lebeg...

Ebben a tizenkét mondatban a NEUTRON van leírva!

»16.« Értsétek tehát helyesen a tűz meggyújtását: egyrészt az első három alak konjukciójával, a bőszültségbe való befoglalással történik; másrészt az Ens kedves szabadsága által a temperatúrában, ahol a szeretet és a harag áthatják egymást. Ha a tűzre vizet öntünk, rémület keletkezik; ha a haragba a szeretet belép, szintén rémület keletkezik. A szeretetben a rémület a villám vagy a ragyogás kezdete, amelyben az egyetlen szeretet érzékennyé, fenségessé vagy ragyogóvá teszi magát, az öröm birodalmának kezdetévé, ahogy a fény is a tűzben lesz ragyogó. A szeretetben van az erők elválaszthatóságának kezdete is, hogy az erők a rettegésen áthatoljanak, s ettől a különbség illata és íze keletkezzék. Az első három alakban a tűz kínzó természete érthető meg.

Mi is a tűz meggyújtása? Két változata van. A Tűz maga is okságsértő, hiszen a jövőjében rohan. Itt meg kell különböztetnünk az originális Teremtőket, és azokat az időbeli másolatokat, amelyek belőlük kiválnak, elágaznak, vagy virtuálisan keletkeznek. A két teremtő egymást hozza "izgalomba", teremtésre alkalmas helyzetbe, úgy is mondhatjuk; egymást realizálják a teremtés akciója során, amely találkozás mindkét Teremtő elágazásához és ezután számtalan időbeli önmásolathoz keltéséhez vezet a sajátidő rendszerekben, ami virtuális forrásokból álló rendszereket, energiát és anyagot szül magában (A jobbos Atya (balos, női) anyagot, a balos Anya pedig (jobbos) antianyagot realizál magában. Ez nem más, mint az Univerzum paritása, létezésben elválaszt párja. Ne felejtsük, hogy az anyag és az antianyag mindkettő megsemmisülését okozza. A kettős és negatív idő a belerohanó forrást felhasítja, (két egészre!) ami két helyen (de továbbra is azonos sajátidőben realizálja azt, így az a továbbiakban két valóságos jelenforrásként viselkedik majd, és önálló életet is kezd. A bőszültségbe való befoglalás azt jelenti, hogy annak időterében is marad. Az Anya, a befogadó tachion forrása már elhagyta a terepet (ez már csak a múltja), így az örökösen alapul szolgál majd a múlttere a most éppen csak kialakuló korpuszkulának. Örökre ebben van, és ez örökösen életben és működésben is tartja majd. Ez a relatív alap, amiben minden létező keletkezik, és működik. Ez az a befoglalás. Tempero vinum (lat.) azt jelenti, hogy helyes arányban vízzel hígít, de a tempero enyhít, szelídít, igazgat, kormányos jelentéstartalommal is bír. A tempestas [tempus] IDŐPONT, idő jelentéssel is bír, a temperatio is helyes összeillesztés, arány, vegyítés, de szervező és rendező alapeszme értelemben is érthető. Erre utal a tűzre vizet önt, amely az Atya és az Anya primér találkozásának a szimbóluma is. A rémület a TŰZ MÁSODIK MEGGYÚJTÁSA, ami rémület is, mert magát látja meg maga előtt. Ez a MÁSODIK OKSÁGSÉRTÉS. (Az első akkor jött létre, amikor a forrás tachionná lett, vagyis lehagyta a léthullámait) (Isten lelke lebegett a Vizek felett). A forrás ott kezdi látni magát, ahol a megérintett múltszféra szerint ... "akkor"... tartózkodott. A szeretetfény a tűzben lesz ragyogó, mert az Anyában születik és létezik, és ezért van az is, hogy a szeretet (összesimuló eseményhorizontok, ölelkező és egymásba ágyazódott tachionok) kiterjed a bőszültségben, a rettegésben vannak. (Az Anya tachionban, ami végsősoron "még csak" Káosz-elem). ***

»17.« Mert (1) a fanyarság összehúz és zabál, (2) a keserűség a fájdalom fullánkja és (3) a szorongás a halál, de új tűz-élet is, minthogy a Sulphurnak anyja; és a szeretet Ense a szorongást, a Sulphur-anyát új életre frissíti, s ebből támad a tűz ragyogás. Látjuk, a fény szelíd, de a tűz kínzó, és megértjük, hogy a fény alapja a temperatúrából, vagyis az egyetlen szeretet alaptalan mélységének egységéből, Istenből származik; a tűz viszont a szóba lépő akaratból, a tudásból az összesűrűsödés és az első alakba történő bevezetés által.

Ez a számozott fejezetekkel megkülönböztetett könyv már nem annyira Böhme korának, inkább a későbbi koroknak íródott változat, így vallási töltete egy modernebb kor emberének felel meg. Itt kevesebb a dogmatizmus, és több a tudományosság. A textusokkal jelölt fejezeteknél (a harmadik könyvben) ez méginkább jellemző lesz. A szorongás a jelenpont léte és a saját múltakban való rohamos szaporodása, a folyamatosan elenyésző és újjá és újraszülető jelenforrások színpada (A tér inneni részén szűnik meg!) A fény eleme a fotínó egy már térnek nevezett másik energiában születik és működik, így azután szerkezete más, és az alaptér speciális geometriájú térrétegei nélkülözhetetlenek szuperszimmetriájának folyamatos fennmaradásához. Ez a fény alapja. Ez az a valami ami a Sulphur anyát felfrissíti. Temperatúra a helyes Tűz-Víz arány (ami nem literben értendő, hanem relatív sebességben. ***

»18.« A fényben Isten birodalma mint a szeretet birodalma érthető meg; a tűzben Isten ereje és mindenhatósága mint szellemi teremtményi élet; a sötétségben pedig a halál, a pokol és Isten haragja, s a mérgezett élet szorongása, ahogy a külső teremtett világ teremtményeiben és a földben, csillagokban, fémekben felismerhető.

Jó ugye?! Honnan tud a csillagokról, a földönkívüli lényekről vagy a részecskékről ennyit? A tér a Jó, a szeretet birodalma, mert minden ebben van mint tartályban és mindent ez a tér, a mindenható tér tart működésben vagy a létezésben. Kinaiul a jó jobbot jelent. A téridő jobbos. Így persze a Kedves Olvasót is a tér tartja a létezésben! Ez egy transzcendens időjelenség, ami megfoghatatlan és láthatatlan. A forrásai nincsenek a térben, csak a hatása. A mondat második fele a jövőtér sötétsége a tértől való szeparáltsága és a halál a térből megszűnő és így a tér számára teljesen "meghaló" forrásokról, a vége már az anyagra és annak másmilyenségére utal. Ezek királyok és populációik azért halnak éhen, mert kifogy alóluk a sajátmúlt újjászületést ígérő hullámtere. A mérgezett élet az immár ellentétesen csavarodó anyagi tereket jelentheti. A külső teremtett világ lényei azt, hogy az Univerzumban és a külső világban is van élet? Ezzel még találkozunk a részecske felszínének leírásánál. Ott a hipertérről is írni fog. ***

»19.« Figyelmeztetem az olvasót, hogy a mély, természetfeletti értelmet (minthogy Istenről és a Misztérium Magnum születéséről beszélek) ne földi módon értse, mert mindezekkel rámutatok a földi lét alapjára; gyakran kell így szólnom, hogy az olvasó megértsen, elgondolkodjék, s a belső alapba átlendüljön; gyakran kell az éginek földi nevet adnom, s ezért földiesen kifejeznem magam.

Ezek a szavak a legfurcsábbak az egész könyvben. Valahogy olyan "üzenetféle" bújhat ebben. Ki is írta ezt a nyakatekert filozófiai és a rejtvény szempontjából is nagyon következetes munkát??!! Ilyet kérem egy földi ember nem mond, hogy; földiesen kell kifejeznem magamat! Éginek földi nevet adnom. A kis huncut nyelvújító! A későbbiekben majd a felsőbbrendűségi roham is elkapja, csak figyeljék a szövegét, amikor a hipertérről kellene írnia a magyarázathoz, de azt már jobbnak látta eltitkolni. Gyanús, hogy AZ EGÉSZET valamilyen NEM FÖLDI INTELLIGENCIA TANÍTOTTA a szerzőnek! Nem úgy, hogy értse, csak úgy, hogy leírja NEKÜNK, a XX. századnak. Szegény vargamester leírta. Körülbelül tíz vaskos kötetet. Minden tiszteletem az Övé, (és Azé is aki megfogalmazta az eredetit)! ***

»20.« A tűz meggyújtásában van minden titok alapja, mert a lángralobbanás rémületét a természetben Sal Nitrinek nevezik, mint az erők Sal mivoltának gyökerét, mint a természet elválaszthatóságát, ahol a tudás végtelenül elkülönül és mégis örökké a rémületben, azaz a lét szétválásának rémületében marad. A tűz meggyújtásában (a belső, mágikus tűzre kell gondolni) Isten szelleme tevékennyé teszi magát, miként a levegő kiárasztja magát a tűzből. Itt keletkezik az egyetlen elem, amelyből a külső világ négy eleme kifejlődött, s ezt így kell érteni:

A tachionok állandóan a saját jövőjükben rohannak, ami a teremtményekben ez állandósult rémülettel társul. Rémületnek hívja a kettéválást is? A fraktális bifurkáció a megfoghatóság alapja az idő fizikájában. Itt Sal Nitri jelenséget is kapcsolatba hozza a dologgal. Én - hét éve (1990) megjelent könyvemben - a részecskék keletkezéséhez vezető nagyon bonyolult, de belső szabályosságokkal és törvényszerűségekkel történő robbanásszerűen lezajló szuperszimmetriai folyamatot "burjánzó szimmetriarobbanásnak" a tér és az energia keletkezéséhez vezető sokkal egyszerűbb lezajlású folyamatot "szimetriarobbanásnak" neveztem el, ezzel is megkülönböztetve a valóban eltérő voltukat. Böhme ezt Sal Nitrivel jelzi, ami a káliumnitrátra utal. Ez az akkori puskapor egyik alkotó eleme. Tehát a robbanás szimbóluma. Az elágazó gyökér = szétváló lét. Ahogy ezt már írtuk. Levegő, szél ami állandóan fúj = gravitációs hullámok. Ez a centrumból minden irányba kifelé rohanó térrétegek "szele", amiről máshol azt olvashatjuk, hogy mindenen keresztül átfúj. Ilyennek is kell lennie. Aki az ilyen Levegő áramlását, szelét összekutyulta a valódi gázkeverékkel vagy a szellentéssel (a téridő eredeti neve szent szellet volt) az bizony nagyon figyelmetlen rejtvényfejtő volt! A tér és az idő terjedésének semmi sem tud gátat szabni. Ez a szél egy galaxis volumenében már cseppet sem elhanyagolható valami, mert annak külső felületén, ahol az anyag már ritkább és "kívülről" sokkal kevesebb hullámfront kelti ezt a szelet, mint belülről; az anyag kifelé jobban sodródik és fel is gyorsul ettől, mint a centrum közelében ahol ez az erő inkább a középpont felé sodorja az anyagot. A jelenség logikusan egy értéknél egyensúlyba kerül a centrum tömegének növekedése miatt. Az egyensúlyt sok dolog befolyásolja, mert ez a szél nemcsak kifelé sodor, hanem keringésre is készteti az anyagtömegeket. Egyszerűen azért, mert minden forog és csavarodik a rendszerben; az alapteret is ideértve. A csillagászok egy határon túl taszító gravitációra gyanakodtak, mert megfigyeléseink tőlünk szétfelé táguló csillagvilágot mutattak. Látványban olybá tűnik, mintha tényleg mi lennénk a világ közepén. Ennek talán másmilyen magyarázatát is lehet adni, amit a fény színeinek csoportfutási eltérése is okozhat. A világűr nem valódi üresség! Ha köbméterenként, vagy akár köbkilométerenként csak egyetlen atom kóborol benne, a csillagokról érkező fénynek akkor is nagyon sok atom hullámterén kell áthaladnia, vagyis olyan, mintha egy híg közegben, légkörben haladna! De mennyit tesz ez ki száz és ezer fényévnyi távolság alatt. (Milyen elgondolkoztató! A csillagokhoz vezető hatalmas távolságokat azzal az idővel mérjük, amit a fény egy év alatt megtesz. A Nap 150'000'000 kilométerre, mindössze nyolc fénypercre van tőlünk, a Hold 382'000 kilométerre, vagyis alig több mint egy fénymásodpercre van tőlünk) A világűrben a napszél, csillagszél (korpuszkuláris sugárzás) miatt sehol nincs igazi vákuum, így azután a fénysebesség etalonként való használata nem lehet eléggé pontos. A levegőben a vörös fény a gyorsabb és a kék a lassúbb. Ezt mérhetjük. Ennek evidens következménye az, hogy nagy távolságokból az alacsonyabb frekvenciák érnek ide előbb. Még azt az eretnek gondolatot is felvetném, hogy a Naprendszer egy buborékban van, amin túl kék az "ég". De nem a levegőn való fényszóródástól, hanem a negyedik dimenziós állapottól van ez így. Ott az idő a fény. (Én mindig ilyennek láttam).

Az anyagról itt nem ír, de erre a magyarázatra később nagy szükségünk lesz. ***

»21.« A tűz és a fény pillantásában van a szétválás: a szellem önmaga fölé emelkedik, vagyis az erők tüzes tudásává lesz, mert a tüzes rémületből mint új élet lép ki; ám még sincs új élete, hanem csak természetet öltött. A szeretet Ense pedig középen marad mint a szellem centruma, és szellemi olaj fakad belőle, amelyben a fény él, mert ez a tüzes szeretet Ense. A szeretetnek ebből a tüzes Enséből a tinctura a szellemmel önmaga fölé a magasságba lép, mint szellemi víz, mint erő a tűzből és fényből, s ennek neve a Szűz Sophia (Ezdr 4,14-39).

Erő tűzből és fényből. Ez egy roppant bonyolultságú saját képére és hasonlatosságára lesz majd. A neutron születő világába vezet el minket, ami már nem lesz könnyen érthető. Itt, a rendszer közepén egy forrástriplett uralja a keletkezést. Ez a folyamat más mint minden eddigi, mert itt nem kettő, hanem három forrás lép a genezis színpadára. Itt is olaj fakad a jelenségből, ami a félspínűséget jelzi. A források tere Sal Nitrit eredményez. A magasság amibe lép a minden irányba való kiterjedés, hiszen itt nincs lent és fent. Ez a centrumból keletkező spirális metszetű dimenziókomplex; az energiaszerű Szűz Sophia. Szintén vízszellem típusú, vagyis fénysebességgel táguló hullámvilága van, de ez már teljesen más lesz, sokkal, de nagyon sokkal bonyolultabb. A források számára itt még nincs utalás.

»22.« Ti kedves bölcsek, jó lenne, ha ismernétek: e víz a valódi alázat, amelyet a temperatúra csakhamar átalakít és a fény ismét magához von, mivel ez a fény lelke a szeretetben. A tűz pedig férfi, az Atya tulajdonsága, azaz tűz-lélek: és így van két tinctura, férfi és nő, két szeretet, melyek a temperatúrában isteniek, Ádámban azonban, amikor az immagináció kifelé fordult a temperatúrából, szétváltak; de Krisztusban újra egyesültek.

Egészen egyértelmű! Itt az anyagi részecske működési mechanizmusáról közöl fontos dolgokat. Az Anya temperatúrájáról, időközegéről ír. (A temperatúra hőmérséklettel kapcsolatos értelme itt félrevezető lehet. Különleges közegként, időtérként kell érteni). Utal arra, amiről már írtam; a második téralakzat hasonló (a fény is vízszellem), de ezt az egészet mostmár egy létező és ható térben kell elgondolni, és így ez a második térszerkezetet - az anyagot - csak ilyen tér tudja létrehozni. Ez is működteti. Erre utal a fény lelke a szeretetben kifejezés. ...és itt tessék figyelni: a többértelmű ravasz mondat innen elstartol egy új világot a részecske másmilyen szuperszimmetria rendszerét is, és a kezdeti forrásként Ádámot és Évát emlegeti. Ezek kétféle tincturát generálnak; jobbos és balos csigájút, vagyis kétféle kúptoroidot, vagy spirálgömböt. Ádámra ezt olvassuk; A tűz férfi, az Atya tulajdonsága... Ez egy fontos kitétel, mert ezzel közli azt, hogy ez a térszerkezet is jobbos mint a tér, és ennek jele a férfi típusú tűz. Ez persze nem szexuális megállapítás, hanem a tachion csavarodási iránya, ami a belőle kialakult térszerkezet csavarodási tendenciáit is drasztikusan befolyásolja. Ez az a lehetőség, ami az anyag megszületéséhez vezethette az Univerzumot! De az égiek jelzései szerint ez okozta a bajokat, az ördög megjelenését is! Ezért szidják bizonyos vallási irányzatok a testet, és magát a testiséget is? Eléggé szimpla felfogásra vall. A temperatúrában és ez a részecske belső struktúrájában is kizárólagos -isteni- vagyis megfoghatatlan és térszerű, de Krisztusban szétváltak ez egy, a részecske mikrovilágában nevezetes forráselem (melynek a részecske ciklikus feltámadását, vagyis a biztos széthullás helyett annak állandóságát kölcsönzi, és ez a forrás majd derékszögben fordul oldalra a részecske felszínén ("északi pólusán") Ádám, Éva, Kígyó... Jó régen írta le nekünk egy bölcs a Földön: "Két igaz közé ront egy hazug, és ettől a hazug is igazzá válik!" Ez a hazug egy Kígyó, egy Kálanága. (Az indiai mitológia nem beszél mellé, a tachiont úgy hívja, hogy időkígyó (kálanága). Az anyagot minden ősi mondánk és teremtésmítoszunk három valamiből csinálja. Ezek között mindig van egy jövőlátó, (jós, időkígyó stb.). Senkinek nem tűnt fel? Nem furcsa? ***

»23.« Ó ti kedves bölcsek, értsétek meg az egész világnak ezen igazgyöngyét; a mieink ezt értik is kellőképp, az állatok elé vetnünk viszont nem szabad.

Hooppá! Az ilyen hangvétel valami nagyon pökhendi dolog. Nagyon jól látszik, hogy aki írta nem Böhme volt! Itt majd a hiperteret meséli el, de nagyon visszafogottan, hiszen tudása és ismerete nagyon nagy hatalomhoz juttat, és ilyen hatalmat hebehurgyán nem szabad átadni. Ennyire tartanak minket a földönkívüliek. (Vagy Isten?) Bizonyára ezt érdemeljük! Ezek a mieink még többször is visszatér a szövegben, és mindig ott ahol cenzúrázza valaki a szöveg átadhatóságát. Talán nem ok nélkül! Jacob Böhme, a vargamester nem valami kutatócsoporttal (mostanában divatos szóval; team-mel) dolgozott, hanem egyedül, a padlásszobájába zárkózva! Ezt vegyük észre kellőképp! ***

»24.« A tűz harmadik szétválása a tűz elhalásából keletkezik, vagyis az első három alakból, a szellemi Sulphurból, Mercurból és Salból, és néma, érzéketlen életként maga alá bukik; s ez a vízszellem, melyből a külső világ materiális vize támad; s ebben hozta létre hatásával a három első alak a Sal Nitri tulajdonságából a fémeket, a köveket és a földet: itt kell megértenünk a szeretet-Ens képzőerejéből származó magasabb létezőket is, a nemes fémeket és köveket. Eme salniteri alapot a Nap tárja fel, hogy növekvő élete legyen; s a mieink ezt kellően értik is, noha az átok eltakarta. Beérhetjük azzal, ami örökké megörvendeztet: az állatba majomörömöt hiába is akarnánk sulykolni; hanem azért alább még annyit megemlítünk, ami hasznos NEKÜNK.

Ez a harmadik szétválás az anyaghoz vezető út, amint ezt világosan el is mondja. Az első három forrásból kiinduló "demográfiai robbanás" a Sal Nitri. A kezdeti három forrás (Ádám, Éva, Kígyó) egy dominánsan "víz" jellegű édes és olajos struktúrát keletkeztet, ami nagyon bonyolult szubkorpuszkuláris rendszert hív életre. Bizonyosan az anyag születéséről beszél, mert a köveket és a fémeket hozza példának; mint eredményt. Ez a Nap nem biztos, hogy az a Nap, ami az égen van. Az teszi gyanússá, hogy növekvő élete legyen. Ennek a Napnak a részecskében van/lehet létfontosságú szerepe, hogy illendő méretére megnőhessen, amikor születik. Más könyveiben a részecskét részletesebben taglalja, és megtalálható a korabeli írásokban a Hold is, mint a részecske másik (női) részének centrális, nevezetes jelensége (kvarkja). Ezek nem a részecske közepén vannak, hanem centruma alatt és felett. Az átok az időtükör, a részecske felszíne -Bábel- ami az ember elől eltakarja a részecske belsejét. Azért már évtizedekkel ezelőtt sikerült bekukucskálni ide, és itt furcsa - a múlt fele rohanó - időjelenségeket fedeztek fel. És fényt. Ez jó is így.

Itt a hipertéri vonzat miatt a mieink egyenesen lemajmoznak minket. Azért fejlődés, az előbb még csak állatok elé volt a lefitymálás. A majom azért egy átlagos állattól mégis sokkal feljebb csimpaszkodik az evolúciós ranglétrán! Az ilyen lenéző viselkedést bizonyosan rossz szemmel nézhetik az Univerzum törvényőrei, de ebből is kitűnik, hogy a rasszizmus, vagy a felsőbbrendűség gondolata sajnos mindenhol talajt talált. (a Földön kívül is). Ezzel a kis "lemajomörömözéssel" együtt is olyan átfogó - Kozmikus formátumú - ismerethalmazt közölnek, amitől a mai korszerű atomfizika messze gyengébben áll kozmogóniából, így én egyértelműen azt gondolom, hogy ez a vargamester, aki egyetemre se járt, és ha ma járna is oda, akkor se mondhatná el ennek az egytizedét sem. Ki taníthatta 1620-ban ilyesmire!? Ufók? Ő azt mondja, hogy az Isten maga. ***

»25.« A negyedik szétválás a sötétségbe vezet, amelyben éppúgy benne van és él minden lény, miként a fényben és a külső elemi világban; de tulajdonságának megfelelően minden a fantáziába lép, amiről az ártó fény és az emberi vakmerőség miatt nem akarok többet mondani. A farizeus ebből viszont annyit megérthet, hogy nincs valódi tudása a pokol és a fantázia mivoltáról és rendeltetéséről. Istenen kívül nincs semmi, és a fantázia mégis Istenen kívül van, csupán egy másik kínban való élet, másik természet-fény, amelyet a mágusok ismernek.

A hencegés fecsegésre bír! A sötétség a jövőtér, vagy a nemtér-nemidő. A hipertér felé való átjutás kapuja. Ez a hipertér a tér másik fele, amit ebből a három dimenzióból látni sem tudunk, de azért most megtudtuk a lényeget. A két térrendszer az anyagban lévő nevezetes jelenforrások jelenén át a fantáziával (hipertér) állnak kapcsolatban. Ebben szintén dúl az élet és minden megvan benne. A hipertér Istenen túl, vagy Istenen kívül van. A térből is elérhető és manipulálható, vagyis speciális technikákkal (agyi, vagy gépi) mégis megközelíthető, ez egy másik Univerzum, és a részecskéken át vezet ide az út! Farizeus érted?! ***

»A TERMÉSZET ÖTÖDIK ALAKJA«

»26.« Az ötödik alak a tudásban a valódi természet-tűz, amely a kínzó tűztől elválik a fényben, s benne érthető meg az isteni szeretet lényege. Az erők szétválnak a tűz rémületében és sóvárrá lesznek; itt értjük meg az első három alak természetét, de immár nem kínként, hanem öröm-birodalmukban, éhségükben vagy sóvárgásukban, ahogy tetszik. Amikor a tudással behatolnak a létbe, akkor a tűzből és a fényből magukhoz vonzzák a tincturát, vagyis a Szűz Sophiát, aki nagy szelídségével táplálja őket; a finomság és a jó íz létbe foglalja magát az első három alak sóvárgásában, s ennek neve a tinctura teste, isteni létezés, Krisztus mennyei testisége.

Az ötödik alak a részecske felszíne, a test, de ebben a pontban nem tűnnek föl az összes kulcsszavak, amik erre a szervezettségi szintre jellemzőek. Logikailag csakis ez lehet az, de ez a magyarázatokból nem tűnik ki egyértelműen, hiszen az előző és a következő "fátylakra" is utalásokat találunk (hétfátyoltánc). A neutront szülő szimmetriarobbanás a centrális forrásrendszerből kiindulva először egy messzenyúló aszimmetrikus "családfán indul el, majd ennek néhány forráselemét kivéve (Noé bárkája) az egész elpusztul a "vízözönben", ami nem más mint a tér vize. Ezek a szigetszerűen megmaradó források lesznek egy szimmetrikus, négy irányba elinduló (a bibliai négy törzs, ami a négy égtáj felé indul el) és immár stabilizálódó nagyon bonyolult világnak a megszülői, amit majd egy ellentmondásos időfelszínekből folyamatosan kialakulásban és szétmállásban keletkező három ? rétegű hártyarendszer (időtükör) zár magába, és ebben az ellenkezőleg csavarodó transzcendens térstruktúrákból kialakuló tükröző valamiben látjuk mi a megfoghatóságot. A protonnal végzett nagyszámú kísérlet bebizonyította, hogy a részecskében, a belsejében, semmi "megfogható" nem található, (és a kvarkokról is kiderült, hogy nagyon is tovább oszthatók, tört elektronokat is találtak!) vagyis a matéria egyik fellegvára teljesen üres a szó materialista értelmében. Egy hihetetlen sebességgel pörgő téridő építmény forgolódik és kavarog benne. Ha a belseje téridőből áll, úgy a felszíne sem alakulhat ki valami másból. Ez Krisztus mennyei testisége, a megváltás, a keresztben (derékszögben) szétrohanó két nevezetes forrás (Krisztus - Antikrisztus) ami a részecske rendszerét két fordulatonként visszavezeti az újra és újra előlről kezdődő létbe (az Antikrisztus nevű forrás eltéríti a hipertérbe az Ádám nevű alapforrást, majd a Krisztus nevű nevezetes forrás visszasegíti a térbe), és ezzel megmenti a pusztulástól. Erre majd rávezet a szöveg. A nem teljesen zárt világ több helyen "szelepelt", de hozzávetőlegesen zártnak tudható részecskék tartályocskái így az energiaterek centrumait, a fotínókat hathatósan rabul tudják ejteni. Valahogy úgy lehet a részecske külalakját jellemezni, mint egy csillogó de áttetsző, csapzott szőrű pikkelyekkel borított hármasfalú lekerekített sarkú pikkelyes ikozaéder alakú léggömböt, amiben a semmi levese fortyog. A legbelső réteg abszolút tükör (elektron), a következő, ziláltabb, és a legkülső felszíneiben ez egy állandóan szétfoszló alakzat. ***

»27.« Édes fiaim, megérthetitek mindazt ama helyen, hol Krisztus arról beszél (Jn 3,13), hogy a mennyből jött és a mennyben van: ez a tinctura a beszéd ereje a szóban és a lét tinctura befoglalása, midőn a szó lényszerűvé lesz; a lét szellemi víz, s erről mondta Krisztus, hogy az örök élet forrásvizéből szeretne megitatni. A tinctura a vizet szellemi vérré változtatja, mert a tinctura a víz lelke, az Atyából a Fiában szent Szellemként kiáradó erő.

A szó lényszerűvé lesz; ezt kétféle módon is lehet érteni: A szó, mint már leszögeztük, a gravitációs hullám. Ennek különleges megjelenési formája az időtükör, a részecske felszíne. Ezt a kijelentést még úgy is érthetjük, hogy egy makrostruktúrát is meghatároznak az atomi térforrások nem egy helyről keletkező hullámai. Ez a "fátyol" okozza a kristályok, de a sejtek, vagy a szervezetek szintjén is a morfológiai determináltságot. A részecskék centrumában egy saját térforrás triplett munkálkodik, és ez kelti az egészet. Az egész részecske soha nem tudna kialakulni a hatforráshelyű téridő "tincturája" nélkül, mert ennek speciális időgeometriája az egyedüli, ami a részecske, (vagy az energia) szuperszimmetriáját (magában) létre tudja hozni, és ez az, ami meg is tartja ezeket a "végtelen" létezésben. A hipertér is egy quintesszencia, vagyis egy még eddig tárgyaltaknál is lényegesen bonyolultabb térszerkezetben élünk. "Egyétek és igyátok! Ez az én testem és vérem" - mondja a Bibliában Jézus. Egy későbbi elszólásnál majd kiderül erről egy további érdekesség! ***

»28.« Ó, kedves fiaim, mindezt megértve ne engedjétek, hogy szellemetek az örömben fennhéjjázóvá váljon, hanem a legmélyebb alázattal hajoljon meg Isten előtt és tárjátok fel méltatlanságtokat, nehogy a méltatlan szellem külön szeretetbe és akaratba vigyen, ahogy Ádámmal és Luciferrel történt, akik az igazgyöngyöt a fantáziába vezették és az egészről leszakadtak. Gondolkodjatok a lélek sanyarú fogságán; az alázatosak, akik a Szűz Sophiát, a legjobbat és leghasznosabbat felismerték, csak Isten irgalmára vágyódnak és az alázatra törekszenek. Ezt a magasztost nyilatkoztatja ki nektek most Isten, és ügyeljetek tetteitekre, nehogy a sebes Lucifer cselekedjen, mert örökre bánni fogjátok.

Igen, aki ezt valóban megérti, és felfogja a gondolatok félelmetes erejét és jelentését, hajlamos lehet a fennhéjjazásra! (Ez az én eredendő bűnöm is. A szerző) A hipertérrel - mint veszélyes hellyel - fenyeget, ahova Ádám és Lucifer vezette az igazgyöngyöt. (lásd:Kaballa ötven kapu). Fantázia = 1.hipertér. A lélek sanyarú fogsága jelentheti a részecskében bezárt térforrások világát, de itt ráismerhetünk a lélekvándorlás gondolatiságára is.

Ezt a magasztost nyilatkoztatja ki nektek most ISTEN.

A valódi szerző itt megnevezi magát. Böhme életleírásában az áll, hogy neki mindezt Isten tanította, és ő csak egy méltatlan tolmács, hogy Isten szavai eljussanak az emberekhez, és azért nyilatkozik meg egyszerű embereken át, hogy félreérthetetlenül tudni lehessen:

Mindez TŐLE SZÁRMAZIK.

Egy vargamester fejéből (lúdtollából) valóban hihetetlen dolog kerekedett ki. Ennek a tudásnak több mint gyanús volt az eredete. Egy hitetlennek ezt bizonyítani persze nagyon nehéz, de ne legyintsen olyan könnyedén. A nyolc-tíz kötetnyi filozófia és kozmogónia nagyon is modern és az akkori korszellemnél minden valószínűséget meghaladóan többet tud a Világegyetem egészéről. Én úgy érzem, hogy Böhme nem beképzeltségből állította magát a próféták sorába!

Médiumokon keresztül sokszor létesítettem kapcsolatot a könyv valódi szerzőjével. Készségesen segített a munkámban. Annál is inkább, mert -így mondta- annakidején együtt tuszkoltuk Böhme vargamester fejébe ezeket a fura tanításokat... Ekkor támadt az első nagy AHA élményem. Azért volt olyan ismerős ez a hihetetlenül nyakatekert szöveg! Nagy felelősséggel zuhant rám a felismerés... Sokat beszélgettünk a médiumok tudatának (ego) kikapcsolása mellett, és ezek a beszélgetések sok mindenre rávilágítottak. Ezek szövege talán majd egy másik könyvben látnak napvilágot. ***

»29.« Az ötödik alak az Isteni bölcsesség minden erejét birtokolja, és ő a centrum, amelyben az Atyaisten Fiával a beszélő szó által megnyilatkozik. Ő az örök élet növényének, a szellemi teremtményeknek a gyökere, a tüzes lelkeknek és az angyaloknak tápláléka, és mivolta kifejezhetetlen: a hármas-egy istenség örök, folytonos kinyilatkoztatása, amelyben a szent bölcsesség minőségei szenzuális módon, belülről hatják át egymást, mint íz, szag és a szeretet-tűz belülről egymást minősítő élete: ő a felséges Isten ereje, amely a teremtéssel és a teremtésben az összes teremtménybe kiömlött és mindennek centrumában, a dolog tulajdonságának megfelelően el van rejtve, mint az első test tincturája, amely tudásból minden dolgok sarjadnak és virágzanak s gyümölcsöt hoznak. Ezen erő a Quinta Essentia belsejében nyugszik, és ő a betegségek kúrája.

Ez a pont olyan sokat ír, hogy nem is tudom mivel kezdjem. A részecske centruma az a hely, ahol a tér forrásaikon át megnyilatkozik és ezeknek a tánca; a lét záloga. A korpuszkula teljes volumenében is ható terek (térek) a minden mindenben és minden mindenhez elmozdulási rendszerben longitudinális modulációiban a Világegyetem minden mozgási információját hordozzák, vagyis bennük kering, örvénylik és él az egész Univerzum minden atomja. Ez a valódi mindentudás. És most tessék elgondolkozni. Az agyunk is atomokból áll, és így ez a mindentudás már egyetlen atomunknak is elidegeníthetetlen tulajdonsága. Ez a materialista vaksiságon kicsit túlmutat. A részecskéket keltő tachiok a jövőben vannak, így az egészet működésben tartó valamik nincsenek is a térben! (El vannak rejtve)

Az életfa egy furcsa dolog mert a részecskékben van és az égig ér.

Hogyan is van ez?! A korpuszkulákban említett mikrovilág egy tőről négy felé ágazó képet mutat, ami egyre több és több ágra elágazó hatalmas fára hasonlít. (Ez a négy bibliai törzs, ami északra, keletre, nyugatra és délre indul a vízözön után) A források amik ebben a furcsa alakú és vadul kavargó világban születnek, elvesznek ugyan a saját Isten vízözönében, de újak és újak állnak a helyükre a renatálódó időtér rendszerében. Ezt okozza a nukleáris Krisztus, aki megtartja a világot a létben. Érthető, hogy miért?! Egy ilyen fáról szakította le Éva ősanyánk a tiltott gyümölcsöt, és szakítja le úgy quadtrilliószor egy másodperc alatt. Mert a Bibliában leírt tanmese erről (is) szól. Mindezt olyan bravúrosan teszi, hogy egy tanítással meséli el a mikrovilágot és a Föld őstörténetének fő történéseit. De ugyanezt regélik el nekünk a többi Szentkönyvek és teremtésmítoszok is, ugyancsak kissé rejtjelezett (de azért megfejthető) formában. ***

»30.« Ha a négy elem a temperatúrába helyezhető, akkor a gyönyörű igazgyöngy hatása nyilvánvaló; de az isteni harag átka az ember méltatlansága miatt önnön foglyaként őrzi, s ezt az orvosok tudják is jól.

Ez a pont szintén két módon érthető: a részecskékre, és mivel orvosokról is említést tesz, lehet, hogy a emberi lélekről beszél, amely a reinkarnációt elismerő tanok szerint a test börtönébe zárva mintegy az élet iskolájába jár, hogy karmatikus kötelezettségeit megélje, ledolgozza, és a test börtönében alkalma nyíljon a tökéletesség elérésének ismételhető kísérletére. Aki megélte már a testenkívüli élményt, - és egyetemi, szabadegyetemi, és egyéb előadásaimon ilyenek százával voltak - a meditatív gyakorlatok után tudják azt, hogy a lélek látása (lelki szemünk) nem három térkiterjedésben lát csak, hanem láthatja a tér negyedik kiteljesedését is, és ilyenkor pestiesen szólva; leesik a fatantusz ! Igaz az, amiről a jógamesterek tanítanak! A test valóban börtön, vagy inkább egy három dimenziósra korlátozott hordozó, ami azért többet is tud annál, amit gondolunk róla! További érzékszerveink egyszerűen le vannak kapcsolva! Klikk. És már azt is hiszed, hogy a világ olyan, amilyennek a háromdimenziós érzékszerveid mutatják! Egy vaknak meg hiába is ecseteled a színek gyönyörű világát, különösen akkor ha vakon is született... Az anyag és az energia csak a tér temperatúrájában nyilvánulhat így meg, hiszen a létünket fenntartó tér, egyben a valódi nyüzsgő élet minden atomjának, ezek szerveződési és gondolati hullámrendszereinek végtelen tartálya is, ami mindent mindennel tudat a létezés eme megállíthatatlan információhordozóival: a gravitációs hullámokkal (miközben létezteti is azokat). Ezek olyan sűrű térrétegekben követik egymást, hogy egy proton egy másik terében milliárdnyi szeletre van szeletelve. Ettől a Heisenberg-féle határozatlansága! ***

»A TERMÉSZET HATODIK ALAKJA«

»31.« A hatodik alak a tudásban az isteni erőben szóló beszéd, az isteni száj, az erők csengése, midőn a Szent Szellem a szeretet-foglalattal a befoglalt erőkből hangzóan kilép; amint ezt Isten képén, az emberen, Isten beszédén láthatjuk. A temperatúra isteni erejében ekképp szenzuális, hatékony beszéd is van, melyet az öt érzékben mint szellemi látást, hallást, szaglást, ízlelést és érzést értünk meg helyesen, ahol az erők megnyilatkozva hatnak egymásban. A szellem eme szövedéket egy hangzó hangban kimondja az emberben csakúgy, mint a teremtett, eleven teremtményekben, sőt a némán növekedőkben is.

Itt elérkeztünk az általunk már néhány helyen megelőlegezetten magyarázott információelméleti részhez. Az előbbi pontban már jelzett alapelv kifejtése ez, az Univerzum immár információkkal - egyre inkább - benépesedő tere, ami a mindentudás hordozója. Hihetetlen értékű tudósítását Böhme kora nem érthette meg mélységeiben, de a mai kor is értetlenül állt ez előtt a tézisrendszer előtt. Az amit itt olvashatunk, nem más; mint a lélek és az Univerzum információátadási és tárolási alapelve!! Mit is jelent az, hogy az Isten képén, az emberen ? Sok szinten sokmindent jelent. Az Atya (de minden fejlett lélek) képes arra, hogy alakot öltsön. Akarata szerint. (És akarata szerintit). Mivel sokféle teremtménye felett gyakorol felügyeletet, ezeknek alakjában meg is tud jelenni. Vagyis nyugodtan elsétálsz mellette az utcán, vagy bezörget mint egy barátod... De (mivel fraktálisan tőle függő vagy) benned is van ebből az isteni szikrából ! Vizsgáljuk meg információs szempontból is ezt a lényeges kérdést atomi, szubatomi szinten!

Az anyagon -a részecskéken- a többi részecskék bonyolult sajáttere akadálytalanul de nem nyomtalanul halad át! Már egyetlen hidrogénatom sokszázezer (egyetlen proton térrétegei 320 ezer forráspár által keltődnek!) terjedő forrástér a többi forráson megállíthatatlanul és folyamatosan átszáguld, de ez a megállíthatatlanság korántsem jelenti azt, hogy ezzel nem hoz létre a többiekben változásokat, hiszen azoknak bonyolult örvénylő világát folyamatosan modulálja áthelyezgeti a saját tereinek rétegeivel. Ez - mivel csak időáthelyezés - nem fogyaszt semmiféle energiát, (bár ez maga az energia) de mégis ez tartja mozgásban az egészvilágot. Ezt már az alaptér, a Szentháromság (Allah, Bráhmá) is megteszi egyedi, unikális szerkezeti topográfiájú terével, de ez a zengés, hang főképpen a részecskék létben való megtartása szempontjából elengedhetetlen. A részecskék egymáshoz való relatív elmozdulásai azonban fontos dologra ébresztenek rá minket. Ezek mozgásukat azon az egyszerű módon "tudatják" az egész Univerzummal, hogy a térréteg rendszerük a mozgás irányában sűrűsödik, az ellenkező oldalon viszont megritkul. (Amolyan spirálgömbi Doppler-hatásra kell itt gondolni.) Ennek viharos következményei vannak a dolgok lényegének szemlélete szempontjából. A hullámok a legközelebbi részecskét elérve annak forrásait helyzetperturbálják, minden térrétegük áthaladásának ritmusával, így az mint forrás ezzel a ráültetődött modulációval gazdagított elmozdulási tereket generál. Ennek a hullámtérnek radiális, axiális, és friktív (sugárirányú, érintőirányú, és csavaró) komponensei is vannak, amely erőkomponensek a mikro és makrojelenségek kiváltója is. Ez keringeti és kormányozza a gravitációt, ez keringeti a galaxisokat, csillaghalmazokat is, de ezek az erők fortyogtatják a Napot, vagy a bolygók belsejét, és a szubatomi világot is. A lélek is ezt a módot használja az öt érzék halmazpertubációs információtárolási, feldolgozási és továbbítási rendszerében. Ilyen módon az élettelen anyag is tárolja az információkat, de értelmezni csak az élettel bíró rendszerek képesek azt. Még a csendben növekedők, a növények is. Ebben az Univerzális zenebonában minden és mindenki benne van, ami valaha is létezett az Univerzum terében! Ez a Világéter hullámtere, ami mindent és mindenhol hordoz. Ennek rendszere borzasztóan bonyolult, de NEM kaotikus! "n" forrásrendszer "n" forrásrendszer terében. Az egész egy dinamikus gravitációs hologram, amiben minden, de valóban minden megvan. Létezés és gondolat, lények és galaxisok... (ld:R.Shaldrake: morphogenetikai tér. ***

»32.« Itt érthetjük meg, hogy a szellemi világ miként adta magát szellemi hangként a teremtésnek, amitől minden lény zengése keletkezett, s amit az anyagban a tüzes keménységből származó merkúri erőnek neveznek. Mindegyik erő közreműködik, hogy zengés vagy dal támadjon, ahogy ez az elevenek csengésében és a némák hangzásában fölismerhető, s ahogy a húros hangszeren is látjuk: minden melódia egymásban, egyetlen műként nyugszik.

Erről beszéltünk az imént. Ez az éteri muzsika, a hang, a hamis vagy csodálatos szimfónia, ami néhány "szerencsétlen" embertársunknak meg is szólal az agyában, és mivel hangokat hall olyankor is, amikor másnak az érzékei kukák, ki is köt a diliházban. A hangok a kibocsátó anyagi struktúrák szervezettségére jellemzőek, így más hullámstruktúrákat kelt egy kavics, mint egy ember, vagy egy fa, így ezek mindenképpen jellegzetes "hangzattal" zengenek bele ebbe az éteri összhangzatba. Műszereinkben, elektronikus berendezéseinkben (például; TV üres csatorna hangyássága, vagy a rádió sistergése) közismert. Mindezt éteri zaj, hőzaj, fehérzaj névvel illettük, és mindenféle trükkel igyekszünk kiküszöbölni. ***

»33.« Az értékek igazi értelméből többet érthetünk meg a hatodik alakban, mert a szellem a tulajdonságokból kilépve ismét a temperatúrában van, és birtokolja magában valamennyi tulajdonságot. Ekkor teste lényegi erő, szelleme pedig szárnyaló erő, érzéki kedély, s belőle érthető meg a kedély, amely az érzékek eredete. Mivel az érzékek végül is a tűz rémületéből, a végtelen tulajdonságok sokaságából keletkeznek, két centrumuk van: ha a temperatúrában állnak, igazak, de mihelyt kilépnek belőle és önmaguk külön bizonyítására törnek, s önmagukat akarják a tulajdonságokban megtalálni és megismerni, akkor megszületik a hazugság, saját akaratukról beszélnek, más tulajdonságokat viszont rossznak tartanak és megvetnek, és csakhamar belépnek a külön kéjbe, amiben Ádám és Lucifer sanyarú bukására ismerhetünk.

A moduláció csakis a forráspontokon jöhet létre, hiszen a hullámfelületek egymásra hatástalanok. Ebből logikusan az következik, hogy az elmozdulási információk a forrásokban, a részecskéket keltő dimenzióforrásokban nem őrződhetnek meg - hiszen itt folyamatosan változnak -, így azok csakis a szárnyaló erőben maradhatnak változatlanok. Ez egészen egyszerűen az jelenti, hogy a repülési időben őrződnek az atomok között. (ókori kulcsszava = Szabadság) Vagyis a tudás az agyunk atomjaiban a semmivel egyenlő, és részeit a dinamizmusa nélkül vizsgálgatni badarság. A memóriánk az időben van, az agyfehérjéink atomjai csak a "rádióadók" ebben a kavalkádban és nem pedig a műsor! Ki tartja okosnak a rádióadó szerkezetét, vagy az antennáját?! Az egész egy rakás pléhdarab, üveg vagy más szigetelő és félvezető elmés elrendezése. Valódi értelme a dinamikusan az éterbe sugárzandó műsor dinamikus terjesztése, amiben (mármint a műsorban) nagyritkán akár értelem is lehet. A részecskék jobbos és balos tereket is generálnak (ez a külön kéj, női terek, Lucifer). Ezek bizonyosan az 1. hipertérbe is transzportálják az információs terek rezdüléseit. A fraktális almafa ágairól a gyümölcsök és termések (kvarkok) leszakadnak, külön kéjbe lépnek, és részben önfenntartó szimmetria rendszerek, részecskék és lelkek lesznek, amelyek immár csak egy egydimenziós forrássorozatban ciklikusan reprezentálódó dimenziószállal kötődnek a kiindulási, isteni szimmetriához, az isteni lélekhez. Ez az ezoteriában a fluidszál. A saját testünkkel is összeköt. Testen kívüli élménynél ezüstös lamettához hasonlónak látszik. Ez nem más mint a szálszerű Univerzum. Megvan nekünk a következő lépés is. Ez a falvédő. Ez a sík Univerzum. ***

»34.« Mert Ádám a tulajdonságokkal helyeztetett a temperatúrába, de tudása az ördög fertőzése nyomán, az ördög be- és rábeszélésére a megosztottságba lépett, a rossz kéjbe; az ördög rábeszélésére a temperatúrában fellázadt a kéj, és a tulajdonságok sokaságába, azaz mindegyik tulajdonság a maga önösségébe belépett.

Ha viszont nem lépett volna a rossz kéjbe, akkor a tisztelt Olvasó most bizonyosan nem olvashatná mindezt, hiszen ez a kijelentés az anyag keletkezésének ősokát takarja, az alaptérrel ellentétes csavarodású időterek anyagformáló erejét, amely szintén az alaptérből fakad. Ha ez nincs, akkor nincs anyag!! A teológiai hatású szöveg a Bibliába rejtve is felismerhető, logikája ott is jól nyomon követhető. Ebből a bölcsességből azután az elszabadult fantázia mindenféle bárgyúságot kieszelt, és ezek a szőrős-patás mumusok elevenen élnek a mai napig is a népek képzeletében. Jól jöttek ilyen mesefigurák a nép megfélemlítéséhez. Ha van igazi ördög, akkor az nem más; mint az örökké újraéledő emberi butaság. Ez élteti az egymást legázoló majomörömöt, az amerikai típusú agresszivitást, amely már a gyermekeknek is kábítószert ad a kezébe. A butaságnak és a kapzsiságnak semmi sem szent! ***

»35.« A lélek meg akarta ízlelni a temperatúra egymásból kilépő tulajdonságait: a forrót és hideget, a szárazat és nedveset, keményet és lágyat, fanyart, édeset, keserűt és savanyút, és minden tulajdonságot megízlelt a különféleségben. Pedig Isten megtiltotta, hogy a gonosz és jó tudást kinyilatkoztató fáról egyék, amelynek ízlelésétől azonnal tüzes éhség keletkezett, úgyhogy az életalakítás mannája, vagyis Isten kenyere a szeretet létéből kiveszett, és a lélek nem tudott többé úgy ízlelni, ahogy az egyetlen akarat temperatúrájában tette; az élet alakjai azért csakhamar hatalmas éhségbe foglalódtak, a tulajdonságok sokasága összesűrűsödött, és ezáltal keletkezett a hús durvasága, és lett nyilvánvaló benne a baromi sóvárgás a tudás és az erők tulajdonságainak sokaságában, és a Spiritus Mundi megosztott tulajdonságai mindjárt bele is hatoltak: a forró és hideg, és a keserű-fullánkos fájdalom egyaránt megérintette. Mindez a temperatúrában nem történhetett volna meg. A hús betegsége is ekkor keletkezett, mert a tulajdonságok viszályba és ellenkezésbe kerültek egymással.

Ezek a fák ott vannak minden részecskében. Számtalan mondánk, Szentkönyvünk, és ókori eredetű tanításunk és népmesénk hordozza ezeknek a leírását. Életfa, gonosz és rossz tudás fája, örök élet és a halál vize. Ezek a részecskék nagyon bonyolult mikrostruktúráinak kódolt logikai elemei, amelyeket a kezdeti három forrástachion és az alaptér kölcsönhatása hoz létre. Itt, mint előzőleg már leírtuk, valóban az örök élet, a mindentudás, jobbos és balos csavarodottságú térréteg hullámok, vagyis a "jó" és a "rossz" tudás folyamatos kisugárzása van. Egy proton időbeli stabilitása ezermilliárd években mérhető, így azután egy emberhez mérten örökéletű. A hús is atomokból áll, de itt a részecskék felszínére gondoljunk, amire a fenti leírás sokkal inkább ráillik. Ez már előképe korpuszkuláris leírásoknak. A fent említett térréteg hullámok csak frikciójukban különböznek az energia térréteg hullámaitól, és lényegében nem is mások, mint az energia speciális (és nagyon bonyolult) megnyilvánulásai. Hiszen az anyag is időből áll, csak más (bonyolultabb) rendszerben keletkezik mint az egyszerűbb energia. A ma közkedvelt tanokkal szemben azt állítjuk, hogy; nem alakíthatók egymásba, mert a szimmetriafeltételeik egészen eltérőek!! Böhme kijelentéseiben is olvashattunk olyat, hogy besűrűsödött energia, de ezt inkább sűrű energiának mondhatjuk az anyag esetében és nem besűrűsödött energiának. Ez a temperatúrában (az alaptérben) nem így történik, ez csak a részecskét generáló szimmetriarendszerben jöhet létre. Máshol a részecskék felszínét halálnak is neveztük. Ha ez nem lenne, a korpuszkulák az égig nőnének. (Az anyag az általunk ismert testi élet, vagyis a lét mikrokozmoszának elengedhetetlen feltétele, hiszen a megfoghatóságának oka). ***

»36.« Mihelyt az egyik tulajdonság a másik fölé emelkedik vagy meggyullad, hogy a magasságba lendüljön minősülésében, akkor a többi számára ellenséges ellen-akarat lesz, s ettől keletkezik a fájdalom és a betegség. Mert ha a viszály az első három alakba belép, a turba felébred és a halál magva kicsírázik, hogy a mérgező kín átvegye uralmát. És éppen ez Ádám sanyarú bukása.

Vagyis a bűnös ellenakarat is relatív valami, hiszen az antianyagnál perdületükben ezek ellenkezőek lehetnek, és itt el is érkeztünk a részecske felszínének vázlatos leírásához, a turba azt a turbulens rétegrendszert takarja, amiben az áthatolhatatlanságot létrehozó időtükrök világa bővelkedik. A sokaság itt elpusztul, az élet fája idáig ér, és itt utoléri a szimmetriarobbanást a sajátidő Istenének az özönvize. Az Ádám nevű nevezetes forrás is itt bukik el (a nemtér-nemidőbe) és ez az oka annak is, hogy Dávid hetven éve kivonódik Ádám lehetséges 1000 évéből. Így él 930 (!) évet 1000 helyett. Bizonyára mint Góliát halt meg Dávid "parittyakövétől" mert sokáig élt a rendszeridőben, tehát volt ideje Góliáttá növekedni! A felszínen arat a halál. Ugyanis eddig tart a szimmetriarobbanás lehetséges ideje. Szerencsére! Különben a részecskék akármeddig is dagadtak volna, és kétséges lett volna a mostanihoz hasonló világ létrejötte. Ennek ellenére gyanús, hogy a szimmetriarendszerek makroszinten is folytatódnak, úgyhogy a körülöttünk lévő csillagok és galaxisok szintjén is kialakulnak rendszermásolatok, tükröződések, vagyis ezek az Univerzumunk "kvarkjai". Hasonló áramlásokkal és a határfelületen a részecskéhez hasonlatos turbával és halállal, ahol a feketelyukszerű anyagi felszínen a szétcsapódó galaxisok a kvazárok, ahol arat a halál, és minden ottélő faj atomi festékhártyává kenődik szét, akinek tudósai nem dolgozták ki a befelé költözés lehetőségét, a nagytávolságú és nagypopulációk szállítására alkalmas űrtechnikát, és elbizakodottak, önzőek, korlátoltak voltak; kényelmi vicik-vacakok fejlesztésével pazarolták a szűkreszabott idejüket. Itt a határon a nagy placcs szelektál. ***

»A TERMÉSZET HETEDIK ALAKJA«

»37.« A hetedik alak a tudásban minden erők befoglalt léte az isteni erőben, midőn a zengés, a beszélő szó a tudásban létbe foglalja magát, s ezzel a zengés hangzóvá lesz. Az ötödik befoglalás a szeretettel, az ötödik alakban egészen szellemi, a legtisztább lényeg; a hetedik alak viszont minden tulajdonság befoglalása, és joggal nevezhető a természet teljességének vagy a megformált, kimondott szónak, azaz a belső, isteni égnek, amely nem teremtett, hanem a temperatúra valódi, isteni születésében áll és Paradicsom a neve, mint a megragadott, hatékony isteni erők viruló lényének, amelynek bensejében a növekvő lélek van, olyanformán ahogy a tudás a földből a Nap sóvárgása által a fák lombjában, növényekben és füvekben megnyilvánul; mert a föld tudása is innen veszi eredetét.

Nos eljutottunk a természet csúcsára, a belső éghez, a forráshoz, amitől minden elindult. A tudás, ami már kikerül az ősállapotából, a makrokozmosz szintjén is alkotásba lendül. Az alkotás több annál, amit egy szkeptikus szobatudós valaha is ki tudna találni. Azt is mondhatjuk, hogy a tudati halmazok nem csupán a testi individum szintjén juthatnak el a nagy felismerésre : Gondolkodom, tehát VAGYOK, hanem egységes halmazelem voltuknál fogva egy nagyobb és ezután még nagyobb perturbációs halmazokat alkotva, egy bolygó, egy galaxis, és akár az egész Világegyetem szintjén is tudati rendszereket alkotva. Ezek a halmazok a repülési idők monumentalitása miatt kénytelenek az kisebb halmazok (1,2,3,4,5,6 dimenziós részhalmazok) manipulatívabb létére támaszkodva léteztetni. Logikailag jól belátható az egész Univerzális tér információs és létegysége, amiről már sok helyen olvashatott a Kedves Olvasó: Minden EGY. Ha az egyes individumok szellemi lényalapjától eltekintenénk is, mint valamikor létezett struktúra minden és mindenki kitörölhetetlen nyomot hagy az egész Kozmosz állandóan változó és kavargó hullámterében, amely minden részecskéjének a valamikori létét örökösen őrzi. A emberi testben élő individuális lények gondolatai ugyanúgy a teljesség részei, hiszen gondolataik egy állandóan változó részecskekonstelláció dinamikus hologramjában keletkeztek, amely természetesen a határig is eljut anélkül, hogy repülése során veszítene információtartalmának értékéből. Ezt a tudást a Föld is megőrzi, és a Föld is elképzelhető mint egy nagyobb információs halmazegység, sőt úgy is mint egy számunkra felfoghatatlanul nagy élőlény. (Manu, Gaia) Mit jelent mindez?! Azt, hogy az Univerzum mindentudása ITT van a fejünkben. Az Önében is! Az a kérdés, hogy valaki meg tudja-e tenni a belső utakat, van-e kitartása és szorgalma. Mert az út nehéz. ***

»38.« Amikor Isten a szellemi világot a tulajdonságok szerint külső létbe vitte, akkor a belső a külsőben maradt; a külső teremtmény, de a belső szülő lény, és a világot ezért látjuk csak félig, mert a Paradicsomot (a belső világot), amely Ádám ártatlanságában a külső Földdel együtt zöldült, elvesztettük.

A részecskék megszületésével az addigi teljesen transzcendens téridő egy új minőséggel gyarapodott, amely azonban zárkózott egysége/ke/t alkot, a kíváncsi szemek elől eltakarva az amúgy is nehezen megtapasztalható lényegi rendszert, Ádám Paradicsomát. Itt olvashatjuk a lényeget, hogy az egész részecskét egy belső szülő lény generálja állandóan. Föld=részecske (anyag). Külső teremtmény= részecskefelszín. Belső világ alatt a részecske belseje, de a jövőtér is érthető. ***

»39.« Meg kell még értenünk azt is, hogy a teremtés hét napja és neve ebből a hét alakból származik, azaz mind a hét abból az egyetlenből, amely a Misztérium Magnum mozgásának kezdete volt. A hetedik pedig a pihenőnap, amelyben a hat tulajdonság működő élete megpihen: ez a lét temperatúrája, ahol az isteni erők hatékony élete nyugszik. Isten azért parancsol e napra nyugvást, mert ez Isten valódi képe, amelyben Isten öröktől fogva egy örök létbe képezte magát; ha pedig látni szeretnénk, úgy ő Krisztus, az Ádámban teremtett igaz ember, aki elbukott és a hat munkanapon a tudással a nyugtalanságba lépett, s fölébresztette és feltárta a sötét világot. Isten ezt - Jézus nevében - az emberben legmagasabb szeretet-tincturájával ismét átfestette és a nyugalom örök szombatjába bevezette.

A teremtés hét napja 6375,5 év. A Földteke sugara. Ádám-ciklusokban ennyi. 1000 év; ennyi volt kiszabva Ádámnak. Ez bizonyára belső periódus; mint mértékegység. Az alapforrás periódusa, mint etalon. A hét nap a hétfátyol tánc, amelyből a konkrétan csak 5 1/2 - 5 3/4 részecskeperiódus lehet. Ez a pusztulás-keletkezési hullám periódusa, ami a centrumból kifelé áramlik. A csodálatos az, hogy ez akkor is töretlenül fennmarad, amikor az elektron a részecske centrumát elhagyja. A keletkeztetést az elektron a nem-tér nem-időn keresztül továbbra is zavartalanul fenntartja, akkor is, ha a protonhoz tartozó elektront "elszállítottuk" a Föld másik oldalára! Ha pedig látni szeretnénk, úgy ő Krisztus az ÁDÁMBAN (is) megnyilvánult Isten, majd a részecske felszínétől kezdődik a nyugalom (vagyis a változatlanság) örök szombatja, a részecske a végtelenig táguló hullámtere, ami csak változtat, de változni már képtelen, hiszen az időforrásaitól már örökre elszakadt, a temperatúra az Atya és az Anya helyes arányú (és görbültségű zónája, amelyben a részecskék megmaradhatnak egyúttal az élet zónái is. Ez a hét nap valójában hihetetlenül rövid idő. 10^-24 secundum! körül van és 10²⁴ -szer előről kezdődik ez a mikrotörténelem minden másodperc alatt!! Krisztus (és az Antikrisztus) a részecskék pólusain "rendezkedő" forráselemek. Itt az áramlási struktúrák derékszögben elfordulnak. Léteik kardinális fontosságúak a tartós létbe való visszavezetésben, vagyis a Világegyetem általunk látott formáinak fennmaradásához. Ezek szemben mozgó férfi és női típusú időforrások. ***

»40.« Az örök és időbeli természetnek tehát ez a hét minősége van. Az örökkévalóság szerint szellemiek és egy fényes, kristályos, áttetsző lényhez hasonlíthatóak; de a külső teremtett világ szerint a gonosz és jó viszálya a végig tart, hogy a belső szellemi erők a viszálykodó tudás által a teremtményi formákba és születésekbe lépjenek, hogy az Isteni bölcsesség a formák csodájában, különféle életekben nyilvánvaló legyen. A temperatúrában, az egyetlen Istenben teremtmény nem születhetett, de az egyetlen akarat tudásának kilépésében, ahol Isten részekre oszlik, létrejöhetett teremtmény, mint a megformált szó képe.

Az állandóan alkotó természet kétféle megnyilvánulásban keletkezik. -Itt kicsit félelmetes magaslatra vezetnek minket!- 1. Energia. Ez szellemi, vagyis nem megfogható, hiszen téridő tulajdonságú hullámforrás. (Tér és fény) 2. Részecske. Fényes felületű, áttetsző "kristályos" valami. A kristályos és áttetsző itt azt jelenti, hogy pontosan, rendszerben, a szimmetriarobbanás (Sal Nitri) fenomenájában keletkező, belüről folyamatosan "szülődő" valamivel állunk szemben, ami nem más, mint ellenkezően is csavarodó többszázezer időtér nagyon bonyolult, de kristályszerűen pontos rendszere. A megformált szó. Nem érdekes, hogy ez a Zoharban; kristályharmattal teli alakban már olvasható volt? Ez Istenben nem születhetett, hiszen ez alatt a pontszerű jelent értjük, ennek csak kilehelt (hátrahagyott) múltjában, a téridőben történhetett minden. Vagyis az egész hatalmas Univerzum a múlt furcsa játéka, amit a múltjának felemésztése tart működésben, ameddig el nem fogy. Az is kiderül, hogy az Anyában nem születhet anyag vagy fény és az is valószínű hogy itt nem is tud fennmaradni egyik sem. Az Anyában először a téridőnek kell létrejönnie. A végére jó kis csattanó. Ezzel felteszi a koronát a hallatlanul izgalmas leírásra. Lefesti a részecske fizikai kinézését is. Akinek erre füle van az hallja meg. Aki ezt érti... érti...***