»ELSŐ FEJEZET«

AVAGY

»AZ ISTENI LÉT ELSŐ PRINCÍPIUMA«

»1.« Mikor most Istenről akarunk szólni, arról, hogy mi ő és hol van, úgy kell beszélnünk róla, mint a lények lényéről. Mert belőle születtek, teremtettek és eredtek mindenek, és a dolgok első kezdete Istenben van. (...)

A mindenség létének első és elengedhetetlen feltétele maga a létezés ősoka. A nemlétezésből nem lehet létezést kialakítani, vagyis - amennyiben hiteles kozmológiát kívánunk felállítani magunknak - akkor elsőnek a létezés kezdeti okát kell kigondolnunk, a valódi ősokot, ami mindig is létezett. Olyan valamit, ami nem következménye semminek. Örök és változhatatlan. Ez az ősok nem lehet még energia, vagy anyagi valami sem, hanem még ezeknek is az ősoka. Nem részecskeszerű, főképpen nem tárgyszerű, hanem minden eddigi elgondolásunktól eltérő. A megnyilvánulatlan. Az omnipotens. A lét alapoka. Ez nem valami ember formájú alakzat, aki lebeg a tértelen semmiben, hanem egészen más. Amikor egyszer csak megnyilvánul magában szerveződik, amikor kiárad, magában árad ki, amikor potenssé lesz, csak saját létezési tartományában létezik. Nem a "semmiben" mert a semminek nincsenek tulajdonságai és nincs semmiféle paramétere. Létezése addig tart, ameddig topográfiája ezt meghatározza. Kívüle a létsemmi. Belsejében jön létre a teremtés, amihez elágazó rendszereket kell kialakítania magából, amelyben forrásának másolatai is csak ő maga lehet. Egy második, negyedik, nyolcadik, tizenhatodik elágazott idejű, de lényegében egyidejű forrás. Ezek a források már topográfiai okozatok, de gyakorlatilag pontos kópiái a kezdeti potensnek. Az ilyen Univerzum egydimenziós, elágazó szálakból áll, amely tény jól találkozik Kaluza-Klein string és szuperstring elméletével, amelyben az időt elágazó időszálakkal írták le (^), viszont szöges ellentétben van a ma népszerű Gamow-féle, vagy a S.Weinberg-féle ősrobbanási elmélettel is.(^) ***

»2.« A Gonoszt, melyet az első princípiumban értünk meg, nem nevezzük Istennek, és nem Isten, mert benne a bőszültség komor forrása van, melyről Istent haragvó, bősz, hév-Istennek nevezzük. A bőszültségben van az életnek és minden mozgékonyságnak eredete. Ha azonban a bőszültségnek e komor, szorongó forrását Isten fénye meggyújtja, akkor már nem bőszültség, hanem örömmé átváltoztatott szorongás.

Nagyon figyeljünk! Az első princípium egy pont. Minden "valaminek" a kezdete és forrása. Őspont. Időpont. Jelenpont. Ebből indul majd minden folyamat. Ez nem részecske!! Itt a Minkovski téridő időforrására lehet gondolni, csak ez az itt leírt valószínűleg oszcillál is. Nincs kétféle első princípium. A "gonoszt" ide kell visszavezetnünk. (Talán egy dologban azért eltérhet két pontszerű valami; relatív jobbra vagy balra forog ?) A bőszültség kifejezésnek mindenesetre valamiféle felgyorsult, bőszülten rohanó mozgást kell takarnia. (Az elnevezések rejtettek lesznek ugyan, de logikusak). A bőszültnek nevezett mozgás nélkül tehát nem jön létre semmi. A mozgékonyság alapfeltételként van azonosítva. Komor, mert még nincs fény, szorongó forrás, mivel egy eszményien kis helyről, egy pontból ered. Ez a jelenpont a fázisfordítási és kiindulási pont. Ezért szorongás, mert tágultabb valamiből egyre szűkülve áthalad az egyetlen értelmezhető valamin, a jelenponton. Ez a valami félelmetesen hasonlít S.Howking; Az idő rövid története c. (^) nagysikerű kozmológiai munkájában található időábrázoláshoz! A forrás képezi majd alapját a kialakuló új minőségnek; a TÉRIDŐnek. Ez az Univerzum talán egyetlen, és legnagyobb szerencséje és öröme, mert ez az "alapközeg" az összes további lépések záloga. ***

»3.« Ezt a világot mindenestől Isten teremtette, és nem készítette semmiféle más anyagból, mint önnön lényéből. Isten szellem, megfoghatatlan, nincs kezdete, sem vége, és magassága és mélysége határtalan. A szellem viszont nem tesz mást, mint fölemelkedik, örvénylik, mozog és önmagát folyvást szüli: s önmagának e szülésében a következő hármas alakja van: 1. keserű, 2. fanyar, 3. tüzes; ez a hármas alak mégsem első, második vagy harmadik, hanem mind a három csupán egy, és mindegyik szüli a másodikat és a harmadikat. Tehát a fanyarból és a keserűből születik a tűz, és a tűz bőszültsége keserűség vagy a fullánk maga; és a fanyarság az ösztöke, mindkettő atya, és a tűz csakis általuk születik, mert a szellem olyan akarat vagy érzékenység, mely létesül és önmagát ebben a létesülésben keresi, termékenyíti vagy szüli.

Mivel Istenből -Atyából- lesz később a tér, de ez a létezés geometriájából jön majd létre, itt az időgeometria kezdeti nehézségein kell átbukdácsolnunk. Az az időforrás, ami majd kiindulási alapul fog szolgálni, már régóta (vagy inkább végtelen idő óta) létezik. Egy pontszerű dimenzióforrás, ami az időben tartós létezése okán már hatalmas (végtelen) múltidőt generálhatott. Ezt a múltidőt Böhme úgy jellemzi, hogy feneketlen mélység, határtalanul nagy, nincs kezdete és vége sem. Várhatóan a jövő befelé - a jelenpont szorongásába - tartó világa is végtelen, ha időbeli kiterjedtségét vizsgáljuk. Szokatlan kifejezéseket kell itt használnunk, mert ekkor még valójában idő sincs és tér sem, ami kapaszkodókhoz szoktatott elménknek eléggé elképzelhetetlen állapot. Mindez egyenlőre csak az idő őse. A Tűz. A forrás forgása (keserűség) hozza létre a mozgást, ami a terjedésénél gyorsabb állapotba jutva negatív idővé lesz. Tűzzé. (Ez nem gyertyaláng vagy valamiféle tábortűz!! Ekkor még nincsen semmiféle anyagi dolog!!) A Tűz és Víz az idő ősállapotának minőségileg eltérő megjelenési formája. Ókori források egyéb helyeken is feneketlen mélységről írnak. Ez a valami önmagát szüli folyamatosan. Ami születik: a Fiú, a kiáradás. A DIMENZIÓ szó KIterjedést is jelent! A KI nem jelent kitüntetett irányt. Csakis GÖMBSZERŰ kiáradást jelenthet!! Akár ál egy forrás, akár halad. (Ez a VÍZ) Semmi köze nincs az újkori félreértelmezésekhez. Az Isten lelke nem a Föld tengerei felett lebegett. Az már egy nagyon komplex anyagvilág létét feltételezné!! Azért lebeghetett a Vizek felett, mert a forrás gyorsabb a Vizek időkiáradási terjedésénél. Vagyis itt a hév-Isten értelme, ami pontosan az a Tűzisten akit mi évezredek óta imádtunk. Ezért kiáltottak ki minket pogány tűzimádóknak ? Ez a fatális hülyeség diadala? Ezt csak azért mertem így feltételezni, mert a katolikus egyház víz és tűzkeresztsége (víz és tűzkeresztje) nyilvánvalóan ugyanazt a teremtési alapelvet hordozza, mint a mi ősi, hun eredetű jeleink, de honfoglalás kori keresztjeink is!! Vagyis sohasem voltunk pogányok. Lehet, hogy nem a római katolikus hit szerint éltünk, de ugyanarról az Istenről tanítottak a papjaink, táltosaink és sámánjaink. Az omnipotens topográfiailag egy végtelen jelet is jelentő lemniszkáta megforgatásával kialakuló forgástesttel, a potens (megnyilvánult) ennek komplex síkon való megkettőződésével érzékeltethető. Ez a minden kultúrában használt négy szirmú virág szimbólumban maradt ránk. Templomokban az oltár felett látható (pld; szegedi fogadalmi templom), vagy a miseasztal ilyen alakú LYUKaiban ismerhetünk rá. Ebből helyesen ötnek kell lennie. Elgondolkoztató, hogy egyetlen szavunk kezdődik LY-nal; a LYUK. Ez a szorongás pontja, az Univerzum legkisebb keresztmetszete. Ha az idő dimenziójában egy pont folyamatosan létezik, az egy önmagába visszatérő egydimenziós egyoldalú létfelszínt generál, vagyis folyamatosan szüli magát, de újra és újra visszajut a jelenbe, így csakis magából áll. Időfelszíne egyidejű, ekvitemporiális körökben (gyűrűkben) tágul és szűkül újra. Howking időábrázolásában ez egyértelműen felismerhető. Jól rajzolta le a Teremtőt, de ugyanígy volt ezzel Einstein vagy tanára Minkovszki is. Náluk sokkal pontosabb ábrázolásokhoz jutott el Viktor Vasarely, aki saját bevallása szerint sokáig kísérletezett az idő képi megjelenítésével. Megnyilvánulásával a potens oszcillálni kezd, aminek következtében virtuális szférákat kezd "látni", amelyek egy nem a jelenben lévő "szemlélőnek" egyre nőnek (VÍZ). Ilyent minden későbbi másolati forrása is kelt. Ez az a nagyon fontos eseményhorizont, ami kimaradt a későbbi időelméletekből, így a superstring (szupercipőfűző) elméletből is, pedig Minkovszki tanár úr már táguló időszférával igyekezett a negyedik térdimenziót bevezetni. Tanítványa Einstein is használta, csak tárgyszerű rakétákkal próbálta érzékeltetni és eseményekkel. A létezés eseményének a hírével. Ez egy fénysebességgel táguló gömb, ami Minkovszki alapötletének kiterjesztése. Azért nevezte el eseményhorizontnak, mert a létezés ezen kívül már nem tapasztalható meg. Ezt Einstein a rakéták létezési eseményére értette, de miért is ne lenne ez igaz egyetlen dimenzióforrásra is?!

Az őslétezőt Böhme tüzesnek nevezi, és így nem lehet kétségünk afelől, hogy a tachiont teszi a teremtés ősforrásának, hiszen a fullánk kifejezés kúpos dimenziószerkezetre utal. A fanyar összehúzó, vagyis negatív idő (miután gyorsabban rohan, mint ahogyan terjed a létezése eseményhorizontjánál, nem más, mint a saját jövőjében rohanó időforrás. A Vizek felett lebeg. Tűz. A Víz forrásának relatív mozgása - bőszültsége - az emanációs (múltterjedési) faktor alatti. 1 alatti. Pongyolán mondhatjuk ezt fénysebességnek is, de egyenlőre még fényünk sincs. egy szemernyi se! Ezzel Víz tulajdonsággal majd (nagyon logikusan!) mint Édes kulcsszóval találkozhatunk a későbbiekben. Ezt leginkább a fénysebességgel hozhatjuk párhuzamba. Ha ennél nagyobb relatív bőszültsége akkor negatív idejűvé lesz. Mint ahogyan Einstein is azt tanította, hogy ha egyáltalán átléphetné a képzeletbeli rakétája a fénysebességet, akkor abban "az órák visszafelé járnának"! A Tűznek Böhme három tulajdonságot is ad; keserű, fanyar, tüzes. Mit takarhatnak ezek a rejtjelek? Az negatívvá vált sajátidő geometriáját! Méghozzá egy tachionét! (Mivel TŰZ-ről beszél). Más forrásokkal összevetve - a Tűz a Víz "begerjesztett" relatív állapota - ami a VÍZ típusú forrásból keletkezik. (Purusa és Prakriti:ind.mitológia) A fanyar az negatív idő (tehát a terjedésénél (E) gyorsabban száguldó bősz tachion. A keserűt itt nem jellemzi, de később sebesen forgó kerékkel azonosítja, ami a fanyarságot összetöri, vagyis a haladó térforrás hátrahagyott múlt időterének csavarodottságát okozza. Ami tachion; az egyben tüzes is (tűz típusú időtér). A fullánk kifejezés a geometriai megjelenést (a kúposságot) takarja. Mindkettő Atya, hiszen ez az eredet, a hátrahagyott múltteret máshol Fiúként azonosítja, amit az Atya folyamatosan és örökkön örökké szül magából (az Anyában is). A későbbiekben kiderül, hogy ez a logikátlannak és mesésnek tűnő történet mit is takar valójában. Kiderül, hogy miként termékenyíti és szüli magát az Atyának nevezett jelenforrás. Ezt majd az Anyának nevezett másik időforrás közegének meghódítása teszi számára lehetővé. A három tulajdonság egymás következménye, tehát a forgás (csavarodás, spin) következménye a száguldás, a fanyarság, ami összehúz, ebből születik majd a rohanás is, amit a csavarodás és a jelenforráson való áthaladás hajt egyre előre, vagy amint Buddha mondta, a gyors elfordulások a harmadik dimenzióban. Ez együtt a TŰZ. (Rudra, Marut, vagy ahogyan az ősmagyarok hívták; öreg Isten idő!) Ezt főképpen a rendszer jelenforrást elhagyó részére kell értenünk, vagyis a múlt jelenből való dinamikus kiáradására. Mi a múlt felőli oldalán élünk az időforrásnak, így ezért a népmeséink is a teremtés oszcillációinak múltfelőli megnyilvánulásával, a teremtés első akciójával kezdődnek(!!!); "hol volt, hol nem volt, de amikor nem volt, akkor is csak volt valahol." Ennek időben magába visszakanyarodó és magába hatolt reciklikus változata lesz a szellem. (Lásd később; VÍZSZELLEM). /universus (latin); önmagába visszaforduló !/ ***

»4.« Mármost mindez emberi nyelven elmondhatatlan, és ésszel felfoghatatlan, mert Istennek nincs kezdete. Ám mégis úgy szeretnénk beszélni, mintha lenne kezdete, s ezzel megértetni, hogy mi van az első princípiumban, s megérteni a különbséget is az első és a második princípium között, amely Isten vagy szellem. Habár Istenben nincs különbség, az ember mégis kutatja a gonosz és a jó eredetét, tudni akarja, hogy mi van a harag és a szeretet első és eredendő FORRÁSÁBAN, mert mindkettő egy eredetből, egy ANYÁTÓL van, és mindkettő egy dolog. Így kell az embernek teremtményi módon beszélnie, mikor kezdetet tételez, azért, hogy megismeréshez segítse.

** Nehezen, de azért elmondható, de mi az hogy "emberi nyelven"? Nem földi emberek írták ?! Nem.

Isten (pontosabban a MINDENHATÓ, a téridő) kezdete is az időben van, és ez az idő végtelen, és mivel ő a jelenben van, amit mi nem is tapasztalhatunk meg (gondolják csak végig!) számára nincs is idő. Ő az idő (is). Az látszik, hogy az aki ezt a kozmogóniai tanítást küldte, talán Ő sem tudott megbirkózni az idő kezdetének a egyszerűsítő magyarázatával, mert úgy beszél, hogy tegyük fel, hogy ez most a kezdet, de valójában Ő sem tud dönteni, hogy volt-e kezdet, vagy sem? Azt is mondja, hogy a tér kortalan, mindig volt, de ha valamikor keletkezett, akkor így kellett keletkeznie? Én úgy érzem, hogy a jelenforrás szaporodása is megérthető, és ennek is volt - kellett hogy legyen - valamiféle logikai oka. Valami ezt is létrehozta. Ez volt a valódi (anyag és energia nélküli!) ősrobbanás. A kiindulási szinguláris dimenzióforrás "n" egyenrangú elemre való szétrobbanása. (Lásd a matematikában a bifurkáció jelenségét). De figyeljünk csak! A gonosz és a jó, a harag és a szeretet egy Anyától van. ANYÁTÓL. Mikor az Atyának nevezett forrás az Anyának nevezett forrásidőbe lép, jobbra és balra perdülő időterekre hasad fel (az Anya egy (másik) kettős törésű negatív időrendszer határán és hatására). A két valami (Tűz és Víz lényegében egy valami kétféle megjelenési formája!) Itt - az Anya időrendszerének a határát átlépve, az egymást realizáló hatás következtében - egy Atya forrásból kettővé lesz, ami valójában ugyanaz a forrás, csak a kettősidőben kétfelé osztódott. Ami a tér megteremtésének útján halad, az az Atya, amíg az "alkalmatlan" másik rossz felé fordul, (és rossz relatív sebességgel) az a Gonosz. Ezért lát vissza az Atya sajátidejének a mélyére az ördög! (... és mégis ki van zárva a második princípiumból) Az Atya típusú princípiumból kirohan, és egy "másmilyen" második princípiumot hagy hátra az Anyában. A Atya és ördög források örökre az Anya időterében is marad(hat)nak, többnyire nem hagyják el azt. Femtoszekundumokkal később, amikor ebből a találkozásból megszületik az Univerzum tere, az Isten hármas princípiuma, majd az is ezen az Anyának nevezett forrásidőn belül fog maradni. Csak így jöhet létre, és csak így maradhat fenn. A jó és a rossz egy Anyától van (hiszen egy relatív forrásidő múltjai, egyazon Anya okozza, váltja ki a létrejöttüket).

"Teljes amaz, és teljes ez. Teljesből teljes árad ki. Teljesből teljeset vesz el, és a teljes teljes marad. Béke,Béke,Béke."

Isa upanisad; ford;Vekerdi József.***

»5.« Nem mondhatja hát az ember, hogy Istenben tűz, keserűség vagy fanyarság van, még kevésbé, hogy levegő, víz vagy föld; egyedül az ember látja ilyennek. Azt sem mondhatja, hogy Istenben halál van vagy pokoli tűz, vagy szomorúság; egyedül az ember tudja ilyennek. Mert Isten nem ördögöket csinált magából, hanem angyalokat, hogy örömében, öröméért éljen. De az ember látja, hogy ördögök lettek, méghozzá Istennek ellenségeivé váltak. Ily módon kutatnia kell az okok forrását, hogy mi a gonoszság ősanyaga, ami azonos mind Istenben, mind a teremtményben. Mert az eredetben minden egy, Istenből való, lényéből készített, lényének egységes, személyének hármas mivolta szerint.

A jelenforrás egy lyuk a jövő és a múlt között, (egy nagyon fontos lyuk, de nem több) és így nincsen benne semmiféle tulajdonság azokból, amelyeket az ember beleképzel. Az angyal nevű (másolati) időforrások olyanok mint az atya; az ördög, a gonosz, rossz és a női típusúnak nevezettek pedig ellenkezően csavarodottak, de szintén ugyanolyanok. Teljesek a létezésben és a léteztetésben. Senkit se sodorjanak el a beidegzései a sokszor hallott és mellékgondolatokat ébresztő szavak: gonosz, ördög, női stb. Ezek valódi jelentése egészen mást takart, mint a mumusmesék kénköves hősei!! Ez a SulPhur félreértéséből eredt. Még szó lesz róla! Ha valaki ehhez mégis ragaszkodik, azt is gondolkodóba ejtheti az, hogy az idők végén a Sátán Isten asztalához fog ülni. Békében. (Megtalálható a Bibliában.). Vagyis az idők végén lejár a gonoszkodás mandátuma... Ekkor újra minden visszakerül a kiindulási pontba. Big Crash. A teremtmény az "ember". Vagyis az anyagi részecskék (Föld, sár, félspínűek) eredete szintén transzcendens, csupán időstruktúrák keltik és működtetik őket. Azt is mondhatjuk, hogy az anyag gravitációs hullámokból áll és tachionokból keletkezik, lényegében az első - az OK forrás időelágazásaiból. ***

»6.« Lásd, kiváltképpen három dolog van az eredetben, melyből minden dolog, szellem és élet, tevékenység és a felfoghatóság lett; úgymint: Sul-Phur, Mer-Cu-Ri-Us, és Sal. Most majd azt mondod, hogy e három a természetben és nem Istenben van. Igen, így igaz, de a természet alapja Istenben van, s értsd ezt az Atya első princípiuma szerint, mert Isten haragvó, tüzes Istennek is nevezi magát. Ne gondold úgy, hogy Isten haragra gerjed önmagában, ellenkezőleg: a teremtmény tűzre lobbanó szellemében. Isten első princípiumának a belsejében mindenütt éget, és a teremtmény szelleme szenvedi a kínt, nem Isten.

Itt új fogalmak lépnek be. A dolgok alapvető eredete a már ismert első princípiumból (a jelenpontból) "kilehelt" Fiúban találhatók, vagyis minden ebből fog "felépülni". Mi a Sul-Phur, a Mer-Cu-Ri-Us és a Sal? A szavak latinul is értelmesek. A Sulphur (latin:kén) a kénre való fordítási megoldást sugalmazza. A fordító néhány helyen kénszellemnek is fordította. Az első és a második princípiumot takarja (az Atyát és a Fiút együtt), a jelenpontot és a kilehelt, kiárasztott múltidőteret. Sulphur - VILLÁM értelemben is használt latinul, ami a villámgyorsan száguldó dimenzióforrásra igen találó. A kémiai kénként való értelmezése biztosan téves. A Mercurius (latin:higany)(tömeg, gravitáció, NEHÉZkedés) az OKforrás kialakulási eseményvonali görbületét, kezdeti spiraculumot, majd a hatszirmú teret jelenti. Ezek szerint a téridőkvantumnak is van tömege, ami teljesen logikus is, hiszen egy körpályán száguldó tachion csakis görbült teret kelthet magából. Spirális metszetűt! Ezt az örvény, a körberohanó Fiú sok helyen megtalálható pontosítása egyértelművé teszi. (spiraculum; latin; lélekzetvételre való nyílás, szelelő lyuk) (A "szentlélek" eredeti neve;Szent szellet!!) Az ilyen görbült, rétegezett téridő viszont egyértelműen tömeget is jelent. Ez nem elgörbül (!), hanem görbültre keletkezik! A Sal - a SÓ az összehúzást, összehúzódást takarja. (lat;só, de éleseszűséget, értelmet is jelent!) A FORRÁS ÉRTELMÉT!! (ESZERINT; Az Univerzum minden létező forráspontja él és gondolkodik?!) Ezt majd a teremtmény szellemében (a részecskék transzcendens mikrostruktúrájában), az "emberben" Sal Nitrinek is fogja nevezni Böhme próféta. Ez a robbanásszerű tágulást, és rohamosan szaporodó (bifurkálódó) forráspontpopulációt fogja jelenteni. (Sal Nitri= Gondolj a nitrátsóra, (salétromsó) ami a puskaporban van!)

Böhme ezeket a szavakat korrektül részekre is bontja, és ezzel rajta keresztül mestere jelzi, hogy ezek mozaikszavak: mint az ENSZ. ***

»7.« A Sulphur, Mercurius és Sal értelme teremtményi módon beszél. A Sul lélek vagy kinyíló szellem, avagy Isten hasonlata. A Phur príma matéria, melyből a szellem született, rendkívüli fanyarság. A Mercuriusnak önmagában négyes alakja van, úgymint: fanyar, keserű, tűz, víz. A Sal az előző négytől született gyermek, fanyar, szigorú és a felfoghatóság oka.

Sul a kúpos idő kiáradása, Phur maga a forrás. Ebből alakul majd ki a MerCuRiUs. (A higany latin neve, itt a tömeget, tömegvonzást jellemzik vele. Ez egy ciklikus pályára állt tachion, amely a visszafordulás miatt belelép a sajátidejébe és itt (Sal) szimmetria-robbanásának első aktusát tapasztalja meg a saját múltjában. Kiterjedése Víz típusú eseményhorizontot szül oszcillációs -fénysebességgel táguló- időszféráiból. A Mercurius Tűz típusú centrális rendszerű, és ez Víz típusú TERET kelt (ez csak az emanációval - fénysebességgel, Víz típus - terjed. Ezért az fanyar (negatív idő), keserű (csavarodott), Tűz (száguldó) és Víz (édes) (szétterjedő). A speciálisan létrejött különleges önfenntartó időgeometriai helyzet pozitív idejű tér születését és fennmaradását okozza, és ez egyben a szimmetriarendszer létrejöttének, a Salnak is az oka. Ez a TÉRIDŐ és az ENERGIA és ezzel a fény primer formációja. A zsidó-keresztény misztikában a sekhina, a rejtett fény, a genezis első állomása, a "rajzpapír", amin a csodálatos mű majd meg fog születni. Az első együtt maradó valami az eddigi "semmiben", hiszen a forrás emberi szemmel olyan kicsi, hogy számunkra fizikailag megismerhetetlen. ***

»8.« Mármost értsd helyesen tanításomat! Fanyarság, keserűség, tűz az első princípium szerinti eredetben vannak, melyben a vízfolyás megnyílik, s mely alapján Istent ne Istennek, hanem bőszültségnek, haragnak, komor forrásnak nevezzétek, melyből a rossz, a kín, a rettenet és az égés erednek.

Erről már olvastunk, ott; "rossz, gonosz, ördög". Mondjuk azt, hogy IS. Egy kicsit középkori tévelygés is (égés), de azért ez is igaz, hiszen a tűz éget. (persze ennek a Tűznek, Víznek, (később Levegőnek és Földnek) a világon semmi köze a szavak mai jelentéstartalmához! Ebben a filozófusok, kozmológusok, de a misztikusok is egyöntetűen tévednek!! Ezek hasonlatok és kulcsszavak!) A vízfolyás megnyílik kijelentés azt sugallja, hogy a dimenzió (idő) forrás is született egyszer, pontosabban a megnyilvánulatlanból megnyilvánult lett. Előbuzgó forrássá lett. Gyanús, hogy itt a jövőoldalról írnak. Itt a dolgok nem kifelé, hanem befelé, a szorongó, komor, sötét forráspontba tartanak. Itt minden jön. Befelé jön. Itt van a hol lesz, hol nem lesz...***

»9.« Így van ahogy mondottuk. A fanyarság a príma matéria, szigorú, egészen komor összehúzódás, vagyis Sal. A szigorú vonzásban keletkezik a keserűség, mert a szigorú vonzásban élesedik a szellem teljességgel szorongóvá. Vedd példának az embert: úgy lobban haragra, hogy szellemét egészen magába vonja, amitől keserű remegés fogja el, és ha nem áll ellen, és nem csillapodik, akkor a harag tüze benne lángra lobban, és a gonoszságban ég; majd szellemében és kedélyében csakhamar mindenütt egy bosszúálló szubsztancia és lény születik.

A prima matéria természetesen még nem anyag, ez kiindulási valami; princípium. Ez a valami csak az idő geometriájában bír kiterjedéssel és tulajdonságokkal. A Sal erő összehúzódásra bírja, a forráspontba kényszeríti az időrendszer topográfiáját, amely pontot szorongásnak hívják. A jelenpontok kicsik, fénytelenek, és valójában ennél kisebbre már nem is lehet "összehúzódni". Itt azt írja Böhme, hogy a keserűség a szigorú vonzásban keletkezik. Topográfiai törvények következménye. A szigorú vonzás egyértelműen jelzi, hogy itt fordított, beJÖVŐ rendszeridőről ír. Az emberről hozott példa nem eléggé világos. Talán arra utal, hogy bizonyos paraméterek esetén olyan furcsa remegés áll be a jelenpontban, amelynek során a szokványostól eltérő "antienergia" vagy talán antianyag is születhet. Az antienergia alatt persze nem valami negatív energiát, hanem ellenkező csavarodottságú teret, talán egy parallel Univerzumot kell érteni!? ***

»10.« Nos hát, az eredetben a természet is hasonlóan születik. De érthetőbben kell beszélnünk. Nézd, mi a Mercurius? Fanyarság, keserűség, tűz és Sulphuros víz, a legrettenetesebb lét. Azonban nem szabad itt anyagra, vagy megfogható dologra gondolnod, hanem az őstermészet forrására és összes szellemére. A magába vonódó fanyarság az első lét, s minthogy kemény és hideg erő, a szellem csupa fullánk és Él. A fullánk és az Él a vonzást nem tűri, hanem megmozdul és védekezik, ellenakarat támad, a fanyarság ellensége; és ebből a megmozdulásból lesz az első mozgékonyság, a harmadik alak.

Az anyagi részecskék, a megfogható világ is hasonló alapelveken születik majd, és itt ugyan görbült időrendszerek születnek éppen, amelyeknek már jól érzékelhető tömege van, mint a Higanynak, de ez a valami mégis más, hiszen ez nem anyagi. Így működnek a fénysebességnél gyorsabban száguldó tachionok, így hasadnak fel a szupersztringek, a Káosz őselemei, TŰZ és VÍZ. Ekkor még nincsen téridő (LEVEGŐ), fény, anyag meg még úgyse! Egyenlőre örüljünk annak, hogy már megszületett a mozgás, ami ráadásul alak is, vagyis az időnek van alakja, ami persze anyag nélküli forma, időtopográfiai varázslat. A téridő nem görbül el, hanem görbültre születik!! Élből. (ÉL; héber=van, ÉLI=vanocska, létezőcske. Jézus a kereszten ezt mondta; Éli, Éli, miért hagytál el engem?! Él a Kaballában (ősi zsidó tanítás) is megtalálható istennév. A magyarok hatezer éve őt tisztelik Atyaként. A legfelső szféra régióiban a szeretet, az erő, és a ravaszság tulajdonságait, pozícióit hordozza. Ez a szféra 6+1 tagú, vagyis hat + 1 egzisztenciát, létezőt hordoz. Ez Isten 6+1 aspektusa. Ez igen pontos logikai egyezés a később kialakuló szeránnal, a Mindenhatóval. Ez nem valami politeizmus, sokistenhit, hanem a forrás primer megosztódásait jelenti, amely mind-mind ugyanannak a forrásnak sajátidőben kialakult másolati forrása. Mind - egy. ***

»11.« A fanyarság most egyre keményebben vonz magába, tehát kemény és szigorú lesz, a legkeményebb kőhöz hasonlóan kemény ERŐ, melyet a keserűség, vagyis a fanyarság fullánkja nem tűr, és itt támad benne a SulPhur-szellemhez hasonló nagy szorongás; és a keserűség fullánkja úgy csíp, oly keményen dörzsölődik, hogy a szorongásban álnok villám támad, amely borzalmasan kicsap, és a fanyarságot széttöri. De nem lel nyugalmat, ezért mind vadabb lesz, olyan, mint egy szorongó borzalmas kerék, mely az álnok villámmal együtt merő értelmetlenségként forog, és e villám tűzfullánkká változik, mely mégsem égő tűz, hanem csak mint a kőbe zárt tűz.

Ez az a pillanat amikor az Anya belsejébe rohant Atya az Anya (női Teremtő) hatására kettéhasad és az egyik ágán visszafordul a saját előzőleg kiáradt múltja felé. Ez az ág egyidejű marad a másik - tovább gyorsuló és tovarohanó - ágávalis, de a kettős törési faktorú időben mégis kettős létezőként kezd viselkedni. Mindkettő a forráspontból szüli a Fiát. Állandóan, folyamatosan, újra és újra. Ezek ritmikusan szerteáradó időszférák. Amikor a visszafordult ág belerohan a saját múltjába is; ott megjelenik előtte a múltja által feléje szállított múltbeli képe, ahol újra tűzzé (csavarodott, őrjöngve perdülő TŰZFULLÁNKká lesz. Itt a szöveg világosan utal arra, hogy ez a TŰZ nem az a tűz, amire az avatatlan megfejtők eddig gondoltak az ókori filozófiából és az ezotériából ismert őselemekkel kapcsolatban. (Ezért is írtam következetesen nagy kezdőbetűvel!) Az álnok kulcsszóra máshol nem emlékszem, itt gondolom az ellentettséget (jövő-múlt, vagy női-férfi,- és +) akarja reprezentálni. A múltjában látott virtuális létező ő maga - egy előbbi pillanatban. Ezt erősíti az is, hogy ellenállhatatlanul kicsap, kitör a semmiből. Az is fontos, hogy együtt forog a tűzvillámmal (SulPhur), ami ennek a kiáradó résznek a csavarodott topográfiájú alakzatára való egyenes utalás. A csavarodás és forgás eredete amúgy is mostohagyerek a filozófiánkban. Itt bizony nem tudjuk megmagyarázni az egész világegyetem egyirányba forgó részecskéinek hihetetlen forgásmennyiségét... Talán jobb lenne egy ilyen itt ajánlgatott spinortérrel? Ez bizony minden olyan paraméterrel rendelkezik, amire a fizikánk olyan régen áhítozik. ***

»12.« Minthogy itt nincs nyugalom és a forgó kerék a gyors gondolathoz hasonlóan száguld, mert a fullánk oly sebesen ösztökéli: ezért a fullánk keményen lángra lobban, hogy a fanyarságból és keserűségből született villám rettenetesen ég, és iszonyatos tűzhöz hasonlóan fellángol, amitől az egész prima materia megrémül, és lehanyatlik, halott és legyőzött lesz, szigorú vonzása megszűnik, szétterül és gyengévé változik. Mert a tűzvillám lett az uralkodó, és a prima materia, mely az eredetben fanyar és szigorú volt, most elhalt és ájult, és a tűzvillám erejét immár tőle szerzi; mivel ez az ő anyja. És a keserűség a fanyarságból és a fanyarsággal a villámban kinyílik, és meggyújtja a villámot, mert a villámnak vagy tűznek atyja. A forgó kerék mostmár a tűzvillámban áll, és a fanyarság legyőzött és alélt marad. Ez most a vízszellem, és a fanyarság egészen lágy, leheletszerű, szorongásában legyőzött prima materiája immár egyezségre lép a SulPhur-szellemmel, és a fullánk benne reszket, és e villámban kiszárad és megÉlesedik. De mert a villámban túlontúl is kiszárad egyre borzalmasabb és tüzesebb lesz, a fanyarság pedig egyre legyőzöttebb, és a vízszellem folyvást hatalmasabb. Így újra és újra felfrissül a vízszellemben, és mind több prima matériát visz a tűzvillámnak, ami ettől még fájdalmasabban kigyullad, mert ekként hasonlíthatod a villám és a tűzszellem fáját.

Itt a téridő születéséhez vezető folyamat jelentős fázisába értünk. A leírás nagy pontossággal igyekszik elmondani nekünk, hogy milyen időgeometriai alakzatok alakulnak ki a folyamat során. A sajátmagába visszarohanó, visszaforduló tachion lényegében egy helyben, hihetetlenül kis íven fordul vissza, ami a rohanás mellett egy női tipusú, VÍZ tipusú kiáradást eredményez. Ez számítógépes modellel igazolást nyert, hiszen bármilyen gyorsan is rohan körbe-körbe egy forrás, a centrumot csak kiáradási sebességgel (fénysebességgel?) hagyják el a tér spirális metszetet adó térrétegei. Együttmaradó fenomén születik: a VÍZSZELLEM. A téridő. Ez az, ami az eddigi továbbszáguldások helyett egy új dolgot - egy valóban új qualitást - kezd kialakítani; a helyben maradást, az első valódi HELYet. A fanyarság a tűzvillámban áll - vagyis tachion a tachionban. Újra és újra magába fordul, újra és újra felfrissül. A múltja szállítja neki a TÁPLÁLÉKOT, pontosabban az új és új időteret. Ez más ősi kozmológiákban ELEDEL néven is ismert. Ez az időkígyó, Uroborosz, Kálanága, ami magát eszi állandóan és ezért marad fenn. Ez nem valami perverz önzabáló vizisikló, hanem időszerkezet. Lényegében ekkortól beszélhetünk térről, vagy téridőről, vagy időről, amelyek homogén valamik, vagyis nincs külön tér és külön idődimenzió. Ekkortól beszélhetünk egyáltalán energiáról. Ez a jelenség maga az energia. Ez a Káoszban kialakuló első fénykvantum. Ezek a visszaforduló (idővisszacsatolt) időstruktúrák valóban a saját múltjukat "eszik". ***

»13.« Most pedig a MerCuRiUs -t értsd meg helyesen. A Mer szó először szigorú fanyarság, a nyelvnek e szava fanyarságtól csikorog, és így megérted, hogy a keserű fullánk benne van. A Mer fanyar és RESZKETŐ, és minden egyes SZÓ az ő cselekvő vagy szenvedő erejétől formálódik. A Cu szót, mint a fullánk dörzsölődését vagy nyugtalanságát érted meg, mely a fanyarsággal nem tud megbékélni, hanem felszáll és felemelkedik; mert e szótag erővel a szívtől a szájig nyomul: így lendületet kap a szívtől, viszont csakhamar megragadja a Ri szótag is, és az egész értelmes szótaggá változik át, ezért a keserű, fullánkos kereket jelenti a születésben, amely oly sebesen szorong és forog, mint a gondolat. Az Us szótag a sebes tűzvillám, tőle a prima materia a fanyarság és a keserűség közötti gyors forgásban, a sebes keréken meggyullad. Az ember voltaképpen itt érti meg, hogy miként rémül meg a fanyarság, és az erő e szóban ismét visszasüllyed a szívbe, és ájult lesz, egészen szétszórt. De a fullánk a forgó kerékkel a villámban marad, és a fogakon át kicsap a szájba, ahol a szellem lobogó tűzhöz hasonlóan sistereg, majd ismét megerősödik a Szóban.

Jacob Böhme először elmondja a Mercurius szó titkát, azt, hogy hogyan is okoskodták ki a szóösszetételt. Itt jól érzékelhető, hogy ez is olyan összetett betűszó mint a SulPhur. Igazából így lehet értelmezhetően leírni; MerCuRiUs, mivel négy dolgot is takar. Ezért nem szabad kénnek vagy higanynak lefordítani ezeket a szavakat. A Mer vagy Mar több ókori nyelven, (így sumerül is) Istent jelentett, lásd a sumérok Teremtőjét Marduk (Mar-duku) Istent, aki népe között testben is élt. Sába fia volt, akit csak a földiek hívtak így, mert igazi neve; Elümánöi Bilkísz volt. Egy másik Univerzumból jött a Földre, hogy az embereknek városokat építsen. A fiú apja Ré volt, a Napisten. Később Salamonnak tulajdonították, aki udvarolt Bilkísznek. Ő sem földi volt. Testmagasságuk 6-7 méter lehetett. Ezt "Sába" sírjának későbbi feltörése - és riadt visszafalazása - igazolta is! Itt érdekes módon magát a rezgő forrást (az Atyát) jelölik Mer a szóval. A MAR-AD szavunk is így nyer értelmet, amely egyúttal helybenmaradót is jelent a tovahaladóval szemben. A téridő születése során a keserűség is forog (csavarodik) és az egész keletkező rendszer is egy bonyolult és speciális, dinamikus geometriában jellemezhetően születik. Az US rovásírásunkban is fennmaradt és női jelleget jelent (már az alakjával is), amit a Mária-kultusz mandorlája szintén megőrzött. Ez az Anyában keletkező teremtésre alkalmas időtartomány lencse alakú megjelenésére is utal. Ebben szokták Isten anyját megjeleníteni, de a koronázási palástunkon Jézust is ilyen alakzatban találjuk, ami a nőin belüli férfi princípiumra való egészen nyilvánvaló utalás. (Lásd; budapesti Mátyás templom /koronázási templom/ oltárát a várban.) A SZÓ fontos kulcsszó. Az ókori és az ókori ihletettségű kozmogóniák nagyon helyesen hasonlítják a gravitációs hullámokat a hanghoz, hiszen a források tere következményszerűen longitudinális modulációt idéznek elő a többi forrásoknál. Ezért nevezik ezt a térréteg hullámot Hangnak, Zengésnek, vagy Szónak, Beszédnek, Igének. Ezek modulálatlan (hathangú síp) vagy modulált reprezentációjuk kulcsszavait rejti. Tehát az üzenet szerzői ismerték az Univerzum mindent átható információs terét, és annak információátadási és terjedési rendszerét; a morphogenetikai (formaszülő) teret (!). R.Sheldrake (^) fedezte fel és bizonyította újra a mai korunk számára. Ez nem más, mint a beszélő fény krónikája. Ami a rendszerből keletkezik az az energia, a rétegezett kinetikus tér. A rejtett fény. ***

»14.« E négy alak található tehát a természet eredetében, amelyből a mozgékonyság, valamint a teremtmények magjában levő élet is származik; ám nem megfoghatóságként lakozik az eredetben, hanem erőként és szellemként. Mert mérges, ellentétes lét, s szükségszerűen ilyen, hiszen egyébként nem lenne mozgékonyság, hanem minden merő semmi volna; ezért a haragforrás a természet első eredete.

A megszületett tér lehetővé teszi majd a teremtés folyamatát. Víz és Tűz jellegét egyaránt hordozza, de ez már az új qualitás; a LEVEGŐ! Ez természetesen teljesen mást jelent, mint az ismert nitrogénből és oxigénből álló gázkeverék!! Ez egy körberohanó Tűz(ek) keltette, de Víz típusúan táguló spirálgömb, vagy kúptoroid, amit egyszerűen egy csiga házához hasonlíthatunk magunkban. Egy fénysebességgel táguló csigaházhoz!! Az emberi léleknek is van egy ilyen dinamikus keltője, egy hasonló elven működő parányi térforrása. Oktaéderes jellegű forrásrendszere van. Ezért hasonlítják lépten nyomon a tiszta gyémánthoz. A teremtmények esetében itt részecskék és a lelkek "életéről" és centrumáról van szó, amit ez az egyedüli és a térben már soha ki nem alakuló különleges geometriájú tér tud csak életben tartani. A dolog különleges pikantériáját az adja, hogy a lélek (emberi, állati és növényi) szintén egyfajta részecskének mondható dolog. Annak ellenére, hogy akár szabad szemmel is megfigyelhető (1-0.5mikron nagyságú, nem fedezte fel a tudomány. A teret erőnek, szellemnek nevezi. Igen, hiszen ez az energiaterek első, speciális példánya. Azt mondja, hogy e nélkül az unikális tér (és annak dinamizmusa) nélkül minden semmi lenne. Ez azt is jelenti, hogy enélkül az univerzális evolúció megrekedt volna a kezdeti transzcendentális szinten. Az anyagi részecskék létrejöttéhez és fennmaradásához csak az ötről a hatra sohasem jutó, de folyamatosan újrakeletkező 5+1 jelenforrást tartalmazó (a második fejezetben tovább pontosított) térforrás kvantum alkalmas, miután csak ez generál a további lépesek megtételére alkalmas szimmetriarendszert. Kiterjesztett erősség a Káoszban; olvashatjuk a Szentírásban. Vagyis a téridő Ezékiel kereke, az energia, ami hullámtermészetű, a természet teljesen transzcendens alapja. Ezért halad egyszerre mindenfelé; mert expandál, felfúvódik, KI-terjed. ***

»15.« A Mercuriust e helyen éppenséggel nem a harmadik, a teremtett világ princípiumában értem, hanem a patikában használatos higanyra gondolok, jóllehet ilyen erővel és léttel is rendelkezik; hanem a lények lénye eredetének első princípiumáról, Istenről és a kezdettelen örök természetről beszélek, melyből e világ természete született. Természetesen az első két princípium eredetében nincs szétválás, csakis a végső és a harmadik princípiumban. A csillagok és az elemek birodalma az első princípiumból született a szó és Isten szelleme által, az örök Atyától, a szent égből.

Azt mondja, hogy a szétválás a harmadik és az utolsó princípium privilégiuma. A mondat elején az igazi anyagról írja, hogy az is kelt hasonló erőt és létet, de ő itt nem elsősorban erről beszél. A téridő görbültre keletkezik, mert táguló spirálgömb (Ezékiél; kerék, ami minden irányban halad egyszerre!) vagyis a téridőnek tényleg van tömegvonzása, bár annak ami előidézi a fenomént; nincsen tömege. Ez vonzó, taszító és forgató térrétegeket (Fanyar/keserű (vonzó) esszenciális rétegeket, és édes (taszító) szeparátorokat (ezeket olajnak(!) is nevezték. Innen eredhet az olajra lépni kifejezésünk? Ehhez viszont térugrásokkal közlekedő űrhajók illenének... Minden az első princípiumból ered és a teremtés folyamatos. Folyamatos mind a két értelmében. A részecskék és az energia állandóan keletkeznek az Univerzumban, és a keletkezésük a létrejöttükkel nem fejeződik be, hanem egy roppant bonyolult transzcendens belső világ generálja őket folyamatosan. Úgy is mondhatjuk, hogy belülről kifelé áramlanak időstruktúráik, és állandóan a keletkezés állapotában maradnak. Ehhez a keletkezéshez a hat+1 forráshelyű tér ad kizárólagos alapot. Minden EBBŐL és EBBEN született, úgy is mondhatjuk; EBBŐL ÁLL, hiszen a kezdeti forrás elágazó időrendszereinek forrásai egyre szaporodva új és új anyagot és energiát hoznak létre, amelyek - mivel a téridő függvényei - tartósak, de el is bomolhatnak egy téranomália (térhiány) következtében. Ez szószerint azt jelenti, hogy az anyagmegmaradás és az energiamegmaradás megdönthetetlennek hirdetett dogmái; csak nagyon korlátosan érvényesek! ***