»HARMADIK FEJEZET«

»AZ ÖRÖK TERMÉSZET VÉGTELENÜL ÉS MEGSZÁMLÁLHATATLANUL«

»SOKRÉTŰ«

»KIBOMLÁSA VAGY SZÜLETÉSE«

Itt a címben van elrejtve egy lényeges információ! Azt mondja, hogy megszámlálhatatlanul sokrétű kibomlás, vagy születés. Ez kétféle módon is értelmes. A tér és a tér rétegezettségének értelmében, vagyis olyan mint a leveles rétestészta, vagy inkább a vöröshagyma rétegezettsége hagyma-hártya-hagyma-hártya, és úgy is értelmezhető, hogy az Univerzum "n" dimenziós rendszer. Így nagyon helyes is, hiszen minden pontja "n" térréteg hatására szitál, de így értelmezni nem lehet, hiszen akkor minden pontjára az egész Univerzum összállapotfüggvényét kellene felírnunk, ami nemcsak minden atomot és azok minden elmozdulását, de a szubatomi világokat, és a longitudinális éterinformációt is le kellene írnunk, ezért az értelmezését kétszer 3*(6*4)+2=66 dimenziós interpretációval kísérelhetjük meg. Ez a minimális dimenziószám a teljesen anyag és energiamentes világegyetem leírására. (Ez logikailag is adódik majd az értelmezés során). 66 Jézus Krisztus száma. ***

»1.« Olvasó, értsd helyesen írásomat! Nincs hatalmunkban Isten születéséről beszélni, mert ennek öröktől fogva nem volt soha kezdete; egyedül Istenről, a mi Atyánkról vagyunk képesek beszélni; arról, hogy mi ő és miként van, és miképpen van az örök szülés.

Böhme tehát azt mondja, hogy (tanítómesterei és) ő sem tudtak a végtelen idő kérdése felett napirendre térni, de tételezzük fel mintha a tér születéséről beszélnénk, akkor pedig az logikailag csak így történhetett, ha lett volna kezdet. Én úgy gondolom, hogy ez a következő lényeges filozófiai kérdések eldöntésével, axiomatikus kijelentésével tisztázható -tisztán logikai úton- hiszen az eseményt, a tér tér nélküli kialakítását kísérletileg nem lehet megismételni, hiszen a téren belül ez már lehetetlen, így csak elméletileg, esetleg egy számítógépben matematikailag és geometriailag tudjuk azt modellezni, és ebből vonhatunk le logikai és hipotetikus konzekvenciákat. Feltételezésünk szerint a tér sem létezhet az idők végezetéig -vagyis pontosan addig létezhet!! Miért is állítjuk ezt? A tér létezését a múltja felé való folyamatos rohanás tartja fenn, és szimmetrikus hatforrású (téri rész!) keletkezése egészen addig maradhat fenn (addig elpusztíthatatlanul), ameddig el nem érkezik az első múltbeli elágazási pontjáig, és itt a múlt felé rohanás háborítatlan szimmetriájának fel kell borulnia. Ez persze emberi mértékkel mérve beláthatatlanul nagy idő, de mégsem végtelen. A Véda könyvek egészen pontosnak (és hihetetlennek tűnő) számértéket ad erre. Ez a Bráhmá ideje, nappala és éjszakája. Ez 311'040'000'000'000 év ! Ez Bráhmá "életének" a hossza. Amikor a tér sajátideje elfogy, annak centruma megszűnik és ettől egy térhiány kezd gömbszerűen és fénysebességgel "keletkezni". Ezt természetesen megelőzi a részecskék sajátidő katasztrófája, hiszen fiatalabbak a térnél, és így sajátidejük fraktálja is előbb ér a fraktális útelágazáshoz. Ekkor lebomlik az Univerzum. A tér valójában nem végtelen, csak nagyon nagy! Klein-palackhoz lehet hasonlítani. Sok ilyen Univerzum van!

»2.« Habár nem jó nekünk, hogy a szigorú, a komoly és legeredendőbb születésről tudnunk kell (amely tudásban és megismerésben, tapasztalatban és érthetőségben az ördög ősszüleinken keresztül megmérgezett és becsapott minket): ez a tudás nekünk most mégis fölöttébb szükséges, vele az ördögöt (aki a legzordabb születésben él) és legsajátabb ellenségünket, akit ősszüleink felébresztettek és ránk örökítettek (akit magunkban hordunk és most egy velünk), megismerjük.

Ha tükörbe nézel, láthatod az ördögöt. Ez a mondat ugyan olyan félreérthető mint a Böhmei eszmefuttatás. Az ördög a részecskék felszíne. (És mi részecskékből állunk!) Így azután minden és mindenki magában hordja. Ez a tudás, amit tudnunk kell. Bizonyosan igaz ez a dekódolás, mert máshol azt olvasni, hogy az ördög nélkül a világ nem tudna megállni, nem lenne anyag és megfoghatóság. ***

»3.« Jóllehet úgy írok, mintha kezdete lenne az örök születésnek, ám ez még sincs így; hanem az örök természet kezdet nélkül szüli magát. Írásomat nem teremtményi módon kell érteni, az ember születéséhez hasonlóan, (aki Isten hasonlata), habár az örök létben is így van; de kezdet és vég nélkül. És írásomnak egyedül az a célja, hogy az ember ismerje meg önmagát, azt, hogy mi ő, miként volt kezdetben gyönyörű, szent és örök ember, aki a szigorú születés kapuját az örökkévalóságban sohasem ismerte, s ezért nem vágyódott az ördög mérgére, és nem evett ama gyümölcsből, amiből nem volt szabad; a gyümölcsből, amitől csupasz és meztelen lett, állati alakkal, és amitől az isteni erő mennyei öltözékét elvesztette, és most az ördög birodalmában, fertőzött Salniterben él, és fertőzött étket eszik. Szükséges most önmagunk mivoltát megismerni, és azt, hogy miként szabadulhatunk meg a komor és szigorú születésből, hogy újszülöttként ismét egy új emberben éljünk (aki hasonlatos a bukás előtti emberhez), Krisztusban, a mi újjászülőnkben.

Erről már olvastunk. Csak teoretikusan követhetjük a kezdetet. A csapda ezután jön. A szöveg ismét az ember bűnéről, vagy ősszülei bűnéről beszél, bűnbeesés gyümölcséről, amit jól ismerhetünk a bibliai történetekből. Az utolsó mondatot úgy is érthetnénk, hogy itt egyértelműen a reinkarnációról, (a lélekvándorlásról) vagy a feltámadásról beszél. De akkor hol a csecsemő felnevelő anyja? Vagyis mégiscsak reinkarnációról lehet szó a lélek szintjén. A Fiúban születik mindenki. A neutron mikrostruktúráját ismerve ez mást is jelent. Azt a reinkarnációs vagy inkább renatációs ciklust, amelynek során a részecske életében a ciklikus folyamat elérkezik a valamikori szinkronállapot ugyanazon stációjához. Ennek ciklusideje Charon mérései szerint: 10 ^-24 sec. Azaz milliószor milliószor milliószor milió alkalommal újrakeletkezik egyetlen másodperc alatt! Ez a valóságban ennél kissé még bonyolultabb, mert a részecske kétféle szinkronizmusban keletkezik és létezik. A részecske átmérője 6378,5 év; ami öt és 3/4 nap. Ez ellentmondásokkal teli kijelentés, ami jól megkavarta az értelmezőket! Mit is értsünk ez alatt? A két szinkronizmus léptékeit. Ezek arányszámok, amik a részecskék belső világának és sugarának nevezetes jelenségeit a kettős szinkronizmusban jellemzik. Ádám kora 1000 év lenne, és ez csak azért kevesebb 70 évvel, mert Dávid élt és létezett. Ez csak azért lehet így, mert Ádám nem más mint Góliát, akit a Biblia hőse jól fejbenyom egy nagy kővel a parittyájából. (A Földteke sugara 6378,5 Km; innen a részecske egyik (és általános) kódneve: Föld. (Tűz, Víz, Levegő, FÖLD!) Az Univerzum negyedik lényeges állomása a nukleáris evolúció során. Az ezer év az Ádám nevű alapforrás feltámadási ciklusideje. Ez az egyik szinkron. A másik, más jellegű az Ádámi ciklus kifelé (minden irányba) terjedése, ami a részecske felszínéig hat és fél rétegben terjed és persze tágulóan, szférikusan nő is. Szintén fénysebességgel. A jelenség mérhető. Ez az 5 és 3/4 nap alatt történő teremtés értelme a Bibliában. (Lényegében már öt és fél napnál befejezettnek tekinthető. Ennek megértése nem von le a szöveg tartalmának elévülhetetlen bölcsességéből, hanem az új korszak (A vízöntő) új értelmét jelenti, megjelentve az embereknek a Szent szövegek valódi és hatalmas erejét. A keresztény, zsidó, mohamedán, és Buddhista tanok nem mások, csak más etnikumok érzelmi világához igazított változatai az egyetlen igazságnak. Mind igazat írnak a szivárvány színeiről, melyek összekeverve újra a fehéret, Isten szimbolikus színét adják ki. Ha ebből egy is hiányozna, az óhatatlanul az egész torzulását is jelentené. ***

»4.« Sokszor oly hosszasan beszélek és írok az első bukásunkról és újjászületésünkről Krisztusban, nem jutok értelméhez és alapjához, mi volt a bukás, és mivel rontattunk meg; mi ez az Isten előtt utálatos erő, és hogyan fordul Isten akarata és parancsa ellen. Mit értek mindebből? Semmit. Hogyan menekülhetek el tehát, ha nem ismerem? Vagy miként válhatok méltóvá a megújulásra, és miként szánhatom rá magam, ha nem tudom mikéntjét, helyét vagy eszközét.

Hát igen, Te akkor is bűnös vagy ha megfeszülsz a jócselekedetektől, elbuktál és elbuksz bármit cselekszel: régóta hallható dogma. Nem mondható nagyon egészségesnek a hívő emberek pszichikuma szempontjából sem, és eléggé gyermeteg fék a keresztény felfogásban. Ezt a pontot Böhme bizonyosan a saját fejéből tette hozzá, mert mint írta, Ő maga nem is értette az egész filozófiai tanítást, így azt sem tudta, hogy atomfizikát tanítanak a keze által. Ez a dilemma azóta tart a fejekben, mióta elfelejtődött a tan valódi jelentéstartalma. Az előzőekben tisztáztuk némileg a bűnbeesés valódi értelmét. Az anyag kialakulása vagy kialakítása lehetett a "bűn", ahol az Ádám nevű és az Éva nevű források ettek a neuron nevű részecske egyik fraktális fájáról.

»5.« Hiszen a világ tele van könyvekkel és szózatokkal a bukásról, és az újjászületésről. De a teológusok könyvei nagyobbrészt csak a bukás történetét írják le, hogy megtörtént valamikor, és hogy ismét meg kell újulnunk Krisztusban. De mit értek én mindebből? Csupán a történetet, hogy megtörtént valamikor, és ismét megtörténik és meg kell történnie.

A megnemértett tan ugyanúgy károkat okoz, mint a kanonizált tévedés. Nem elég valamit papagájként ismételgetni, mert még az is előfordulhat, hogy valaki egy megfejtetlen keresztrejtvényt imádtat velünk. Az Ész és a Hit nem zárják ki egymást. Csak mostanában állítják ezt a teológusok és a tudósok. Pap és tudós; régen egy személy volt. ***

»6.« Teológusaink kezüket emelik ellene, és lábukkal tapossák minden lehetséges módon, és gyalázkodván üldözik azt, aki az alap mélységét és Isten mivoltát kutatja. Nem kell az embernek az Istenségben tépelődni és kutatni. Mit mondjak hát erről amúgy németesen? Piszok és mocsok, hogy az ember az ördögöt takargatja, és az ördög gonoszságának fertőzését az emberben elleplezi, hogy e kettőt, az ördögöt, Isten haragját és a zabolátlan, gonosz fenevadat az emberben nem ismeri.

A Teológus is Ádámtól és Évától lett? Akkor ugyanúgy benne van a bűnbeesésben. (Vagyis menthetetlenül bűnös!!!) De ne felejtsük, amikor ez íródott 1620-at írtak. ***

»7.« Éppen erről mondják: az ördög megszimatolja a pecsenyét; védekezik, hogy megakadályozza birodalmának megismerését, hogy megmaradhasson a Nagy Fejedelemnek - másként az ember elmenekülhetne előle. De hol kell neki védekezni, ha nem ama résnél, ahol az ellenség betörhet? Elfedi a teológusok szívét, értelmét és kedélyét; fösvénységbe, kevélységbe és paráznaságba viszi őket, hogy Isten fénye előtt elborzadjanak, féljenek és ijedezzenek: ezért takaróznak, mert meztelenek, és még a fény látójának is irigyei. Vagyis az ördög udvaroncai lesznek.

Önvédelmi szöveg a támadók megfélemlítésére. A bigott butaság ellen még hasznos is lehet. (A bigottság alatt nem azt értem, hogy nem szabad a meggyőződésünkhöz ragaszkodnunk, hanem a vak és tudatlan kritikátlanság károsságát értem ezalatt. A vallási vezetők között sokan szerették a világi hívságokat és bűnöket. A vizet prédikálok és bort iszok legalább olyan gyakori volt, mint manapság. Több alkalmuk nyílt hatalmukon át a bűnök elkövetésére, mint a nincstelen tömegeknek. Gondoljunk csak a vásárban árult bűnbocsánati cédulákra! Jó pénzért minden megbocsájtatik a monetáris világ szemforgatásában?? A világ legnagyobb Sátán a butaság, amely óhatatlanul elvezet a gyűlölködéshez és a pusztításhoz.

»8.« De jön az idő, amikor a hajnalpír felhasad, amikor a gonosz bestiának, a gonosz gyermekeknek meztelenül és nagy szégyenben kell állnia, mert a nagy fenevad szajhája megítéltetik. Ébredjetek ezért, Istennek gyermekei, hogy ne legyen homlokotokon a nagy és gonosz fenevad bélyege: másként a tiszta fény előtt nagy szégyenben és csúfságban maradtok! Immár az alvásból való felébredés ideje elérkezett, mert a vőlegény menyasszonyához készül. Világító fénnyel jön ő. Akinek lámpájában lesz olaj, annak lámpáját sötéten hagyja, s őt magát alvónak, és az állat bélyegét meghagyja a Nap felkeltéig: iszonyatosan megrémülnek majd, és örök szégyenben maradnak, mert az ítélet beteljesedik. Isten gyermekei emlékezetben tartják ezt, de az alvók alszanak ama napig.

Az Utolsó Ítélet technikai leírása. Böhme próféciájába a Végítélet (2034 ig várható) lebonyolítási módszerébe ősi (a Szentkönyvekből is ismert) hasonlatokat és allegóriákat is belerejti. A lelkek előzetes (jó-gonosz) szelekciójára utal. Az ártatlanok és a gyerekek egyszerűen átalusszák a másoknak borzasztó katasztrófát. A feltámadás nem a sírokból való (zombiszerű) kikelést jelenti, hanem egy új testbe helyezést. Az új test logikusan felnőtt test lehet csak. Ennek az életnek a folytatása, memóriaátvitellel! Ez genetikailag tökéletesebb, és ezer évig fog élni. (Az aranykor jóslata). Ez 2500 év időkiesés után indul, addig a Földön állni fog az idő! Ez a Bak kora lesz. A Vízöntő alatt regenerálják a Földet, és A Hold belsejéből (!) új vizet kap. ***

»9.« Az örök természet születése hasonlatos az emberi érzékek születéséhez, midőn valamely érzék megszületik valamiből, azután kiterjed a végtelenbe; avagy hasonlatos a fagyökér születéséhez, melyből születése után a törzs és a sok ág és gally nő, egy gyökérből sok gyökér és sok ág és sok gally, és mindegyik az első gyökérből. Figyelmezz hát iménti tanításomra: a természetnek hatszoros alakja van, és így minden egyes alak magából újabb alakot szül saját minőségének jellege szerint, ami rendelkezik az összes alak minőségével és jellegével önmagában.

A hasonlat, amiben az emberi érzékek a végtelenbe terjednek előlegezett magyarázat, de más igaz elemet is hordoz; a Káosz alaptulajdonság térre (energiára), és az anyagra is megmaradó lényegét; az emanációt, expanziót (E). Ez, mivel az érzékek is a hullámtermészetű anyagból nyerik alapvető működésüket, ezt a tulajdonságot a tudat és az érzékek működésének a szintjén is nagy valószínűséggel megtalálhatjuk. Ezt mondja el a kiterjedés a végtelenbe. A következő mondat alapvetően fontos információt hordoz! A fagyökér hasonlatával az idő geometriai evolúcióját jellemzi a szerző! Bármilyen hihetetlen; a Kaluza és Klein-féle superstring elmélet (^) sokkal előrehaladottabb változatát olvashatjuk a sorok mögött. A 9.pont alatt a tér kialakulásának a legfontosabb evolúciós állomásait és alapelveit olvashatjuk el a hihetetlenül szellemesen megfogalmazott két mondatban. Nyugalmi időforrás (víz) - rohanó időforrás (tűz) tachion - elágazó kúpos tachionok (gyökér) a minden egy; sajátidejéből kiindulva - Végül a tér (energia) hatszoros "tükröződése" a sajátidőben. A újraszületés során a múlt felé keletkező források egyenrangúak minden tulajdonságukban. ***

»10.« De figyelj! A hat közül az első csak egy magafajta, nem pedig a fanyarság első anyjához hasonlatos forrást szül, ahogy a fa egyik ága a másikat önmagából szüli. Mert mindegyik forrásszellemben csak egy centrum van, melyben a tűzforrás fakad, a tűzvillámból pedig a fény. S minden egyes forrásban benne van az első hat alak.

Lényeges figyelmeztetés a genezis geometriájában történő események soráról. A folyamat során egy magafajta forrás egy magafajta forrást szül. Ez a szubjektív forrás jelenének kettészakadását jelenti. Ez egy sajátidő két szubjetív helyen. Itt lép be az Atya az Anya kettős negatív sajátidejébe, és itt két irányba szétrohanó sajátidőre (tachionra) szakad. Atya-Ördög? A harmadik mondat egyértelműen azt mondja, hogy az energia születése az első kvintett megszületése után is folytatódik, vagyis sok energia-rendszer születik. Mindegyikben egy centrum van. (A később kialakuló további energiarendszerek csak hasonlítanak az elsőre, de más a szimmetriájuk). Az utolsó mondat azt mondja, hogy ezek már mind a Térben keletkeznek, és ezért hordozzák a Tér minden tulajdonságát is! Ezért amint erről már említést tettünk, azt a törvényszerűséget erősítik meg, hogy az így szerveződő tér elengedhetetlen alapja minden további lépésnek. ***

»11.« Figyelj a hasonlat mélységére! A fanyar forrás az eredetben az Anya, s tőle született a további öt forrás, a keserűség, tűz, szeretet, hang, víz. Mármost ezek szülésének mozzanatai, és nélkülük ő sem lenne semmi, csak szorongó völgyhöz hasonlatos, mozgás és fény avagy élet nélkül. De a fény meggyújtása benne az életet most megszülte, ezért saját minőségében örvendezik, és fanyar minőségében új születésen munkálkodik; minőségében ismét élet fakad, melyben megint centrum nyílik, és az élet belőle hatszoros alakban ismét megszületik, de most már nem olyan szorongásban mint kezdetben, hanem óriási örömben.

Az Atya rendszere az Anyában. Sem a visszafordulást, sem a fennmaradást nem indokolhatjuk Anya nélkül, aki létalapja (a téridőnek is alapja, komplikált törvényekkel bíró hordozó közege) a benne lezajló teremtésnek. Mai szimbóluma szűz Mária képében él tovább. Benne született meg a szentlélek hatására Isten fia. Az analógia szembetűnő. Minden élet benne, az Anyában fakad, és ő is tart mindent - még az Atyák rendszerét is - életben. Az első keletkezési ciklust folyamatosan követik a következő újrakeletkezési ciklusok, vagyis a folyamat végtelenül ismétlődik. Az öröm - az első HELY - óriásira növekszik és ezzel megszületett az Univerzum fenntartója és keletkeztetője. Allah ahbar, Brámá a legnagyobb, a Mindenható, a félspínű elemekben keletkező téridő. Ha úgy tetszik; akár Szent Szellemnek is nevezhetjük ezt a fotínót. ***

»12.« Mert a nagy szorongás forrása, ami kezdetben, a fény előtt, a fanyarságban volt, s amitől a keserű fullánk született, most a Vízszellemből a szeretet szelíd forrásában, a fényben átváltozott, és a keserűből és fullánkból az öröm fénybeli felemelkedése lett. Ezért a tűzvillám immár a fény atyja, és a fény tündököl benne, és egyetlen oka most a mozgékony születésnek. És a szeretet-szülés, mely kezdetben szorongó forrás volt, most SUL vagy OLAJ, örömittas forrás, áthatja az összes forrást, amikben vagy amikből a fény kigyullad.

Újabb tautologikus összefoglalás a Tér születéséről. A felemelkedésnek nincs irányultsága, mivel a rendszer cirkuláris központból keletkezik (egy parányi gömbszféráról). A hat forráshely miatt az első forrásrendszernek oktaéderes szimmetriát kell mutatnia. A továbbiakban, a csavarodott téridőben születő minden további téridőcentrum nyolc forrású lesz és így egy kocka csúcsainak szimmetriájával jellemezhető. Ennek a további fénykigyúladásnak ugyanazok a törvényszerűségek szolgálnak alappal, de a téridő komplex világa következtében már másmilyen térszimmetrizálási jelenségeket vált ki. Az egész születés nagyon dinamikus, hiszen a fénysebességnél gyorsabb folyamatban történik és keletkezik. Az öröm egyben Sul (olaj) típusú kettős időfelszínek létrejöttéhez vezet, vagyis félspínű. A forrás a saját múltfelszínén halad egy félfordulat után, és így kettős (duplarétegű) eseményhorizont (olaj) keletkezik folyamatosan. Itt újra, és másként mondja el, hogy a térforrások terei egymást áthatják, vagyis transcendens kúptoroid alakú tereikkel átjárják egymást. Vagyis a gravitációs hullámaik mindenen (és mindenkin) akadálytalanul hatolnak át. Ez a Szél mindenen átfúj. ***

»13.« És a Hang vagy csengés a forgó keréken most az összes forrásnak kihirdeti vagy bejelenti, hogy a kedves gyermek megszületett. A Hang felcsendül az ajtók előtt és minden esszenciában, hogy az erők ébresztésére megmozduljanak, és egymást a fényben lássák, érezzék, hallják, szagolják és ízleljék. Az egész születés a fanyar esszenciában, az első Anyában vélte magát, de ő gyengéddé, alázatossá, édessé és örömittassá lett, s ezért az egész születés nagy örömben, szeretetben, alázatban és szelídségben áll, és nincs itt más, csak csupa szerelem, barátság, illat, figyelem, gyengéd érzés, és nincs az a nyelv, amely mindezt elmondhatná. Hogyan is ne lenne itt öröm és szeretet, amikor a halál közepén az örök élet megszületett, és a végnek nincs semmilyen félelme, és nem is lehet.

Igen, itt már önálló névvel meg is jelöli a gravitációs hullámokat. A Hang (csengés) a longitudinális jelleget és moduláltságot takarja. Ez lesz majd az Éter (a morphogenetikai tér) alapja és alapelve is a későbbiek folyamán. A ravaszul megfogalmazott mondatok, (mint máskor is) gyakran több logikai szintet is takarnak. A kihirdetés vagy bejelentés azt is jelenti logikailag, hogy a forrásterek rétegeinek roppant bonyolult rendszere az Univerzum legáltalánosabb és mindent átható kapcsolatrendszerében minden létezési és ezáltal elmozdulási információ a legfinomabb információs struktúrák formájában járja be a teret. Hírül viszi valamennyi energiatér-forrás és így az anyag legfinomabb mikroszerkezetének minden mozgását és változását is, hiszen nemcsak minden részecskét tartalmazó ez a modulált "hullámfolyam", hanem azoknak belső térforrásrendszerei minden mikroállapot jellemzőjét is folyamatosan "közvetíti" (mint egy rádióállomás!). Hihetetlen, de logikailag igaz. A végtől való félelem hiánya az "örökéletűséget", a rendszer nagyon maradandó voltát takarja. ***

»14.« A fanyarságban ekként ismét új születés van. Ebben a születésben a fanyarság az úr, és itt a Tüzet nem Keserű fullánk, vagy a szétáradó szorongás gyújtja meg, hanem most az óriási öröm és a kigyulladó fény a centrum; És a fanyarság most saját minőségében tudhatja őket: a Sult, az Olajat és az Atya fényét. Ezért az első fa ágából történő születést most egészen a fanyar forrás minősíti, és a tűz benne fanyar Tűz, és a Keserűség benne Fanyar keserűség, és a Hang Fanyar Hang, és a Szeretet Fanyar Szeretet, de mind tiszta tökéletességben, és kedves szeretetben és barátságban.

Legyen kiterjesztett erősség a vizekben... Az Anyaként és/vagy Atyaként deklarált tachion relatív mozgási rendszer, hiszen ők egymás számára a Törvény, egymásnak fanyar a időterük és egymást realizálják ezzé vagy azzá. Itt még nem léteznek csak a sajátidőben. A fanyarság most saját minőségében tudhatja őket. Az fanyar Anyába hatolt fanyar Atya benne van az Anya fanyar idejében. Az interakcióból született óriási öröm (Vízszellem) szintén a tovább száguldó Anya időterében marad. Az itt meggyulladó fény az erősség (Biblia) mely Édes, mivel expanzióval (fénysebességgel) tágul. Ezért Vízszellem a titulusa. Az Anya fanyar ideje itt természetesen továbbra is "jelen" van, hiszen minden ebben jön létre és ebben történik. Az Anyát és az Apát csak az különbözteti meg, hogy ki rohant bele a másik idejének natális részébe. Ezért mindenütt úr a fanyarság, de most egy megváltozott állapotban, minden keletkező új minőséggel keveredve. Így lesz; fanyar fanyar, fanyar keserű, fanyar hang, fanyar édes (szeretet) stb. ***

»15.« Az első keserű fullánk vagy az első keserűség is (mihelyt a fény kigyulladt, és az első születés a tökéletességben áll) saját minőségéből ismét egy esszenciát szül, melyben centrum van, s ebben szintén új forrás fakad a tűzben és az életben, az összes minőség jellegével és tulajdonságával; és ebben az új kezdetben a keserűség mégis minden alakban úr: keserű keserűség, keserű fanyarság, keserű vízszellem, keserű hang, keserű tűz, keserű szeretet, de mind fölemelkedő nagy örömben.

Az első körbeszületés során létrehoz egy az eredeti forrásidő jelenével egyenértékű forrást, amiben minden (időben korábbi!) paramétere is megjelenik, tehát a kiindulási forrás csavarodása, a keserűség is. Hiszen önmaga az! Ez előbbi eset a fanyarsággal a második tulajdonságra; a keserűségnek nevezett csavarodásra is igaz. Így lesz; keserű keserűség, keserű fanyarság, keserű Vízszellem stb. Ez a téridő radiális és axiális forgató hatását okozza. Erre már nagy szükségünk volt a kozmológiában, hiszen ott a forgást eléggé silányan tudtuk megindokolni. A fölemelkedő - minden irányú - expanzió a tér dinamikus kiterjedése. Ez minden benne résztvevő forrásidő tulajdonságát (a kiindulási tachion másolatait a múlt felé keletkezés szimmetriarobbanásában is folyamatosan fenntartják a mindennek alapul szolgáló (Anya) tachion tulajdonságaival együtt. Ez az Anya: Rudra az ind. mitológiában. Nálunk az égig érő fa, égig érő paszuly. Mivel ennek forrása nem marad a "tett" helyszínén, ugyan ott van az aranycsíra születésénél, de nem belőle lesz a Bráhmá, csak benne. ***

»16.« És a Tűz most szintén Tüzet szül az összes minőség tulajdonsága szerint: a fanyar szellemben fanyart, a keserűben keserűt; a szeretetben a szeretet áhítatos meggyújtója, igen forró lobbanás, és nagyszerű sóvárgás; a Hangban tisztán csengő Tűz, melyben minden fénylő és végleg eldöntetett, mert a hang minden minőségben, szóval és nyelvvel jelenti meg, hogy mi lakik valamennyi forrásszellemben, milyen öröm, milyen erő, milyen lét és milyen tulajdonság. A Vízben pedig e Tűz száraz Tűz.

A keletkezési procedúra újabb részleteinek a leírása. A Tűz Tüzet szül, hiszen a keletkező téridő öt forrása egy tachion hat helyen való állandóan újralétrejöttéből születik, vagyis 5 tachion rohan benne "egymást kergetve", és a múltjuk felé rohanva az időben. Ez az 5 mégis Egy, hiszen az időben hat helyen levő forrásai csak egyetlen időforrás örökösen az időben hátrafelé születő másolatai, ami a térben hat helyen van. Ez a Tűz mégis más, hiszen egy zárt felületen, egy parányi gömbfelszínen oktaéderes-hexagonális szimmetriában történik az egész. Olyan Tűz(ek) ami Viz(ek)et kelt magából, ami csak egy dologban hasonlatos a nyugalmi időforrás "Vízére", az expanzió sebességében. Ez vélhetően mindenhol azonos az Univerzumban. Ez a múlt terjedési sebessége.(E=1) Az itt keletkező Vízszellemben a tachionok pályája miatt egy merőben új helyzet áll elő. A tachion csigaházszerű kúptoroidot, spirálgömböt kelt, amiben fél fordulat után a tachion jelene a saját eseményhorizontján kezd haladni (folyamatosan) és így kettős rétegű eseményhorizontspirálist (TERET) kelt. Minden forrás minden forrást tudósít, hiszen tereik rétegeinek egymásutánja egyben az Univerzum mindent átható hírvivője. Ez lesz a szeretet és a kegyelem mindenben, és ez lesz a mindenhol ható mindenható, az öröm, a jó, ami mindent éltet keletkeztet és fenntart. Ez az Isten. A dogmatikus félremagyarázóknak - ez a kezdet és a vég forrása. Majd ebben jön létre a mindentudás végtelen hatalma. ***

»17.« A szeretet kiáradása mindenekelőtt a legszelídebb, legkedvesebb forrás. Amikor a szeretet-szülés magából az eredeti esszenciák összes forrásával új születést szül, s így az új születés minden forrásában a szeretet az úr, és centrum születik, akkor az első esszencia, a fanyarság csupa kedvesség, szelídség, fényesség lesz, és szívből jövő sóvárgásában minden iránt a forrásszellemek tápláléka, miként az édesanya a gyermekei számára.

Ismétlés a tudás anyja. Megszületik az energia, vagyis a fény második alakja, a térben születő tér. Az utolsó mondat végén újabb információ; a rendszert a múltja táplálja (azt eszi). Itt az Atya-Anya egység, hiszen ők "szülik", teremtik, hozzák létre a hozzájuk megszólalásig hasonlító forrásszimmetriákat. Ezek valamennyien a múltjukból egzisztálnak, egészen egyenlő módon. A csavarodott térben való szimmetria okán mások és mégis hasonlóak. ***

»18.« És a keserűséget joggal nevezzük itt örömnek, mert keletkezés és megmozdulás. Erre az örömre nincs hasonlat: olyan ez, mintha az ember pokoli kínjából hirtelen megváltva, az isteni öröm tündöklésébe jut.

A keserűségből, vagyis a csavarodásból eredezteti a megmozdulást, vagyis elengedhetetlennek mondja a genezishez. Annak elválaszthatatlan mozgáskomponense. Mivel a Keserű a forgást jelenti, így láthatóan ebből eredezteti a tachionok, a Tűz állapot kialakulását.

»19.« A Hang szintén csak így cselekszik ott, ahol a szeretet az úr: örömhírt visz a születés alakjainak; ahogy a Tűz gyújtja meg -miként már elmondtam- a szeretet saját esszenciájában pedig, ha a szeretetben a szeretet az úr, a legszelídebb, legalázatosabb, legkedvesebb forrás, mely az összes forrásban felfakad, és az égi születést erősíti és bizonyítja, bizonyítja annak szent, isteni létét.

Bölcs ismétlés az esetleges félreérthetőség, (vagy félrefordíthatóság) elleni védelemre. Ezek az ismétlések többnyire más-más kifejezéseket használnak azért, hogy az információ lényege (a feladvány tartalma) a legkevésbé csorbuljon. Az új ebben a pontban az a közlés, hogy a téridő felgyorsítja a manipulativitásával az addig lanyha nukleáris evolúciót, elősegíti a natális találkozások létrejöttét. A minden létező által keltett Hang olyan információs tengert jelent, amelyben a létezők automatikusan a létezésükkel tudatják létezésüket, és ez a formákat hordozó (R.Sheldrake) morphogenetikai hullámtér mindenhonnan mindenhova eljuttatja a létezés minden formai csodáját. Természetesen ebben a tudatok minden gondolata is eljut mindenhonnan mindenhová. Ez az a zaj amit elektronikánkból száműzni igyekeztünk. ***

»20.« Most pedig a Vízszellem alakjára figyeljetek. Ha a vízszellem önmagához hasonlót szül, hogy saját újjászületésében úr legyen, s benne centrum ébredjen, akkor ezt mégse ő teszi saját esszenciájában, hanem más forrásszellemek benne: ő nyugodt marad, mint szelíd Anya, és engedi, hogy a többiek magukat belevessék, és centrumot ébresszenek, hogy életet mozdító Tűz támadjon. Benne a Tűz nem forró, égő Tűz, hanem enyhe, szelíd és Édes. És a keserűség sem keserű, hanem hűvös, enyhe és buzogva terelő; amitől a mennyei pompában alakzat, látható lét keletkezik. Mert e születésben a hang is egészen szelíden keletkezik, minden felfogható és érthető, vagy hasonlattal szólva olyan, mint a Szó, mely szubsztanciává, vagy érthető létté lesz. Mert ebben az újjászületésben, amely a Vízszellemben (vagyis a forrásszellemek újjászületésének igaz anyjában) történik, mintha minden felfoghatóvá, vagy szubsztanciálissá lenne; jóllehet itt mindvégig nem megfoghatóságot, hanem szellemet kell értenetek.

Itt a további - immár a térben keletkező - valami leírása. S lőn világosság. A térben megszülető téridő, az energia. A fény itt még sztohasztikusan fehér. Elkülönült hullámhossza még nincsen. Mindenféle véletlenszerű (fehér zaj-szerű) ritmusban rohangáló fotínók. Ilyen a tér kezdetben. (Tér és benne Térek) A térben az energia születése/keletkezése folyamatos. A térbe hatoló tachionok az oktaéderes szimmetriájú térben annak duális szimmetriáit - kockákat-oktogonálisokat - keltenek. Ezek a fény - az energia - térei. Ezeket leginkább az elektronikában már ismert szolitonokhoz hasonlíthatjuk. Itt már komoly titkokat tudhatunk meg az anyagi részecskékről is***