»MYSTERIUM PANSOPHICUM«

AVAGY A FÖLDI ÉS ÉGI MISZTÉRIUM IGAZ ISMERETE

»ELSŐ TEXTUS«

Az alaptalan mélység örök semmi, de örök kezdetet ébreszt: vágyat. Mert a semmi vágy a valami után. S mégis, nincs semmi, hanem sóvárgó vágy csupán. És ez a mágia ősállapota, amely ott teremt magában, ahol nincs semmi. A semmiből készít valamit, de ezt csak benne magában, hiszen e vágy szintén semmi, merő akarat csupán. Az akaratnak nincs semmije, nincs semmi, ami adhatna neki valamit, és helye sincs, ahol megtalálhatná magát vagy megpihenhetne.

Ez a harmadik - fenti című - könyvből való, és tautologikus ismétlése az első kettőnek. De ne gondolja senki, hogy unalmas lesz. Minden változat új irányból világít rá a dolgok lényegére, és mindig találunk nagyon fontos új információkat is, ami megerősítheti vagy megváltoztathatja előbbi feltevéseinket. Megéri a fáradtságot, majd meglátják! Szép eszmefuttatást olvashatunk itt a Káoszról és a semmi fizikájának kiindulási feltételeiről, és a három Böhme szemelvény közül ez a legkevésbé "álcázott", ez a legkevésbé teológikus töltetű. Időnként már-már a mai szemmel is tudományosnak és modernnek mondható. Onnan indulunk, hogy még semmi sincs a semmi törvényein kívül, még hely sincs, vagyis még nincsen tér sem. A tér lesz a kiterjesztett erősség a Káoszban. Kialakulását a semmiben, az idő (a létezés) dimenziójában keresi, és itt is találja majd meg. Ez igazán körültekintő és becsületes kiindulási filozófiai közelítés a problémához. Sokkal mélyebb, mint a ma divatos kozmológiai megközelítések, ahol a kezdeti alap 25 milliárd fok meleg és az anyag, amely ugyan más formában, de már teljes tömegében létezik valamiféle előrészecskék, pionok, mezonok formájában (S. Weinberg: Az első három perc.) Az akarat alatt természetesen semmiféle az emberi akarathoz hasonlatos elhatározást, indulatot, vagy effélét nem szabad gondolni, de Isteni akaratot sem; a szó a köztudatban elterjedt misztikus, minden dolgok felett álló elhomályosodott, vagy elhomályosított értelmében. Itt csak az idő dimenziójában működő valamire szabad gondolni, fizikai finomlétezőre, ami akarattalan semmi. (Mint pld.: egy elektron) De ez a valami ennél is semmibb, hiszen a térbeli kiterjedése nincs, még hely sincs ahol legyen, ilyen szempontból mindez egy abszolút pont. Olyan forráspont, ami a kiáradásán kívül semmilyen más dologgal nem rendelkezik az idők végtelenje óta. A vágy az öröktől fogva létező időgeometriai Törvény, amely még nem hathat, mert még nincs mire hatnia. ***