ÍGE-IDŐ 4. 

Valaki és Valami

Az előző részben jól feladtuk magunknak a feladatot, hiszen nem volt elég az, hogy előkapartunk egy szinte felfoghatatlan újfajta (száz éves) idő-dimenziót, (pontosabban) elkezdtük meghatározni az idő belső közegének a mivoltát, a kisördög feltett egy egészen logikus kis kérdést nekünk. Miért tör elő az idő a rendszer középpontjából? Ez bizony jó kis feladat! Jó nagy vacuum (és setétség) lett itt a... fejünkben. Erről azután tényleg nehéz lesz valami okosságot megtudni.. Se műszer, se könyv, se elmélet, se semmi. Merre induljunk?

Azért van itt elég hely a világegyetemben. Mindenfelé sokáig mehetünk, mert nem egy pontnak tűnik dolog, ahogy körülnézünk! Két csillag között úgy milliárdszor millárd kilométerek. Jó kis tágas elképzelés. No, és ráadásul ezermilliárdnyi csillag is van. Jó lenne rájönni, hogy hogyan és mitől működik ez az egész. Mi mozgatja ezt a végtelen és sokszínű világot? Az időt az előbbi részben "kívülről" egy pontnak mondtuk, de mégis táguló gömbnek rajzoltuk le, és ebbe belehatolva megjelent a mozgáspályánk mentén egy szálszerű dimenziósor, ami mégiscsak nagy dolog. Az igaz, hogy ez a "dimenzió" pillanatnyilag még csak a mi elménkben létezik, mert a benne való képzeletbeli mozgás során a megérintett időpillanatok sem tárgyiak, hanem virtuálisak voltak a mi anyagi világfelfogásunk szemszögéből. Mi tárgyakban tudunk csak arányítani vagy megérteni. Az idő anyagtalan semmi a mi számunkra. Annyira nem létezik, hogy tudományunk a legjobbnak látta azt, ha egyszerűen figyelmen kívül hagyja ezt a kardinálisnak tűnő kérdést.

Szóval meg kellene kísérelnünk megfejteni azt, hogy milyenek is lehetnek az időforrások?!

1. Először is tételezzük fel, hogy tényleg vannak valamiféle időforrások, hogy érdemes legyen róla elmélkedni! Ha pedig vannak, akkor milyenek lehetnek?

2. Hány ilyen időforrás lehet az Univezumunkban?

3. Szaporodnak-e, vagy állandó a számuk?

4. Hol van az idő jelene? Egy helyen vagy több helyen van a jelen? Esetleg nincs is ilyen, vagy talán mindenütt csak az van?

Sok itt a megválaszolandó kérdés, így azután vegyük szépen sorjában!

A legelső kérdés, hogy; milyen lehet egy ilyen dimenzióforrás?

Hát, vagy olyan nagy, hogy azért nem látjuk, vagy pedig olyan kicsi, hogy azért. Vagy mind a kettő? Jó, tudom, hogy ez már normális aggyal teljességgel hihetetlen, de mégis elképzelhető. Gondolj csak a fekete lyuk paradoxonára. Óriási tömörségű és tömegű -esetleg sok csillagnyi- anyag, és mégis csak szingularitás. Egy pont az egész.

A világot a keletiek szerint (ez 3 milliárd ember!) két őserő kormányozza. A KI és a CSI. Ezek keltő forrása parányi, kiterjedése óriási (de nem végtelen).

A magyarok erre a kettőre együtt azt mondják; KICSI, CSÖPP-S-ÉG. Vagyis ha szóelemekre bontjuk a szavainkat, felvillanthatnak valamit ősi felfogásunkból. A fogalmat kifejező paradoxon ott lapul a szóban. A lenézett népi szavaink is aranyat érnek. Csiba te! Ebből a "ba" szótag ősi értelmét kellene kitalálnotok. Ha rájöttél, írd meg erre a címre: univ-universitas@freemail.hu

Ezek a szavaink mindent elmondanak annak, aki végiggondolja őket. Van egy nyelvészeti oldalágunk, és itt a Föld nyelveit vizsgálgatjuk (206 nyelvet!!). Ezt a startlapon találod meg. Nem árt, ha keresel és letöltesz magadnak néhány egzotikus szótárt a Netről. Ajánlom a www.freelang.com címet, ahonnan teljesen ingyenesen nagyon egyszerű, de nagyon praktikus szótárakat szerezhetsz. Ezek azután egybe (egy könyvtárba) telepíthetők. Személyesen is búvárkodhatsz egy kicsit. Mondjuk keress rá arra, hogy "sumer", "hyeroglif", "hawaii", "tibet", "chinese", "dictionary", "download". Sok érdekeset fogsz találni.

Visszatérve a forma kérdésére, akkor egy olyan ponttal, amit ma a geometria és a fizika is használ, nem sokat kezdhetünk, hiszen az olyan statikus, mint egy döglött elefánt. Azt a pontot tényleg nem használhatjuk a világképünk felépítéséhez. Ki kellene hát eszelnünk egy dinamikus "pontot", ami pontszerű is, meg nem is. Hoztam is madarat, meg nem is. Mint a Mátyás királyos mesénkben. A pont jellegét is meg kell adnunk, és különféle dinamikus tulajdonságokkal is fel kell cicomáznunk. Ezek a tulajdonságok már kezdetben is fontosak, mert később már csak gyenge érvekkel lehet elővarázsolni őket. EZEK: A létezés, a tágulás és a forgás. Ezek nélkül nem lehet elindulni egy intelligens világkép kialakítása során.

Akkor lássunk hozzá!

Logikátlan, hogy a bonyolultabb felől haladjunk az egyszerű felé. A legtökéletesebb és legegyszerűbb formának a gömb tűnik, mert ugyanúgy egy adattal jellemezhető, mint a kör. A sugarával. Ez az egy adat mindent elmond egy gömbről. Innen - erről a nevetségesen egyszerű ugródeszkáról - már elindulhatunk a nagy kalandra.

De vajon mekkora lehet a sugara egy gömbnek? Akármekkora? Kicsi is, nagy is lehet. Akkor a legkisebb gömb legyen a pont?! Legyen ez a gömb sugarának a határesete! (F.Viktor ötlete) Ezzel akkor a pont egy olyan gömb, aminek minden elképzelhető kicsinységnél is kisebb a sugara.

Igen ám, de ha nulla a sugara, akkor már a gömbnek nincsen külön bentje, csak kintje, és mivel ez egy pontszerű gömb, így a külső felszíne is nulla lesz.

Az nagyon is kecsegtető! A nulla csak a számtanban mumus mumuskám, mert a felsőbb matematikában (komplex matematika) akár osztani is lehet vele. (Jobbágy Péter ötlete) A következő lapon majd mutatok valamit, ami izgalmas lesz!

Vita helyett most - csak a logikai sor kifejtése miatt - lépjünk tovább!

Kellene egy olyan önmagába visszatérő 1 dimenziós áramlás a parányi gömbön, ami elindul az "északi sarkán" és egyre jobban elönti a gömb felszínét, majd az egyenlítőjétől lefelé egyre szűkül, és a végén egy pontba érkezik a "déli sarkon".

He-he.. de ott be is dugult a dolog, pedig egy önmagába visszatérő áramlás kellene, nem ilyen bedugulós.

Jó, akkor fúrd át a gömböt a déli sarkától az éjszakiig és akkor majd záródik az áramlás. Ez már jobb lesz az előző ötletnél. Ilyen vortexek szép számmal találhatók a középkori ábrákon is. Egy ilyen vortex lehet egyszerű is, meg bonyolult is, attól függően, hogy két, három, vagy több frekvencia szüleményei.

Ezt jól kifundáltad! Ez véletlenül nem a tudás almája?!

Nem annak szántam. De tényleg jópofa a hasonlatosság! Meglehet az is, hogy régen csak ezt a valamit értették alatta, és nem valami rossz dolgot? Az emberek azután jól kiforgatták az eredetileg ártatlan töltetű tudásra alapozott jelentéstartalmat, mert már elfelejtődött a dolog? Ez itt csak egy egyszerű topográfiai feladat. A felső és az alsó pontot egyéb módon is közelíthetjük egymáshoz.

A komplex síkot úgy is el lehet gondolni, hogy egy síkra ráállítasz egy gömböt. A gömb hozzáér a síkhoz egy ponton. Rajta áll. Ezután ez a pont lesz a közös origó. A gömb északi sarki teteje pedig legyen a végtelen. Így ha minden vetítővonalat (lézersugarat) innen indítasz, akkor az a gömböt valahol átdöfve a síkod egy bizonyos pontját jelöli ki.

Viktor: Nem is azt mondtam, mert azt mondtam, hogy a gömb tetején minden irányba végtelen van.

F.Viktor kiegészítése :-) Vegyük a komplex számsíkot és a fölé írható komplex számgömböt! A komplex számgömb legalsó pontja a nulla, legfelső pontja a (minden irányú) végtelen. A nulla csak "helyszerű" (nem ad meg tartományt, csak helyet), a végtelen csak "tartományszerű", (nem ad meg helyet, csak tartományt). Amennyiben a kettőt egy pontba "összenyomjuk", úgy egy nulla belső sugarú tóruszt (Bindu) kapunk, amelynek középpontja immáron egy teljes értékű szám. Így a Bindu minden egyes pontja egy komplex szám. Középpontja csak helyzeténél fogva speciális, mivel ő a szemlélőpont.

Egyetlen tulajdonság nincs meg a szemlélőpontban, ami minden más pontban megvan: az irányultság. Pontosabban szólva a nullától nem örökölhetett irányultságot, hiszen nem volt neki. A végtelennél viszont örökölte annak "mindenirányultságát". Vagyis a jelen mindenfelé terjed.

Na ne! Csak addig, ameddig egyszer csak kifelé nem kezd mutatni... Az északi sarkon állva is tudsz lefelé világítani a lézereddel, de vízszintesen már nincs is döféspontod. Hogyan akarod te ezt ahhoz a bizonyos dinamikus ponthoz felhasználni?

Kétségtelenül igazad van az előbbiekben, de a Viktornak jó az ötlete erre. A végtelen éppen a nulla fölé esik a gömbünkben. Ha a nulla páros, akkor logikus, hogy a végtelen csak páratlan lehet. -8;-6;-4;-2;0;+2;+4;+6;+8... Ez most csak azt akarja mutatni, hogy a nulla miért páros. Amit most Viktor indoklásul elmondott, az kulcsfontosságú. Ne vedd viccre a komoly dolgokat!

Lehet, hogy az igazi végtelen egy kör?.. vagy pedig egy lemiszkáta?

Jó, akkor most a végtelent jelentő pontot a gömbünkön húzzuk egybe a nullájával! No és mi jön ki belőle? Egy -az előbbihez nagyon hasonló- felület, ami a gömb két átellenes pontjának összehúzásából alakul ki. Ez egy toroidális forgástest. Nem más mint egy tengely mentén megforgatott lemniszkáta. Ami egyúttal nem más, mint a végtelen jele. Majd megszerkesztem mozgásban. Vagy a Tamás...

Az alábbi ábra ugyan itt egy pontból majd egy körlapból indul el, de a végeredménye jó. Tamás egy ilyet rajzolt.

Betlej Tamás grafikája. A FORRÁS METAMORFÓZISA

De mire jó ez a hókusz pókusz?