ÍGE-IDŐ 5.   

A kifordult létezés

Az előző részben már eljutottunk odáig, hogy az időnek közegszerű valaminek kell lennie, mert különben nem hozhatna létre interakciókat, vagyis egyik időrendszer nem tudna hatással lenni a másikra. A részecskeszerű megoldás itt téves út, mert az anyagi valami meglétét feltételezi. Az is fontos, de az egy másik dolog, az időnek egy másmilyen megnyilvánulása. Gondolatmenetünk egyelőre még nem tart ott, hiszen gondolatkísérletünkben még a tér sem létezik. A közegszerűség hiánya lehetetlenné tenné a további dolgok kialakulását, és mai kozmológiánkból pontosan ez a lényegi elem hiányzik. Pedig mi tovább akarunk lépni. A közegszerű idő táguló világának a belsejét, belső közegét valamikor régen; esszenciának nevezték. Ez akkoriban nem rumaromát jelentett a fejekben, hanem olyan dolgot, ami a mai ismereteinkben (már és még) nem szerepel. Ez olyan valami, ami csak időkiáradásokból (színtiszta időközegből) áll, valami, aminek a hiányát semminek szoktuk nevezni.

A semmi nem ellenpárja a valaminek, mert nem alakulhatnak egymásba, és egymásnak nem is a negáltjai. Nem ellentétek, mert a nemlétezésből sohasem keletkezik létezés. A létezés originális ok, nem keletkezett, hanem mindig is volt. Olvasd el (mondd el) a "hiszekegyet" és most kivételesen figyelj! Ez a gondolat ott is megtalálható.

A dolgot a létezés fogalmával jobban meg tudjuk közelíteni, mert így érthetőbben cseng a szó. A LÉ és a LÉT szavunk rokon egymással, mert a lé folyadékot jelent, jelen esetben Vizet, az idő ősállapotát jelenti és ennek forrása a lét. (A szent őselemeket szándékosan nagy kezdőbetűkkel kezdem, hogy mindig tudni lehessen, hogy melyik fogalomra gondolok). Bármilyen furcsa, de a "pi-a, lő-re, lötty, i-tó-ka, i-tal, i-szik, szlo-pál, nya-kal" szavaink nagyon közel állnak a gnózishoz. Ezek a népnyelvbe lettek visszaszorítva, és ennek fő eszköze a városi intellektualizmus volt. Ez szerencsére nem bizonyult eléggé hatékonynak.

Az IDŐ és a LÉTEZÉS egyféle dolgot jelentenek. Héberül ÉL annyit jelent, hogy VAN.

Ide ugyan vanocskát írtam, mert az a kis ékezet, az bizony a pontozatlan írásban éppen a lényeget jelenti. Ez az a "jotta" (ióta) ami az egyetlen magánhangzó az óhéber írásjelek között. Ez az Í. Ugyanaz az Í, amivel az ige, Isten szavunk is kezdődik, erre mondtuk valamikori beszédünkben, hogy a Biblia szövegén egy "jottányit" sem szabad változtatni. A héber ÉL =van, ÉLI = vanocska értelmek világosan rámutatnak arra, hogy ez egy kicsinyítő képző, és egyben utalnak az isteni forrás parányi voltára. Egyben felhívja a figyelmet arra, hogy írásjeleinkben külön is megtalálható a teremtés minden logikai eleme. Ennyit számít egy pont, vagy egy vesszőcske. Innen a gyermekmondókánk is. Pont, pont, vesszőcske, készen van a fejecske. És pontosan innen ered az a furcsa kisangyal ábrázolás is, ahol egy lényegében testetlen fejből indulnak ki a szárnyacskák. Gondolat és repül. Ezt egy "földhözragadt elme" persze csak így tudja ábrázolni. A fej a gondolkodás elengedhetetlen kelléke, és a madárszerű szárny pedig a repüléshez nélkülözhetetlen. Azért írtam, hogy ez földhözragadt, mert amellett, hogy kedvelem a kedves kis puttókat, félrevezetőnek tartom az összes hasonló ábrázolással együtt. Ami transzcendens, az nem anyagi. A tér és a fény ilyen. A rádióhullámok is ilyenek. Nem lehet őket lerajzolni, vagy lefesteni. Nem tiltott, csak értelmetlen.

VAN. Angolul ez azt jelenti EGY. Igaz, hogy leírva ONE, de később majd fény derül az O és a NE értelmére is. Olaszul a semleges egy; UNO, a nőnemű; UNA. Van ahol nem egynek, hanem Ő-nek nevezik, és ez az ősi nyelvekben sok helyen van így. (pld; sumerül ABA és ANA). Oroszul ez pontosan a nőnemű ő (személyes névmás, ana), de ott is van egy semlegesnemű ANO. Ez más szláv nyelvekben (szlovák) IGEN értelemmel is megjelenik; ano je. Az O, A betű két teremtőt takar! Ugyanígy az Ú és a Í. A magyarban is ott búvik; Ige, Igen. Egy, él, van, igen, jó, jobb, Isten. Mert majd' elfelejtettem, hogy sok nyelven Isten értelemben is használják. Egy-s-ég. Él héberül Istent is takarja. Jákob létráján jobbra fentről a második. Egy a tíz közül. Jézus (Joshua ben Miriam) lélekneve. Keleten Jézust ISA prófétaként tisztelik. (Törökül Isa = Jézus) Az iszlám próféták között is nagyon jelentős helyet foglal el (nagy tisztességben áll), és az óind Upanisadok is tartalmaz egy ISA UPANISAD című tanítást tőle. A feltámadása után Indiában hunyt el nagyon idős (105 ? éves) korában. Csodálatos, prófétához illő síremléke még ma is megvan, de erről nálunk szinte semmit se lehet hallani. Talán túl racionális lenne. Pedig az "csak" a teste. A keresztények nem zarándokolnak oda, így a helyi lakosok ápolják elévülhetetlen hagyományát.

Arról a kiindulási egyről emlékeznek meg így a nyelvek, akiből a teljes teremtés elindult. Ennek néhány előképét már mutattuk a mozgó ábrákon. Most ne vallási módon közelítsünk a kérdéshez, hanem logikai módon!

Figyeld meg a mondákban, fennmaradt feljegyzésekben a jelzőket, és a logikai környezetet!

A létezés ősforrása nem mérhető össze semmivel, amit ismerünk, és azért nem találjuk, mert csak őt látjuk. Az egyet. Ez a kiindulási egy a saját létezésének a rabja. Semmit sem tud tenni, csak létezik, létezik a végtelen időktől a végtelen időkig. Ez nem is olyan kevés, mert ez az egész Univerzum legfontosabb lényege. Ismereteink szerint mindig volt, olyan állandó, amilyet itt a bomlás, a végesség világában el sem tudunk képzelni. Mi a végtelent nem tudjuk elménkbe fogadni, mert itt minden dolog kezdődik és végződik. Úgy próbálunk ez elől kitérni, hogy nem adunk becsületes válaszokat a kérdésekre, vagy tarthatatlan logikájú elméleteket harsogunk szerte a világba. Az emberiség őstudatában valami egészen más őrződik a világ keletkezéséről. Ez szerepel a keresztény hitvallásban is, de minden ősi vallás ennek ismeretén alapul. Nem egyházi kérdésekről van szó hitelveink alapjaiban, hanem ismeretelméleti fogalmakról. Ezek a valamikori tudásbázis elvesztése okán egyre inkább elvesztették valamikori átütő erejüket. Görcsösen őrizgetett hitelvekké egyszerűsödtek. Ez rengeteg konfliktus kiindulópontja lett.

Ma a materialista vallás a legerősebb a hitelvek között. Iskolarendszereink (még az egyházi iskolák is!) behódoltak ennek a vallási áramlatnak. Kritikátlanul átvették a tévtanokat, tanítják a hullámfüggvényekkel átitatott (matematikai ihletettségű) függvényeket, és meg sem fordul a fejekben, hogy a száz éve tanított tételek hullámfüggvényei egy gyerekes hibára irányítják rá a figyelmünket. Az agyonvizsgált függvények csak matematikailag látszanak hibátlannak, de: Hiányzik a függvényekből a generátor elem!

Alaptétel: FORRÁS NÉLKÜL NINCS SEMMIFÉLE FIZIKAILAG IS VALÓS HULLÁM!

Van egy kis elmaradásunk annak a kérdésnek a vizsgálatával, hogy milyen lehet ennek az esszenciális (közegszerű) időnek a forrása. A 4. részben már két ábrát is lehetett látni az elméleti megközelítésről, és a záró ábrán már eléggé jól becserkésztük ezt a kérdést. A forrás topográfiáját várhatóan nem a teljes dimenziók birodalmában kell keresnünk; 1D, 2D, 3D, 4D, stb. mert ezek merev egészek, és körülményesen dinamizálhatók. A matematikában már terebélyesen létező fraktálok helyesebb útnak látszanak, mert amellett, hogy önhasonló világok kialakulását teszik lehetővé, egyre több dolog mutat arra, hogy a természet alakzatai szintén fraktálisak. Egy egyszerű kis függvény megadott határparaméterek között iterálva hihetetlen sok variáció felfedezésére ad alkalmat. A nullából ott sem lesz semmi. Ha a fekete részben akarsz továbbhaladni, a függvénygenerálás lefullad.

Az alsó határparaméter legyen 1/2.

Ez esetünkben akkor éppen egy féldimenziót jelent, de ki hallott már ilyen dologról. A dimenziót nem is lehet megfelezni!

Jó, akkor keveredjünk bele egy kicsit át a topográfiába. A legnépszerűbb és nagyon egyszerű topográfiai alakzat a Mőbiusz-szalag, amit itt mutatok.

Ez egy roppant lényeges elem a további lépésekhez. A feladatot igazán megérteni csak akkor lehet, ha az ember egy kis fáradtsággal összeragaszt ilyet egy papírszalagból.

Ne legyél lusta, és csináld meg legalább egyszer! Ez egyszerű csíkokra vágott újság is lehet az alapanyag. (Kb. 5 cm széles csíkokat kell vágni belőle). A dologhoz kell egy olló is, meg egy írószerszám. Ha géppapír is akad (A4), az már egyenesen fölséges.

Most húzunk egy vonalat a megcsavartan (és teljes szélességében) összeragasztott szalag egyik oldalára a ceruzával. Ha jól ragasztottuk össze, akkor jön a nagy meglepetés, mert a papírszalag közepén húzott vonal visszatalál magába, de úgy, hogy minkét oldalon végighalad. Vagyis; így a papírunknak nem kettő, hanem csak egy oldala lett.

Most pedig vágd ketté a vonal mentén! Erre még mindig egy karika jön ki belőle, csak dupla olyan hosszú és megemelkedett rajta a csavarodások száma másfélre. A Mőbiusz szalagot viszont kétszer kellett körüljárnod, hogy a ceruzavonalad visszaérjen a kiindulási pontra.

Most ezt a hosszú szalagot is vágjuk ketté! Itt jön a lényeg! Lánc lett belőle két egyforma (a kiindulási alakzathoz hasonló!) szalag születik a szalagból; ugyanannyi bélcsavarodással. A kiváncsibbak még ezeket is kettévághatják, de a szalagok innentől kezdve egyformák, csak keskenyebbek lesznek. DE vedd észre, hogy közben egy egész fordulat is búvik a dologban... Nos ez a teremtés legfontosabb lényege.

Az Isten ezerszer eléd teszi a lényeget, csak te nem figyelsz! Az újrafeldolgozás jelét mindenki látta már... Ez is egy ilyen Mőbiusz szalag, és ha valaki végiggondolja az egyoldalúság következményeit, akkor rájöhet, hogy miért is vizsgálódtunk a "világ legkisebb gömbjének", a pontnak a kérdésében, ami gondolatkísérletünkben ugyancsak egyoldalúnak adódott. Azért, mert az is egy nagyon hasonló topográfiai osztályba tartozó határeset, és mert annak is; csak külső oldala volt. Sajnos a kapott eredmény egyelőre csak elméleti értékkel bír, mert az a pont nem dinamikus és az időben sem létezik még. Ezzel csak az egyoldalúság izgalmas játékát mutattuk meg, de nem erre fogunk továbbhaladni. A Klein-féle palack ugyanerre a dologra irányuló kísérlet, de az is megmaradt topográfiai érdekességnek. Itt már nem egy szalag, hanem egy test hasonló tulajdonsága figyelhető meg.

Klein-féle palack és egy szép kis kifordult topográfiájú felület

Ez ugyanúgy nem vezet tovább minket, bár az általunk mutatott második felület (jobboldali ábra) már sokkal közelebb áll a lényeghez, mert ennek metszeti képén már megjelenik egy kis belső üreg, amely egy ponton áthaladva kifordul, majd vissza - ha egy felületi trajektóriát követünk -. Van egy ellenállhatatlan sugalmazásunk, hogy miután már emlegettük a gömböt és az előzőekben a lemniszkátát (a végtelen jelét), hát vegyük elő újra. Biztosan nem véletlen, hogy ezt a jelet használjuk erre a célra! Mint az előbb a "recycled" jelet.

Ami nagyon előttünk van, arra kell lennie a kulcsnak!

A MONÁSZT (gör.) kell kitalálnunk, amit minden létező alapjának tartottak a görögök, és G. W. Leibnitz (e: Leibnic) 350 évvel ezelőtti matematikus filozófiájában is a minden létező alapját alkotó, önálló mozgással rendelkező önálló "szellemi" lényeket takarja. Ez persze nem valami lepedős szellemet jelent, hanem olyan valamit, ami intellektuális, de mégsem anyagi. Ilyenekről minden földi vallás beszél. Ez az Íge forrása. Így hosszú Í-vel írták. Nézd meg a Bibliában. Ez az í hang fontosságát is jelzi. Majd nézd meg egy akármilyen szótárban, hogy milyen szavakat kezdünk hosszú í-vel! A héberben egy magánhangzót írtak valamikor, az Í-t. Jele ' egy ilyen kis csepp alakú aposztróf, egy tűzjel, Isten jele. Ez az a bizonyos "jotta". Eredetileg a görög ióta az istenadta, csak a népszájon átalakult. A Biblia szövegére mondták (amint már írtam), hogy egy "jottányit" se változtass rajta. Azóta legalább 150 nyelvre fordították le. Truccból. Csakhogy minden betűje mélyebb titok, és ennek a könyvnek nincsen párja a Földön. Hétszeres tömörítésű szöveg, és még a hetedik "zip" is értelmes szövegolvasatot ad. Ez annak ellenére is igaz, hogy több szerző elkülönült műveinek is meghatározták már. NEM. A Biblia nem más, mint az Élet könyve. Te is benne vagy. Név szerint. Mindenki benne van, aki 3200 éve élt a Földön, és aki ezután élni fog. Egészen az idők végéig. Természetesen a rövid életrajzokkal, gyermekeiddel, partnereiddel, munkáddal és haláloddal együtt. Az elejéről hiányzik a Tudás könyve. Ez 77 könyv, amelyek a világ rendszerét mondják el az atomoktól és energiakvantumoktól a makrokozmoszig. Örömmel tudatjuk, hogy nekünk még megvan. Itt már olvashattok erről is.

A lemniszkáta a nyolcas számunkban is állandóan előttünk van. Érdekessége, hogy a komplex síkon pontosan a lemniszkáta kilencven fokkal elfordított párja jön ki (Kovács tanár úr felfedezése), ami úgy néz ki, mint egy négyszirmú virág.

Keress ilyet a KORONA águnkon a magyar koronán! A zárólap alján és tetején és a legelső lapon indul. Majd meglátod, hogy a Szent korona nem egy felcicomázott ékszer.

A kvaternióknál tizenhat szirmú -de térbeli- alakzat lesz belőle. Egy valós és három virtuális. Ez később még jól fog jönni nekünk. A lemniszkátánál a kis kereszteződés is nagyon érdekes, mert ha visszagondolunk a Mőbiusz szalagra, amit nagyon hasonlóan meg lehet csavarni, akkor azt a kis félfordulatot akár egy eszményien vékony szállal is el lehet képzelni, még egy ilyen lemniszkátával is. Sokan törték már ezen a fejüket, és az egyoldalúság is sok matematikust ejtett bűvöletbe. A Cassini görbék is kellenek majd, mert ez a polimorfózis is ismert, de alapvetően ez sem lett része a gyakorlatunknak. Sok ilyen felfedezés van, ami a "már majdnem telitalálatnál" maradt annyiban. Talán akkor még nem volt itt (ott) az ideje, de nekünk most mégis jó lehet.

Cassini is küszködött a feladattal, de lehet, hogy csak mi aratjuk majd le munkája gyümölcsét!? Innen már csak egyetlen lépés van a felület megalkotásáig, amelyet a legelső lapon is láthattál már. Forgassuk meg az Y tengely mentén a lemniszkátánkat! Egy toroidális forgástestet kapunk. (Lemniszkátoid - mondja erre a Tejföl atya). Ez már kissé mozgalmasabb dolog, és animált gifben jobban mutat, mint álló ábrában. Ez is lemniszkáta, csak bővült egy forgásdimenzióval.

Ugyanígy fedeztem fel a Thalész-tétel egy izgalmas kiterjesztését is. A Thalész háromszög is megforgatható az átfogója körül. Ekkor két fenékkel egymásnak fordított kúpot kapsz a térben, amelyek talpszöge derékszögre egészíti ki egymást. Ezt a tételt majd használni fogjuk, úgyhogy nem árt, ha egy kicsit végiggondolod, lerajzolgatod. A tachionok jelenszögét fogja kiadni, és azt a hatalmas trükköt, amikor egyetlen pontból fogunk szöget szerkeszteni. A matematikus főnököm annakidején azt mondta, hogy ez lehetetlen. Egy esetben mégis lehetséges volt. Tetszett neki a megoldásom.

Most egy egészen új matematikát, dimenziószemléletet és kozmológiát kezdtünk csinálni. Akkor forgassuk végre meg azt a huncut kis lemniszkátát! Ennek már valamiféle felszíne vagy mije kezd lenni, de hogy is van ez? Most ne egy vonal mentén induljunk el, hanem egy ekvitemporiális (egy adott pillanatot reprezentáló) ponton. Ilyen közös pont csak egy van; a kereszteződésnél.

Ez - ahogy elhagyod a pontot - egy olyan furcsa körré válik, ami egy pontból kiindulva egyre táguló (de mégiscsak egyetlen időpontot jelentő) körré nyúlik, majd elérve a lemniszkáta legnagyobb átmérőjét újra szűkülni fog, majd újra összezsugorodik egy eszményi ponttá. Ez az a kereszteződés, amelyik a végtelen jel közepén látható. Ha ezt a pontot kinevezzük jelennek, akkor ez a kiáradás most nem végtelen kiterjedésű lesz, de végtelen ideig keringhet magában. A miértre még válaszolni kell, de ez még sok alapkutatást jelent. Mondjuk lefelé indulsz el a kereszteződési pontból, és ami kiárad az legyen a múlt. De akkor hol a rendszered jövője? Igen, a múlt a lemniszkáta toroid "egyenlítőjétől" számítva átminősül jövővé, mert csak eddig távolodik a jelenponttól, majd egyre zsugorodik és zsugorodik, majd kihúny egy pontban; a jelenben. De sebaj, mindjárt kijön alul, és innen újra múlt lesz belőle! A végtelenségig. Ez a várakozó fénymag.

Mekkora ez az objektum? Ennek a kérdésnek még nincsen értelme, mert a tér még nem is létezik! A távolságot még nem lehet értelmezni. A jobb elképzelés kialakulásához itt van még egy szép szemléltető ábránk. Tamás atya mindent megalkotott a megértéshez.

Betlej Tamás grafikája

Ezen be lehet kukucskálni a rendszer belsejébe, és ott ki lehet lesni a rejtett jelenpontot, ott ahol legjobban leszűkül. Itt már a következő lépés is felsejlik.

Most jön a bukfenc! A középső jelenpont egy "kereszteződés", vagyis nincsen rajta még egy kicsinyke lyuk sem!

Az igaz, de itt nem anyagi (de még csak nem is matematikai) valamiről van szó, úgyhogy ez a kereszteződés akadálytalanul létrejöhet, és ezzel fel is találtuk a "kapujasincs átjárót", a jelenpontot. Ebben a pontban van a Mőbiusz szalagnál vizsgált csavarodás, vagyis ebben a pontban fordul át 180 fokot a felület, és ezzel a bentből kint, és a jobboldalból baloldal lesz. Ez egy egyoldalú felület, egy olyan "tartály", ami parányi és egyúttal végtelen (meghatározhatatlanul nagy) űrtartalmú is, hiszen amikor a "külső" felületén tartózkodunk, akkor az edény "űrtartalma" mérhetetlenül nagy, de egyoldalú jellege miatt a belseje és a külseje egy. Irányvektorai ugyanúgy kioltják egymást, mint a Mőbiusz szalagéi, de ez jobb mint a Klein-féle megoldás. Ez a hely még nem igazán "hely" (mert hely és távolság csak a később keletkező térben lesz lehetséges), de pontnak már eléggé dinamikus. Van autonóm időrendszere, mert ez már egy egydimenziós felületnek látszik. Még éginek sem mondhatjuk, mert az ég az már bonyolult dolog. "Holy" angolul annyit tesz, hogy szent. Nem érdekes? A holly pedig krisztustövis. De ez már az egydimenziós felület lesz.

Egydimenziós felület? Hi-hi :-) Még mit nem mondasz?!

Miért? A fekete lyuk meg gond nélkül lehet szinguláris (pontszerű) vagy egyes levezetésekben (Howking), és még toroid is?

Csak figyelj! Tovább kell jutnunk. Ez most egy olyan felület, ami egyidejű körökből úgy lesz felületté, ahogyan az egymás mellé rakott vonalakból kialakul a sík. No és spékeljük meg még egy paraméterrel, és csavarodhasson is még egy kicsit.

Minek az? Meg hogyan csavarodhatna, amikor minden kör ekvitemporiális idejű, ami azt jelenti, hogy ez egy körszerű szingularitás. Kisszerű nagy, körszerű pont, pontszerű kör, mi jön még. Teljesen besokalltam.

Sebaj, majd kisokallsz. Ha matematikailag és az asztronómiában lehet fekete lyuk, akkor lehet pontszerű gömb és pontszerű kör is, hiszen senki sem határozta meg azt, hogy mekkora is lehet a legkisebb értéke egy kör sugarának. Minden szépen sorban ki fog derülni. egyelőre mondjuk azt, hogy kialakítottuk a titokzatos monász (monád) egy lehetségesnek látszó modelljét, ami már teljesen más, mint az a pont, amit a geometriából ismerhettünk. Ez nem geometriai pont hanem; fizikai időpont. Ez a pont végtelenségig dinamikus, de kifelé még nem okoz semmiféle változást. Önmagába zárt nem interaktív rendszer; ÖNVALÓ. A változáshoz és a kölcsönhatáshoz két dolog kell. Még akkor is, ha egyelőre csak ez az egy kiindulási egy áll a rendelkezésünkre. egyelőre. Egy-en-lőre. Erre azt is szoktuk mondani, hogy egyetlen. De hogy kerül az egy mellé az "etlen" fosztóképző?