FÉNY A FÉNYBEN |
A centrális források által szült téridő állandóan a születés állapotában marad, mert a sajátidőbe való visszakanyarodása örökös csapdába ejti az örök forrás egyikét. A vele egy sajátidőben levő egyenrangú duálját viszont ez nem érinti. Vagyis megmarad furcsa originalitása is, mert emlékezz vissza a genezis ábrákra, ahol az egyik ágon visszafordult, a másikon meg tovaszáguldott a kettévált és mégis két egész fénymag. A térforrást mégsem nevezhetjük gond nélkül örökösnek, mert amellett, hogy végtelenül ismétli magát az időhurokban, minden elemében virtuális. Születése és fennmaradása állandó, de mégis minden elemében virtuális, miután az öt keltő forrása újra és újra kelt egy hatodikat, de eddigre éppen elveszti a legelsőnek visszacsatolt elsőt. A belső negatív és kettős időrendszerek természetesen elágazásokat is szülnek, mert ez minden kettős vagy többes törésű negatív időközeg jellegzetessége. Az így keletkezett elágazások annak függvényében maradnak a létezésben, hogy milyen időközegben haladnak. Csak a sajátidő tartja őket a virtuális létben, de az is sajátidőnek számít, ami a másik elágazáson keletkezik, vagy előbb keletkezett ugyanabból a sajátidő rendszerből. Ezek a források állandó táplálói a teremtésnek. |
|
|
Ugyanezt az ábrát "forgórózsa" motívumként őrizgeti népünk. Ez a kacsalábon forgó gyémántvár a népmeséinkben. De az a kérdés, hogy miért kacsázik; ami excentrikus, amikor a kacsa nem is "kacsázik", csak billegve jár. Kacsalábon forogni viszont biztosan nem szokott. Amint írtuk a térnek mindig hiányzik egy szegmense. Ez nemtér-nemidő állapotban van. Ez a hiány ciklikusan végiglépked minden dimenziórétegén. Ebben a "hiányban" nincs távolság és idő. Ebben rejlik az űrutazás jövője. Ezt súgja ez a gabonakör is. |
A tér megszületése után még mindig anyagtalan, és fénytelen, mert egy egyhelyben álló fénykvantum kicsit sem hasonlít arra, ami a mi fejünkben a fényt jelenti. De miután még nincs anyag, így nincsen az sem, amit megvilágíthatna, amiről visszaverődhetne, de ezzel a megfigyelő is rendkívül ritka... A térben és persze a téren kívül is továbbra is érvényes az idő törvénye, vagyis semmi sem zárja ki a teremtésre alkalmas további találkozásokat. A dolog csak annyiban változik, hogy immár minden ami a téren belül eljut erre az állapotra, mozgási paramétereiben alá lesz rendelve a téridő esszenciáinak. Ebből az következik, hogy ami a téridőben keletkezett, az örökös függőségben lesz a téridőtől. Egyszerűen azért, mert óhatatlanul magában kell hordoznia a téridő rétegezett ritmusát, és hatos szimmetria rendszerét is, mert ez fennmaradásának a kulcsa. |
|
A csillagtetraéder, ami két egymásba hatolt tetraéder. Figyeld meg, hogy metszetük egy oktaéder. Ez egy nyolcas szimmetria, de mégis a hasában hordozza a hatos szimmetriát. |
A Biblia szerint először a Törvény volt, majd kialakult a fény. Az Isten látta, hogy a fény jó. Ez mára már mondattani csapda, mert elveszett a jó és a jobb közötti értelmi kapcsolat. Pedig kell lennie valamilyen kapcsolatnak! Hát persze! Kínaiul a "jo" azt jelenti, hogy jobb. Hogy ne is említsem az ókori eredetű segítséget! A férfi jobbra, a nő balra gombolja a kabátját. Miért? Mert divat? Sokkal nyomósabb okai vannak ennek. Mert arra forog az aurájuk. A téridő az a fény ami jó. A Mindenható, aki éjszaka is fény. A Sekhina. A rejtett fény. Mindig, mindenhol és mindenben jelen van, mert létalap. Minden teremtmény létalapja. |
|
|
A fény nyolcas rendszeréből eredően hét forrású. Hol itt, hol ott emelkedik a dimenziószáma. Az alsó vagy a felső Vizekben. 60 dimenziós, ameddig az egyhiperteres tér a tizenegy forráshelye miatt 44 dimenziós volt. Ahogy már a téridőnél is jeleztük, hogy az sem oktaéder alakú, ugyanígy óvakodjunk attól, hogy a fénykvantumot kockának nézzük. Szimmetriarendszere a kocka és a nyolcágú csillag között oszcillál, ezért mindkettőt úgy őrzi az emberiség, mint az energia jelét. Természetesen itt is minden tudásodat, amit eddig megszereztél a téridőről továbbra is használhatsz, így azok a csigaházszerű táguló tenzorfelszínek is ugyanúgy kialakulnak, mint a térnél is. A hipertér nélküli fénykvantum nyolcas szimmetriájú és ezért 8x4+1=33 dimenziós, az egyhiperteres fény 15x4+2=62 a kéthiperteres 22x4+3=91 dimenziós. Talán észrevetted az "ellentmondást", amely a dimenziószámban mutatkozik, de ha jól akarjuk jellemezni a fénykvantumok dimenziószámát, akkor nem hagyhatjuk ki a "sárkány szívét", a térközépben tevékenykedő Víz típusú segéddimenziót sem, mert e nélkül nem is tudna a létezésben megmaradni. Ezt női típusúnak is mondhatjuk. (Ő a rabul tartott királylány, a fény szüze). Ezért mondjuk a hölgyeknek, hogy "édes szívem"? |
Hófehérke és a hét törpe. Gondold végig a mesét és annak eseményeit. Gonosz királyasszony, eltaszítja a mostohalányát, hamis hír a haláláról a vadásztól (férfi), erdő, hét törpe (férfiak), aki lámpát (kisebbek és tüzet visznek), igazmondó tükör (másolat), álruhás mostoha (a hordozó öregebb női közeg), mérgezett alma, tetszhalott királylány, hét törpe sír (kiáradás), új szereplő (a nyolcadik férfi) herceg, zökkenő, mérgezett alma kiugrik a Hófehérke torkából, és a nyolcadiké lesz. Itt a férfi szereplők jószívűek, és szeretik a királylányt. A hétfejű tűzokádó sárkány és a rabul ejtett királylány. Itt is társa a sárkánynak a királylány, hiszen feleségül rabolja, de itt is a nyolcadik fejé, a megmentésére hivatalos királyfié lesz szerelme. Stb. Aki a legtöbb mesét gyűjti össze a fényről, az könyvjutalmat kap! Nemcsak magyar mese lehet, hanem akármelyik népé. Földön kívüli is számít. Sőt! Földön kívüliek is pályázhatnak a sorsoláson. (Ez nem vicc)
|