ÍGE-IDŐ 20.   

MILYEN LEHET A FÉNY?

Több kritikus hangú levelet kaptam, mert olyan zónába értünk, amit már évszázadok óta kutatnak, és ezért ezeknek a tudományágaknak mára már kialakult a vaskalapos dogmatizmusa. Néhányan megpróbáltak keményen leharcolni, mert a fényről azt a merészséget mertem állítani, hogy nem is elektromágneses hullám.

A térről kevés a tudás (szinte nulla), így ott nem léptek fel a harcosok, de a fény tudományának olyan sok tudósa van, hogy nekik már sok kijelentésemmel az elevenjére tapintottam. Fontos leszögeznünk azt, hogy körünkben legalább tíz aktív fizikus és matematikus tevékenykedik, de én magam egyik sem vagyok. Minden tudóst nagyra becsülünk, aki egész életét a kutatásra áldozta, és ezeket (materialista elveikkel együtt is) szentebb embereknek tartjuk azoknál, mint akik állandóan Istenről papolnak, de semmit sem tudnak róla. A Biblia értelem nélküli szajkózásának kevés az értelme, hiszen Isten nem hívőket akar, hanem tudókat. Isten fénylény és nem halhatatlan fehérszakállú bácsika. Róla szól minden lapunk. Istenről. A bizonyíték ágon majd megmutatom, hogy miket rajzolt nekünk segítségül Ő maga. Te is kérdezhetsz! Mi lenne szerinted a legfontosabb 10 kérdés, amit az emberiség értelmi fejlődésének az érdekében feltennél az Istennek? Ahogy módom lesz rá, meg fogom kérdezni tőle. aranyatya@freemail.hu Írjál ide, ha jól megfontoltad a dolgot. Fanatikusok kíméljenek.

Most akkor mi a fény, ha nem elektromágneses hullám? Ha a fényt se az agresszíven erős mágneses tér, se az erős elektromos térerő nem téríti el az útjából, akkor gyanús, hogy nincsen benne sem elektromos se mágneses töltés, ami kifelé is megmutatkozna. Ez csak az anyagi részecskék esetében fog fellépni. Nézzük meg akkor egy kicsit a mai elképzeléseket!

Dr. Bernolák Kálmán: A FÉNY című könyvéből

Egy már évtizedes könyv elképzelését idézzük, ahol a fény hullámtermészetét magyarázzák, de a dolog azóta is ugyanott toporog. A baloldali és a középső ábra megvan nekem egy 1916-ban kiadott csillagászati könyvben is. Az eredmény siralmas. A baloldali ábrán egy horizontálisan, a középsőn pedig egy vertikálisan polarizált hullámot mutat a szerző.

A letaglózó meglepetést a jobboldali ábra okozta. Ameddig a baloldali és a középső ábrán a szinuszos hullám rendszeres nullátmeneteket mutat, addig a jobboldalin a fény elfelejtett szinuszos hullámokat kelteni, és egyszerűen állandó amplitudó mellett az időtengely körül forogva halad. Ezt a hibát 3, a Budapesti Műszaki Egyetemen megtartott előadásomban 10-8-6 évvel ezelőtt is kifogásoltam, de ettől a helyzet egy csapásra semmit sem változott. A dogmatikusok sehogyan sem akarták megérteni, hogy mi ebben a hiba. Hiszen itt már minden olyan jól ki van találva, már minden tudást birtoklunk. Mit akarok én most ezzel a lényegtelen dologgal.

Ahogyan a levegőben terjedő hang sem lehet szinuszos !, hiszen gömbhullámokban terjed. Az időbeli lezajlása lehet szinuszos, de a valóságos hullámai térbeliek. Mert Íge, mert kiáradása a létezésnek. Az idő visszacsatolás nagyon tartóssá teszi, szinte elpusztíthatatlanná a fénykvantumot, a fotínót. Ezek nem sík hullámok, hanem térbeliek! Ide egy tojást gondolj! És ez csak egy nagyon rövid (első) pillanata a fénykvantum életének.

Az ábrán háromféle fénykvantumot is mutatunk, de ezek közül csak a jobboldali halad fénysebességgel, vagyis múltterjedési sebességgel. A középső 2/3, a baloldali 1/3 fénysebességgel halad. Kiáradásuk spirálgömbi rétegekben terjed a végtelenbe (az ábrák csak metszetek!), keltő magjaik pedig egy kis helyen időhurokba zárva haladva másolják magukat. A képe létezik abból létezik. Ez a fény alapelve. Ebben ugyan semmiféle elektromos vagy mágneses jelleg nincsen, de gömbszerű szétáradása miatt minden fénynél megtapasztalt jelenség megmagyarázható vele.

Ennek az is következménye, hogy amennyiben bármilyen idő visszacsatolástól létező rendszer (fény, anyag) mozgását egy határsebesség limitálja, mert ha a keltő forrás egy előbb kiárasztott előtte terjedő rétegébe lép be, akkor ott időben nem előrébb, hanem hátrább van, hiszen az előbb áradt ki forrásaiból. Ez a fénysebesség oka.
De mitől lesz ennek a furcsa új fénykvantumnak kettős természete? A mérések azt mutatják, hogy a fény hol részecskeként, hol pedig hullámként viselkedik! Vacuumban is megforgat egy jól csapágyazott kis szélkereket, és a fényelektromos hatásnál ki tud ütni egy elektront is az anyagból, de ha egy résen vezetem át, vagy egy kicsi lyukon, akkor pedig a "diffrakció" jelensége alakul ki, és ugyanezt az elektronok is tudják produkálni, pedig azok anyagi részecskék. Mi a csuda ez a kettős viselkedés? Most akkor mi az igazság?

SZTEREO KÉP!

Nincsen abban semmi kettős! A rohanó idő-forrásrendszer maga előtt tolja a felhalmozott eseményhorizont kupakját, és ez a kupak nagyon sűrű, egymásra rakódott időrétegekből áll. Amikor egy ilyen forrásrendszer elér egy anyagi részecskét, akkor annak hullámterébe hatolva egyre görbültebb térrétegek között halad, amelyek egyre jobban eltérítik egyenes vonalú útjából. Erre utalnak a csillagászatban a gravitációs lencsék, amelyek nem mások, mint galaxisnyi tömegek, amelyek mellett a fény útja elgörbül, mint egy nagyítólencsében. Ezt az anyag szerteáradó hullámterei okozzák, amelyek jellegükben sok mindenben hasonlítanak a fénynél leírtakra, hiszen az anyagi részecskéket ugyanúgy önismétlő időrendszerek, tachionok és tardionok keltik. A gravitációs hullámokat ilyen ábrákkal szokták érzékeltetni (Hawking film), egy felület hullámzása képében. Ezért merészeltem síkagyúságot írni.

Ilyen eredőhullámok is léteznek mondjuk egy tócsa felszínén, de ennek semmi köze sincs a valódi gravitációs hullámokhoz. Azok nem így terjednek, hanem gömbszerűen. A természet térbeli. Ezen a képen egy hullámzó síkot láthatunk, ami a harmadik dimenzióban is lengedezik, de ettől még sík természetű lepedő marad, mivel nincsen vastagsága. A magyarok a sík univerzumot is őrzik hagyományaikban. Falvédőnek csúfolják. Létezik ilyen is, de mi nem ilyenben élünk. Ez az állapot ugyanúgy speciális eset a térnél, mint az ellipszisek között a kör. A fénykvantum teljes rendszere is állandó oszcillációban van a nyolcágú csillag és a kocka állapotok között, ahogy a tér a hatágú csillag és az oktaéder között oszcillál állandó keletkezése közben. Amikor a források egy síkban vannak, akkor beszélhetünk polarizált fényről. Ha az akadályok közötti áthaladásnál egy fénymag és a "sárkány szíve" áthatol, akkor ebből hét ciklus után teljes egészében regenerálja magát.

Egy anyagi részecskét eltalálva a forrásrendszer visszaverődik a részecske időtükreiről, amelyek hatalmas sebességgel igyekszenek kifelé. Ez egy időellentmondás tükör, ami több rétegben és bonyolult belső rendszerben áramlik kifelé. Az elektronok, protonok és neutronok belsejében kezd kialakulni, és egy adott méreten elenyészik. Ez a meséinkben az aranygyapjú. A fénykvantum előtt tolt időkupak a forrásrendszer visszapattanásakor természetesen háborítatlanul továbbhalad, hiszen teljes mértékben transzcendens. Így azután vannak fiatal és öreg fénykvantumok. Amit a csillagok fényében látsz, azok nagyon öregek, ami a villanykörtéből jön az pedig fiatal. Ez nem azt jelenti, hogy most született az áram hatására, hanem azt, hogy még csak rövid úton halmozta az időkupakját maga előtt. Az atommag részecskéiben, a protonokban és a neutronokban belül rengeteg fénykvantum raboskodik, de itt csak nagyon rövid utakat tudnak megtenni az állandó belső tükröződés, visszaverődés miatt. Gyakorlatilag a fénymagok is nagyon fiatalok, (és a részecskék is) hiszen a keltő tachionok még egy teljes fordulatot sem tesznek meg, és máris keltik az előttük levő virtuális forrást. A fény esetében egész folyamat hét forrás kialakulásáig tart, és ezután a nyolcadik lépésnél elölről kezdődik. Nos ennyi idősek a fénymagok, mert a nyolcadik keletkezésénél a legelső eltűnik. A rendszer öreg, és nem a forrásmásolatok. Ennek majd nagyon fontos információelméleti vonzatai lesznek, mert a fénymagok más időhullámok komplex hullámtereiben haladásuk közben nagyon bonyolult rezgéseket is végeznek (határozatlansági reláció!) és ezáltal az általuk szerteárasztott hullámok önálló létezőként ezt a rezgést modulációként hullámfelületeiken át kisugározzák. Életük rövid, de minden pillanatban az egész Univerzum árad szét belőlük. Az egész Univerzumnak éppen az az aktuális állapota, amelyik momentán áthalad azon a ponton, ahol éppen tartózkodnak. A hetes forrásrendszer tagjai egymást is modulációs táncra bírják, és ezzel egymásra halmozva művonalszerűen meg is őrzik a perturbált információt, mert állandóan benne vannak egymás időhullám rendszerében is, így gyakorlatilag végtelen információt képesek felhalmozni. A legkisebb szikrámban ott él, hal, kavarog az egész Univerzum.

Itt az egész teremtés majdnem minden piktogramja
megvan. Írd meg, melyik kettő a fény!

Azért "majdnem minden", mert amint egy előző lapon már mutattuk, a ty betűből is öt volt. Ez nem azért van így mert bizonytalanok lettünk volna abban, hogy melyiket használjuk, de a k betű helyett sem használunk b-t. Mást jelent. Melyik jelünkből lehetett hétféle? Mert egy betűből mindenképpen hétnek kellett lennie! Az a hét a "heten vannak, mint a gonoszok" mondásunkban őrződik. Az EPR kutatói küzdenek a feladattal, hogy miért van egymással végtelen sebességű kapcsolatban a kettévágott fénykvantum egymástól makroszkópikus (10-50 méter!) távolságba került két része. Például; ha az egyiket polarizálom, akkor poláros lesz a túlsó is. Hát azért, mert egyek. Pontosan ugyanúgy, mint a proton a saját elektronjával. Gyanús, hogy ebből kettő is van neki. (lásd: a negyedik halmazállapotot, a plazmaállapotot