|
A VÍZ MÁS ÁLLAPOTAI
|
|
|
eleven. Angolul tizenegyet jelent. Az ÉL (El) istennév, az even pedig érdekes módon párost jelent. Lehet, hogy rossz helyen választom el, és ele-ven lenne a jó? Vagy esetleg az el-e-ven? Úgy elgondolkoztatott ez a szójáték. Az is érdekes, hogy a németben és az angolban is van szó a 11-re eleven (~ ilívön) és elf. Érdekes, hogy az angolok nem ebből képzik a "11-es" szavukat, mert az penalty kick. Az angolban 12 twelve és a németben zwölf. A 12-re már nekünk is van egy külön kifejezésünk, csak már alig használjuk. Ez a szavunk a tucat. (TU-CAT). Ha valaki még tudja, hogy hogyan mondtuk valamikor a 11-et, nagyon megörvendeztetne vele. Itt most nem nyelvészkedni akarok, csak rámutattam arra a kutatásra, amiből rövidesen sokkal többet fogunk bemutatni. A szavak belső logikáján fogunk haladni, és nem a szavak hasonlósága mentén. Ott majd az ősnyelvek logikai alapjaira fogunk építkezni, de ugyanerről a témáról. Annyit azért még hozzáfűznék, hogy ca-val nem sok szó kezdődik a kínai szótagokra épülő nyelvben, de a cáj azt jelenti, hogy ismét, újra, létezni vhol, ban, ben, on, en, ön, és a cao pedig csinálni. Vagyis a két szóelem; tu és cat, olyasmit jelent, hogy kettő csinálta. A tizenkettőhöz talán annyi köze van, hogy tizenkét apostol van, tizenkét hónapunk van, esetleg kétszer tizenkét óránk van egy napban, de az óráinkkal csak tizenkettőre osztjuk. Nyelvi folyóiratunk már a tizedik számánál tart. 2002 májusban: BABEL a nyelvi filozófia folyóirata. Az előző részben a szuperszonikus repülés különösen érdekes gyakorlati példákkal szolgált az időszerkezet-kutatás számára, mert a hangjelenségeket viszonylag pontos módon tudjuk vizsgálni, ameddig az idő vizsgálatára egyelőre kevés műszerünk van. Itt elsősorban nem a különböző órákra gondolok, hanem újabb fejlesztésű speciális gravitációs hullám detektáló műszereinkre. Az időhullámokat nemcsak mérni tudjuk, de már tíz éve munkálkodunk ezek képpé alakításán is. Eddigi eredményeink bíztatóak, de még sok munka vár ránk.
|
|
|
1. A Thalész-tétel és annak gömbire kiterjesztett változata.
|
Többen kérték
tőlem, hogy egészítsük ki a térbeli Thálesz felfedezésemről
való információkat. A dolog roppant egyszerű, nem lesz nehéz
megérteni. |
|
Az idő a Tűz állapotába kerülve romantikusan megváltozik a Víz állapothoz képest. Már jeleztem, hogy ennek sokféle következménye lesz, tehát érdemes ennek vizsgálatánál egy kicsit elidőzni. Azért is illusztráltam ezt a kérést a Thálesz általam felfedezett egyszerű kiterjesztésével, mert a fénysebesség feletti sebességgel száguldó időforrások találkozási akciója során fel fog merülni ennek az új matematikai tételnek az igénye. A három Vízforrás evolúciós találkozásánál már felgyorsuló és az eseményhorizontjuk terjedésénél gyorsabb mozgású "Tűzforrások" jöttek létre, de ez az esemény még mindig nem hozott létre semmiféle általunk ismert dolgot. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor elmondhatjuk, hogy a Vízforrásokat Minkowszki, a Tűzforrásokat W.E. Lamb fedezte fel a huszadik század elején és közepén. A világnak mindkettő magas volt mint svábbogárnak a tűzoltólétra. Ezek a hihetetlenül gyors Tűz-források nagyon széles sebességtartományban létezhetnek, de nekünk csak egy eléggé szűk intervallum látszik a rendszerük teremtőképesnek. Ez valahová 1 E és 10 E közé esik. (1c-10c) Egy E alatt minden tardion, és 10E felett pedig már túlzottan gyorsak a forráselemeink a teremtéshez. Lehet, hogy vannak más megoldások is, de az eddigi modellezés ezt nem valószínűsíti. Ez a 0E-1E -ig terjedő tartomány a Víz elem. A múlt Víz típusú sebességgel tágul. Ezt nevezte Einstein "eseményhorizont"-nak. A mai gondolkodásunk siralmasan statikus és síkagyú, ezért szinte teljesen hiányzik belőle az a valóságosan dinamikus tulajdonság, ami egyébként keresztben-kasul áthatja a világot és a világ jelenségeit. Még én is belementem a csőbe, ami a régebbi származású rajzainkon is meglátszik. Ezeken gömbök vannak, pedig a valóságban ez nem ilyen egyszerű. No, megijedni azért nem kell, de egy kis módosítást azért be kell vezetni. Ettől függetlenül az alapelv nem változik, csak a mozgás megjelenésével egy érdekes jelenség lép fel a terjedő időszféráknál. 13 éve tanítok időfizikát, de erre a tanítványaim se jöttek rá, pedig már ezer felett jár a számuk. (Még harcoltak is velem ezért. Innen is látszik, hogy már egy évtized alatt is kialakulnak a dogmatikus eszmekövetők...). Én is csak a száguldó vadászgép képeit nézegetve döbbentem rá a figyelmetlenségemre. De a valóban álló forrás terjedő tere továbbra is gömbszerű marad, vagyis nem az alapelv hibás. Mi a mozgó körközéppontot is állónak gondoljuk. Azt hittük, hogy egy mozgó pontból is ugyanúgy történik a kiterjedés, mint az állóból. De az előző lap vadászgépe körüli ködgomolyag egy mozgó forrás másságára ad jelzést nekünk.
|
|
|
Az álló időforrás váltakozó
tere.
|
A terjedő koncentrikus gömbök a két létezés között oszcillálnak. Egy kis ideig itt és egy kis ideig ott. Amikor éppen az ott állapotban vannak, akkor itt szünetel a létezés. Lehet, hogy ebben a két kis helyhatározó szóban a "t" a múlt idejű helyet jelenti? (Egyfajta rag?) A mi oldalunk határán van az i, ameddig a túloldalon az o? Legkívül a legelső, legöregebb időpillanat hullámfelülete, majd szépen sorban az őt követők. Ezt már megelőző lapjainkon mozgó ábrákon mutattuk, de sokan kérdezték. A kékes zóna az egyik, a sárga a másik létezés. Ezt definiáltuk pozitív vagy Víz típusú időnek (tardion). A rétegek szférikusan ekvitemporiálisak (egyidejűek és ezért pontszerűek), de az időesszenciában mozogva megjelenik a valódi első dimenzió. Ebből evidensen az is következik, hogy mozgás nélkül nincs is semmiféle dimenzió. Vagy a hullámoknak, vagy a szemlélőnek mozognia kell. Ez a relatív mozgás szüli az első dimenziót. Ennek az elmozdulásnak a jelölésére az Rv (relatív sebesség) jelölést használtuk. Ezt a dimenzió nélküli E-ből származtatjuk, mert egyelőre semmiféle más elképzelhető "mértékegységünk" nincsen. |
|
|
A dolog akkor kezd bonyolódni, ha az álló forrást megmozdítja. Amikor a forrás a fénysebesség felével mozog, akkor elől a hullámfrontjai elvékonyodnak, hátul pedig felritkulnak. A rendszerben fellép az időrövidülési jelenség, az idő-kontrakció és idő-dilatáció jelensége is. Az eddig teljesen koncentrikusan szférikus hullámfrontok a fenti képen látható módon alakulnak át. Ez egy -a fizikában ismeretes- kékeltolódás, és hátul pedig egy vörös-eltolódás jellegű jelenséget okoz. Belehaladva az idő nem telik lassabban vagy gyorsabban. Az esszenciák belül (bennük, közöttük) haladva nyugalminak hatnak. A belső szemlélő számára nincs semmi feltűnő, számára minden "normálisnak" hat. De egy külső szemlélő számára a mi belső mozgásunk nagyon is eltérő! A "sűrűbb" zónában lassabban, a "ritkábban" gyorsabban haladunk. És most nézzük meg, hogy mi történik egy olyan forrással, amit elértek egy másik forrás első hullámai, vagyis annak külső felszíne. Ilyet is mutattunk már, de ott még nem részleteztük az esszenciák jelenségeit. Ez így néz ki a hullámterek világában. |
|
|
Ez a forrás már múltterjedési sebességgel száguld a kép jobboldala irányába, amit akár úgy is mondhatnánk, hogy fénysebességgel halad. Ha már lenne fény. De ott még nem tartunk. Ez a kis forrás még nem fény, csak fénymag. Ez az általánosan ismert "Mária jel", amit a vallási és néprajzi vonzatokban is megmutatunk az EREKLYE ágon. Az 1E-vel haladó forrást a haladás irányában már nem tudják elhagyni a belőle folyamatosan kiáradó hullámesszenciák, és ebben a pontban végtelenül felhalmozódik az időhullámok és a különböző idejű források virtuális rendszere, és ezért azt is mondhatnánk, hogy itt egy pontban "áll" az idő. Itt az eltaszítás pillanatától a vizsgált pillanatig minden időesszencia egyetlen pontban van jelen. Ahogy ettől az ominózus ponttól távolodva a képen látható módon alakul az idősűrűség. Einstein azt mondta, hogy "ha a rakéta elérhetné a fénysebességet, akkor annak utasai számára megállna az idő". Jól gondolta. Ez a kis tömegtelen fénymagocska most a mi kis utasunk, és a megjósolt dolgok igazak. Tárgyakra vagy anyagra (atomokra vagy részecskékre) ez az állapot nem lehet igaz, de azért ott is kaptunk figyelmeztetéseket az atomi világból, mert a fénysebesség közegfüggő valami. Ha sűrű, anyagi részecskékkel tarkított közegben mozog a fény, érdekes változásokat figyelhetünk meg viselkedésében. Üvegben vagy vízben a fény nem ~300000 km/sec sebességgel halad, hanem "csak" 200000 km/sec a sebessége, ami a vacuumban mérhető fénysebesség 2/3-a. Az atomreaktorokban fellépő Cserenkov sugárzás (ahol a részecskék vízben átlépik az ottani fénysebességet) szintén tanulságos figyelmeztetés számunkra. Később visszatérünk még ezekre a kérdésekre. |
|
A következő lapon megvizsgáljuk azt a különleges állapotot, amikor a forrást két, vagy három másik forrás taszít meg a hullámfelszínével! Ilyet is vizsgáltunk már, és ott ezt Tűzforrásnak, Tachionnak neveztük. A tardionokat (elméleti síkon) tehát Minkowszky fedezte fel 100 évvel ezelőtt, és a tachionokat W.E. Lamb (Nobel-díjas) jósolta meg, és a gyakorlatban is bizonyította létüket; a hidrogén színképvonal felhasadás mérésével. Nem ezért kapta a Nobel-díjat, pedig ez sokkal előremutatóbb felfedezés volt. Az ilyen lázadást egyetlen kor sem szereti. Rozsdásodnak tőle a vaskalapok. |
|
|
startlap
- start page
|
|
|
© Minden jog fenntartva! UNIVERSUM UNIVERSITAS BUDAPEST HUNGARY |
|
|
ALL
RIGHTS RESERVED © 6. Aug. 2001. by UNIVERSUM
UNIVERSITAS. This tour guide is prepared for personal information-use only.
Absolutely no part of this tour guide, its complete form, or the
information contained within it may be reprinted, copied or otherwise
duplicated without the express permission of the author. |
|
ÍGE-IDŐ 11.
2. 
