115. ábra

Már a variációk száma elárulja a Fénykvantum Forráshelyeinek összegét. Hét és nyolc. Nyolc Forráshely van, ebből hét betöltött Hely lehetséges, mire a Forrás a nyolcadik Helyre érkezik megszűnik az első Forráshely, és elindul egy új ciklus. Hétről a nyolcra. Emlékszünk még a Térkvantum létrejöttére?
A Fénykvantum létrejötte pontosan ugyanúgy működik, mint a Térkvantum születése, csak a Forráshelyek száma különböző. Ötről a hatra, illetve hétről a nyolcra.
Persze azért sok más különbség is van, amikre szépen sorban felmutatok “zenei” bizonyításokat.
Adjuk össze a két számot. 7+8=15
Kettő dolog jut az eszembe. A kéthiperteres Téridőben pontosan 15 Forráshely van, minden Téridőben 5, az átmenet egyik Téridőből a másikba pedig a Nemtér-Nemidő helye, a Téridők kapcsolódási Helye, az a bizonyos hatodik létező és nem létező Hely.
Ahogyan a Térkvantum Forrása körbejárja lépésről-lépésre a kéthiperteres Téridők Forráshelyeit, ugyanúgy körbejárja a Fénykvantum Forrása a kéthiperteres Téridők Fénykvantum Forráshelyeit. A Fénykvantum egy Téridőn belüli Létezése 15 lépésre osztható fel. Igaz, a Fénykvantum dimenziólépcsőjét még nem készítettük el, de ma már tudjuk, hogy a működési elve megegyezik a Térkvantum dimenziólépcsőjével, csak a Tér 6, a Fény pedig 8 Forráshellyel rendelkezik.
Maradjunk a hatos és a nyolcas számnál. A Téridő működésének időfizikai ábrázolása egy oktaéder geometriájának feleltethető meg. Az oktaédernek 6 csúcsa és 8 oldallapja van. A Fénykvantumot pedig egy kocka alakban szoktuk ábrázolni, aminek 8 csúcsa és 6 oldallapja van. A 7. és 8. variációban pontosan 85+1 Hang szerepel. Az utolsó, a 86. Hang egyúttal a 9. variáció első Hangja, ami a 8. variáció befejezésének, és a 9. variáció kezdésének tudható be, mint ahogyan a Teremtés folyamata, egymásba ágyazódva, egymástól külön, és együtt is értelmezhető. Tehát 86 Hang, 8 Forráshely és 6 Forráshely. Az oktaédernek és a kockának is 12 oldaléle van.
A 8. variáció minden ütemében 12 Hang szólal meg (kivétel az első ütem első Hangja alatt megszólaló egy különálló Hang, amit kicsit később elemzünk). Ráadásul minden Hang egyforma ideig szól, egyforma hosszúak, mint az oktaéder és a kocka oldalélei, az időtartama mindegyik Hangnak egy 16-od érték.
A Téridő betöltött Forráshelyeinek száma 5, a Fényé pedig 7 Forráshely. 5+7=12
A 8. variáció minden ütemében megszólaló 12 Hang a Tér és a Fény Hangjai együtt. Minden Hang, minden Forrás egyenértékű, csak a keletkezésük ideje más. Erre a Hangok egyenkénti vizsgálatánál térek ki később. A négyes blokkokban összekötött tizenhatodok arra utalnak, hogy a Tér és a Fény Egy, illetve egy teljesen összefüggő rendszer, de önmagukban is önálló rendszert alkotnak. Egyben, egymásban léteznek. Igazából az egész Teremtés egy fraktálrendszer, és Egy, azaz Egy Helyre vezethető vissza, magára a Teremtő Forrására.
A Téridő első öt lépésénél még nincsenek fraktális elágazások, a hatodik lépésnél indul el a fraktális élet. Ez pedig a Fénykvantum születése.
A Hangok ritmikájából egyértelműen kiderül, hogy nagyon stabil rendszerről van szó. Több helyen nevezik a Téridőt nem látható Fénynek, a Fényt pedig látható Fénynek, illetve a Fényt a Térben született Térnek. A 8. variációban levő Hangok ugyanezt a stabil, egymáshoz való viszonyt hallatják velünk.
Felmerül a következő kérdés: hogyan lehetséges az, hogy a Téridő körciklusa ugyanannyi idejű, mint a Fény körciklusa, egyik 6, másik 8 Forráshelyen, anélkül hogy ritmusuk (mindenhol 16-od sebességű) változna?
Az új Forráshelyek keletkezése a Forrást elhagyott múltszférák és a korábban létrejövő Forráshelyek Jelenpontjaival való találkozások eredményei. Így logikus, hogy minél több Forráshely keletkezik, annál több múltszféra keletkezik, vagyis anélkül, hogy gyorsulna a rendszer egyre több Forráshely jön létre.
Nagyon valószínűnek tartom, hogy egyik Téridőből a másik Téridőbe való átmenetel is együtt történik. A Fény csak a Téridőben létezik, mivel őbelőle jött létre, tehát nem “utazhat”a Nemtér-Nemidőn keresztül, csak a Téridőben, a Téridővel.
A rovásírásunkban is van erre való utalás. A százas, ami a Tér szimbóluma, egy hatágú csillagnak felel meg, az ezer pedig a Fény szimbóluma egy nyolcágú csillaggal. Ez mindenképpen arra utal, hogy a Térkvantumnak és a Fénykvantumnak szinkron Helyei vannak. A megoldás a mi leírásunkban szerepel. 100 és 1000 a tízes számrendszerben.
Hány darab nullát találunk? Pontosan öt darabot. A Téridő Forrásainak száma, az Öt Atya. Marad még kettő darab egyes számunk, amit ha hozzáadunk az öt darab nullához, hét darab számunk lesz, ami a Fénykvantum Forrásainak száma. Mivel a százban és az ezerben is szerepel a nulla és az egyes szám, egy csoportba kell őket rakni, hiszen ugyanazok az összetevő “számai”, Forrásai. Itt még az is kiderül, hogy a Téridőben, az öt “nullában”keletkezik a hiányzó “két” Forrás helye, a kettő egyes, amivel összesen 7 darab szám, 7 betöltött Forráshely keletkezik.
Tehát a Térkvantum és a Fénykvantum egyik szinkron Helye a Nemtér-Nemidőn való közlekedés. Nem zárom ki a lehetőséget, hogy van más szinkron Hely is, de konkrét igazolást még nem találtam a kottaképben.

Módosítójelek

A zene világában három fajta módosítójelet imerünk, amik megváltoztatják az eredeti Hang magasságát. Fölfelé (magasabb Hang), ami a kereszt elnevezésű előjegyzésnek felel meg, lefelé (alacsonyabb Hang), ennek az elnevezése a bé, és a feloldójel, ami minden módosítást visszaállít az eredeti állapotba, az eredeti Hangra.
Minden módosítójel a módosítandó Hang előtt szerepel, és csak arra az egy Hangra vonatkozik, ami előtt áll. A zenei szabályok alapján egy ütemen belül érvényes a módosítás. Most csak annyi információt írok, amennyire szükségünk van az időfizikai levezetésekhez.

116. ábra

Nézzük meg ezeket a jeleket a 115. ábrán a kottaképen, és gondoljuk végig milyen kódokat rejtett el nekünk a Teremtő.
A 7. variációban 3 darab kereszt látható. Mindhárom Cisz Hangnak felel meg, egy az alacsonyabb oktávú, kettő az ettől a Hangtól egy oktávval magasabban elhelyezkedő Cisz Hangok. Ha ezt a három Hangot a kottán belül összekötjük, egy háromszöget kapunk, és annak megfelelően, hogy milyen kottakiadással van dolgunk, olyan hosszúságúak lesznek az oldalak. De ha térben gondolkodunk, már más a helyzet, ugyanis a Forrást látjuk meg, az alsó Cisz Hang a Forrás jelenpontja, a két felső Cisz pedig a Forrás által kiárasztott hullámtér határa, ami még azt is magába foglalja, hogy egy oktáv eltéréssel, 1E- vel halad az útján.
A 7. és a 8. variáció legelején, a violin kulcs után található egy “b” előjegyzés. Ez azt jelenti hogy minden H hangot (minden oktávban) Bé hanggá változtat az egész variációban. Így a 7. variációban 4 darab Bé Hangot számolhatunk meg. 3 Cisz és 4 Bé = 7 darab “megváltoztatott” Hang. Pontosan ennyi betöltött Forráshelye van a Fénykvantumnak. Egyébként a 7. variációban hét féle Hangot különböztetünk meg, aminek ugyanez a magyarázata.
A 8. variációban hét darab látható(!) keresztet találunk. Ez szintén megfelel a Fénykvantum Forráshelyeinek számával. De van egy nyolcadik “kereszt” is! A nyolcadik variáció legutolsó ütemének legutolsó Hangja is egy Cisz Hang ugyanúgy, mint az ebben az ütemben szereplő másik Cisz Hang (az ütem 7. Hangja). Igaz, a zenei törvények szerint nem kell újra jelölni az azonos ütemben levő azonos módosítást, de Bach, és más zeneszerzők többszörösen jelölnek módosításokat, hogy biztosan azok a Hangok szólaljanak meg, amit ők előírtak.
Ez az utolsó Hang a Fénykvantum nyolcadik Forráshelye, ami van, de már nincs, vagyis amikor a Forrás ide lép, az első Forráshely eltűnik a rendszerből, ezt jelöli a kereszt nélküli Cisz Hang. Ebben a variációban található egy bével módosított Hang a harmadik ütemben. A “b”-s Hangok ugye pontosan ellentétesen változtatják meg a Hangok irányát, mint a kereszt, a Hangok változásának a távolsága viszont megegyezik, csak az egyik fölfelé, a másik lefelé, az egyik jobbra, a másik balra, mint a Teremtő Atyai és Anyai Forrás iránya. Ez a bés Hang a Királylány, az Anya Forrásképe, akinek nemcsak a Térforrások, hanem a Fénykvantum Forráshelyeinek létrejöttében is komoly szerepe van. A Fénykvantum geometriai ábrázolásánál Ő szokott a kocka közepén megmutatkozni, mint a “kilencedik, pislogó”Forrás.
A 7. és 8. variációban pontosan nyolc darab Bé Hangot számolhatunk össze, és mivel a sorok elején fel van tüntetve az egy bé előjegyzés, ami a H hangra vonatkozik, tehát Bé lesz belőle, szükségtelen külön jelezni. Mit jelent ez időfizikai megfogalmazásban? Mindkét világban keletkeznek Térkvantumok és Fénykvantumok, csak az egyik jobbos, a másik pedig balos forgású, az egyik keresztes, a másik pedig bés irányba változtatja a Hangok irányát, mindkettő tud egymásról, együtt, egymás mellett szólalnak meg a kottaképben, de “látni” nem látját egymást, a keresztet látjuk, a bés Hangoknál csak tudjuk hogy ott van a bé, de nem látjuk.
Most számoljuk össze hány keresztes, hány bés, és hány darab feloldójeles Hangot találunk a két variációban: 24-et. A 24-es számról már többször beszéltünk, most egy új oldaláról ismerjük meg. A kéthiperteres Téridőben pontosan ennyi lépésre van szüksége a Fénykvantumnak, hogy körbejárja a három Téridő Fényforrás Helyeit.
Találtam még egy nagyon érdekes dolgot. A feloldójel az oktaéder egy síkállapotában levő képe, amit beazonosíthatunk a Téridő geometriájával.
A keresztben pedig a Fénykvantum síkbeli ábráját fedezhetjük fel.

117. ábra 

Az ábrába beírtam a Forráshelyek keletkezési sorrendjét. Ezt azért tartom fontosnak, mert a közeledő nagytávolságú űrutazásokhoz szükségeltetik az a fajta tértechnológia, ahol a Fénykvantumból Térkvantumot (Térforrást) kell létrehozni, és mivel a zenében használt ábrák kódoltak, valószínűleg lesz olyan ember, aki ezekből az ábrákból megfejti, hogy a Fénykvantum melyik Forráshelyéhez kell hozzányúlni az átalakításhoz.

Hangkészlet

Ez a két variáció kettő oktáv hangtávolságon belül játszódik. Félhangonként (a temperált renszer legkisebb hangtávolsága) 24 hangtávolságot számolhatunk meg. A Fénykvantum körciklusa a kéthiperteres Téridőben. Ebben a két oktávban 19 betöltött és 6 üres Hely van. A 19-es szám a Térkvantum körciklusával hozható kapcsolatba, ahol a 19. lépés már a következő ciklus első lépése a Triászban. A hatos szám pedig a Téridő Forráshelyeinek száma. A hiányhelyek Hangjai: Gisz, H, C, Esz, C, és a Fisz. Kétszer szerepel a C Hang. Ez az 5-ről a 6-ra Forráshelyek számát jelenti.

Az egymásra ható tükrözések

Ennek a fejezetnek a legfontosabb részéhez érkeztünk. Egy olyanfajta tükrözési rendszer kezdetét vázolom fel és vezetem végig a 7. és a 8. variáción keresztül, ahol a Teremtés egyes szerkezeti állapotait vetíti elénk, általuk több mindenre kapunk választ, és érthetőbbé válik nemcsak a zene, hanem az univerzum világa is.
Amikor kettő Forrás múltszférája találkozik egymás Jelenpontjával, mindkét Forrásban információs változás történik, mindkét Forrás felveszi a másik Forrás adatait és a következő gömbszféra, ami kiárad belőle, már mindkét Forrás információját tartalmazza, egy új Forrás jön létre, aki tetszés szerint visszavezethető a két Alapforrás rezgésére, de önmagában már egy új egységet alkot.
Két Hang találkozásánál mindkét Hang hatással lesz a másik Hangra úgy, hogy keletkezik egy új Hang (Hangok), aminek már más a rezgése, más a Helye, más lesz az elnevezése, de magában foglalja mindkét Alaphangot.
Ezt úgy oldottam meg, hogy minden egymás mellett levő Hangot egymásra tükröztem. Amilyen távolságra van kettő Hang egymástól, olyan távolságra kerül az új két Hang a tükörként viselkedő Alaphangoktól. Megmarad az alapértelmezett rezgés, az Alaphang, ugyanakkor megmutatja egymásra vetett hatását két másik rezgésben, ami a tükörképében keletkezett.
Még egyszer felhívom a figyelmeteket, ez csak a kezdet, mert egy-egy találkozás vonzatait vizsgálom. Kiszámoltam az első Fénykvantum keletkezésénél létrejövő körülbelüli gömbszféráit, kiáradási hullámait, 68-at kaptam (ez nem százszázalékos szám), ahol többfajta találkozások jönnek létre. Ez már első körben is annyira bonyolult, hogy nem vállalkozom a teljes megfejtésre, de az általam elemzett találkozások is komoly eredményeket hoztak.
A következő táblázat az egymás mellett levő Hangok tükör Hangjait mutatja be.

118. ábra

Az első oszlopban a két variációban egymás mellett levő Hangok csoportját találhatjuk, majd a temperált rendszer 12 Hangjait felsorolva a két Hang tükör Hangját írtam be a megfelelő helyekre.
Az elemzést ütemenként végzem. Mivel mindkét variáció azonos számú ütemei egymáshoz tartoznak, együtt elemzem őket. Természetesen külön is teljes egészet alkotnak, de együttesen mutatják be a kutatás eredményeit.

Az első ütemek

A Tér és a Fény egymáshoz való viszonya, a Fénymag születése

119. ábra

A Hangok alá (felé) írtam a nevüket, hogy könnyebb legyen a beazonosításuk.
A 7. variáció első üteme a Téridő létrejöttét mutatja be, mivel több fejezetemben ez volt a főtéma, csak a nekünk legszükségesebb információkat írom itt le.
Az első két Hang a Felhasadás pillanatát mutatja be. A D Hang az Öreg Atyát jelöli, az F Hang pedig a Fiút. Egy ütésig, egy nyolcad ritmusegységig még együtt szólalnak meg, haladnak együtt, majd az Öreg Atya eltűnik a rendszerből. A különálló, lefelé húzott kottajegy is erre utal. Ez nem azt jelenti, hogy Ő nem létezik többet! Ő az Első Forrás, ebből a Forrásból keletkezik minden, és minden ebbe, és erre a Forrásra vezethető vissza. A 8. variáció kezdő D Hangja, aminek a kottaszára lefelé irányul pontosan ezt erősíti meg. Az Atya jelenlétét! Amikor arról beszélünk, hogy Isten mindenhol ott van, mindenben ott van, akkor ugyanezt érezzük, ugyanennek a D Hangnak a jelenlétét fedezzük, fedezhetjük fel.
Az F Hang, a Felhasadás F Hangja, az Öreg Atya továbbszáguld, a Fiú pedig a Felhasadás gömbszféráján sodródik, amíg meg nem látja saját magát egy korábbi képében, és itt keletkezik az Első Atya, az egy oktávval magasabban fekvő F Hang, az ütem második nyolcadára születendő F Hang. A Hang neve elárulja, hogy egy Atyai múltszféra hatására keletkezik az első Atya, hiszen nevében azonos: F és F Hang, az oktáv távolság és a nyolcad ütésben létrejövő Hangok pedig elárulják a teremtés pontos ritmusát. Az oktáv távolság a zenei meghatározásnál szintén nyolc-(Hang)-nak felel meg, mint az itt jelenlevő nyolcad ritmus.
A második Atya egy E Hangban keletkezik, ez lesz az ütem következő Hangja. Aki már megszerkesztette a Téridő Forráshelyeinek létrejöttét, az tudja, hogy egy Anyai kép, a Királylány képe kelti a második Atyát. Tehát ez lesz az E Hang.
A harmadik Atya a következő D Hang, ahol már a neve is elárulja, hogy az Atya által kiáradt múltszféra “képe” által jön létre a harmadik Atya, hiszen az ő neve is D és az Öreg Atya neve is D, csak más oktávokban találhatóak, más “időben” keletkeztek. A negyedik Atya a Cisz Hang, ami szintén a Királylány felvillant képe hatására jön létre. Az ötödik Atya az ütem utolsó Hangja szintén egy D Hang, ami az Atya által kiárasztott gömbszféra hatására jött létre. Hat egymással összekötött nyolcad alkotja az első ütemet, ami a Téridő Forráshelyeinek felel meg. Egyenletes ritmusban, minden Forráshely egyenlő idejű, egyenlő ritmusú, csak a Forráshelyek, a Hangok keletkezése történik egymás után.
Most vizsgáljuk meg a 8. variáció első ütemét. Az első szárral lefelé húzott “különálló” D Hang szerepét tisztáztuk. A Teremtő Forrása, aki mindig, mindenkiben, és mindenhol ott van.
12 egymással összekötött 16-od értékű Hangot látunk a kottában, a Téridő és a Fénymag “Hangjai” együtt (7+5=12), egy Helyen, egy ütemben. Mint már korábban írtam, a Teremtés ritmusa nem változik, csak az egyre több, létrejövő új Forráshelyek sűritik a rendszert. Időben ez az ütem ugyanannyi ideig tart, mint a 7. variáció első üteme, csak a Hangok, a Forráshelyek duplázódtak.
A 8. variáció első ütemének utolsó öt Hangja megegyezik a 7. variáció öt Atyát alkotó Hangjaival. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek a Téridő Hangjai és a fennmaradó hét Hang pedig a Fénymag Hangjai.
Kettő Hang teljesen új, egy darab A és egy darab G Hang. Ők biztosan az első Fénymag Hangjai közé tartoznak. Hogyan, milyen Hangok, milyen múltszférák és Jelenpontok találkozásaiból jöttek létre?
Ha a zene világában elfogadott kvintkört vesszük, akkor a G és az A Hang az Alaphangtól, a D Hangtól az első lépésre van, egyik jobbos, másik balos irányban, egy-egy kvint, ötös távolságra. Tehát ők a következő Hangok az Alaphang után.
Most nézzük meg a 118. ábra tükörtáblázatában, milyen Hangok “találkozásánál” jön létre az A és a G Hang.
Ami egyértelműen létrehozza az A Hangot, az F és a Cisz Hangok találkozási szférája.
Az első és a negyedik Atya Hangjai keltik az A Hangot, a Fénykvantum egyik Hangját.
A G Hang pedig a táblázatunk alapján a D és az A Hangok ötvözetéből keletkezik, amiből még létrejön egy újabb E Hang is. Az F F Hanggal való találkozása újabb F Hangokat hoz létre. Így a Téridő Hangjai: F, E, D, Cisz, D, a Fénymag Hangjai: F, F, F, A, D, E, G. Érdemes elgondolkozni milyen “közös” érintkezési Forrásrenszerről van szó.

A második ütemek

Lucifer, a Fényhozó
Az ősbűn gondolata

120. ábra

A 7. variáció második üteme hasonlóképpen kezdődik, mint az első ütem. Egy szárral lefelé álló D Hang. A Teremtő Hangja, a létezés alapja, az örök Élet. Együtt szólal meg az első nyolcad értékű Hanggal, ami már a Teremtő első “gyermekének”, Lucifernek az egyik Forráshangja, a G Hang, és mivel elsőként jött létre, ezért kapta a Fényhozó nevet. A következő Hang sem ismeretlen számunkra, az A Hang, ami az előző ütem tükrözésének terméke, Lucifer második Forráshangja. A következő Hang egy Bé Hang, ami eddig nem szerepelt. A Bé Hang létrejötte a G és E Hangok tükrében jelenik meg, mint Bé és Cisz Hangok, illetve az E és Cisz Hangok tükreként, mint G és Bé Hangok. Ez a négy Hang egymás tükre, mindegy milyen variációkba helyezzük a négy Hangot. Egy kettős tritónusz állást hordoz magában ez a négy Hang. Igaz, a tritónusz kapcsolatok csak egyszer állnak egymás mellett, de Hangjaikkal átölelik a két második ütemet. Tritónusz kapcsolatok: Cisz a G Hanggal és Bé az E Hanggal.
A zeneirodalomban a tritónusz állásokat nem szívesen használták, az ördög hangközének nevezték. Talán nem véletlen.
Mindkét második ütem G Hanggal kezdődik és végződik és az ütemek második negyede Cisz Hanggal kezdődik. Az “ördögi” burok. A nyolcadik variáció második ütemének a második negyedében megszólaló négy Hang: Cisz, E, G, és Bé Hangok szintén a két tritónusz jelenléte, Lucifer játéka. A 7. variáció második ütemében egymás mellett szereplő Bé, Cisz, Bé és a 8. variáció második ütemének három utolsó Hangja, a G, E, és a G Hangok ugyanennek a “játéknak” a részei.
A 7. variáció második ütemében nyolcad lépések találhatóak, kivétel a második nyolcadra jutott két 16-od értékű Hang (egy nyolcad értéknek felel meg), ami egyértelműen azt jelzi számunkra, hogy a Téridő hatodik Forráshelyének keletkezése után elindul a fraktális elágazódás az első Fénykvantum születésével, akinek a neve Lucifer. Ebben az ütemben már 7 Hangot számolhatunk meg, plusz a D Hangot, a Teremtő Hangját.
A 8. variáció második ütemében egyetlen idegen Hangot találunk, a Fisz Hangot. Hogyan jött létre, és miért?
Ha megnézzük a tükörtáblázatunkat (118. ábra), a két Hang, ami egyértelműen a Fisz Hangot kelti életre a Bé és a D Hangok találkozásának gyümölcse. A D Hang a Teremtő Forrás gyökere, a Bé Hang pedig Lucifer egyik meghatározó frekvenciája. Ami itt nekünk nagyon fontos, hogy a Teremtő Forrás nélkül nem jöhetett volna létre a Fisz Hang. Természetesen a többi Hang sem, de a többi Hangnál nem merül fel a “kétség” gondolata.
Vizsgáljuk meg a 8. variáció második ütemét. Ez az egyetlen Hely, egyetlen ütem, ahonnan hiányzik a D Hang, a Teremtő Ősforrásának a jelenléte.
Mit jelent ez?
Luciferben feltámad a mindenhatóság gondolata, hiszen szinte mindenre képes. Ő tudja, hogy a Teremtő Forrásból kapja az erejét, a hatalmát, de a Lucifer után létrejövő Teremtmények csak az áradó erőt érzik és ezáltal befolyásolhatóvá válnak, válhatnak.
Természetesen megtalálható a második ütemben a D Hang, csak tükörben, tükörhangként, a Bé és a Fisz Hangok tükrében mutatkozik meg, ráadásul pontosan ez a Bé Hang volt az egyik főszereplője a Fisz Hang létrejöttének.
A 8. variáció második ütemének a második és harmadik Hangjáról van szó. A következő két Hanggal pedig elárulja saját magát Lucifer, mert egy G, majd egy Cisz Hang következik, ami egy tritónusz hangköz, az ördög “aláírása”.
Bach Chaccone-jában Lucifer Hangjai: Cisz, E, G, Bé, A, Fisz, és nagy valószínűséggel még egy G Hang.

A harmadik ütemek

A Harmónia világa, az igazi boldogság



121. ábra

Ezek az ütemek bemutatják milyen harmóniában haladt a Teremtés folyamata Lucifer bukása előtt, amikor még együttesen alkottak boldogan, teremtőerejükkel.
A 7. variáció harmadik ütemének a Hangjai: D és F Hangok együtt megszólalva, a Teremtő Forrás és a Teremtő Fiú, mint az első ütem kezdetén, majd követi Lucifer három meghatározó Hangja a G, az A és a Bé Hangok, ezt követi a Teremtő Forrás D Hangja, utána Lucifer G Hangja és mielőtt létrejönne egy tritónusz állás az utolsó Hanggal, a Cisz Hanggal, előtte megszólal a Teremtő D Hangja.
Az ütem ritmusfelosztása bemutatja a Téridőből való Fénykvantum fraktális elágazását. Az első nyolcadra megszólaló két Hang (D és F), a Teremtő és a Fiú Forrása.
Ezután követi 5, nyolcad értékű Hang, ami a Téridő Forrásainak száma, de kettő nyolcad érték két tizenhatod Hangra változik, fraktálisan kettéválik, így jön létre a hetes egység, a Fénymag Forrásainak száma.
Nézzük meg a Hangpárok tükörhangjait!
A D-F Hangok tükörképe a Gisz-H Hangok, az A-Bé párosítású Hangok tükrei csodák csodájára szintén a Gisz-H párosítás. A fennmaradó G és Cisz Hangok, akik igaz nem egymás mellett állnak, de ettől még párt alkotnak, hiszen ők maradtak ketten, és egyébként is igyekeznek egymáshoz kerülni, hiszen az egyik tritónusz párt alkotják, és mivel tritónusz hangközről van szó, egymás tükörképei, vagyis marad a Cisz-G páros.
Vagyis a Teremtő páros (D-F) és a Lucifer páros (A-Bé) Hangok közös tükörképet alkotnak (Gisz-H), harmóniában együtt Léteznek, és mivel a G-Cisz pár sem hoz be “idegen” rezgést, tökéletes, zavarmentes a Teremtés folyamata.
A 8. variáció harmadik ütemében ez a csodálatos harmóniában lebegő Teremtés mutatkozik meg a Hangok egymásba fonódásában, a Hangok keveredésében, amit csak úgy gondoljuk, hogy összekeveredett, mert a Teremtés sohasem kavarodik össze, rendszere a legnagyobb tökéletesség folyamatában megy végbe.
Egyetlen egy idegen, eddig nem szereplő Hangot találunk az ütemben, az Esz Hangot, ami az ütem 10. Hangja.
Az Esz Hang létrejötte, az F és a G Hangok tükreként valósulhat meg. Vele együtt az A Hang is kialakul, de mivel ő már létezik ebben a rendszerben, és ezekben az ütemekben is, nem nevezhető új alkotásnak.
Az F ugye a Teremtő Fiú követe, a G Hang pedig Luciferé. Újra jelen van a kettős hatás.
Az Esz Hang behozatala szükségszerűen történt. Ha előjegyzés nélkül került volna be rendszerbe, mint E Hang, azonnal létrejött volna egy tritónusz állás az előtte álló Bé Hanggal. Ez ebben az ütemben nem megengedett. Tehát a rendszer tökéletes működéséhez hozzátartozik, hogy hibátlan legyen. Az Esz-t követő Hang pedig a Cisz, ami már csak egy lépésre van az ördögi tritónusz párokhoz (Cisz-E-G-Bé).
A másik ok, a rendszert tovább kell fejleszteni, és ez csak úgy működik, ha új szereplők, új Hangok jelennek meg.
Aki idáig eljutott, és megértette az általam lejegyzett megfejtéseket, már biztosan feltette a kérdést, hogy mi történik azokkal a tükörhangokkal, amik nem jelennek meg a kottában, vagy csak egy későbbi ütemben realizálódnak, vagy egyáltalán nem mutatkoznak meg, mint a C Hang, ami csak tükörállapotában él.
A kottában az első fraktális elágazások jelennek meg hangzó Hangonként, ami egy röpke pillanattól sok-sok ezred pillanattal gyorsabb folyamat. A tükörtáblázatban leírt Hangok előbb, vagy utóbb megjelennek ebben a renszerben, illetve több olyan Hang van, ami csak a másik rendszerben (Anyai világ) jelenik meg. A két világ között a kapcsolat állandó, hiszen egymásban, egymást léteztetve tartják fenn létezésüket, ami a kottakép és tükörhangjai között úgy mutatkozik meg, hogy egyes Hangok csak a kottaképben, vagy csak tükörképben, vagy mindkét oldalon megjelennek. Ezek a Hangok átölelik, átfűzik a két rendszert, és egy nagy egésszé alakítják a két világot.

Negyedik ütemek

Lucifer bukása
A bukott Szellemlények besűrűsödésének kezdete
Az anyag világa



122. ábra

A két variáció utolsó ütemeihez érkeztünk. A 7. variáció egy D Hanggal kezdődik, aminek a legfőbb magyarázata, hogy minden az első Forrásból, a Teremtő Forrásából keletkezett, és kapja a teremtés befejezéséig az életerejét. A Hang szára itt nem lefelé, hanem felfelé áll, mint az őt követő F Hangot, aki a belőle kiáradó Fiú Forrását jelképezi. A két Hang össze van kötve nemcsak a kottában, hanem a világmindenségben is. Az F Hang alatt egy G Hangot találunk lefelé mutató szárral, majd egy A Hang követi ugyanígy. A G és az A Hang Lucifer két első Forráshangja. Ebben az ütemben Lucifer saját magát mutatja meg Teremtő Forrásként, hiszen ugyanolyan állapotban láthatjuk, mint az előző ütemekben a D Hangot, a Teremtő valódi Forrását. Azért azt meg kell jegyezni, hogy nem a D Hang alá került Lucifer G Forrása, az első nyolcad Hang alatt nincsen más Hang, csak a Teremtő Forrás Hangja. Lucifer tudja az igazságot, tudja hogy a Teremtő D Forrás nélkül ő sem létezne. A Teremtő Fiú Forrása alá került Lucifer G Forrása.
Ez Lucifer bukása, ellenfordulása a Teremtő Istennel, ahol saját magát jeleníti meg a Teremtő Atyaként, mindent elkövet, hogy a később létrejövő létezési formák őt tartsák Teremtő Atyjuknak, akinek létezésüket köszönhetik. Nem törli el a Teremtő Forrás tudatát a lényekben, mint ahogyan a kottaképben is szerepel a D Hang, de mindent elkövet annak érdekében, hogy a lények ne emlékezzenek, vagy rosszabb esetben megtagadják a Teremtő létezését.
Isten szabad akaratot adott népének. Ezt a mondatot mindenkinek ismernie kell. Vagyis a döntés rajtunk áll.
A 8. variáció utolsó ütemének az első négy Hangja: Gisz, H, D, F. Az előző ütem egyik érdekessége volt a Gisz-H páros, mivel a D-F (Teremtői), és A-Bé (Luciferi) Hangpároknak a tükörképe. Most valóságban jelenik meg a tükörhangpáros a kottában.
Azért azt nézzétek meg Ti is a 118. ábrán, ennek a talán legfontosabb két Hangpárnak közös a tükörképük, de ha megnézzük a tükörkép visszáját, vagyis a Gisz-H Hangok tükörképét, akkor láthatjuk, hogy az Eredeti páros a D-F páros, hiszen ők a Gisz-H Hangok tükörképei. Az A-Bé páros (Lucifer) hamis, oda-vissza nem működik ebben a tükrözésben.
A Gisz-H Hangok megjelenése már a rendszer sűrűsödését jelzi, mert ezen Hangok jelenléte az Alaphangsor Hangjaitól messzebb álló hangzásokkal rendelkeznek.
Ebben a kezdő négy Hangban is találunk kettő tritónusz állást, a Gisz a D Hanggal, a H pedig az F Hanggal. Igaz nem egymás mellett vannak a Hangok, de a feszültség érezhető. Több Hangpáros tükörképe megvalósul a kottaképben, ami szintén a rendszer sűrűsödésére utal. Írok egy párat, keressétek meg a kottában és a táblázatban is.
D-F és Gisz-H, G-A és F-H, A-Bé és Gisz-H, E-G és Bé-cisz, G-Bé és Cisz-E, F-A és Cisz, A-E és D-H….
Az ütemek második negyedében újra megjelenik a Cisz-E-G-Bé Hangok ötvözete a két variáció második negyedein belül felosztva a Hangokat. Lucifer születési ütemében található ez a Hangpárosítás. Mindkét helyre került még egy Teremtői Forráshang, az egyikben az F, a másikban a D Hang szólal meg. Egy tritónusz állás keltődik életre a 8. variáció utolsó ütemében a G-Cisz Hangok között, a második ütemben ezt neveztem az ördög aláírásának.

Az elemzést itt befejezem, de ez nem jelenti azt, hogy mindent elmondtam, amit a kotta kódolása tartogat számunkra. Sőt, ez csak a kezdet, egy másfajta világnak a kezdete, ami hozzásegít bennünket az igaz világkép kialakításához.

A következő írás sokkal szebben és érthetőbben leírja azt a folyamatot, amit a kottaképben felismertem, hiszen Jézus szavaival hallhatjátok az igaz történetet Bertha Dudde médiumi írásában.

B.D.Nr.5612                                                                                                         1953. 02. 28

Elsőként  teremtett lények – Világossághordozó – Elszakadás Istentől

Mint ember, az értelmetek csak bizonyos fokig fogja fel a mély igazságokat, mert a tiszta szellemit csak szellemileg lehet megmagyarázni. Ezt a magyarázatot a bennetek lévő szellem fogadja be, és bár a lélek elvezeti az értelemhez, az túlságosan terhelt anyaggal, ezért a szellemi tudás nem képes annyira mélyen beléje hatolni, hogy minden világos legyen előtte. Ettől eltekintve Szellemem közli magát a szellemi szikrán keresztül, és akiben van szeretet, az fel is fogja az értelmét annak amit közlök. Túl nagy volt alakító akaratom, erőm kiapadhatatlan, és boldogságomat terveim és gondolataim megvalósításában találtam meg. Ez a boldogság közölni szerette volna magát, szeretetem szét akarta magát ajándékozni. Azt akartam, hogy rajtam kívül még egy lény legyen, és örüljön mindannak, ami engem boldoggá tett. Egyedüllétemet mankónak tekintettem, mit bármikor félretehetek amikor csak akarom. Egy másik lényben akartam újra megtalálni magamat, egy lényben, aki velem a legszorosabb kapcsolatban van, akit önmagam tükrének, mint képmásomat akartam kiformálni. Azt akartam, hogy neki határtalan boldogságokat készíthessek, és így a magam boldogságát is megnöveljem. Ilyen lényt akartam teremteni, és ez az akarat elég volt hozzá, mert akaratom erő, és állandóan szeretetben és bölcsességben munkálkodik.
A belőlem kiinduló lény igaz hogy a képmásom volt, de ENGEM NEM LÁTHATOTT, mert amint meglátott volna, a boldogságtól szétoszlott volna. Látásomat egy lény sem képes elviselni. Minden lény, még önmagam legtökéletesebb képmása is csak szereteterőm terméke - míg én a szereteterő vagyok, aki összehasonlíthatatlan erővel sugárzok át mindent, ezért nem vagyok látható a belőlem kihelyezett lények számára. Viszont ebben a lényben olyan edényt teremtettem magamnak, melybe szereteterőm megállás nélkül ömölhetett. Tehát egy olyan lényt, aki azzal hogy erőm állandóan folyt belé, mértéken túl kapta alakító akaratomat, erőmet, bölcsességemet és szeretetemet. Képes volt ugyanazt a boldogságot érezni amit én, ereje szerint kifejezhette akaratát, teremtő módon munkálkodhatott a maga boldogságára. Boldogságát állandóan növelhette, mert erőm a lényt erre képessé tette, és én örültem a boldogságának.
Ebből a lényből megszámlálhatatlan hasonló lény indult ki. Valamennyi szeretetem gyermeke volt, nagy világosságban és sugárzó fényben. Mert a magam képmásából, és végtelen szeretetemből mindig csak a legtökéletesebb lény kerülhetett ki. Kettőnk akarata ugyanaz volt, és kettőnk szeretete újra ugyanaz volt a teremtett lényekben. Mert addig, amíg szeretetem és akaratom munkálkodott az első megteremtett lényben, nem volt semmi ami tökéletlen lett volna. Fénnyel telített Szellemvilág volt, nagyszámú ősteremtésű szellemmel. Belőlem akadálytalanul ömlött az erőm a lények felé, kiket a fény és erő hordozóinak választottam.
Maga a lény is túl boldog volt. Én még ezt a boldogságot is növelni akartam. Azt akartam, ne legyen kötve akaratomhoz, hanem saját akaratából munkálkodjon - mely ha a lény tökéletes, és az is marad, egyben az én akaratom is.
Azt akartam hogy szabadon tevékenykedjen, mert az isteni lénynek ez az ismertető jegye. Akkora legyen benne a szeretet, mely meghatározza, hogy akarata is már azonos legyen az enyémmel. EZT A SZERETETET akartam megkapni az első teremtett lénytől, mely egyúttal a lény számára a legmagasabb tökéletességet is jelentette volna, úgy, hogy már ne mint teremtett lény munkálkodjon, hanem határtalan boldogságokat érezve akaratomat szeretetből teljesítse.
Hogy ezt az akarat és szeretetpróbát megtegye, teljes akarati szabadságban kellett lennie. Engem nem látott, de ismert, mert a világosságban állt. Látta a megszámlálhatatlan lényt, kiket akarata hozott létre. Úgy érezte, ő maga hozta létre mindezeket, habár tudta, hogy az erőt tőlem vette. De ez a lény megirigyelte ezt az erőt. Maga látható volt az általa teremtett lények előtt, de tudatában volt, hogy azok tőlem indultak ki. A maga számára vette igénybe az uralkodó-jogot eme teremtmények fölött, amennyiben önmagát állította eléjük erő-forrásként, és egyedüli teremteni képes hatalomként. Ugyanekkor hogy uralkodhasson, elfordult az én szeretet-erőmtől. Nektek embereknek érthetetlen folyamat ez, hogy egy maga is világosan felismerő lény hogyan tudott eltévedni egy teljesen hamis gondolkodásban. Viszont a szabad akarat megmagyarázza ezt, mert terve kivitelezéséhez dönthetett negatív módon is - de erre nem késztette senki.
A világosság és erő hordozója látta az általa vezetett erő BIZONYÍTÉKAIT, viszont nem látta MAGÁT AZ ERŐFORRÁST. Magát emelte fel uralkodónak a teremtett szellemek fölé, és megpróbált engem mint nem létezőt beállítani. A tőlem elfordult akaratát megpróbálta azokra is átvinni. Ekkor azok számára is elérkezett a DÖNTÉS pillanata, akiket erőm felhasználásával hozott létre a Világosság hordozója. Mindezekben a lényekben benne volt erőm, világossággal voltak telítve, és izzottak az irántam való szeretetben. Engem ugyan nem láttak, de felismertek. De szeretettel fordultak nemzőjük felé is, mert az őket teremtő szereteterő az első teremtményen átömölve alkotta őket. Most a bennük lévő szeretetnek döntenie kellett - és ekkor szétváltak. Boldogtalan zűrzavar keletkezett a szellemek közt, kik érezték, hogy döntésre kényszerülnek. De ez is érthető volt, mert szereteterőm mint világosság hatott. Az erő ősforrásához való szeretet sok lénynél erősebb volt, és így nagyobb erővel hozzám törekedtek. A bennük lévő világosság az az ismeret volt, hogy a szeretet öröktől fogva én vagyok.
Minden lénynek volt ismerete, és volt szabad akarata. Ezt a szabad akaratot nem kötötte meg az ismeret, mert akkor nem lett volna szabad. Így széthasadt a szellemi világ.
Volt a belőlem kihelyezett első lényt követő sereg, és volt nekem is seregem, holott én nem voltam szemlélhető. De a belőlem jövő erő olyan nagy volt hatásában, hogy sokan elfordultak azoktól, kik ellenem szegültek. Ezek akarata tehát megmaradt a helyes irányban, míg a Világossághordozó és seregének az akarata fordított irányú volt. Tehát akaratilag váltak el tőlem, ez pedig a mélységbe zuhanást jelentette. Tehát a Világossághordozó - az első belőlem kihelyezett lény - ellenfelem lett. A belőle kiindult lények - kiket mindkettőnk szeretetakarata teremtett - részben hozzám, részben feléje fordultak, mindegyik az őt eltöltő szeretet izzása szerint.
Mert a Világossághordozó elválásának pillanatában a lényekben egy meghatározhatatlan kívánság lépett fel egy szilárd pólus felé. Kezdett kibontakozni a szabad akarat, sem én, sem ellenfelem nem kényszerítettünk senkit befolyásolással. Csak saját erőnket sugároztuk rájuk, mit minden lény szeretett volna magának megnyerni. Az én erősugaram a szeretet volt, és ez olyan erőteljesen érintette a lényeket, hogy felismertek engem anélkül, hogy láttak volna. De az elsőként teremtett lény akarati változását is felismerték. Azzal, hogy azt a lényt szemlélni tudták, sokan követték, azaz, alárendelték magukat az akaratának, tehát tőlem elfelé törekedtek. Viszont épp így éreztek az ősteremtésű lények is, mint gyermekeim, de ezek szabad akaratból hűségesek maradtak hozzám - csak ezek száma kevés volt. Ezek az elsőként teremtett lények voltak. Világossághordozóm első, legboldogabb alakító-akarata, és a tőlem mérhetetlenül áradó szereteterő folytán jöttek létre. Ez a szereteterő nekik is a tulajdonukba jutott, ezért folytonosan hozzám nyomultak, mert nemzőjük mostani akaratát fordítottnak ismerték fel, és ezért eltávolodtak tőle. Ez a felismerés a többi lény számára is lehetséges lett volna, de nem, ők vakon követték azt akit láttak. Akaratukat tiszteletben tartottam, semmiféle módon nem gyakorolt rájuk hatást senki. Mert az akarati döntésnek meg kellett történni, hogy a megteremtettek önállóan jussanak tökéletességre. Az engem elhagyó lény nagy seregével levonult a mélybe. Mert tőlem elválni annyit jelent: a mélység felé törekedni, egy teljesen ellentétes állapot irányába törekedni - tehát sötétséget, tehetetlenséget, ismerethiányt és erőhiányt jelent. Ezzel szemben az én gyermekeim megmaradtak a legragyogóbb világosságban, mérhetetlen erőben és boldogságban.
Lucifernek, a Világossághordozónak a bukása után megtört az ereje. Többé már nem volt képes teremtő és alakító munkásságra. Habár nem vontam meg tőle minden erőmet, mert a teremtményem ő is.
Ereje és hatalma a követőiből áll, akik felett uralkodik, mint a SÖTÉTSÉG FEJEDELME. Viszont azok, akik követték, az én szeretetemnek is a termékei, és akiket nem hagyok meg örökre az ellenfelemnél. Amíg ezek a lények magukban az ő akaratát hordozzák, addig az övéi. De amint nekem sikerül felém fordítani az akaratukat, úgy ő elvesztette őket. Ereje megfelelő mértékben csökken, amint követőit megváltom, kiket magáénak akar megtartani. Ennek pedig mindenkor az illető lény szabad akarati döntése a feltétele. Öröktől fogva meglévő Megváltó Tervemnek ez a célja!
A legnagyobb szeretettel támogatnak ebben a Világosság Birodalmának a lakói, angyalok, arkangyalok, ők valamennyien együtt munkálkodnak velem, azon fáradoznak, hogy a bukott testvéreknek visszaadhassák a boldogságot, amit egyszer eljátszottak. Egyszer ez a megszabadító terv végbemegy, még ha örökkétartó időket kíván is, amíg az utolsó, valamikor elbukott visszatér hozzám, amíg az ELSŐ LÉNY, aki szeretetemből lett, újra közeledik hozzám, hogy szeretetemet kérje, és ő is bűnbánattal vissza nem tér az Atyai Házba, amit egykor szabad akaratból elhagyott.
 
                                                                                       Ámen.

Forrás: Bertha Dudde közlései: “Isten megváltó terve”



Befejezésül válaszolok a fejezet elején feltett kérdésemre. Mi lehet az oka, hogy nem ismerjük a látható Fény igazi eredetét?
Az anyagi világban létező Fényről nagyon sokat tudunk, rengeteg jó adatunk van és sok okos dologra használjuk a mindennapi életben. Ezt Lucifer is támogatja, hiszen őróla van szó, ez az ő “imádatát” segíti.
Az viszont, hogy hogyan keletkezett a Fény, a Teremtő Forrás létezése, megértése, és tudása nélkül nem lehetséges. Ezt már nem támogatja Lucifer, hiszen akkor hatalma meginogna, jobb esetben megszűnne, így mindent elkövet annak érdekében, hogy erre ne kerüljön sor. Ez a legnagyobb csapdája az anyagi létezésnek.

Folytatás jön!